Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-09-11 / 454. szám
Péntek 454. September 11. 1840. oian lapok minden iten négyszer, n. m. kedden, csillártókön, pent és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz.—hordással dít., borítékban (ift., postán borítékban tilt. et. p. A hirdetmények minden apróbelűs hasáb— soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethető helyben a kiadóhivatalban, hatvant at« czal Horvath-házban A Sátk Szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnáL — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendehethetnek meg. TARTALOM. Matryaország és Erdély. Töredék-eszmék a vámügyi eligazodás tárgyában I.— Pest-mikolczi vasút Megyek. Főisp. hely. beikatása és közgyűlés Ungban. Kisfaludy-társaság. Iparegyesület. József-nádor nemzeti képcsarnokára begyűlt adományok. A természetvizsgálók Kassán és Eperjesen (vége.) A magyar irodalom legújabb termékei. Külföld. Nagybotannia. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések. Larenákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapnok és részvények árkelete. Dunavízárlás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Elemi magyar közjog. Irta Beöthy Zsigmond , komárommegyei szolgabnő. Pesten 1846. n. 8adr. 124 l. (Folytatás ) IHLIGVAROESZAG és EHDELI. D .Töredékeszmék a vámügyi eligazodás tárgyában. I.) A vámügy azon kérdések egyike, melyekről a honi hírlapi sajtó, legutóbbi időkben kivált, sokat és élénken vitatkozott. És méltán is, mert a jövő országgyűléshez már csak 14—15 hónapi időköz van, melly leperegvén, hogy a cselekvés küszöbén fogunk állani, onnét lehet bizonyossággal következtetni, mert az ország legutolsó e tárgybeli felírására azon legfelsőbb válasz érkezett, miszerint a kívánt adatok és segédeszközök a legközelebbi, tehát 1847iki orsz.gyűlésnek fognak, az egésznek kimerítő tárgyalhatása végett,ebbe adatni. Illy körülmények között hogy az időszaki sajtónak van feladása, kétséget ép olly kevéssé szenved, mint igaz másfelöl, hogy annak csak úgy fog megfelelni, ha azt tisztán felfogta,’s az igy megismert körben maradva, annak határait által nem lépi. Legelső dolog tehát ezeneladásra nézve jönt tisztába, ’s aztán tájékozni magát azon vitatási modorra nézve is, mellyet ez ügyben követni legczélszerübb. Mindenekelőtt igyekezzünk magunkat tájékozni. Tudva van, hogy a magyar király egyszersmind ausztriai császár, kitől kormánya alatti népeinek mindegyike egyforma joggal kivonhatja, úgy szellemi, mint anyagi érdekeinek ápolását. Tudva van másfelől, mikint az anyagi érdekeket nem egykönnyen affidiálhatja valami annyira, mint a vámügynek két vagy több egymással kereskedő országok közötti állapota. Herning ’s az ausztriai birodalom tartományai egy dynastiát uralván, hogy ezek érdekeinek meg legyen felelve, é s hol összeütközés van, az kiegyenlítethessék, világos, mikép ezen ügyben a kezdeményezés, szabatosabban: egy létező vámügyi állapot átalakítását tárgyazó kiviteli módoknak részletes formulázása egyenesen a kormányt illeti és tőle várandó. Arról van t. i. szó: 1) Magyarország és az ausztriai birodalom között azon lábra tenni a kereskedési ügyet, melly az értesülő felek mindketteje érdekének és hasznának leginkább megfelel; 2) eszközleni, hogy honunk külfölddeli kereskedésének jelenje és jövője az illy eligazodás miatt ne szenvedjen, ellenkezőleg minérdekeinknek megfelelő ’s a birodalmiakba nem ütköző kifejlődhetése biztosítva legyen; és végre 3) az ilyen kölcsönös