Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-08 / 487. szám

800 Nekünk.Ugyan saját véleményünk szerint nem volna el­lenünkre legkisebbé is, ha a vámügy’s minden, mi vele összeköttetésben van, már most és végkep eligazittatnék, de mivel mindenhez szokni kell, ’s nem alap nélkül állíthatni, miszerint rövid idő alatt alapos tapasztalásokat gyűjteni nem lehet i­lyenek nélkül pedig előre huzamos időkre intézkedni bármi irányban is, nem czélszerű, ennélfogva az ország a kormánynyal egyelőre csak rövid időre, p. o. három ország­­gyűlésre, vagy ha ezek összes folyamatát három évre, a köz­benső időt pedig kilenc­ évre teszszük, szabatosabban 12 évre igazodnék el. Ezen eligazodás következőkben állhatna: és a kormány megszüntetné végkép és örökre az ausztriai határszélen irányunkban fenálló vámokat, és lemondana tö­kéletesen azon jogról, hogy azokat valaha visszaállíthassa, az alább következő egy esetet, a hozzá kapcsolt megszorí­tással, kivéve. Továbbá határozottan letérne a külföld irányá­ban az eddig követett tilalmi rendszer ösvényéről, és az egész birodalmat és így bennünket is magában foglaló olly vámta­rifát állapítana meg ugyanakkor a külfölddeli kereskedésre nézve, a mi meghallgattatásunk mellett, melly az általunk előbbi czikkeinkben már értelmezett szabad kereskedés, az­az: mérsékelt vámok elvének hódolna, ’s biztosítékokat nyújtana mind arról, hogy az igy meghatározott vámok, az általunk megbizandók meghallgattatása nélkül, felebb ne emeltethessenek, és hogy azon kiviteli czikkeink, mellyek az ausztriai birodalomban fogyasztási adó alá esnek, az ugyan­ekkor kölcsönös egyesség útján meghatározandó mérték­nél magasabb teher alá, semmi kigondolható czélból ne vo­nathassanak, mind pedig arról, hogy a dohánynak termesz­tése az ausztriai birodalom azon tartományaiban, hol eddig megengedve nem volt, ezentúl is tiltva maradjon, és a csá­szári dohány-haszonvételi kormányzóság dohánybeli szüksé­geit előlegesen és túlnyomólag legnagyobb részben honunk­ból pótolandja.— Ellenben a magyar törvényhozás­­t köz­értelemmel törvény által és örökre megszüntetné a mi ha­tárunkon, a birodalom irányában fenálló magyar harmincza­­dot, ’s annak jövedelme helyett a királyi kincstárt egy bi­zonyos, kölcsönös értekezés utján meghatározandó évenkinti summáról, megnyugvását eszközölhető módon egyszer min­denkorra biztosítaná, melly hogy az ország részéről minél könnyebben előállittathassék, a megszűnő harminczad he­lyett, melly az adózásnak egy neme volt, más nemeiről az adózásnak gondoskodnék, ’s rendelkeznék törvény által 1) a dohányról, 2) az eddig tehermentes földnek és osztályoknak az ország közpénztára részére leendő állandó fizettetéséről. A dohányra nézve kimondaná, hogy a törvény kihirdetésé­től számított 12 évig a burnótnak, szivaroknak gyártása és mind ezeknek, mind a fogyasztásra készített dohánynak áru­lása az országot illeti egyedül, és a fogyasztók szükségeiket csak ettől vásárolhatják, és határozna azok ellen, kik e tör­vényt áthágják. A föld haszonvétel szabadságát biztosítaná, és a dohánytermesztés szabadságát fenhagyva, határozna azon módokról, mellyek a közjövedelmek megrövidítésének elkerülése végett, a termesztés feletti ellenőrködés mellett megtartandók volnának. Kimondaná, hogy leveles dohányát valamint eddig, úgy ezentúl is mindenki annak adhatja, a­ki­nek akarja, csakhogy magát valamint az eladó, úgy a vevő a közjövedelmeket biztosító ellenőrködés alá vetni, és por­­tékájukat, mihelyt az eladásra alkalmatossá lett, az ország különb vidékein elegendő számmal felállítandó és közfel­ügyelet alatt állandó raktárakban tartani kötelesek. Megha­tározná a törvény azon főelveket, mellyeknek alapján köttet­nék meg az országos dohányhaszonvétel iránti szerződés a kor­mánynyal.