Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-11 / 454. szám

170 hozás utján és Saját belátása szerint nem kötve magát bi­zonyos formához, azt teheti, mit érdekei leginkább kíván­nak és azon módokat alkalmazhatja, mellyeket leginkább tart czélravezetőknek. Még eredménytelenebb mindezeknél a vitatásnak azon modora, melly ezen financziális természetű és bonyolódott kérdést némelly nagy szavaknak — melyek­nek a mennyiben valódi és túl nem csigázott értelemben vétetnek és magok helyén alkalmaztatnak, jelentőségük igen is megvan — puszta kimondása által véli absolválható­­nak. Ha a vitatás illyen módját akarnók követni, azt árul­nák el, mikép sem a kérdés természetét, mellyet megol­dani akarunk, nem ismerjük, sem pedig azt nem tudjuk, hogy kivel leen a dolgunk ezen megoldási működés folya­mában. Nekünk ugyanis nem a karzattal, melly az említett nagy szavak hallására harsány éljenekre szokott fakadni, hanem végelemezésben, (már akár kilépnek a kárpit mö­gül , akár pedig általa takarva maradnak) csakugyan ausz­triai financzemberekkel leend dolgunk, kik a tényeknek és számoknak emberei. Ezekre, mert szájok végiről dajká­ik édes teje már régen leszáradt ’s nem viselnek szoknyá­kat sem, az okoskodások egészen más nemével kell hatni, mint az ifjú óriást, vulgo közvéleményt suppleáló karzatunk­­ra. Már ha ezen financzemberekkel az eligazodási kísér­letet nem azon kezdjük, miszerint így szóljunk hozzájuk: „Uraim, ne sajnálják előadni, hogy, figyelve az összes biro­dalom érdekeire, miféle vámügyi eligazodást gondolnak ne­künk javaslandónak, hadd lássuk, váljon honunk érde­kei, a­mint mi értjük és ismerjük azokat, megengedik-e hogy ahoz járuljunk , vagy parancsolják-e, hogy más­fé­lét kívánjunk“ —­­melly bevezetés folytában, minden va­lószínűségek szerint, a legnagyobb készséggel fognának a kívánt javaslatok elibeink terjesztetni); ha, mint mondok, nem ezt teszszük, hanem e helyett, természetesen bajusza­ink megsimogatása közben, a következő exordiumot bo­csátjuk az alkudozási műtéteinek el­be : „Uraim, előre ki­jelentjük , miszerint mi alkotmányos és önálló regnum lé­vén, nullae aliae nationi obnoxium et propriam­ habens con­­sistentiam atque constitutionem, nekünk csak ollyan vám­ügyi eligazodás kell, melly nekünk önálló, független, ma­gyar kereskedést, érdekönállóságot biztosít, ’s csak a meny­nyiben ezen alkotmányos criteriumoknak megfelel uraságtok javaslata, számíthat általunki elfogadásra, úgy a financz­­emberek természetesen félre fognak vonulni,’s hihetőleg azt válaszolandják : „ganz gehorsamer Diener, de ha uraságtok csupán a magok érdekében akarják a vámügyet elintézni, úgy tessék megkísérteni, azonban illy körülmények között mi itt most szükségtelenek vagyunk, mert ép azért valánk ide küldve, hogy az öszves birodalom minden részeinek megfelelhető eligazodás létrehozásához nyújtsunk segédke­zeket; szabadjon tehát ajánlanunk magunkat, hiszen majd később meglátandjuk úgyis, várjon az uraság­ok által teendő javaslatok elfogadását, a közbirodalom nem magyar részei­nek érdekei és financziális viszonyaira tekintve,­­quae etiam suam propriam­ consistentiam habent et nationi Hungarae obnoxia non sunt) mennyiben tanácsolhatjuk,a melly udva­riasságok kölcsönös kicserélése után, hihetőleg vége lenne a tanácskozmánynak— (’s mi legszomorubb, karzat hiányá­ban még éljeneket se kapnánk!) — a vámügy pedig marad­na .... in statu quo, tantopere amabili et salutari!! És ezekben fővonásait adtuk annak, hogy milly szinben tűnik fel nekünk a feladás és az annak megfelelhető vitatási modor minősége. Vannak magyar lapok, és ezek rendszerint egyebekben is