érdektiszteleten és megőrzésen sarkalló eligazodás által annak, mennyire emberileg lehető, még lehetőségét is elzárni, hogy a birodalmat alkotó országok és tartományok bármellyike, vámügybe vágó kormányi intézkedések eredményei által magát egy másik felett szándékosan kedvezményezettnek, vagy egy másik miatt háttérbe szorítottnak érezhesse. Ámde hogy az összes birodalom financziális viszonyai é s nem magyar részeinek érdekei a magyarországgali vámügyi eligazodásban mennyire engedik menni a magyar királyt, ki egyszersmind ausztriai császár , ezt mi nem, hanem csupán ő ítélheti ’s mondhatja nekünk meg legjobban ; tehát az e tárgybeli módok részletes formulázása is egyenesen innen várandó. Azt tartjuk, a feladás ilyen felfogása ellen, nem igen lehet olly kifogás, mellyet rövid elemezés folytában megcáfolni ne lehetne. é S nézzük, mi következik abból az időszaki sajtóra nézve. Egyenesen az, hogy ennek azt kell igyekezni a hazafiakkal felfogatni, annak tökéletes megértését előmozdítani, hogy milly kereskedési politikát követelnek e honnak és a birodalom nem magyar részeinek érdekei a birodalom belsejében és a külföld irányában, és egyúttal azon határvonal kiismerésére kell előkészítenie az elméket, amellyig, hogy vámügyi eligazodás eszközlése végett a birodalmi kapcsolatból folyó viszonyok miatt menjünk, megengedik a mi érdekeink. Azt ugyanis, hogy az eligazodni akaró másik fél milly határvonalig gondol a birodalom összes fnancziális viszonyai és nem magyar részeinek érdekeiben mehetni, csak tőle magától lehetvén voltaképen megtudni, nem is tanácsos azon lenni, hogy e tekintetben valamelly idő előtti, részletekre vonatkozó meggyőződés alakuljon, hanem erélyesebb, magunkat a jelen pillanatban csupán azon körben tájékozni minél tökéletesbben, melly elöttünk nyitva áll, mellyhez tehát hozzáférhetünk. És igy, ha az időszaki sajtó az eredmények előidézésére mint körébeni tényező akar befolyni, koránsem lehet az feladása, elvontan a bevégzett tényezőktől azt kutatni, hogy hol fekszik a pusztán magyar szempont ’s a kérdés egyedül magyar oldala? —mert ha egyedül csak ez lenne kívánságaink alapja, természetes, miszerint olly dologban, melly körul nem csupán a mi, hanem mások érdekeiről is van szó, ’s az eladás azokra nézve, kikkel értesülni akarunk, mindketőnek megőrzésében áll, eligazodási eredmény nem volna várható, hanem ellenkezőleg világos, miszerint az iránt kell tisztába jöni igyekeznie, hogy van-e és hol fekszik azon magyar szempont, melly a közbirodalmival nem ellenkezik, sőt vele összefér? Egy ausztriai közbirodalmi finánczembernek és egy magyar tablabírónak — ez bármennyire paradoxnak lássék is — e tekintetbeni feladásuk — feltéve, hogy eredményt akarnak — (az álláspont sajátsága és a hatáskör különbözése mindenikre nézve természetesen fen marad van) azon egy. Mindkettőnek, ha érteni akarják egymást, egymás helyzetébe kell magokat begondoni tudni— és igy természetes, hogy a magyar időszaki sajtónak, melly a táblabiróra kivan hatni, föfeladása, ezt az illyen képesség megszerzésében tehetsége szerint segíteni. A táblabiró nem ki van hat ollyat — ha eredményt akar — minek megadását a frnanczember kötelességsértés nélkül nem tanácsolhatja; ellenben ez nem kívánhat a táblabirótól ollyat, mi által annak, mit ez joggal és méltányossággal követelhet, elég nem tétetnék. Ez pedig onnan van, mert sem a táblabirónak nem szabad felejteni azt —ha eredményt akar — hogy dolga kivel van ; sem a financzembernek, hogy ő közbirodalmi tisztviselő, kinek tehát a birodalom érdekeit a magyaroktól elvontan gondolni, vagy ezek kárával ápolni akarni, nem szabad. A feladás tehát egyenesen az: ráismertetni azon pontra, mellyen a közbirodalmi financzember ’s magyar táblaimé találkozva, egymásnak kezet nyújtsanak, ’s mialatt az egyik felkiált: „Du biederer Ungar, wasum hab’ ich Dich so lange verkannt?