­­ Meglevén ugyanis a felebbi törvényekre nézve az egyesség, azok alapján szerződés köttetnék a közbiro­dalmi kormánynyal. Ezen kormány magára vállalná a felebb A) alatt előadottak teljesítését, és csupán azt kötné ki, hogy ha a dohányhaszonvétel iránt hozott törvényt a meghatározott 12 évek lefolyta után fentartani nem kívánná többé az or­szág, és a fogyasztásra elkészített dohány, barnót és sziva­rok gyártását, készítését és eladását ismét a régi, mindenki­nek szabad lábra kívánná állítani, ez esetben szabadságában álljon az ausztriai határszélen, de egyedül csak a dohány becsempészését akadályozható felügyelő­ hivatalokat felállíta­ni, minden egyéb kereskedési czikk ez esetben is teljesen vám­mentes maradván. Ellenben a magyar törvényhozás megha­talmazott kiküldöttei, viszonzásul a magyar harminczad örö­kös és tökéletes megszüntetését pactálnák és lemondanának a magyar törvényhozás nevében azon jogról, hogy az valaha visszaállíttathassék. A szerződő felek mindkettője által rati­­fikáltatván ezen szerződés, az törvénybe iktattatnék. Ezután még egy volna hátra, t. i. intézkedés az országos dohányha­szonvétel kezelése iránt. Ez iránt a magyar királyi kamará­val, mint a felség meghatalmazottjával, köttethetnék leg­­czélszerűbben egy a törvényre fektetett további szerződés, mellynek ereje mellett 1) az országos rendek meghatalma­zott kiküldöttei az országos dohányhaszonvétel kezelését és a belőle várható jövedelem behajtását a törvény fenállása alatti 12 évre a magyar kamarának adnák által. 2) A szer­ződés megtartása feletti ellenőrködés végett az ország főkor­mányszékét hatalmaznák fel. 3) Kikötnék, hogy a kezelő személyzet a honban született, vagy már hosszasabb ittlakás által meghonosított é s magyarul tudó egyénekből álljon, ’s az ügyvitel hivatalos nyelve magyar legyen, és egyezkednének annak száma és fizetése iránt. 4) Mivel e szerint a dohány közadózás tárgya volna, hogy minden önkény el legyen tá­­voztatva, szerződésileg megszabnák a fogyasztásba átme­­nendő különféle dohárnyczikkek és gyártmányok eladási árá­nak maximumát. 5) Biztosítanák a közönséget, hogy ízlésé­nek és különféle igényeinek a dohányczikkek és gyártmá­nyok lehető legnagyobb választékossága, jósága és jutányos­­sága által meg legyen felelve. 6) Biztosítanák czélszerű in­tézkedésekkel a dohánytermesztő érdekét. 7) Intézkednének a burnót- és szivargyám­okoknak, mint a­kik egy addig sza­bad keresetmód további folytatásától elzáratnának, igaz­ságos kármentesítéséről. 8) Felhatalmaznák a magyar ka­marát , hogy a dohányhaszonvétel évi jövedelmeiből azon sommát, mellyel a meghozott törvény a harminczad megszű­nendő jövedelme helyett megszabott, a kir. kincstár számára a szerződési évek folyama alatt visszatartóztathassa , ellen­ben köteleznék, hogy a felesleget évenkint az országos köz­­pénztárba általtegye. 