Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-23 / 547. szám
tudom hizeleghetek-e azzal magamnak , miszerint a minoritásba jutáshoz, fel tudtam gerjeszteni appetitusodat. Rajtam nem múlt, hogy szándékom indokaival megismertesselek. — Vedd búcsúmat azon kijelentés kíséretében, hogy elvbarátimat mindig készeknek fogjátok találni a kézfogásra és vállvetésre mindenben, miben véleményeink és politikai nézeteink a tieitekkel egybevágnak, de készeknek egyszersmind határozott küzdelemre ott, hol nézeteink szétágaznak. Mi pedig magamat illet, szabadjon azon tanúbizonyságot kikérnem tőled , hogy politikai elvkülönbség a személyes barátság kötelékeit nem tágította meg keblemben soha, és igy méltán kecsegtetem magam azon reménynyel, miképp legyünk mi ketten akár a többség akár a kisebbség soraiban—te mindig megmaradandsz az, ki én maradni el vagyok tökélve — régi és igaz barátod Dessewffy Emil. UJ ÉVI MERENGÉS *). Hier will ich einmal meinen Mund weit aufbhun.“ Harms. Einer wieder achtundsechzig. Igaz ugyan, hogy valahányszor Cicero pro domo sua beszélt, mindannyiszor mosolygott a Senatus, Populusque romanus. De vannak helyzetek, midőn az embernek, ha korszellemmel (esprit de corps) bir, felszólalnia kell; vannak idők, mellyek viharos fellegei annyira feltornyosulnak utain , hogy szóval tollal pro aris et focis harczolnia szent kötelesség. Ilyen kezd lenni most az evang. papok helyzete, illy mostoha idők akarnak nehezülni reánk. Vannak ugyan magok a papok közt is ollyanok , kik azt át nem látják, vagy átlátni nem akarják. Boldogok ők, kiknek olly optimisticus szemüvegeik vannak , mellyek által a Protestantsmus téren minden tünemény kellemes zöld színben látható. De illy szemüvegek igen ritkák. Azok tehát, kik ellen a végzetek mostohábbak valának, panaszosodnak. Panaszolkodnak csak ’s immár is felzendülnek ellenök, ’s átkot mondanak mind azokra, kik a hírlapokban panaszolkodni, kik jogaik mellett felszólalni mernek! Az allgemeine-i névtelent pelengérre akarta állítani a Pesti Hírlap egyik levelezője ,s a „tiszántúli Melchizedech“ és a „tiszai papok“ felett egy kerületi gyűlésen elmondatott a „hic niger est!“ Valóban igen furcsa tünemény! Ők, kik az ellenzékhez tartoznak, kik szabadelműeknek nevezik magukat, kik a szólás-és sajtószabadságért harczolnak , kik a nyilvánosság és türelem barátinak mondják magokat—ők rigidus censorkint átkot mondanak minden czikkre, mihelyt az egy pap tollából folyt’s mihelyt ellenök van irányozva. Ki a Protestantismus szellem sugallatait nemcsak hallja ’sérti, de azokat szivére is veszi, ’s az eszmék mezején szerintök mozog, az ahelyett, hogy eltiltani akarná a feltámadó eszméket (bár minek legyenek azok) a nyilvánosság lapjaiból, inkább napfényre idézi azokat, mindig Gamaliel szavaira viszszatekintve , ki úgy beszélt, mintha csak protestáns volt volna, midőn azt mondá: „ha emberektől van e tanács és dolog , semmivé lészen ; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni.