Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-10-25 / 479. szám
Vasárnap 4/9. BUDAPESTI October 25. 1846. Előfizethetni helyben? kiadóhivatalban, hatvani atotai Horváth-házban 488ok szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Bits lapok minden héten jegyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre - Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6,ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt ) ez. kr. fizettetik. AlBORSKÁN* és HidreftY. Ildik ORVOSI JELENTÉS Nádor ö cs.k.főherczegsége egészségi állapotáról. ö cs. kir.föherczegsége egészsége állapotának tegnap tapasztalt bár lassan kinti javulása , az egész napon át háboritatlanul folyvást tartott. Az éj kevésbbé nyugalmas volt, mint a tegnapi. Ma folyó hó 23kán reggel ö cs. kir. fönsége úgy érzé magát, mint tegnap. — Budán mindszenthó 23kán 1846. Reggeli 9 órakor. S táhly m k. Dr. W ür ti er m. k. i8ik ORVOSI JELENTÉS. Ö cs. kir. főherczegsége egészségi állapota minden tekintetben folyvást javulván, tökéletes felgyógyuláshoz közelít. — Budán mindszenthó 24-én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhlym.k. Dr. Würtlerm.k. , cs. kir. ap. Fölsége, Szőgyény Lászlót, a tanulmányi bizottmánynyal egyesített középponti könyvvizsgálószék elnökét, magyar kir. helytartósági és cs.k valóságos belső titkos tanácsost második magy. kir. udv. alkanczellárrá kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő cs. kir. ap. Fölsége Csajághy Sándort a kalocsai érsek titoknokát a kalocsai főkáptalan tisztib. kanonokjává kinevezni legkegy. méltóztatott. (Helyzetünk és a legsürgetőbb reformok. 1) Egy kissé messziről fogok a dologhoz; olyan messziről, hova még eddig legtüzesebb reformerünk sem merészkedett, t. i. a levegőégből, és, ami még merészebb, nyájas olvasómat is kényszerítnem kell, hogy kövessen engem, emelkedjünk fel a képzelődés szárnyain Budapest zenitjének irányában a magasba; válaszszunk egy álláspontot — nem archimedesit, hiszen sarkaiból kimozditni még a Sz. Gellértet se legyen szándékunkban, hanem inkább egy madárnézpontot — honnan szabadon tekinthessünk körül hazánk reliefén ’s megmutathassuk az alapvonásokat , mellyek arczulatát jellemzik *) ... Magyarország, azt mondták, egy kis Európa ... ’s a hasonlítás nagyszerűnek látszott; túlságos azonban épen nem volt — hiszen főleg csak a soknyelvűségen alapult — mert én már úgy találom, #) Csak e czikk végén vettem észre némi meghökkenéssel, mit jónak látok itt előre megjegyezni, hogy egy kissé elragadott a geológusi szenvedély e czikk egész folyamában, mert ahelyett, hogy pusztán a jelenvalóról szólanék , még a múltnál is múltabbak történetéről beszélek, miért bocsánatot kell kérnem az efélék által nem igen érdekelt olvasótól, úgyis már legközelebbről olly téren fog találni, hol ezen , különben ártatlan szenvedély háborgatásától semmit sem tarthat, hogy hazánk nemcsak Európa, hanem a világ, kicsiben, —mivel képen amannak majd minden részeiből a legkitűnőbb vonásokat viseli. Kezdjük bár a hasonlítást a legtávolabb világrészen . . . .. miről ismerjük közönségesen közép és déli Amerikát? kincseiről ... ’s hazánknak még eddig van-e valami más czimű, közönségesen elterjedett hite? alig. Annyi bizonyos, hogy az uj világ fölfedezése előtt Magyarország volt Európának Peruja, Mexikója ’sat. A viszony az, mi