Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-26 / 549. szám

ÉTHER *). Minden jelek oda mutatnak, hogy a chemia uralkodásának korszaka felé közelgetünk. Egy franczia író ezelőtt egy pár évtizeddel még azt is merte volt jövendölni, hogy a chemia vallássá fog emelkedni tudományi rangjából. — Az elemek istenségekké lesznek ’s a chemikusok fölkent papjaivá. Az Oxygen (éleny) lenne az élet és halál istene, mert nélküle semmi sem élhet, de egyszersmind ő is öl meg mindent, ha felül kerekedik ’s az Azot (légeny) nem mér­sékli, melly azért a mérséklet vagy közbejárás, vagy akármi ollyasnak lenne istene. A Hydrogen (vizeny) tán a há­zasságnak lehetne istene, mert ez is midőn az Oxygennel egye­sül , a legforróbb tüzet fejti ki ’s az együ­let egyszerre hideg­vízzé lesz, mint épen a szerelem — mint a tapasztaltak ál­litják —; elválasztásukra is szintúgy erős tűz kell, mint épen a házasságira, — és igy tovább, minden elem az Olympnak egy már rég megüresült karszékét foglalhatná el. És tréfán kívül a fanatismus ma már le is szállott a vallás ré­gióiból a kohók, gerebek, phiolák és lejártatokéba; a che­­mikus erősen hiszi, hogy nemsokára övé lesz az egész élet­­műves és életműtlen világ — mi az ő hitéhez képest a „licht­freund“ ok, német katholikusok, communisták, socialisták ’s a többieké ?! — Dolgozik is , azért csüggedetlenül és sok zaj nélkül nagy birodalmának meghódítására. — Lám minap az universális lobbanóval az egész világot fel akarja vettetni; ma már azt kiáltja : nincs többé fáj­dalom! — ezután minden kellemetlenség egy elysiumi álom. Csak egy kis éthergözt lélekzeljen be az ember ’s minden kívánságait tel­jesülve látandja. Az ábrándos politikus Eldoradoban fog ka­landozni ; a boldogtalan szerelmes soha meg nem közelíthe­tett kedvesének karjaiban fogja magát látni; a pénzszomjas arany kazalok közt sétálni’sat.’sat.**) Mit mindent fog ez az éther véghezvinni, az ember egyelőre még sejteni sem tudja! — Az igaz, hogy nem a chemikusok, hanem egy ame­rikai seborvos hozta legújabban hirbe az éthernek fájdalom­irtó és kéjteremtő hatalmát; de a szer már rég a chemiku­­soké, ők használják ezt száz meg száz munkájokban, ők is­merik hatásának módjait, mineműségeit, és ők fogják majd meghatározni ezen most felfedezett hatalmának törvényeit is . . . Hiszen, fogják mondani, az éther leghathatóbb oldószer a mi kezünkben a zsiradékok, szurkok ’s­­t­ b.-re nézve, egy­szersmind legerősebb oltószer (coagulator) a tojásfejérre nézve. No már a vérnek egyik legelőbbkelő alkotórésze az albumin (tojásfejér­ folyó állapotban, az agyvelőnek és idegeknek pedig többféle zsiradékok; a vér az életnek anya­ga ; az agyvelő ’s vele egybeköttetésben levő idegek pedig a mozgásnak, érzésnek, fájdalomnak, gondolatnak és akarat­nak hordozói; — az éther-gőz a lélekző­csőn a tüdőbe, in­nen a vérforgásba, az agyba és idegekbe hat, amabban meg­altat (albumin­ ezekben felold (zsiradékok),s ezen kü­lönféle hatásokból következnek az élettünemények, mellye­­ket bámulunk.­­ Látni való, hogy a chemikusok nemsokáig késendnek az éther-mámort galléránál ragadni és az orvo­sok gyakorlatát czélszerűen vezérlett kísérletekkel felvilá­gosítani. — Pesten is, mint mindenütt, nagy buzgalommal folynak az étheres műtételek. Hétfőn (febr. 22én) a sebészi klinikában nagy közönség gyűlt volt egybe a rendes tanítványokon kívül — a vendégek közt több királyi tanácsost is lehetett észre­venni. — Minden ember óhajtja látni, mikép lehet még meg is halni fájdalom nélkül. Derék Balassánk egy kis, kőben szenvedő fiún, egy nagy műtétért volt véghezviendő. Fel kel­lett t. i. vágni a gá­tot (az anus és penis közötti testrész) ’s ezen nyíláson venni ki a hólyagból egy mogyorónyi követ. A kis fiút alkalmasint zsenirozta a nagy­közönség, mert nem lélekzette elég nyugodtan be az éthergött és hánykolódott folyvást, míg a lélekző­készületet szája előtt tartották. De ez nem aggasztó prof. Balassát. A műtéteseiben elhatározott, ret­tenthetetlen ember, — saját tapasztalásból beszélhetek — ámde aztán van is sikere, mert a­kivel elánt, akármint szen­vedett is, hajlandó hozzá egy „isten áldja meg ö­nt !