“ Apost. csel. 5, 38. És ugyan mit irt az allgemeine-i névtelen, mit írtak a „tiszai papok“ vagy mit írt a hidegvérű Melchizedech , mi igaz nem volna? Igenis voltak és vannak egyházak, hol a felügyelők a papokat az elnökségtől megfosztották; vannak egyházak , hol a papok a felügyelő nyers és tudatlan gépeitől szolgáknak neveztettek, kiknek kötelességökben áll a felügyelők és azok által kinevezett (nem választott) tagokból álló presbyterium végzéseit teljesíteni és végrehajtani; vannak egyházak, hol a felügyelők a lelkészek tudta nélkül gyűlést hirdetnek , sőt tartanak is ; végre, van egyház, hol a felügyelő a papot nyilvánosan a gyűlésen becsmérelte, sőt megdorgálta , mivel egy levelet tört fel, melly az egyház „elöjáróihoz ” volt utalványozva. ’S midőn azon pap elöljárói jogaira hivatkozott, a felügyelő azzal fenyegette őt, hogy ő csak „ujjával int ’s a paplak ostromoltatni fog“ (!) Vannak illy egyházak, fényes adatokkal szolgálhatnék e tekintetben, sed exempla sant odiosa. Ha már a végzetek egy egyházat olly felügyelővel áldanak meg, kinek őrködése egyedül arra van irányozva, hogy a pap sakban tartassák, kinek egyedüli érdeme az egyház körül az, hogy egyházában, a pap tekintetét ’s ezzel áldásbeli hathatósságát aláásni igyekezett, ’s ezen pap azután egyházi hatóságaihoz folyamodik, ’s ott gyógyszert nem talál; akkor nem csoda, ha tollhoz fog — mert hiszen más menedéke nincs, hacsak felebb folyamodni nem akar, mi mindenesetre egyházunk önhatóságának ártalmas — ’s a hírlapok hasábjait elárasztja siralmival, mert hiszen van valami abban, mit Rückert mond : „Gieb Worte deinem Schmerz, so ist er dir benommen.“ És ha illy pap panaszkodva néha vagdal is, akkor ez csak forbát (revanche). Azt mondta ugyanis az Allgemeine 7. egyik világi névtelen levelezője : „mi szeretjük és tiszteljük a papot, a műveit és tudományos egyedet, de nem papi öltönyét, ha mindjárt 365 ránéz volna is rajta.“ Jól teszik! Sed veniam damns perimusque vicissim: mi szeretjük és tiszteljük a felügyelőt, a műveit, tudományos , jámbor és emberséges (humánus) egyedet, ’s én első vagyok , ki előtte süvegemet leveszem s mélyen meghajtom magam: mi tiszteljük őt, de nem kaczagányos köntösét, ha mindjárt 365 arany zsinór és gomb volna is rajta ! Igaz ugyan, hogy mind ezen említett szabálytalanságok — és ezt jól meg kell jegyezni — nem egyházi rendszerünk következései,mert hiszen e rendszer az elméletben igen jó,mert lényege demokratikus, mint az evangélium erkölcstanja; jó és igazságos, mert szerinte nemcsak a jobbágyi (aristocratikus), de a jobbágyi kéz is részt vehet a mennyei béketemplom építésénél. Mindnyájan lehetünk a *) Midőn e czikket felveszszük , nyilvánítjuk, miszerint mi ezen vitában párthoz nem tartozunk , csupán tért nyitunk a vélemények kifejtésére , és az audiatur et altera prs elvének, szokásunk szerint hódolni kívánunk — Szerk. föld sava. ’S itt állnak Eötvösünk ama szép szavai: „Senkit se vess meg; mert a csiga, melly a tenger fenekén leül, egy világrész talpköve lehet; ’s nem tudhatod előre, mennyire nő végre az, mi olly csekélynek látszott.“ Az elméletben tehát egyházi rendszerünk igen jó, hanem „Grau, theurer Freund, ist alle Theorie , Und grün des Lebens goldener Baum.“ — A gyakorlatban tudniillik egészen máskép állnak a dolgok. Itt baj van, mert hiszen mi emberek gyarlók vagyunk, mindnyájan hibázunk ’s az egyházi téren egyikünknek sincs kedve a túlcsapongóknak határt szegni. Nincs, mert a közönyösség szelleme szállt meg bennünket! — Valóban, nagy igazságnak kell lenni annak , melly a protestáns egyházban rejlik, hogy ez illy rend daczára még fenáll! Ha eddig a papok egyházaikban az elnökségtől megfosztanak, az csak kivétel volt; most azonban a múlt tiszai kerületi gyűlésen, gyűlésileg meghatároztatott, hogy pap a felügyelőnek olly értelemben társa, hogy úihoz, legközelebb helyet foglaljon a nélkül, hogy azon jogokat tulajdonítaná magának, mellyek egyházunk rendszere szerint a felügyelőt illetik.'' Ne neked elnökségi Vannak e egyházunk rendszere