Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-06-30 / 412. szám

Kedden •1 f 2. Junius 30.1846. Bien lapot: minden heten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pont, és valam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre (Iuda­pesten háziinz-hordással 5 ft., bontókban 6 ft., postán bo­m­lókban 6 ft ez.p. A h­irdetm­é­­nyek minden apróbél­­s hasáb­­soraé: 5 (öt) ez. ki. fizettetik.­­ IN­RADO. E1 ő s­­z é­­ b ©t:D5 fcali&fPS kiadóhivatalban, hatvani ét* czai Horvath-hazban szava alatt földszint, és minden királyi postahivatalnak . Az ausztriai birodalomba s kü­lföildre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­im alalnál rendeltethetnek meg. Előfizetési figyelmeztetés. Folyó junius hó végével a ,BUDAPESTI HÍRADÓ, 1846iki első félévi folyama lejárván, ezennel annak második félévi (julius—decemberi) folyamára előfizetés nyittatik, jelentvén az olvasó közönség iránti köteles tisztelettel egyszersmind, hogy e politikai lapok vezérlete és szerkesztése az eddigi marad. Elő­fizetési ár félévre Budapesten házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban szinte 6 ft pengőben. Pesten előfizethetni a kiadó­hivatalban (hatvani­­utczai Horváth-házban 483­. sz. alatt földszint) és azon kívül minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és külföldre járatni kívánt példányok csak a bécsi cs. k. postahivatalnál rendeltethetnek meg. Borsos Márton, tulajdonos. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Nyugalmazás. Halálozás. Egy plebejus levele gróf Wesservffy Emil­hez H. Megyék. Közgyűlés Bácsban. Szegedi hírek Balaton­fü­­redi tudósítás. József-nádor nemz. képcsarnoknak felállítására begy­ült adakozások IV. közlése (vége.) Erdélyi szemle. Külföld. Nagy­­britannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Németország. Hivatalos és magánhirdetések. MAC!TAIKOn§­KÁG és ERDÉLY. A nagy magy. kir udv. Kamara a komáromi sóhivatalnál meg­ürült m­ázsamesteri állomásra G­ra­n­n­e­r Antalt, a bánfyhunyadi kir. ellenőrségnél volt sóm­ázsáról nevezte ki. Ö cs. kir. ap. Fölsége Proh­­ász­ka­i Károly Ferenczet, hradeki elemi iskolatanitót nyugalmazni méltóztatva. Horváth János nagybányai kir. sómázsáló folyó évi junius 1 jén, V­­­e­t­o­r i­s János , kir. hom­onnai sómázsáló pedig junius 2an meghalározott.­­ (Egy plebejus levelei gr. Dessewffy Emil­hez. II.*). Tisztelt gróf! Ha igaz, mint I. levelemben érin­tem, hogy legnagyobb jótétemény a népekre nézve mindig az erős kormány volt, van és leszen—’s pedig ez olly igaz­ság, a miilyen képtelenség az ellenkező — akkor iszonyú az ellenmondás is hazámfiai azon részének magaviseletében, mellyről kegyed helyesen jegyezte meg, hogy „politikája haszonvehetlenné vált 's többé irányt nem ad­hat,“ ’s melly eddig azon irigylendő kiváltságot igényelte magának, hogy a hazát csak ő akarja felvirágoztatni, vagy inkább átvarázsolni ’s a magyar népet boldoggá tenni. Népet akarni boldogítani, országot, ’s pedig egy igen hát­ramaradott országot gyorsan akarni felvirágoztatni, ’s mégis egész erővel oda törekedni, hogy az, kinek mindezen nagy czélokat eszközölni kell, ’s kinek e végre a társadalmi erők egész összegét vezérleni kell tudni, a kormány t. i. mint egy minden tagjaiban gutaütött ember, egyet se mozdulhasson, csak nyelvét használhassa, vagy mint egy universális ellen­ség, akármerre forduljon, mindenünnen