Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-29 / 533. szám

ke­ r­ reskedelmi szabadság mellett szól, melly a gyártást meg nem szünteti, sőt sarkantyúzza a nagy közönség javára. NÉHÁNY SZÓ a magyar kereskedelmi társa­ságra nézve. A B. P. Híradónak nem tudommellyik számá­ban minden honpolgárt felszólított a kereskedelmi társaság: adna véleményt, mikép lehetne ezen magyar keresk­­társa­ságot olly álláspontra emelni, hogy rendeltetésének megfe­­lelőleg mind a részvényesekre, mind a hon földművelő és iparűző osztályaira jótékonyan hatva, sikerdúsan működ­hessék. A választmány ezt vagy tervben bekü­ldetni, vagy hírlapilag közhírré tétetni kívánja; én az utóbbit választom, vegye azt a t. ez. választmány olly szívesen, mint lelkemből óhajtom, hogy ezen vállalat legyen a magyar kereskedésnek, földművelésnek, iparnak, egykori tényezője,­­ okos számí­tás mellett, hogy, ha több hibák nem történnek, a pártszint eltávolítják, annak magvát bizton már ma is méhében hor­­dozván. A kereskedelmi társaság czélja kettős: föladása és kö­telessége is, hogy nyerjen egy részről,az a befektetett tőké­nek és a munkának természetes jutalma; de másrészről azt se téveszsze szem elől, miszerint ő lehetne a honban mind a mezei, mind a gyári ipar egyik hatályos factora is. Első volna tehát annak belszerkezetéről szólani, de az máskép alig lehet, mint az első évben volt. Kell egy elnök, választmány és jegyző, magában értetvén, hogy, ha lehet, mind, de legalább három­negyede, kereskedő legyen, végre kell egy igazgató és a szükséges alszemélyzet. 2szor: a választmány minden héten, szükség esetében többször is ülést tartana, egyenlő szavazattal, de a tárgyak eldöntésére szükséges a szavazatok két­harmada. 3szor: Az igazgató lévén végrehajtója a választmány ha­tározatainak , ’s ezen értelemben a fizetéseknek, annyi me­zőt mégis kell hagyni neki a sikeres­ míűködhetés végett, hogy p. o. 500 pftig önmaga assignálhasson , felelős lévén azonban minden tetteiért ’s a legelső ülésben számolásra vonható. 4szer: A társaság pénzbeli és erkölcsi érdeke megkí­vánja, hogy az ennyi bizalommal felruházott egyén főkelléke a szükséges cautión kívül az legyen, hogy feddhetlen erköl­csű, józan életű ’s becsületes magaviseletünek ismertessék, kereskedői, váltói ügyekben jártas legyen, é s azon tulaj­donnal is bírjon, hogy nemcsak a helybeli körülményeket, hanem hazánk minden vidékeit is ismerje, azokból úgy a társaság, mint a haza javára kellő hasznot meríthessen; ezen ismeret a pénzértékkel fölér és a kereskedés folytatá­sához elmulhatlan szükséges *). 5ször: Feladata lévén minden kereskedőnek, józan szá­mítással párosított gazdálkodás, haszontalan kiadások meg­­kímélése, ennélfogva ügyviselőket még talán Mexikóban is fizetni, idő előtti haszontalanság és a társaság pénzerejével össze nem férhető. — czélszerűbb volna ennél a hon neve­­zetesb városaiban barátokat szerezni, kik minden díj nélkül is értesitendik időről időre a társaságot a kereskedői conjuncturákról, m­er­t erről gondoskodni a státusgazdászat kötelessége, ehez az irodalmi kritikának semmi köze. Második szükséglet, hogy a nép szabad legyen. Sza­badság alatt azonban nem akarnék azon zsarnoki önkényt értetni, mellyet bizonyos oldalról olly igen szeretnének nekünk szabadság gyanánt eladni, ’s melly nem egyében , mint alattomos despotián alapszik, hanem értjük azon szabadságot, melly a benső emberi méltóságban keresi főtámaszát. Népnél , hol az érzelem kifej­­lésre nem jut, valódi szabadságot hiába keresnénk, ott legfö­­lebb