szerint a felügyelőnek olly jogai, mellyek egyszersmind a pap jogai ne volnának?! — A papság az idézett pont ellen óvást nyújtott be — animus meminisse horret, Iuduque refigit —; de midőn kenyértörésre került a dolog, akkor elhagyást a tlomilelica és a Rhetorica, ’s az óvás a világiak által eltemettetett; eltemettetett minden parentatio nélkül a papok részéről. Perditio tua ex te Israel! — A pap tehát nem lehet egyházának elnöke. Miért? „mert a papok nem képeznek külön rendet, ők csak hivatalnokok, kiknek több jogaik nincsenek, mint az egyház bármelly más tagjának, csak több kötelességeik továbbá ,mert a papoknál csekély a műveltség, csekély az adományosság, mert Krisztus urunk azt mondotta: az én országom nem e világból való ; s végre mert a papi elnökség hierarchiával fenyeget.“ Ezek azon okoskodások, melyekkel részint közvetve, részint közvetlenül a világiak a papok ellenében éltek. A világiak ezen harcza a papok ellen protestáns egyházunkban nem új tünemény. Már Luthernek sok keserves órát szereztek ők, annyira, hogy egykor hevében felkiáltott: „Ein Jurist ist ein Balkenträger, ein Theologus ein Splitterträger. Und ein Doctor Juris ist ein Balkendoctor, ein Theologus ein Splitterdoctor, ein Jurist ist nach menschlicher Weisheit klug, aber ein Theologus ist klug nach Gottes Weisheit. Viele sind gelehrter denn ich bin ; aber dass sie sollten gelehrter sein in Gottes Wort, das ich lehre und predige, das ist unmöglich. Ich will einen Schuster, Schneider, Juristen und einen jeglichen lassen bleiben; fleht mir aber Einer den Predigestuhl an, so will ich ihn herabweisen , dass er sich soll wundern!“ Tehát nem uj ezen harcz, de uj annyiban, hogy itt, hazánkban, mind ezen papmegvetés-sugallta eszmék maga az egyházi főfelügyelő vezérlete alatt nyomulnak felénk. Ez uj tünemény. ’S mondja meg valaki, hogy itt reánk nézve nincs-e veszedelem, nincs-e okunk fölnézni ’s olly fegyverhez nyúlni, melly egyedül áll szolgálatunkra, tudniillik a tollhoz? Nem szándékom a tiszai papoknak, tiszántúli Melchisedechnek, ’s másoknak,kiket e tárgyban hallottunk, ok súlyait viszonozni. Csak azt jegyzem meg, hogy ők azok által, kikkel tollvilágok volt, mindeddig nincsenek megcáfolva. Ezen czikkem csak pótlékul szolgáljon e tárgyban. Mondatott: „a protestáns papok nem képeznek külön rendet.“ Igaz ugyan, hogy dogmaticus értelemben nem, azaz , ők nem egy különös isten és ember közt közbenjárólag álló, bizonyos fénysugárral körülvett rend; de hogy ők mégsem világiak, mint némelly urak állították, ’s egy ezektől csakugyan különböző rendet (a szó közönséges értelmében) képeznek , az minden hosszadalmas bebizonyítást mellőzve, kitetszik Krisztus urunk tanítványaihoz, tehát az első evang. papokhoz intézett ezen szavaiból: „Ha e világból valók volnátok, e világ a mi övé szeretné azt, de mivel hogy nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak titeket e világ közöl, azért gyűlöl titeket a világ.“ Ján. Ev. 15, 19. Ebből mi papok kettőt tanulhatunk, tudniillik azt, hogy csakugyan egy különös, nem világi , hanem egyházi rendet képezünk, é s egyszersmind azt, hogy ezért gyűlöl bennünket a világ. Valóban urunk ezen szavai úgy hagzanak, mintha Magyarország protestáns papjaihoz szólott volna. Mondatott: „a pap csak hivatalnok, kinek több jogai nincsenek mint az egyház bármelly más tagjának, csak több kötelességei!