egy életnagyságu ’s egy miniatűr-kép között: csak az egy potosi-i ezüstbánya Bolíviában fölfedezése óta (1545ben, tehát három század alatt) többet jövedelmezett 6000 millió, vagy 6 milliárd váltostnál, midőn, nem tudom, van-e bányánk, melly hat század, tehát két annyi idő alatt, azon szép sommának csak egy századát is jövedelmezte volna ; ’s midőn közép és déli Amerika jelenleg évenkint 325 és fél millió v.forint értékű aranyat és ezüstöt bányász ki, akkor hazánk alig 14 milliónyit. Vigasztalásunkra legyen itt rögtön megjegyezve, hogy a közboldogság és jóllét is, melly e gazdagságokat kisérte, azokkal épen megfordított viszonyban állott, — mert spanyol-Amerikában csaknem az egészbenszületett népesség ezen tömérdek kincs napfényrehozásának terhe alatt adta ki lelkét, ’s ma is még csak ott áll a civilisatio e kincstermő vidékeken, hogy a bányamunkás napibérét egyegy kötény ásványban kapja ki ’s élelmét viszont ő is azzal cseréli ki, midőn a mi bányavidékeinken általában kitűnő műveltség és jóllét otthonos. Ezen jellemvonások ugyan nem tartoznak hasonlitásba tett individuumaink physikai arczulatához, de azért mégsem puszta kitérésképen hozom emlékezetbe; mert ha nem is magok az arczvonások, de azoknak játéka, mindazon ásványgazdagság ugyan is, melly — különös dolog ! — Spanyolországot romlottság és szinte koldusbotra juttatta ’s Délamerikát ma is nyomorban tartja, csaknem ugyanazon körülmények kiséretében lép fel, mint hazánkban. Az Andesek óriási hegyláncza, melly a patagon foktól Mexikóig nyúlik fel ’s mellékágainak völgyeiben mindannyi roppant országot foglal, épen azon platói működése) által nyerte saját jellemét, melly hazánkat is minden más tartományok felett nevezetessé tette a geológusok előtt. Azon roppant trachytbércz-formálódásoknak, mellyek a Cordilleras de los Andes minden kitűnőbb tájékain előfordulnak, annak legnevezetesebb csúcsait, mint a híres Chimborazzot egy részben, Quito mellett a most is tüzet okádó Pichineát egészen, és majd minden más délamerikai működő vulkánokat alkotnak, csak azok felelhetnek meg eddigi ismereteink szerint, mellyek hazánkban *) Plútói és vulkáni működés között az a különbség, hogy az elsőnél fogva a megolvadt sziklaanyagok csak meglágyult, de nem egészen folyó állapotban, ’s nem is craterekből, mint a vulkánoknál, hanem a földkéregnek hol kisebb, hol nagyobb repedéseiből ömlöttek a föld színére. A plutoi működés, mellynek eredményei, többek között a magyar és délamerikai roppant trachyt-bérezek, már rég megszűnt, és a vulkáni működés sem tud már basaltot is, hanem csak lávát napfényre hozni . . . . Vájjon csak pihennek-e a planétánkban ható erők, vagy már elgyengültek? .... is, ha észak felé tekintünk, azonnal szemünkbe tűnnek: amott mindjárt Gyöngyös felett a Mátra csoportja; nyugotra azon másik kis csoport, mellyet északról az Ipoly kerít körül é s Visegrádnál a Duna metsz keresztül, hogy mihelyt a plutoi sziklák közöl kiszabadult, azonnal délre forduljon ; felebb északon a bars-, zólyom- és hontmegyei nevezetes több csoport, mellyeken őszhirü bányavárosiak feküsznek; innen keletre a Tarcza, Hernád, Topla és Bodrog által szegett, egybefüggő nagy csoport, mellynek végcsúcsát a dicső Tokaj és Tarczal díszesítik; idébb keletre azon megszakadozott hegycsoport, melly Szinna és Homonnától Husztig terjed ’s a