sok szószátyárkodási elemet találunk, de semmit abból, mi a valódi becs öntudatában áll. Ez a politika mezejére tartozik. Harmadik szükséglet végre, hogy a nép művelődjék, szellemileg képező­dj­ék, szellemileg előha-­l­a­dj­on. És itt már roszul állnak dolgaink. — Ennek okait kifürkészni, az eszközöket kijelölni, mellyek a bajon lehetőleg segítsenek — a kritikának dolga. Bocsátkozzunk tehát mélyebben részle­tekbe. A könyvkatalogus, ezen holt jegyzőkönyve a legelőbb­nek egy népnél — 1846ra mindöszze 31 magyar munkával hoz kevesebbet, mint az 1845iki. Mennyiségi tekintetben tehát hátrafelé mentünk volna ! Szomorú, de igaz ! Az 1845iki irodalmi hirdetőben van 232, az 1846dikiban csak 201 szám, eredeti műveket, forditmányokat, belletristikai és tudományos munkáikat mind öszveszámitva. — Föfeladatunkat tűzök, különös szemügygyel a szépirodalmat kisérni, —­ehez fogjuk hát magunkat tartani. Az épo­sz csaknem egészen elárvultan áll, ha a beszélyek és regényeket, mellyek ezen rovat alá sorozandók — nem szá­mítjuk. Az éposz első dadogása a népnek, melly némi költői öntudatra jut. Ha a nép érzéki tompaságából felébred , és az érzéktulinak villanyzó lebe megérinté, csodálkozva tekint szét, és érzése rendszerint egy egyénben öszpontosul, kiben magát a nép újra visszaadatva találja. De azért ez egyénnek nem engedtetik öncselekvés — csak részéül számittatik azon nemzeti egésznek, mellynek viszonyai, sorsa, tettei, ezen hős­ben öszvetömülnek. A költészet, első stádiumaiban tehát leg­szorosabb öszvefüggésben áll a természettel és élettel; e kettő­öször. A tervezett társ szükségtelen, de felesleges is; akkor lüszint megszűnik a társulat az lenni, minek magát hirdette; annak függetlenül önfirmája alatt kell működnie, ’s ezen firmának Európa előtt becsületességet kivíni ’s állandó hitelt szerezni. Ennyit a társaság belszerkezetéről, most már a gyakorlati kezelésről. Társaságnak merény­vállalatok­­ba bocsátkozni csak a legnagyobb óvatosság és biztosság mellett lehet;­­ egyesnek minden szabad, de ott, hol a pénz a nagy közönségé,­az minden lépései felett éber szemmel őr­ködik, a legkisebb balhér, viszály, roszul sikerült vállalat mind­járt képes a részvények becsét csökkenteni, ennél fogva a társaság hitelét, sőt létezését is nem ritkán veszélyeztetni, a­mennyire tehát lehet, bizton kell működni ’s inkább megbí­zásokkal és rendelésekkel foglalkoznia, és ez el is lesz ér­hető, ha a társaság magának előbb szilárd állást, erkölcsi hitelt vivand ki, mind a hon mind a külföld előtt. Válla­latokat, mik pusztán merényre fektetvék, mennyire lehet, kerülni kell ’s azon időkre hagyni , midőn már mind hitele, mind tőkéje annyira növekedendett, hogy magából a nyere­ségből lehet valamit e végre r­skírozni. Legelső föladata tehát a magyar kereskedelmi társaság­nak , hogy ben a honban , úgy a mezei, mint a gyári ipar fejlődését a legnagyobb ügyelemmel kisérje ,s azt mind a producensek, mind a társulat javára fölhasználni törekedjék. Az igaz, hogy Fiume azon hely, mellyel minden jó ma­gyarnak óhajtania kell, hogy Pesttel minél előbb öszveköt­­tessék, de épen a fentebb érintetteknél fogva Fiume még ma azon piacz, hova egyedül törekednünk kell, s keres­­sünk addig és mindig olly vidékeket is, hova a szállítás biz­tosabb és jutányosabb; a közlekedés már ma is nyitva áll, és illyen van mind nyűgöt, mint kelet felé. Nyers czikkekkel, szóval: termesztményekkel azon vi­dékekre kell csak és lehet kereskedni, hol vagy kevésbbé , kedvező éghajlat van, vagy nagy a népesség, vagy egyéb okok