“ köszönjük! — ’S igy okoskodnak jogtudósok, holott ezek már tapasztalásból tudhatják, hogy jog ’s kötelesség ez életben karonfogva járnak. A ki több joggal bir, annak több kötelessége is van; ’s viszont, kinek sok kötelességei vannak, annak jogai is nagyok. Egy országban például legtöbb joga van a fejedelemnek ’s legtöbb kötelessége is. (Vége köv.) Ide mellékelve A)és B)alatt közlöm hivatalos adatok nyomán két rendbeli jegyzékeit azon termesztmények és kereskedési tárgyaknak, mellyek a közelebbmúlt 1846. évben a Száva folyói gőz-és egyéb vontató-hajókon szállíttattak, megjejegyvén egyszersmind azt , hogy azon 923,500 pozs.mérő gabonából, öt millió dongából és 201,471 mázsa mindenféle termesztékből, mellyik az érintett jegyzékekben foglaltatnak , 390,630 p mérő gabona , négy millió és 933,371 db donga és 73,795 mázis mindennemű áruszer a Kulpa folyón is egészen Károlyvárig szállíttattak.Ezen alkalommal egyszersmind érintenem kell, hogy múlt évben és ugyanazon idő óta, hogy a dunai gőzhajók gyakoribban járják a Száva folyót, a gyarmati áruczikkek behozatala , mellyek jelenleg Trieszt és Fiuméból nagyobbrészt Sziszek felé szállíttatnak, már is kétszeresen szaporittatott. — Ezen körülmény, vala-mint az is , hogy Száva és Kulpa vidékein már most a kereskedelmi forgalom és mozgások nevezetesen mindinkább élénkülnek , és hogy a sziszeki és károlyvári raktárak már is alig bírják az ott leszállittatni szokott termesztvény- és áruczikkeket felvenni; elegendőkép tanúsítja, hogy , ha a Száva és Kulpa hajózási akadályok egészen mellőzve lesznek, kétségen kívül ezen kérdéses vonal legjobban és czélszerűbben hozhatja kapcsolatba a magyarhoni kereskedést az óhajtott és nagyon is hasznos és czélszerű tengeri kereskedéssel. A) Kimutatása a Száva folyón 1846ik évben tovaszállított minden kereskedési czikkeknek: búza 200,000 mérő; kétszeres 50,000 m.; kukoricza 350,000 m.; repere 170,000 m.; zab 40,000 m.; árpa 13,000 m.; öszvesen tehát 923,500 mérő gabona. — Dohány 60,000 mázsa; só 4,471 mázsa; aerar. liszt 4,000 m.; rongy 8,000 m.; zsir 60,000 mázsa ; szilva 5,000 m.; vegyes árúk 60,000 mázsa; tehát öszvesen 201,471 mázsa , ’s ezek nagyobb része gőzhajókon szállíttatott. Ezenfelül hordódonga 5,000,000 darab. — Gyarmati áruczikkek gőz- és egyéb hajókon mintegy 200,000 mázsa szállittatott; következéskép 1846ik évben a Száván gőz- és egyéb hajókon tova lön szállítva öszvesen 923,500 mérő gabona , 201,471 mázsa különféle áruczikk, és 5,000,000 db hordódonga. — A kir. Száva és Kulpa hajózási mérnökhivatal. B) Kimutatása mind azon kereskedelmi tárgyaknak, mellyek szedicskei vontató-intézetünk által 330 magánhajón Sziszektől Károlyvárig 1846 ik évi jan. ljétől dec. 31 dikeig a Kulpa folyón szállíttattak . Bechai búza 44,217 mérő; pauchovani búza 35,480 mérő ; pauchovani kétszeres 20,877 m.; bánáti kukoricza 164,311 m.; bánáti árpa 4,402 m.; bánáti köles 3,280 m.; bánáti zab 29,934 m.; bánáti repere 87,269 m.; Slav. bab 860 m . (öszvesen tehát 390,630 mérő.) — Ezenkívül slavon, rongy 7,068 mázsa; szegedi dohány 57,168 mázsa; bánsági zsir 8,220 m.; aerar. liszt 1,335 m.; öszvesen tehát 73,795 mázsa. — Pályinka 700 akó ; hordódonga 4,933,371 darab. — Károlyváron dec. 31 kén 1846. — A szabadalmazott száva-folyami zamaniczatársaság igazgatósága. Messyére VESZPRÉMBŐL. Február elején tartott közgyűlésünkön felolvastatott a nmlgy m. k. helyt.tanács gyászlevele, mellyböl több mint félszázados időszakon át a magyar hon javát végperczeig lankadatlan erélylyel előmozditotta cs. kir. fölig József nádor ’s kir. helytartó elhunytáról mély fájdalommal értesültünk; legfelsőbb rendeletnél