Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-26 / 549. szám
ÉTHER *). Minden jelek oda mutatnak, hogy a chemia uralkodásának korszaka felé közelgetünk. Egy franczia író ezelőtt egy pár évtizeddel még azt is merte volt jövendölni, hogy a chemia vallássá fog emelkedni tudományi rangjából. — Az elemek istenségekké lesznek ’s a chemikusok fölkent papjaivá. Az Oxygen (éleny) lenne az élet és halál istene, mert nélküle semmi sem élhet, de egyszersmind ő is öl meg mindent, ha felül kerekedik ’s az Azot (légeny) nem mérsékli, melly azért a mérséklet vagy közbejárás, vagy akármi ollyasnak lenne istene. A Hydrogen (vizeny) tán a házasságnak lehetne istene, mert ez is midőn az Oxygennel egyesül , a legforróbb tüzet fejti ki ’s az egyület egyszerre hidegvízzé lesz, mint épen a szerelem — mint a tapasztaltak állitják —; elválasztásukra is szintúgy erős tűz kell, mint épen a házasságira, — és igy tovább, minden elem az Olympnak egy már rég megüresült karszékét foglalhatná el. És tréfán kívül a fanatismus ma már le is szállott a vallás régióiból a kohók, gerebek, phiolák és lejártatokéba; a chemikus erősen hiszi, hogy nemsokára övé lesz az egész életműves és életműtlen világ — mi az ő hitéhez képest a „lichtfreund“ ok, német katholikusok, communisták, socialisták ’s a többieké ?! — Dolgozik is , azért csüggedetlenül és sok zaj nélkül nagy birodalmának meghódítására. — Lám minap az universális lobbanóval az egész világot fel akarja vettetni; ma már azt kiáltja : nincs többé fájdalom! — ezután minden kellemetlenség egy elysiumi álom. Csak egy kis éthergözt lélekzeljen be az ember ’s minden kívánságait teljesülve látandja. Az ábrándos politikus Eldoradoban fog kalandozni ; a boldogtalan szerelmes soha meg nem közelíthetett kedvesének karjaiban fogja magát látni; a pénzszomjas arany kazalok közt sétálni’sat.’sat.**) Mit mindent fog ez az éther véghezvinni, az ember egyelőre még sejteni sem tudja! — Az igaz, hogy nem a chemikusok, hanem egy amerikai seborvos hozta legújabban hirbe az éthernek fájdalomirtó és kéjteremtő hatalmát; de a szer már rég a chemikusoké, ők használják ezt száz meg száz munkájokban, ők ismerik hatásának módjait, mineműségeit, és ők fogják majd meghatározni ezen most felfedezett hatalmának törvényeit is . . . Hiszen, fogják mondani, az éther leghathatóbb oldószer a mi kezünkben a zsiradékok, szurkok ’st b.-re nézve, egyszersmind legerősebb oltószer (coagulator) a tojásfejérre nézve. No már a vérnek egyik legelőbbkelő alkotórésze az albumin (tojásfejér folyó állapotban, az agyvelőnek és idegeknek pedig többféle zsiradékok; a vér az életnek anyaga ; az agyvelő ’s vele egybeköttetésben levő idegek pedig a mozgásnak, érzésnek, fájdalomnak, gondolatnak és akaratnak hordozói; — az éther-gőz a lélekzőcsőn a tüdőbe, innen a vérforgásba, az agyba és idegekbe hat, amabban megaltat (albumin ezekben felold (zsiradékok),s ezen különféle hatásokból következnek az élettünemények, mellyeket bámulunk. Látni való, hogy a chemikusok nemsokáig késendnek az éther-mámort galléránál ragadni és az orvosok gyakorlatát czélszerűen vezérlett kísérletekkel felvilágosítani. — Pesten is, mint mindenütt, nagy buzgalommal folynak az étheres műtételek. Hétfőn (febr. 22én) a sebészi klinikában nagy közönség gyűlt volt egybe a rendes tanítványokon kívül — a vendégek közt több királyi tanácsost is lehetett észrevenni. — Minden ember óhajtja látni, mikép lehet még meg is halni fájdalom nélkül. Derék Balassánk egy kis, kőben szenvedő fiún, egy nagy műtétért volt véghezviendő. Fel kellett t. i. vágni a gátot (az anus és penis közötti testrész) ’s ezen nyíláson venni ki a hólyagból egy mogyorónyi követ. A kis fiút alkalmasint zsenirozta a nagyközönség, mert nem lélekzette elég nyugodtan be az éthergött és hánykolódott folyvást, míg a lélekzőkészületet szája előtt tartották. De ez nem aggasztó prof. Balassát. A műtéteseiben elhatározott, rettenthetetlen ember, — saját tapasztalásból beszélhetek — ámde aztán van is sikere, mert akivel elánt, akármint szenvedett is, hajlandó hozzá egy „isten áldja meg önt !