Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-09-27 / 463. szám
208 bekövetkezését ’s a már is beállott nagy szükségből kiindulva felette a rendek figyelmét egy részről a megyében szállásoló katonaságnak elhelyezése, másrészről egy országos kölcsönnek kieszközlése tekintetében a nm. k. h.tanácsot megkérni. — Fájdalmas részvéttel osztozának a kk. és rtk. a jelentés utolsó része aggodalmaiban; egyszerre felvillant az annyit teendők özöne minden emberbarát kebelében; «jost éreztük a magtárak nagy hiányát, most az országos intézkedések szükségét; egyik a pálinkafőzés megtiltásáról, másik a tánczvigalmak és vendégeskedések megszüntetéséről, harmadik az adózó népnek kölcsön utján leendő felsegéléséről; ez a magtárakról, amaz a tizkármentesitő intézetről , amaz ismét a katonaságnak megyénkbeli eltávolításáról beszélve, a tanácskozásnak olly zavara állott elő, mellyel rendre visszautasítani nem kis feladat volt. Az egész napi tanácskozás eredménye jön, mindenek előtt sietőleg megkérni a k. h.tanácsot, mikint a megyénkben szállásoló katonaságot más boldogabb vidékre szállítani méltóztassék addig is, míg a megrendelt szükség öszveírása nyomán azon tisztelt h.tanácsot országos intézkedés tekintetében is felkérendjük. A magtárak létesíthetése és a tűzkármentesítő társulat alakulhatása tekintetében, az e részben már kiküldve volt biztosságok munkálatának tanácskozás alá vétele végett jövő év negyedes gyűlésünket tűztük ki. — A h.tanácsnak a gör. nem egyesültek vallására áttérhetés tekintetében kibocsátott , ’s ő felségének ezen vallásra áttérésre adott engedelmét módosító intézményét, mint törvényhozáson kívüli egyoldalú rendelkezést az országgyűlési utasítással foglalkozó választmányhoz utasítók a végett, hogy a g. n. egyesültek vallásbeli szabadságát is törvényhozás útján biztositsuk, addig is pedig mennyiben egész községeknek a katholika vallásról más vallásra áttérése törvényellenesnek nyilvánittatik, az intézmény ezen szelleme ellen óvásunkat jegyzőkönyvileg kijelentettük. Ugyancsak a kir. h.tanácsnak abeli intézvényére, mellyben tudósítást kiván arról, mikint intézkedtünk azon községek számadásaira nézve, mellyeket az illető földesurak megvizsgálni elmulasztottak, válaszkép megiratni határoztuk, mikép eddig a helységek számadásai az illető földesurak által időnkint megvizsgáltatván, a földesurak hanyagsága e tekintetben megyei intézkedést szükségessé nem ten, jövendőre azonban a szükséghez képest törvény értelmében intézkedni fogunk; ez leend tehát a legtörvényszerűbb intézményre adandó feleletünk. Szabolcsnak a főlsp. helyettesek törvényszékem elnökösködésök tárgyában irt ismeretes körlevele nálunk is pártolásra talált. Verőczének a fiumei vasút tárgyában irt deák szerkezetű levelét némellyek ellenzése mellett is felolvastuk, azonban egy részről Veröczét a törvény megtartására felszólítani, másrészről a k. h.tanácsot megkérni határoztuk az iránt, hogy Veröczét a levelezés tekintetében a világos törvényhez alkalmazásra utasítani méltóztassék; magát pedig a levél értelmét országgyűlési utasítást készítő választmányhoz küldöttük. A közerő felhasználásával megbízott állandó választmány tudósításából örömmel értettük, mikop a megyei erőnek csaknem fele szabad rendelkezéstől függ ; ezen még fel nem használt nagy erőt részint újabb útvonalak kiigazítására, részint a sürgetős kijavítást igénylőknek helyrehozására forditandónak határoztuk. — Jutott ezen fennnaradt közerőből valami az annyira érdekes golyóm- és hevesmegyei utak készítéséhez is. Legkedvesebb