visszavezessék!"De, tisztelt, népszerelmes hazafiak­ vége ott minden haladás­nak , hol a kormánynak egyéb joga nem maradt fen, mint a puszta rábeszélés; hol minden rendeletet gyanakodás, olly­­kor egyenes engedetlenség, többnyire halogatás és igen gyakran elhallgatás és semmibevétel követ. — Mit monda­nátok azon fuvarosról, ki terhelt szekerének, hegyre men­ve, mind a négy kerekét megkötné,’s mégis agyon akarná os­torozni lovait, hogy nem haladnak? De hiszen, a­mint Bar­­riére mondta volt a nemzeti gyűlésnek: „ce n’ est pas par des plaintes perpétuelles qu’ on gouverne, ce n’ est pas par des plaintes perpetuelles qu’ on bâtit une république (nem ékes beszédekkel kormányoz az ember ’s nem örökös pa­­naszszal épitik a köztársaságokat). Míg hazafiságtok legfel­tűnőbb jele abban álland, hogy a kormány intézményei ellen összesen, minden kivétel nélkül ellenszenvet és bizalmatlan­ságot gerjeszszetek a társaságnak ép azon osztályában, mellynek a végrehajtó hatalom nagyobbrészt kezében van, ’s ezáltal annak rugóit elzsibbasztván, hatását végeredményben zérusra, vagy ahoz minél közelebb szállítsátok le; míg meg nem tudtok szabadulni attól a — már Istennek hála j­avulni kezdő — jacobinus theoriától, miszerint a kormányok szü­letett ellenségei a szabadságnak; hogy minél kevesebbet kormányoznak valamelly országot, annál boldogabb az, hogy minden polgári joggyakorlat, mellyel a kormány befolyása alól akármi módon kivonhatták, egy új hóditmány a szabad­ságra nézve; mig végre meg nem menekedtek azon balvéle­ménytől, ’s meg nem szűnték azt közvéleménynek tartani, hogy a kormány csak szükséges rész, ’s azért minden iga­zán szabadelműnek csak oda kell irányozni törekvéseit, hogy az minél gyengébb legyen ; míg mindezen balítétetektől sza­badulni nem tudtok, addig bocsássatok meg tisztelt ellenzéki hazafiak, hogy ha csak azt hiszem, ha van valami, mit igen na­­gyon szerettek a honban, az mindenek felett önmagátok, óriási, de sikertelen hiúságaitokkal és szédelgő ábrándjai­tokkal, mellyeket hiába fagylal meg a valóság jéghidege, mindig újra kicsiráznak az első tavaszi széllel-----de a né­pet? azt legkevésbbé. — Kormányt gyűlölni és népet sze­retni, valósággal és nem ábrándosan, ma már absurdum. — Ugyan mit nyerne a haza ? mit nyernétek ti ? és mit nyerne a nép, ha ez mindig hallván el találná végre hinni mind­azon szörnyűségét, mire ti a kormányt képesnek hirdetitek? Tudjátok, mi következik akkor, mikor a nép bizalma a kormány iránt le van rontva, és ez utóbbi minden erejéből kivetköztetve? Előbb-utóbb, de bizonyosan anarchia! _ *) Az itt tárgyalt dolgok iránt a mi lapunk véleményét illeti, olvasóinkat az e lapban megjelent „Legyünk őszinték“ czí­­mű czikkekre utasítjuk. De azért nem tartok az itt következő fejtegetések közlését mellőzendőnek, mert noha azt hiszszük, hogy itt-ott komorabb színben vannak a dolgok előtüntetve, mint a­miilyenek valóban; de másrészről igen jó mégis tudni, hogy plebejusi szempontból milly színben tűnnek fel az ellenzéki és ál­talában párti manipulaciók ; mi ugyanis azt hiszszük , hogy mit itt plebejus levelezőnk mond, azt vele a plebejusok többsége együtt érzi. — S z c r k. anarchia Magyarországon! — Irtózzatok még rá is gondolni! — Higyétek el, hogy azon 50 év alatt, melly legalább is szükséges volna, hogy Magyarország az anarchiából kibon­takozzék, ollyanná válnék a haza, mint IV. Béla találta volt, ’s vájjon