“-el fordulni a műtétei végén. — Egy pillanat alatt olly tetemes nyílás lett a kisfiú gátján, hogy prof. Balassa kezével benyúlva vehette ki a mogyorónyi követ. — A gyermek alig volt egy pillanatig elalélva ’s midőn baját kérdezték, azt felelte : „roszat álmodott, mindig a fülébe dudállak, k.annya, mit is dudálnak a fülébe!“ ’S mikor prof. Balassa újból kérdezné, fáj-e valahol valamije? nem, sehol, felelte: — kivegyék-e a követ? Nem bánja .S mikor mutatták, jót kacsagott. — Egy kis idő múlva azonban jelentette , hogy valami szúrja a műtétezett helyen. — A fájdalom ekkor kezdett visszatérni. — Vájjon nem valósul azon állítása egy franczia physiologusnak, hogy az Aristotetes óta tanított öt érzékkel tovább be nem érhetjük ,s a fájdalomra legalább is még egy külön érzéket kell pótlékul felvennünk? Az ember ébren van és öntudattal, közönséges érzése sem hiányzik, csak a fájdalomé, mellyel az éther-gőz eltompított. Professor Arányi önmagán próbálta azon hihetlenséggel páros kísérletét egy párisi orvosnövendéknek , ki magát éberrel elkábitván — de csak azon pontig, hol az öntudat, közönséges érzés és izomerő még éberségben vannak — saját karján anatómiai vizsgálatokat tett, minden fájdalom nélkül, — és dr. Arányinak is teljes mértékben sikerült a merész kísérlet. — Ez a chemiai és phisiologiai reagens még eddig hallatlan felfedezéseknek lesz kiindulási pontja. Rajta tehát derék orvos- és sebész-tanárok és chemikusok! De természetesen nagy vigyázattal. ’S avatatlanok egyálaljában ne merészeljenek étheres kísérletekhez fogni, mert, a mint fenebb mondám , az éther igen erélyes hatószer, ’s egy jó adag ügyetlenséggel még azt is megérthetné valaki, hogy agyveleje és idegei egyszerre megoldódjanak (’s aztán akkor lenne igazi higv elejű), vére pedig megalugyék , mint a főtt tojásfejér, a mikor aztán , természetes, hogy ha életben maradna is, de többé magára nem ismerne.— Illy étheres kísérletek következésében már történt is megtébolyodás és más hasonló nyavalya. — Vida Károly. JÁSZKUNSÁGBÓL, febr. elején 1847. Egy előre rettegett gyászhir váratlanul sujtá a nemzetet. Egy nagy férfiú a főlig József félszázados kedvelt nádorunk, a jászok és kunok grófja ’s bírája, ritka erényü, ’s honboldogitó életének földi pályáját bevégzé. A veszteség első pillanatban kipótolhatlannak mutatkozik; de ez nem csoda, főleg ha a dicsőült életére gondolunk, azon életre, melly kizárólag a szeretett honé lévén, az átalakulás és kifejlés óriási munkájában a nehézségek legyőzésére éretjellemet, tetterőt, és tiszta ’s szilárd akaratot tanúsítva eredményekkel gazdagítá azon nemzetet, mellynek hűsége zálogául életét, ’s igy mindenét szentelé. A jász-kunok bánata annál nagyobb, mivel mi a dicsőültet grófunknak és biránknak is nevezők, ’s kik azon örökké nevezetes időszakot valánk szerencsések elérni, midőn a dicsőült ezüstfürtű férfi magas bizalmát, a többi közt e következő , sziveinkbe vésett magyar szavakban kerületi házunk teremében elérzékenyülten mondá: „lóra termelt jeles vitézitek, kik szabad ajánlatból is kiállítva, a letűnt háborús időszakban megmenteni a hazát nem egyszer keltek harczmezőre, úgy minden közteherviselésben, ’s viharos idők közepett rendkívüli áldozat hozatalában is híven tanúsított készségtek a hon iránti újabb érdeműeket fenen hirdetik, mik kegyes fejedelmünk méltánylatát bírják úgy, hogy ezen százados ünnep kedves alkalmul szolgált felséges urunknak legmagasb kegyelme kijelentésére“ ’sat. E jellemző beszédét, a tiszta szeretetünk, ’s gyermekies vonzódásunkról biztos dicsőült ime szavakkal végző: „kiváltságos állástokat ápolni, javatokat mindenkép előmozdítani, ezentúl is főgondjaim egyike leszen.