vak a biztosi tudósítás azon része, mely megyénknek szomszéd Liptómegyével közvetlenül lehető öszveköttetése iránt biztos reményt adott. Örömmel ragadtuk meg az alkalmat, miszerint Liptómegyét megkeressük, hogy az annyi évek során keresztül vitatott útvonalt a magánérdekek mellőzésével részéről is kijelölni szíveskedjék. A hús árát, a marha csökkenő árához képest 1 * v.krról l©re, a juhhús árát pedig 8 v.krról 6ra szállítottuk. — Jövő évnegyedes közgyűlésünk Pelsützön novembe 30 án veendi kezdetét. -------------Szepes, Esztergom, Komárom és Heves megyék közgyűléséről vett tudósításit levelezőinknek közelebbi lírtulpaiHill BUDAPESTI HÍRHARANG. Az erdélyi országgyűlésre több politikai nevezetesség készül fővárosunkból, eddig már két költő és egy hegedűvirtuóz utazott oda. — Pestváros, az „Ungar“ szerint, a német színházbérlő panasza következtében azon kérelmet intézt a nm. helytartótanácshoz, miszerint a hírlapok ezentúl semmi városi hírt ne közölhessenek a hatóság előleges láttamja nélkül; e folyamodásától azonban kegyesen elmozdulatott a városi hatóság, azon valódilag szabadelmű nyilatkozattal, hogy a sajtót annyira korlátozni nem lehet, miután különben kormányügyek és kérdések fölött vitatkoznia is szabad. Ennek méltán örvendhetünk mindnyájan, ámbár egyébiránt nem lett volna nehéz a megrovó czikkeket úgy írni, hogy a láttamozó városi biztos bizony nem vette volna észre, hányat ütött az óra ! Legyen csak méltányos a f.városi hatóság, ’s meg kellene vallania, hogy a sajtó éberségének igen sok szellemi és anyagi javítást köszönhet már is; nem kell tehát mindjárt iszonyúan neheztelni, ha valamelly „Gewatter Schneider und Handschuhmacher, mint Schiller mondja, orrolja, hogy némelly helytelenségei napfényre vonattak. — Nagy veszélyt sietünk elhárítani, ha meg nem késtünk el. Néhány nap előtt bizonyos társaságban egy fiatal orvos hazánkfiáról levén szó ki nem gyógyít senkit, hanem egész idejét irodalmi munkásságra fordítja, többen határozottan nyilvánítók mikép az érintett tudós férfit annyira fogják keserű cáfolatokkal zaklatni, hogy irodalmi munkásságát megszüntetni kényszerűségül. Uram, az istenért, mit akarnak önök cselekedni, magukra merészült vállalni az iszonyú felelősséget, ha azon tudós hazánkfia csakugyan megszűnnék értekezéseket és bírálatokat irni, és ezen ártatlan működés helyett a gyakorlati orvosi pályára lépne, és recepteket irnak ! — Egy pesti pék elmésséget sütött, melly nem nagyobb ugyan zsemlyéjénél, de azért szintellyizetlen, azonban mégis megemlítésre méltó, mivel a mai világban már különben is mindent elmésségnek szidalmaznak, amit épen gyászosnak nem mondhatni. Tehát kávéház elött haladánk el, hol az ajtóban egy kövér pékmester — bizonyosan tótfalusi kenyeret eszik, mert saját zsemlyéjéből aligha meghízhatott volna — így szólt: „Mondom, urak, hiába lármáznak az éhes újságírók, nem a mi zsemlyénk kicsiny, hanem az ő szájok igen nagy Itt Hall, gátéi nagyot nevettek, és igy apók talán mégis rendkívül elmés megjegyzést tett. — Rosz gomba miatt ismét több ember veszélyben forgott. Rész gomba? De hát lehet-e jó gomba ? Meg nem foghatjuk, mikép ehetik valaki csizmatalpízű gombát alig áldott országban, hol annyi a szarvasmarha, mint nálunk! — Emlékeznek az olvasók a Váczi utczán, múlt hónapban történt eseményről, K. és W. urak között. Mondják, hogy ez a napokban ollykép jön kiegyenlítve, hogy K. ur, véleményének alaptalanságáról meggyőződve, nyilvánított gyanúja, és cselekvésének modora iránt sajnálkozását fejezte ki. — Az idegen