Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-03-26 / 565. szám

Ezen lapok m­inden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vásárin jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten h­á/.hoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban (ifj. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­saráért 5 (ut­) ez. kr. fizettetik Péntek , §: 365. Martius 28.1847. . BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni hekben a kiadóhivatalban, hatvani nt.­ozai florráth-hizban 483 ik szám alatt földszint és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. „BUDAPESTI INIRADÓ“-nk I. évi ápril.júniusi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben 2 ft’48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pen­gőben. Az előfizetés elfogadtatik a kiadó­ hivatalban, h­atvani-utczai Hor­v­á­t­h-házban 483 szám alatt földszint, és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A Pesti Hírlap zá­pora a nép ügyében II. — Felszólítás minden a nemzeti becsületet szi­vén viselő magyarhoz a hazai műemlékek ügyében. Megyék: Közgyű­lés Szabolcsban. Budapesti hirharang. Magyar nevelési társulat. Felelet Jócsnak. Aradi hirek (Takarékpénztár. Gyászmise. Szinház.) K­ü­­­fö­l­d. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Amerika. — Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahozások. Nemzeti színházi játék­rend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Duna-vizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. (A P. Hírlap zápora a nép ügyében. II.) „Má­sodik éve — igy szól a Pesti Hírlap (828. sz.) — hogy a közönségnek tanúi vagyunk, ez éveknek termése középsze­rűnek nevezhető, ’s igy a bajt, melly e nyomort okozá, nem az ég mostohaságában , hanem inkább az ország belső organismusában kell keresnünk."­ Nevezetes egy sentential Második éve már a nyomornak (a mi tel­jességgel nem olly súlyos, hogy tökélyesebb közlekedési eszközök, ’s következéskép termékeink tökélyesebb eloszol­­hatása által majdnem érezhetlenné ne válhatnék!): „tehát állományunkban (constitutio, vagy status?) beteg va­lami, azért senvedünk" . . . A P. Hírlap bizonyosan szereli, mint némelly igen mély gondolkozásu emberek, erősen messze keresni az okokat, mellyek valamelly közel levő bajt szültek... nem­rég egy franczia történetíró a fran­­czia forradalom okát a constanczi zsinatban találta fel,m így a P. Hírlap is, mivel a tót és rusznyák a kárpátok kopárságain két év óta szükséget szenved, tehát a baj a nyolczszázados magyar alkotmányban rejlik­; ha a jelen és jövő évben bő termés lesz — adjon is az Isten! — a P. Hírlap szerint al­kotmányunkban valami egészséges van, azért lesz jó dolgunk. A hatalmas britt nemzet miniszerei egy hasonló, de sokkal súlyosabb ügyben, közelebbről egészen kü­lönböző , nem ollyan mély, hanem sokkal egyszerűbb, sőt banális, de azért alkalmasint igazabb vallomást adtak Viktó­ria királyné szép szájába, az összegyűlt parlament előtt, t. i. „a burgonya már két év óta beteg!"