“ E teendők azonban örökség gyanánt a nemzet reményének, a nagy halott méltó örökösének,’s honkedveltjének Istvánnak, a még eddig közörömünkre helyettesített grófunk ’s biránknak maradtak fen, kiben a nemzet álmainak legszebbikét hiszi valósítottnak. Illy csalhatlan jele a fenséges vonzalomnak a jász-kunokat csak hasonlóra ébresztő akkor is, midőn a tisztelet és szeretet végadóját némileg leróni a gyászpompára önkénytesen nagy számmal megjelentek azon fájdalmakat tanusítandók, melly a szeretet és bizodalom atyáskodó karjai közt növekedő legtisztább kebelforrásból kölcsönző részvétünk könnyeit. Szerencsés ős Buda, melly a nemzet kedveltjét bár hamvában kebeledben tartod. Nemzet nagyai vándoroljatok minél gyakrabban ezen ereklyéhez, ennek szemlélete elég ösztön leend, a cselekvés és erény valódi, és a szeplőtlen nemzetiség kitartó, ’s fáradalmas , áldást, békét, ’s jóllétet biztositó mezőn a pályabér kivivására. A fenséges hamvak már porlanak ugyan, de míg magyar, ’s ezek közt egy jász-kun él, a dicsőült emléke örökké élni fog ; ’s ez a legszebb polgári koszorú, mit halandó érdemelhet. A leverő hír vételével főkapitányunk öniga intézkedése nyomán az egész Jászkunságban közös,’s 3 hónapig tartó gyász éltetett, és január 27k én helyenkint nagyszerű gyászmisék tartatnak, így tiszteli a jász-kun ritka jellemű biráját ’s atyját, melly tisztelet, hogy nem a rideg kötelesség kénytelen gyermeke, szolgáljon e valódi, ’s a közlővel történt eset tanúságul. Ugyanis közlő a szomorú esetet egy körben lévő bundás filiszteusokkal tudatván, mire két jó öreg ég felé emelt kezekkel mondá: „ne hogy a Jézus Krisztus vigye az ő szent országába“ és az öregek szemei könnyekkel telének meg; erre egy harmadik felsóhajtva mondá: „áldja meg az úristen azon jó atyánk minden ivadékát, o hallja be nemzetes uram, midőn a száz esztendős ünnepkor herczegünk az alvégben sétált , én térdre estem előtte, és ő hozzám jött, ’s azt mondá ,keljen fel jó öreg illy kegyesen soha nem szólt hozzám se főbíró uram, se komissárus úr, hogy vegye be az Isten az ő szent országába.“ — De hagyjuk e fájdalmas reminiscentiákat, ’s térjünk rendkívüli közgyűlésünk teremébe, hol a megszokott tanácskozást jelenleg szokatlan gyászos jelenet váltá föl; a gyászolók sorai közt megjelenik főkapitányunk ő maga leveretten , ’s szíve melegét érzékeny , megrázó szavakban adá át a nagyszámú közönségnek, hatályos szónoklata közkívánatra egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe hozatni rendeltelvén. A jeles beszéd, mennyire azt felfogni szerencsénk vola, kivonatban így hangzott: Mennyire változékony legyen az emberek sorsa, tanúsítja az is, hogy a múlt közgyűléskor örömteljes kebellel hirdetem e terepiben a megnyugtató örvendetes hírt. Most a szomorúság epesztő keserűségei közt elmondhatjuk, hogy Magyarhon egéről, hazánk szerelve tisztelt nádorában, valódi édes atyánkban , az első magyar nagyban jeles tündöklő csillag hunyt le. Hiába keressük mi a keserűség sűrű harmatitól áztatott és égre feszült szemekkel azt, kiben a jász-kun nemzet, kevéssel ezek előtt atyját, jótevőjét