Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-12-03 / 501. szám

864 sod-albánunk által a törvényszékeknek országgyűlésileg leendő elrendezése, mint előlegesen felveendő tárgy iránt tett indítványa szinte köztetszéssel utasításul feljegyeztetett. 8) Pozsonymegyének az erdélyi megyék felszólításáról min­ket értesítő levelét tudomásul vettük. 9) Bars megyének a rétöntözés iránti javaslatát és Turmező sérelmeinek orvoslá­sát jövő országgyűlésen mi is előmozdítandjuk. 10) Verőczének felhívása, mat országgyűlésre tartozó tárgy, a körülményekhez képest ott pártoltatandó, feljegyez­tetett. 11) Krasznának térképét örömmel fogadtuk, más rendbeli levele folytán pedig ő felségének újra felírunk. 12) Gr.Zay Károlynak felszólítása közhírré fog tétetni; posz­tóját a megyei hajdúk ruházatára csak azért, mert azt me­­gyénkbeli posztósoktól veszszük, ezúttal nem használhatjuk. 13) Pest város kórházába felveendő megyénkbeliekre fordí­tandó költségeket, a­mennyiben azoknak itt valami vagyon­értékük lesz, behajtandjuk, de nem házi pénztárunk terhé­vel. Bizony egy kissé furcsák azok a pestiek, midőn valaki egészségesen jó oda, annak hasznát igenis szeretik ven­ni, de ha elbénul, azt másnak akarnák nyakába tolni. Hisz illy ápolást mi is nyújtunk, pedig olly idegeneknek is, kik csak kolduskép vonulnak át tájainkon, csak hogy mi ebből annyi zajt nem teszünk, mint a pes­iek. Bizony ha a szegény nép oda munkára nem gyűlne, nem tudom, a munka önmagától mint hajtatnék végbe. 14) Má­jus János „Lótu­­domány“ czimü munkáját köszönettel fogadtuk , melly kö­­szönetü­nk tolmácsolása a jegyzői hivatalra bízatott. 15) A közelgő ínség tekintetéből minden tavasi intézkedésinket megújítottuk,azonkívül a szó valódi értelmében minden ügye­­fogyottnak járásonként öszveh­atását rende­lük. Az eziránti indítvány, ha mellette, egykét szónok erélyesebben fel nem lép, aligha meg nem bukik. Hátha­ ne gondoljuk, ha mi bővelkedünk,mások is a szerencse malasztit élvezik. Egyéb­iránt vannak megyénkben előbbkelő egyének, kik a más által tett indítványt, tudja isten mi okból, ha nem ellenzik is, legalább nem pártolják, saját eszméiket pedig igenis pártoltatni kívánják. Ez egy kis egoismus, mellynek követ­kezményei könnyen kiszámíthatók. 16) A marhahús ára 11 krajczárban tovább is meghagyatott, az uruhus pedig 1 krajczárral, következőleg 8 krra szállíttatott le. Utolsó nap a jegyzőkönyv-hitelesitéskor a pártküzdelem ismét megújult, és tanúi valánk az első alispán ellen irányzott szemrehányá­soknak , mint kinek az ellenpárt a jelen zavarokat tulajdo­nítja; illy kifakadásokat e teremben még sohasem hallánk. Történt a másodalispán által is a múltakat jelennel öszkap­­csoló expectoratio , olly hangon azonban, mellyet inkább békítőnek leinthetni, ’s ha az ellenfél által illy hang kellően méltányoltatnék, az óhajtott béke megyénkben újra megho­­nosulna. Végre meg kell még jegyeznem, mikép főispánunk a tisztválasztás megtartására ezen gyűlés alatt többször fel­bérelvén , kijelenté, hogy addig, míg az ellene felsőbb he­lyen benyújtott folyamodvány érdemileg el nem döntetik, tisztválasztást nem tarthat; rajta lesz azonban, hogy az ügy hova hamarább véget érjen’s a bonyodalmak békés utón ki­egyenlíti­essenek. Feltűnő volt jelen gyűlés alatt némellyek­­nek, ’s épen az életbevágó kérdések tárgyalásánál hallga­tásuk, noha igen jól tudatik, hogy ők pártjoknál nem cse­kély szerepet játszanak. Mit jelentsen ez, könnyű eltalálni, csakhogy az illusiók ideje már lejárt, é s a nyilt sisakkal küz­dők, valamint egymást személyesen megbecsülik, úgy aligha illy hallgatásnak, mellyet