Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-01-29 / 533. szám
ke r reskedelmi szabadság mellett szól, melly a gyártást meg nem szünteti, sőt sarkantyúzza a nagy közönség javára. NÉHÁNY SZÓ a magyar kereskedelmi társaságra nézve. A B. P. Híradónak nem tudommellyik számában minden honpolgárt felszólított a kereskedelmi társaság: adna véleményt, mikép lehetne ezen magyar keresktársaságot olly álláspontra emelni, hogy rendeltetésének megfelelőleg mind a részvényesekre, mind a hon földművelő és iparűző osztályaira jótékonyan hatva, sikerdúsan működhessék. A választmány ezt vagy tervben beküldetni, vagy hírlapilag közhírré tétetni kívánja; én az utóbbit választom, vegye azt a t. ez. választmány olly szívesen, mint lelkemből óhajtom, hogy ezen vállalat legyen a magyar kereskedésnek, földművelésnek, iparnak, egykori tényezője, okos számítás mellett, hogy, ha több hibák nem történnek, a pártszint eltávolítják, annak magvát bizton már ma is méhében hordozván. A kereskedelmi társaság czélja kettős: föladása és kötelessége is, hogy nyerjen egy részről,az a befektetett tőkének és a munkának természetes jutalma; de másrészről azt se téveszsze szem elől, miszerint ő lehetne a honban mind a mezei, mind a gyári ipar egyik hatályos factora is. Első volna tehát annak belszerkezetéről szólani, de az máskép alig lehet, mint az első évben volt. Kell egy elnök, választmány és jegyző, magában értetvén, hogy, ha lehet, mind, de legalább háromnegyede, kereskedő legyen, végre kell egy igazgató és a szükséges alszemélyzet. 2szor: a választmány minden héten, szükség esetében többször is ülést tartana, egyenlő szavazattal, de a tárgyak eldöntésére szükséges a szavazatok kétharmada. 3szor: Az igazgató lévén végrehajtója a választmány határozatainak , ’s ezen értelemben a fizetéseknek, annyi mezőt mégis kell hagyni neki a sikeres míűködhetés végett, hogy p. o. 500 pftig önmaga assignálhasson , felelős lévén azonban minden tetteiért ’s a legelső ülésben számolásra vonható. 4szer: A társaság pénzbeli és erkölcsi érdeke megkívánja, hogy az ennyi bizalommal felruházott egyén főkelléke a szükséges cautión kívül az legyen, hogy feddhetlen erkölcsű, józan életű ’s becsületes magaviseletünek ismertessék, kereskedői, váltói ügyekben jártas legyen, é s azon tulajdonnal is bírjon, hogy nemcsak a helybeli körülményeket, hanem hazánk minden vidékeit is ismerje, azokból úgy a társaság, mint a haza javára kellő hasznot meríthessen; ezen ismeret a pénzértékkel fölér és a kereskedés folytatásához elmulhatlan szükséges *). 5ször: Feladata lévén minden kereskedőnek, józan számítással párosított gazdálkodás, haszontalan kiadások megkímélése, ennélfogva ügyviselőket még talán Mexikóban is fizetni, idő előtti haszontalanság és a társaság pénzerejével össze nem férhető. — czélszerűbb volna ennél a hon nevezetesb városaiban barátokat szerezni, kik minden díj nélkül is értesitendik időről időre a társaságot a kereskedői conjuncturákról, mert erről gondoskodni a státusgazdászat kötelessége, ehez az irodalmi kritikának semmi köze. Második szükséglet, hogy a nép szabad legyen. Szabadság alatt azonban nem akarnék azon zsarnoki önkényt értetni, mellyet bizonyos oldalról olly igen szeretnének nekünk szabadság gyanánt eladni, ’s melly nem egyében , mint alattomos despotián alapszik, hanem értjük azon szabadságot, melly a benső emberi méltóságban keresi főtámaszát. Népnél , hol az érzelem kifejlésre nem jut, valódi szabadságot hiába keresnénk, ott legfölebb