Viharlétet, Munkácsot ’s a beregszászi és muzsaji timbós hegyeket is magában foglalja; ’s végre délkeleten azon mindeniknél fontosabb és óriásibb csoport, mellyböl Erdélynek nevezetesebb folyói, Maros és Olt, meg a moldvai Bisztricza és Moldova erednek ’s melly általában nagyszerű emelkedésekben ’s imitt-amott havas gerinczekben nyúlik északtól délre a borgói szorostól, Borszéknél kevés megszakadással egész Kézdivásárhelyig és Kőhalomig. A természet annyira híven igyekezett magát másolni illy távol világrészekben is ezen bérczalkotási tüneményekben, miszerint ugyanazon anyagokból, ugyanazon erők kifejtése által ugyanazon terményeket hozta létre, hogy e pontosságát még más, rá nézve egészen apróságos, de az emberre nézve főfontosságú körülményekben sem tagadta meg: a magyar arany- és ezüst-ásvány nemcsak ugyanazon sgerste, diorit és porphyr-gangokban jő elő, mint Délamerikában és Mexikóban, hanem mindkét helyt igen gyakran trachytbérczek kíséretében, vagy egyenesen azokba befecskendve, mint az újbányai aranybányában, hol hajdan a munkást azon aranyporral fizették, mi dolog közben ruhájára tapadt. ’S mint a Villalpandolban Mexikóban, hol a bányásznak, mielőtt az istart elhagyná, meg kell fürödni, hogy magával ne vihesse a rátapadt aranyport . . . Még a mi híres opálbányáinknak is gondoskodott édes testvéreiről Mexikóban, a magát híven másoló természet. Már most vessünk egy pillanatot csak ezen egyik , 1400 □ mmnyi területű sikra, melly a Vihorléttól Belgrádig és a Bakonytól a bihari hegyekig, hol kalász-tengertől hullámozva, hol csak avartól, hol pedig épen repülő homoktól borítva kiterjed, ’s gondoljuk bele még ázsiai fajunkat is — ’s kell-e megerőtetni képzelődésünket, hogy az Altajnak északi vagy déli tövében eláradó síkokat véljük szemeink előtt? ’S ezek a szikes kopárságok és tavak — mellyek minden kopárságuk mellett is nagy gazdagságokat képesek teremni, mellyeken ollykor afrikai hőség+-42'/ 2 °-al, máskor pedig szibériai fagy — 39 Vi°-al (mint 4816iki január 29—30dik északáján, mikor a kényese megfagyott) uralkodik—nem Egyiptomra, Indiára, Perzsiára ’sat. emlékeztetnek-e? Van-e továbbá valami különös ajándéka az európai földnek, mellynek mását kisebb nagyobb mértékben ne tudná felmutatni a haza? ’S ezekenkivül nem bir-e még adományokat, minőkkel alig dicsekedhetik még más tartománya a földnek? Hol van párja csak azon sótelepnek, mellyen Erdély nagyobb része nyugszik, ’s melly Marmaroson által Galicziába nyúlva , annak észak-nyugoti szegletében éri végét ? Egy szó TARTIOM. Magyarország és Erdély. Orvosi jelentések nádor ő fensége egészségi állapotáról. Kinevezések. Helyzetünk s a legsürgetőbb reformok I. Ifj. Szabó Pál megszökése iránt. Igazítás. Budapesti hírharang. Nyilatkozat a Magy. keresk. társaság igazgató választmánya részéről a B. P. Híradóban hozzá intézett felszólításra. Pesti Síregyesület. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Törökország. Északamerika. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Magyar ékes szókötés. Koszorúzott pályamunka- Irta Szvorényi József. 