Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-05-30 / 849. szám
514 h ezátlan demonstratio szomorú következményeit. De undorú és legméltóbb indignatióval néztük át azon commentárt is, melly az egyiránt fájdalmas tény előadásához, a ministerium, s igy az összes haza közbékéje ellen, olly bűnösen férczeltetett. Mi nem vagyunk a féktelenségek barátai, de igenis ellenségei vagyunk az igaztalan megtámadásoknak. Ha Budán, bármilly okból is, macskazenét akartak, s e rendelleniség megzaboláztatott, volt-e elég alap , elég ok, a ministérium, a kormány ellen fellépni ? A ténynek békés előadása és taglalása helyett olajt kellett-e a tűzre önteni ? A sajtó szabad , hatalmának nyitva a tér, s az igazság nevében jót, roszat elmondhat. Nem szabad tehát védnie azt, mi egykor saját nyomoru surrogatuma volt. Ha ezt teszi, önmagáról feledkezik meg, s jogait nem érdemli. Jelen korunkban a macskazenét pártolni annyi, mint a csak nem régi szolgaállapotot visszaidézni akarni, s ki ezt teszi, súlyosabban bűnös, mint a hazaáruló ! A véleményharczot, eszmecserét szeretjük, mert tudjuk , hogy csak ezekben, s ezek által fejlődik ki a tiszta igazság, de a nemtelen megtámadások, oktalan hetvenkedésektől gyűlölettel fordulunk el. Méregkeverő bandita czikkeket nem akarunk. Ki az ügynek használni nem tud, ne ártson neki. Még a túlzásban is van nyegleség, kontárság. Önök esztelen eljárásából kettőt lehet következtetnünk . Önök vagy tökéletesen deliráltak , vagy a Metternich-féle vert hadnak megvesztegetett kósza zsoldosai. Mindkét esetben tudjuk, hol önöknek helye. Mert hogy a hazának jelen komolyan ünnepélyes pillanataiban egy, csak kissé is eszes és becsületes ember illy lázító czikket írhasson, el nem hihetjük. Ismételjük, önök vagy eszeveszettek, vagy kétes irányúak. Azt gondolják önök, hogy mi a Martius tizenötödike dicsőséges firkászait nem ismerjük ? De igen! Ismerjük a mindig elégedetlen frátereket. Ismerjük a zavarban halászni akarókat, a semmivel nem bíró, semmihez nem értő bűnös reményszövőket. Igen ! Ismerjük önöket, s ez nekünk elég arra, hogy önöket szívünk , lelkünkből megvessük. Tudják meg önök, hogy mai közgyűlésünkben olly nagy volt az ingerültség az említett gyalázatosan pimasz czikk ellen , miszerint ezt a nyilvános prostitutio az elégetéstől csak nagy nehezen lehetett megmenteni. Pedig azt is meg kell önöknek tudni, hogy e casinónak nemcsak a helybeliek, hanem a megyének majdnem egész intelligens része, tagjai. Önök vakmerőködnek a miniszerek egyénisége felett szemlét tartani? Önök, iskolás fattyúk i s mivel ifjú politicáról álmodoznak, tán önök akarnak ministerek lenni? No de igaz! mi is egy Deák, egy Szemere, egy Eötvös sat. az önökféle politikai celebritásokhoz ?! Na várjatok, hisz lesz rá gondunk, hogy mielőbb ministen komoly figyelem alá jussatok. E nyomoru ficzkók, e bukott suhanczok akarnak közvéleményt affectálni ? Ezek akarnak Pest, s Pest által a haza lenni ? Ezek akarnak buta kézzel kormánygyeplőhez nyúlni, s ministeriumot megbuktatni ? Ezek akarnak egy silány lappal — melly martalékra este jár ki, mint a bagoly és denevér — restaurálni? E silány gebbeszkedést illőleg megnevezni nem is lehet. Tudjátok meg, a vasmegyeiek most is olly tisztán vannak lelkesülve, mint a szabadság diadalperczeiben. Mi átlátjuk a pillanatok kihívó fontosságát, a teendők ezerszerűségét. Érezzük a nagyszerű kötelességeket, mellyek honfivállainkra kedves teherként nehezülnek, szívesen áldozunk : önmegtagadással a hazának, közremunkálással a kormánynak. Mi ismerjük a régi bilincsek aczélkeménységét, s belátjuk , hogy a miniszer is csak ember, s embertől istenit