Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-14 / 542. szám
Eten lapok minden héten négyszer,n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban f1 ft., postán borítékban 6 ft. ez. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 542. Februarius 14. 1847. EII.Ilzabets helyben a kiadóhivatalban, hatvani nyerei Honáth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomban külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Válaszok fens. István föltétel a m. kir. kincstár és a magyar nemzeti museum igazgatója által hozzá intézett részvéttanusitó iratokra. — Nyílt levelek Erős Lajoshoz Szabolcsba (az oppositio bűneinek phasisai) II. — Megyék: Közgyűlés Komáromban. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület. Pesti jótékony nőegylet álarczos tánczvigalma. Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Poroszország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. VlAGYIRORSZtG ál ERDÉLY. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a magyar kir. udv. kincstár által hozzá intézett részvéttanusitó iratra: „Tekintetes magyar kir. udv. kincstár! Midőn 5 cs. kir. Felsége legmagasb kegyelméből Magyarországban kir. helytartóvá neveztetve, ezen szintolly nehéz mint dicső pályára lépek, világosan áll előttem feladásom nagyszerűsége, ’s érzem tökéletesen azon szent kötelesség súlyát, mellynélfogva kilelhetőleg megfelelni tartozom a legjobb Fejedelem bizalmának’s kielégíteni azon, több oldalról már is nyilvánított várakozást, mellyet kegyelmes kineveztetésemhez számosan köthetni vélnek. — ’S ezen kötelesség érzetében egy az, mit esdve kérek a Mindenhatótól: hogy a milly tiszta szándék ’s férfias akarat hevíti keblemet, annyi erővel is áldjon meg, hogy mig hivatásom tart, biztosan haladhassak azon pályán, mellyet boldogult atyám ötven nehéz éven át olly fényesen járt, ’s mellyen öt osztatlan bizodalom ’s a honfiak hű ragaszkodása kisérte sírjáig. — ’S miután jól tudom, miszerint azon lelkesítő bizalomért is, mellyet e tekintetes vangy. kir. udv. Kincstár f. évi Boldogasszonyhószkén kelt becses üdvözlő levelében irántam kifejezni szíveskedett, leginkább boldogult atyám szent emlékének tartozom : ezen tekintetes m. k. udv. Kincstárnak, mellynek tagjai hivséges ragaszkodásukat ’s — ha kell — tapasztalat érlelte tanácsukat, mint bizton hiszem, megvonni tőlem sem fogják, olly óhajtással mondok ezennel szíves köszönetet, hogy azon bizalmi kincset, mellyet most legnagyobbrészt a Dicsőült iránti kegyelet gyűjt számomra, saját törekvéseimnek mindenkor csonkítlanul megtartani sikerüljön. Egyébiránt állandó különös hajlandósággal maradok e tekintetes magyar kir. udv. Kincstárnak Bécs, Böjsele havasán 1847, legszívesb jóakarója István m. k.,k. helytartó “ VÁLASZA fenséges István főherczegnek a nemzetimuseum igazgatója Kubinyi Ágoston által hozzá intézett részvéttanusitó iratra: „Nemes és vitézlő ur! Azon veszteség, melly felejthetlen édesatyám elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intézeteink egyikét is, mint épen a nemzeti museumot; — méltán kesergi ez a Dicsöültben mindig egyiránt buzgó ápolóját és érdekeinek legmelegebb előmozdítóját, ki valóban nemcsak páratlan ügyszeretettel vezette az intézet dolgait, de szakértői fáradhatlansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk és történeteink valamelly maradványa megmenthető , akár az intézet egyéb gyűjteménye valamikép gyarapítható