— Ezen már két esztendős burgonya-betegség és középszerű gabonater­mésből a P. Hírlap mély státusférfia nemcsak a magyar al­kotmány és állodalom százados nyavalyáját, hanem más, nem kevésbbé tetemes kórságot is okoskodik ki. Azt l. i., „h­o­g­y jobbbágyainknak legnagyobb része . . . való­ságos proletarius" (826. sz.), — meg máshelyt (829. sz.): „Hol egyes vidékek lakói, mint nálunk a felföldi tótok, munkát keresve, egész csoportokban húsz, harmincz mért­földre vándorolnak, ott a pauperismus már létezik ’sat." A P. Hírlap m­ég csudálkozik is és meg nem foghatja, mikép kerülhette el eddig ezen rettendes társadalmi állapot, a gondolkozókat kivéve, más emberek figyelmét,és azt csak annak tulajdonítja, hogy már igen megszoktuk Mi is csudálkoznánk, ha ezen új társadalmi állapotainkat fölfedező gondolkozóink valahogy össze nem találták volna té­veszteni a mit álmodtak azzal, a­mit imettek láttak,— mert ezelőtt csak két évvel még a P. Hírlapnak sem jutott volna eszébe, valóságos proletariusoknak nevezni a nyári munka idején hegyeikről a térségre lelőni szokott munkások csoportjait; — az országot nem húsz, harmincz mföldre, de széltiben hosszában járó k ólokat, kik szövetárus sátraikkal az ország minden piaczait ellepik, ’s ha otthon testvéreik, ro­konaik zabkenyérrel élnek is, azért mégis vagyonosoknak mondhatók; M ama munkás csiki székelységet, melly aratás végével csépel vevén vállára, elhagyja az édes tűzhelyt, Er­délyt ellepi, ’s mialatt otthon maradt övéi csekély termései betakarítják és kicséplik, azalatt aczélos izmainak és egy­szerű szerszámának segélyével annyi gabonát keres, mennyi a család csaknem egész évi fentartására elégséges ’s melly­­nek hegyi legelőin, mindamellett hogy napszámra ötven mérföldre is eltávozik honától, népes csordák tanyáznak.. . A P. Hírlap uj jószivü rémlátásai szerint mind proletarius, a ki vagy egyszer napszámra talál menni, ’s mivel a zsellér­nek rendes keresete a napszám ’s véleménye szerint a telkes jobbágy sem élhet meg e segélyforrás nélkül, tehát e két osztálynak majdnem összes népessége, valami 8 millió lé­lek, mind proletarius. A mi felfogásunk szerint azonban, és ezzel úgy hiszszük az európai felfogás is egyezik, proletarius és pauper az, ki­nek kenyere máról hónapra bizonytalan. Hogy illyen prole­tariátus és pauperismus a P. Hírlapnak csak visióiban jelen­hetett meg, azt némelly vigyázatlan — tán inkább: I­u c­i­­d­us — pillanatiban maga is bevallja, mert már utolsóelőtti „Nyomor és óvszerei" czimü czikkében egyhelyt igy szólt. ..jelenleg az úrbéri viszonyok szükségkép­ei pedig növekedő népességünkkel arányban, mindig növekedő sebes­séggel vezetnek a pauperismushoz ’s az utol­sónak berekesztését e mondással kezdi: „Pauperismus­­nak sietünk elibe." — Tellát csak sietünk elibe, midőn az öt czikken keresztül mindig azt igyekezett megmutatni, még pedig számokkal, hogy már benne va­gyunk , ’s legelőször is azt mondotta ki, „hogy a pau­perismus már létezik ’s minden jobbér­­zékű dán „képzelödést“t akart mondani ?) hazafinak kötelessége, nem eltakarni a bajt, hanem óv­szer­ek­et keresni, m­i­k ál­tal annak terjedése el kerül­tessék." — Lássuk csak, minő hitelt érdemelnek azon számítások, mellyekkel a P. Hírlap a magyar panpe­­rismust akarja bebizonyítani, ’s vájjon nem álomban látott számításokkal akarja-e a hazafiak jobb érzéseit felhíni, mi­dőn azokra bizony másnemű valódi számítások is elég tág mezőt nyitnak? A számok mindig imponálni szoktak, mert a közönség ritkán vizsgálja meg azokat közelebbről ’s ez elő­­vélem­ényben az iró is gyakran könnyelmüleg bánik velök*). Mindjárt „A nyomor és óvszerei" czimü legelső czikkben (826. sz.), hogy a paraszt úri tartozásainak elvi­­selhetlenségét bebizonyítsa, illyen számítást csinál a P. Hír­lap ; középszámítással 40 holdra teszi az egész telki állo­mányt, ebből szántóföldnek 