szemlélte; bár merre hajtsuk az epesztő gondok alatt lehanyatló homlokunkat, nem akadunk mi reá többé a jó atyára , gyámolra és bajaink enyhítőjére, örömtől fosztott képpel fel nem sirathatjuk azt többé a rejtő sírbolt csendes öléből; létre nem támaszthatjuk fohászaink által az öszszeomlottat a holtak sorából. A tőlünk elváltnak boldog emléke nemcsak a nemzet évkönyveiben , de minden igaz magyar polgárnak szent hagyománykép, még az unokáknak is szivökben mélyen vésve soha elenyészni nem fog. De tökik és rik, minden bánataink és fájdalmaink közepett is igen hálátlanok lennénk, ha el nem ismernék az isteni gondviselést, ki a jó fejedelemnek atyáskodó kegyelmét, miután méltó fájdalmainkat azzal enyhité , hogy azt, kit mi, de az egész magyar nemzet is még csecsemős korától felkarolva szeretve tisztelt, kiben férfiú korában az elhunyt atyának ritka tulajdonait, erényeit örömmel szemlélte ; az egész magyar hazának nagy vesztesége kipótlására az ég, és jó fejedelmünk István főherczegben ismét a jó atyát, gyámolt és egy szóval mindenünket visszaadta, mellyért az egek urának hálát, a jó királynak pedig , hogy az egész nemzetnek óhajtását atyailag megelőzte, hálás köszönetét és áldást hátralévő napjára fiúi buzgósággal mondani kötelességünk. Áldás tehát az ég Urának, éljen a jó király, és István a mi biránk. — Ezután felolvastattak a nm. m. kir. helyt.tanácsnak egy részről a leverő, ’s nemzetet sújtó , más részről a kedvelt hírt tudató körlevelei. E kerületek mélyen érezve a csapást, melly egy hon közös egére borulva, azt nagy időre bánatkönnyekkel elárasztá, sietnek meleg részvétük nyilvánítása által a dicsőült egyik legközelebbi szívfelének Mária Dorothea ő felségének határtalan veszteségét egy felírásban némileg enyhíteni. E páratlan nagy ember emléke legyen köztünk áldott;szivböl jött kesergő szózatunk legyen közrészvétünk záloga , ’s emelje vigasztaló érzetre az özvegy föhgnének bánattól kínzott keblét azon boldogitó gondolat, hogy neki jutott osztályrészül magáénak nevezhetni azon nagy férfiút, kivel az ég nemzetet áldani kegyes, és kinek sírjára egy nemzet bánat-harmatot hullaszt. A k. helytartóulinevezett István főherczeghez hasonló felírás határoztatok Ő felségének annak rendelvénye, miszerint Magyarország nagy nádorának halálával történt közveszteséget a dicsőültnek magas erényü István fiával kipótolni, a gyászos esemény előidézte közbánatot enyhíteni, ’s emint a nemzet vérző sebére itt nyújtani atyailag sietett, sokszorozott éljennel fogadtatván, és ő felségének e magasztos k. kegyelméért legforróbb jobbágyi hálánknak felírás utjáni bemutatása határoztatott. Mosonymegyének levelét felolvasván, tudomásul vettük azért, mivel már a gyászszertartás ünnepén jelen volt számos jászkun , annak végeztével szíve vonzódását őszinte jelleménél fogvást el nem titkolhatván, a különben is bölcső életétől magába szívó, ’s mintegy benne vérré vált nemzetiséget mindenkor ápoló, sőt tanúsító István főherczeget egyhangúan egész nyilvánossággal éltető; egyébiránt pedig jövő országgyűlési követeinknek utasításul adjuk, miszerint Magyarország kir. helytartóját, István főliget, mint kiben ritka tulajdonu édes atyja által megkezdett óriási munkák ,’s teendők folytatóját reményben egy szép jövendőnek elibe néző nemzet egész pietással várakozik, Magyarország nádorává ’sat. elválasztani egész erélylyel buzgókodjanak. Még némelly magánügyek tárgyallátván, a közgyűlés bevégeztetett. — ZÁGRÁBmegye körlevele a turopolyai ügyben. (Vége. Miután mult évi oct. Inkei udv. rendelet által az ellenőrködő megyei választmány eltöröltetett, a kir. biztos, ki ezáltal