volt, hogy mindezek által a hazai tudományosság érdekében a nemzeti museumot gazdagítani segítse. — ’S habár nem engedé is a Gondviselés megfejthetlen végzete, hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közt jelen állásáig emelkedett, mint czéljának már lehetőleg megfelelő egészet közhasználatra megnyílni láthassa, ’s hogy az intézet végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa, szabadjon mégis reménylenünk, hogy az elhintett mag megtermendi gyümölcseit, ’s ezen „nemzeti“ intézet szükséges kiegészítése ’s kellő ápolása a közelebb teendők sorából kimaradni nem fog. — Vegye már most czímzett uraságod ’s általa a nemzeti museum egész tisztviselősége 1. évi Boldogasszony hava 30áról hozzám intézett bizalom- ’s hűségteljes nyilatkozatáért szíves köszönetemet, ki mindenesetre kedvesen veendem, ha czímzett uraságod Budára érkeztem után az intézet tisztviselői személyzetét nekem bemutatandja. — Egyébiránt minden jót kívánván , maradok Czímzett uraságod Bécs, böjtelő hava Okén 1847, jóakarója István m. k., kir. helytartó.--------------D (NYÍLT LEVELEK Erős Lajoshoz, Szabolcsba. As oppositio bűneinek phasisai. 11.) Hogy pártod, kedves barátom, igen sok balfogást követett el — mi politikában bűnnel egyértékü— azt, ha őszinte akarsz lenni, magad sem tagadandod. Ép olly igaz, hogy sem ezeknek megújulása ellen, sem pedig a végre, hogy következéseik kevésbbé érezhetők legyenek, magatok semmi óvó-, vagír orvosszert nem alkalmaztatok, ’s már csak maga ezen tény által is erkölcsileg és politikailag igazolva vannak azon kísérletek, mellyek illy czéllal más oldalról tétettek , vagy még ezentúl fognak alkalmaztatni. Hogy egyoldalúnak ne mondhass, kész vagyok megengedni, miként a kormánynak az 1825diki évet megelőző időkbe eső cselekvényei, ezentúl pedig egész 1845dikig elkövetett mulasztásai és határozatlan föllépései, nagy mértékben mozdították elő azt, miszerint szarvatok annyira megnőjjön, mint a mennyire valóban megnőttnek látjuk. Ha ugyanis a kormány — melly általában nagyobb politikai hibát nem igen követhet el, mint ha elleneinknek erősödését önmaga mozdítja elő, vagy veszteg nézi— a jogállapot helyreállítása után mindjárt feszesebbre húzza a közigazgatás gyeplő szárát, és tágulni nem engedi; ha azon számos új törvényhozási intézkedések kezdeményezését, mellyeknek szükségéről kétségei nem lehettek, a következett országgyűléseken önkezetbe veszi és formulázza, és általatok magát elsodortatni nem engedi, hogy ez esetben szarvatok, ha megnőtt volna is, de ennyire, mint a mennyire megnőttnek látszik, meg nem nőhetett volna , az nem szenved kétséget. Ezek azonban nem történvén, azon arányban és progresszóban, mellyben ezen tétovázások és mulasztások miatt a kormány erkölcsi tekintélye alább és alább szállott, szaporodott erőtök, és szaporodtak azon alkalmak és események, melylyek balfogásaitokat tanúsítják. Ezen említett mulasztások és azon körülmény, miszerint jó szándékkal voltatok és gyarlóságból hibáztatok csupán — mit valamint egyébkor, úgy most sem veszek kétségbe — azon beszámításnak fokát, melly alá bűneitek miatt esnetek eit, alábbszállítja ugyan, de nem mentheti ki, és a felelősség alól nem oldozhat fel benneteket, és igy illő is, hogy politikai bűneitek megboszulják magokat. Felelősségtek annál nagyobb, minél igazabb, hogy sok ideig egyedül magatok bírtatok túlsulylyal a legjelentékenyebbévékén, miután sikerült azokat, kik bensőleg veletek nem tartottak , vagy t ínfascinálva elsodornotok, vagy pedig rémitve tétlenségre kárhoztathatok. Miszerint belássad, mennyire igazam van a felebbiekben, szükséges elsorolnom balfogásaitokat. Ezen munka csupán azért jár némi nehézséggel, mert nem könnyű a kínálkozó tetemes anyagot kellőleg sorba venni, osztályozni és röviden per summos apices kifejezni. 