Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-14 / 542. szám

Eten lapok minden héten négyszer,n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban f1 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.­­ A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Vasárnap 542. Februarius 14. 1847. EII.Ilzab­ets­ helyben a kiadóhivatalban, hatvani ny­erei Honáth-házban 4831. szára alatt földszint, és minden királyt postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Válaszok fens. István föltétel a m. kir. kincstár és a magyar nemzeti museum igazgatója által hozzá intézett részvéttanusitó iratokra. — Nyílt levelek Erős Lajos­hoz Szabolcsba (az oppositio bűneinek phasisai) II. — Megyék: Közgyűlés Komáromban. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület. Pesti jótékony nőegylet álarczos tánczvigalma. Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Poroszország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. VlAGY­IRORSZt­G ál ERDÉLY. VÁLASZA fenséges István főherczegnek a magyar kir. udv. kincstár által hozzá intézett részvéttanusitó iratra: „Tekintetes magyar kir. udv. kincstár! Midőn 5 cs. kir. Fel­sége legmagasb kegyelméből Magyarországban kir. helytar­tóvá neveztetve, ezen szintolly nehéz mint dicső pályára lé­­pek, világosan áll előttem feladásom nagyszerűsége, ’s ér­zem tökéletesen azon szent kötelesség súlyát, mellynélfogva kilelhetőleg megfelelni tartozom a legjobb Fejedelem bizal­mának’s kielégíteni azon, több oldalról már is nyilvánított várakozást, mellyet kegyelmes kineveztetésemhez számosan köthetni vélnek. — ’S ezen kötelesség érzetében egy az, mit esdve kérek a Mindenhatótól: hogy a milly tiszta szándék ’s férfias akarat hevíti keblemet, annyi erővel is áldjon meg, hogy mig hivatásom tart, biztosan haladhassak azon pályán, mellyet boldogult atyám ötven nehéz éven át olly fényesen járt, ’s mellyen öt osztatlan bizodalom ’s a honfiak hű ragasz­kodása kisérte sírjáig. — ’S miután jól tudom, miszerint azon lelkesítő bizalomért is, mellyet e tekintetes vangy. kir. udv. Kincstár f. évi Boldogasszonyhó­szkén kelt becses üdvözlő levelében irántam kifejezni szíveskedett, leginkább boldogult atyám szent emlékének tartozom : ezen tekintetes m. k. udv. Kincstárnak, mellynek tagjai hivséges ragaszkodásukat ’s — ha kell — tapasztalat érlelte tanácsukat, mint bizton hiszem, megvonni tőlem sem fogják, olly óhajtással mondok ezennel szíves köszönetet, hogy azon bizalmi kincset, mellyet most legnagyobbrészt a Dicsőült iránti kegyelet gyűjt számomra, saját törekvéseimnek mindenkor csonkítlanul megtartani si­kerüljön. Egyébiránt állandó különös hajlandósággal mara­dok e tekintetes magyar kir. udv. Kincstárnak Bécs, Böjsele hava­sán 1847, legszívesb jóakarója István m. k.,k. hely­tartó “ VÁLASZA fenséges István főherczegnek a nemzeti­­museum igazgatója Kubinyi Ágoston által hozzá intézett rész­­véttanusitó iratra: „Nemes és vitézlő ur! Azon veszteség, melly felejthetlen édesatyám elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intéze­teink egyikét is, mint épen a nemzeti museumot; — méltán kesergi ez a Dicsöültben mindig egyiránt buzgó ápolóját és érdekeinek legmelegebb előmozdítóját, ki valóban nemcsak páratlan ügyszeretettel vezette az intézet dolgait, de szak­értői fáradhatlansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk és történeteink valamelly maradványa megment­hető , akár az intézet egyéb gyűjteménye valamikép