miatt, nagy a fogyasztás is; — ’s mivel a nyers czikkek magas szállítási díjt ritkán bíznak meg , olcsó közlekedés a legfőbb föladat, sőt ha lehet,legyen az gyors is, hogy azáltal pénzünkhöz is hamarább juthassunk,— és várjon nem bir-e e tekintetben Európa nyugoti része e kellékekkel ’s e tekin­tetben száz előnyökkel Fiume előtt? Fiume jelen és jövő fontosságát ne tagadjuk — de ha túlbecsülnék, magunk fogjuk kárát vallani, és Fiume azért még nem fog emelkedni. Magyarországnak, Pestnek a term­esztményekre nézve legelső, legközelebbi és legtermészetesb piacra, kivált ha még a vámsorompók is lehullanának. Ausztria, Csehország, Szilézia és így tovább, — erre a szállítás könnyű , olcsó, a nép iparűző és igy sokat fogyasztó, itt könnyebben verse­nyezhetünk. De itt ne álljunk meg, — kérdem , nem készen áll-e a duna-majnai-csatorna, min Amsterdamba, ’s igy a világ minden részébe könnyebben juthatni, de olcsóbban és gyorsabban is, mint eddig és még talán több évtizedig a sok vajúdás után Fiuméba? Czikkeink száma, miket erre szál­líthatni , már ma is tömérdek­es a mezei ipar növekedtével naponkint több; a legszebb kilátás repeténkre, dohányunkra és több száz czikkekre. Valamint ezen vonal mezei iparunkra a legjövedelmezőbbé válhatandik, úgy fejledező gyári iparunkra mindazon kedve­zésekkel mutatkozik napkelet, az aldunai tartományokban és tovább kell piaczokat keresni, mit fel is találhatunk. — Poroszhon, száz mérfölddel távolabb etablissement-okról gondoskodik azon országokban ’s mi szomszédok aluszunk; ha jó statusgazdák vagyunk, utilizáljuk ez alkalmat mi is ! A nyeremény minden oldalról jó , jöjön az bár Galaczon, vagy Frankfurton, bár Varsón vagy Genuán keresztül a ha­zába, mert azt a haza nyeri. Szeressük Fiumét, de érzet­től nyeri egyszerűségét, magasztosságát, valódiságát. — Ter­mészet kölcsönzi a költészetnek fénylő, világító villámait — ro­pogva megrázó mennydörgéseit. Az élet teszi tarkává és válto­zatossá, gyöngéddé és kedvessé— ez önt egy kis emberit az istenibe, ’s hozza közelebb a legnagyobbszerűt, teszi azt megfog­hatóbbá — éldelhetőbbé! Első időszak­ban a költés — homályos ösztön. Ekkor a világ az ő nagy­ságában — legnagyszerűebben adatik vissza,— így volt ez leg­alább a görögök, indusok, németeknél. Mi csak nem­­­rég ébredtünk föl a mély álomból,­­s ha a költészetről az életre visszakövetkeztetnünk szabad, a­mint hogy valóban szabad is! úgy még nem rég az ideje , hogy némi öntudatra jutottunk. Zrínyi Zrinyiása, a XVIIIk században , volt úgy szól­ván az első nagyobb epicai mű, melly azonban , minden szép­ségei, minden ereje mellett, a nemzettől egészen figyelem nél­kül hagyatott, nem méltányoltatott, ’s csak mi utódok tartjuk tiszteletben, mint holt hagyományát hazai költészetünknek. Mi sohasem valánk olly szerencsések, hogy a költészet va­­rázserejű hatalmát közvetlen érezhettük volna. Költő és nép min­dig távol állt nálunik egymástól Kénytelenek valánk hosszú kí­nos lét után, nélkülözni a legédesb vigaszt, a legszebb kárpót­lást minden testi szenvedésünkért — a költészetet; nekünk soha sem zengett az örömdalul, — mikint elégia hangzott tompán, szaggatottan, fájón—velőt megrázólag. . . . Anyagi szerencsétlenségünk — igen csekély, ha vele szel­lemi nyomorunkat összehasonlítjuk. Szabadság és nemze­tiség—csaknem idegen fogalmak előttünk. Mit e két szó alatt értünk , önkény az, nem egyéb mint idegen né­pek bálványzása, de melly népek léptenkint törekvőnek előre, kik nem lőnek—mint velünk történt — a középkor sötétségéből egyszerre az