183-ban (mert egész idő szükség visszamenni, miután mint rendszeres párt, leginkább csak akkor kezdtetek szerepelni) 3 La év hosszú időszakában, a végtelen declamációk és eszmehintések árja miatt, alig végeztetek valamit, és ez által a közvéleménynek az országgyűlések eredményessége iránt megőrzött hiedelmeit elkezdtétek ingadozóvá tenni. A tömeg kegyeivel való kacérkodás miatt a tulajdoni jog elvének törvény általi megsértését indítványoztátok. Nagyobb vallási szabadság, viszonyosság és türelem melletti küzdelmeitek közben, ezen haza lakói tulnyomó többségének vallása és annak szolgái iránt sem elegendő türelmet, sem kellő tiszteletet és méltánylatot mutatni nem tudtatok. Az országgyűlési ifjúságot, melly tulnyomólag iskolából épen kikerült, és igy tanulásra, nem pedig befolyásra vagy mások feletti bíráskodásra hivatott, ifjonczokból áll, közvéleményt képviselő szerepben engedtétek fellépni, és eltűrtétek, hogy fejetekre ítéljön. Azóta azt hiszi minden rendű hallgatóság, hogy ő hatalom, mellyel alkudozni kell, és hogy ő nem hallgatásra, hanem a dolgok eldöntéséit; gyakorlatide positiv befolyásra van hivatva. Liberális eszmék bitorlott czime alatt és ezégére mellett, tömérdek desorganisáló és dissolváló eszmék és fogalmak magvait szórjátok szét, mellyek azóta csirába eredve, a dudvát nagyszerüleg nevelték. 1836 és 1839 között azon izgatottságát és hevültségét az elméknek, melly eszmehintészeiknek jön természetszerű következése, sem fékezni,sem csilapítani nem igyekeztetek. Védelmére keltetek nem csupán a véleménynyilvánítás törvényes szabadságának, hanem azon visszaéléseknek is, mellyek vele járnak. A tanácskozó teremek felett több helyütt uralgó hallgatóságok zsarnokságát folyvást tűrtétek. A lélekvásárlást, ahol érdeketek kívánta, készen és nagyban űztétek, a kormánynak e mirigy gátlására irányzott törekvéseit vagy langyosan támogattátok, vagy épen elleneztétek. 181n - ben ugyanezen jármű alatt egy, általatok magát fékeztetni nem engedő hallgatóságnak görnyedeztetek; a véleménynyilvánítás törvényes szabadságának védelme közben meg akartátok támadni a bírói függetlenség elvét, gyógyíthatlan sebet ejteni a társadalomban múlhatlanul megkivántató repressiv hatalom épségén, és ekép egy vélt baj orvoslását még nagyobb bajok létrehozásával akartátok eszközölni. Tűrtétek, hogy bizonyos kedvencz eszmék uralma alatt enthusiasmus és elragadtatás, nem pedig higgadt megfontolás és körültekintés kezdje megoldani a törvényhozás előtt fekvő kérdéseket. Elkezdtétek magatokat a haladás egyedüli leventéjinek kikiáltani, de úgy szedni rendbe eszméiteket és magatokat, miszerint az óhajtott haladás helyett ne általános felbomlás legyen a végeredmény, nem tudtátok. 