semlegességnek koránsem nevez­hetni, valami érdemet tulajdonítanának. BUDAPESTI HÍRHARANG. Visszapillantunk nemzeti színházunk múlt novemberi életére. Általában meg kell róla jegyzenünk, hogy az kissé szomorú volt, mint a késő ősz rendesen lenni szokott; a színészek és színésznők jeleslegei­­nek nagyobb része beteg volt, vagy gyöngélkedett, ’s hihe­tőleg ez is okozá, hogy összesen csak két újdonságot lát­­hattunk, ’s gyakran harmadrangú egyének is főszerepekben léptek föl, mi az előadás érdekét természetesen nem na­­gyobbithatá, melly hiba még egy pár vendégszerepezés ál­tal is emelkedett, mert színházunknál a szabadsági időt ugyancsak kiveszik , habár valamennyi tagja beteg is épen akkor, meddig ezen czéltalan vendégszerepezés, illő kár­pótlás mellett, meg nem szűnik, add­g színházunknál követ­kezetes és jól válogatott játékrendr­ől és jó szereposztásról nem is álmodhatni, ezek nélkül pedig valódi művészi hala­dás nem is gondolható. Bérszünet e hónapban hat volt, bér­letes előadás 24 . Így kelle Cerrito tánczát pótolni, mit ugyancsak megböjtölt színházunk, mert ezen czéljaival me­rőben ellenkező rendkívüli előadások miatt, az egész vásár alatt egy bérszünetes előadást sem rendezhetvén, ez által is tetemes jövedelem-csökkenést kelle szenvednie. Eredeti előadás volt e hónapban 14, mik közöl 6 Szigligeti műveire esik, mi igen természetes, miután ő legtöbbet irt; daljáték adatott 8, népszínmű 6, a lobbi estéket franczia drámák és vígjátékok törték be , Shakspeare, Schiller ’sál. e hónapban háboritás nélkül nyughattak borostyánaikon , más hónapban meg ellenben majd minden héten lesz bennük részünk , mert nálunk a játékrendet csak a szerencsés véletlen látszik al­­kotni ,­ ’s azért mondhatni el minden nagyítás nélkül, hogy a játékrendből színházunk szellemi irányát még csak sejtéské­pen sem lehet kitalálni, pedig ez ám a fődolog, ’s az , mihez az igazgatóságnak is hatályosan szólnia kellene. így például öt este egymásután iszonyú hosszu szomorujátékok, jobba­dán elég szomorúan előadulva a betegségek miatt, azután ismét több vígjáték egymásután, ez olly mindennapi dolog már nálunk, hogy csak figyelmes a vizsgáló elött tűnik föl. A játékrendet e hónapban csak egyszer kelle rögtön meg­­változtatni,és akkor is Cerrito miatt, mit ritkaságáért ki kell emelnünk, minthogy nálunk különben az illy megakadá­sok gyakoriak szoktak lenni. A fölvonások közti zene ismét mindig kiállhatlan volt,és e sokszor m­egrovatott bűn m­att ismét valamennyi lap zúgolódott; orvoslásért ezúttal még egyszer a rendezőséghez fordulunk , ha ismét siker nél­kül marad az egyetemes időszaki sajtó fölszólalása , ak­kor kénytelenek leszünk panaszainkat egyenesen az igaz­gatósághoz intézni, melly bizonyosan olly erélyesen fogja e bajt is orvoslani, mint a többi fogyatkozásokat. Kettő boszantja ezentúl még nagyon a többi közt a közönséget; első az, hogy egy előadás sem kezdetik pontban hét órakor, a daljátékok pedig rendesen legalább tíz percz múlva hét óra után. Vándorszínészeknél ez megbocsátható, mert némelly téni urakra várni kénytelenek, ha élni akarnak, de nem­zeti sz­oházunk tagjai valahára már csakugyan e tekintetben is elfeledhetnék, hogy valaha bizony ők is csűrben ’s állásban játszottak. E miatt is mennyi volt már a lapok panasza, ’s mind hasztalan. Némelly este a zenészkar egymásután há­rom irtózatos „simfóniát“ is kénytelen elnyekegtetni, ’s mi­dőn már a negyediket is kezdi kínozni, akkor rögtön felszalad a függöny! Pontban hét órakor kezdessék a zene, ’s mihelyt az utolsó lad­us elzendül, rögtön emelkedjék a függöny, igy történik