Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-06-30 / 412. szám
Kedden •1 f 2. Junius 30.1846. Bien lapot: minden heten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pont, és valam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre (Iudapesten háziinz-hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán bomlókban 6 ft ez.p. A hirdetmények minden apróbéls hasábsoraé: 5 (öt) ez. ki. fizettetik. INRADO. E1 ő sz é b ©t:D5 fcali&fPS kiadóhivatalban, hatvani ét* czai Horvath-hazban szava alatt földszint, és minden királyi postahivatalnak . Az ausztriai birodalomba s külföildre menendő példányokat csak a bécsi császári postaim alalnál rendeltethetnek meg. Előfizetési figyelmeztetés. Folyó junius hó végével a ,BUDAPESTI HÍRADÓ, 1846iki első félévi folyama lejárván, ezennel annak második félévi (julius—decemberi) folyamára előfizetés nyittatik, jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok vezérlete és szerkesztése az eddigi marad. Előfizetési ár félévre Budapesten házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban szinte 6 ft pengőben. Pesten előfizethetni a kiadóhivatalban (hatvaniutczai Horváth-házban 483. sz. alatt földszint) és azon kívül minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és külföldre járatni kívánt példányok csak a bécsi cs. k. postahivatalnál rendeltethetnek meg. Borsos Márton, tulajdonos. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Nyugalmazás. Halálozás. Egy plebejus levele gróf Wesservffy Emilhez H. Megyék. Közgyűlés Bácsban. Szegedi hírek Balatonfüredi tudósítás. József-nádor nemz. képcsarnoknak felállítására begyült adakozások IV. közlése (vége.) Erdélyi szemle. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Németország. Hivatalos és magánhirdetések. MAC!TAIKOn§KÁG és ERDÉLY. A nagy magy. kir udv. Kamara a komáromi sóhivatalnál megürült mázsamesteri állomásra Granner Antalt, a bánfyhunyadi kir. ellenőrségnél volt sómázsáról nevezte ki. Ö cs. kir. ap. Fölsége Prohászkai Károly Ferenczet, hradeki elemi iskolatanitót nyugalmazni méltóztatva. Horváth János nagybányai kir. sómázsáló folyó évi junius 1 jén, Vetor is János , kir. homonnai sómázsáló pedig junius 2an meghalározott. (Egy plebejus levelei gr. Dessewffy Emilhez. II.*). Tisztelt gróf! Ha igaz, mint I. levelemben érintem, hogy legnagyobb jótétemény a népekre nézve mindig az erős kormány volt, van és leszen—’s pedig ez olly igazság, a miilyen képtelenség az ellenkező — akkor iszonyú az ellenmondás is hazámfiai azon részének magaviseletében, mellyről kegyed helyesen jegyezte meg, hogy „politikája haszonvehetlenné vált 's többé irányt nem adhat,“ ’s melly eddig azon irigylendő kiváltságot igényelte magának, hogy a hazát csak ő akarja felvirágoztatni, vagy inkább átvarázsolni ’s a magyar népet boldoggá tenni. Népet akarni boldogítani, országot, ’s pedig egy igen hátramaradott országot gyorsan akarni felvirágoztatni, ’s mégis egész erővel oda törekedni, hogy az, kinek mindezen nagy czélokat eszközölni kell, ’s kinek e végre a társadalmi erők egész összegét vezérleni kell tudni, a kormány t. i. mint egy minden tagjaiban gutaütött ember, egyet se mozdulhasson, csak nyelvét használhassa, vagy mint egy universális ellenség, akármerre forduljon, mindenünnen visszavezessék!"De, tisztelt, népszerelmes hazafiak vége ott minden haladásnak , hol a kormánynak egyéb joga nem maradt fen, mint a puszta rábeszélés; hol minden rendeletet gyanakodás, ollykor egyenes engedetlenség, többnyire halogatás és igen gyakran elhallgatás és semmibevétel követ. — Mit mondanátok azon fuvarosról, ki terhelt szekerének, hegyre menve, mind a négy kerekét megkötné,’s mégis agyon akarná ostorozni lovait, hogy nem haladnak? De hiszen, amint Barriére mondta volt a nemzeti gyűlésnek: „ce n’ est pas par des plaintes perpétuelles qu’ on gouverne, ce n’ est pas par des plaintes perpetuelles qu’ on bâtit une république (nem ékes beszédekkel kormányoz az ember ’s nem örökös panaszszal épitik a köztársaságokat). Míg hazafiságtok legfeltűnőbb jele abban álland, hogy a kormány intézményei ellen összesen, minden kivétel nélkül ellenszenvet és bizalmatlanságot gerjeszszetek a társaságnak ép azon osztályában, mellynek a végrehajtó hatalom nagyobbrészt kezében van, ’s ezáltal annak rugóit elzsibbasztván, hatását végeredményben zérusra, vagy ahoz minél közelebb szállítsátok le; míg meg nem tudtok szabadulni attól a — már Istennek hála javulni kezdő — jacobinus theoriától, miszerint a kormányok született ellenségei a szabadságnak; hogy minél kevesebbet kormányoznak valamelly országot, annál boldogabb az, hogy minden polgári joggyakorlat, mellyel a kormány befolyása alól akármi módon kivonhatták, egy új hóditmány a szabadságra nézve; mig végre meg nem menekedtek azon balvéleménytől, ’s meg nem szűnték azt közvéleménynek tartani, hogy a kormány csak szükséges rész, ’s azért minden igazán szabadelműnek csak oda kell irányozni törekvéseit, hogy az minél gyengébb legyen ; míg mindezen balítétetektől szabadulni nem tudtok, addig bocsássatok meg tisztelt ellenzéki hazafiak, hogy ha csak azt hiszem, ha van valami, mit igen nagyon szerettek a honban, az mindenek felett önmagátok, óriási, de sikertelen hiúságaitokkal és szédelgő ábrándjaitokkal, mellyeket hiába fagylal meg a valóság jéghidege, mindig újra kicsiráznak az első tavaszi széllel-----de a népet? azt legkevésbbé. — Kormányt gyűlölni és népet szeretni, valósággal és nem ábrándosan, ma már absurdum. — Ugyan mit nyerne a haza ? mit nyernétek ti ? és mit nyerne a nép, ha ez mindig hallván el találná végre hinni mindazon szörnyűségét, mire ti a kormányt képesnek hirdetitek? Tudjátok, mi következik akkor, mikor a nép bizalma a kormány iránt le van rontva, és ez utóbbi minden erejéből kivetköztetve? Előbb-utóbb, de bizonyosan anarchia! _ *) Az itt tárgyalt dolgok iránt a mi lapunk véleményét illeti, olvasóinkat az e lapban megjelent „Legyünk őszinték“ czímű czikkekre utasítjuk. De azért nem tartok az itt következő fejtegetések közlését mellőzendőnek, mert noha azt hiszszük, hogy itt-ott komorabb színben vannak a dolgok előtüntetve, mint amiilyenek valóban; de másrészről igen jó mégis tudni, hogy plebejusi szempontból milly színben tűnnek fel az ellenzéki és általában párti manipulaciók ; mi ugyanis azt hiszszük , hogy mit itt plebejus levelezőnk mond, azt vele a plebejusok többsége együtt érzi. — S z c r k. anarchia Magyarországon! — Irtózzatok még rá is gondolni! — Higyétek el, hogy azon 50 év alatt, melly legalább is szükséges volna, hogy Magyarország az anarchiából kibontakozzék, ollyanná válnék a haza, mint IV. Béla találta volt, ’s vájjon maradna-é benne egy magva a magyar