Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-27 / 463. szám

208 bekövetkezését ’s a már is beállott nagy szükségből kiin­dulva felette a rendek figyelmét egy részről a megyében szállásoló katonaságnak elhelyezése, másrészről egy orszá­gos kölcsönnek kieszközlése tekintetében a nm. k. h.tanácsot megkérni. — Fájdalmas részvéttel osztozának a kk. és rtk. a jelentés utolsó része aggodalmaiban; egyszerre felvillant az annyit teendők özöne minden emberbarát kebelében; «jost éreztük a magtárak nagy hiányát, most az országos intézkedések szükségét; egyik a pálinkafőzés megtiltásáról, másik a tánczvigalmak és vendégeskedések megszüntetésé­ről, harmadik az adózó népnek kölcsön utján leendő felse­­géléséről; ez a magtárakról, amaz a tizkármentesitő inté­zetről , amaz ismét a katonaságnak megyénkbeli eltávolítá­sáról beszélve, a tanácskozásnak olly zavara állott elő, mel­lyel rendre visszautasítani nem kis feladat volt. Az egész napi tanácskozás eredménye jön, mindenek előtt sietőleg megkérni a k. h.tanácsot, mikint a megyénkben szállásoló katonaságot más boldogabb vidékre szállítani méltóztassék addig is, míg a megrendelt szükség öszveírása nyomán azon tisztelt h.tanácsot országos intézkedés tekintetében is felké­­rendjük. A magtárak létesíthetése és a tűzkármentesítő tár­sulat alakulhatása tekintetében, az e részben már kiküldve volt biztosságok munkálatának tanácskozás alá vétele végett jövő év negyedes gyűlésünket tűztük ki. — A h.tanácsnak a gör. nem egyesültek vallására áttérhetés tekintetében kibo­csátott , ’s ő felségének ezen vallásra áttérésre adott enge­­delmét módosító intézményét, mint törvényhozáson kívüli egyoldalú rendelkezést az országgyűlési utasítással foglal­kozó választmányhoz utasítók a végett, hogy a g. n. egye­sültek vallásbeli szabadságát is törvényhozás útján biztosit­­­suk, addig is pedig mennyiben egész községeknek a ka­­tholika vallásról más vallásra áttérése törvényellen­esnek nyilvánittatik, az intézmény ezen szelleme ellen óvásunkat jegyzőkönyvileg kijelentettük. Ugyancsak a kir. h.tanácsnak abeli intézvényére, mellyben tudósítást kiván arról, mikint in­tézkedtünk azon községek számadásaira nézve, m­ellyeket az illető f­öldesurak megvizsgálni elmulasztottak, válaszkép megiratni határoztuk, mikép eddig a helységek számadásai az illető földesurak által időnkint megvizsgáltatván, a földes­­urak hanyagsága e tekintetben megyei intézkedést szüksé­gessé nem ten, jövendőre azonban a szükséghez képest tör­vény értelmében intézkedni fogunk; ez leend tehát a leg­­­törvényszerűbb intézményre adandó feleletünk. Szabolcsnak a főlsp. helyettesek törvényszékem elnökösködésök tárgyá­ban irt ismeretes körlevele nálunk is pártolásra talált. Verőczének a fiumei vasút tárgyában irt deák szerkezetű le­velét némellyek ellenzése mellett is felolvastuk, azonban egy részről Veröczét a törvény megtartására felszólítani, másrészről a k. h.tanácsot megkérni határoztuk az iránt, hogy Veröczét a levelezés tekintetében a világos törvényhez­ al­kalmazásra utasítani méltóztassék; magát pedig a levél ér­telmét országgyűlési utasítást készítő választmányhoz kül­döttük. A közerő felhasználásával megbízott állandó választ­mány tudósításából örömmel értettük, mikop a megyei erő­nek csaknem fele szabad rendelkezéstől függ ; ezen még fel nem használt nagy erőt részint újabb útvonalak kiigazítására, részint a sürgetős kijavítást igénylőknek helyrehozására for­­ditandónak határoztuk. — Jutott ezen fennnaradt közerőből valami az annyira érdekes golyóm­- és hevesmegyei utak készítéséhez is. Legkedvesebb