Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-23 / 547. szám

tudom hizeleghetek-e azzal magamnak , miszerint a minori­tásba jutáshoz, fel tudtam gerjeszteni appetitusodat. Rajtam nem múlt, hogy szándékom indokaival megismertesselek. — Vedd búcsúmat azon kijelentés kíséretében, hogy elv­­barátimat mindig készeknek fogjátok találni a kézfogásra és vállvetésre mindenben, miben véleményeink és politikai né­zeteink a tieitekkel egybevágnak, de készeknek egyszers­mind határozott küzdelemre ott, hol nézeteink szétágaznak. Mi pedig magamat illet, szabadjon azon tanúbizonyságot ki­kérnem tőled , hogy politikai elvkülönbség a személyes ba­rátság kötelékeit nem tágította meg keblemben soha, és igy méltán kecsegtetem magam azon reménynyel, mikép­p legyünk mi ketten akár a többség akár a kisebbség soraiban—te min­dig megmaradandsz az, ki én maradni el vagyok tökélve — régi és igaz barátod Dessewffy Emil. UJ ÉVI MERENGÉS *). Hier will ich einmal meinen Mund weit aufbhun.“ Harms. Einer wieder achtundsechzig. Igaz ugyan, hogy valahányszor Cicero pro domo sua be­szélt, mindannyiszor mosolygott a Senatus, Populusque ro­­manus. De vannak helyzetek, midőn az embernek, ha kor­szellemmel (esprit de corps) bir, felszólalnia kell; vannak idők, mellyek viharos fellegei annyira feltornyosulnak utain , hogy szóval tollal pro aris et focis harczolnia szent köteles­ség. Ilyen kezd lenni most az evang. papok helyzete, illy mostoha idők akarnak nehezülni reánk. Vannak ugyan ma­gok a papok közt is ollyanok , kik azt át nem látják, vagy átlátni nem akarják. Boldogok ők, kiknek olly optimisticus szemüvegeik vannak , mellyek által a Protestant­smus téren minden tünemény kellemes zöld színben látható. De illy szem­üvegek igen ritkák. Azok tehát, kik ellen a végzetek mos­tohábbak valának, panaszosodnak. Panaszolkodnak csak ’s im­már is felzendülnek ellenök, ’s átkot mon­danak mind azokra, kik a hírlapokban panaszolkodni, kik jogaik mellett felszólalni mernek! Az allgemeine-i név­telent pelengérre akarta állítani a Pesti Hírlap egyik levele­zője ,s a „tiszántúli Melchizedech“ és a „tiszai papok“ felett egy kerületi gyűlésen elmondatott a „hic niger est!“ Valóban igen furcsa tünemény! Ők, kik az ellenzékhez tartoznak, kik szabadelmű­eknek nevezik magukat, kik a szólás-és saj­tószabadságért harczolnak , kik a nyilvánosság és tü­relem barátinak mondják magokat—ők rigidus censorkint átkot mondanak minden czikkre, mihelyt az egy pap tollából folyt’s mihelyt ellenök van irányozva. Ki a Protestantis­mus szellem sugallatait nemcsak hallja ’sérti, de azokat szivére is veszi, ’s az eszmék mezején szerintök mozog, az ahelyett, hogy eltiltani akarná a feltámadó eszméket (bár minek legyenek azok) a nyilvánosság lapjaiból, inkább nap­fényre idézi azokat, mindig Gamaliel szavaira viszszatekint­­ve , ki úgy beszélt, mintha csak protestáns volt volna, midőn azt mondá: „ha emberektől van e tanács és dolog , semmivé lészen ; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni.“ Apost. csel. 5, 38. És ugyan mit irt az allgemeine-i névtelen, mit írtak a „tiszai papok“ vagy mit írt a hidegvérű Melchizedech , mi igaz nem volna? Igenis voltak és vannak egyházak, hol a felügyelők a papokat az elnökségtől megfosztották; vannak egyházak , hol a papok a felügyelő nyers és tudatlan gépei­től szolgáknak neveztettek, kiknek kötelességökben áll a felügyelők és azok által kinevezett (nem válasz­tott) tagokból álló p­re­sbyt­e­ri­u­m végzéseit telje­síteni és végrehajtani; vannak egyházak, hol a felügyelők a