“-el fordulni a műtétei végén. — Egy pillanat alatt olly tetemes nyílás lett a kisfiú gátján, hogy prof. Balassa kezével benyúlva vehette ki a mogyorónyi követ. — A gyermek alig volt egy pillanatig elalélva ’s midőn baját kérdezték, azt fe­lelte : „roszat álmodott, mindig a fülébe dudállak, k.­annya, mit is dudálnak a fülébe!“ ’S mikor prof. Balassa újból kér­dezné, fáj-e valahol valamije? nem, sehol, felelte: — kive­­gyék-e a követ? Nem bánja .S mikor mutatták, jót kacsa­­gott. — Egy kis idő múlva azonban jelentette , hogy valami szúrja a műtétezett helyen. — A fájdalom ekkor kezdett visszatérni. — Vájjon nem valósul azon állítása egy franczia physiologusnak, hogy az Aristotetes óta tanított öt érzékkel tovább be nem érhetjük ,s a fájdalomra legalább is még egy külön érzéket kell pótlékul felvennünk? Az ember ébren van és öntudattal, közönséges érzése sem hiányzik, csak a fájdalomé, mellyel az éther-gőz eltompított. Professor Arányi önmagán próbálta azon hihetlenséggel páros kísér­letét egy párisi orvos­növendéknek , ki magát éb­errel elká­­bitván — de csak azon pontig, hol az öntudat, közönséges érzés és izomerő még éberségben vannak — saját karján anatómiai vizsgálatokat tett, minden fájdalom nélkül, — és dr. Arányinak is teljes mértékben sikerült a merész kísérlet. — Ez a chemiai és phisiologiai reagens még eddig hal­latlan felfedezéseknek lesz kiindulási pontja. Rajta te­hát derék orvos- és sebész-tanárok és chemikusok! De természetesen nagy vigyázattal. ’S avatatlanok egyálaljában ne merészeljenek étheres kísérletekhez fogni, mert, a mint fenebb mondám , az éther igen erélyes hatószer, ’s egy jó adag ügyetlenséggel még azt is megérthetné valaki, hogy agyveleje és idegei egyszerre megoldódjanak (’s aztán ak­kor lenne igazi hi­gv elejű­), vére pedig megalugyék , mint a főtt tojásfejér, a mikor aztán , természetes, hogy ha életben maradna is, de többé magára nem ismerne.— Illy étheres kísérletek következésében már történt is megtébo­­lyodás és más hasonló nyavalya. — Vida Károly. JÁSZ­KUNSÁGBÓL, febr. elején 1847. Egy előre ret­tegett gyászhir váratlanul sujtá a nemzetet. Egy nagy férfiú a főlig József félszázados kedvelt nádorunk, a jászok és kunok grófja ’s bírája, ritka erényü, ’s honboldogitó életé­nek földi pályáját bevégzé. A veszteség első pillanatban ki­­pótolhatlannak mutatkozik; de ez nem csoda, főleg ha a dicsőült életére gondolunk, azon életre, melly kizárólag a szeretett honé lévén, az átalakulás és kifejlés óriási munká­jában a nehézségek legyőzésére éretjellemet, tetterőt, és tiszta ’s szilárd akaratot tanúsítva eredményekkel gazdagítá azon nemzetet, mellynek hűsége zálogául életét, ’s igy min­denét szentelé. A jász-kunok bánata annál nagyobb, mi­vel mi a dicsőültet grófunknak és biránknak is nevezők, ’s kik azon örökké nevezetes időszakot valánk szerencsések elérni, midőn a dicsőült ezüstfürtű férfi magas bizalmát, a többi közt e következő , sziveinkbe vésett magyar szavakban ke­rületi házunk teremében elérzékenyülten mondá: „lóra ter­melt jeles vitézitek, kik szabad ajánlatból is kiállítva, a letűnt háborús időszakban megmenteni a hazát nem egyszer keltek harczmezőre, úgy minden közteherviselésben, ’s vi­haros idők közepett rendkívüli áldozat hozatalában is híven tanúsított készségtek a hon iránti újabb érdemű­eket fenen hirdetik, mik kegyes fejedelmünk méltánylatát bírják úgy, hogy ezen százados ünnep kedves alkalmul szolgált felséges urunknak legmagasb kegyelme kijelentésére“ ’sat. E jellemző beszédét, a tiszta szeretetünk, ’s gyermekies vonzódásunk­ról biztos dicsőült ime szavakkal végző: „kiváltságos állás­­tokat ápolni, javatokat mindenkép előmozdítani, ezentúl is főgondjaim egyike leszen.