vak a biztosi tudósítás azon része, me­ly megyénknek szomszéd Liptómegyével közvet­lenül lehető öszveköttetése iránt biztos reményt adott. Öröm­­mel ragadtuk meg az alkalmat, miszerint Liptómegyét meg­keressük, hogy az annyi évek során keresztül vitatott útvo­­nalt a magánérdekek mellőzésével részéről is kijelölni szí­veskedjék. A hús árát, a marha csökkenő árához képest 1 * v.krról l©re, a juhhús árát pedig 8 v.krról 6ra szállí­tottuk. — Jövő évnegyedes közgyűlésünk Pelsützön novembe 30 án veendi kezdetét. -------------­Szepes, Esztergom, Komárom és Heves me­gyék közgyűléséről vett tudósításit levelezőinknek közelebbi lírtulpaiHill BUDAPESTI HÍRHARANG. Az erdélyi országgyűlésre több politikai nevezetesség készül fővárosunkból, eddig már két költő és egy hegedűvirtuóz utazott oda. — Pestváros, az „Ungar“ szerint, a német színházbérlő panasza követ­­­keztében azon kérelmet intézt a nm. helytartótanácshoz, mi­szerint a hírlapok ezentúl semmi városi hírt ne közölhesse­nek a hatóság előleges láttamja nélkül; e folyamodásától azonban kegyesen elmozdu­latott a városi hatóság, azon való­­dilag szabadelmű nyilatkozattal, hogy a sajtót annyira kor­látozni nem lehet, miután különben kormányügyek és kérdé­sek fölött vitatkoznia is szabad. Ennek méltán örvendhetünk mindnyájan, ámbár egyébiránt nem lett volna nehéz a meg­rovó czikkeket úgy írni, hogy a láttamozó városi biztos bi­zony nem vette volna észre, hányat ütött az óra ! Legyen csak méltányos a f.­városi hatóság, ’s meg kellene vallania, hogy a sajtó éberségének igen sok szellemi és anyagi javí­tást köszönhet már is; nem kell tehát mindjárt iszonyúan neheztelni, ha valamelly „Gewatter Schneider und Hand­schuhmacher, mint Schiller mondja, orrolja, hogy némelly helytelenségei napfényre vonattak. — Nagy veszélyt sietünk elhárítani, ha meg nem késtünk el. Néhány nap előtt bizo­nyos társaságban egy fiatal orvos hazánkfiáról levén szó ki nem gyógyít senkit, hanem egész idejét irodalmi munkás­ságra fordítja, többen határozottan nyilvánítók mikép az érintett tudós férfit annyira fogják keserű c­áfolatokkal zak­latni, hogy irodalmi munkásságát megszüntetni kényszerű­ségül. Uram­, az istenért, mit akarnak önök cselekedni, ma­gukra merészült­­ vállalni az iszonyú felelősséget, ha azon tudós hazánkfia csakugyan megszűnnék értekezéseket és bí­rálatokat irni, és ezen ártatlan működés helyett a gyakorlati orvosi pályára lépne, és recepteket irna­k ! — Egy pesti pék elmésséget sütött, melly nem nagyobb ugyan zsemlyéjénél, de azért szintelly­izetlen, azonban mégis megemlítésre méltó, mivel a mai világban már különben is mindent el­­mésségnek szidalmaznak, a­mit épen gyászosnak nem mond­hatni. Tehát kávéház elött haladánk el, hol az ajtóban egy kövér pékmester — bizonyosan tótfalusi kenyeret eszik, mert saját zsemlyéjéből aligha meghízhatott volna — így szólt: „Mondom, urak, hiába lármáznak az éhes újságírók, nem a mi zsemlyénk kicsiny, hanem az ő szájok igen nagy Itt Hall­, gátéi nagyot nevettek, és igy apók talán mégis rendkívül el­més megjegyzést tett. — Rosz gomba miatt ismét több em­ber veszélyben forgott. Rész gomba? De hát lehet-e jó gomba ? Meg nem foghatjuk, mikép ehetik valaki csizma­­talp­ízű gombát alig áldott országban, hol annyi a szarvas­­marha, mint nálunk! — Emlékeznek az olvasók a Váczi utczán, múlt hónapban történt eseményről, K. és W. urak között. Mondják, hogy ez a napokban ollykép jön kiegyenlítve, hogy K. ur, véleményének alaptalanságáról meggyőződve, nyil­vánított gyanúja, és cselekvésének modora iránt sajnálkozását fejezte