Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-27 / 463. szám

Ezen lapok’minden két«« négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft­, borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 463 September 27. 1846. v BUDAPESTI HÍRADÓ. 61A ff z a l ha­­ totybMt Ua&hivatalban, iuttani at*­óul Horrith-Uiban 4831k szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az­­ asz­triai birodalomba a külföldre menendö példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. ^ ITT .....» ■ NI Ilii—• a im* Híradó f. évi octob­er—decemberi évnegyedei folyam­­ára előfizeth­etni, helyben 2 ft 48 krr#l, postán küldve 3 ft 30 kr .iával ncnff&ben. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetés. Hibaigazítás. Töredékeszmék a vámügyi eligazodás tárg­gyában V. M­egy­é­k : Közgyűlés Gömörben. Budapesti hirharang — Egy szó a magyar kereskedelmi társaságról. — Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Németország és Dánia. Hivatalos és magánhirdetések. BIACI­­AHOHSZÁC és ERDÉN­. Petrogalli Ferenc­z, óvizi érczkémlő, Aranyidkára hi­ganyműi érczkémlővé lön alkalmazva. Miálovich József moldovai bányamester és helyettes bá­­nyabiró nyugalmaztatván, helyébe Szentkirályi Zsigmond, az erdélyi k. kerületi bányaszék első ülnöke neveztetett ki. IGAZÍTÁS. A 462dik számnak főczikkébe következő értelemza­varó hiba csúszott: a 2dik hasábban alulról 3ik sorban ez áll: „azon­ban még ez esetben is a törvényesség csak azon kereskedési czik­­kekre szorítkozik, mellyek 1 83 - ban ismeretesek voltak,a minek igy kell állam: „mellyek 1­5­5­3 ban ismeretesek voltak.“ — Szinte ezen hasábban 27dik sorában rendeket együtt áll­ ,rendek­­k­e­l együtt1 helyett.--------------­- (T­öredék eszmék a vámügyi eligazodás tárgyában. V.) Negyedik czikkü­nk végén azt állítottuk, hogy csak ösztövérek lehetnek legjobb esetben is azon sike­rek, mellyeket a legtágabb értelemben vett statusquonak, azaz­­ ausztriai és magyar vámsorompók fenállásának alap­ján, nyerhetünk. Tegyük fel mindenekelőtt, hogy reményeink ellenére, a kormány jövő országgyűlésünknek nem eligazodási javasla­tokat , hanem csupán a kereskedési forgalmat kimutató ada­tokat fog előterjeszteni, és mi illy helyzetében a dolgoknak legelébb is a magyar harminczadi ügyet fogjuk elővenni. Küszöbén a tárgyalásnak meg fogunk győződni, mikint az csak egy oldalát képezi az egésznek és a másik és épen olly jelentékeny, azon ausztriai vám, melly oda menő terméke­inkre és készítményeinkre van vetve. Tisztán álland előttünk, hogy mindaddig, mig nem tudjuk, milly elveket kiván a kor­mány az ausztriai határszélen irányunkban fenálló vámok megszabásában ezentúl követni, harminc­ad iránti javas­latainkat okszerűleg nem is formulázhatjuk. Belátandjuk e­­felett rüszint azt is, hogy még ezzel sincs a dolog kimerítve, hanem el kell igazodnunk azon elvekre nézve is, mellyek szerint külfölddeli kereskedésünket kormányozva látni óhajt­juk. Ezen összefoglalt áttekintése kereskedési ügyeinknek természetesen azon kívánsághoz fog vezetni bennünket,hogy a kormány lépjen elő javaslataival. Tegyük fel, hogy ez megtörténik, és mi kiküldünk egy országos választmányt an­nak megvizsgálására, mi­alatt a kormány maga részéről néhány hivatalnokot rendel a szükséges értekezhetés és fel­világosítások nyújtása végett. Nézzük már, öncsalás nélkül, emberi valószínűségek