elleneink, és szokásos megtámadóink, mely­­lyek, mint látszik, feladás felfogása és modor tekintetében tőlünk egészen eltérnek. Már most az a kérdés, vájjon mi czélszerűbb : az­ ér­velők polémiába bocsátkozni, és elle­nünk szórt gyanúsításaikat és invectiváikat megtorlani ? vagy pedig az, ezt mellőzve , ’s az általunk felebb elemezett vi­tatási kellékekre figyelve, mi a véleményünket motiválni, ’s az elkerülhetlen kitérések mellett kifejteni ? Az első kétségen kivül mulattatóbb volna, de a másik hirlap­ vezetői tisztünk­­nek megfelelőbb, mert hiszen nem arról van itt szó, hogy ki tud élesebb lenni, (melly képességünknek, szükségtől kényszerítve, úgy is adtuk egyszer másszor némi szerény bizonyítványait), hanem egészen másról. E felekt elleneink, azon hitben , hogy rajtok és kedves édes jó barátaikon ki­vül alkotmányos és magyar ember nem is létezik, ’s a ki nem úgy gondolkozik mint ők, már eo ipso nem magyar és nem alkotmányos, annyira boldognak érzik magokat, mi­szerint valóban szeretetlenség volna, csak mégis kisérteni annak megingatását. Mindenkinek az ő hite, az ő mennyor­szága — ’s mi o­ly jó keresztények vagyunk, miszerint min­denkinek, és így elleneinknek is kívánjuk a mennyországot. Mai berekesztés előtt, még egyet tartozunk megjegyezni. Elleneink, hogy egy bizonyos oldalon minél gyanúsabbá te­gyék a Híradót, régen elhíresztelték, miszerint az a kor­mánynak orgánuma. És így akadhatnak, kiknek minden, mit vámügyről mondandunk, hivatalos vagy legalább félhivata­los színben fog előtűnni. Mi ugyan épen nem­ szégyenlenek, ha igaz volna is, mit reánk fognak , de nem igaz, és azért kell ellene tiltakoznunk. Nincs módunk ellenünket tévedé­seikről meggyőzni, mert a demonstratio azon neméhez, mellyet tőlünk kívánnak, és a­mi abból áll, hogy menjünk által elleneink táborába, nem érzünk, meggyőződésünkre vagy a dolgok folyamára támaszkodható hajlamot. Nem ma­rad tehát egyéb hátra, mint a kérelem útja, mellyet különö­sen a jelen kérdésnél megragadni szükségesnek látunk. Mind­azt, mit az egész tárgyalás folyamában mondan­dunk , úgy kérjük tekintetni, mint egyedül saját vélemé­nyünket. Hogy elvbarátink e tekintetben úgy gondolkoznak-e mint mi,­­miután a vámügyi kérdés még új, és méltán o­­­lyannak tekintetik, miilyeneket Angliában nyílt kérdéseknek vagy­is o­lyanoknak tartanak, mellyeket pártkérdésekké tenni nem czélszerű), azt nézeteik általános ismerete után csak sejthetjük, de bizonyosan nem tudjuk. Még kevésbbé tudjuk, hogy a kormány specializer mit akar és mit fog az országgyűlés eb­be terjeszteni, a vámügyet illetőleg.Több ol­­dalról halljuk, mikép a kormány kereskedési dolgokban Magyarhon országgyűlésével végkép el szeretne igazodni ,és a legközelebbi előforduló alkalmat e végre használni kíván­ja. Ennyit elleneink is tudnak , de többet nem. A­melly ol­vasót tehát nem érdekli annak megtudása, hogy D­r. a vám­ügyi eligazodás tárgyában mikép gondolkozik, az, kérjük , ne is vegye kezébe ide vonatkozó czikkeinket — hanem megtartva bennünket azért szívességében, vagy idegenségé­­ben — olvassa a Hírlapot vagy Hetilapot, mellyek párt nevé­ben szólanak , és a­mint látszik , a kormány szándékairól és terveiről nálunknál sokkal többet tudnak, és épüljön. (Pest-miskolczi vasút.) Örömmel tapasztalja minden honpolgár, hogy jelenleg hazánk bár­melly részén is, legfőbb figyelem a közlekedésre fordíttatik; örömmel láthatni, mikint azon enthusiasták száma, kik az átalakulást szellemileg csak a levegőben, anyagilag pedig a theoriában, és nem­ben a honban elébb , hanem először is a külföldön keresik, naponkint lejebb olvad; szaporodnak ellenben azok, kik meggyőződve arról, hogy pusztán rhetoricával reformálni, jó út nélkül haladni nem lehet, átlátják egyrészről, hogy olcsó pénz, könnyű közlekedés, az anyagi reformok alphája, és másrészről, hogy az anyagi tehetség nélkül a szellemi haladás csak pium desiderium. Közlekedés tehát egyik fő­­emeltyűje a haladásnak, és hála a magyarok istenének­ ez hangzik mindenfelől, ezt követeli minden honpolgár, hazánk egyik határától a másikáig.