fogva egyszersmind tudatla e ns megyével, mikép ő felsége nemcsak a dicsőült iránti hálás érzésnek, hanem ő felsége személyéhezi ragaszkodásnak egyik legvigasztalóbb zálogául tekintendő, ha a kk. és rrk a kir. hivatalnokokra nézve kegyelmesen elrendelt gyászban , minél készebben részt veendenek. Fájdalom és nyomasztó bánat tölte el a ki. és rrk. kebleit, midőn azon nagy férfiúnak, ki egész életét a magyar nemzet javára ’s virágoztatására szentelő, tiszteletére örömünnepet ülni készültek, elhunytáról hivatalos uton is értesülének ,s a hála— nyilvánítások ’s örömkifejezések helyett már csak békét ’s nyugalmat esdekelhetnek a megdicsőült fenség hamvaira. E bús érzelmek kifejezésével azon öntudat mellett, hogy azon borostyánkoszoru, melly a nagy férfiú érdemeiből készült, késő korig is hervadatlan virítni fog, mert azt az összes nemzet hálás könyei öntözik — teljes készséggel járulnak a kb. és rik mindazon gyász-intézkedésekhez, mellyek által a dicsőült iránt viseltetett tántorithatlan vonzalmukat tanúsíthatják , ’s elhatározák , hogy hivatalos levelezésikben is három hónapig fekete körözetet használnak. — A nmltgy m. kir. helyt.tanács 1847ben kelt körlevelében a fölig József nádor ’s kir. helytartó elhunyta által okozott mély fájdalmát ö felségének kifejezvén, egyszersmind azon legfelsőbb rendeletről értesíti ezen megyét, melly szerint ö felsége Magyarországnak az érintett gyász esemény által ütött sajgó sebére írt adandó, István cs. kir. főliget a boldogult nádor erényeinek örökösét és fiát Magyarországban kir. helytartójául ’stb. kinevezni ’s ezt közhírré tétetni méltóztatott. Hálás érzéssel vették a kir. és rrk koronás királyuk ezen atyai gondoskodását, miszerint, mint bizton hiszszük, az összes nemzet forró óhajtását figyelembe véve, addig is, mig a nádorválasztás a közelebb tartandó országgyűlésen törvényesen megtörténik , fenséges cs. kir. örökös főlig Istvánt, kit a magyar nemzet mind születésénél, mind neveltetésénél, mind erényeinél és vonzalmainál fogva eddig is magaénak mondhatni büszke volt, 's kiben a dicsőült atya fényes érdemei ’s emlékezete továbbra is élni fognak, kb. helytartóul adá, ’s a nagy veszteségből eredeti keserű fájdalmukat, melly csak akkor nyugtathatik meg, ha azon hőn óhajtott időpont bekövetkezendik, midőn mélyen tisztelt ő fensége, kiben anynyi szép remény öszpontosul, az atyai érdemdús nádori széket törvényesen elfoglalandja, már is enyhitni kegyelmes volt; a miért is ő felségéhez hálafelirat létetni, egyszersmind István főlig ő fenségéhez részvéttanusitó felirat intézteim, ezen végzés pedig figyelembentartás végett az országgyűlési utasításokat készítendő választmánynak kiadatni rendelteték.— Felolvastatott azután a kir. helyt. tanácsnak 1846dik évben kelt körlevele, mellyben az azon évi gabonatermésnek a megye határai közt lehető legnagyobb pontossággal végbeviendő összeírása felterjesztetni rendeltetik. A rendelt összeírást a megyei kk. és rrk a meggátolhatlan hibás bemondások miatt pontosan végbevihetőnek nem tartják. Egyébiránt a tárgyban tett indítvány folytában, noha reményük a kk. és rrk, hogy a földesuraságok adakozása ’s a tisztviselő urak éber őrködése mellett, a gondviselés a megyei lakosokat ez évben is meg fogja a nyomasztó ínségtől menteni; minthogy azonban az élelemszerek itt is kevés mértékben léteznek ’s csak igen magas áron beszerezhetők, de több helyütt az országban az Ínségnek már szomorító következései mutatkoznak — ezen országosan fenyegető baj országos orvoslást