24et, ebből ugarnak­­30t, és a fenmaradt 16 holdnak évi termését őszi és tavasziban össze­sen 80 köbölre, teszi, tehát 1 holdra 5 köblöt. Azonban, hogy a 36 pengő forintra szá­mított kilenczed és tized­­beli tartozást még 36 pengő órinttal szaporítja, az 54 szekeres napszámot is 40 pkrjával számítja. E szerint a füstpénz és közadó 115 pffival együtt 88 pftra teszi a pa­rasztnak csak úri és közadóbeli terhét­­, mekkora lesz még az, ha hódinak odaladigált számait is hozzáveszszük ! Ezzel az iró bebizonyítja a paraszt terheinek viselhetlenségét ,s „hogy a nagyobb rész napszám és más mellé­kes keresetek által lévén kénytelen megsze­rezni szükséges élelmét, tehát valóságos pro­letarius.“ Ezzel az iró meg nem elégszik, hanem egészen elfoglalva a torzelvtel, mellyből kiindult ’s korlátlan urasága alatt az előítéletnek, melly okoskodásaiban vezérli, egy ké­sőbbi számban (830.) még azt is bebizonyítja, hogy előbb semmit sem bizonyított­­, hogy napszámból, mint előbb ál­­litá, az úrbéres meg nem élhet, ’s annak bére nem 40, ha­nem 4 pkrt sem ér. Felveszi ugyanis, hogy a művelés alatt álló nemesi birtok teszen mindössze 13,464,822 holdat; az egész jobbágytelkek száma 250,000et, a zselléreké 900 ezeret. Ezek után járul ama nemesi birtok megművelésére szekeres napszám 13,500,000, gyalog napszám is ép eny­­nyi. Ha ezekhez még ennyi pénzes napszámot adunk, meg lesz művelve a nemesi birtok. Igen, de azt a 250,000 egész telket 750,000 apróbb lelkes parasztcsalád birja, mellynek egész évéből csak 36 napot foglalt el amaz úrbéri és pénzes munka. Szintúgy a 900 ezer család zselléréből csak 30 munkanapot. Öt főre számítva (a P. Hírlap szerint) egy csa­ládot , teszen e népesség 4,500,000et, mellyből minden házra két munkaképest számítva, a munkások száma lesz : 1.800,000 ’s ennek az úrbéri föld megművelésén felül ma­radott műves napja körülbelül 486,000,000. Ezzel az iszo­nyú napszámmal concurrálhat a zsellérnépesség a telkes job­bágyoknak. De mire? A nemesi birtok meg van művelve;— az úrbéreseknek igen csekély része lehet egész éven át el­foglalva saját birtokával is, — a nagyobb résznek napszámra kell járni, hogy megélhessen, mondja a P. H.,­ sőt már a 14 telkes „valóságos proletarius" (831. szám), mert csak idegen munkából élhet meg, itt is egy pár 100 millió műves nap marad szabad rendelkezésre. A városoknak forduljon tehát? Ezek igen keveset absorbeálhatnak, mert megvan saját zsellérnépességök ? Mi történik azzal a 40 piros napszámmal? De mi történik főkép azzal a 4,500,000nyi zsellérnépességgel, mellynek két karja erejénél egyebe nincs , és azt csak 30 napig értékesítheti? Vagy ezen 30 nap alatt annyit kell keresnie, hogy 365 napig vele kijöhessen, vagy ha , mint proletarius , napibérével csak máról holnapra élhet, egy esztendőben , Isten tudja hányszor, kell éhen meghalnia!... Látni való , hogy mindez csupa absurdum. A P. Hírlap, hogy olvasói elméjében még csak nyoma se maradjon a kétségnek az iránt, hogy mi a teljes proletariá­tus korszakát éljük, ezt a földbirtoknak nálunk legmesz­­szebb ment elapritásából is be akarja bizonyítani’s egyszers­mind azt állítja, hogy mi világos ellenmondásba estünk, mi­dőn hazánk népességének sorsát, a birtok­élvezet tekinte­tében „bámulatos elbizottsággal" fölibe tettük Angliáénak, hol 18 millió népességből 1'/1 millió foglalkozik földműve­­léssel,s ebből is csak 300,000 élvezi a birtoklás örömét, midőn nálunk körülbelül