ki. — Az idegen művészet egén ugyancsak menny­­dörög nálunk . Budán a színkörben a művészek közöl né­­hányan lelépett igazgatójukat megpaholák, a pesti nagy szín­házban a közönség tojásokkal és burgonyával dobálta a szín­­padon működő igazgatót, másnapra egy énekesnőnek is to­jással akartak udvarolni, hogy jobban énekelhessen, de az operai előadás hatóságilag eltiltatott, a pesti színkörben pe­dig Dupuis és Krosso franczia és porosz herkulesek egy­mást döngetik, a nagyérdemű közönség viszont őket kezdé öklözni, és végre a rendőrség a két herkulest börtönbe kí­sérte a színpadról, hogy onnan néhány nap múlva ismét színpadra mehessenek. Ezt aztán művészetnek nevezik. — A német színház előtt egy bérkocsis ismét gyermeket gázolt el, az összecsődült emberek azonnal fölemelék a szeren­csétlent, é s a városház felé vívók, az ott ácsorgó városhajdu pedig rögtön— ellogá a bérkocsist? Nem, az Budára vágta­tott , a hajdú pedig kedélyesen követé az embercsoportot a városházra; már aztán nem tudjuk, azért­­ , hogy az ájult gyermekei el ne lopják, vagy azért, hogy a gyermek meg ne szökjék?! — A magyar színháznál növekszik az élénk­­ség, főkép a drámai részben; remélhetjük azonban, hogy jeles első énekesnőnk hazaérkezte a daljátékban is több változatosságot fog teremteni. —­ Most jelent meg Bajza „Világtörténete*' 5 dik füzete, mellyben a görög törté­netek az eddigi érdekességgel folytattalak. — Jósika „Abafiját" Szilvágyi Parisban francziára, a „Cseheket“ pe­dig angolra forditá. — A mast 1845- . év folytában ha­zánkban, figgenberger könyvárus „Irodalmi értesítője“ szerint 303 magyar, 42 német, 5 latin és 6 lót könyv je­lent meg. A magyarok közöl legtöbb mulattató 88, jeléül, hogy még sok eloszlatandó szomorúságunk van; nevelési 32, mi mutatja, hogy magunk is érezzük, mennyire szük­séges még nálunk a jó nevelés, mióta a nevelőintézetek rendkívül megszaporodtak ; bölcsészeti és törvénytudományi 38, nemde azért olly sok, mert szeretünk légvárakat épí­teni és pörlekedni? Legkevesebb a természettudományi, csak 8, és az orvosi munka, csak 6. Ugyan mi ennek oka? Az, hogy az orvosok és természetvizsgálók — tisztelet, be­csület, de igazság is! — igen sokat lakomáztak, ’s teli has nem örömest tanul, mint a latin példabeszéd mondja. —­­ (Néhány szó a magyar kereskedelmi társa­ság állapotáról *). A trieszti német lapnak egyik budai levelezője azon véleményben van, hogy hazánkban addig, míg igazság­­ kiszolgáltatás, adózás és közlekedés organi­zálva nem lesznek, nagyszerű kereskedelmi merényleteket eszközölni nem lehet; mi azonban nem áll, mert o­lyanok hazánkban eddig is jó sikerrel eszközöltettek, és hogy fel­tűnők nem voltak, oka abban fekszik, mert nagyobbszerű külkereskedésünk majdnem kizárólag trieszti és bécsi házak kezében volt; de igenis áll a fentebbi állítás olly értelem­ben, hogy az említett kellékek nélkül nagyszerű kereskedést rendszeresíteni nem lehet, és illy értelemben magam is azt mondom, hogy Magyarországban mindaddig, míg ezek hiányzani fognak, nagyobbszerű kereskedelmi vállalatokat csak kivételkép eszközölhetni. Minthogy azonban a magyar kereskedelmi társaság nem azt tűzte ki czéljául, hogy ott is kereskedést űzzön, hol azt a körülmények meg nem engedik, hanem feladata volt a magyar külkereskedésneke (az egyesek csalásai miatt) el­vesztett hitelét és bizodalmát visszaszerezni; e czélra nézve, úgy hiszem, egy kereskedelmi társaság gyakorlatban is igen jól megállhat, ’s alakulásakor örült minden jó hazafi a ki­tűzött szép czélnak , ’s pártkülönbség nélkül járultak annak előmozdításához. — Lássuk