gyara­pítható volt, hogy mindezek által a hazai tudományosság ér­dekében a nemzeti museumot gazdagítani segítse. — ’S ha­bár nem engedé is a Gondviselés megfejthetlen végzete, hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közt jelen állá­sáig emelkedett, mint czéljának már lehetőleg megfelelő egé­szet közhasználatra megnyílni láthassa, ’s hogy az intézet végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa, szabadjon mégis reménylenünk, hogy az elhintett mag meg­­termendi gyümölcseit, ’s ezen „nemzeti“ intézet szükséges kiegészítése ’s kellő ápolása a közelebb teendők sorából ki­maradni nem fog. — Vegye már most czímzett uraságod ’s általa a nemzeti museum egész tisztviselősége 1. évi Boldog­­asszony hava 30áról hozzám intézett bizalom- ’s hűségteljes nyilatkozatáért szíves köszönetemet, ki mindenesetre ked­vesen veendem, ha czímzett uraságod Budára érkeztem után az intézet tisztviselői személyzetét nekem bemutatandja. — Egyébiránt minden jót kívánván , maradok Czímzett urasá­god Bécs, böjtelő hava Okén 1847, jóakarója István m. k., kir. helytartó.--------------­D (NYÍLT LEVELEK Erős Lajoshoz, Szabolcs­ba. As oppositio bűneinek phasisai. 11.) Hogy pártod, kedves barátom, igen sok balfogást követett el — mi poli­tikában bűnnel egyértékü— azt, ha őszinte akarsz lenni, magad sem tagadandod. Ép olly igaz, hogy sem ezeknek megújulása ellen, sem pedig a végre, hogy követke­zéseik kevésbbé érezhetők legyenek, magatok semmi óvó-, vagír orvosszert nem alkalmaztatok, ’s már csak maga ezen tény által is erkölcsileg és politikailag igazolva vannak azon kísérletek, mellyek illy czéllal más oldalról tétet­tek , vagy még ezentúl fognak alkalmaztatni. Hogy egy­oldalúnak ne mondhass, kész vagyok megengedni, miként a kormánynak az 1825diki évet megelőző időkbe eső cselekvényei, ezentúl pedig egész 1845dikig elkövetett mulasztásai és határozatlan föllépései, nagy mértékben mozdították elő azt, miszerint szarvatok annyira meg­­nőjjön, mint a mennyire valóban megnőttnek látjuk. Ha ugyanis a kormány — melly általában nagyobb politikai hi­­­bát nem igen követhet el, mint ha elleneinknek erősödését ön­maga mozdítja elő, vagy veszteg nézi— a jogállapot helyre­­állítása után mindjárt feszesebbre húzza a közigazgatás gyeplő­ szárát, és tágulni nem engedi; ha azon számos új törvényhozási intézkedések kezdeményezését, mellyeknek szükségéről kétségei nem lehettek, a következett ország­­gyűléseken önkezetbe veszi és formulázza, és általatok ma­gát elsodortatni nem engedi, hogy ez esetben szarvatok, ha megnőtt volna is, de ennyire, mint a mennyire megnőttnek látszik, meg nem nőhetett volna , az nem szenved kétséget. Ezek azonban nem történvén, azon arányban és progresszó­­ban, mellyben ezen tétovázások és mulasztások miatt a kor­mány erkölcsi tekintélye alább és alább szállott, szaporodott erőtök, és szaporodtak azon alkalmak és események, mely­­lyek balfogásaitokat tanúsítják. Ezen említett mulasztások és azon körülmény, miszerint jó szándékkal voltatok és gyar­lóságból hibáztatok csupán — mit valamint egyébkor, úgy most sem veszek kétségbe — azon beszámításnak fokát, melly alá bűneitek miatt esnetek eit, alábbszállítja ugyan, de nem mentheti ki, és a felelősség alól nem oldozhat fel benneteket, és igy illő is, hogy politikai bűneitek megbo­­szulják magokat. Felelősségtek annál nagyobb, minél iga­­zabb, hogy sok ideig egyedül magatok bírtatok túlsulylyal a legjelentékenyebb­­évékén, miután sikerült azokat, kik ben­­sőleg veletek nem tartottak , vagy t ínfascinálva elsodornotok, vagy pedig rémitve tétlenségre kárhoztathatok. Miszerint belássad, mennyire igazam van a felebbiekben, szükséges elsorolnom balfogásaitokat. Ezen munka csupán azért jár némi nehézséggel, mert nem könnyű a kínálkozó tetemes anyagot kellőleg sorba venni, osztályozni és röviden per summos apices kifejezni. 