* ’s a másik meg igy fohászkodik: „úgy segéljen, ha tud az ember hozzá, megélhet a némettell, — a békepoharat— természetesen jó honi borral — kiürítsék. És ennyit a sajtós feladás tekintetében. Mi már a modort illeti, mellyet illy vitatásban követni legczélszerűbb, azt tartjuk, világos, hogy itt számítási dolgokról lévén szó, még sokkal inkább mint egyebekben , mindenek előtt csilapodott és meghiggadt hangulat szükséges, mert hasontermészetü meggyőződések csak ez után szülemlenek. Ha két fél között, melly egymással igen szoros összeköttetésben él és érintkezése (mindennapi, időjártával valamelly olly viszony fejlődött ki, melly mindkettejének alkalmatlan, terhes, sőt valóban káros is, ’s ennek megszületése iránt végre értesülni kívánnak, a reeriminatiók, viszonvádlások, szemrehányások különféle neme czélravezető semmi esetre sem lehet, már csak annál fogva is, mert az egész vitát szenvedélyi térre teszi át, hol a kedélyek illy viszonos ingerlésének következtében az könynyen összebonyolodhatik; de olly dologban eredményhez vezetni, mellynél csupán kölcsönös méltányosság képezheti egy állandó és viszonylag malasztos együttlétezés alapját, bizonyosan nem fog. Másik kelléke az illy dolgok feleti vitatások modorának — ha t. i. etigazodási eredményt akarunk — abban áll csekély nézetünk szerint, miszerint a már magában nehéz megoldású és sok bonyodalmakkal járó kérdéseket ne zavarjuk össze számtalan egyebekkel, mellyek magokban nagy fontosságúak lehetnek, de szorosan ide nem tartoznak. Épen illy káros volna azon eljárás (különösen most, midőn nem foltozgatásról van szó, hanem hihetőleg egy végképi eligazodásnak alkalma teend jelen), melly oda akarna hatni ’s az elméket arra akarná készíteni, hogy a régi elkoptatott országgyűlési rendszer szerint minél nagyobb zajjal minél többet és ollyat kívánjanak, miről előre tudatik, hogy elérhetlen, a végből, hogy valami kis engedmény legyen aztán mégis a nagy lármának és hosszú perpatvarnak eredménye. Az illy igyekezetek, valamint egyebekben ritkán volt valamire való sikere, és mindig többre lehetett menni annyit kívánva, mennyi méltányossággal összefér, de ettől aztán egy hajszálnyit sem tágítva — úgy a fenforgó esetben ha magunkat csalni nem akarjuk, attól még öszlövérebb sikert várhatunk. Itt ugyanis az egyezkedő másik fél igen jól tudja, hogy méltányossággal mit kívánhatunk, más részről meg kezel azon figyelem által, mellyel a birodalom financziális viszonyai és nemmagyar részei érdekeinek is tartozik, kötve vannak, és igy akármilly lármát ütünk (mellyel mai napság úgy sem lehet már senkinek imponálni, mert mindenki tudja, hogy semmi sincs alatta), azon határvonali, mellyet a fentebbi tekintélyek elibe szabnak, átlépni mégsem fogja. Czélellenes továbbá, valamint másban, úgy itt is a vitatási port iléletmondáson és foglaláson kezdeni, és az eszmék országában létező bármelly eligazodás! combinatiót mélyebb megvitatás előtt kárhoztatni, gyanúsítani és népszer ütleníteni, vagy pedig a még nem is nyilatkozott, hanem csak nyilatkozható különböző véleményünkre az anathemái rajok zúgni illyformán: „ha