nemzetiségnek, mellyből az újra felbokrozhatna? abban is kétkedtek leginkább! — Ellenben 50 évi csendes, de biztos előmenetel meg fogja szilárditani a magyart Európában végképen, ’s részeltetendi mindazon haladásaiban a civilisakiónak, mellyek valóban jótétemények ’s azért kívánatosak lehetnek. A ki mégis képes volna illyés külső vagy belső eventualitásokba vetni reményét, az nem barátja, hanem legveszedelmesebb ellensége volna a magyar népnek, mellynek pártolására, bizony mondom, ne számítson, mert iszonyú lenne kiábrándulása. Minden anarchia a nép, a tömeg rovására történik. Csak megyei tisztujitási zenebonainkban is kinek szokott rendesen feje betöretni ? a gatyásnak. Kit szoktak seregesseg börtönre ítélni ’s ezen liberális népiskola által gyönyörüen kiképezni azért, hogy a tens ur mellett vért is kész volt ontani ? a gatyást. Ki hordozza elvégre is ezen anarchiás szabadságok költségeit; ki fizeti meg a tens urak diadalainak árát, a perköltségek, foglalatosságaitól elvonás és a rendellenséghezszokás miatti elkoldusodás által? a gatyás, tisztelt szabadságbarátok! Milly ritka ellenben, hogy a tens kapatos uraknak háta érezné ezen becses tisztválasztási szabadságnak édességeit? történik-e vagy egyszer, hogy vezérkedésökért börtönnel lakolnának? ’s ha a szegény gatyásnak lelkesedését és vérét egynéhány iieze borral megfizették, nem arra való-e számtalanszor a kiküzdött hivatal, hogy az előlegezett neze borok árát a gondolatlan gatyás és nem-privilegiált nép utóbb mégis kamatosan térítse meg? Kinek van végkép is, a minden ellenőrködés és felsőbb beavatkozás ellen ágaskodó és a fenálló körülmények között természetesen rosz közigazgatás mellett legnagyobb kára, ha nem a népnek? Igen, de e csak miniature-anarchia ahoz képest, mit az ellenzéki hazafiak kormány iránti magaviselete előidézne, ha a kormány minden energiáját egybe nem szedné, hogy az árnak ellent álljon, melly már úgy elborította Magyarországot, hogy veszedelem nélkül késedelmeznie egy perczet sem lehet tovább. — Oda kellett már 10—15 évi ostrom alatt Magyarország kormányának jutni, hogy a ki róla elhiszi, mikint szándéka becsületes, eljárása öszvegben tekintve jó ’s a nemzet érdekeit annyi akadály között híven őrzi — ’s ezen hiedelmét kimondja: gyalázatnak teszi ki magát, hogy a ki gyanúsítások és rágalmak ellen védelmére szót emel, pisszegetéssel fogadtatik, meg sem hallgattatik, véleménye nyilvánításában gátoltatik vagy egyenesen azon részétől a hazafiaknak, vagy legalább is ezeknek hallgatag beleegyezésével, kik magokat kitünöleg patriótáknak akarják tartatni?—hogy a ki eszét, tudományát, ügyismeretét és jártasságát, mellyeket a hon javára szentelni vagy máskép nincs módja ’s illy körben tartja legczélszerűbbnek használni, vagy az ő szolgálatában akarja arra fordítani, már ezáltal koczkára tette „hazafi“ czimét és számkivetette magát a társaságból ?! Hiszen ez, tisztelt grófur, iszonyú állapot! De nem nagyobb szerencsétlenség-e még az, hogy vannak, kik már a közigazgatás mechanismusába egy vagy más sphaerában beillesztették magukat, kik annak működését látják, kik az ország kül- és belállapotját, hivatalos vagy nem-hivatalos helyzeteknél fogva könnyen áttekinthetik és megítélhetik , olly kevéssé igyekszenek a tévelygő véleményeket megigazítani, a habozó elméket elhatározni, a nyilvánosan