183-ban (mert egész idő szükség visszamenni, miután mint rendszeres párt, leginkább csak akkor kezdtetek sze­repelni) 3 La év hosszú időszakában, a végtelen declamációk és eszme­hintések árja miatt, alig végeztetek valamit, és ez által a közvéleménynek az országgyűlések eredményessége iránt megőrzött hiedelmeit elkezdtétek ingadozóvá tenni. A tömeg kegyeivel való kac­érkodás miatt a tulajdoni jog el­vének törvény általi megsértését indítványoztátok. Nagyobb vallási szabadság, viszonyosság és türelem melletti küzdel­meitek közben, ezen haza lakói tulnyomó többségének val­lása és annak szolgái iránt sem elegendő türelmet, sem kellő tiszteletet és méltánylatot mutatni nem tudtatok. Az ország­gyűlési ifjúságot, melly tulnyomólag iskolából épen kikerült, és igy tanulásra, nem pedig befolyásra vagy mások feletti bí­ráskodásra hivatott, ifjonczokból áll, közvéleményt képvi­selő szerepben engedtétek fellépni, és eltűrtétek, hogy fe­jetekre ítéljön. Azóta azt hiszi minden rendű hallgatóság, hogy ő hatalom, mellyel alkudozni kell, és hogy ő nem hall­gatásra, hanem a dolgok eldöntéséit; gyakorlatide positiv be­folyásra van hivatva. Liberális eszmék bitorlott czime alatt és ezégére mellett, tömérdek desorganisáló és dissolváló eszmék és fogalmak magvait szórjátok szét, mellyek azóta csirába eredve, a dudvát nagyszerüleg nevelték. 1836 és 1839 között azon izgatottságát és hevültségét az elméknek, melly eszmehintészeiknek jön természetszerű következése, sem fékezni,sem csilapítani nem igyekeztetek. Védelmére keltetek nem csupán a véleménynyilvánítás törvé­nyes szabadságának, hanem azon visszaéléseknek is, mellyek vele járnak. A tanácskozó teremek felett több helyütt ural­gó hallgatóságok zsarnokságát folyvást tűrtétek. A lélekvá­­sárlást, a­hol érdeketek kívánta, készen és nagyban űztétek, a kormánynak e mirigy gátlására irányzott törekvéseit vagy langyosan támogattátok, vagy épen elleneztétek. 181n - ben ugyanezen jármű alatt egy, általatok magát fékeztetni nem engedő hallgatóságnak görnyedeztetek; a vé­leménynyilvánítás törvényes szabadságának védelme közben meg akartátok támadni a bírói függetlenség elvét, gyógyít­­hatlan sebet ejteni a társadalomban múlhatlanul megkiván­­tató repressiv hatalom épségén, és ekép egy vélt baj orvos­lását még nagyobb bajok létrehozásával akartátok eszközöl­ni. Tűrtétek, hogy bizonyos kedvencz eszmék uralma alatt enthusiasmus és elragadtatás, nem pedig higgadt megfonto­lás és körültekintés kezdje megoldani a törvényhozás előtt fekvő kérdéseket. Elkezdtétek magatokat a haladás egye­düli leventéjinek kikiáltani, de úgy szedni rendbe eszméite­ket és magatokat, miszerint az óhajtott haladás helyett ne általános felbomlás legyen a végeredmény, nem tudtátok. 