ezt, vagy amazt nem mondjátok , nem vagytok alkotmányos emberek; ha ezt, vagy amazt kívánjátok, rosz hazafiak vagytok!14 Czéllalan pedig az ilyen eljárás először azért, mert ma már, hála Istennek! annyira kijózanodott a hazafiak többsége, miszerint senkit sem tart oraculumnak , és így aki ezen szerepben akarna pompázni, az nem meggyőződéseket keltene, hanem csak hahotákat; és aztán még azért is, mert ma már az ilyen anathemától nem fél senki is, hanem magát arra nézve, hogy alkotmány és hazafiság mit kívánnak, épen olly competensnek tartja, mint ami ilyennek hiszi önmagát a más véleményt. Valamint általában, úgy különösen itt nagy tévelygés, nem positív törvényekből mentett, hanem idegen példákból vagy abstract elméletekből levont criterionjait állítani fel előre azon formáknak és eljárási módoknak, mellyek elfogadása által lehet egyedül alkotmányossági és önállósági igényeknek megfelelni. Tévelygés pedig ez azért, mert a formáknak a dolog lényege rendeltetik e szerint alá, világos lévén, hogy a formának alkotmányossága nem függhet itt egyébtől mint attól, mikép király és nemzet rendes törvényhozás utján mellette nyilatkozzanak, midőn más részről az önállóság kétségtelen életjele épen az által adatik, hogy a nemzet szabad tanács irodalom és Tudomány. ELEMI MAGYAR KÖZJOG- Irta Beöthy Zsigmond, Komárommegyei szolgabiró. Resten lS16. Entich Gusztáv bizomantja ». Aadrét 124 lap. (Folyt. 38. §. 4d. pont. Az evangélikusok zsinatjára (Synodus) nézve az 1791 . 26. 4d. pont alatt, a mint én kivehettem értelmét, az van, hogy ő felségének megegyezésével állíttassanak a zsinatok, a zsinatokra öszvehivandók számát,s a tárgyalásba veendő ügyeket ő felsége határozza meg, a zsinat tartasanak helyet pedig az evangélikusok, de szinte ő felsége megegyezésével. Az misik pontnál hozzá kellett volna adni, a symbolical, theologiai könyvekhez még az ájtatosság gyakorlatára szolgálókat is az említett 1791 : 26. világos szavai szerint; szinte e szerint már nem 1 hanem 3 példány felküldendő; ezekhez jön az 1840: 6d. 11. §. szerint még 1 példány a magyar tudós társaság számára. — A 12d. pontban : a Hrabowszky-féle alapítványról meg kellett volna emliteni, hogy az iránti követelés a követelő bánfai evangelika község, és Bartfa városa között 1841. évi február, hó 26kan Pesten történt egyesség által megszüntetett 's az alól Bartfa városa kir. táblái ítélet által is örökre felmentetett, 's ezek szerint e követelés a törvénykönyvből kiczikkelyeztetett az 1844: 13. által . A 14d. pontban mondani kellene, hogy tulajdoni joggal, vagyis mint tulajdont nem birhatuak, mert bérben birhatuak , mint ezt szerző alább maga is mondja. 39. §. 3d. pont. A görög nem-egyesült püspökök nem a congressuson választatnak, hol választatnak az érsekségre kijelölendők, hanem az egyházi zsinatban a többi püspököktől, azok közül, kiket a karloviczi érsek kijelöl. 41. §. Hol sz. a nemességről szól, hozzá kellett volna tennie„országos , mert papi és egyházi nemesek is léteznek. U. o. b) szabad embernél nemességnyerésre nem szükséges a vármegyének és legalább 3 királyi tanácsosnak ajánlása együtt, hanem vagy vérmegyéé , vagy 3 királyi tanácsosé különvéve kívántatik törvény szerint. — A *ihoz a honíiusitási díjnak előadása hiányos, az következőkép van törvény által meghatározva: világi honfiusitott fizet kétezer darab aranyat; főpapok, ha nagyobb javadalmakkal ellátott püspökséget, prépostságot és apátságot bírnak, hová a törvény a fehérvári őrséget is számítja, fizetitek 1000 db aranyat; kisebb jövedelmű prépostok , apátok és kanonokok pedig 200 darab aranyat, 1741: 17. és negyvenegy . 