csak paraszt család 750 000, és Francziaországénak, hol 35 millió népességből 10 millió földbirtokos, tehát oliy eloszlása van a földnek, mellynél fogva a népesség nagy részének szegénység és munkátlan­­ság miatt pauperismussal kell küzdeni. Itt ellenmondás nincs, mert mi azon elv szerint: corruptio optimi pessima, csak azt akartuk mondani, mit a P. Hírlap is ismételve elis­mer, hogy t. i. a földbirtok szétporlása veszedelmes az egész közjóllétre nézve, ’s hogy mi ez állapotot hazánkban ’s ki­vált a jobbágyságra nézve, mellynek sorsát törvényhozásunk igazán bölcsen biztosította, egyátaljában nem látjuk. A P. Hírlap már azt erőktödik bebizonyítani, hogy nálunk a parasztbirtok jobban el van aprítva, mint Francziaországban a földbirtok általában véve. Hogy ez merő tévedés, mindjárt látni fogjuk. — Előre is meg kell vallanunk, hogy hibáztunk, mikor Francziaországban 10 millió földbirtokost vettünk fel. A hiba csekély volt: 10000000 földbirtokot (céle fonciére) kellett volna mondanunk, mellyek az adó- és te­­lekkönyvekben külön rovat alatt állanak, de azért többen egy birtokosnak is, ki különböző helységekben is bízhat­ó lehetnek tulajdonai. A dolog igy áll: Francziaország népes­s­­ége teszen 35 milliónyit,7 millió családot; ebből a föld­birtokra esik mintegy 5,500,000 család , 27—28 milliónyi népesség. Ezen 5'/2 millió családból 3,900,000nek birtoka kisebb 8’/1 (1200 öles) holdnál, úgy, hogy 190 millió lélekre egyenkint nem esik több i,s a holdnál. És ha a jövedelmet veszszük a földbirtokosok állapotának mértékéül, még meg­lepőbb adatokra akadunk, mert ezen 5­/a millió birtokos család közel 2,602,705 családnak jövedelme kevesebb 20 p. ftnál, 873,997 családnak kevesebb 40 p.ftnál, 737,126nak 80 pftnál, és igy tovább. E szerint 4,213,828 család kényte­len megélni 80 p­ftnál kevesebb jövedelemből. Mind­ez a P. Hírlap nézete szerint proletarius,­­és mi is megengedjük, hogy ama 20 pft. jövedelmű osztály közel áll ahoz. De lehet-e ná­lunk a P.H.-pal azt állítani, hogy e dologgal mi még roszab­­bul állunk? Az alsóbb nemesség egy része,igaz, közel áll a proletariátushoz, de ez csak néhány ezer családra megy leg­feljebb is; a jobbágyságra nézve a törvényhozás bölcsen meggátolta a baj harapozását ,s ha egybehasonlítjuk az úr­béres családok számát az úrbéri birtok terjedelmével, azon­nal meggyőződhetünk , hogy földművelőink ez osztályában proletariátusról beszélni még kora, é s ha egy ügyetlen örök­váltsági intézkedés a ragadványnak zárt kaput nem nyit, al­kalmasint nem is lehetene róla soha szó. Az úrbéri birtok, mint a P. Hírlap állítja, 13,000,000 hold lévén, ha e meny­­nyiséget 750,000 család között felosztjuk, mindenikre 1773 hold jut,­ két annyi, mint Francziaországban 3,900,000 földművelő család mindenikére. A hoszszú vitának vége csak az, hogy a P. Hírlap úgy tesz, mint az igen buzgó szóló, ki kevés polyvájának elhí­vására szélvészt kívánna, mi a magot is elvinné. Hogy az örökváltságnak a tulajdoni jog sérelme — ’s tegyük hozzá : az úrbéreseknek is kára nélküli eszközlését, a köztehervise­lés elvét, jobb birtokolási törvényeket, a földművelést elő­segítő hitelintézeteket ’sat. motiváljon: körülbelül 8 millió proletariust akar nálunk látni,­­s mivel ezen visioját még ol­vasóinak is meg akarja mutatni, egyik megmutatásával a másikat teszi semmivé. .. Előbb azt akarja megmutatni, hogy a telkes jobbágyok nagyobb része proletarius, mert napszámra-járás