egészen át meg átváltozott jelenkorba bedobva. Csak költészetünket kell kritikai vizsgálat alá vennünk, hogy meggyőződjünk , mennyire igaz állításom. Legnagyobb epicus költőnk kétségkívül Vörösmarty, — sőt én még tovább megyek, ’s azt merem állítani, hogy Vörös­marty legnagyobb élő epicusa Európának. . . ’S ezt igen termé­szetesnek fogjuk találni, tudva, hogy az éposz, mint fönebb mondám , első dadogása a népnek , melly némi költői öntudatra jut. (Folytattatik.) Hősségből semmi más kapuját a hazának se üldözzük, vagy szorítsuk háttérbe. Lichtenstein József, is legyett ESZTFHGAMBÓL. Jan. 26. Ma első alispáni elnöklet alatt az e folyó hó 12, 13, 14, 15 és 16án lefolyt közgyűlé­sünk tárgyairól vitt jegyzőkönyvnek hitelesítése végett me­­gyeileg egybegyülekezvén, olvastatott a nm. helyt.tanácsnak két rendbeli kegy. intézvénye , mellynek egyikében velünk tudatja, miszerint ő felsége kegyelmes királyunk szeretett nagybátyjának , országunk félszázados­ érdemű nádorának nemkülönben rá, mint az egész fenséges császári kir. csa­ládra , és reánk magyarokra mélyen sajtólag történt halála következtében, a kir. hivatalnokoknak három hónapi gyászt rendelni méltóztatott, ’s reményű , hogy e tekintetben a me­gyék hasonlót tenni hajlandók lesznek; — a másikban pe­dig , miszerint ő cs. ap. kir. felsége hű magyarjai iránt viselt atyai gondoskodásánál fogva, a dicsőult nagy férfiú halálá­ból , a ki 50 évig egészen hazánknak 's nekünk, pedig föl­­számlálhatlan haszonnal élt) reánk eső nagy veszteségünket pótolandó , ’s veszteségünk érzetéből származó fájdalmain­kat enyhítendő, annak szivét, erényeit, szellemét öröklötte fiát fenséges István föherczeget Magyarországban királyi helytartójává kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Az elsőre nézve , megyénk a nagyszerű halomásról örökös és valóságos főispánunk, országunk mélyen tisztelt prímása, sürgöny által küldött leveléből értesülve, épen közgyűlésileg együtt lévén két heti mély, és a jövő nádor-választásig hivatalos gyászt rendelvén, ezen határozatunk mellett tovább is megmara­dunk. A másikra nézve pedig elnöklő alispán úr mindnyá­junk szivéből merítve az érzelmeket, indítványt tőn egy hó­dolatteljes hálafeliratban ő felségének atyai jóvoltát é s ke­gyességét megköszönni; — ő fenségét pedig, a most kine­vezett István föherczeget, mint kir. helytartót üdvözleni, melly kettős indítvány szivből kitörő ,éljen!-nel elfogadtatván, derék főjegyzőnk Palkovics Károly, a küldendő felírásokat tüszint föl is olvasta. Holnap 10 órakor fog ő herczegsége országunk szeretve tisztelt prímása elhunyt ő fenségéért Jó­zsef nádorért gyászmisét az ideiglenes székes sz.egyházban tartani, mellyre elnöklő alispán ur által a megyei rendeket ezennel hivatalosan meghízta. SZEPESBŐL, (közgyülésröli tudósítás folytatása). Az Ínség tárgyában első alispáni elnöklet alatt kiküldött állandó választmány jelentését beadván, abból kitetszett, miszerint az említett választmánynak sikerült legyen ugyan már eddig a felvétetni rendelt 20 ezer p­öftnyi öszzeg fejében 18,100 pontot begyűjteni, de hogy ellenben a hazánk alsóbb vidé­keire gabonavásárlás végett kiküldött sz.birónak 18 napi fá­radalmai siker nélkül maradtak, minthogy sok helyen, hol, a­mint értesült, ugyan nevezetes gabonamennyiség létezik, az még most vagy eladóvá nem létezik, vagy pedig sokkal magasabb áron kel, semhogy tekintve a szállítási költsége­ket czélszerűnek tartotta volna, vásárlásokra bocsátkozni. Ezután a múlt közgyűlési végzésnél fogva a földesurakhoz intézett