lelkészek tudta nélkül gyűlést hirdetnek , sőt tartanak is ; végre, van egyház, hol a felügyelő a papot nyilvánosan a gyűlésen becsmérelte, sőt megdorgálta , mivel egy levelet tört fel, melly az egyház „elöjáróihoz ” volt utalványozva. ’S midőn azon pap elöljárói jogaira hivatkozott, a felügyelő az­zal fenyegette őt, hogy ő csak „ujjával int ’s a paplak ostro­­moltatni fog“ (!) Vannak illy egyházak, fényes adatokkal szolgálhatnék e tekintetben, sed exempla sant odiosa. Ha már a végzetek egy egyházat olly felügyelővel áldanak meg, kinek őrködése egyedül arra van irányozva, hogy a pap sakban tartassák, kinek egyedüli érdeme az egyház körül az, hogy egyházában, a pap tekintetét ’s ezzel áldásbeli hat­hatósságát aláásni igyekezett, ’s ezen pap azután egyházi hatóságaihoz folyamodik, ’s ott gyógyszert nem talál; akkor nem csoda, ha tollhoz fog — mert hiszen más menedéke nincs, hacsak felebb folyamodni nem akar, mi mindenesetre egyházunk önhatóságának ártalmas — ’s a hírlapok hasábjait elárasztja siralmival, mert hiszen van valami abban, mit Rückert mond : „Gieb Worte deinem Schmerz, so ist er dir benommen.“ És ha illy pap panaszkodva néha vagdal is, akkor ez csak forbát (revanche). Azt mondta ugyan­is az Allgemeine 7. egyik világi névtelen levelezője : „mi szeret­jük és tiszteljük a papot, a műveit és tudományos egyedet, de nem papi­ öltönyét, ha mindjárt 365 ránéz volna is raj­ta.“ Jól teszik! Sed veniam damns perimusque vicissim: mi szeretjük és tiszteljük a felügyelőt, a mű­veit, tudomá­nyos , jámbor és emberséges (humánus) egyedet, ’s én első vagyok , ki előtte süvegemet leveszem s mélyen meghajtom magam: mi tiszteljük őt, de nem kaczagányos köntösét, ha mindjárt 365 arany zsinór és gomb volna is rajta ! Igaz ugyan, hogy mind ezen említett szabálytalanságok — és ezt jól meg kell jegyezni — nem egyházi rendszerünk következései,mert hiszen e rendszer az elméletben igen jó,mert lényege demokratikus, mint az evangélium erkölcs­­tanja; jó és igazságos, mert szerinte nemcsak a jobbá­gyi (aristocratikus), de a jobbágyi kéz is részt vehet a mennyei béketemplom építésénél. Mindnyájan lehetünk a *) Midőn e czikket felveszszük , nyilvánítjuk, miszerint mi ezen vitában párthoz nem tartozunk , csupán tért nyitunk a vé­lemények kifejtésére , és az audiatur et altera p­rs elvének, szo­kásunk szerint hódolni kívánunk — Szerk. föld sava. ’S itt állnak Eötvösünk ama szép szavai: „Senkit se vess meg; mert a csiga, melly a tenger fenekén leül, egy világrész talpköve lehet; ’s nem tudhatod előre, mennyire nő végre az, mi olly csekélynek látszott.“ Az elméletben te­hát egyházi rendszerünk igen jó, hanem „Grau, theurer Freund, ist alle Theorie , Und grün des L­eb­e­n­s goldener Baum.“ — A gyakorlatban tudniillik egészen máskép állnak a dolgok. Itt baj van, mert hiszen mi emberek gyarlók va­gyunk, mindnyájan hibázunk ’s az egyházi tér­en egyi­künknek sincs kedve a túlcsapongóknak ha­tárt szegni. Nincs, mert a közönyösség szelleme szállt meg bennünket! — Valóban, nagy igazságnak kell lenni an­nak , melly a protestáns egyházban rejlik, hogy ez illy rend daczára még fenáll! Ha eddig a papok egyházaikban az elnökségtől megfosz­tanak, az csak kivétel volt; most azonban a múlt tiszai ke­rületi gyűlésen, gyűlésileg meghatároztatott, hogy pap a felügyelőnek olly értelemben társa, hogy úihoz, legköze­lebb helyet foglaljon a nélkül, hogy azon jogokat tulaj­donítaná magának, mellyek egyházunk rendszere szerint a felügyelőt illetik.''