“ E teendők azonban örökség gya­nánt a nemzet reményének, a nagy halott méltó örökösé­nek,’s honkedveltjének István­nak, a még eddig köz­­örömünkre helyettesített grófunk ’s biránknak maradtak fen, kiben a nemzet álmainak legszebbikét hiszi valósítottnak. Illy csalhatlan jele a fenséges vonzalomnak a jász-kuno­kat csak hasonlóra ébresztő akkor is, midőn a tisztelet és szeretet végadóját némileg leróni a gyászpompára önkény­­tesen nagy számmal megjelentek azon fájdalmakat tanusí­­tandók, melly a szeretet és bizodalom atyáskodó karjai közt növekedő legtisztább kebelforrásból kölcsönző részvétünk könnyeit. Szerencsés ős Buda, melly a nemzet kedveltjét bár hamvában kebeledben tartod. Nemzet nagyai­ vándorol­jatok minél gyakrabban ezen ereklyéhez, ennek szemlélete elég ösztön leend, a cselekvés és erény valódi, és a szep­lőtlen nemzetiség kitartó, ’s fáradalmas , áldást, békét, ’s jóllétet biztositó mezőn a pályabér kivivására. A fenséges hamvak már porlanak ugyan, de míg magyar, ’s ezek közt egy jász-kun él, a dicsőült emléke örökké élni fog ; ’s ez a legszebb polgári koszorú, mit halandó érdemelhet. A leverő hír vételével főkapitányunk ö­niga intézkedése nyomán az egész Jászkunságban közös,’s 3 hónapig tartó gyász éltetett, és január 27k én helyenkint nagyszerű gyászmisék tartatnak, így tiszteli a jász-kun ritka jellemű biráját ’s atyját, melly tisztelet, hogy nem a rideg kötelesség kénytelen gyermeke, szolgáljon e valódi, ’s a közlővel történt eset tanúságul. Ugyanis közlő a szomorú esetet egy körben lévő bundás fi­­liszteusokkal tudatván, mire két jó öreg ég felé emelt kezek­kel mondá: „ne hogy a Jézus Krisztus vigye az ő szent or­szágába“ és az öregek szemei könnyekkel telének meg; erre egy harmadik felsóhajtva mondá: „áldja meg az úristen azon jó atyánk minden ivadékát, o hallja be nemzetes uram, mi­dőn a száz esztendős ünnepkor herczegünk az alvégben sé­tált , én térdre estem előtte, és ő hozzám jött, ’s azt mondá ,keljen fel jó öreg­ illy kegyesen soha nem szólt hozzám se főbíró uram, se komissárus úr, hogy vegye be az Isten az ő szent országába.“ — De hagyjuk e fájdalmas reminiscentiá­­­kat, ’s térjünk rendkívüli közgyűlésünk teremébe, hol a megszokott tanácskozást jelenleg szokatlan gyászos jelenet váltá föl; a gyászolók sorai közt megjelenik főkapitányunk ő maga leveretten , ’s szíve melegét érzékeny , megrázó sza­vakban adá át a nagyszámú közönségnek, hatályos szónok­lata közkívánatra egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe ho­zatni rendeltelvén. A jeles beszéd, mennyire azt felfogni szerencsénk vola, kivonatban így hangzott: Mennyire vál­tozékony legyen az emberek sorsa, tanúsítja az is, hogy a múlt közgyűléskor örömteljes kebellel hirdetem e terepiben a megnyugtató örvendetes hírt. Most a szomorúság epesztő keserűségei közt elmondhatjuk, hogy Magyarhon egéről, hazánk szerelve tisztelt nádorában, valódi édes atyánkban , az első magyar nagyban jeles tündöklő csillag hunyt le. Hiá­ba keressük mi a keserűség sűrű harmatitól áztatott és égre feszült szemekkel azt, kiben a jász-kun nemzet, kevéssel ezek előtt atyját, jótevőjét