Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-18 / 475. szám

Vasárnap 475. October 18. 1846. BUD­AP­ESTI HÍRADÓ. zen lapok minden Mien jegyszer, u. m. kedden, csütör­­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten kázhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6­ ft. et.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­leraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helybeni kiadóhivatalban, hatvani ut. Czai Horváth-házban 483 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példásokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és E­r­d­él­y. Orvosi jelentések nádor és fensége egészségi állapotáról. Kinevezések. Előléptetések. Névváltoztatás. Tárnokszék kezdete. Civilisatio és közgazdászat I. — Néhány szó a Tiszaszabályozás ügyében. Megyék. Uj tisztviselő kar Tornában. Közgyűlések Bihar- és Csongrádban. Budapesti K­ir­­harang. Kir. magy. természettudományi társulat. Télszaki leczkerend az iparegyesületnél (vége.) Az iparműkiállítási dijbirálatok eredmé­nye (folytatás.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyol­­ország. Schweicz. Délamerika. Hivatalos és magánhirdetések. HUICITAHORSING és ERDÉLY. JOdik ORVOSI JELENTÉS nádor­i c­s. k. fő h­e­r­­cze­g­s­é­g­e egészségi állapotáról. A tegnap köz­tudomásra juttatolt részben eldöntő jelenségeknek remény­lett folytonos kitartása tegnapi nap folytán be nem követ­kezett , és ezért e cs. kir. főherczegsége erőben épen nem gyarapodva, különösen délután és estek­ben igen szen­vedett. Az éj első felében ő fensége álma — különféle bajok által — felváltva gyakran félbeszakasztatott, ’s a magas beteg bágyadtabban érzé magát. Éj­fél után több nyugalom, a bajok enyhülése ’s általánosan érzett könnyebbülés után reggel felé többször félbeszakadt álom lépett be. Folyó hó 16án reggel a cs. kir. föherczegsége egész­ségi állapota körülmények szerinti, ’s most kevésbbé szenvedő. •— Budán mindszentha­lokán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m.k. Dr. S­t­einmassler m. k. Dr. Wartler m. k. Ildik ORVOSI JELENTÉS nádor­i cs. k. főherczeg­sége egészségi állapota a tegnapi nap folytán lényeges változást nem szenvedett, ’s minthogy különb féle bajok majd nem folyvást tartottak, erő­gyarapodást nyerni nem lehetett. A szüntelenül használt gyógyszerek késő estre a szenvedő altestben jóttevő változást idéztek elő­ és az éj kezdetével nyugalom állott be. Az éjen át, úgy éjfél előtt mint éjfél után, a cs. kir. főherczegsége jól aludt, és ma idén reggel minden tekin­tetben valamennyire könnyebbülve érzi magát. — Budán mindszenthe­szén 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m k. Dr. Steinmassier m. k. Dr. Wik­tler m. k. Ő cs. kir. ap. Fölsége a kalocsai főkáptalanban megüresült kano­­nokságra Körmöczy Miklós miskei plébánost, továbbá a szat­mári káptalan tisztib. kanonokjává Varga István szinye-váraljai plébánost érdemesíteni legkegy. méltóztatott. Ő és kir. ap Fölsége csik­aploczai Lázár Imrét az erdélyi k. udv. kanczellariánál számfeletti udv. titoknokot valóságos udvari titoknokká kinevezni legkegy. méltóztatott. Az erdélyországi k. udv. kanczellária Issek­utz Adeodat számfeletti udv. fogalmazót valóságos udv. fogalmazóvá mozditá elő, Filtsch József díjtalan fogalmazó gyakornoknak pedig a díjpénzt