Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-23 / 547. szám

Esen­­­a­p­o­k minden hetén négyszer, u. m. kedden, csi­tör­­ti­kim, peili es vasam.jelennek meg. Elnézetési ár létéire buu­da­pesten n­ázhoz-hordással 5 ft., borítékban *­ ft. postán bo­rítékban l!­ft. ez. p A hirnetme­­nyek minden aprubetű­s hasáb- Suraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 547. Februarius 23.1847. BUDAPESTI HI­M DG. Eln.flzo­tbenni hr vi ,■ * kiadóhivatalban, hatvani uld­ozai Horváth-hazban 4S.‘­!h szaim alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példa ivókat csak a bécsi császári posta­hivatalnál rendeltelhetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Er­dély. Kinevezések. Elő­léptetések. Fens. István főlig válasza a dunininneni kerületi táblához. Nyílt levelek Erős Lajoshoz Szabolcsba (Csilapodjunk YL) — Újévi merengés. — Kim­utatása a Száva folyón 1846ban szállított termesztmé­­nyek és kereskedési czikkeknek. Megyék: Közgyűlés Veszprémben. Budapesti hirharang. Erdélyi országgyűlés (Rövid közlések. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. Lodteria­­hazások.Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Status papirok és rész­­vények árkelete. Dunavizállás. ÍRAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. Fölsége Ko­cs­i-Horváth Sámuelt Veszprém megye alispánját ,kir. tanácsosi czimmel díj-elengedés mellett diszesiteni leg - kegy; méltóztatot. Ő cs. kir. ap. Fölsége a beszterczei szék. káptalannál Fogt József kanonokot a bold, szűz Mária szebegény-hegyi apaija; C­h­e­r­v­e­n Ta­más kanonokot pedig a bold, szűz Mária újházi (de casa nova) apaija czimével felruházni legkegy. méltóztatott. A nmen magy. kir. udv. Kincstár a zsolnai k. sóhivatalnál megüresült ellenőrködő máz­samesteri állomásra Roth Károly ugyanottani mázsames­­tert, az ezáltal megü­resü­lt állomásra pedig Vogel Károly pesti sómá­­zsálót, kinek eddigi tisztállomása többé betöltetni nem fog; továbbá a tárkányi k. sóhivatalnál megü­resü­lt mázsálóságra Pogány László nagy­váradi k. sótárőrt alkalmaz­la. — Végre a brucki harminczad-h­ivatalnál megü­resü­lt ellenőrségre Brunner József sopronyi kir harminczad-hi­vatali segédet, ennek helyére pedig Langer Antal magyarfalvi k. har­­minczadt ellenőrt léptette elő. VÁLASZA fenséges István főh­erczegnek a dunák­in­­neni kerületi­­örvényes tábla által hozzá intézett részvét ta­­nusitó iratra: „Nagyságos, nemes és vitézlő urak! Azon bá­natos részvétért, mellyel uraságlok felejthetlen édesatyám elhunyta felelli fájdalmamban olly híven osztoznak, szivemből köszönetet mondok; a mint hogy szívből eredteknek hiszem azon bizalomteljes ragaszkodás nyilatkozatait is, mellyekel uraságlok Magyarországban kir. helytartóvá lett legkegyel­mesebb kineveztetésem felett f. évi boldogasszony hava 29én kelt üdvözlő feliratukban irántam kifejezni szíveskedtek. •­ Magasztos példa gyanánt áll előttem ez uj pályán a boldo­gultak félszázados dicső működése; ’s az áldás, mit hála­­tlanus elismerés az ország minden részeiben hamvaira mond, hatalmas ösztönül szolgál nekem, hogy nyomdokait követve, a bennem helyzett legmagasb bizalomnak ’s irántam nyilvá­nuló várakozásnak Isten segedelmével lehetőleg megfelelni törekedjem. — Ki egyébiránt, őszinte köszönetem ismétlése mellett, minden jót kívánván, maradok czimizelt uraságlok Bécs, böjtelő hava (Okén 1847, jóakarója István m. k., kir. helytartó. ________ _ (NYÍLT LEVELEK Erős Lajoshoz, Szabolcs­ba. Öinlatiniljun­k. VT.) Magam is érzem, kedves barátom, hogy