ez minden rendezett színháznál, de nálunk talán azért nincs rend, mert sok a rendező. Másik nagy hiba a felvoná­sok közti hosszú szünidő, mi miatt gyakran minden szükség nélkül tizenegyedfélig nyúlik az előadás, mit nálunk nem egy­hamar fog a közönség megszokni. E baj rendesen abból származik, hogy vannak művésznők, kik valóságos párbajt vínak egymással az öltözködési fényűzésben, minek bizony nem ártana némi kis korlátot kitűzni, mit idővel bizonyára magok a t. művésznők fognának leginkább megköszönni. Vigyázzon bárki olly előadásban, mellyben két művésznő fényesb öltözetben — tehát mindig — léphet föl, ’s tapasz­talni fogja, hogy először is végig néznek egymáson — ha­bár ez egyálalában nem tartozik is szerepükhöz — ’s ar­­czukon diadal vagy elégül ellenség kifejezése vonul el, amint tudniillik magokat győzők vagy legyőzőtteknek hiszik. E­zt­röviden elsorolnám , azt nem is említvén , melly 1845 ben illy czimmel : Állatok, növények és ásványok orszá­gának természetleirása, megjelent; jóllehet nem egyéb, mint t. Peregriny Természettörténete változtatott czimmel, és némi kihagyásokkal kérdésekbe foglalva. T. Peregriny ur talán népszerű előadást segélyezvén, vonakszik használni természetrajzában a legjobb ’s általánosan elfogadott műszavakat is, illyenek: csőr (rostrum), hüllő (amphibium), puhány (mollusca), rovar (insectum), ’stb. Sőt a 14­1. a n­e­r­v­u­s-okat is még a régi Gr­i­g­e­l­y-szerkesz­tette r­a­d­i­c­e­s-ek szerint i­n­a­k­nak nevezi; pedig az í­n a magyarban nem ideg (nervus) , hanem izom jelentéssel bír; mert az ideg érzést eszközöl, az inak erőre mutatnak: innen inas annyi, mint erős, azaz: szolgálatra használható, inain­i, azaz: szaladni, mihez nem a nervusok, hanem az izmok, vagyis inak ereje kívántatik, így jár az ember , mi­dőn makacsul ragaszkodik rögeszméjéhez. Igaz , hogy ugyanott az i­degek­et is említi ; de mit akar velök , nem tudhatni. — Az amphibiumokat, természetök ellen , kétéltűek­­nek nevezi, pedig ezen elnevezés csak némellyekre alkalmazható; mert például a z­ö­l­d és für­ge g­y­í­k , a m­e­r­é­s­z­k­e (able­­pharus), soha sem él vízben , nem is élhet. Ellenben a vá­l­to­­zány (proteus) , nem megy szárazra, holott a hüllő név általános jellemi jegyet foglal magában. — így van t. szerző a többi műszavakkal is. Vagy talán egészen nélkülözhetőknek véli a műszavakat? Minden művészetnek , minden tudománynak van­nak műszavai, mellyeket nélkülöznünk nem lehet, és azokat épen a gyermekek tanutásánal kell kezdenünk , hogy korán tanulják meg saját nevökön nevezni a tárgyakat és fogalmukat. De vigyáz­zunk, hogy azon helyes műszavak helyett, Sellyékkel bírunk, idegen természetünket ne használjunk , mire t. szerző munkájában nem egy példa ; illyenek: piócza (nadaly h. 70 I.) spanyol­­b­o­g­á­r (izgoncz , vagy kővörbogár h. 65 I.) tengeri kutya (fóka h. 27 I.) fehérbik (gyertyánfa h. 96 I.) ’stb. — Van nők továbbá t. szerző munkájában szavak, mellyeket egészen hibásan használ, minők: 16.1. izzólikak, ezek nem tehetnek po­rn­ó-t , mert a magyarban izzós candens. 113.1. é­g­é­­nyek nem inflammabiliak, azok gyulányok; az égény pedig aether jelentésben általánosan használtatik. Fejér, vagy jobban: fej­ér~vena capitis, azaz: a fejnek az ere, vág f­e­j­é­r , m­u­l­g­e­n­s, mint: k­ö­rt­é­r, ’stb. fehér pedig­­ albus. Ezek csekélységek, de tan­könyvben, hol legnagyobb szabatosság kívántatik­épen nem áll­hatnak. Hát a rendszerről, mellyet t. szerző követ, mit mondjak? Az ember (fajaival, természet szent ura! hát még fa­jaink is vannak?) a majmokkal egy rendben áll; a tapir a metszőfog-nélküliak közé soroztatott, mert hat met­szőfoga van; az öszvér mégis szamár faj, holott t. szer­zőnek már régen megmondatott, hogy az a szamárnak csak faj­tája (varietas.) A neme­k és f­aj­o­k használásában még most sem látszik t. szerző tisztában lenni; mert a 9. 