sok szószátyárkodási elemet találunk, de semmit abból, mi a valódi becs öntudatában áll. Ez a politika mezejére tartozik. Harmadik szükséglet végre, hogy a nép művelődjék, szellemileg képeződjék, szellemileg előha-ladjon. És itt már roszul állnak dolgaink. — Ennek okait kifürkészni, az eszközöket kijelölni, mellyek a bajon lehetőleg segítsenek — a kritikának dolga. Bocsátkozzunk tehát mélyebben részletekbe. A könyvkatalogus, ezen holt jegyzőkönyve a legelőbbnek egy népnél — 1846ra mindöszze 31 magyar munkával hoz kevesebbet, mint az 1845iki. Mennyiségi tekintetben tehát hátrafelé mentünk volna ! Szomorú, de igaz ! Az 1845iki irodalmi hirdetőben van 232, az 1846dikiban csak 201 szám, eredeti műveket, forditmányokat, belletristikai és tudományos munkáikat mind öszveszámitva. — Föfeladatunkat tűzök, különös szemügygyel a szépirodalmat kisérni, —ehez fogjuk hát magunkat tartani. Az éposz csaknem egészen elárvultan áll, ha a beszélyek és regényeket, mellyek ezen rovat alá sorozandók — nem számítjuk. Az éposz első dadogása a népnek, melly némi költői öntudatra jut. Ha a nép érzéki tompaságából felébred , és az érzéktulinak villanyzó lebe megérinté, csodálkozva tekint szét, és érzése rendszerint egy egyénben öszpontosul, kiben magát a nép újra visszaadatva találja. De azért ez egyénnek nem engedtetik öncselekvés — csak részéül számittatik azon nemzeti egésznek, mellynek viszonyai, sorsa, tettei, ezen hősben öszvetömülnek. A költészet, első stádiumaiban tehát legszorosabb öszvefüggésben áll a természettel és élettel; e kettőöször. A tervezett társ szükségtelen, de felesleges is; akkor lüszint megszűnik a társulat az lenni, minek magát hirdette; annak függetlenül önfirmája alatt kell működnie, ’s ezen firmának Európa előtt becsületességet kivíni ’s állandó hitelt szerezni. Ennyit a társaság belszerkezetéről, most már a gyakorlati kezelésről. Társaságnak merényvállalatokba bocsátkozni csak a legnagyobb óvatosság és biztosság mellett lehet; egyesnek minden szabad, de ott, hol a pénz a nagy közönségé,az minden lépései felett éber szemmel őrködik, a legkisebb balhér, viszály, roszul sikerült vállalat mindjárt képes a részvények becsét csökkenteni, ennél fogva a társaság hitelét, sőt létezését is nem ritkán veszélyeztetni, amennyire tehát lehet, bizton kell működni ’s inkább megbízásokkal és rendelésekkel foglalkoznia, és ez el is lesz érhető, ha a társaság magának előbb szilárd állást, erkölcsi hitelt vivand ki, mind a hon mind a külföld előtt. Vállalatokat, mik pusztán merényre fektetvék, mennyire lehet, kerülni kell ’s azon időkre hagyni , midőn már mind hitele, mind tőkéje annyira növekedendett, hogy magából a nyereségből lehet valamit e végre rskírozni. Legelső föladata tehát a magyar kereskedelmi társaságnak , hogy ben a honban , úgy a mezei, mint a gyári ipar fejlődését a legnagyobb ügyelemmel kisérje ,s azt mind a producensek, mind a társulat javára fölhasználni törekedjék. Az igaz, hogy Fiume azon hely, mellyel minden jó magyarnak óhajtania kell, hogy Pesttel minél előbb öszveköttessék, de épen a fentebb érintetteknél fogva Fiume még ma azon piacz, hova egyedül törekednünk kell, s keressünk addig és mindig olly vidékeket is, hova a szállítás biztosabb és jutányosabb; a közlekedés már ma is nyitva áll, és illyen van mind nyűgöt, mint kelet felé. Nyers czikkekkel, szóval: termesztményekkel azon vidékekre kell csak és lehet kereskedni, hol vagy kevésbbé , kedvező éghajlat van, vagy nagy a népesség, vagy egyéb okok