1840 és 1843 között számos újabbakkal tetéztétek eddigi bűneiteket. És mindenekelőtt megengedtétek, hogy azon jó hangulat, melly a kormányt és országot az 1840diki országgyűlés végén átlengte , pártotok kevesebbjeinek tulságoskodásai állat ok nélkül megzavartassék. Elnéztétek, hogy egy talentomos, de épen olly kevés ildommal mint sok hazaszeretettel megáldott, ábrándokkal és tévtanokkal pedig salutált agitátor, kinél a képzeleti tehetség túlnyomólag több mint az Ítélő erő, egy épen akkor tágasabb körben mozgani kezdő sajtó kedvezése mellett, a jó és rosz indulatok felizgatására egy iránt számított virágos nyelvével háborút szenjen firmátok alatt mindennek, a mi fenáll; elnéztétek, hogy minden tervet és ábrándot, melly fejében foganszott, firmátok alatt tálaljon ki panacaeául a vérmes képzelődésü keleti magyarnak; a nemzet különböző osztályait és népfajait firmátok alatt bőszitse fel egymás ellen; minden egyes kérdést, mellyhez hozzányúlt, tulságoskodásai által firmátok alatt compromittáljon ; a megyei tehetőség köréről firmátok alatt terjeszszen ollyan doctrinákat mellyek egy jól rendezett alkotmányos monarchia fogalmával öszve nem férnek; szóval , hogy egy minden józan számítást, sőt annak egyenesen gúnyául feltalált politika számára, firmátok alatt gerjeszszen fel egy ollyan bőszült enthusiasmust, szerezzen ollyan meg nem érdemlett népszerűséget, és korbácsoljon fel annyi szenvedélyeket, mellyeknek magatok is alig tudjatok többé ellentállani. Mindezt elnéztétek, legalább nyíltan az efféle kontárkodások ellen fellépni, vagy nem volt elég bátorságtok , vagy nem volt elég belátástok, miért is azon politikai bűnök komplicitását, mellyek elnézéstek miatt következtek, nem fogjátok magatoktól eltávolíthatni soha. Trombitástok izgatásai, természetszerűleg növelték, mert reátok mint szövetségesekre szükségük volt, minden politikai befolyásra nem jogosított, vagy arra meg nem érti elemeknek hatályát, és igyön , hogy mind az, mi nem egyebet, csak tapasztalatlanságot’s tudatlanságot, gyakran nem egyebet pajzánságnál, ollykor vakszenvedélyességet, sokszor majmolási viszketeget, ’s legtöbbször csak különbnemü illasiókat képviselt, magát veletek identificálhatta, nyakatokra ülhetett, és firmátok alatt ügyetlenkedhetett (p. o. a szatmári 12 pont, Csanádi levéllel) a nélkül, hogy ezen kontárkodást megakasztani vagy csak roszalni is, elég bátorságtok vagy belátástok lett volna, így kezeltétek tizenegy éveken keresztül, az egyedül általatok képviseltetni óhajtott „haladást.“ Nincs is azért természetesebb mint az, hogy illy ferde kezelés mellett, az ugynevezett „leendő átalakulás,“ melly illy auspiciumok alatt lenne végbemenendő, mind inkább egy tökéletes dissolutiónak szinét és alakját ölté magára, minden el nem fogultnak szemében. Buzgalmat, jóakaratot tanúsítottatok eleget — örömest megengedem — de előrelátást, tinmagatok feletti uralmat, keveset. A magyar nyelv és nemzetiség dolga, mellyel semmi tulságnak példáját nektek örökségül nem hagyott előzőitek körültekintőbb és eszélyesebb politikája, már előbb közös nemzeti ügygyé tenni tudott volt, tusakodásaitok közben érte vég diadalát, de féken nem tartott buzgalmatok, nem fog-e körűlé uj harczokat támasztani, nem fogja-é az önvédelem kénytelensége , azon erejét fogyasztani ismét, melly terjesztésére és művelésére lett volna különben szánható? azt csak a jövendő döntendi el. Némi egyéb sikereket is arattatok egyszer másszor, de fájdalom! mindig magatok valátok abban eszközök, hogy a létrejött jó , annyi sok egyúttal becsúszott, roszaknak kíséretében szülessék, miszerint az ezek feletti keserűség , az előbbi miatt támadható méltó örömet ellensúlyozza. Elnéztétek , hogy megzavartassék a házi rend akkor, midőn az egész