hosszabbra nyúltak fejtegetéseim, mint kivárnám volna, és azért szükséges is, hogy azokat ezúttal berekeszszem. Meglehet és gyanítom, hogy sokat mondtam, mi a pártod­­beliekre és magadra kellemetlenül hathatott. Szomorú , hogy oda jutottak a dolgok , miszerint a viszonyos foglalgatások folyamában az eféléket elkerülni alig lehet, a­nélkül, hogy a való és igaz ne szenvedjen mellette. És azért hagyjuk abba a sopánykodást a felek­, min változtatni nem lehet, és nézzük az indokokat, mellyek alkalmasok arra, hogy benneteket a dol­gok újabb fordulatival, mellyeknek eszközlői nagy részben magatok valótok, méltán békíthetnek. Nincs benne kétség, hogy azon pillanat, midőn azon édes csalódások helyére, mellyekbe ringattuk volt magun­kat, elvégre a rideg valóság lép, teli van keserűséggel és a kedélyt keményen sújtja, így például az ifjú, ki legszebb re­ményeivel a hajadonon függött, ha észreveszi, hogy ez csalfa és hittelen; — a férfi, ki élte boldogságát neje szereldéhez lánczolá , ha sejti, hogy ez máshoz kezd fordulni; — a férj, ha nincs gyermeke, melly után szíve cseng, vagy ha látja, hogy a magzat, kiért annyit fáradot­, nem felel meg vára­kozásának; — a testvér, ha hideg részvétlenséget és elide­genedést tapasztal azok részéről, kiket leghűbb barátjainak vélt tarthatni,­­ hogy mindezek sajgó fájdalmakat és keser­veket érezhetnek, belátni igen könnyű. És azért ép olly ke­vés nehézséggel jár, észszel felérni azt, hogy bennetek a dolgok legújabb fordulatai nem kis tömegét a kellemetlen ér­zéseknek költhetik fel. Nem csekély ugyanis azok száma, mellyekbe ringallátok volt magatokat és mellyektől mármost búcsúznotok szükséges. Azon ingatag hajadonnak, melylyel ölelkezni annyira szerettetek—a népszerűségnek­­ csalfaságát ’s hűtlenségét kezditek észrevenni — és búsultok. Azon asz­­szony, kinek osztatlan ragaszkodását megnyerni annyira bu­zogtatok — a közvélemény — kedvezéseiben már másokat is részesít, kegyes szemmel másokra is tekint — és szomor­­kodtok. Azon magzat, kinek nemzése és ápolása körül any­­nyit izzadoztatok — a haladás — vagy meg sem született, vagy ha megszületett is, törpe és hő reményeiteknek meg nem felel— és soványkodtak. A testvérek, kikbe a szorult­ság pillanatában helyez élek minden reményeitekéi — tin pártotok — oszlik nézetekben, szakadozik érdekekben— és desperáltok. Egy szóval: beköszönt a csalódásokbeli kibon­takozás pillanata, és innen a keserűség. Ti azt hittétek, hogy politikátokkal lehet valamit lendíteni felfelé és magatok kö­rül, és most az jő ki, hogy nem lehet bizony semmit is — és ezért haragusztok. Én ezt észszel igen jól fel bírom fogni, de közdolgok la­tolása körül távol szeretek maradni minden érzelgőségtől, és azért legkisebbé sem sajnállak benneteket, hanem ezt csak akkor tenném, ha látnom kellene, hogy a tapasztalás tanú­ságai nincsenek rátuk semmi befolyással, mert elismerem, hogy nincs sajnálatra méltóbb lény az ég alatt, mint az, ki­nek a fülei annyira berekedve, szemei olly vastag hályoggal fedve vannak, miszerint ezen értékekre a tapasztalásnak sincsen behatása. Én azonban tőlelek egészen mást várok, várom pedig azt, hogy lesz elég t­nmegtagadásnak örülni vel­em , hogy bekövetkezett elvégre a csalódásokbeli kibonta­kozás pillanata, melly alapos ön- és helyzetismerethez ve­­zetend benneteket. És azért, minél hamarább túlestek és el­­fojtjátok azon keserűséget, melly kebleteket sanyargatja, annál jobb , annál hamarább fogtok azon szerepbe vissza­lépni, melly sajátotok és mellyből csak