­ Ne neked elnökségi Vannak e egy­házunk rendszere szerint a felügyelőnek olly jogai, mellyek egyszersmind a pap jogai ne volnának?! — A pap­ság az idézett pont ellen óvást nyújtott be — animus memi­­nisse horret, Iud­uque refigit —; de midőn kenyértörésre került a dolog, akkor elhagyá­st a tlomilelica és a Rhetorica, ’s az óvás a világiak által eltemettetett; eltemettetett minden parentatio nélkül a papok részéről. Perditio tua ex te Israel! — A pap tehát nem lehet egyházának elnöke. Miért? „mert a papok nem képeznek külön rendet, ők csak hivatalno­kok, kiknek több jogaik nincsenek, mint az egyház bár­­melly más tagjának, csak több kötelességeik továbbá ,mert a papoknál csekély a műveltség, csekély a­z adomá­n­y­osság­, mert Krisztus urunk azt mondotta: az én or­szágom nem e világból való ; s végre mert a papi elnök­ség hierarchiával fenyeget.“ Ezek azon okoskodások, me­lyekkel részint közvetve, részint közvetlenül a világiak a pa­pok ellenében éltek. A világiak ezen harcza a papok ellen protestáns egyházunkban nem új tünemény. Már Luthernek sok keserves órát szereztek ők, annyira, hogy egykor hevé­ben felkiáltott: „Ein Jurist ist ein Balkenträger, ein Theo­­logus ein Splitterträger. Und ein Doctor Juris ist ein Balken­­doctor, ein Theologus ein Splitterdoctor, ein Jurist ist nach menschlicher Weisheit klug, aber ein Theologus ist klug nach Gottes Weisheit. Viele sind gelehrter denn ich bin ; aber dass sie sollten gelehrter sein in Gottes Wort, das ich lehre und predige, das ist unmöglich. Ich will einen Schu­ster, Schneider, Juristen und einen jeglichen lassen bleiben; fleht mir aber Einer den Predigestuhl an, so will ich ihn her­abweisen , dass er sich soll wundern!“ Tehát nem uj ezen harcz, de uj annyiban, hogy itt, hazánkban, mind ezen pap­­megvetés-sugallta eszmék maga az egyházi főfelügyelő ve­zérlete alatt nyomulnak felénk. Ez uj tünemény. ’S mondja meg valaki, hogy itt reánk nézve nincs-e veszedelem, nincs-e okunk fölnézni ’s olly fegyverhez nyúlni, melly egyedül áll szolgálatunkra, tudniillik a tollhoz? Nem szándékom a tiszai papoknak, tiszántúli Melchise­­dechnek, ’s másoknak,kiket e tárgyban hallottunk, ok súlyait viszonozni. Csak azt jegyzem meg, hogy ők azok által, kik­kel tollvilágok volt, mindeddig nincsenek megc­áfolva. Ezen czikkem csak pótlékul szolgáljon e tárgyban. Mondatott: „a protestáns papok nem képeznek külön rendet.“ Igaz ugyan, hogy dogmaticus értelemben nem, az­az , ők nem egy különös isten és ember közt közbenjárólag álló, bizonyos fénysugárral körülvett rend; de hogy ők mégsem világiak, mint némelly urak állították, ’s egy ezektől csakugyan különböző rendet (a szó közönséges ér­telmében) képeznek , az minden hosszadalmas bebizonyítást mellőzve, kitetszik Krisztus urunk tanítványaihoz, tehát az első evang. papokhoz intézett ezen szavaiból: „Ha e világ­ból valók volnátok, e világ a mi övé szeretné azt, de mivel hogy nem e világból valók vagytok, hanem én válasz­tottalak titeket e világ közöl, azért gyűlöl titeket a világ.“ Ján. Ev. 15, 19. Ebből mi papok kettőt tanulha­tunk, tudniillik azt, hogy csakugyan egy különös, nem vi­lági , hanem egyházi rendet képezünk, é s egyszersmind azt, hogy ezért gyűlöl bennünket a világ. Valóban urunk ezen szavai úgy hagzanak, mintha Magyarország pro­testáns papjaihoz szólott volna. Mondatott: „a pap csak hivatalnok, kinek több jogai nincsenek mint az egyház bármelly más tagjának, csak több kötelességei!