­­ Törekszik ugyanis a pozsonyi polgár Pesttel, ez felső Magyarországgal, Erdélylyel, Új­vidékkel, a sopronyi Győrrel, a mohácsi Pécscsel öszveköt­­tetni; szóval: közlekedés honunk jelszava. Hazánkban eddig legélénkebb a közlekedés Pest-Pozsony közt, ezt elősegéli a szőke Duna, de még inkább a nem messze fekvő Bécs. E­hhez igen közel áll élénkség tekinte­tében tapasztalásom szerint Pest-Miskolcz, és ez az, mit je­len szavaimmal bebizonyítani igyekszem, egyszersmind meg­mutatni, hogy a pest-pozsonyi vasút után legszükségesebb,­­ de talán még gyümölcsözőbb lehet, és legkönnyebben is­ építhető a Pest-, vagyis inkább Bérczes-miskolczi, és ezen vonalon már most is az év bármelly szakában legélénkebb a forgalom, legszámosabb a személyszállítás. Iször, Fölső Magyarország kereskedésének gyálpontja Miskolcz; ide hordja termékét Szabolcs, Heves, Bihar és Zem­plén egy része, Kunság, ollykor Békés, Csongrád; innét viszi azt Gömör, Torna, Abauj, Szepes, gyakran Nógrád, Zólyom,­­s több felső megyék; gyapjú több ezer mázsa, gu­­bacs, repere, vas ’s több más termékek innen szállíttatnak Pestre, erre vizetnek minden felső magyarországi gyártmá­nyok, kétfelé ágazván itt az országutak —; viszont Pestről a kereskedési czikkek, gyarmati portékák erre szállíttatnak felfelé, úgy szinte Galicziának ’s mindezek, daczára annak, hogy százszori kérelmünk és még több szitkozódásunk mel­lett is a Hatvan- pesti út még ma sem kész, mégis , ha az út nálok rész, ’s árvizek borítják a Tiszavidéket, az említett megyéken kivül, gyakran Ung, Ugocsa, Szathmár, Erdély is ezen vonalon Tokajnak jőve utazik Pestre ’s vissza. — Ezek azonban mind csak termesztmények és gyártmányok, ’s bár olly nagy jelentőségűek, hogy a legközelebb pesti vásár al­kalmával , a szállítmány nagy mennyisége miatt négy szekér is volt egymás mellett a töltésen látható, mellyek Pest felé ter­het vittek, ez mégis csak egyik és kisebb ága a Pest-miskolczi vasút jövedelmezhetésének, ’s talán a kevésbbé haszonhajtó, biztosabb ennél és dusabban kamatozó a személy­szállítás, és nézzük tehát, miképen áll az ezen a vonalon ? 2) Midőn a pest-miskolczi vonalon létrejött gyorsuta­zási intézet csak kétszer szállított hetenkint személyt, ké­sőbb többször, és végre hatszor , ezen időszakban fölállitta­­tott a kir. gyorskocsi, és voltak, kik ama felett a halálha­rangot megvonák, ’s mi történt? nemcsak hogy él, nem hogy nem fogyott a frequeniia, hanem azóta hetenkint tete­mesen szaporodott, és most már egy napon több koc­d is indul egyszerre Pestre, sőt mi több, egy harmadik intézet is van tervben, melly szinte biztos lehet, hogy részére is jutnak utazók elegen. Pestről Miskolcznak járnak több ipar­­űző városok, p. o. Kassa, Eperjes, Ujhely, Lőcse, Késmárk ’s több más városokba ’s mi több, az egész Galicziából já­rók erre folytatják utjokat Pest felé; szóval: ezekből is eléggé világos, hogy a pest-pozsonyi vonal után e vidéken már népességénél fogva is, hová még az járul, hogy itt gyárak , hámorok, sok iparűzők és több nagyobb iskolák találtatnak, legsűrűbb a személyszállítás, minélfogva erre mint a vasút legbiztosabb és haszonhajtóbb ágára számítani, bizton lehet. 