1. főnemet említ, sereg helyett, mellyet a­­ nemre különöz, osz­tály helyett, ’s mégis az 50. 1. a pinty faj­hoz tartozó madarakat számlálja el, ’stb. — A 99.1. a pala, spat és kristály megismertetése, az ásványtan jelen állását tekintve, valóban nevetséges. De felhagyok mindazon botlások részletes elsorolá­sával, mellyek e munkán eláradnak, ezeket azonban fel­hoztam azért, hogy a t. ez. tanító urakat figyelmeztes­sem a hibákra , mellyeket előadásaikon kijavíttathatnak. Van t. szerzőnek mindezen hiányok mellett kézikönyvében érdeme is, ’s ez a műtudom­ányi jegyzetek, mellyekről t. H­a­n­á­k urnák bírálata is dicsérőleg emlékezik ; de ez t. h­anák ur termé­szetrajzában sem hiányzik , csakhogy rövidebben , mintegy dió­héjba szorítva adja , mikint tankönyvben szokás. Egyébiránt illy jegyzetekkel telvek a külföld irodalmának a nemű munkái. tröcsoji ki­­fejezés villámgyors ugyan, de azért mégis világo­san észre­vehető a figyelmes vizsgáló által, ki — már itt ezúttal mi — nem ül ám mindig háttal a színpad felé, hanem legalább is minden uj személy fölléptekor ’s minden diszitményi válto­záskor ugyancsak színpadra tekint, még pedig olly látcsővel, melly előtt a legparányibb redőcske sem maradhat elrejtve. Tudtunkra a színházi törvénykönyvben kis és nagy öltözkö­dés van megemlítve, ’s mindegyik teljesítésére csak kevés perez szabva és mégis nem ritkán fél órai szünidő is van egyegy fölvonás után. A rendezőség tehát iparkodjék nevé­nek megfelelni, ’s a kitűzött perczeket tartsa meg, de félórá­ig borzasztó zene mellett, ne kínozza a közönséget csupán azért, hogy egy vagy másik művésznő minden szükség nél­kül mintegy önmagát haladhassa meg a fényűző piperében. Kik, ’s hányszor szerepeltek, azt majd az évnegyed végével mondandjuk el, hogy szorgalom ’s hanyagság e tekintetben annál világosabban tűntessék ki. — © SÜRGŐS HIRDETÉS. A m. gazd. egyesület múlt évi június 7 én tartott közgyűlésén a következő pályakérdést tűzte ki: Ma­gyarország igen nagy részében néphiány levén egyik fő oka a mezőgazdaság hátramaradásának, és silány jövedelmezésének, várjon e hiánynak pótlására a bérrendszer tágasb­b alkalmazása, vagy állandó népesités igér-e biztosabb’s kedvezőbb eredményt? — mellyek mindkettőnek lényeges akadályai hazánkban, ’s milly esetekben vagyis milly körülmények között érdemel egyik vagy másik rendszabály előséget? vannak-e példák egy vagy más vi­dékén az országnak, mellyek mind a két módnak jó vagy rész­eredményét párhuzamosan kimutatni képesek ? Mik végre azon vezérelvek, mellyek a pusztai népesitések eszközléséül és elő­mozdításául hozandó törvények alkotásánál zsinórmértékül kell hogy szolgáljanak, minélfogva egy részről­­ször a földbirtokos biztosítva latvan igazságos követeléseit, gyarapodása pedig ál­landó közös érdek által lévén fűzve a telepedők sorsához, magát népesitésekre ösztönözve érezze; másrészről ellenben 2szor a megtelepült családok sorsa sem a földtulajdonos , sem a megyei vagy egyéb hatóság részéről önkénynek kitéve ne legyen , ’s hogy 3szor népesitések által hazánkban nemcsak a napszámo­sok , hanem a vagyonos és önálló mezei gazdák száma is növe­kedjék; ’s hogy továbbá 4szer a népesitések következtében a ha­zában uj hűbéri viszonyok ne alakuljanak, sem­­ször az ország egyes vidékeinek népfölöslege külföldi bevándorlók tömegének, tán a nemzetiség ártalmával, fel ne áldoztassék? — E pályakér­désre az illő határnapra két munka érkezett; az egyiknek jeligé­je : „A népek minősége nagyobb súly, sem mint azok száma.