józanul nem várhatni. Huszonnégy év kell, míg egyes ember élete kifejlik, s mi egy parányi élet, egy nemzet nagy életéhez képest? Örömmel ismételjük , hogy mi — s úgy hiszszük, velünk , a hazának minden jobb fia — a kormánynak nemcsak teljes bizalmat, hanem ernyedetlen munkás kezeket is, s eddigi férfias eljárásáért hazafias köszönetet szavazunk. Miniszereinket olly férfiaknak tartjuk, kiket a gondviselés hazánk szabadságának kivivása s megtartására alkotott, s ollyaknak, kik nélkül e hazának nincs jövője, nincs reménye, nincs üdve. Mi így gondolkozunk, igy érzünk, és így teszünk. Beszélhetsz hát hozzánk te éretlen Martius tizenötödike !eljöhetsz lelketlen badarságaiddal, nem fogunk egyébnek tekinteni, mint a közmondás holdvilágot ugató kutyájának. Ócska fegyvered Vas határain megtörik, s Vasnak fiai polgári kötelességük nemes érzetében oda fognak törekedni, hogy ellened az annyira kiérdemlett megvetést teljes mértékben felrázhassák. Felelnünk drastice kellett. Minő a mosdó, ollyan a kendő. Egyúttal minden elvrokon szerkesztőt megkérünk: legyen szives e nyilatkozatunkat becses lapjába felvenni. — Kell a szombathelyi casinónak f. évi máj. 14én tartott közgyűléséből. Megbizásból közli Országi József egyleti jegyző. Veszprémből, május 21. F. é. május 10én illy tartalmú levél érkezett. Az ő felsége személye körül lévő magyar ministertől Veszprémmegye egyetemének. Tiszti ügyészének ifjabb Jónás Ferencz atyagyilkos és rabló ellen a megyei törvényszékről halálos ítélettel felebbvitt és a kir. főtörvényszéken azon ítéletnek helybenhagyásával megvizsgált főben járó perét a főtörvényszék itélvényével együtt e megye egyetemének azon értesítés mellett , hogy az érintett rab élet kegyelemre ő felsége által nem érdemesittetett légyen, az ítéletnek szokott módomi végrehajtása végett küldöm át. Bécs , május 8-án 1848. H. Eszterházy Pál m. k. — A nevezett rab Kenese helységbeli lakos lévén, f. e. máj. 18 án végeztetett ki a budai hóhér által, vok ügyetlen pallos-csapással, miért is a nevezett hóhér törvényszékileg keményen megdorgáltatott, s tőle a bizonyitmány megtagadtatott. A rabok száma 164, megyei népesség 186,934, s igy majd minden 1140ik tért el az erény útjáról.— A csend s közbátorság az újabb törvények felolvasása után e megyében legelőször is Szilasbalháson, hol a curialis helyeken árendába lakók mintegy 200an, volt uraiktól szántóföldeket követeltek, bort, pálinkát, s pénzt, úgy szalagokat erőszakoltak, azonban az oda rendelt 60 főnyi báró Kress nevét viselő dragonosok megjelenésekor azonnal szétoszlottak, s a főbünösök mintegy 12. a börtönbe késértettek ; — továbbá Németh Barnagon gróf Eszterházy Károly uraságnak birkáit a lakosok a határból kiverték, s a birka akolt felgyújtották , de itt is a nevezett dragonosok megérkezése és a szolgabiró ügyessége a rendet helyreállította — a bűnösök várják itéletöket. — Veszprémben a bormérést , husvágást s sóárulást a lakosok többszöri megintés után is, — czégért tűzvén ki, — próbálták a püspök és káptalantól elragadni, de ezen törvénytelenség is az ide rendelt mintegy 200 főnyi Erneszt főherczeg nevét viselő gy. ezredbeli katonaság beszállásolása után elenyészett, s igy nálunk vagy is az egész megyében, kivévén némelly csekély eseteket — a rend és békesség uralkodni látszik. A marhahús ára állomási helyeken 17, egyébütt pedig 16 vkr. fontja. — Veszprém városban a nemzetőrök száma 601, kik folyvást gyakorolják magokat, de fegyvertelenül! V *) Szeged, máj. 20án. A hatalomra került párt, mint mindenütt, úgy Szegeden is a testvériség eszméjét követve, e folyó hó 16án megkezdett és 20án bevégzett tisztújítószék