háztartást jobban elrendezni való czélotok. Pártfőnökeitek vagy elhagyták magukat a felkorbácsolt szenvedélyek árja által ragadtatni, vagy öszvekulcsolt kezekkel nézték a tévesztett ösvényt, mellyel a dolgok követnek. Eléggé tömött soraitokból, csak egyetlen egy férfiú állott ki, hogy bátor lélekkel szemetekbe mondja az igazat, füleitekbe kiáltsa a ,,ne tovább“at, és inkább népszerűségét koczkáztassa, ’s elszigetelt állásban lássa magát, semhogy balfogásaitok solidaritását lelkén még tovább is hordozza. Ezen férfiú Széchenyi István vala. Nem tudom, elfogultság, vagy pedig azon a fájdalom, hogy őt azontúl többé pártfeleteknek nem nevezhetitek, okozták-e , de elég az ahoz, nem hasznosítani vagy öregbíteni fellépésének hatását, hanem azt inkább megzsibbasztani mutatkoztatok hajlandóknak. Ő, az igaz, elszórta közétek a szakadások magvát, de neki köszönhetitek, hogy az aratás, mellyet még nyerhettek, regeneratio lehet— ha tudniillik azt magatokon kezdeni, elég lelki erővel birándotok. Már az 1839diki országgyűlésen kezdett, jóságaitokkal szemközt, egy uj irányzat föltünedezni, melly számos átalakítások szükségével, csak úgy megbarátkozva mint ti, a mérséklet és körültekintésnek nyomatékot szerezni törekedett. Legjelentékenyebb képviselője és ébresztője Dessewffy Aurél vala, és hatása mindjárt annyi, miszerint, bár elemei még elszórva és egy consistens párt alakítására éretlenek voltak is, eszközölje mégis, hogy azontúl csak két főirányzat maradjon fen, kézzel fogható csoportozatokban, a magyar politikai láthatáron. Egyiket a nem számító, másikat a számító politikusok iskolájának nevezhetni. Az első maiglan megtartotta „ellenzéki“ czímét; alkotó részei mind azon számos és egymástól eltérő vélemény- és érdek-árnyéklatokból állanak öszve , mellyek ezen általános lobogó alá, az idő folytában, az események különböző befolyása alatt, az egység és öszvesített erőkifejtés szükségének érzetétől mozgatva, öszvesereglenek. Ezen iskola ugyanaz, mellyből most az uj Jelenkor emberei, okulva az átélt tapasztalatokon, kiváltak, és a számitó politika postufalumai előtt, bár későn, de meghajolva mégis, uj pártot igyekeznek alakítani; ugyanaz , melly a számitó politika feles számú barátjait zárja kebelébe, kiket azonban pajtássági szellem, álszégyen, gyengeség, balul felfogott pártérdek, vagy egyéb esetleges körülmény tart fogva, és nem enged a már nyomasztókká vált egykori kötelékekből, kibontakozni. A második iskola, melly Dessewffy Aurélben előbb ébresztőjét, később megalapítóját lelé, felmaradt ennek halála után is, és ugyanaz, melly utóbb „conservativ“ nevezet alatt egyesülve, legújabb cselekvényei által párt-organismusát kiegészíteni, benneteket saját szerepetekre visszautasítani, ’s a kormányzó hatalmat azon erkölcsi tekintély és ruganyosság visszaszerzésében segíteni igyekszik, mellyet ennek részint előbbi túlvitt engedékenysége és mulasztásai, részint a ti balfogásaitok megcsökkentettek volt, de a mellyek nélkül, ha azokat viszszaszereznie nem sikerülne, minden új építmény, mellyet lerakunk , minden régi, mellyet átalakítunk, vagy az alapot fogja nélkülözni, vagy annak szilárdságát megsérteni, és így végeredményben a tartósság biztosítéka nélkül maradni, leeni örökké kénytelen. Nem azon feladást tűztem magam ebbe, kedves barátom, hogy alaptalan vádak formulázásával töltsem kedvemet, vagy családi büszkeségemnek hízelegjek, magukért helyt nem álló