nélkül meg nem élhet; továbbá, hogy még a kitünöleg proletarius zsellérnek sincs mire napszámra jár­jon ; aztán, hogy a magyar parasztnál, ki húst nem is igen lát, ember nyomorultabbal nem él; majd meg azt ismeri el, hogy a földesu­raknak tömérdek jöve­delme van a regálékból, melly sok országnak aceisájával is felér, ’s hogy kenyere ’s szalonnája mégis van a magyar parasztnak is; végre maga is bevallja, hogy csak „pauperismusnak sietünk eb­be." Mennyi erőködés ezen szappan-buboréknak lég­­beeresztésére ! Mikor a P.Hirlap ide jutott, akkor már a vi­­sio kétségkívül eltűnt volt. Nekünk nincs szükségünk eféle rémlátásokra, hogy ugyan azon dolgokat óhajtsuk, melye­ket a P. Hírlap „Nyomor ’sat." czikkeiben kifejezett; midőn a P. Hírlap hazánkban a proletariusok millióit látja, mi azt hiszszük, hogy álmot lát, ’s ha a munkabeli hanyagság, rest­ség és kivált gondatlanság — ez általános régim­e-je a ma­gyar közgazdaságnak — a népünkre ollykor, istentől küldött szükséget öregbítik, sőt néha még elő is idézik, átaljában véve a szegény ember dolga mégis jobban van Magyarországon, mint másutt. Ezen nézleti modor­ban van köztünk a különbség. Abban sem bánjuk, legyen öröme a P. Hírlapnak, hogy ő szeret a szabadságról, akár kell akár nem, beszélni, midőn mi szeretjük azt élvezni, azt tartván, hogy a szabadság ollyan szent, mint az istenség, melly iránt a második parancsolatban áll, hogy az ő ne­vét hiába fel ne vegyed! FELSZÓLÍTÁS minden, a nemzeti becsületet szivén viselő many­árhoz a hazai műemlékek ügyében. Míg más nemzetek multjuk mind azon ereklyéit, mellyek egykori műveltségek és fények felől tanúságot tesznek, nagy gonddal, magányos, egyesületi és országos költséggel fentartják, meg­őrzik , megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a műveit vi­lággal köztik, műértők és tudósaik azokat vizsgálataik ta­nulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázs­fényében támasztják fel halottaikból, addig mi, hidegek régi dicsőségünk és annak emlékei iránt, azokat is, miket elmúlt századok viharjai megkíméltek, lelketlenül vagy észre sem veszszük, és legjobb esetben az idő pusztító fogának , sem­mit sem téve, zsákmányul engedjük, vagy magunk elveszeszt­­jük , a legtiszteletesb romokat széthányatjuk, hogy uj há­zaink néhány kővel olcsóbban épüljenek; a faragásokat szét­szórjuk , hiszen nem canovai kéz sima remekjei; falmetsz­­vényeket bemeszelünk, hogy azok vagy vallási nézetinket ne bohványkoztassák, vagy tarkább képeknek engedjenek helyt; síremlékeket elpusztítunk, a követ vályúnak vagy kö­vezetnek használjuk, ha érez , azt néhány forint végett beol­vasztatjuk, tartalmukat pedig kegyeletien kézzel kivetjük, nem kímélve még az öltözetek érdekes maradványait sem ; a harcz és béke életét szépített fegyvereket és egyéb eszkö­zöket, mikben az anyag becsével gyakran meglepő műgond és képzelem-játék találkozott, vagy alakjából kivéve tesz­­szük folyó pénzzé, ,vagy a hozzájok tapadt hagyományokból kivetkőztetve zsidó kézre bocsátjuk; felírások mellett rész­vételiül haladunk el, vagy letöröljük, ’s így tovább ! Miután e kép sokat megemésztett az idő, még többet a belháborúk évei,’s legtöbbet az értetlenség, lelketlenség és kegyelet­ *) Az 554dik számú Híradóban F. igen röviden és csattanó­san mutatta meg , milly értelmesen és szerencsésen űzi az arith­­metikát a P. Hírlapnak egy igen lódi - veti számvetője, — mint épen a majom a borbélyságot.

Next