1840 és 1843 között számos újabbakkal tetéztétek ed­digi bűneiteket. És mindenekelőtt megengedtétek, hogy azon jó hangulat, melly a kormányt és országot az 1840diki or­szággyűlés végén átlengte , pártotok kevesebbjeinek tulsá­­goskodásai állat ok nélkül megzavartassék. Elnéztétek, hogy egy talentomos, de épen olly kevés ildommal mint sok haza­szeretettel megáldott, ábrándokkal és tévtanokkal pedig sa­­lutált agitátor, kinél a képzeleti tehetség túlnyomólag több mint az Ítélő erő, egy épen akkor tágasabb körben mozgani kezdő sajtó kedvezése mellett, a jó és rosz indulatok feliz­gatására egy iránt számított virágos nyelvével háborút szenjen firmátok alatt mindennek, a mi fenáll; elnéztétek, hogy minden tervet és ábrándot, melly fejében foganszott, firmá­tok alatt tálaljon ki panacaeául a vérmes képzelődésü keleti magyarnak; a nemzet különböző osztályait és népfajait fir­mátok alatt bőszitse fel egymás ellen; minden egyes kér­dést, mellyhez hozzányúlt, tulságoskodásai által firmátok alatt compromittáljon ; a megyei tehetőség köréről firmátok alatt terjeszszen ollyan doctrinákat mellyek egy jól rendezett alkotmányos monarchia fogalmával öszve nem férnek; szó­val , hogy egy minden józan számítást, sőt annak egyenesen gúnyául feltalált politika számára, firmátok alatt gerjeszszen fel egy ollyan bőszült enthusiasmust, szerezzen ollyan meg nem érdemlett népszerűséget, és korbácsoljon fel annyi szenvedélyeket, mellyeknek magatok is alig tudjatok többé ellentállani. Mind­ezt elnéztétek, legalább nyíltan az efféle kontárkodások ellen fellépni, vagy nem volt elég bátorság­tok , vagy nem volt elég belátástok, miért is azon politikai bűnök komplicitását, mellyek elnézéstek miatt következtek, nem fogjátok magatoktól eltávolíthatni soha. Trombitástok izgatásai, természetszerűleg növelték, mert reátok mint szövetségesekre szükségük volt, minden politikai befolyásra nem jogosított, vagy arra meg nem érti elemeknek hatályát, és igy­­ön , hogy mind az, mi nem egyebet, csak tapaszta­­latlanságot’s tudatlanságot, gyakran nem egyebet pajzánság­­nál, ollykor vakszenvedélyességet, sokszor majmolási visz­­keteget, ’s legtöbbször csak különbnemü illasiókat képviselt, magát veletek identificálhatta, nyakatokra ülhetett, és fir­mátok alatt ügyetlenkedhetett (p. o. a szatmári 12 pont, Csanádi levéllel) a nélkül, hogy ezen kontárkodást meg­akasztani vagy csak roszalni is, elég bátorságtok vagy be­látástok lett volna, így kezeltétek tizenegy éveken keresztül, az egyedül ál­talatok képviseltetni óhajtott „haladást.“ Nincs is azért ter­mészetesebb mint az, hogy illy ferde kezelés mellett, az ugynevezett „leendő átalakulás,“ melly illy auspiciumok alatt lenne végbemenendő, mind inkább egy tökéletes dissolutió­­nak szinét és alakját ölté magára, minden el nem fogultnak szemében. Buzgalmat, jóakaratot tanúsítottatok eleget — örömest megengedem — de előrelátást, tinmagatok feletti uralmat, keveset. A magyar nyelv és nemzetiség dolga, mellyel semmi tulságnak példáját nektek örökségül nem ha­gyott előzőitek körültekintőbb és eszélyesebb politikája, már előbb közös nemzeti ügygyé tenni tudott volt, tusakodásai­tok közben érte vég diadalát, de féken nem tartott buzgal­matok, nem fog-e körűlé uj harczokat támasztani, nem fog­ja-é az önvédelem kénytelensége , azon erejét fogyasztani ismét, melly terjesztésére és művelésére lett volna különben szánható? azt csak a jövendő döntendi el. Némi egyéb si­kereket is arattatok egyszer másszor, de fájdalom! mindig magatok valátok abban eszközök, hogy a létrejött jó , annyi sok egyúttal becsúszott, roszaknak kíséretében szülessék, miszerint az ezek feletti keserűség , az előbbi miatt támad­ható méltó örömet ellensúlyozza. Elnéztétek , hogy megza­vartassék a házi rend akkor, midőn az egész