ajánlotta meg. A nmltgi magyar kir. helyt.tanács kebelbeli kiadó­hivatalánál néhai Frenreisz Vincze és Galsay István halálával megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat; a járulnoki hivatalra pedig Bohn Benedek és Hirt Jánost nevezte ki a cs. kir. Felsége Leyrer József pesti könyvárus vezeték­nevének „La­ntosy”-ra változtathatását kegyelmesen megengedte. Az idei tárnokszéknek kezdetét ő nagyméltósága az or­szág föidu­nokmestere October 25 ikre határozta, és a bírás­kodási részvételre a következő városokat bízta meg, u. m.: Buda, Pest, Kassa, Szeged, Újvidék, Pozsony, Módra, Kőszeg, Komárom, Debreczent és Horvátország részéről Károlyvárost. Csáky József, tárnokszéki jegyző. (Civilisatio és közgazdászat I.­ Ha valahol a szükségek szaporodnak , ha a fényűzés terjed , ha a nyilvá­nos élet zajos jogharczra kél, és ha a tudományok pislogó mécse rögtön szikrázó fáklyává gyűl — akkor szokás hinni és mondani: ime a civilisatio arany korszaka beköszönt! Ha valahol új szükségek teremtetnek elő, ha a fényűzés szeszélyes követelései határtalan kínálására sikerül a társa­ság vérét, a pénzt, egy pont felé összetorlasztani, ha a nyilvános élet rémítő progresszóban növekedő terhei a jogok nem nagy méltánylásával, az anticipatiók mesterséges szám­vetéseivel pillanatra kielégíthetők, és ha a tudományok pis­logó mécse egy csomó gyufa rögtöni fellobbanása által el­­oltatik,­akkor meg szokás hinni és mondani: im­e a köz­­gazdászat arany korszaka ránk viradt! Pedig dehogy ! Ha a fentebbi tüneményekben gyökerez­nék a civilisatio fenséges eszméje, akkor az csak a közgaz­dászat vesztére tenyésznék; ha pedig a közgazdászat üdvös tudománya az elősorolt intézkedésekben foglaltatnék,ak­kor a civilisatio áldását mind egytől egyig megsemmisítené ! Ezt nem igen tagadhatni, ha Európában kissé szétte­kintünk. A pauperismus, ezen legborzasztóbb ellentéte a ci­­vilisatiónak, mindenütt nyugtalanító ellenállhatlansággal terjed ; és mi több, a par excellence civilisált országokban a legrémitőbb alakban áll elő ! És vájjon ez minek követke­zése ? Semmi egyébnek mint közgazdászai mesterkélések­­nek vagyis botlásoknak, mellyek annak idejében lángész szüleményei gyanánt bálványoztattak és igazi mértékökre csak a legújabb időkben devalváltattak. Az industrialismus, ezen legbujább fattyúhajtása a ferde közgazdászainak, mindenütt nyugtalanító mohóság­gal magához ragadja az országok összes erejét és figyelmét, és a­mi több, a par excellence civilizált országokban min­den egyéb érdekek felett annyira elhatalmasodott, hogy mi­­­ipara czikkeivel egy egész új világot áraszthatnának el, sa­ját munkásait pedig kenyér és burgonyával nem láthatják el! És vájjon ez minek következése ? Semmi egyébnek mint a civilisatio eszméje egyoldalú ferde felfogásának, melly szerint oda törekedtek ugyan, hogy minél többnek jusson néhány krajezár a mindennapi kenyér megvásárlására, de felejték a kenyér olly mennyiségbeni előállítását kieszköz­­leni, hogy azon néhány krajezárért egy a természet igényei­nek megfelelő kenyér­ adag mégis szereztethessék. Ennek következtében mit tapasztalunk mindenütt ? Először, általános elégületlenséget és kellemetlen in­góságot a társadalmi viszonyokban, és pedig nemcsak azokra nézve , kiknek semmijök sincs, hanem azokra nézve