szerint és a vámsorompók fenállása alapján okoskodva — pedig ma ezen alapot tűztük ki fejtegetéseink tárgyául, te­hát ma tovább nem is mehetünk — mit foglalhatnak magok­­ban az említett javaslatok ? az eligazodást milly akadályok környezendik? és ha az létesül is, mi lehet sikere? Tegyük fel, hogy ezen javaslatok három részre oszlan­­danak és magukban foglalandják először azt, mi a harmin­­czadra; másodszor azt, mi az ausztriai vámra; harmadszor azt, mi a külfölddeli kereskedésre vonatkozik. Az első irányban hogy áll a valószínűség? Ha azon elvből találna kiindulni a javaslat, hogy a harmin­czad jövedelme a királyi felséget illeti, és nem lévén azon tár­gyak közé sorozható, mellyek, mint például a subsidiumok, az országyűlésnek mindannyiszor szükséges megajánlásától függ­nek, tehát a vámjegyzék egyes tételeinek meghatározásába sem folyhatnak be az országos rendek, hanem csupán a har­minczad szedésének módja és elveire terjeszkedhetik ki be­folyásuk , úgy természetesen az eligazodásnak minden re­ménye elenyésznék, mert az ország, törvényeire és alkot­mányos állására támaszkodva, sohasem ismerhetné el, hogy jogát illy módon megszorítani és megegyezésén kívül kisebb vagy nagyobb adó alá vetni lehessen. Ha ellenben, remé­nyünk szerint, nem ez volna a javaslat kiindulási pontja, hanem egy részről a királyi felség jogaihoz erősen ragasz­kodva , másfelől az ország jogait kétségbe nem vonva, azon elvből indulna az ki, mellyhez képest kétségtelen ugyan, hogy a harminczad törvényesen a királyi felség állandó jö­vedelmeihez számíttatik, és így sem az országos rendek mindannyiszor szükséges megajánlásától, mint például a törvényeinkben előforduló félharminczad vagy a subsidiu­mok , egyáltalában nem függ, sem pedig azon egyes har­minczadi tételek eredeti mennyisége, mellyek az országnak, törvényeiben említett régi szokása, és igy bizonyosan kor­­mánynyali szabad egyezkedés szerint szedetnek, és melyek­ből a harminczadjövedelem egy részben előáll, az országos rendek által le nem szállittathatik, és hasonlólag a királyi felség által az országos rendek beleegyezése nélkül felebb nem emeltethetik ; — de más részről az sem szenved kétsé­get, hogy azon törvények óta, mellyek a rendes harmincza­­dot (ordinaria tricesima) ’s az ország bevett régi szokását említik, századok múltak el, a körülmények megváltoztak, új és akkor még ismeretlen czikkek állottak elő, és így, hogy most már nemcsak alkotmányos és törvényes, hanem igaz­ságos és méltányos is, egyfelől módot nyújtani az ország­nak, arról győződni meg, hogy törvényei megtartatnak, más­felől meg a harminc­ad azon egyes tételeinek mennyisége iránt, mellyekre nézve az országgali egyesülés szükséges a királyi jogok épségben tartása mellett véle eligazodni, ’s­­ ezen egész ügyet a törvényesség és állandóság bélyegével minden részleteiben felruházni — ha, mint mondok,­­ ez leend­ő kiindulási pont, úgy valamelly expediensféle el­­­­igazodás nem lehetetlen. Tegyük fel, hogy az elvkérdések el lévén így mellőzve, alkalmazás körül forog már az egész. Nézzük, a gyakorlat terén hogy állnak a valószínűségek. A magyar harminc­adnak, mint tisztán jövedelmi vám­nak, egyes tételei, mind a kivitelt, mind a bevitelt illető­leg, csekélyek, 4—3 pet között ingadoznak és bevitelben az érték 3 petjét alig haladják meg. Kérdjük: — egyes és apró kivételeket nem említve — valószinű-e, hogy azok leszállí­tása a k. kincstár számos és mindinkább szaporodó kiadásait figyelemben tartva,fog kormányilag kezdeményeztetni? Remél­­hető-e más részről, hogyha általunk szorgalmaztatik, a fentebbi eredmény fog következni? Meglehet, de miután úgyis cse­kélyek ezen harminczadi tételek, nem lehet benne legkisebb kétség, hogy azon leszállítás, melly képzelhető, szinte csak csekély lehet. Azonban gondolható egy más eset is, az t. i., hogy felemelés létetik javaslatba,­­ létetik pedig vagy a kormány, vagy magunk által. (Egy későbbi czikkünkben meg fogjuk kísérteni annak megbizonyítását, hogy az i­lyen felemelés semmi esetre sem mehet annyira, miszerint a har­­minc­adot tisztán financziális jelleméből kivetkeztesse és védvámmá változtassa. Maradjunk tehát ma azon hypothesis mellett, hogy az i­lyen felemelés nagyobb jövedelemszerzés czéljából javasoltatik.­ Ha már a kormány által létetik az javaslatba—mire számos törvényeinkben találhatni példát — úgy természetesen legelső kérdés az: az illy felemelésből származó jövedelem mire czéloztatik fordittatni, és milly ga­­rantiák mellett? másik kérdés: vájjon nem húzza-e maga után az ausztriai vám ollyan felebbrugtatásait, mellyek ki­vitelünknek árthatnak? harmadik: vájjon ollyan-é ezen felemelés, miszerint azon czikkeket, mellyekre szüksé­günk van, túl a rendén nem drágítja-e? Ha mind­ezekre kielégítőleg lehet válaszolni, úgy ezen felemelés inkább mint miűadóztatásunk egy neme, semmint vám­ügyi eligazodás jöhet tekintetbe; — hasonlólag áll a do­log azon esetben is, ha általunk javasoltatik és keresz­tül is vitetik az illyen felemelés. Azonban nem kell felej­teni, hogy a dolog természeténél fogva, és a csempészet elkerülése végett, az illyen felemelés—ha csak arra nem akarunk elkészülve lenni, hogy az ausztriai vám felebb rug­­tatását húzza maga után — csak igen mérsékelt lehet és így nevezetes jövedelmet nem adhat; más részről meg azt nem kell figyelemből szalasztani, miszerint ha közszüksé­geink pótlásául ezen jövedelmi forrást tűzzük ki, miután szükségeink változnak és mindinkább szaporodnak, mind­annyiszor újabb felemelésekhez kell folyamodnunk, mi­által a kereskedést örökös és felette káros bizonytalanságoknak tennék ki, és egyszersmind az ausztriai és magyar érdekek harczát keltenék mindannyiszor fel, melly harcz minden­esetre egyenetlen fegyverekkel folyna, miután a magyar gyengébb anyagi érdekek, az egész birodalom erősebb ér­dekeivel állanak szemközt. Mind­ezekből az derül ki, hogy a statusquonak, azaz magyar és ausztriai vámsorompók fenállásának alapján, az eredmények a harminczadot illetőleg mindenesetre csak igen ösztövérek lehetnek. Legjobb esetben — ha tud­niillik semmi elv­beli különbség sem akadályozza meg az eligazodást — vagy a mostani harminczadi tarifta marad meg,­­és akkor semmi egyebet nem nyertünk, csak a változandó­­­ság ellen kaptunk biztosítékot) vagy pedig némelly tételei­ben csekélységekkel lejebb szállíttatik, vagy végre némiekben igen mérsékelt felemelés foglal helyet. An­­­nak maximuma, mit ezen mezőn nyerni lehet, ha még némi a kezelést illető könnyítéseket hozzá gondolunk, a felebbi hármas alternatíva által, harminczad tekintetében, véleményünk szerint, ki van merítve. Ha ugyanis csalni nem akarjuk magunkat, azon hiedelemről is le kell tennünk, hogy számtani viszonyosságot, más szavakkal