“ köszönjük! — ’S igy okoskodnak jog­tudósok, holott ezek már tapasztalásból tudhatják, hogy jog ’s kötelesség ez életben karonfogva járnak. A ki több jog­gal bir, annak több kötelessége is van; ’s viszont, kinek sok kötelességei vannak, annak jogai is nagyok. Egy országban például legtöbb joga van a fejedelemnek ’s legtöbb köte­lessége is. (Vége köv.) Ide mellékelve A)és B)alatt közlöm hivatalos adatok nyo­mán két rendbeli jegyzékeit azon termesztmények és kereske­dési tárgyaknak, mellyek a közelebbmúlt 1846. évben a Száva folyói gőz-és egyéb vontató-hajókon szállíttattak, megje­­jegyvén egyszersmind azt , hogy azon 923,500 pozs.­mérő gabonából, öt millió dongából és 201,471 mázsa mindenféle termesztékből, mellyik az érintett jegyzékekben foglaltat­nak , 390,630 p mérő gabona , négy millió és 933,371 db donga és 73,795 mázis mindennemű áruszer a Kulpa folyón is egészen Károlyvárig szállíttattak.­Ezen alkalommal egy­szersmind érintenem kell, hogy múlt évben és ugyanazon idő óta, hogy a dunai gőzhajók gyakoribban járják a Száva folyót, a gyarmati áruczikkek behozatala , mellyek jelenleg Trieszt és Fiuméból nagyobbrészt Sziszek felé szállíttatnak, már is kétszeresen szaporittatott. — Ezen körülmény, vala-­­­mint az is , hogy Száva és Kulpa vidékein már most a keres­kedelmi forgalom és mozgások nevezetesen mindinkább élén­külnek , és hogy a sziszeki és károlyvári raktárak már is alig bírják az ott leszállittatni szokott termesztvény- és áruczikke­­ket felvenni; elegendőkép tanúsítja, hogy , ha a Száva és Kulpa hajózási akadályok egészen mellőzve lesznek, kétsé­gen kívül ezen kérdéses vonal legjobban és czélszerűbben hozhatja kapcsolatba a magyarhoni kereskedést az óhajtott és nagyon is hasznos és czélszerű tengeri kereskedéssel. A) Kimutatása a Száva folyón 1846ik évben tovaszállított minden kereskedési czikkeknek: búza 200,000 mérő; két­­­szeres 50,000 m.; kukoricza 350,000 m.; repere 170,000 m.; zab 40,000 m.; árpa 13,000 m.; öszvesen tehát 923,500 mérő gabona. — Dohány 60,000 mázsa; só 4,471 mázsa; aerar. liszt 4,000 m.; rongy 8,000 m.; zsir 60,000 mázsa ; szilva 5,000 m.; vegyes árúk 60,000 mázsa; tehát öszvesen 201,471 mázsa , ’s ezek nagyobb része gőzhajókon szállít­tatott. Ezenfelül hordódonga 5,000,000 darab. — Gyarmati áruczikkek gőz- és egyéb hajókon mintegy 200,000 mázsa szállittatott; következéskép 1846ik évben a Száván gőz- és egyéb hajókon tova lön szállítva öszvesen 923,500 mérő ga­bona , 201,471 mázsa különféle áruczikk, és 5,000,000 db hordódonga. — A kir. Száva és K­ul­p­a­­ haj­ózási mérnökhivatal. B) Kimutatása mind azon kereskedelmi tárgyaknak, mellyek szedicskei vontató-intézetünk által 330 magánhajón Sziszek­től Károlyvárig 1846 ik évi jan. ljétől dec. 31 dikeig a Kulpa folyón szállíttattak . Bechai búza 44,217 mérő; pauchovani búza 35,480 mérő ; pauchovani kétszeres 20,877 m.; bánáti kukoricza 164,311 m.; bánáti árpa 4,402 m.; bánáti köles 3,280 m.; bánáti zab 29,934 m.; bánáti repere 87,269 m.; Slav. bab 860 m . (öszvesen tehát 390,630 mérő.) — Ezen­kívül slavon, rongy 7,068 mázsa; szegedi dohány 57,168 mázs­a; bánsági zsir 8,220 m.; aerar. liszt 1,335 m.; öszve­sen tehát 73,795 mázsa. — Pályinka 700 akó ; hordódonga 4,933,371 darab. — Károlyváron dec. 31 kén 1846. — A szabadalmazott száva-folyami zamanicza­­társaság igazgatósága. Messyére VESZPRÉMBŐL. Február elején tartott közgyűlésünkön felolvastatott a nmlgy m. k. helyt.tanács gyászlevele, melly­­böl több mint félszázados időszakon át a magyar hon javát végperczeig lankadatlan erélylyel előmozditotta cs. kir. fölig József nádor ’s kir. helytartó elhunytáról mély fájdalommal értesültünk; legfelsőbb rendeletnél