“ — A másik következő jeligét visel: „Hic opus, bine laudem fortes sperate coloni.“ — A folyó évi nov. 16-án tartott közgyűlés a bemutatott versenyző munkákat kedvesen fogadta, ’s legkevésbbé sem kétkedett, hogy egyike e két munkának iin teljesen meg­­felelend a kitűzött pályakérdésnek ; mind a mellett az egyesület­hez több oldalról hathatósan támogatott azon folyamodás követ­keztében, mellyel több névtelenek által a pályázási idő meghosz­­szabbitása köretett, nehogy tán valamelly nem reménylett jeles dolgozat kizáratni látszassak, — a pályázási idő a jövő 1847ik évi martius lső napjáig elhalasztatott ’s a már beérkezett mun­kák a névrejtő jeligés levélkékkel egyetemben a gyűlés színén el­­nökileg lepecsételtettek.­­ Azok tehát, kik a pályázási határ­nap ezen elhalasztásával élni kívánnak , ne terheltessenek, a jelen hivatalos hirdetést tudomásul venni. — Pesten, november 20 án 1846. Török János s. k. , egyesületi titoknok. AUSZTRIA. Gács határ, nov. 20. A krakói legújabb tudósítások megnyugtatók. A polgári és a paraszt rend meg van elégedve a történt változással. Az ott tartózkodott nemesség közöl még annakelőtte sokan elköltöztek Krakóból és annak terü­letéből, többnyire Boroszlóba. A lakosok tömege a határvám eltörléséből legjobb eredményt vár a közlekedés és kereske­désre. A terjedelmes piacz, melly Krakó lakosainak szá­mára az ausztriai tartományokban nyílik, bizonyosan több hasznot nyújtana, mint az eddigi, többnyire zsidók által űzött csempészet. Hogy a status mindent megteend , mi­szerint Krakó , új helyzetéből eredő minden előnyt élvezzen, kétséget nem szenved, és ha a város nem is leend szabad status, mint lakhelye a Poroszországból az alsó Dunára és kelet felé vonuló kereskedésnek, eddig nem ismert virág­zásnak indulhat. Ez iránt már fontos alkudozások vannak folyamatban Ausztria és Poroszország közt. A Krakkóban ausztriai seregek általi megszállásakor felállított ideiglenes kormány még nem oszlathatott el, ’s még egy ideig fog Kzienzarki igazgatása alatt tartani. Úgy szinte a vegyes vizs­gáló bizottság is, mellybe a három hatalmasság mindenike nehány tagot küldött, a per bevégzéséig folytatni fogja mun­kálkodását. Lemberg, nov. 1. 1846. (Vége.) Svilenczedik sza­kaszban az erdő ’s legelési viszonyok emlittetnek. A jobbágyi telkek birtokosinak javára fenálló legelési jog az urasági me­zőkön , úgy szinte az urasági erdőkbeni faizási ’s legelési jog, továbbá a némelly községekben divatozó közösség az uraság ’s jobbágyok közt, jelenleg a már ezek iránt fenálló és még hozatandó törvények erejénél fogva megtartatnak. Azonban az érdeklett feleknek szabadságukban álland­ó meg­szűnés, váltság ’stb. iránt szerződéseket kötni, melyek létre­hozásának nyomatékos könnyítésére az ország hatóságai uta­­sitják, valamint átalában e tárgy még későbbi rendelkezésre fentartatik. Azon robotok, mellyekre a zsellérek ’s más la­kosok kötelezve voltak, ott, hol ők a jobbágyokra nézve fenálló faizási ’s legelési jogokban nem részesültek, minden kárpótlás nélkül meg fognak szüntetni; ellenben ott, fiola zsellérek és más lakosok ezen jogokban részesülnek, a tör­vényesen megszabott robotnapok felét, de csak az úrbéri adók kivetésében fölvett ár szerint, pénzben tartoznak le­róni. Zsellérekül pedig csak ollyanok fognak tekintetni, kik azon telek mellé, mellyen házuk áll, vagy épen semmi, vagy csak olly kevés urasági földet, kaptak, ’s bírnak, hogy az

Next