alkalmával, minden törekvését oda fordítá, hogy a volt conservativ párthoz tartozó egyéniségeket egytől egyig a tisztviselők sorai közül kiejthesse, — és sikerült is ez nekie annyira, hogy a tanács régi tagjai közül ketten, egyik tökéletesen conservativ, a másik kaczérkodási sajátságairól ismeretes, tartathattak csak meg. Ki körülményeinket ismeri , tudja hogy mind a mellett nem tisztán oppositionális elv győzedelmeskedett, minden törekvés után sem. — A volt tisztviselők között jeles egyéniségek is, kik mind jellemükre, mind becsületességükre és értelmességükre nézve, a közönség elismerését és tiszteletét bírták, a factiónak áldozatul estek. Átalján véve a kimaradtakra vigasztalás lehet az, hogy nem visszaélések folytán támadt ellenszenv miatt voltak kénytelenek hivatalaikat odahagyni, hanem a nagyon is hamar készült XXIII. törv. czikk töredékes tökéletlensége által, a megyéknél annyira roszült korteskedés most már a városokba is átültettetvén, részint az idő szellemét majmolási kísérletekkel kicsinyded locális körülményeink közt is visszatükröztetni törekvő újítási vágynak, részint a tömérdek sógorsági, atyafisági és czimborasági összeköttetésekből eredt, és alkalmat használó hivatal utáni hajhászatnak lettek áldozatai. A kijelölő választmány, mellynek elnökéül nem az idézett törvény rendelte tanács és választott községi közös ülésében megejtendő törvényszerű választás után, hanem a követjelentésre összesereglett népgyűlésben hirtelen az asztalra felállott egyénnek kikiáltása után, az arra törvényesen fel nem jogosított tömeg, mellynek nagyobb része azt sem tudta, miről van szó, felrivalgásai mellett Kárász Benjamin Csongrád megye új főispánja neveztetett ki a polgármesteri hivatalra sem a város volt főbiráját, mint eddigi főhivatalnokot, ki átalános tiszteletben áll, sem a volt polgármestert, hanem nem tudni, melly törvényes szokásnál fogva, három természetesen oppositionális, és mostani kormány embereit jelölte ki. *#) amazok egyikének választása bizonyos lévén, ha kijelöltetik — és emezek közül is épen az választatott meg, ki ezen radical pártnak, mérsékeltebb gondolkozásánál fogva is, bár miként tetesse magát, tökéletesen hive nem lehet, daczára a másik kettőnek, kik közül mindegyike már olly bizonyosan markában tartó a polgármesterséget, hogy más hivatalt vállalni sem akart, migyen kiesvén a polgármesterségből, bezzeg ugyancsak kérés és kunyerálásba került tanácsnokokká lett megválasztatásuk. A megválasztott tanács mondhatni furcsa különbözőségek agglomerátuma, áll az radicálokból, áll volt conservativekből, áll kormánypártiakból, és államkból, furcsa testvériség igaz, de nem is a hatalmasok akarata, hanem a sors szeszélyének kalandja ez. — Polgárságunk nagyobb része már hetek óta szűnni hagyja munkáját, hogy restauráljon — és mig a gondos házi asszonyok bánkódva néznek, a kereset és munkátlanságból származó jólét sülyedésének elibe, addig a férjek dlubbokba járnak, — kimondják függetlenségükhöz képest bátran a kijelölendők felett nagyobb részben kárhoztató ítéleteiket, — egynek ez nem kell, mert kényes, — a másiknak az, mert hirtelen, a harmadiknak az, mert conservativ, a negyediknek pedig az, mert a közelebb helyben tisztújitást tartott királyi biztosnak hive — mig a másiknak ez kell, mert jó mulató fidelis fráter, — amannak ez, mert sógorának fia, — és még másoknak ismét ez, mert — mert ez polgárőrségi és ezredesi, és tudja az ég mi egyéb összeköttetései és tulajdonságainál fogva, saját érdeke mellett azt is eszközölheti, hogy még magunk is kaphatunk egy falatka hivatalt. És igy megy az folyvást a nélkül, hogy csak eszünkbe is