3) Tekintsük meg a vasútnál szükséges anyagokat is e vo­nalon. — Már maga a földszín egyenes, úgy hegyektől, mint vizáradástól ment, és igy minden akadály nélkül lehet az építést folytatni; mindenütt a legjobb homok, kavics, közel a mész, olcsó tégla, kő nem messze, ’s midőn egy oldalról a Mátrában elég fa van, más oldalán ott a Tiszáni olcsó szál­lítás Beregből. ’S mi több, maga azon hámor, hol a vas nagy része készíttetni fog, alig van öt órányira Miskolcztól, hozzá járul ehez a jutányos napszám. Innét két órányira van a vasutaknál annyira szükséges kőszén is. ’S már most kér­dem, hol van a honban alkalmas a táj egy jövedelmes vasút építéséhez? hol annyi előny öszvesitve arra, hogy egy vasút Pest illetőleg Berczel és Miskolcz közt létezhessék ’s haszonnal fölállhasson ? A központi vasúttársaság a pest­szolnoki vonalnak egy részét gondolom Berczelig vagy Mo­­norig használván, ez által nemde nem nagy előny van-e ezen vonalnak biztositva ? Constantirozzuk már most mind­ezen mondottakat ’s ves­sük egybe a készülendő vasutakkal, hogy állunk e tekintet­ben a honban ? — Pest pozsonyin legtöbb személyszállítás, Pest-Miskolcz második helyen áll. A pest -pozsonyin a vi­zem szállíthatás miatt csak midőn fagy , szállíttatnak termé­kek , a pest-miskolczin az év bármelly szakában van elég, mi vizi, olcsóbb közlekedés hiányában, vasúton szállíttatnék, és így sokkal több lehet.— Pest-pozsony vidékén a szük­séges anyagok, fuvarok drágábbak; ezen vonalon felébe sem kerül, sehol a honban olly könnyen nem kapható, — ezek mind meg annyi bizonyságok, hogy azok, kik vasúti Ha az apátok , prépostok, az első rendhez tartozók, úgy ezek nem alkotják a 3d. rendet. — Az 1792. löd. által a görög nem egyesült püspöknek és érseknek az országgyűlési szavazat már akkor mindjárt megadatott, hanem bővebb meghatározása az or­­szággyülés rendezése miatt kinevezett országos küldöttségre bí­zatott. 47. §. A kir. biztos az országgyűlési teremekben megjele­nésre országos küldöttség által hivatik meg ’s ott mégis jelenik, illő tisztelettel fogadtatván. — A kerületi üléseknek szerkezetét jó lett volna röviden előadni, annál is inkább, mert sz. említi, hogy kerül, ülésekben jelenleg már minden rend részt veszen ; miszerint azt vélhetné valaki, hogy országos és kerületi ülés közt különbség nincs. — Az országgyűlési decretumot (végzeményt) ő felségén kivül aláírja még a magyar udvari kanczellár, és egy magyar udv. kanczelláriai előterjesztő udvari tanácsnok. — Az országgyűlésen hozatott törvények nem mindig köteleznek azon- P­­ortetésök Után’ mire Példa • váltótörvények. x . . . ^ 80 árának szabályozása helyett kellene mondani , a s rana ekmelése az 1791 : 20d. szerint országgyűlési ügy rende. körülményekben, . Jó árénak „ felsége teszármá, s az orazagot ,és rik többször bálával fogadták, ’sl az ellen semmi kifogást sem tettek. 49. §. A nemesség el.e .„kelet., j.gtdli kivételek közt meglehetett volna említeni még : ha törvényesen idéztetvén meg nem jelent, azért száműzetett, ’s ellene száműző levél (literae proscriptionales) adatott ki, mikor akárhol az országban őt el­foghatni, 1625. 13d. 7. 8d. §. (ha váltót hamisítanak , vagy hamis váltót tudva használnak 1844. 6d. 285. 6.) 50. §. 5. pont. Jobbágyainak és cselédeinek közvetlen első bírája a nemes ur, de csak polgári ügyekben nem bűntettekben is. 51. §. *). Itt szerző az országgyűlésre nem jövök büntetését hiányosan adja elő; ez iránt az 1498. ise így rendelkezik, ha valaki az országgyűlésre törvényesen meghivatván oda meg nem jelenik, ha főpap vagy országnagy , báró, a büntetés 800 ftot tevő 200 nehéz súlyú gira; ha pedig nemes , akkor a büntetés 400 ftot tevő 100 gira. De nemcsak az országyűlési helyen meg­jelenni , de ott maradni, és az országgyűlési ülésekben megje­lenni kötelesek, és ha engedelem nélkül az országgyűlésről el­mennének, szinte 800, és 400 ft büntetésnek volt helye; ha pedig tilalom ellenére az országgyűlésről elmennének, vagy meg­­intetvék az országgyűlési ülésekre nem járnának, az 1662: 53. szerint az említett büntetés kettőztetik. 