azon állapotot el­érjük, mellyhez képest a magyar harminczad egyes tételei ugyanazok legyenek, a szomszéd örökös tartományok irá­nyában , mellyek az ausztriai vámvonalon irányunkban di­­­vatoznak. Nem érhetjük pedig ezt el azért, mert a magyar harminczad tisztán jövedelmi vám, és ezáltal védvámmá vál­toznék által (minek czéltalanságát és lehetlenségét később fogjuk megbizonyitani) nem is említvén, hogy az illyen viszonyosság által alig nyernénk valamit, hanem leginkább csak azon czikkek árát drágitanák, mellyeket behozunk, miután azon magyar czikkek, mellyek az ausztriai vámvo­nalon terhesebb vámmal vannak megróva (p. o. bár az érték 33 pcentjével)azok onnani bevitelünk tárgyaltaiig képezik, a mellyek pedig nincsenek terhesen megróva, azokat nem igen viszszük ki, mert szomszédainknak nincsen reájok szük­ségük. Másféle viszonyosság pedig két olly vámjegyzék kö­zött, mellynek egyike tisztán jövedelmi czéllal, másika pe­dig védelmi és kiegyenlítési czéllal szedetik, nem képzelhe­tő, ha csak az egyik a másiknak eredeti jellemét nem akarja átalakítani, mitminharminczadunkra nézve kívánni vagy megkísérteni, mint később megbizonyítani igyekszen­­­ünk, érdekeink ellen volna. Világos ismét ezekből, hogy történjék ezen cselekvési vonalon bármi, az ország anyagi hasznot igen keveset, jogot pedig nem nyerhet, mert hiszen az, hogy vámügyeibe tör­vényhozási befolyása van, úgy is kétségtelen, hanem csak egy jogot gyakorolhat, de gyakorolhatja ezen jogát egy­szer, és nem többször (kivéve azon esetet, midőn ismét új czikkek iránti egyezkedés szükséges). Mert itt se csaljuk magunkat: a harminczadi vámjegyzéket nemcsak státusgaz­­dászati elvek miatt nem lehet ingataggá, vagy pedig csak egyik diétától a másikig érvényessé tenni — mi­által a kereskedés kétségbe ejtő bizonytalanságnak volna kitéve — hanem nem lehet az ingatag, alkotmányos elveknél fogva is. A harmin­czad jövedelme alkotmányilag királyi állandó jövedelem, és így azt az országgyűlés megajánlásától függővé tenni nem lehet. Már pedig ez volna az eset, ha a vámjegyzék csak egy diétától a másikig, és igy nem állandólag volna meghatározva. A harminczad nem egyéb mint az adózásnak egy bizonyos neme, melly közvetlen azok vállait nyomja, kik az országból ki- vagy az országba be, portékákat hoz­nak. Ezen adózás jövedelmét az ország törvényei a királyi jövedelmekhez számítják, azon megszorítással, hogy azok az ország védelmére fordíttassanak,és azt a harminczadosok olly mennyiségben mint az ország bevett szokása magával hozza, és prout proximis annis (1553. 18.) communi regnicolarum consensu fuerit constitutum, szedjék. Azonban haladt az idő, czikkek támadtak, mellyek még akkor nem ismertet­tek , mellyekre nézve tehát a régi bevett szokás, melly nem is létezik, zsinórmértékül nem szolgálhat, és így előáll ezek irányában egy communis regnicolarum consensus létreho­zásának szüksége. Ámde ha ez egyszer létrejött, természe­tes, miszerint mind­azon jövedelem, melly ama r­égi és ezen új egyezkedések értelmében, a harminczadból elő­áll , már állandó királyi jövedelem, és így az országgyűlés megajánlásától függővé többé nem tétethetik, akár meg­­ajánltatik egy következő országgyűlés által akár nem, a létrejött egyezkedésekkel ösz­ehangzó (de nem nagyobb) mennyiségben, a királyi felség által törvényesen és érvé­nyesen rendeltethetik