a dolgok abnormis állásánál fogva lehet kilépnetek­­ t. i. a minoritás szerepébe. Hadd magyarázom neked meg azon szerep sajátszerűsé­gét és értelmét, m­ellybe vissza kell lépnetek , ha ügyeinket b­alásan fejteni és jobbra fordulni látni akarjuk. Reményem, sőt erős hiedelmem szerint a kormány a tapasztalás tanulsá­gait hasznára fogja fordítani, ezentúl két elvt­ől nem fog többé eltérni és azok szellemében fog kormányozni. Először, örö­kös éber figyelemmel fogja kísérni az ország szükségeit, a vélemények fejleményeit, és így mind a törvényhozási téren maga fogja készen formulázni a valódi szükség-javasolja törvényhozási intézkedéseket, mind pedig közigazgatásilag mindazt létesítendi, mihez a törvényhozó tesz hozzájárulása nem szükséges, és a­mi törvényszerűleg közigazgatási körbe tartozik. Másodszor, meg fog maradni azon üdvös elhatározása mellett, hogy azokat, kik az ő m­egzs­bbasztására minden módon törekednek, alkotmányszerűségét el nem ismerik és rosz szándékokról gyanúsítják, a végrehajtó hatalom eszkö­zeivé, bírói hatalom részeseivé, mennyire tőle függ, nem te­­endi. Ennek természet szerint több következése lesz. Min­denekelőtt többsége lesz a kormánynak a törvényhozási té­ren és erős pártja, melly őt a közigazgatás és véleményi me­zőn isl ápolandja. Ezek következtében erkölcsi tekintélye és súlya növekedvén, hatályosabban fog kormányozhatni az ed­digi eszközökkel, és a hiányzókat alkotmány vagy törvény körén kívül keresni, nem lesz semmi hajlama. És ez egy eredmény; másik az, hogy homogénebbek lévén az egész kormányzási gép kerekei, az sokkal jobban és nagyobb si­kerrel fog foroghatni, és egyszersmind azon eszmezavar is megszűnik, melly abból származik, hálálják az emberek, hogy valamelly kormány elleneinek legyezgetése és kegye­lése által, minden lépten elveit tagadja meg, és határozat­lanságát azzal járó gyengeségével együtt elárulja. Az illy si­kerek vissza fogják adni az elméknek az önbizalmat, és ki fognak bennünket emelni azon hibánkból, hogy mindent egy­szerre akarunk , sort várni nem tudunnk , és ha tettünk vala­mit, még mielőtt az eredményét kifejtette volna, már ismét mást és többet akarunk. És ez még nem elég. A kormány kiemelkedve elvégre azon sajnálatos állásból, mellybe magát besaváglyáztatni engedte, meg fogja ízlelni a többséggel a­­kormányzás jóvoltjait, malasztjait és igy azon többség ro­­konszenveit, mellyre támaszkodik, becsben tartak­olja, és mivel egy részről minden alkotmányos országok példája arra tanúja, hogy kormány többségét úgy és azon eszközökkel tarthatja meg, mellyekkel szerezte, t. i. ha törvényszerű, nemzeti, alkotmányos és haladó, természetesen haladó, al­kotmányos, törvényszerű és nemzeti fog maradni, mi alatt más részről sohasem felejteni­i azt, hogy olly dynassiáknál, mellyek nem benn laknak a honban ’s külön­ szerkezetü né­peken uralkodnak, az alkotmányos nemzetek ösztönszerü féltékenysége jogaik iránt soha egészen meg nem szünhetik, és igy ezt bármikép felbizgatni óvakodandik. Ezen állapot összeségét nevezem én alkotmányos monarchiának a szó igaz értelmében. Véleményem szerint dolgaink ezen irányt veszik és ezen szellemben felfedeznek. Ámde, ha ez így van, a tié­tek nem lehet tovább azon szerep, mellyel eddig játszottatok. Hadd lássuk tehát ezen új helyzetben, mi a ti természetes szerepelek. Noha még csak reményeim vannak, de mint bevégzett tényt teszem fel, hogy nagyszámú csalódásitokból kibonta­koztatok, és a kénytelenségnek engedtetek. Ebből mi követ­kezik ? Természetesen