9) Szerződésileg intézkednének mind­azon módokról, mellyeket óvatosság, kiméletesség és körül­tekintés egy olly szokatlan dolognak, mint a dohányhaszon­vétel országositása, behozása körül megtartatni parancsol. Ezen szerződés a szerződő felek mindketteje által ratifikáltat­­ván, szinte törvénybe iktattatnék. Fővonásilag illy formában lebeg szemeink előtt a vám­ügyi eligazodás és vele szoros öszveköttetésben álló országos pénztár létesítéseinek lehetősége. Nem volna általa kompro­­mittálva semmi alkotmányos elv, sőt mindegyik erősítve. Az ország megkímélné azon vámokat, mellyeket eddig az ausz­triai határszéleken fizetett, ’s mellyek legnagyobb részben őt nyomták, a harminczad helyett pedig csakugyan annyit érőt, de könnyebben fizetne, nyerne vámmentes kereske­dést a birodalommal, szabadabbat a külfölddel. Dohányter­mesztése biztosítva volna — egyedáruság sem termesztés­­sem kereskedésre nézve nem volna behozva, mi a nyers ter­méket illeti, ’s egyedül a fogyasztásba menő dohány, maga­sabb országos tekintetekből, volna közhasznositva. Neveze­tes jövedelmi forrást nyerne az ország, a dohányhaszonvé­tel évi feleslegéből, mellyet az eddig tehermentes földből és osztályoktól származó jövedelemmel, úgy a só felemelt árá­ból kerekedő sommával öszvesítvén, készen volna a köz­­pénztár, mellyről az ország rendelkezhetnék, mellynek ho­­vaforditásáról számot kérhetne,’s mellynek segélyével immár kölcsön felvehetésére is lévén igy módja, nagyobb szabások­ban invesziálhatván ezen parlag házát, nagyobb lépésekkel haladhatna a művelődés, polgárosodás és rendezett társadalmi állapotok pályáján. A kormány végre , nem magyar tarto­mányai részére vámmentes kereskedést nyerne velünk, leg­jelentékenyebb jövedelmeinek egyike a csempészség ellen meg volna otalmazva, elintézve végképen a legtöbb panaszra és keserűségre okot szolgáltatott régi bajok egyike, ’s ez ál­tal a magyarhonnali jó egyetértés és a birodalmat alkotó országok jó szomszédsága jelentékeny és nagybecsű bizto­sítékokkal öregbítve.. Illy lehető eredmények megérdemlik, hogy megfontoljuk, várjon nincsen-e itt ideje, miszerint fel­hagyjunk elvégre azon idegenséggel, mellyel minden állandó teherviselés ellen olly sokáig, de magunkra nézve minden haszon nélkül viseltettünk, ’s fel számos olly balitélettel ’s elfogultsággal, mellyek miatt ennyire elmaradtunk, ’s pangó állapotunkat valóságos petrefactummá képeztük ki. Azonban ma már elhaladt az idő, nagyon is visszaéltünk talán az olvasó béketűrésével, szabadjon azért elhallgatnunk, ’s egy utolsó számban még egy pillantást vetnünk hátra és előre. Megyék» TRENCSINBŐL. (Közgyülésrőli tudósítás folyt.’s vége.) Harmad napon a végzendők kivonata olvasásánál, tapasz­talni lehete némelly hátramaradásokat, mellyek azonban te­temesül alábbszálltak. Ez nap került a húsár-szabályozás kérdés alá, ’s aránylagosan két krajczárral leszállih­atott, ’s most mindenütt f. hó 20kától 9 v.kr lesz a marha- ’s borjú­hús fontja. Negyedik napon a két alispán befolyásával— a közmun­kák uj törvény szerinti kezelése iránt öszveült választmány a közgyűlésnek beadván jelentését, azon törvényre nézve sok olly kitételeire akadtunk , mellyek tájunkon vagy épen nem, vagy csak igen nehezen kivihetők; miért is azon elv­ből: ratio commendat legem, indulva, némelly, de mégis mindenben a törvényhez közelítő változtatásokat (!) tettünk; messze a hegyekben fekvő községeknek , mellyek közmun­­kára menet, több időt töltenének a járáskelésben, mint munká­ban, ennek megváltatását megengedtük, ’s az ezért bejö­vendő pénzekért porondozókat behozatni rendeltünk, úgy okoskodván, hogy ezek amazoknak felfogadottai lesznek.