1845. Irodalom és Tudomány. MAGYAR ÉKES SZÓKÖTÉS. Koszorúson pályamunka. írta Szvorényi József. A jámbor olvasó, ha netalán ínye elleni észrevételekre bukkanna e rövid bírálat folytán, legyen szives eszébe venni azon elvet, melly türelembeli méltányosságot köt szivünkre, miután bizonyossá teszem arról, hogy nézetimet mások nyakára tolni, azokat mindenkire nézve csalhatlanoknak tartani, épen nem szándékom , hanem csak elmondani őszintén, minden leplezés nélkül, mint saját meggyőződésemet. Jelen munkát bíráló középszerű elmeterméknek tekinti , é s mint ilyenről, vonakszik kereken kimondani ezt illető véleményét , csak azt nyilatkoztatja , hogy irodalom mezején a középszerű elmetermékeket hidegebb részvéttel tudja tekinteni, mint az épen roszokat; mert az ilyenekből legalább ollyat tanulhatunk , mit kerülnünk kell, midőn amazokból sem jót sem roszat nem igen meríthetünk. Az ékes szókötés nyelvünkben ollyan tárgy , mellynek kidolgozása között nyelvbúvár nemcsak azt bizonyíthatja be, hogy a nyelvet tökéletesen bírja, hanem azt is, hogy józan ízléstől vezérlett elveit philosophiai rendszerben képes kifejteni. Szerző a magyar ékes szókötést, ítéletem szerint, nem fogta fel úgy , hogy e pályairatban arra nézve szabatos és megállható törvényeket találhatnánk. Az első részben beszél a tisztaságról; másodikban a választékosságról; harmadikban a választéki kellemről. Első része a munkának majdnem csupa etymologia, mit részemről, ha szinte a legjobban ki volna is dolgozva, ornata syntaxisban feleslegesnek találok, mert az etymologia, nem lévén egyéb mint alapja az orthographiának , még csak a syntaxisba sem, hanem a grammatikába tartozik. Syntaxisban már a mondatok mezejére lépünk, és az ornata syntaxisban az ékes mondatokéra. Itt szerzőnek a mondatokat és kifejezéseket kellett volna tárgyalás alá vennie, azt t. i. hogy a gondolatot mikép kell kifejeznünk tisztán, magyarosan , szabatosan és szépen; továbbá a gondolatot mikép kell kifejeznünk természetesen és irói nyelven, még pedig mikép fejezzük ki azt prosában és költői nyelven. Ha e tárgyak közé szorította volna vizsgáló figyelmét, úgy, meglehet, ha egészben nem is , legalább helylyel közzel találnánk e pályairatban élvezhető és haszonvehető szabályokat. Én részemről inkább ilyen Telibben adtam volna elő nézetemet. Első rész. Világosság. Itt elmondtam volna, elkezdve az egyszerű mondatok elemzésén, hogy mi annak oka , ha a gondolat nincs világosan kifejezve , kifejtvén az eredetiséget, tisztaságot és idegenszerűséget. Második rész Szabatosság. A gondolatot, a fenforgó körülmények közt, minő szavakba és kifejezésekbe kell legczélirányosabban önteni. A kifejezés miként módosul, ha leírásban , elbeszélésben vagy szónoki előadásban fordul elő , ’s e három neme szerint az előadásnak miben határozódik a szabatosság , miként változik a mondat szerkezete, ha a gondolatot nagyobb hatással vagy nagyobb könnyűséggel akarjuk kifejezni. A harmadik rész a tulajdonképeni ékesség kifejtésére lett volna szánva, hol a metaphorák és trópusok fordultak volna elő, mindazon figurákkal együtt, mellyek az előadást széppé és erőteljessé teszik ; még pedig különös tekintettel arra , hogy ezek közöl mellyek férnek öszve a prosa természetével, és mellyek költeménybe valók, mert a dolgot ha szabatosan veszszük, ugyanazon gondolatot másként fogja kifejezni a historicus, a regényíró, a hősköltő , a szónok , az óda- és drámaíró. Midőn az akadémia a tudva levő pályakérdést kitűzte, én óhajtva vártam az eredményt, mert azon hiedelemben voltam, hogy az itt közlött terv szerinti munkák közül a