fogva egyszersmind tu­datla e ns megyével, mikép ő felsége nemcsak a dicsőült iránti hálás érzésnek, hanem ő felsége személyéhezi ragasz­kodásnak egyik legvigasztalóbb zálogául tekintendő, ha a kk. és rrk a kir. hivatalnokokra nézve kegyelmesen elrendelt gyászban , minél készebben részt veendenek. Fájdalom és nyomasztó bánat tölte el a ki. és rrk. kebleit, midőn azon nagy férfiúnak, ki egész életét a magyar nemzet javára ’s virágoztatására szentelő, tiszteletére örömünnepet ülni ké­szültek, elhunytáról hivatalos uton is értesülének ,­­s a hála— nyilvánítások ’s örömkifejezések helyett már csak békét ’s nyugalmat esdekelhetnek a megdicsőült fenség hamvaira. E bús érzelmek kifejezésével azon öntudat mellett, hogy azon borostyánkoszoru, melly a nagy férfiú érdemeiből készült, késő korig is hervadatlan virítni fog, mert azt az összes nem­­­zet hálás könyei öntözik — teljes készséggel járulnak a kb. és rik mindazon gyász-intézkedésekhez, mellyek által a di­csőült iránt viseltetett tántorithatlan vonzalmukat tanúsíthat­ják , ’s elhatározák , hogy hivatalos levelezésikben is három hónapig fekete körözetet használnak. — A nmltgy m. kir. helyt.tanács 1847ben kelt körlevelében a fölig József nádor ’s kir. helytartó elhunyta által okozott mély fájdalmát ö fel­ségének kifejezvén, egyszersmind azon legfelsőbb rendelet­ről értesíti ezen megyét, melly szerint ö felsége Magyaror­szágnak az érintett gyász esemény által ütött sajgó sebére írt adandó, István cs. kir. főliget a boldogult nádor erényeinek örökösét és fiát Magyarországban kir. helytartójául ’stb. ki­nevezni ’s ezt közhírré tétetni méltóztatott. Hálás érzéssel vették a kir. és rrk koronás királyuk ezen atyai gondosko­dását, miszerint, mint bizton hiszszük, az összes nemzet forró óhajtását figyelembe véve, addig is, mig a nádorvá­lasztás a közelebb tartandó országgyűlésen törvényesen meg­történik , fenséges cs. kir. örökös főlig Istvánt, kit a magyar nemzet mind születésénél, mind neveltetésénél, mind eré­nyeinél és vonzalmainál fogva eddig is magaénak mondhatni büszke volt, 's kiben a dicsőült atya fényes érdemei ’s emlékezete továbbra is élni fognak, kb­. helytartóul adá, ’s a nagy veszteségből eredeti keserű fájdalmukat, melly csak akkor nyugtathatik meg, ha azon hőn óhajtott időpont be­­következendik, midőn mélyen tisztelt ő fensége, kiben any­­nyi szép remény öszpontosul, az atyai érdemdús nádori széket törvényesen elfoglalandja,­ már is enyhitni kegyelmes volt; a miért is ő felségéhez hálafelirat létetni, egyszersmind István főlig ő fenségéhez részvéttanusitó felirat intézteim, ezen végzés pedig figyelembentartás végett az országgyűlési uta­sításokat készítendő választmánynak kiadatni rendelteték.— Felolvastatott azután a kir. helyt. tanácsnak 1846dik évben kelt körlevele, mellyben az azon évi gabonatermésnek a me­gye határai közt lehető legnagyobb pontossággal végbevi­endő összeírása felterjesztetni rendeltetik. A rendelt össze­írást a megyei kk. és rrk a meggátolhatlan hibás bemondások miatt pontosan végbevihetőnek nem tartják. Egyébiránt a tárgyban tett indítvány folytában, noha reményük a kk. és rrk, hogy a földesuraságok adakozása ’s a tisztviselő urak éber őrködése mellett, a gondviselés a megyei lakosokat ez évben is meg fogja a nyomasztó ínségtől menteni; minthogy azonban az élelemszerek itt is kevés mértékben léteznek ’s csak igen magas áron beszerezhetők, de több helyütt az or­szágban az Ínségnek már szomorító következései mutatkoz­nak — ezen országosan fenyegető baj országos orvoslást

Next