a sikert. Az igazgatás első évben ideiglenesen Sz. P. arra bízatott, a választmánynak előleges betekintési joga mellett, é s a munkálatok eredménynyel folytak. A mérleg 12% tiszta nyereséget mutatott. A második évre S. P. úr ismét megválasztatott igazga­tóul, terjedtebb, mint halljuk, 30 ezer pftnyi üzletekig őt önállólag felszabadító uralommal, mert a választmánynak csak utólagos betekintési jog hagyatott fel. Az ügyek gya­lázatosan roszul folytak. A társaság kötelező eladásokat tett, de kötelezettségét meg nem tartotta, jó árut ígért és roszat küldött helyette, mi­által czéljával merőben ellenkező ered­ményt idézett elő. Váltói mindenünnen óvás mellett küldet­tek vissza, és mi több , a mérleg 84.000 pgefi veszteséget mutatott, miért a részvények fele árra szálltak le. Mindezek a múlt hónap 27-én tartott közgyűlésben szőnyegre hozat­ván, nagy lárma keletkezett. A választmány előleges bete­kintési joga visszaállíttatott 's a mérleg szigorú megvizsgá­lására bizottmány neveztetett, melly majd majd három hete már, hogy munkálkodását megkezdette. Azóta sok balhirok terjengnek a közönség előtt. Mond­*) BokrUdotott. — Szer­e.­ják, hogy a bizottmány sok olly tételre talál, mik már bizo­nyos veszteségek, de a mérlegbe befoglalva nincsenek, mi a részvényesekre nézve nem a legjobb hír. Mondják azt is, hogy Sz. P úr az igazgatóságról lemondott ,s mártiusban a társaságtól megválni fog. Ez már jobb hír, mert ez esemény­től remélhető, hogy a társaság göröngyei ismét kiegyen­­líttetnek ,s az ügyek folyama azon kerékvágásba lép, melly­ben már eddig is kellett volna haladnia. Úgy látszik, e hírek nem egészen alaptalanok, mert novemberben közgyűlés is fog tartatni. Sokan jósolják, hogy e közgyűlésben a társaság felbomlása fog elhatároztatni, mit én ugyan nem hiszek ’s teljes erőmből ellene szavazandok, mert 30—40 pernyi veszteség miatt akkor, midőn — nem tekintve, hogy az egyedül az igazgató ur vakmerő ’s kocz­­kajátékkal határos speculatióinak, miszerint előbb elad ’s azután vásárol, nagy részben pedig az ő szerencsétlen bá­násmódjának , mi által magának száz meg száz ellenséget szerez — tulajdonítható; mondom akkor, midőn inkább el­vesztett becsületünket minden áron visszaszerezni kellene, a társaság feloszlásába beleegyezni hazafiságtalanságnak tar­­tanám ; ’s meg vagyok győződve, így gondolkozik a rész­vényesek legnagyobb része, mert ha jól értesültem, a tár­saság nagyobbrészt ollyanokból áll, kik nemcsak szájjal, de tettel is valódi honfiak. Azért én a jövő novemberi közgyű­léstől nem felbomlást, hanem olly intézkedéseket várok, mellyek a társaságot a kellő útra vezetik, mellyen az alapí­tók által kitűzött ezéit elérhesse. Sokan a dolgoknak annyira eléreállítása miatt egyedül az igazgatót kárhoztatják é s kárpótlásról is álmodoznak; má­sok a választmányt is okolják, miért nem felelt meg erélye­sebben hivatásának. Én a bajok eredetét főkép abban találom, hogy az igaz­­­gató a társaság czélját, melly bármelly magyarnak is egy­­iránt kedves volt, szem elől tévesztette é s magát a társasá­got saját személyével azonosította. Miből természetesen kelle következni, hogy azon számtalan ellenség, melly ellene ré­szint szerencsétlen bánásmódja, részint gőgös modora miatt, de sokszor ártatlanul is füszálkint termett elő, maga a tár­saság ellen is feltámadott. Azért azt hiszem, hogy ha valósul a hír, miszerint Sz. P. ur az igazgatásról lemondott ’s helyébe olly igazgató választatik, ki magát a politikai mozgalmaktól távol tartván, egyedül a társaságnak él ’s annak ügyeit nem kürtölő lármával, hanem