legjobbat kapjuk, és igen nehezen esett várakozásomban csalatkoznom, midőn e koszorúzott pályairatot átnéztem. Azt azonban meg kell vallani, hogy e tekintetben a kimerítő és alapos munkák szülemlésének, az írói derék kapacitásokbeli fogyatkozáson kívül, maga az akadémia is oka némileg. A maga idejében kitűzött nyelvtani pályakérdéseknél ugyanis nem követett fokozatos rendszert. Továbbá, jelen kérdése olly nagy, hogy annak lélekismeretes kidolgozása egy pár évnél többet megkíván még ollyan srótul is, ki hosszas búvárkodás után nemcsak irodalmunkat ismeri bölcsőjétől fogva fejlődésének mostani fokáig , hanem ezenkívül józan és művelt ízlésre is szert tett. Igen sokat mondok , ha nyelvtani irodalmunkra nézve elismerem , hogy a névragok törvényeivel már tisztában vagyunk , pedig ez mi csekély anyag arra, hogy az ornata syntaxis csarnokát felépíthessük. Constructióink természete és törvénye még eddig tárgyalás alá nem vétetett; közszóiik , mellyek nélkül az összetett mondatokkal tisztában nem lehetünk , tudtomra, még szóba sem igen hozatlak; mi különbség van , de , hanem, pedig, sőt, mivel, minthogy, mert ’sat. között, pedig higye el a jámbor olvasó , ezek alapos tudása és tisztába hozatala nélkül ornata syntaxist írni nem igen lehet. Szerzőnek leginkább dialektikája ellen van kifogásom, mert nem oknyomozó. Elvei megtisztulva még nem igen vannak, a formák csak megemlíttetnek, de azok okát nem igen fürkészi; ’s ezen előadásbeli hiányos modornál fogva a dolog felszínén túl hatolni vagy nem akar , vagy nem igen tud. Ali. lapon ugyanis megjegyzi , hogy a többes számú birtokos név után a birtoknévhez helytelenül adatik ak, ek, ok, ök, p. v. nem : emberek «cselekedetük, hanem cselekedete. Észrevételem e szabály ellen nem az , hogy nem áll, hanem az , hogy okát nem igen adja miért? És nem fejti ki, micsoda esetekben veszi fel a birtoknév az említett tagokat, mert e következő példákból, úgy hiszem, nem lehet elhagynunk azokat. Az emberek cselekedetök szerint ítéltetnek meg. Az emberek még nem méltók jutalomra , ha cselekedetök a törvénynyel nem ellenkezik. Az embereknek nem lehet olly tettök, melly Isten előtt tudva nem volna. A 126. lapon ez áll: „meg tudod-e állani? helyesebb: megállhatod-e? nem lehet megtudni, nem lehet elgondolni, e helyett: nem tudhatni meg, el nem gondolhatni ’stb. Itt én viszont azt vártam volna, hogy fejtse ki, mi különbség van a tud, lehet és hat, hét között. Mert e következő mondatokban: Nem tudok lovagolni, mert ezt sem nem tanultam, sem nem próbáltam. Nem lovagolhatok, mert lábam kificamodott. Nem lehet lovagolnom, mert nincs jó— látni való igen lényeges a különbség a tud, lehet és hat, hét között, é s egyiket a másikkal felcserélni épen nem lehetne, jóllehet ugyanazon gondolat forog fen, t. i. a lovaglás. Itt szerzőnek azt kellett volna vizsgálat alá vennie, miért és honnan van ez ? ’s mindegyik hol használható ? A 145. lapon azt jegyzi meg, hogy: „igen erel®ti szint és kellemes rövidséget kölcsönöz nyelvünknek az igefajok alakulásának és ragozásának sajátságos módja , hova tartozik. c. A határozatlan alakú múlt egyes szám harmadik személyének személy- és névragozása pl. jártomban, kertedben, jöttödben, mentedben“ ’stb. E szabályról, minthogy a forma nyelvünkben megvan, ismét nem mondhatom , hogy nem áll, de felületessége miatt szó női-