is, kiknek még valamijök van. Másodszor, általános minduntalani zavart, ha az aratás itt ott roszul üt ki, mellynek következtében a rettegés be­folyása alatt a nyomor oda is kiterjesztetik, hol történetesen a csűrök isten áldásival telvék. Harmadszor, a tévelygések általános elharapozását, mily­­lyen p. o. az, hogy annak rendkívülileg örülni kell, ha a tő­kék mind vagy még ennél is több t. i. a képzeltek is vas­­utakba fektettetnek, vagy az iparűzök száma a földművelők számát tetemesen felülhaladja, minek következtében Negyedszer, folyvást növekszik mindenütt a legszüksé­­gesb életszerek drágasága és bevitele és csökken már sok helyütt az ebbeli kivitelt Mind­ezen körülményekben mi sem a civilisatio nagy fo­kára, sem a közgazdászat fejlett tudományára rá nem ismer­hetünk , mert a civilisatio első feladata: a természetes szük­ségeket fedezni, és a közgazdászat fő elve: ezen lehetőséget az idők viszontagságainak befolyásától gondosan megmentve a lehető legnagyobb biztosság alapjára fektetni. Ezen bajok többnyire igen világosan elismertetnek , de kellő orvoslásuk iránt felette nagy zűrzavar uralkodik, és azért látjuk, hogy a legradikálabb reformok, a legbonyoló­­dottabb tanok , a legnagyobbszerű áldozatok, és a legké­­tesb gyógyszerekhez nyúlnak mindenütt, csak a legegy­szerűbb mód mind­ezen bajok tömkelegéből kigázolni alig­hogy megérintetik itt ott, mint legközelebben Meklen­­burgban, és többnyire nem a­nélkül, hogy fitymálva ne forduljanak tőle el épen azok, kiknek erre fő gondot kelle­ne fordítniok. Ha Balbi statistikai tabelláiba tekintünk, melylyek­­ben a földteke felosztását és ennek népességét mutatja ki —látni való, hogy a föld még nem egyéb egy nagy pusztánál! Szerinte a világrészek közt legtömöttebb népességű Eu­ropa 2,793,000 □ mérföldön 227,700,000 embert számlál, tehát egy mérföldre alig jut 82 ember! Ez már vigasztal­­hatlanul szomorú egy adat, ha ezt a most már majdnem minden aratás után újabban felfelmerülő inségtőli félelemmel egybevetjük, mert ennek következtében az újabb időkben tagadhatlanul nagyon haladott földművelés még arra sem vergődhetett volna, hogy egy négyszögű mérföldön annyit termeszthessen, mennyi nyolc­vankét embernek elég ! Ezen kétségkívüli elvont paradoxon közelít valamiképen a valószínűséghez, ha arra figyelmezünk , hogy a legművel­tebb országokban még temérdek a műveletlen vagy haszná­latlan föld, úgymint: Francziaországban egy hatoda a terü­letnek; Britt szigetekben egy negyede; Olaszországban fele; Németországban egy ötöde; az ausztriai birodalomban egy harmada(?); Oroszországban kétötöde; Svéd és Norvé­giában majd fele; Belgiumban egy tizede ; Schweitzban fe­le; Spanyolországban felénél több; Badenben egy hetede; Csehországban egy kilenczede a területnek ’sat. Ezen adatok meglehet nem igen pontosak, de annyi mégis belőlök világos, hogy e tekintetben a civilisatio igé­nyeinek nincs megfelelve , mert a népesedés kettőzte magát az utolsó 48 év óta, a földművelési termesztés pedig nem, sőt szabályzatlan vad vizek mellett, homoksíkságokon és he­gyeken számtalan jelekre akadhatni, hol a hajdanra művelt térek napjainkban parlagon és haszonvehetlenül hevernek. Ez tehát egy azon térek közöl, mellyen a közgazdászai­nak működni kell napjainkban ; ez azon tér, mellyen az