miatt, nagy a fogyasztás is; — ’s mivel a nyers czikkek magas szállítási díjt ritkán bíznak meg , olcsó közlekedés a legfőbb föladat, sőt ha lehet,legyen az gyors is, hogy azáltal pénzünkhöz is hamarább juthassunk,— és várjon nem bir-e e tekintetben Európa nyugoti része e kellékekkel ’s e tekintetben száz előnyökkel Fiume előtt? Fiume jelen és jövő fontosságát ne tagadjuk — de ha túlbecsülnék, magunk fogjuk kárát vallani, és Fiume azért még nem fog emelkedni. Magyarországnak, Pestnek a termesztményekre nézve legelső, legközelebbi és legtermészetesb piacra, kivált ha még a vámsorompók is lehullanának. Ausztria, Csehország, Szilézia és így tovább, — erre a szállítás könnyű , olcsó, a nép iparűző és igy sokat fogyasztó, itt könnyebben versenyezhetünk. De itt ne álljunk meg, — kérdem , nem készen áll-e a duna-majnai-csatorna, min Amsterdamba, ’s igy a világ minden részébe könnyebben juthatni, de olcsóbban és gyorsabban is, mint eddig és még talán több évtizedig a sok vajúdás után Fiuméba? Czikkeink száma, miket erre szállíthatni , már ma is tömérdekes a mezei ipar növekedtével naponkint több; a legszebb kilátás repeténkre, dohányunkra és több száz czikkekre. Valamint ezen vonal mezei iparunkra a legjövedelmezőbbé válhatandik, úgy fejledező gyári iparunkra mindazon kedvezésekkel mutatkozik napkelet, az aldunai tartományokban és tovább kell piaczokat keresni, mit fel is találhatunk. — Poroszhon, száz mérfölddel távolabb etablissement-okról gondoskodik azon országokban ’s mi szomszédok aluszunk; ha jó statusgazdák vagyunk, utilizáljuk ez alkalmat mi is ! A nyeremény minden oldalról jó , jöjön az bár Galaczon, vagy Frankfurton, bár Varsón vagy Genuán keresztül a hazába, mert azt a haza nyeri. Szeressük Fiumét, de érzettől nyeri egyszerűségét, magasztosságát, valódiságát. — Természet kölcsönzi a költészetnek fénylő, világító villámait — ropogva megrázó mennydörgéseit. Az élet teszi tarkává és változatossá, gyöngéddé és kedvessé— ez önt egy kis emberit az istenibe, ’s hozza közelebb a legnagyobbszerűt, teszi azt megfoghatóbbá — éldelhetőbbé! Első időszakban a költés — homályos ösztön. Ekkor a világ az ő nagyságában — legnagyszerűebben adatik vissza,— így volt ez legalább a görögök, indusok, németeknél. Mi csak nemrég ébredtünk föl a mély álomból,s ha a költészetről az életre visszakövetkeztetnünk szabad, amint hogy valóban szabad is! úgy még nem rég az ideje , hogy némi öntudatra jutottunk. Zrínyi Zrinyiása, a XVIIIk században , volt úgy szólván az első nagyobb epicai mű, melly azonban , minden szépségei, minden ereje mellett, a nemzettől egészen figyelem nélkül hagyatott, nem méltányoltatott, ’s csak mi utódok tartjuk tiszteletben, mint holt hagyományát hazai költészetünknek. Mi sohasem valánk olly szerencsések, hogy a költészet varázserejű hatalmát közvetlen érezhettük volna. Költő és nép mindig távol állt nálunik egymástól Kénytelenek valánk hosszú kínos lét után, nélkülözni a legédesb vigaszt, a legszebb kárpótlást minden testi szenvedésünkért — a költészetet; nekünk soha sem zengett az örömdalul, — mikint elégia hangzott tompán, szaggatottan, fájón—velőt megrázólag. . . . Anyagi szerencsétlenségünk — igen csekély, ha vele szellemi nyomorunkat összehasonlítjuk. Szabadság és nemzetiség—csaknem idegen fogalmak előttünk. Mit e két szó alatt értünk , önkény az, nem egyéb mint idegen népek bálványzása, de melly népek léptenkint törekvőnek előre, kik nem lőnek—mint velünk történt — a középkor sötétségéből egyszerre