Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-16 / 662. szám

Esen­­­apok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre b Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban heten­ként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények min­den négyszer hasábozott apró­­betűs soráért vagy ennek helye­ Csütörtök 662. BUDAPESTI September 16. 1847. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ütk­ozat Horváth-házban 5-3 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s a külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó körútja (Ő fenségének fogadtatása Zemplénben és Szabolcsban.) Elő­léptetés. Hibaigazítás. Megyék: Közgyűlés Liptóban. Budapesti hir­­harang. Magyar gazd. egyesület aug. 26kai közgyűlése. Ismét szent Gellért hegye .Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolor­szág. Törökország. Afrika. Hivatalos és magánhirdetések. ■AfiYAIteillZÁG én ERDÉLY. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA. Sárospatak, September 9-én 1847. September Adika volt Zemplén­­megye rendeire nézve azon régen epedve várt öröm­nap , mellyen István főhgnek a szeretve tisztelt kir. helytar­tónak, a dicsőült 50 éves nádor méltó nagy fiának és az or­szág minden törvényhatóságai által már előlegesen megvá­lasztott utódjának , kir. fenségének a megye kebelébe tett szerencsés megérkezését ünnepélyesen üdvözleni volt alkal­muk. Ugyanis a történeti nevezetességű rozgonyi vidék men­tiben az úgynevezett dargói hegyek lánczolatán a fent emlí­tett napon mintegy 11 óra tájban ő fensége Zemplén megye határaihoz érkezvén a felállított díszes tábori sátorok alatt a magas vendégre várakozólag tanyázó, kirendelt megyei kül­döttség által ünnepélyes hódolattal fogadtatott, melly tiszteletteljes üdvözöltetését ő fensége nyájas leereszkedéssel fogadván, a megyei küldöttség kíséretében 12 óra után lá­tására öszvegyülekezett nagy néptömeg harsány éljen kiál­tozásai közepett Terebes városába szerencsésen elérkezett, a­hol is özvegy gróf Andrássy Károlyné született Szapáry Etelka grófnő háziasszony és jeles fiai gróf Andrássy Manó és Gyula hódolatteljes fogadtatásuk mellett a díszesen elrende­zett szép kastélyba beszállani kegyes volt; itten a küldött­ség tagjai körében, a magas vendég tartós egészségéért ürített számos áldomáspoharak mellett ebédelvén, ő királyi fensége délutáni 5 óra után a fiatal Andrássy grófok serény előfogatt lovaikon S. A.-Ujhelyen a megye székvárosán ke­resztül , hol a többek között a Sátor-hegyen famáglyákból rakott I. F. H. (István főhig) fenséges nevének három első il­­luminált betűi ragyogtak az utasok ebbe, mintegy estvéli 8 órakor, az utczák kivilágítása mellett szűnni nem akaró harsány éljenzések közepett a s.-pataki hires várba, melly lső András királyunk ideje óta fenségesebb férfiúnak ka­puit fel nem tárta, szerencsésen megszállott­ . . Ezen ős­vár jelenlegi birtokosainak: regeczi Breczenheim herczeg­­nek és ritka női tulajdonokkal díszes hitvesének a nyájas Schwarzenberg Karolina herczegnőnek jutott osztályré­szül azon nagy szerencse, hogy István kir. helytartó e fenségét magas vendégeket hódolatteljesen szállásra elfo­gadhassák. Másnap, azaz sept. 7kén, reggeli 10­ órakor legelsőben is Zemplén megyének a főisp. helytartó által ve­zérlett tisztelgő küldöttségét, báró Vay Miklós koronaőr, fő­udvarmestere és katonai segéde kíséretében fogadván el ő kir. fensége, a megye nevében a főjegyző mint szónok