csendesen, de szilárdul vezetendő, a társaság egészen megújulni ’s egy pár év alatt nemcsak hírét, de veszteségét is helyreállítani fogja. Meg vagyok győződve, hogy egyedül az ő visszalépése fogja a társasá­got megmenteni, mert az ő nevével és személyével, bár nem mindig igazságosan, annyi gyűlölség van kapcsolatban, hogy az a társaságra nézve csak káros befolyással lenne. — Egy részvényes. ----------­Erdélyi országgyűlés. Sept. 17-én Vidik országos ülés. Tárgy: a lajstrom. Az előbbi ülés jegyző­könyve, minden észrevétel nélkül hitelesíttetvén, elnök ő nmlga felszólitá a kk. és rrket, hogy a napirendre tűzött lajstromhoz szóljanak.— Zarándmegye egyik követe, meg­bízólevele beadásakor kijelentett jogfentartásánál fogva, megyéjének, mint egyik partiumbeli törvényhatóságnak a jelen orsz.gyülésen képviselők általi megjelenését kívánván indokolni, többek közt ezeket mondá: A testvérhoni 1836 : 21. t.czikk kelte óta, melly a részek Magyarországhoz kap­csolását rendeli, Zarándmegye mindent elkövetett, hogy az idézett törvény foganatosítása által, bizonytalan és csonka helyzetéből kiemelkedve, hajdani erőteljes állapotát vissza­nyerhesse. E czélból az 1837-i országgyűlésen, midőn a t. kir. és rr. a partium kérdését először tárgyalták, 7.megye követei által óhajtását nyilvánította Magyarországhoz kap­­csoltatása iránt, felfestette azon diplomatikai és magánoko­­kat, mellyekért, valamint a feltételeket is, mellyek alatt a visszakapcsolást óhajtja, be akarván egyszersmind általok bizonyitni, hogy kivánata nem túlzott. Később az 1839iki pozsonyi országgyűlésre meg lévén híva, ott is megjelent, a visszakapcsolás tettleges végrehajtása tárgyaltatásának re­ményében, de olly utasítást adott követeinek, hogy csupán e tárgyhoz szóljanak. Reménye azonban meghiúsulván, 1841ben az erdélyi országgyűlésre ismét követeket küldött; de ekkor már ünnepélyes ováskép kijelentette, hogy valamig kétes állásából ki nem vételik, sem az erdélyi, sem a magyar országgyűlésre nem küld követeket. E nyilatkozatához híven, az 1843-i pozsonyi országgyűlésen, bár kir. parancs által meg volt híva, nem jelent meg; minek következtében perbe idéztetek; a per lefolyt’s az ellene hozott elmarasztaló ítélet­nek 1844ben végrehajtása is megjön kisértve. Világos ezek­ből, hogy bár mennyire óhajtott is Z.megye precarius hely­zetéből menekülni, mindig tisztelte azon viszonyokat, mel­­lyekben Erdélylyel állott; valahányszor a visszakapcsolás szóba jött, mindig a két testvérhon általános egyesülését sürgetvén. Az 1841 beli érd. országgyűlésre megjelent, Ma­gyarországban az 1843ra nem. Perbe idéztetett; a perhez nem szólott. Az ellene hozott elmarasztaló ítélet végrehaj­tását, magára hagyatva, a nélkül, hogy akár az érd. főkor­­mányszéktől, mellynek az ország épsége felett őrködni al­kotmányos kötelessége; akár a kir. közügyek igazgatójától, kinek a hon és fejedelem igazait védni szinte hivatalbeli fel­adata , gyámolittatott volna, megakadályozta. Ezekből ki­indulva kérdi szótt, nem méltán és következetesen tették volna küldői, ha a jelen országgyűlésre meg nem jelennek? Ők mindazáltal sokkal rokonabb érzettel viseltetnek Erdély­hez , mellynek örömeiben és fájdalmiban századokon át osz­­toztak , ’s hogy e hon felvirágzására szolgálandó üdvös­­ör­vények hozatalából, mellyeknek áldását az egykori egyesü­­­lendésig részükről is élvezni óhajtják, magokat ki ne zárják, elkü­ldék szólót és követtársát. Egyszersmind kijelentik, mi­szerint sokkal erősebb biztosítékot remélnek municipális jo­gaikra nézve a két hon általános egyesüléséből, mint a

Next