művészet egén ugyancsak mennydörög nálunk . Budán a színkörben a művészek közöl néhányan lelépett igazgatójukat megpaholák, a pesti nagy színházban a közönség tojásokkal és burgonyával dobálta a színpadon működő igazgatót, másnapra egy énekesnőnek is tojással akartak udvarolni, hogy jobban énekelhessen, de az operai előadás hatóságilag eltiltatott, a pesti színkörben pedig Dupuis és Krosso franczia és porosz herkulesek egymást döngetik, a nagyérdemű közönség viszont őket kezdé öklözni, és végre a rendőrség a két herkulest börtönbe kísérte a színpadról, hogy onnan néhány nap múlva ismét színpadra mehessenek. Ezt aztán művészetnek nevezik. — A német színház előtt egy bérkocsis ismét gyermeket gázolt el, az összecsődült emberek azonnal fölemelék a szerencsétlent, é s a városház felé vívók, az ott ácsorgó városhajdu pedig rögtön— ellogá a bérkocsist? Nem, az Budára vágtatott , a hajdú pedig kedélyesen követé az embercsoportot a városházra; már aztán nem tudjuk, azért , hogy az ájult gyermekei el ne lopják, vagy azért, hogy a gyermek meg ne szökjék?! — A magyar színháznál növekszik az élénkség, főkép a drámai részben; remélhetjük azonban, hogy jeles első énekesnőnk hazaérkezte a daljátékban is több változatosságot fog teremteni. — Most jelent meg Bajza „Világtörténete*' 5 dik füzete, mellyben a görög történetek az eddigi érdekességgel folytattalak. — Jósika „Abafiját" Szilvágyi Parisban francziára, a „Cseheket“ pedig angolra forditá. — A mast 1845- . év folytában hazánkban, figgenberger könyvárus „Irodalmi értesítője“ szerint 303 magyar, 42 német, 5 latin és 6 lót könyv jelent meg. A magyarok közöl legtöbb mulattató 88, jeléül, hogy még sok eloszlatandó szomorúságunk van; nevelési 32, mi mutatja, hogy magunk is érezzük, mennyire szükséges még nálunk a jó nevelés, mióta a nevelőintézetek rendkívül megszaporodtak ; bölcsészeti és törvénytudományi 38, nemde azért olly sok, mert szeretünk légvárakat építeni és pörlekedni? Legkevesebb a természettudományi, csak 8, és az orvosi munka, csak 6. Ugyan mi ennek oka? Az, hogy az orvosok és természetvizsgálók — tisztelet, becsület, de igazság is! — igen sokat lakomáztak, ’s teli has nem örömest tanul, mint a latin példabeszéd mondja. — (Néhány szó a magyar kereskedelmi társaság állapotáról *). A trieszti német lapnak egyik budai levelezője azon véleményben van, hogy hazánkban addig, míg igazság kiszolgáltatás, adózás és közlekedés organizálva nem lesznek, nagyszerű kereskedelmi merényleteket eszközölni nem lehet; mi azonban nem áll, mert olyanok hazánkban eddig is jó sikerrel eszközöltettek, és hogy feltűnők nem voltak, oka abban fekszik, mert nagyobbszerű külkereskedésünk majdnem kizárólag trieszti és bécsi házak kezében volt; de igenis áll a fentebbi állítás olly értelemben, hogy az említett kellékek nélkül nagyszerű kereskedést rendszeresíteni nem lehet, és illy értelemben magam is azt mondom, hogy Magyarországban mindaddig, míg ezek hiányzani fognak, nagyobbszerű kereskedelmi vállalatokat csak kivételkép eszközölhetni. Minthogy azonban a magyar kereskedelmi társaság nem azt tűzte ki czéljául, hogy ott is kereskedést űzzön, hol azt a körülmények meg nem engedik, hanem feladata volt a magyar külkereskedésneke (az egyesek csalásai miatt) elvesztett hitelét és bizodalmát visszaszerezni; e czélra nézve, úgy hiszem, egy kereskedelmi társaság gyakorlatban is igen jól megállhat, ’s alakulásakor örült minden jó hazafi a kitűzött szép czélnak , ’s pártkülönbség nélkül járultak annak előmozdításához. — Lássuk a