felszólításokra érkezett nyilatkozatok, úgyszinte a sz.bírák által a múlt évi termés , mind pedig e megyében je­lenleg találtató gabona- és burgonyamennyiségnek, valamint az inségeskedőknek összeírásáról tett jelentések felolvastat­ván , miután az utóbbiak szerint az inségeskedők száma 10 ezeret felülhalad, és a fentebbi adatok nyomán előrelátható, hogy mind­azon intézkedések, mellyek eddig tétettek, az éhnyomornak csak némi részbeni legyőzésére sem elégsége­sek, minthogy a felvétetni rendelt pénzöszvegből veendő ga­bonamennyiség csak telkes gazdák között felosztandó lévén, az inségeskedők nagyobb része ollyan, melly legnagyobb nyomorral küzdve, valamint a közbátorságot könnyen ve­szélyeztethetné , úgy tökéletes tehetlensége tekintetéből egészen a felebaráti szeretetre és e megye gondoskodására szorul; ennélfogva a kk és rík emberbaráti kötelességek érzetében a múlt országgyűlési segedelmet kétszeresen, avagy 32,403 p.ft 50krt, olly reményben—hogy a nyomor és éhséggel mélyen nyomatott szegény nép iránti emberba­ráti szeretet leend azon önként felvállalt ajánlat befizetésének leghatalmasb tényezője — nemeslelkűen felajánlván, annak a múlt országgyűlési kulcs szerinti feloszlása , és kétszerre, úgymint marté­lig, más felének pedig május 1 só napjáig leendő befizetése olly hozzáadással elrendeltetett, miszerint azok, kik e szent czélhoz járulni netalán vonakodnának, a jegyzőkönyvben név szerint feljegyeztetni fognak. 2) A 20 ezer p­é­ntért megvásárlandó gabona, és ugyan a következő vetés ideje tekintetéből csupán árpa és zab , a mennyiben az élőbbeni végzésnél fogva, kül megyékben olcsóbban sze­reztethető nem volna, Szepes megyében is megszereztetni rendeltetett. 3) A kiváltságolt rendűek által megajánlott ösz­­veg a valódi szegények közt felosztandó ollyformán , hogy a valódi koldusokra, a mennyiben azok tartására a kösze­gek tehetlenek, a nemesség által ajánlott 32.000 ftból, 10 ezer ollyformán fordittassék, hogy egyegy koldus naponkint 3 po­ntnál többet ne kapjon; e részben felhatalmaztatván az állandó választmány, hogy addig, míg a segedelem befizet­tetni fog, miután ezen osztály már most segedelemre szorul, e czélra a felvett pénzöszvegből előlegezhessen. A szolgabí­­rák pedig oda utasíttattak, hogy a bátorság tekintetéből a koldulást szigorúan eltiltsák. A második osztályra t. i. olya­nokra , kik ugyan valódi szegények, de dolgozni­­képesek, fordíttatni fog a 22.000 ft ollyformán, hogy feloldoztatván az idén a rendes úti munkák alól, tavaszszal közlekedési­ utak készítésére munkabér iránt alkalmaztassanak, és köteleztesse­­nek. A­mennyiben pedig valamennyi ez osztályhoz tartozó inségeskedőket ellátni nem lehetne , fősz.bíró M. M. megbi­­zatott, hogy a listaszabályozási társulat elnökével értekez­zék, és a körülményekhez képest a helyszínére személye­sen is kirándulva, az iránt, hogy hány embert és milly fel­tételek alatt lehetne munkára leküldeni, szerződésre is lép­hessen. (40 felsége pedig kéretni fog, hogy Szepes népes­ *) Szabó Pál mindezekkel nem birt. — Háromszáz pesti ke­reskedőt kérdeztem, kik egytől egyig azt mondák róla, hogy er­kölcstelen, festett életű ember ; már előre Triesztből is a legro­­szabb hírek szárnyaltak róla ; soha stabilis ember nem volt, Pes­tet sem, de Magyarországot még kevésbbé ismerte; ez volt róla a hon­v­ic,ed rész polgáránál a közönséget hiedelem. — És fáj­dalom, daczára mindezeknek tulypán-stylü ajánlatok és magisz­­talások oda vitték a részvényeseket, mikint ezen kalandor meg­fogadtatott. — L. J.

Next