az, hogy meg fogjátok eljárástokat változtatni. Politikai elveitek és czéljaitok mellett megmarad­hattok,de nem fogtok systematice törni a kormány ellen, nem fogjátok kormányzását nehezíteni, nem fogjátok tőle megvonni akarni azon módokat, mellyek segélyével lehet egyedül ha­tályosan kormányozni, a nemzetiség terjesztésében semmi erőszakot és kényszerítést alkalmazni nem fogtok , nem fog­­j­átok csupán magatokat hazafiaknak tartani, és ez­által az ellenpárt szenvedélyes háborúját provokálni, nem látandjátok minden kormányt rendeletben és hivatalnokban az absolu­­tismus eszközeit, nem fogjátok az ellenvélemény elriasztása és elnémutása által eszméitek győzelmét eszközölni akarni, nem fogtok egyszerre sokat markolni, tekintettel lesztek az átmeneti processusban nélkü­lözhetlen stádiumokra , és ala­pokat fogtok lerakni igyekezni a tovább és magasabbra építhetés czéljából. Az i­lyen józanabb eljárásnak mi lesz természetszerű morális eredménye? A kormán­ynak azon aggodalma , hogy a haladási és úgynevezett liberális eszmék nálunk eddig, valóságos kormány­ elleni eszmék szövetségben, és ezen utóbbi eszmék képviselőinek szós­zó­­lása mellett hozat­án rendszerint szőnyegre, a haladási esz­mék győzelme , egyszersmind a rendesenség és kormányf­elgyengülés eszméinek diadalát is magában találja foglalni, el lesz egészen távoztatva, és ez által ő a szükséges átala­kítások formulázására és keresztül­élésére, minden veszély nélkül el fogja magát tökélhetni. Ellenpártotok, ha egyszer eszméiteket és eljárástokat veszélyes szövetsége­seiktől megszabadítottátok, sokkal hajlandóbb lesz azokat méltánylani, nyugtalanság nélkül fog reátok tekinthetni, könnyebben megbarátkozhatni velük, az ellenvélemény kép­viselőinek és eljárásuk józansága és mérséklete, kedvező nézeteket fog kelteni maguk ezen eszmék iránt, és a párt a szellemű idegenkedés és szükkeblű­ség következményeit sze­lídíteni fogja. A vita­t­á­s és vélemény­harcz, mind a sajtó mind a köztanácskozások terén — mnr nélkülözhetően kellékei az alkotmányos után történni kellő átalakításoknak — higgadtabbak, több oldalúbbak, gyökeresebbek, mé­lyebbek leendőnek —az eredmények végre, minden irányban gyümölcsözőbbek, megnyugtatóbbak , kielégítőb­bek. Öszvefogva ezeket, világos, hogy a valóságos alkotmá­nyos kifejtés a ti minoritástokat egyenesen postulálja — fel­téve természetesen, hogy igazam van abban , mit felebb a kormány jövendő politikájáról állítottam, mert ha nincs iga­zam , úgy még azért nem következik ugyan , hogy nektek legyen , de annyi bizonyos, hogy akár többségben akár ki­sebbségben legyetek, mindegy , mert ez esetben mire szük­ségünk van, elérni úgy sem fogjuk , és alkotmányos­ságunk alig leend egyéb,­­ ízott malasztnal. Ezen eredményeket várom én kedves barátom, és mond­hatom , ezt várja pártom azon új szereptől, mellybe vissza­lépésieket eszközölni akarjuk. És ti mégis azt mondjátok, hogy mi akarunk benneteket nullificálni? Ti mondjátok ezt, kik tudjátok, hogy pártot, valami a fejét bírja, nullificálni nem is lehet! Formáljatok politikai iskolát, jöjjetek maga­tokkal tisztába, regeneráljátok magatokat, hozzatok be fe­gyelmet soraitokba, őrködjetek az alkotmány felett a meny­nyit tetszik, de tűrjétek, hogy mások meg a felett őrködhes­senek, nehogy ebből, a nézeteitektől eltérő elemek megzsib­­basztása legyen; opponáljatok, de ne a létező viszonyok által reánk szabott kénytelenségeknek, ne a normális kifej­lődés kellékeinek ; tűzzetek ki eszméket valósításul, mely­­lyekn­ek benső