maradna-é benne egy magva a magyar nemzeti­ségnek, mellyből az újra felbokrozh­atna? abban is kétked­tek leginkább! — Ellenben 50 évi csendes, de biztos elő­menetel meg fogja szilárditani a magyart Európában végké­pen, ’s részeltetendi mindazon haladásaiban a civilisakiónak, mellyek valóban jótétemények ’s azért kívánatosak lehetnek. A ki mégis képes volna illyés külső vagy belső eventuali­­tásokba vetni reményét, az nem­ barátja, hanem legvesze­delmesebb ellensége volna a magyar népnek, mellynek pár­tolására, bizony mondom, ne számítson, mert iszonyú lenne kiábrándulása. Minden anarchia a nép, a tömeg rovására történik. Csak megyei tisztujitási zenebonainkban is kinek szokott rendesen feje betöretni ? a gatyásnak. Kit szoktak seregesseg börtönre ítélni ’s ezen liberális népiskola által gyönyörüen kiképezni azért, hogy a tens ur mellett vért is kész volt ontani ? a ga­tyást. Ki hordozza elvégre is ezen anarchiás szabadságok költségeit; ki fizeti meg a tens urak diadalainak árát, a per­költségek, foglalatosságaitól elvonás és a rendellenséghez­­szokás miatti elkoldusodás által? a gatyás, tisztelt szabad­­ságbarátok! Milly ritka ellenben, hogy a tens kapatos urak­nak háta érezné ezen becses tisztválasztási szabadságnak édességeit? történik-e vagy egyszer, hogy vezérkedésök­­ért börtönnel lakolnának? ’s ha a szegény gatyásnak lelke­sedését és vérét egynéhány iieze borral megfizették, nem arra való-e számtalanszor a kiküzdött hivatal, hogy az elő­legezett neze borok árát a gondolatlan gatyás és nem-privi­­legiált nép utóbb mégis kamatosan térítse meg? Kinek van végkép is, a minden ellenőrködés és felsőbb beavatkozás el­len ágaskodó és a fenálló körülmények között természetesen rosz közigazgatás mellett legnagyobb kára, ha nem a nép­nek? Igen, de e csak miniature-anarchia ahoz képest, mit az ellenzéki hazafiak kormány iránti magaviselete előidézne, ha a kormány minden energiáját egybe nem szedné, hogy az árnak ellent álljon, melly már úgy elborította Magyaror­szágot, hogy veszedelem nélkül késedelmeznie egy perczet sem lehet tovább. — Oda kellett már 10—15 évi ostrom alatt Magyarország kormányának jutni, hogy a ki róla elhi­szi, mikint szándéka becsületes, eljárása öszvegben tekintve jó ’s a nemzet érdekeit annyi akadály között híven őrzi — ’s ezen hiedelmét kimondja: gyalázatnak teszi ki magát, hogy a ki gyanúsítások és rágalmak ellen védelmére szót emel, pisszegetéssel fogadtatik, meg sem hallgattatik, véleménye nyilvánításában gátoltatik vagy egyenesen azon részétől a hazafiaknak, vagy legalább is ezeknek hallgatag beleegye­zésével, kik magokat kitünöleg patriótáknak akarják tartatni?—hogy a ki eszét, tudományát, ügyismeretét és jár­tasságát, mellyeket a hon javára szentelni vagy máskép nincs módja ’s illy körben tartja legczélszerűbbnek használni, vagy az ő szolgálatában akarja arra fordítani, már ezáltal koczkára tette „hazafi“ czimét és számkivetette magát a társaságból ?! Hiszen ez, tisztelt grófur, iszonyú állapot! De nem na­gyobb szerencsétlenség-e még az, hogy vannak, kik már a közigazgatás mechanismusába egy vagy más sphaerában be­illesztették magukat, kik annak működését látják, kik az ország kül- és belállapotját, hivatalos vagy nem-hiva­talos helyzeteknél fogva könnyen áttekinthetik és meg­ítélhetik , olly kevéssé igyekszenek a tévelygő vélemé­nyeket megigazítani, a habozó elméket elhatározni, a