az egészen át meg átváltozott jelenkorba bedobva. Csak költészetünket kell kritikai vizsgálat alá vennünk, hogy meggyőződjünk , mennyire igaz állításom. Legnagyobb epicus költőnk kétségkívül Vörösmarty, — sőt én még tovább megyek, ’s azt merem állítani, hogy Vörösmarty legnagyobb élő epicusa Európának. . . ’S ezt igen természetesnek fogjuk találni, tudva, hogy az éposz, mint fönebb mondám , első dadogása a népnek , melly némi költői öntudatra jut. (Folytattatik.) Hősségből semmi más kapuját a hazának se üldözzük, vagy szorítsuk háttérbe. Lichtenstein József, is legyett ESZTFHGAMBÓL. Jan. 26. Ma első alispáni elnöklet alatt az e folyó hó 12, 13, 14, 15 és 16án lefolyt közgyűlésünk tárgyairól vitt jegyzőkönyvnek hitelesítése végett megyeileg egybegyülekezvén, olvastatott a nm. helyt.tanácsnak két rendbeli kegy. intézvénye , mellynek egyikében velünk tudatja, miszerint ő felsége kegyelmes királyunk szeretett nagybátyjának , országunk félszázados érdemű nádorának nemkülönben rá, mint az egész fenséges császári kir. családra , és reánk magyarokra mélyen sajtólag történt halála következtében, a kir. hivatalnokoknak három hónapi gyászt rendelni méltóztatott, ’s reményű , hogy e tekintetben a megyék hasonlót tenni hajlandók lesznek; — a másikban pedig , miszerint ő cs. ap. kir. felsége hű magyarjai iránt viselt atyai gondoskodásánál fogva, a dicsőult nagy férfiú halálából , a ki 50 évig egészen hazánknak 's nekünk, pedig fölszámlálhatlan haszonnal élt) reánk eső nagy veszteségünket pótolandó , ’s veszteségünk érzetéből származó fájdalmainkat enyhítendő, annak szivét, erényeit, szellemét öröklötte fiát fenséges István föherczeget Magyarországban királyi helytartójává kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Az elsőre nézve , megyénk a nagyszerű halomásról örökös és valóságos főispánunk, országunk mélyen tisztelt prímása, sürgöny által küldött leveléből értesülve, épen közgyűlésileg együtt lévén két heti mély, és a jövő nádor-választásig hivatalos gyászt rendelvén, ezen határozatunk mellett tovább is megmaradunk. A másikra nézve pedig elnöklő alispán úr mindnyájunk szivéből merítve az érzelmeket, indítványt tőn egy hódolatteljes hálafeliratban ő felségének atyai jóvoltát é s kegyességét megköszönni; — ő fenségét pedig, a most kinevezett István föherczeget, mint kir. helytartót üdvözleni, melly kettős indítvány szivből kitörő ,éljen!-nel elfogadtatván, derék főjegyzőnk Palkovics Károly, a küldendő felírásokat tüszint föl is olvasta. Holnap 10 órakor fog ő herczegsége országunk szeretve tisztelt prímása elhunyt ő fenségéért József nádorért gyászmisét az ideiglenes székes sz.egyházban tartani, mellyre elnöklő alispán ur által a megyei rendeket ezennel hivatalosan meghízta. SZEPESBŐL, (közgyülésröli tudósítás folytatása). Az Ínség tárgyában első alispáni elnöklet alatt kiküldött állandó választmány jelentését beadván, abból kitetszett, miszerint az említett választmánynak sikerült legyen ugyan már eddig a felvétetni rendelt 20 ezer pöftnyi öszzeg fejében 18,100 pontot begyűjteni, de hogy ellenben a hazánk alsóbb vidékeire gabonavásárlás végett kiküldött sz.birónak 18 napi fáradalmai siker nélkül maradtak, minthogy sok helyen, hol, amint értesült, ugyan nevezetes gabonamennyiség létezik, az még most vagy eladóvá nem létezik, vagy pedig sokkal magasabb áron kel, semhogy tekintve a szállítási költségeket czélszerűnek tartotta volna, vásárlásokra bocsátkozni. Ezután a múlt közgyűlési végzésnél fogva a földesurakhoz