amerikaiak olly sikerrel működtek, hogy 30 év alatt oda érkeztek, hova az európaiak csak sok századok után juthat­tak el, és azért üdvözöljük méltán a komolyan megkezdett tiszaszabályozási ügyet és az óriási nehézségeket reményünk szerint előbb utóbb, de bizonyosan diadalmasan leküzdendő dunatiszai csatornás vállalatot, mint a józan közgazdászali el­vek első alkalmazását, mert ezek fonalán azon ja­vak összegét látjuk szaporodni, mellyek gyarapodásával emelkedhetik egyedül a ci­vilisatio. Dély. SÁRKÖZ, October Tkén 1846. A B. P. Híradó 436dik számában ,Tiszavölgyi hírek, 3 levél Debreczenböl aug. 7.­ czim alatt foglalt tudósítások utóbbi része valódi nagy örömre gerjesztett; nem lehetet­ i. eléggé örvendenem a tiszai gőz­­hajózási társaság alakulásán, mert a Tisza hajózásában tar­tom közlekedésünk, és igy jövendő kereskedelmi és ipari jobblétünk főeszközét, mellynek ismét főkelléke a tiszadunai csatorna létrehozatala lévén, nem kétlem, hogy mind azok, kik ezen felállítandó gőzhajózásban akármi módon részt akar­nak és fognak venni, nagy része talán már most is, né­­mellyek pedig későbben, pártolói lesznek a dunatiszai csa-t­­orna ügyének, melly hazai közügynek, minthogy váratlan , morális akadályokra talált, ezeknek elhárítása végett ismét csak morális ápolásra és pártolásra van szüksége. — De az ezt megelőző czikk következő szavai valóban mélyen megszo­­moritottak. A czikk első része igy szól: Ezek közt a szét­ágazó véleményeket legott megnyugtatta a társulati ideigle­nes igazgató mérnöké t. ez. Kecskés Károly felszólamlása, ki mindenekelőtt igen helyesen nyilatkozott a Beszédes tervez­te kerecseny-komorói átmetszés mivoltáról, röviden elő­sorolván azon méltánylandó okokat, mellyek e terv mellő­­zendésére bízták a m. kir. építészi főhivatalt, ’s illetőleg a folyó Januar havában Pesten tanácskozó Tiszavölgyi nagy­gyűlést is. Engedje meg a tisztelt olvasó közönség, engedje meg t. ez. Kecskés Károly ur,’s a tisztelt pesti és debreczeni gyűlés többsége, hogy azon bizodalomnál fogva, mellyel I. Beszé­des József ur helytudományához és tapasztalásához viselte­tem, és tekintve ezen kerecsenyi átvágás fontosságát, melly­­hez nagy remények kapcsolvák Szathmár, Ugocsa, Bereg, Ung és Zemplén megyékben, véleményemet őszintén ki­mondjam. — Veleje és kivonata ezen czikknek mégis csak az, hogy a pesti nagy­gyűlésben Vásárhelyi Pál úr maga készítette oko­kat sorolt elő, mellyek a kerecseny-komorói átmetszést mel­lőzendőnek javasolták; Kecskés Károly úr pedig ugyanezen okokat a debreczeni gyűlésben ismételte, és ezen okok mind a pesti, mind a debreczeni gyűlésben a többség által hely­ben hagyattak. De ha meggondoljuk, hogy Vásárhelyi Pál, mikép a Beszédes-tervezte dunatiszai csatorna ügyében kiadott írá­sai és véleményéből bőven kitűnik, ellensége volt Beszédes úrnak, hogy ő csalhatlan auctoritás a vizek dolgában nem volt, sőt e tárgyban czéljainak elérésére még képtelensé­geket is kész vett írni: méltán kételkedhetünk azon, hogy előhozott okai elegendők voltak illy nagy fontosságú terv­nek elvetésére, mint a kerecseny-komorói átmetszés? Éhez járul, hogy ezen kérdés Vásárhelyinek csak egy­oldalú allegatiojára ítéltetett el a pesti gyűlésen a nélkül, hogy az audiatur et altera pars . Beszédes úr ezen ész­revételekre felelt