— Egyúttal pedig, mivel megyénk nemcsak számos országutak, de a Vágvize által is hasittatik, ’s ez főkép tömérdek sok munkát szaporít, úti biztosaink számát hárommal növeltük, valamennyi biztosnak évenkénti fizetését pedig 120 p.forintra emeltük, a végből, mert az új törvény szerint az úli bizto­sokra nemcsak felette nagy munka, de felelősség terhe is súlyosodván, az eddigi 50 p.ft csekély fizetésért, alkalma­tos egyéneket nem szerezhettünk. — Kikre nézve hogy kö­­telességeknek pontosan és minden akadály nélkül megfelel­hessenek, elhatároztatott, hogy jövendőre egyedül biztosak, és nem egyszersmind tiszteletbeli esküű­ek legyenek, hogy így hivataluktól el ne vonassanak; az eddig hivatozott szo­kás szerint végre az utak mellett alkalmazni szokott megyei esküitek , ezen foglalatosságtól felmentetvén, egyszersmind valamennyi ez ürügy alatt kiadni szokott napidíjak eltöröl­tetni , ’s ezen mennyiség a rendszeresített biztosok felemelt fizetésére fordiltatni, ’s a mennyire ez sem lenne elegendő, a hiány a nemesi pénztárból pótoltatni rendeltetett. — Mind­ezek tanúi annak, mikép simul, mostani bonyolult állapotá­ban is Trencsinmegye a terhek viseléséhez’s milly rendesen kezel mindent, mellyböl ha szabadul, ’s régi nyugodt hely­zetébe visszatér, biztosan reményijüik, hogy valamint azelőtt úgy jövőre is a közigazgatásra nézve ha nem is a legelső helyet foglalandja , de bizonyosan az elsők közé sorozandó leszen. Ötödik napon a levelezések, intézmények és magán­ügyekben jött parancsok felolvasása után, a kórház ügye- i pólyát ábrázoló végzés olvastatván fel, Kostyál János tábla-­­ bírónk, ki a megye által azon kórház építésének felügyelő­BUDAPESTI HÍRHARANG. Vajda Péternek állítandó emlékre aláírások gyüttetnek a szarvasi tanoda indítványára; hiszszük, hogy a korán elhunyt jeles írót és nevelőt, rövid idő múlva, nemcsak munkái, hanem emléke is örökítendik.­­ Hivatalos jegyzék szerint a most folyó év harmadik ne­gyedében a Pesten befogottak száma 250re szaporodott, melly szám 69-zer haladja túl a múlt évnegyedbelit, mit hi­hetőleg a növekedő drágaságnak kell tulajdonítani, és talán a hosszabb északoknak is, mellyek inkább kedveznek az eféle tiltott működéseknek, mihez egyébiránt még a rendőr­ség elégtelensége járul, mert hitelesen tudjuk, hogy a cse­kély számú rendőrök annyira el vannak foglalva, miszerint épen nem csoda, ha után útfélen elalszanak, mert ők is csak gyarló emberi erővel vannak ellátva. Ha e tekintetben mielőbb gyökeres orvoslás nem történik, bizony igen szo­morú állapotba jutand a vagyonbiztosság Pesten. Már­is kénytelen volt a város a katonai hatóságot megkérni, hogy az éjjeli czirkáláshoz segélyt nyújtson, de ez nem sokat használhat, ha az állandó rendőrség száma nem szaporítta­­tik. Az elfogottak közül 30 volt 16 éven alul, mi a fővárosi nevelésügy mellett nem igen fényes tanúságot nyújt, és is­­mételteti velünk azon indítványt, bár az utc­án csavargó szü­­letlen koldusgyermekek mind összeszedetnének, ’s jövendő­jük biztositása iránt illő intézkedés történnék. Elegendő bi­zonyítványok hiánya miatt 49 elbocsáttatott, 147 részint rö­vid börtönben, részint hosszú botütésekben részesült, ’s most ismét vigan gyakorolja mesterségét, 54 pedig rendes tárgyaltatás alá került. 231 lopás miatt fogatott el, csalásért egy (csak egy!), kocsival elgázolásért csak kettő, ámbár mi is legalább húsz illy szerencsétlenséget közlöttünk, miből aztán természetesen következik, hogy a tolvajoknak is csak alig tizedrésze kerül a rendőrség hatalmába! A zsúpon ki­vitettek közöl csak kettő tért vissza! azaz csak kettő került ismét horogra azok közöl, kik csapatonkint szoktak vissza­térni , például a hatvani kapun, miután a kecskeméti kapun kiszállhattak. Vallásra nézve 168 katholikus volt, 38 pro­testáns és 44 zsidó. Bár illy hivatalos kivonatokat valamennyi városunk és megyéink levelezői közlenének. — Pesten még egy uj lovaglóiskola van létesülőben, minek