szemlélte; bár merre hajtsuk az epesztő gondok alatt lehanyatló homlokunkat, nem akadunk mi reá többé a jó atyára , gyámolra és bajaink enyhítőjére, örömtől fosztott képpel fel nem sirathatjuk azt többé a rejtő sírbolt csendes öléből; létre nem támaszthatjuk fohászaink által az öszszeomlottat a holtak sorából. A tőlünk elváltnak boldog emléke nemcsak a nemzet évkönyveiben , de minden igaz magyar polgárnak szent hagyománykép, még az uno­káknak is szivökben mélyen vésve soha elenyészni nem fog. De tö­kik és rik, minden bánataink és fájdalmaink közepett is igen hálátlanok lennénk, ha el nem ismernék az isteni gondviselést, ki a jó fejedelemnek atyáskodó kegyelmét, miután méltó fájdalmainkat azzal enyhité , hogy azt, kit mi, de az egész magyar nemzet is még csecsemős korától felka­­­rolva szeretve tisztelt, kiben férfiú korában az elhunyt atyá­nak ritka tulajdonait, erényeit örömmel szemlélte ; az egész magyar hazának nagy vesztesége kipótlására az ég, és jó fejedelmünk István főherczegben ismét a jó atyát, gyá­molt és egy szóval mindenünket visszaadta, mellyért az egek urának hálát, a jó királynak pedig , hogy az egész nemzet­nek óhajtását atyailag megelőzte, hálás köszönetét és áldást hátralévő napjára fiúi buzgósággal mondani kötelességünk. Áldás tehát az ég Urának, éljen a jó király, és István a mi biránk. — Ezután felolvastattak a nm. m. kir. helyt.­tanács­nak egy részről a leverő, ’s nemzetet sújtó , más részről a kedvelt hírt tudató körlevelei. E kerületek mélyen érezve a csapást, melly egy hon közös egére borulva, azt nagy időre bánatkönnyekkel elárasztá, sietnek meleg részvétük nyilvá­nítása által a dicsőült egyik legközelebbi szívfelének Mária Dorothea ő felségének határtalan veszteségét egy felírásban némileg enyhíteni. E páratlan nagy ember emléke legyen köztünk áldott;szivböl jött kesergő szózatunk legyen közrész­vétünk záloga , ’s emelje vigasztaló érzetre az özvegy föhg­­nének bánattól kínzott keblét azon boldogitó gondolat, hogy neki jutott osztályrészül magáénak nevezhetni azon nagy fér­fiút, kivel az ég nemzetet áldani kegyes, és kinek sírjára egy nemzet bánat-harmatot hullaszt. A k. helytartóul­­­inevezett István főherczeghez hasonló felírás határoztatok Ő felségé­nek anna­k­ rendelvénye, miszerint Magyarország nagy ná­dorának halálával történt közveszteséget a dicsőültnek magas erényü István fiával kipótolni, a gyászos esemény előidézte közbánatot enyhíteni, ’s emint a nemzet vérző sebére itt nyújtani atyailag sietett, sokszorozott éljennel fogadtatván, és ő felségének e magasztos k. kegyelméért legforróbb job­bágyi hálánknak felírás utjáni bemutatása határoztatott. Mo­­sonymegyének levelét felolvasván, tudomásul vettük azért, mivel már a gyász­szertartás ünnepén jelen volt számos jász­kun , annak végeztével szíve vonzódását őszinte jelleménél fogvást el nem titkolhatván, a különben is bölcső­ életétől magába szívó, ’s mintegy benne vérré vált nemzetiséget mindenkor ápoló, sőt tanúsító István főherczeget egyhan­gúan egész nyilvánossággal éltető; egyébiránt pedig jövő országgyűlési követeinknek utasításul adjuk, miszerint Ma­gyarország kir. helytartóját, István főliget, mint kiben ritka­ tulajdonu édes atyja által megkezdett óriási munkák ,’s teendők folytatóját reményben egy szép jövendőnek elibe néző nemzet egész pietással várakozik, Magyarország ná­dorává ’sat. elválasztani egész erélylyel buzgókodjanak. Még némelly magánügyek tárgyallátván, a közgyűlés bevégez­tetett. — ZÁGRÁBmegye körlevele a turopolyai ügy­ben. (Vége.