41. 42. §. 5. 3. pont. Sz. magyarországi ministeriumot említ , miről az idézett törvényekben egy szó sincs, hanem az 1741 : 11 ben ő felsége ígéri, hogy a statusministeriumba is, melly az egész ausztriai birodalomra kiterjed, tehát a magyarországi ügyekre is, fog alkalmazni magyarokat; az 1791 : 1zben pedig , hogy a magyarországi külső ügyekben és a követségeknél is akar használni magyarokat. 43. §, 107. pont. Míg az országló családból valaki él, addig Magyarországban király nem létéről, a sanctio pragmatica szerint nem lehet szó, hanem megtörténhetik, hogy az, kit az országiás illet , kiskorú, és ekkor a kiskorú királynak gyámját , az ország nádorát illeti az országgyűlés-öszvehivási jog; egy szinte akkor , ha az országló család mindkét nemben kihalna és új király szabad választása volna szükséges. Ez úgy gondolom világosabb, mint sz. előadása. 45. §. Az országos kir. és rrk elősorolása nem kimerítő, mert a 2dik rend előadásánál kihagyatnak, kik annak egy fő részét teszik; az ország zászlósain, herczegek , grófok, bárókon kívül t. i. még ide tartoznak, kik hivataluknál fogva akik rendhez számítandók, illyenek: a 2 koronaőr, a megyei főispánok, a fiumei kormányzó, kik mindnyájan a többiekkel teszik az országnagyok rendét (status magnatum). De meg kell vala említeni még az országgyűlési üléssel és szavazattal, mint a magyarországi rendek lényeges, megkülönböztető kellékévé tenő kerületeket is , miilyen a jászok és kunok kerülete, a hajduvárosok,a fiumei és bukkarii kerületek, mellyek, igaz, az 1608. után jöttek az országos kir. és rrk közé, de ma már közöttök vannak, és nem mellőztethetnek. Az országgyűlésre meghívó kir. levelek, törvény rendelete szerint 6 héttel az országgyűlési határidő előtt szoktak kiadatni, nem pedig 3 hónappal előbb. 46. §. A magyarországi gyűlésen levő két tábla közöl egyik a nagyméltóságú főrendek, a másik pedig a tekint, karok és rendek táblája , ’s ekép szokás e két rendet megszólítani; nem pedig mágnási tábla , mert itt a mágnásokon, mint világiakon kívül, főpapok is léteznek; vagy követi tábla, mert itt vannak apátok, prépostok, kik magok nevökben , nem pedig mint követek jelennek meg. A főrendek táblájánál a görög egyesült püspökök is bírnak öléssel és szavazattal, kikről sz. megfelejtkezett. — A zágrábi káptalan nagy prépostját megelőzi a sz. mártoni főapát, ’s a jászai prépost nem mint illyen van a főrendi táblánál, hanem mint egyszersmind a nagyváradi hegyről nevezett, sz. istváni prépost. Itt szükség tudni, hogy 3 prépostság t.i. a jászai, leleszi és sz. istvani, itt említett 1 személyben pontosul. — Sz. szerint, mint itt nyilatkozik, nem tartoznak az első t. i. a főpapi rendhez mind azon főpapok , kik a kir. és rrk táblájánál vagy személyesen vagy képviselve vannak ; az én véleményem szerint pedig ahoz tartoznak. — A második rendhez tartozandókat ismét szarányosan adja elő, mert kihagyja a koronaőröket. — A kir. és és rrk táblájánál üléssel és szavazattal bírnak olly apátok tálán és prépostok, kik javadalommal bírnak egyszersmind. 4 kerületi megyék ? tehát nem kerületi megyék is vannak. Jobb lett volna mondani az ország 4 kerületében levő megyék követei, de ekkor meg kellett volna említeni Totország 3 megyéjének követeit is, kik a magyarországi 4 kerületen kívül vannak. — A fiúmei kerület után említeni kellett volna a bukkant kerületet» —*