hasznosságuk és gyakorlati kivihetőségüknél fogva jövendőjük van, és pártoloknak is lesz jövendője, nul­­lificáltalni soha sem fog, és mindig megmaradand a hazai ügyek fejlődésére azon befolyása, mellyet illy feltételek mellett, még az egyesek munkássága sem szokott soha is nélkülözni, D­e más részt, váljatok végkép még minden tur­­bulentiától; minden kurucr reminiscentiáktól; az alkotmány feletti őrködést ne a kormány megzsibbasztásában keressé­tek; ne vonakodjatok a hazaszeretet lelkesedését a higgadt megfontolás és körültekintés sugallatai által mérsékelni; barátkozzatok meg azzal, hogy a kormány őszinte és eré­lyes közremunkálása nélkül boldogulni nem fogunk , ennek állandó megnyeréséhez pedig egyéb kívántatik ph­rasisok és ömlengéseknél, mellyeket aztán a tények kinevetnek; hri­­gyélek el valahára, hogy olly kormány, melly nem egy nemzet ragaszkodásán, hanem egyedül néhány osztály ki­váltságain feneklő alkotmányt, tisztel, ápol és fejleszt, bi­zonyosan távol van minden alkotmány­ellenes szándéktól; győzzétek meg magatokat, hogy egy kormány, melly a nem­zetiség terjedésének mindig újabb mezőket, szilárdulásának mindig újabb biztosítékokat ad, nemzetellenes nem lehet; a­mi pedig eszméitek valósítását illeti, bízzatok a haza nem­­létében, bízzatok végre az időben, a század szellemében, eszméinek hatalmában, állhatatos kisürés­ükben, és­­nem lesztek soha is nullifi­álva! Ilyen,barátom, alkotmányos országban a minoritás sze­repe— könnyebb mindenesetre a többségénél, mert keve­sebb felelőséggel és több kényelemmel jár, valamint iroda­lomban könnyebb rend szerint a kritikusé, az íróénál Az al­kotmányos létezésnek az egyik legnagyobb malasztja, az o­ly társadalmi formának , hol közélet van, és a nemzet ön­­dolgainak kormányzására befoly , hol a szó szabad , és a véleményharcz mezeje tág és nyitott, az egyik legtöbb jó­­voltja, hogy nem csupán a hatalom részeseitől függnek a dolgok fejleményei, hanem van tér, hol az eszmék hatalma megpróbálkozhatik, van hol az egyesek és vélemény-rokonok is kifejthetik azon erőt, mellyel beléjök plántált a gondvise­lés, és működhetnek szabadon önnézeteik szerint, nem csu­pán önmaguk, hanem embertársaik javára és boldogítására. Ápoljuk ezen állapotot, és tanuljuk meg azon helyzeteket, mellyek körében kínálkoznak, közhaszonra fordítani. Azt tartom, itt van úgy a többségnek, mint a minoritásnak fel­adása. Öszvesommázva mind­azt, mit ezen hosszú hal levél fo­lyamában elmondtam, abban központosítom véleményemet. Barátim , ti most ellenzéki kört állítottatok , és így a körök eszméjével megbarátkoztatok; húzzunk tehát mozgalmaink körül is egy , de hármas vonalból álló kört. Legyen az egyik vonal az egymás iránti kölcsönös türelem , a másik az, mit a Jelenkor igen helyesen, és előtte már mások és mi is, „a birodalmi kapcsolat méltányos igényeinek“ neveztünk, a har­madik végre , melly mind ezt átöleli, legyen a polgári társa­dalomban nem nélkülözhető tisztelete a tör­vények­nek és törvényes tekintélyeknek. Maradjunk ezen körön belül, ba­rátom , és jól állok, hogy fejleni fog az alkotmány , neme­sedni és szilárdulni a nemzetiség, gyarapodni a jólét, és tisztelteim a magyar név;— ellenben jól merek áll mi arról is, hogy ha e körökön túlcsapongunk , hanyallanunk, sorvad­nunk és végre, — meg sem sajnálva, hanem k gúnyolva, — veszni fogunk! És ezzel leteszem most a tollat. Ajánlom újra is figyel­medbe az uj Jelenkort, mellynek csak commentátora sze­rencsétlen, de legújabb czikkei nagy figyelemre méltók. Nem

Next