a vizsgálat eredményére biztos utat vélt magának készíteni, mindenekelőtt annak okát akarta kifürkészni, miért nem jelentek meg az idézett tanuk a kitűzött időre , és hogy végre a szükséges okiratok annyiszor szándékozott, de mindig megakadályozott áttekintéséhez juthasson, od. 29-ét tűzte ki azon napul, midőn a már többször kivánt okiratok az illető tisztviselők előtt neki áttekintés végett átnyujtandók lesznek. Válaszul erre azon feleletet nyerte a turmezei gróftól, hogy ő (a gróf) az idézett tanuk meg nem jelenését illetőleg nyomozást indít meg, — de a mi magát a vizsgálatot illeti, azt kívánja, hogy attól el kell állani mindaddig, mig a kir. biztos előbbi megkeresése a turmezei közgyűlésen megfontolás alá nem vétetik. Midőn a kir. biztos ezen, a legfelsőbb rendeletekkel — mellyek szerint Túrmezőben a kir. biztos tudta ’s megegyezése nélkül gyűléseket tartani nem vala szabad — ellenkező ’s igy tekintetbe sem veendő feleletet véve , a túrmezei grófot levélben a legfelsőbb rendeletek iránti engedelmességre figyelmeztetés egyszersmind azon felszólítást intézte hozzá, hogy oct. 29-ére, mint az okiratok áttekintése végett már előbb meghatározott napra a szükséges rendszabásokat tegye meg és igyekezzék elhárítani , nehogy azok megjelenése által, kik legfelsőbb eltiltás következtében a vizsgálati munkálatból kizáratnak — ’s igy a megsemmizett ellenőrködő megyei választmány is — a bizottság folyama megakadályoztassék. E felszólitására igen meglepő feleletet kapott a kir. biztos, miután a túrmezei gróf őt a túrmezei község alapszabályainak pontosabb átolvasására utasitá, egyszersmind hozzátevén , hogy neki magának is (a grófnak) a község rendeletei szolgálnak sinórmértékül, ’s igy mig a kir. biztos iratai azok által jóvá nem hagyatnak, kivánatai valósítására semmi intézkedések nem tétethetnek. Miután illy módon a mesterkélt kitérések egész a boszantásig ismételtettek ’s a bizottsági munkálatok késleltetése véget érni nem látszott, a királyi biztos helyesnek találta, a turopolyai grófot cselekvése kimaradhatlan komoly következményire újólag figyelmeztetni, ’s őt a legfelsőbb rendeletek odacsatolása mellett arra inteni , hogy ezentúl minden kitérések mellőzésével a legfelsőb rendeleteket vegye sinórmértékül, ha különben hivatalánóli felfüggesztését nem akarja előidézni. Illy körülmények közt a kir. biztos od. 29-én mint előre kitűzött napon Túrmezőre ment; de a mint megtudta, hogy nemcsak a túrmezei gróf, hanem sokan mások is összejöttek a legfelsőbb helyen megtiltott gyűlést tartandók , sőt hogy a felsőségileg eltörlött ellenőrködő megyei választmány is jelen van, következőleg a legfelsőbb rendeletek semmibevétele és megvetése valamint a biztossági munkálat megszakasztására czélzó szándék a legnyilvánosabban tanúsíttatott, a kir. biztos ismét viszszatért, és amint ezután tudomására jött, hogy a gyűlés Túrmezőben azon nap a túrmezei gróf elnöklete alatt csakugyan megtartatott, az ez alkalommal hozott megyei határozatot adatá át magának, miből nemcsak a gyűlés megtartása a legfelsőbb rendeletek mellőzésével, mint valóban megtörtént tény kiviláglik, hanem álmodni vél az .) Ezt a nép- és világszerű szót egyátaljában hibásan fordítják ,,ké n é g e n y“nek , mert azzal a kénnek semmi dolga; nincs annak , sem alatta , sem felette , sem benne semmi kén . Egény is egy eröletett hitvány csinálmány 's inkább teszi a közönséges ,,Brewnmaterial“t, mint gr. Széchenyi fordította. Maradjunk a világszerű és szép „Éther“ mellett! **) Az éther-álom csak akkor kellemetlen ,s akkor is kivételesen, mikor alatta az emberen fájdalmas műtétekt eszközölnek.