sikert. Az igazgatás első évben ideiglenesen Sz. P. arra bízatott, a választmánynak előleges betekintési joga mellett, é s a munkálatok eredménynyel folytak. A mérleg 12% tiszta nyereséget mutatott. A második évre S. P. úr ismét megválasztatott igazgatóul, terjedtebb, mint halljuk, 30 ezer pftnyi üzletekig őt önállólag felszabadító uralommal, mert a választmánynak csak utólagos betekintési jog hagyatott fel. Az ügyek gyalázatosan roszul folytak. A társaság kötelező eladásokat tett, de kötelezettségét meg nem tartotta, jó árut ígért és roszat küldött helyette, miáltal czéljával merőben ellenkező eredményt idézett elő. Váltói mindenünnen óvás mellett küldettek vissza, és mi több , a mérleg 84.000 pgefi veszteséget mutatott, miért a részvények fele árra szálltak le. Mindezek a múlt hónap 27-én tartott közgyűlésben szőnyegre hozatván, nagy lárma keletkezett. A választmány előleges betekintési joga visszaállíttatott 's a mérleg szigorú megvizsgálására bizottmány neveztetett, melly majd majd három hete már, hogy munkálkodását megkezdette. Azóta sok balhirok terjengnek a közönség előtt. Mond*) BokrUdotott. — Szere.ják, hogy a bizottmány sok olly tételre talál, mik már bizonyos veszteségek, de a mérlegbe befoglalva nincsenek, mi a részvényesekre nézve nem a legjobb hír. Mondják azt is, hogy Sz. P úr az igazgatóságról lemondott ,s mártiusban a társaságtól megválni fog. Ez már jobb hír, mert ez eseménytől remélhető, hogy a társaság göröngyei ismét kiegyenlíttetnek ,s az ügyek folyama azon kerékvágásba lép, mellyben már eddig is kellett volna haladnia. Úgy látszik, e hírek nem egészen alaptalanok, mert novemberben közgyűlés is fog tartatni. Sokan jósolják, hogy e közgyűlésben a társaság felbomlása fog elhatároztatni, mit én ugyan nem hiszek ’s teljes erőmből ellene szavazandok, mert 30—40 pernyi veszteség miatt akkor, midőn — nem tekintve, hogy az egyedül az igazgató ur vakmerő ’s koczkajátékkal határos speculatióinak, miszerint előbb elad ’s azután vásárol, nagy részben pedig az ő szerencsétlen bánásmódjának , mi által magának száz meg száz ellenséget szerez — tulajdonítható; mondom akkor, midőn inkább elvesztett becsületünket minden áron visszaszerezni kellene, a társaság feloszlásába beleegyezni hazafiságtalanságnak tartanám ; ’s meg vagyok győződve, így gondolkozik a részvényesek legnagyobb része, mert ha jól értesültem, a társaság nagyobbrészt ollyanokból áll, kik nemcsak szájjal, de tettel is valódi honfiak. Azért én a jövő novemberi közgyűléstől nem felbomlást, hanem olly intézkedéseket várok, mellyek a társaságot a kellő útra vezetik, mellyen az alapítók által kitűzött ezéit elérhesse. Sokan a dolgoknak annyira eléreállítása miatt egyedül az igazgatót kárhoztatják é s kárpótlásról is álmodoznak; mások a választmányt is okolják, miért nem felelt meg erélyesebben hivatásának. Én a bajok eredetét főkép abban találom, hogy az igazgató a társaság czélját, melly bármelly magyarnak is egyiránt kedves volt, szem elől tévesztette é s magát a társaságot saját személyével azonosította. Miből természetesen kelle következni, hogy azon számtalan ellenség, melly ellene részint szerencsétlen bánásmódja, részint gőgös modora miatt, de sokszor ártatlanul is füszálkint termett elő, maga a társaság ellen is feltámadott. Azért azt hiszem, hogy ha valósul a hír, miszerint Sz. P. ur az igazgatásról lemondott ’s helyébe olly igazgató választatik, ki magát a politikai mozgalmaktól távol tartván, egyedül a társaságnak él ’s annak ügyeit nem kürtölő lármával, hanem csendesen, de