által egy jeles szerkezetű beszéddel üdvözöltetett, mellyre ő kir. fensége kellemes hatású férfias és erélyes magyar válaszszal felelni kegyes volt, biztossá tevén egyszersmind a megye rendéit, hogy bár eddig nem volt is alkalma e szép magyar hazáért, kedves saját honáért a tény mezején működhetni, de jövendőre dicsőült atyjának, a nagy nádornak nyomdokait szilárdon követve, reményű, több alkalma leend szavait ha­­zafiságos tetteiben is a nemzet előtt bebizonyíthatni. Az ün­nepélyes tisztelgésnek végeztével a főisp. helytartó által a küldöttségi tagok külön ő fenségének névszerint is bemutat­­tatván, ez alkalommal egyszersmind ő fensége többekkel nyájas leereszkedéssel társalgani kegyes volt. Ezután szom­széd­os Ungmegye szintén saját főisp. helytartója által ve­zérlett díszes küldöttségét, majd a Ferdinánd-huszárezred tisztikarát, Patak városa küldötteit, a helybeli ref. collegium professorait és végre a megyében lakozó izraeliták alázatos tisztelgő hódolatukat bemutató választmányát kegyesen fo­gadván , bátran elmondhatni, hogy mindenkinek szivét István főherczeg magas személye iránt azonnal meghóditá! A fen­séges kir. helytartónak tiszteletére a birtokos herczegi pár a várban 60, a városház nagy teremében pedig 70 személyre gazdagon terített asztaloknál ünnepélyes lakomát adott, melly alkalommal ő fensége a kir. helytartó, a hűné háziasszony, a herczeg és b. Vay Miklós országos főbiztos ’sat. kíséretükben a városháznál lakomázott vendégeket, az utczákon csopor­­tozott néptömeg éljenzései között magas megjelenésével sze­mélyesen is szerencsésíteni méltóztatván, az étterembe tett megérkezésével ünnepélyes áldomási felköszöntéssel tisztel­­tetett meg, mit is ő fensége kegyesen viszonozván, egyszers­mind ezúttal is a vendégek között többeknek jutott azon nagy szerencse, ő cs. kir. főherczegsége nyájas és mindenkit egy­­iránt elbájoló magyar társalgásában részt vehetni. Ezután az újólag zajosan kitörő és szűnni nem akaró éljenzések, öröm­kiáltások és álgyudurrogások közepett ismét a várba térvén vissza ő fensége, estve felé az itt tanyázó Ferdinánd-huszár­ezred derék hangászkara zendült meg ő fensége szállásának ablakai alatt, majd ezt fölváltva a helybeli ref. főiskola éneklő kara legelébb „Tartsd meg Isten királyunkat“ gyönyörű nép­­hymnusz, később más népdalok által is kívánt a magas ven­dégnek lisztelkedni; beállván az estre, az egész város ki jön világítva, a várnak kivilágítása igenigen szépen mutat­kozott , különösen transparentben az ünnepeltnek neve „István“, a ref. collegium épületének homlokzatán álló transparent is csinosan tűnt elő, hol Magyarország czimere alatt ezen dystichon volt olvasható : „Hunnia! . . czimeredet mi dicső fény lengi keresztül; István két napkint, sugara rám mosolyog“ a városi gyógyszertár is szépen ki volt világítva, mellynek díszét ezen ügyesen metszett sorok még inkább emelték. „És Buda bérczeiről lehanyatlott napja magyarnak, István főherczeg fényre deríti megint!