méltán örvend­hetni , mert vasárnaponkint szinte borzad az ember, ha sze­meit némelly ügyes (?) lovagokra veti. — A pesti kertészek azt akarák, hogy csupán az ő petrezselymek és sárgarépá­­juk bírjon polgári joggal a belvárosban, de a falusi forma erre olly keserűen szónoklott, hogy a pesti kertészek meg­buktak és parasztzöldséget is bátran árulhatni Pest kellő közepén. Tehát az elkeserültségnek is csakugyan megvan a maga haszna. —■* A Rákoson élénkül folytatják a szarvasva­dászatot ; a vadászok többnyire barna kabátot, fehér nadrá­­­got és magas sarukat viselnek. Mi soha nem voltunk jelen e vadászatokon, sőt háttal sem fordultunk feléjök, és mégis tudjuk e nevezetes körülményeket. Mennyire fognak ezen bámulni azok, kik csak azt látják, mire pápaszemmel és nyitott szájjal meredeznek. Ámde mi nem rontjuk azért az a gusztusokat, habár ezentúl is megmaradunk saját ízlésünk és szokásunk mellett.­­ Hivatalos jegyzék szerint múlt évben a ház­ átárulási két krajcrárból 79920 ezüst forint folyt a városi pénztárba, mellynek fele a kórházi pénzalapnak jutott, mire valóban szük­sége is volt, mert rég nem emlékeznek az illető kezelők olly sok betegre, mellyek most kifogyni is alig akarnak a kórházakból. De ugyan csoda-e, hogy annyi az emberek közt a beteg, miután már a kemény természetű burgonya is beteg lett, ámbár sem fagylaltot nem evett, sem polkát nem tánczolt ’sat. — Darab idő óta félelmesen szaporodik a ve­szett kutyák száma, ’s mégis csak két nap előtt voltunk tanúi, hogy a gyanús kutyákat összeszedő bakólegényeket majd megvérezé a kutyapártoló nemes közönség. Megfoghatlan ezen ellenszegülési düh az emberekben , kik nem irtóznak a legiszonyúbb bajtól, hogy egy ronda kutyát megszabadíthas­sanak , é s kik inkább száz polgártársuk életét koczkáztatják, mintsem illy haszontalan ugatót a városban, hol semmi szük­ség annyi kutyára, bántatni engedjenek. — Jövő hétfőn a tudós társasági ülésben is kisérletek fognak létezni a lőgya­­pottal, ’s e szerint valahára a magyar tudósok is tűzbe lő­­nek és zajt csinálnak. — Jövő évben több házigazda három emeletre épitteti két emeletes házát, mi végre az épitési biz­tosság megvizsgáltatja a falakat, hogy elbírnak-e még egy emeletet? Nem ártana talán némelly háziurak erszényét is megviszsgálni, hogy elbír-e illy megerötetést, mások zsa­rolása nélkül? — Múlt szent Mihály napján egy itteni ven­dégfogadós szállásbérét a háztulajdonos egyszerre négyszáz ezüst forinttal rugtatá magasbra, mivel háza előtt járdát kellt csináltatnia, és mégis ő panaszkodik; pedig ez nem is a váczi­ vagy urak utczájában történt, hanem a külvárosok egyikében. Legyen aztán valakinek kedve háziúrrá lenni, miután látja, hogy a terhes hivatal mire teszi az embert ké­pessé ! — _ ________ IGAZÍTÁS. A Gyűldö-társulat nov.­­-kén­t a nem 11, h­anem 5 órakor tartja tisztújító közgyű­lését. sével megbizatott, ’s ezen megbízatásában, valóban, híves­ és dicséretesen eljárt; a végből, hogy az ünnepélynél jelen nem lehetett, ’s ezért az ünnepélyt rajzoló végzésből is neve kimaradt, há­térbe szorittatásáért megneheztelve, megbíza­tásáról lemondott; lemondása azonban el nem fogadtatván, tovább is felügyelőnek meghagyatott; a vig kedélyű jegyző pedig — a táblabiró urnak megigéré, hogy ezen megerő­sítésről szóló végzést úgy kiczifrázza, hogy felesleges elég­tételül fog neki szolgálni. — Hatodik napon, vagyis ma, az ügyészi vélemények és folyamodványok és magánügyek tár­gyalása után végre délutáni öt órakor jelen gyűlésünk is nyugodtan befejeztetett. — Rend. lev.

Next