szilárdul vezetendő, a társaság egészen megújulni ’s egy pár év alatt nemcsak hírét, de veszteségét is helyreállítani fogja. Meg vagyok győződve, hogy egyedül az ő visszalépése fogja a társaságot megmenteni, mert az ő nevével és személyével, bár nem mindig igazságosan, annyi gyűlölség van kapcsolatban, hogy az a társaságra nézve csak káros befolyással lenne. — Egy részvényes. ----------Erdélyi országgyűlés. Sept. 17-én Vidik országos ülés. Tárgy: a lajstrom. Az előbbi ülés jegyzőkönyve, minden észrevétel nélkül hitelesíttetvén, elnök ő nmlga felszólitá a kk. és rrket, hogy a napirendre tűzött lajstromhoz szóljanak.— Zarándmegye egyik követe, megbízólevele beadásakor kijelentett jogfentartásánál fogva, megyéjének, mint egyik partiumbeli törvényhatóságnak a jelen orsz.gyülésen képviselők általi megjelenését kívánván indokolni, többek közt ezeket mondá: A testvérhoni 1836 : 21. t.czikk kelte óta, melly a részek Magyarországhoz kapcsolását rendeli, Zarándmegye mindent elkövetett, hogy az idézett törvény foganatosítása által, bizonytalan és csonka helyzetéből kiemelkedve, hajdani erőteljes állapotát visszanyerhesse. E czélból az 1837-i országgyűlésen, midőn a t. kir. és rr. a partium kérdését először tárgyalták, 7.megye követei által óhajtását nyilvánította Magyarországhoz kapcsoltatása iránt, felfestette azon diplomatikai és magánokokat, mellyekért, valamint a feltételeket is, mellyek alatt a visszakapcsolást óhajtja, be akarván egyszersmind általok bizonyitni, hogy kivánata nem túlzott. Később az 1839iki pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent, a visszakapcsolás tettleges végrehajtása tárgyaltatásának reményében, de olly utasítást adott követeinek, hogy csupán e tárgyhoz szóljanak. Reménye azonban meghiúsulván, 1841ben az erdélyi országgyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünnepélyes ováskép kijelentette, hogy valamig kétes állásából ki nem vételik, sem az erdélyi, sem a magyar országgyűlésre nem küld követeket. E nyilatkozatához híven, az 1843-i pozsonyi országgyűlésen, bár kir. parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében perbe idéztetek; a per lefolyt’s az ellene hozott elmarasztaló ítéletnek 1844ben végrehajtása is megjön kisértve. Világos ezekből, hogy bár mennyire óhajtott is Z.megye precarius helyzetéből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mellyekben Erdélylyel állott; valahányszor a visszakapcsolás szóba jött, mindig a két testvérhon általános egyesülését sürgetvén. Az 1841 beli érd. országgyűlésre megjelent, Magyarországban az 1843ra nem. Perbe idéztetett; a perhez nem szólott. Az ellene hozott elmarasztaló ítélet végrehajtását, magára hagyatva, a nélkül, hogy akár az érd. főkormányszéktől, mellynek az ország épsége felett őrködni alkotmányos kötelessége; akár a kir. közügyek igazgatójától, kinek a hon és fejedelem igazait védni szinte hivatalbeli feladata , gyámolittatott volna, megakadályozta. Ezekből kiindulva kérdi szótt, nem méltán és következetesen tették volna küldői, ha a jelen országgyűlésre meg nem jelennek? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdélyhez , mellynek örömeiben és fájdalmiban századokon át osztoztak , ’s hogy e hon felvirágzására szolgálandó üdvösörvények hozatalából, mellyeknek áldását az egykori egyesülendésig részükről is élvezni óhajtják, magokat ki ne zárják, elküldék szólót és követtársát. Egyszersmind kijelentik, miszerint sokkal erősebb biztosítékot remélnek municipális jogaikra nézve a két hon általános egyesüléséből, mint a