“ a városházán is több száz varázsfényben ragyogó lámpákból öszverakott „István“ név egész a Bodrog csendes tükrbre vető tündöklő sugarait; nagy kár, hogy ezen fényes kivilá­gítást a megeredt esőzés miatt csak kevés ideig lehetett a nagy közönségnek élvezni. Másnapra kelve azaz sept. 8kán a már azelőtt három nappal gróf Széchenyi István által a Bodrog szűz hátán a pataki ősvár aljáig felúsztatott „Pan­nónia“ gőzös az egész megyei küldöttség kíséretében tá­vozó és országos körutazását tovább folytatandó István fen­séges vendégünket tőlünk büszkén elragadó, részeltetvén egyúttal ő fenségét egyszersmind Zemplén megye egyik leg­szebb vidékének a kies Hegyaljának egész Tokajig való szemlélésében. Végre 11 óra után a Tiszának szabolcsmegyei partján fenséges vendégünk kiszállván kíséretével együtt a hajóból ezúttal Zemplént is elhagyá, de minden zempléninek áldása kiséri és azon forró óhajtása, hogy fenséges szemé­lyében egyszersmind országunk „nádorát“ — tisztelhetni mi­nél előbb szerencséje legyen! (Szabolcsból.) Megyénk melly annyira óhaj­totta volna ő fenségét a királyi helytartót kebelébe fo­gadni, miután tisztelgő küldötteinek elfogadására Debre­­czen jön kijelölve, más részről Ugocsa ’s Mármarosm­­egyék pedig megyénk kebelében Berkeszen gr. Vay Ábra­­hám ő excelljánál tisztelgettek István főherczegnek, meg­emlékezve egyszersmind a múltakra: a midőn megboldogult nádorunk szinte illy körutazást tevén — megyei szék­városunkban szállott meg, — mind ezen körülmények köz­reható befolyásától indíttatva , mintegy fájdalomba merül­­ten — semmi ünnepélyes rendezéseket nem ten. . . Elmel­­lőztetését — a debreczeni­ tisztelgéseken, — mint érte­sülve vagyunk, a megye szónoka ki is fogja fejezni.. . És ezen előzmények után ne várja az olvasó , hogy valami nagy, nevezetes ünnepélyekről írandók: mi az egyszerűség emberei vagyunk — ’s legnagyobb ékességünk az őszinte szív és forró ragaszkodás, mellyel e megyének küldöttei a Tisza partján fogadták ő fenségét. A küldöttség elnöke Kállay Melyhért alispán , tagjai Dvorcaky Vinoao poporfia ’s pap bános, Perger János ptb. Fekésházy kir. ügy; Vay István ’s Ferencz tb., Patay Sámuel tb., Kállay Ubul főszolgabíró; Bódé Ferencz esküdt. — September 8 án , hol a Bodrog a Tiszába ömlik, várta ezen csak kisérő ’s a megye határán ő fenségét megköszöntő küldöttség reggeli 8 órától egész 12ig; a Pannónia gőzösön Sárospatakról gr. Széchenyi kísérete mellett, ’s több főrangú urak társaságában megérkezvén végre , szívből fakadt „éljen“ek között — kiszállott a partra, a hol rövid­ szónoklat mellett a megye első alispánja által üdvözöltetett! Mig Berkeszre értünk , Kótay helységében váltva elöfogatot, öt óra délután elmúlt, és itt Ugocsa,’s Marmarosvármegyék küldöttei meg a szives házi gazda által fogadtatva a tisztelgések külön külön történtek. — A nép­szerű ’s nyájas szó, melly ajkairól emlék, a csinos magyar ige, melly elbűvölt bennünket , a leereszkedés , melly majdnem felejtett velünk, hogy kir. főherczeg ’s kir. hely­tartó előtt vagyunk, leigézett mindnyájunkat. . . „Uraim, önök olly éhen vannak mint én — tehát Isten önökkel, gyerünk enni !“ ezek valának mosolygást gerjesztő utó­szavai hozzánk... Az ebéd i s egyszersmind vacsora majd 8 óráig tartott. a­ki nem tudja még , hogy a ma­gyar ebédjét vendégével, ha egy van is avagy száz, meg nem tudja enni, ha csak föl nem köszönti azt pohár borral ? az első volt a házi­gazdáé, mire ő fensége válaszolt mind­nyájunk egészségéért kiürítve a poharat; azután Mármaros, Szabolcs és Ugocsa részéről történtek az áldomásozások. Végre K. Sztojka emelt szót, megemlítve, hogy ő az ország nesztora ott volt, a midőn József főherczeget a megboldogult nádort megválasztották palatínusnak, és most is itt van, midőn a nagy nádor fia apja nyomaiba lép. „Ba­rátim­­ atyámfiai! igy szólt az öreg de lelkes báró : vájjon nem lehet-e nekünk örömünk ? mikor szólt a magyar király ivadéka illy szépen magyarul, mint István főherczeg ?