nyilvá­nosan ellenségeseket megrendíteni és általában hathatósan oda munkálni, hogy a kormány illő helyét a közvéleményben visszafoglalja; de sokan nemcsak hogy ebben nem igen igyekeznek, és midőn szólani kellene, szépen — hall­gatnak, ’s ez által a szabadszólás jogát fetileg az ellenzék kizáró jogává teszik, melly vele természetesen úgy él, mint martalócz a fegyvertelen kalmárhajóval, — még sincs soha vége panaszos nótáinak, hanem fél meggyőződéssel, fél értelemmel és fél szívvel ottan örökké fél szerepet , fé­lig kormányi, félig ellenzéki, vagy tán inkább kettős sze­repet játszanak, mert egyik pofájukkal a kormánynak vi­gyorognak, midőn másikkal az ellenzéknek mosolyognak; amannak értésükre esett gondolatait fontos titkokká alakít­va , emennek bárgyú képpel árulják el és így folyvást don­­quixoktiádokra adnak alkalmat, a gyenge kapacitásuk miatt pedig soha sem tudják magukat egészen emancipálni az el­lenzéki tanulatlanságok expectoratióinak hatalma alól. Va­lóban, nem csekély baj lesz még az Augias istállójának ki­takarítása is! E munkának eljön ideje. Mert azon abnormis állapotból, mellyben eddig szenvedett a kormány, valahára ki kell vergődnie ; ’s ezt nemcsak méltóságának érzetében, hanem a közjónak, a népnek érdekében is kell tennie­—; mert ellátni azt, hogy a kormány helyét a nemzetben párt akarja elfoglalni —, elvárni, hogy a nép figyelme a kormányról el és akármelly pártra forduljon: a legnagyobb szerencsétlen­ség , melly országot, ’s kivált e hazát érhetné! Itleszyek. BACSBOL, jun. 18. Sokszor igaz, hogy a legvérmesb remény csak sovány valót, a nagyszerű várakozás csak fa­nyar élvezetet hozott. E sarkigazság Bácsban teljesülést nyert, mert midőn a kir. és rrk. f. hó 15-én főispáni elnöklet alatt megnyílandó közgyűlésre — azon vérmes remény között, hogy szépszavu szónoklatokat hajlandnak —siettek politikai álmukban ,s azon nagyszerű várakozással, mikint a híres zalai körlevél vitatásakor a pártszónokok jeles szóharczczal ébresztendik elvhíveiket, gyülekeztek a megyei terembe: ime az első nap — a diadal dicső ünnepe — olly kevés po­litikai ábránd-élvezettel gyönyörködteté a számos hallgató­kat, millyenre az átalakulási fényes korszak kezdete óta nem emlékezhetni. Az ellenzék vezérszónoka tapasztalván , hogy a­ki népszerű akar lenni , tetemes csalódásoknak kell magát átengednie, és tudván, miként pártjának egyik bolygó­ csil­laga, hivatali fellengés kábító füstjétől eltántorítva, a nép­szerűség — e legolcsóbb, de legváltozékonyabb dicsőség — mennyországából kilépett, bölcsen nyilvánitá, hogy Bácsban ellenzéki pártot alakítani ’s rendezni nem lehet, ’s használja bár Demosthenes lángelméjét ’s Cicero szóvirágait, a szün­telent változékonyság pályafokán buknia kell/felsőnapi éles­­­elmü, mindig szerény párttusás után hazavonult —, bölcse­­séggel bátorságot, békével dicsőséget tudván szerencsésen párosítani. — Napi eseményeink sorozatát milgea főispánunk üdvözlete nyitván meg, a kis gyűlésekről álutasito, fontos­­tárgyu felsőbb intézvények ’s megyei körlevelek kerültek szőnyegre. Ezek között első volt a só ’s harminczadi csem­pészkedés ’s dugáruskodás iránt legfelsőbb helyről érkezett k. udv. határozvány, mellynek tartalma szerint a kir és rrk. a nmlígy m. kir. helyt.tanács által kibocsátott szabályi in­­tézvény megtartására komolyan utasitlattak. ’S miután az el­lenzéki szónokok kifejték, hogy a