szedetni. Leszállítását az így megálla­pított fizetési mennyiségeknek, szorgalmazhatja ugyan az ország, de midőn ezt teszi, nem gyakorol megajánlási jogot (Bewilligungs-Recht) hanem azon általános jogát, mellynél fogva része a törvényhozásnak használja csupán, és csak mint kérő, legfelebb mint egyezkedő fél jelenik meg, ellen­ben felebb rugtatást indítványozhat a király vagy az ország, de ekkor az első esetben, a királyi felség ismét csak azon általános jogával, mellynél fogva a törvényhozásnak része, ’s különösen kezdeményezési lehetőségével (initiativájával) él, a másodikban pedig az ország teszi ugyanezt, ugyanazon jognál fogva, és csupán csak azon summára nézve, melly ezen felelbrugtatásból előáll, és nem arra nézve is, melly a rendes harminczadi tételek jövedelméből foly, gyakorol megajánlási jogot. Öszvefogva ezeket, szörnyű ösztövér ezen statusquo alapján nyerhető eredmények valószínűsége;—lehet har­minczadi vámjegyzékünk, a mostanihoz igen közel álló, vagy épen csak a mostani, mellyről a legkonokabb gáncsos­­kodó sem fogja aztán állíthatni, hogy minden részleteiben nem törvényes, nyerhetünk a kezelésben némi könnyítése­ket. Mind­ezt örömest elismerjük. Ámde ez-e azon vámügyi eligazodás, mellyel érdekeink követelnek? ez-e azon ke­reskedési politika, mellyre törekednünk kell ? Mind­ez nem egyéb mint ideiglenes és silány expediens. Hiszen eddig is az csak egy baj volt és anyagilag nem a legnagyobb, hogy nem minden részleteiben vala törvényes a harminczad — fő­­baj mindig az vala, hogy létezett a harminczad — hogy lé­tezett és létezik a kereskedés szabad fejlődését gátló neme az adózásnak , hogy fenáll egy ollyan neme a szomszéd tar­tományok portékái megadóztatásának, melly a mellett, hogy reá, ha jogaink teljes használatába lépünk is, alkotmányos befolyásunk csak igen csekély és ritka lehet, plausibilis okul és ürügyül szolgál mégis , hogy a szomszéd tartomá­nyok határán, a mi portékáinkat megrovó vám állíttatott és tartatik fen — és pedig olly vám, mellyre annyi befolyásunk sem lehet, mint a mennyi van azon harminczadra, mellyet mint az ausztriai vám óhajtásaink szerinti módosítására ve­zethető eszközt nem használhatunk, miután azon vámot ma­ga egyedül az szabja meg, kinek megegyezése nélkül a har­minczad tételeiben sem lehet semmit is változtatni, Így áll csekély nézetünk szerint, a nyerhető eredmények valószínűsége, a harminczad tekintetében. Lássuk egy jövő számban, hogy áll az — mindig a magyar hon, és a szomszéd örökös tartományok között fenálló vámsorompók hypothesisében — az ausztriai vámra és külföldi kereske­désre nézve. Megyék. GÖMÖRBŐL. Sept. 12dén főisp. helyettesünk elnöklete alatt csak gyéren látogatott évnegyedes közgyűlésünket ren­des szokás szerint a törvényszéki ítéletek kihirdetésével kez­dettük meg; majd első alispánunk a megye állapotáról tett jelentését hallók, mellyből megértettük , hogy a helyreál­lott közbátorságot múlt közgyűlésünk óta semmi sem zavarta meg, hogy megyénkben az egészségi állapot tűrhető ; hogy a tisztviselők hivatalaikban, különösen a közerő felhaszná­lása mellett sikeres buzgalommal jártak el; hogy a 253ra menő rabok közöl csak egy nem állott még törvényszék előtt; ’s hogy az adó rendesen hajtatik be. — E pontnál jelentő alispán úz áttért megyénk jelenévi szűk termésére; szomorúan fejtegette a megyénket fenyegető vészteljes napok

Next