“ és végre Vasadi, szinte ősz táblabiró emelt poharat: „az em­ber mit sem ér feleség nélkül, mondván, mindaddig, míg meg nem házasodik, csak fél ember; én pedig azt kívánom, hogy cs. kizö­lönséged egész ember legyen, azért óhajtom, hogy egy derék nőt válaszszon magának, kivel megoszsza örömét, bánatját, szerencséjét, szerencsétlenségét!“ Ka­­czagásra és harsogó „éljen“-re fakadt a már nem éhező ven­dégek vagy kilenczvenje, és ezen táblabiró úr szives és a magyar jellem vonását magában kifejező köszöntéséért fi­gyelmét magára voná ő fenségének, mondván neki, hogy aligha leend valami óhajtásából. Történtek még több felkö­szöntések , a lakoma után a nagy teremben társalgás volt, és ő fensége megmutató ama ritka és nagybecsű ajándékot, mel­lyel Sárospatakon nyert, t. i. Hunyadi János kardját, mit ennek Ulászló ajándékozott... Egyikünk azon észrevételére, hogy nehéz a kard, ő fensége azon alapos észrevételt téve: „apáink karddal győztek , mi pedig — csak vokssal!“ És eddig mind igen jól ment, de miután éjszakára hajlott az idő, és annyi vendéget ágygyal ellátni alig lehetett , — most kö­­vetkezett a mulatság comicus oldala — kivilágos kiviradtig muzsikáltatták magukat többen, míg átvontatva a hosszú éjét, reggelre ő fenségét magunk közöl, a legőszintébb „éljen“-zések között útra láttuk kelni Lónya felé... www. [Rövid közlés.­) Sept. 9-én reggeli 7 órakor Már­­maros és Ugocsa képviselői szerencsekivonatai közt Nagy- Lónyára útnak indult, ’s ide 10 órakor megérkezvén, Bereg­­megye küldöttsége kihallgatása ’s rövid villás reggeli után, útját N.­Károly felé folytatta. A szatmári határszélnél Vitka helységnél e megye küldöttsége által fogadtatott, innen köz­nemesi bandérium előlovaglása mellett Ecseden keresztül estvéli 11 órakor Nagy-Károly városa határához ért. Itt egy 200 főnyi bandérium vezére üdvözölte ő fenségét, melly bandérium kíséretében, folytonos árgyúzás közt tartotta a fé­nyesen kiviláglott és négy diadalívvel felékesített utczákon fényes bemenetelét gróf Károlyi György ő­rsága lakába. Itt megérkezése után mindjárt Szatmármegye küldöttsége tol­mácsolta megyéje érzelmeit, miután ő felsége tetemeibe vo­nult. — Sept­­lőkön a délelőtti órákban Szatmármegye összes karait és rendeit (a kapcsolt megyék közöl csak Kő­vár-vidék küldött követeket), Kővár vidéke, Szatmárnémeti, Felső- és Nagybánya sz. kir. városok, Nagy-Károly városa, a szatmári káptalan, a helybeli zsidóság küldötteit hallgatta ki ő fensége ’s több magánosak tisztelgéseit fogadta el. Dél­ben a háziúr 100 terítékű asztalához ült. Ebéd után a tisz­teletére rendezett bált szerencséssté magas jelenlétével. — Sept­­llkén reggeli 8 órakor kiindulván ő fensége ban­­deriális előlovaglás mellett Nagy-Károlyból, a bihari határ­szélnél Szatmármegye küldöttsége búcsút von. A Hajdúke­rület ideszögellő határánál, Vámospércs városánál e kerület küldöttsége ’s 200 főnyi bandériuma által üdvözöltetett ’s reggelivel kináltatott meg. Innen csakhamar Debreczen vá­rosa határa kezdődvén, itt e város küldöttsége fogadta e fenségét, beljebb pedig a város csinos bandériuma. Ennek és a küldöttségi tagok kíséretében, folytonos baraczkdörgés közt, a nemzeti lobogókkal kijelölt után Debreczen városába délutáni 5 órakor fényes bemenetelét tartotta. Itt a város­házban megszállva, egymásután fogadta a város, Szabolcs­­megye, a Hajdúkerület, a kath. papság, váltótörvényszék, a