ellenségeseket megrendíteni és általában hathatósan oda munkálni, hogy a kormány illő helyét a közvéleményben visszafoglalja; de sokan nemcsak hogy ebben nem igen igyekeznek, és midőn szólani kellene, szépen — hallgatnak, ’s ez által a szabadszólás jogát fetileg az ellenzék kizáró jogává teszik, melly vele természetesen úgy él, mint martalócz a fegyvertelen kalmárhajóval, — még sincs soha vége panaszos nótáinak, hanem fél meggyőződéssel, fél értelemmel és fél szívvel ottan örökké fél szerepet , félig kormányi, félig ellenzéki, vagy tán inkább kettős szerepet játszanak, mert egyik pofájukkal a kormánynak vigyorognak, midőn másikkal az ellenzéknek mosolyognak; amannak értésükre esett gondolatait fontos titkokká alakítva , emennek bárgyú képpel árulják el és így folyvást donquixoktiádokra adnak alkalmat, a gyenge kapacitásuk miatt pedig soha sem tudják magukat egészen emancipálni az ellenzéki tanulatlanságok expectoratióinak hatalma alól. Valóban, nem csekély baj lesz még az Augias istállójának kitakarítása is! E munkának eljön ideje. Mert azon abnormis állapotból, mellyben eddig szenvedett a kormány, valahára ki kell vergődnie ; ’s ezt nemcsak méltóságának érzetében, hanem a közjónak, a népnek érdekében is kell tennie—; mert ellátni azt, hogy a kormány helyét a nemzetben párt akarja elfoglalni —, elvárni, hogy a nép figyelme a kormányról el és akármelly pártra forduljon: a legnagyobb szerencsétlenség , melly országot, ’s kivált e hazát érhetné! Itleszyek. BACSBOL, jun. 18. Sokszor igaz, hogy a legvérmesb remény csak sovány valót, a nagyszerű várakozás csak fanyar élvezetet hozott. E sarkigazság Bácsban teljesülést nyert, mert midőn a kir. és rrk. f. hó 15-én főispáni elnöklet alatt megnyílandó közgyűlésre — azon vérmes remény között, hogy szépszavu szónoklatokat hajlandnak —siettek politikai álmukban ,s azon nagyszerű várakozással, mikint a híres zalai körlevél vitatásakor a pártszónokok jeles szóharczczal ébresztendik elvhíveiket, gyülekeztek a megyei terembe: ime az első nap — a diadal dicső ünnepe — olly kevés politikai ábránd-élvezettel gyönyörködteté a számos hallgatókat, millyenre az átalakulási fényes korszak kezdete óta nem emlékezhetni. Az ellenzék vezérszónoka tapasztalván , hogy aki népszerű akar lenni , tetemes csalódásoknak kell magát átengednie, és tudván, miként pártjának egyik bolygó csillaga, hivatali fellengés kábító füstjétől eltántorítva, a népszerűség — e legolcsóbb, de legváltozékonyabb dicsőség — mennyországából kilépett, bölcsen nyilvánitá, hogy Bácsban ellenzéki pártot alakítani ’s rendezni nem lehet, ’s használja bár Demosthenes lángelméjét ’s Cicero szóvirágait, a szüntelent változékonyság pályafokán buknia kell/felsőnapi éleselmü, mindig szerény párttusás után hazavonult —, bölcseséggel bátorságot, békével dicsőséget tudván szerencsésen párosítani. — Napi eseményeink sorozatát milgea főispánunk üdvözlete nyitván meg, a kis gyűlésekről álutasito, fontostárgyu felsőbb intézvények ’s megyei körlevelek kerültek szőnyegre. Ezek között első volt a só ’s harminczadi csempészkedés ’s dugáruskodás iránt legfelsőbb helyről érkezett k. udv. határozvány, mellynek tartalma szerint a kir és rrk. a nmlígy m. kir. helyt.tanács által kibocsátott szabályi intézvény megtartására komolyan utasitlattak. ’S miután az ellenzéki szónokok kifejték, hogy