­ Miután mult­ évi oct. Inkei udv. rendelet által az ellenőrködő megyei választmány eltöröltetett, a kir. biztos, ki ezáltal a vizsgálat eredményére biztos utat vélt magának készíteni, mindenekelőtt annak okát akarta kifürkészni, miért nem jelentek meg az idézett tanuk a kitűzött időre , és hogy végre a szükséges okiratok annyiszor szándékozott, de min­dig megakadályozott áttekintéséhez juthasson, od­. 29-ét tűzte ki azon napul, midőn a már többször kivánt okiratok az illető tisztviselők előtt neki áttekintés végett átnyujtandók lesznek. Válaszul erre azon feleletet nyerte a turmezei gróf­tól, hogy ő (a gróf) az idézett tanuk meg nem jelenését ille­tőleg nyomozást indít meg, — de a mi magát a vizsgálatot illeti, azt kívánja, hogy attól el kell állani mindaddig, mig a kir. biztos előbbi megkeresése a turmezei közgyűlésen megfontolás alá nem vétetik. Midőn a kir. biztos ezen, a leg­felsőbb rendeletekkel — mellyek szerint Túrmezőben a kir. biztos tudta ’s megegyezése nélkül gyűléseket tartani nem vala szabad — ellenkező ’s igy tekintetbe sem veendő fele­letet véve , a túrmezei grófot levélben a legfelsőbb rendele­tek iránti engedelmességre figyelmezteté­­s egyszersmind azon felszólítást intézte hozzá, hogy oct. 29-ére, mint az ok­iratok áttekintése végett már előbb meghatározott napra a szükséges rendszabásokat tegye meg és igyekezzék elháríta­ni , nehogy azok megjelenése által, kik legfelsőbb eltiltás következtében a vizsgálati munkálatból kizáratnak — ’s igy a megsemmizett ellenőrködő megyei választmány is — a bi­zottság folyama megakadályoztassék. E felszólitására igen meglepő feleletet kapott a kir. biztos, miután a túrmezei gróf őt a túrmezei község alapszabályainak pontosabb átolvasá­sára utasitá, egyszersmind hozzátevén , hogy neki magának is (a grófnak) a község rendeletei szolgálnak sinórmértékül, ’s igy mig a kir. biztos iratai azok által jóvá nem hagyatnak, kivánatai valósítására semmi intézkedések nem tétethetnek. Miután illy módon a mesterkélt kitérések egész a boszan­­tásig ismételtettek ’s a bizottsági munkálatok késleltetése véget érni nem látszott, a királyi biztos helyesnek találta, a turopolyai grófot cselekvése kimaradhatlan komoly követ­kezményire újólag figyelmeztetni, ’s őt a legfelsőbb rendele­tek odacsatolása mellett arra inteni , hogy ezentúl minden kitérések mellőzésével a legfelsőb rendeleteket vegye sinór­mértékül, ha különben hivatalánóli felfüggesztését nem akarja előidézni. Illy körülmények közt a kir. biztos od­. 29-én mint előre kitűzött napon Túrmezőre ment; de a mint megtudta, hogy nemcsak a túrmezei gróf, hanem sokan mások is összejöttek a legfelsőbb helyen megtiltott gyűlést tartandók , sőt hogy a felsőségileg eltörlött ellenőrködő megyei választmány is jelen van, következőleg a legfelsőbb rendeletek semmibevétele és megvetése valamint a biztossági munkálat megszakasztására czélzó szándék a legnyilvánosabban tanúsíttatott, a kir. biztos ismét viszszatért, és a­mint ezután tudomására jött, hogy a gyűlés Túrmezőben azon nap a túrmezei gróf elnök­lete alatt csakugyan megtartatott, az ez alkalommal hozott megyei határozatot adatá át magának, miből nemcsak a gyű­lés megtartása a legfelsőbb rendeletek mellőzésével, mint valóban megtörtént tény kiviláglik, hanem álmodni vél az .) Ezt a nép- és világszerű szót egyátaljában hibásan for­dítják ,,k­é n é g e n y“nek , mert azzal a kénnek semmi dolga; nincs annak , sem alatta , sem felette , sem benne semmi kén . Egény is egy eröletett hitvány csinálmány 's inkább teszi a kö­zönséges ,,Brewnmaterial“t, mint gr. Széchenyi fordította. Ma­radjunk a világszerű és szép „Éther“ mellett! **) Az éther-álom csak akkor kellemetlen ,s akkor is kivé­telesen, mikor alatta az emberen fájdalmas műtétekt eszközölnek.

Next