törvény ’s szokásos bírás­kodási gyakorlat a csempészkedök fölötti ítélkezésre nézve a megyei törvényszéket illeti, és a k. határozvány által a bí­ráskodási törvénynek országgyűlésen kívüli egyoldalú ma­gyarázata sérelemnek állíttatott, ámbár a conservativ párt szó­­­nokai a tett dolgok fonalán kétségtelenül kimutatták , mikint ítélkezési gyakorlatban a kamarai hatóság is szakadatlanu­l ben volt, mégis a hatósági féltékeny­kedés és azon hivatali álsze­­méremnél fogva, hogy megyei köztisztviselő kamarai ma­gántisztek ítéletei végrehajtásával nem alacsonyittathatik le, a kk. és rrk. előbbi végzésüknél maradva, a k. határozványt tisztelettel elmellőzvén, e vitás törvénykérdés felett jövő or­­sággyűlésen világos törvény hozását szorgalmazandják.­­ A háromszögű (triangularis) katonai mérések iránt kibocsá­tott k. intézvény, melly szerint a működő egyének részére kiszolgáltatandó fuvar­os napszámosok bérfizetése kihatároz­­tatott, mérges feszegetésekre nyitott alkalmat, felemlittet­­vén, mikint az 1844ik évi 9dik törvényczikkben kiszabott közmunkán túl a jobbágy más kényszerítő dologra nem szo­­m­llathalik törvényesen; mégis miután mirgos főispán ur ez országos­ hasznú munkálatnak a haza közjavát érdeklő fon­tossága iránt lelkesen felszólalt, ez erélyes közbenjárás olly engedékenységre birta a kk. és rrket, melly szerint a kívánt fuvari fogatok is napszámosak ki fognak ugyan szolgáltatni, nehogy azonban a megyének a munkások árszabályozását ha­­­tározó jogáról e jelenlegi elmellőzéssel következtessék, a fu­var- és napszámbért kihatározá­­s olly magas áron, mellyért mindenki nyereményi jutalommal szolgálhat. — A népneve­lés ügyében hozott megyei határozványra, mellynél fogva országgyűlésen kívül a megyék elmellőzésével kibocsátott k. intézvény tisztelettel elmellöztetett, érkezett dorgáló legfelső rendelvényt, melly szerint a leküldött tervezet és szabályi ren­deletek életbeléptetése meghagyatik, a kk. és rrk ugyanazon választmányhoz, melly előbb véleményezett, olly utasitással tevék át, mikint kiszemeltetvén a főbb és nemzeti elemek közé választható pontok, azok czélszerű alkalmazhassa iránt népnevelés ügyében , a nemzeti befolyás fentartása mellett előzményi lépések tétethessenek. E tárgy iránt keletkezett vitánál egyik plébános t.biró az egyháziakból is választmányi tagokat kineveztetni indítványozván, miután 5 kinevezteté­­sét más érdemesbek irányában megköszönte, helyette Kaczaj közt a mai plébános, kit a sors testi és szellemi kin­cseitől megfosztva, kétszeresen ostorozott, választmányi tag­ságra kiabálhatott; főispán ő ma­ga azonban — fulemelkedve a fullánkos gúnyvéleményen —az egyházi rend egyik jelesb tagját kanonok K. K. veprováczi plébánost választotta ki.— A helyi­ tanács utján ludlul adatván ő felségének legfelsőbb intézvénye, mellynél fogva a szabad átmeneteiről hozott­t 144iki törvény a nem­ egyes, görögökre is kiterjesztetik, megembíttetek­, hogy ámbár a lelkiismeret szabadságának az ó-hitűekre lett kiterjesztése üdvös és örvendeztető, másrész­ről szomorító mégis e rendkívüli intézkedés, mert a korm­ány a törvényhozó hatalom kikerülésével téve ezen újítást; elfo­­gadák azonban a k. intézvényt olly kijelentéssel, hogy an­nak törvénynyé szentesitése jövő országgyűlésen követeink által szorgalmaztassék. —Azon k. intézvényre, melly gróf Apponyi György ő exclljának másod-főkanczellárrá nevez­*

Next