intézett felszólításokra érkezett nyilatkozatok, úgyszinte a sz.bírák által a múlt évi termés , mind pedig e megyében jelenleg találtató gabona- és burgonyamennyiségnek, valamint az inségeskedőknek összeírásáról tett jelentések felolvastatván , miután az utóbbiak szerint az inségeskedők száma 10 ezeret felülhalad, és a fentebbi adatok nyomán előrelátható, hogy mindazon intézkedések, mellyek eddig tétettek, az éhnyomornak csak némi részbeni legyőzésére sem elégségesek, minthogy a felvétetni rendelt pénzöszvegből veendő gabonamennyiség csak telkes gazdák között felosztandó lévén, az inségeskedők nagyobb része ollyan, melly legnagyobb nyomorral küzdve, valamint a közbátorságot könnyen veszélyeztethetné , úgy tökéletes tehetlensége tekintetéből egészen a felebaráti szeretetre és e megye gondoskodására szorul; ennélfogva a kk és rík emberbaráti kötelességek érzetében a múlt országgyűlési segedelmet kétszeresen, avagy 32,403 p.ft 50krt, olly reményben—hogy a nyomor és éhséggel mélyen nyomatott szegény nép iránti emberbaráti szeretet leend azon önként felvállalt ajánlat befizetésének leghatalmasb tényezője — nemeslelkűen felajánlván, annak a múlt országgyűlési kulcs szerinti feloszlása , és kétszerre, úgymint martélig, más felének pedig május 1 só napjáig leendő befizetése olly hozzáadással elrendeltetett, miszerint azok, kik e szent czélhoz járulni netalán vonakodnának, a jegyzőkönyvben név szerint feljegyeztetni fognak. 2) A 20 ezer péntért megvásárlandó gabona, és ugyan a következő vetés ideje tekintetéből csupán árpa és zab , a mennyiben az élőbbeni végzésnél fogva, kül megyékben olcsóbban szereztethető nem volna, Szepes megyében is megszereztetni rendeltetett. 3) A kiváltságolt rendűek által megajánlott öszveg a valódi szegények közt felosztandó ollyformán , hogy a valódi koldusokra, a mennyiben azok tartására a köszegek tehetlenek, a nemesség által ajánlott 32.000 ftból, 10 ezer ollyformán fordittassék, hogy egyegy koldus naponkint 3 pontnál többet ne kapjon; e részben felhatalmaztatván az állandó választmány, hogy addig, míg a segedelem befizettetni fog, miután ezen osztály már most segedelemre szorul, e czélra a felvett pénzöszvegből előlegezhessen. A szolgabírák pedig oda utasíttattak, hogy a bátorság tekintetéből a koldulást szigorúan eltiltsák. A második osztályra t. i. olyanokra , kik ugyan valódi szegények, de dolgozniképesek, fordíttatni fog a 22.000 ft ollyformán, hogy feloldoztatván az idén a rendes úti munkák alól, tavaszszal közlekedési utak készítésére munkabér iránt alkalmaztassanak, és köteleztessenek. Amennyiben pedig valamennyi ez osztályhoz tartozó inségeskedőket ellátni nem lehetne , fősz.bíró M. M. megbizatott, hogy a listaszabályozási társulat elnökével értekezzék, és a körülményekhez képest a helyszínére személyesen is kirándulva, az iránt, hogy hány embert és milly feltételek alatt lehetne munkára leküldeni, szerződésre is léphessen. (40 felsége pedig kéretni fog, hogy Szepes népes *) Szabó Pál mindezekkel nem birt. — Háromszáz pesti kereskedőt kérdeztem, kik egytől egyig azt mondák róla, hogy erkölcstelen, festett életű ember ; már előre Triesztből is a legroszabb hírek szárnyaltak róla ; soha stabilis ember nem volt, Pestet sem, de Magyarországot még kevésbbé ismerte; ez volt róla a honvic,ed rész polgáránál a közönséget hiedelem. — És fájdalom, daczára mindezeknek tulypán-stylü ajánlatok és magisztalások oda vitték a részvényeseket, mikint ezen kalandor megfogadtatott. — L. J.