a törvény ’s szokásos bíráskodási gyakorlat a csempészkedök fölötti ítélkezésre nézve a megyei törvényszéket illeti, és a k. határozvány által a bíráskodási törvénynek országgyűlésen kívüli egyoldalú magyarázata sérelemnek állíttatott, ámbár a conservativ párt szónokai a tett dolgok fonalán kétségtelenül kimutatták , mikint ítélkezési gyakorlatban a kamarai hatóság is szakadatlanul ben volt, mégis a hatósági féltékenykedés és azon hivatali álszeméremnél fogva, hogy megyei köztisztviselő kamarai magántisztek ítéletei végrehajtásával nem alacsonyittathatik le, a kk. és rrk. előbbi végzésüknél maradva, a k. határozványt tisztelettel elmellőzvén, e vitás törvénykérdés felett jövő orsággyűlésen világos törvény hozását szorgalmazandják. A háromszögű (triangularis) katonai mérések iránt kibocsátott k. intézvény, melly szerint a működő egyének részére kiszolgáltatandó fuvaros napszámosok bérfizetése kihatároztatott, mérges feszegetésekre nyitott alkalmat, felemlittetvén, mikint az 1844ik évi 9dik törvényczikkben kiszabott közmunkán túl a jobbágy más kényszerítő dologra nem szomllathalik törvényesen; mégis miután mirgos főispán ur ez országos hasznú munkálatnak a haza közjavát érdeklő fontossága iránt lelkesen felszólalt, ez erélyes közbenjárás olly engedékenységre birta a kk. és rrket, melly szerint a kívánt fuvari fogatok is napszámosak ki fognak ugyan szolgáltatni, nehogy azonban a megyének a munkások árszabályozását határozó jogáról e jelenlegi elmellőzéssel következtessék, a fuvar- és napszámbért kihatározás olly magas áron, mellyért mindenki nyereményi jutalommal szolgálhat. — A népnevelés ügyében hozott megyei határozványra, mellynél fogva országgyűlésen kívül a megyék elmellőzésével kibocsátott k. intézvény tisztelettel elmellöztetett, érkezett dorgáló legfelső rendelvényt, melly szerint a leküldött tervezet és szabályi rendeletek életbeléptetése meghagyatik, a kk. és rrk ugyanazon választmányhoz, melly előbb véleményezett, olly utasitással tevék át, mikint kiszemeltetvén a főbb és nemzeti elemek közé választható pontok, azok czélszerű alkalmazhassa iránt népnevelés ügyében , a nemzeti befolyás fentartása mellett előzményi lépések tétethessenek. E tárgy iránt keletkezett vitánál egyik plébános t.biró az egyháziakból is választmányi tagokat kineveztetni indítványozván, miután 5 kineveztetését más érdemesbek irányában megköszönte, helyette Kaczaj közt a mai plébános, kit a sors testi és szellemi kincseitől megfosztva, kétszeresen ostorozott, választmányi tagságra kiabálhatott; főispán ő maga azonban — fulemelkedve a fullánkos gúnyvéleményen —az egyházi rend egyik jelesb tagját kanonok K. K. veprováczi plébánost választotta ki.— A helyi tanács utján ludlul adatván ő felségének legfelsőbb intézvénye, mellynél fogva a szabad átmeneteiről hozottt 144iki törvény a nem egyes, görögökre is kiterjesztetik, megembíttetek, hogy ámbár a lelkiismeret szabadságának az ó-hitűekre lett kiterjesztése üdvös és örvendeztető, másrészről szomorító mégis e rendkívüli intézkedés, mert a kormány a törvényhozó hatalom kikerülésével téve ezen újítást; elfogadák azonban a k. intézvényt olly kijelentéssel, hogy annak törvénynyé szentesitése jövő országgyűlésen követeink által szorgalmaztassék. —Azon k. intézvényre, melly gróf Apponyi György ő exclljának másod-főkanczellárrá nevez*