52. §.­lsö p­o­n­t. Az evangélikusok a kapcsolt részekben polgári vagy nemesi vagyont tulajdoni joggal nem birhatnak, de gyár vagy kereskedés űzése miatt bérben (iure locationis) igen is birhatnak. 1791: 26 iklaikp. 53. §. Az lső országos rendnek elnevezése iránt sz. bizony­talanságban látszik lenni, mert azt a §. czimében egyházi fő­rendnek, a szövetségben pedig fő egyházi rendnek nevezi; az első országos rendnek törvényes elnevezése Magyarországban a főpapok rendje (status praelatorum) — a­kik pont, hogy minden az egyházi rendhez bármi czim vagy nevezettel tartozó egyén az ország nemesei közé számláltatik; ezt nem itt kellett volna em­líteni , hol az első országos rendről , azaz a főpapokról és ezek jogairól akar szólani, hanem ott , hol a nemesi rendről is külö­nösen az 591k -ban szól, mert könnyen hibába eshetnék valaki, azt vélvén , hogy minden papi személy az első országos rendnek tagja, mi pedig nem úgy van. 1­5. p­o­n­t. Az érsekek , püspökök szerzett vagyonának 2 harmadrészéről tehetnek végrendeletet, ámbár k­ülönbözőleg t. i. 1 al­ól szabadon minden megszorítás nélkül , */3ról pedig úgy, hogy azt tetszésök szerint meghatá­rozandó, ájtatos kegyes alapítványoknak hagyják, és a 3dik harmadrészét a kir. fiscus kapja meg. — 10. pont: megemlí­tendő vala itt a zágrábi káptalan nagy prépostja , mint auranai perjel , és a jászai prépost, mint a nagyváradi hegyről nevezett sz. istváni prépost egyszersmind ; de hiba az auranai perjelt a sz. mártoni főapát elibe tenni; — a 121k pont: a lövöldi prior nem létezik többé. 54. §. Az esztergomi érsek törvényeinkben nem nevez­tetik summus secretarius és cancellariusnak, (legfőbb titoknoknak és cancellárnak) , mint sz. mondja, hanem summus secretarius cancellariusnak, (legfőbb titkos kanczellárnak) 1751. 10. 55. §. Tökéletlen előadás az, hogy a veszprémi püspök a királynét a prímás segítségével megkoronázza. L. a 16. 1. §. a királynők koronázásának szertartásáról. — A pécsi püspök me­gyéjében viselhet érseki palástot. 57. §. Nem áll, hogy azon káptalanok bírnak országos hi­telességgel , mellyek már 1777ben mint illyenek fenállottak; mert a rozsnyói káptalan már 1777ben állíttatott, ’s országos hitelességgel ma sem bir ; a fehérvári káptalan az 1827 : 26. által kapta országos hitelességét, a szatmári, melly későbbi. Ferencztöl 1804ben állíttatott, országos hitelességét 1836: 23. által kapta. 2­2dik pont. A káptalan és conventbeliektől az 1741 : 16i. és 1765: Ilik mondja, hogy (lingvae patriae stnt gnari) ’s ott a lingva patria alatt alig lehet érteni magyar nyelvet, mint sz­­állítja, hanem az 1687 : 13. rendelete következtében, az ország különféle vidékén divatozó anyanyelvet; mert az em­lített 1687. szerint a vallások érvényességére kívántatik, hogy ha például latinul van az írásba foglalva , az a vallást tevőknek anyanyelven (­ingva verrncula) megmagyaráztassék, ’s ezek élő­nyelven szándékukat a vallást elfogadók előtt nyilvánítsák , mire a magyar nyelvnek ismerete nem elegendő; háttért a magyar nyelv törvényes használata körül hozott törvé­nyek szerint, a magyar nyelv ismeretén felül, még az olly vidékén használatban levő anyanyelvnek ismerete is, mellyen a káptalan vagy e­rfzövent törvényesen eljárni szökött. (Vécé K IV.)

Next