tiszáninneni ref. superintendentia, kerületi tábla és postahiva­tal tisztelgéseit. A küldöttségek kihallgatása után a város 100 személyre terített gazdag asztalához ült, ebéd után pedig a fpnj.pfo- UWligiUl. --------------■--* r----------------------CT' A nagy magy. kir. udv. Kamara J e 11 a c h 1 c h Béla mitroviczi k. sómázsamestert saját kérelme következtében hasonló tiszti minőségben Újvidékre áthelyezvén, az ez által megh­resült mitroviczi k. sómázsames­­teri állomásra Marinovich Emil ógradiskai sómozsálót érde­­mesité. HIBAIGAZITÁS. Lapunk multvasárnapi (660dik) számában a Pest­megyei közgyűlésről szóló tudósításban 3. has. 25. sorb. „m. főtisz­­telendő“ áll „m. főtisztviselő“ helyett. Megyék: LIPTÓBÓL, L.-Sz.-Miklós sept. 3. Az ezévi harma­dik évnegyedes közgyűlésünket múlt hó 30-án első alispán M. P. szives üdvözléssel megnyitá, és mainap a jegyzőkönyv hitelesítésének bevégeztével a rendek köztanácskozásbani buzgó részvétét és iránta tanúsított bizodalmukat megkö­szönvén bezárá. Néhány nappal e gyűlés előtt hír szállonga, hogy a köznemesség, erre különösen felhivatva, tömegben jelenendik meg,’s az itt szállásozó katonaságnak eltávolittatá­­sát keresztül vinni készül, illy hangulat okául előhozatván, hogy a közelgő tisztujitásnál a katonaság, ha itt volna, köny­­nyen használtathatnék, és a nemesség szabadsága veszélybe jönne. Azonban daczára ezen hírnek csak körülbelül 60 köz­nemes gyalogolt be a megye székhelyére, a többi munka után, mellynek gyümölcséből télen át élni fog, látott okosan. A közgyűlés megkezdetett a magy. kir. udv. kanczellária rendelményeinek tárgyalásával, mellyek közöl az, melly B. Gy. lelkésznek a lerontott épületekbe viszszahelyeztetését rendeli,—eddig itt nem tapasztalt jelenetet idézett elő. A köznemesség t. i., melly a megyeház kapuja előtt várakozott, míg az itt szállásozó katonaság szóba hozatik, B. Gy-t, mi­dőn az őt illető k. rendelmény elintézte után távozni akart, karjaira emelvén, minden ellenszegülése daczára, a piaczon hordozta. A köznemesség B. Gy. lelkészt kedveli és azért meglehet, hogy karjain hordozása által csak részvétet sie­tett tanúsítani azon örömben, mellyel a föméltóságu magy. kir. udv. kanczellaria k. rendelményén a B. Gy. lelki pász­torkodása alá tartozó hívek , és nagyrészt a más hitfelekeze­­tnek is nyilvánitanak; — de e miatt az majd elmulasztotta idejötte czélját; mert bevégeztetvén a k. kanczellariai ren­­delmények tárgyalása, elnöklő alispán jelenté, hogy az il­lető katonai parancsnok hozzá azon kérdést intézte legyen, váljon September hónapban, mellyben katonai gyakorlatok szoktak tartatni, nélkülözhet-e katonaságot Liptómegye, vagy sem ? — Voltak, kik az aratás befejezését elvárni, és ez érdembeni intézkedést jövő közgyűlésre halasztatni kíván­ták ; de a tisztépítészék remény szerint oktoberben megtar­­tatik, és némellyek nem akarják, hogy a katonaság akkor a megyében legyen. Volt tehát futkosás, míg a köznemesség összeszedetett. Végre a terembe betódulván kiáltani kezdé : „mikép a katonaságra szükség nincs, a nép szegény, magá­nak sincs mit ennie.“ Az itt szállásozó katonaságot a fensé­ges kincstár ellátja, de ezt a köznemesség alkalmasint nem tudta. A tanácskozásnak eredménye az volt, hogy a zászló­alj parancsnokának elnökileg megh­assék, miszerint Liptó me­gye septemberben már az itt szállásozó katonaságot nélkü­lözheti , a nagy magyar kir. helytartó-tanácshoz pedig fel-

Next