volna. Miután pedig tagadhatlan, hogy tu­dományos, bonyolult és szövevényes tárgyakról mintegy fen­­állva ex stapede ’s rögtön ítélni nem jó, erősen hiszem, hogy, ha Vásárhelyi észrevételeit írásban közlötte volna a társaság tagjaival, és ezen észrevételeket öszvehasonlítva Beszédes úr feleleteivel olvashatták volna a nagyérdemű ta­gok, akkor máskép ítélnek való. A debreczeni gyűlés, hol a már egyszer elitélt kere­csenyi pör szinte Beszédes úr részéről nem védelmeztetett, helybenhagyta a pesti ítéletet, ez természetes dolog, de igazságosan ezen ügy csak akkor lesz elítélve, ha a felek tö­kéletes kihallgatása után higgadt ítélet fog hozatni. Az érintett czikk második része Lám Jakab úr tervét il­leti , ’s igy szól: „Áttért azután Lámféle saját röpirata által közelébb a közönség bírálata alá terjesztett tervezetre, ’s miután alaposan megmutatta azt, hogy ezen szerke­zeti hiányában tervnek nem is tekinthető javaslat legfelebb egy újabb, de kellőleg nem is indokolt eszmének tartathat­ván, már mint illyés a közohajtással megegyezhetőnek azért sem átiitathatik, mivel ezen eszme létesíthetése a szóló által meg nem engedett esetben a tiszai hajóházhatás lehetőségét is elenyészhetné.­­ A nagy­közönség alapos okoskodása hallatára e tervezettől búcsúzni látszott, ’s a­mennyire végre illy alapon nyugvónak állitá szóló az előbbitől csak kevés módosítással eltérő Galambos-féle tervet is, természetes, hogy annak a másikkal hasonsorsban osztoznia kelle.“ Ezen szavak igen könnyegen törnek palczát egy terv felett, mel­­lyet egy tudós, és a Tiszát 35 év óta ismerő férfiú mély és hosszas fontolás után a haza elibe terjesztett, bizodalommal elvárván azt, hogy I. Lám Jakab ur a maga terve ellen fel­hozott okokat meg tudandja czáfolni és semmisíteni. ■— De a mi engem illet, minthogy én is olly bátor voltam, Lám Ja­kab úr ezen tervét több hazai hírlapokban feldicsérni, az illy könnyű elutasítás által magamat is kevéssé legyintve érezvén, más részről tekintve, szülőföldemnek a Tisza mellékének sorsát, melly most a tervek megállapítása által úgy döntetik el, hogy ha jó terv állapittatik meg, annak sorsa boldogabbra fordul; midőn ellenben, ha hiányos adatokon épült rész terv állapitatik meg, akkor a most élők nagy költségével a ma­radéknak csak romlása és veszedelme idéztetik elő: bátor vagyok kimondani meggyőződésemet, mikép engem mindazok, miket t­­ez. Kecskés Károly úr Lám terve ellen felhozott — minthogy a valósággal ellenkezőknek tartom — legkevésbbé sem tántorítanak el előbbi véleményemtől, melly röviden abban áll, hogy a Lám terve legjobb, legolcsóbb, legkön­nyebben létesíthető, ’s nem hogy káros következéseket szülne, sőt inkább a haza nagy részére legüdvösebb ered­ményeket ígérő, ’s a hajózást nemcsak el nem rontó, ha­nem ezt tökéletesítő is. — Továbá megvallom, Kecskés Károly úrnak ezen nyilatko­zata olly gondolatra hozott, hogy ezen itt talán Lám Jakab úr röpiratát nem is olvasta, mert ha olvasta volna, nem hiszem, hogy ítélhetett volna felőle úgy, a mint ítélt; vagy talán olly hiányos adatokkal bir a Tisza ’s egyéb folyamaink körül­ményeiről, mellyek őt természetesen rész útra vezethették. — Vagy talán olly tökéletes és minden hiba nélküli tervnek van birtokában, melly ellen szólni nem lehet? vagy talán nem is szabad ?

Next