háztartást job­ban elrendezni való czélotok. Pártfőnökeitek vagy elhagy­ták magukat a felkorbácsolt szenvedélyek árja által ragad­tatni, vagy öszvekulcsolt kezekkel nézték a tévesztett ös­vényt, mellyel a dolgok követnek. Eléggé tömött soraitokból, csak egyetlen egy férfiú állott ki, hogy bátor lélekkel sze­metekbe mondja az igazat, füleitekbe kiáltsa a ,,ne tovább“at, és inkább népszerűségét koczkáztassa, ’s elszigetelt állásban lássa magát, semhogy balfogásaitok solidaritását lelkén még tovább is hordozza. Ezen férfiú Széchenyi István vala. Nem tudom, elfogultság, vagy pedig azon a fájdalom, hogy őt azon­túl többé pártfeleteknek nem nevezhetitek, okozták-e , de elég az ahoz, nem hasznosítani vagy öregbíteni fellépésének hatását, hanem azt inkább megzsibbasztani mutatkoztatok hajlandóknak. Ő, az igaz, elszórta közétek a szakadások mag­­vát, de neki köszönhetitek, hogy az aratás, mellyet még nyerhettek, regeneratio lehet— ha tudniillik azt maga­to­kon kezdeni, elég lelki erővel birándotok. Már az 1839diki országgyűlésen kezdett, jóságaitokkal szemközt, egy uj irányzat föltünedezni, melly számos átala­kítások szükségével, csak úgy megbarátkozva mint ti, a mér­séklet és körültekintésnek nyomatékot szerezni törekedett. Legjelentékenyebb képviselője és ébresztője Dessewffy Aurél vala, és hatása mindjárt annyi, miszerint, bár elemei még elszórva és egy consistens párt alakítására éretlenek voltak is, eszközölje mégis, hogy azontúl csak két főirányzat ma­radjon fen, kézzel fogható csoportozatokban, a magyar po­litikai láthatáron. Egyiket a nem számító, másikat a számító politikusok iskolájának nevezhetni. Az első maiglan megtar­totta „ellenzéki“ czímét; alkotó részei mind azon számos és egymástól eltérő vélemény- és érdek-árnyéklatokból állanak öszve , mellyek ezen általános lobogó alá, az idő folytában, az események különböző befolyása alatt, az egység és ösz­­vesített erőkifejtés szükségének érzetétől mozgatva, öszve­­sereglenek. Ezen iskola ugyanaz, mellyből most az uj Je­lenkor emberei, okulva az átélt tapasztalatokon, kiváltak, és a számitó politika postufalumai előtt, bár későn, de meg­hajolva mégis, uj pártot igyekeznek alakítani; ugyanaz , melly a számitó politika feles számú barátjait zárja kebelébe, kiket azonban pajtássági szellem, álszégyen, gyengeség, balul felfogott pártérdek, vagy egyéb esetleges körülmény tart fogva, és nem enged a már nyomasztókká vált egykori kötelékekből, kibontakozni. A második iskola, melly Des­sewffy Aurélben előbb ébresztőjét, később megalapítóját lelé, felmaradt ennek halála után is, és ugyanaz, melly utóbb „conservativ“ nevezet alatt egyesülve, legújabb cse­lekvényei által párt-organismusát kiegészíteni, benneteket saját szerepetekre visszautasítani, ’s a kormányzó hatalmat azon erkölcsi tekintély és ruganyosság visszaszerzésében se­gíteni igyekszik, mellyet ennek részint előbbi túlvitt engedé­kenysége és mulasztásai, részint a ti balfogásaitok meg­csökkentettek volt, de a mellyek nélkül, ha azokat viszsza­­szereznie nem sikerülne, minden új építmény, mellyet lera­kunk , minden régi, mellyet átalakítunk, vagy az alapot fogja nélkülözni, vagy annak szilárdságát megsérteni, és így vég­eredményben a tartósság biztosítéka nélkül maradni, leeni örökké kénytelen. Nem azon feladást tűztem magam eb­be, kedves barátom, hogy alaptalan vádak formulázásával töltsem kedvemet, vagy családi büszkeségemnek hízelegjek, magukért helyt nem álló

Next