jutna, valljon képes-e, alkalmatos-e, értelmes-e egyénünk, kit sokféle tulajdonságainál fogva olly nagyon pártolunk — mig hirtelen, mint deus ex machina, mert ő mindenütt látható, mindenütt feltalálható ott is, ahol nem kell, a tanácskozók között nem terem egy pápaszemü úz, kit különben Csongrád megyében az ausztriai státusadósságok elvállalása nagy bajnokának ismernek, és sugdosásai, pipiskedései, hizelgései, kézszorításai által egy vagy más pártolnának részére a mérleg serpenyüjét meg nem tölti, — és igy történt többnyire, — bajnok úr a kijelölő választmányba is becsempésztetvén, noha sem egy talpnyi birtokkal, sem törvényszerinti jövedelemmel nem bir, de pártoltainak jó akaratából tengődik itt közöttünk napról napra, amint az egykori szathmári 12 pont állítólagos szerkesztője, a kijelölési bizottmánynál is olly kijelöléseket vala képes eszközölni, mellyek által táplálóit a megválasztásra feltolni sikerült is nekie, hogy igy módja és alkalma legyen ezek által a jövő követválasztásra hathatni. Ő, ki, mint bizonyosan tudjuk, mert fűnek fának elmondó maga az egész városban, a kereskedési ministériumba titoknoksággal megkínáltatva, azt, mert egy más egyén, ki iránt nem a legmelegebb rokonszenvvel viseltetik , ugyanott tanácsnokká neveztetett, visszautasító és impertinentiának kiáltá, majd követ leendvén, lehet belőle még, mint ő gondolja — minister is. Ne adja az ég, hogy az illy vándorokból, kiket hajdan commis voyageureknek neveztek, lett ministerek egészségére váljanak a hazának, — mi nem hisszük. — Úgy is baj, és elég nagy baj annyi bonyodalmakkal küzdő hazánkra nézve, hogy annyi a conte que conte minister lenni akaró egyének száma, kik naponként szaporodnak, mint meleg eső után a gomba, és mihelyt egy két tudósítást vagy czikkecskét írnak valamelly hírlapba, (természetesen nem önnek lapjába, mert ez azoknak derogálhatna is!!) már kormányzási képességet is érezve magukban, a la „Martius 1ake“ készek lerombolni mindent, mi utjokba áll, csak hogy önzésteli keblük hazaboldogító vágyait kielégíthessék. Érdekesnek tartjuk egyébiránt tudatni, miként Szegeden, hol a földbirtokkönyvek, és egyéb összeírások szerint legalább is 5000 választónak kellett volna kikerülni, alig 2000en íratták be magukat, s illetőleg igazolák választói képességüket, és ezek közül is a tisztválasztáson alig 1500an, utolsó napokban pedig alig 600—800an gyakorlák jogaikat. Átalában mondhatni, hogy a józanabb, értelmes rész visszavonva tettleges részvételtől, a terrorismus ismeretes machinatiói által elijesztve, távol tartotta magát. És ez elég hiba, minek azután az általános elégedetlenség, és az jön következése, hogy a könnyen tévútra vezethető tömeg egy két szájhősnek hatalmába került — a közügy pedig az alacsony önérdek és gyáva haszonlesés martalékjává lett. Ma végeztetik be képviselőink választása, és igy közelebbről elkezdődnek közgyűléseink, mellyek folyamáról, ha önnek tetszeni fog, hiv közléseinket adni el nem mulasztandjuk.*) Szeged, május 21. Koronás királyunk V. Ferdinánd ő felsége születésnapjának megülésére multhó 30an nálunk nagyszerű ünnepély volt. — Az egyház előtt az itt szállásoló rendes katonaság és nemzetőrség végzi a szokásos üdvlövéseket. — Városi tisztulásunk Kárász Béni csongrádmegyei főispán úr elnöklete alatt f. hályan vette kezdetét. A főeredmény következő: polgármester Vadász Manó; főbíró Tóth Mihály; főkapitány Farkas János; tanácsnokok Osztrovszky József, Danne Ferencz, Smid Ferdinánd, Lengyel Pál, Rengey Ferdinánd, Heszler József, Lefter Mihály, Bérczy Antal, Vékes Ferencz; főügyész Mihályfy Ferencz ; főjegyző Veszelinovics Bazil. A néhai tanácsból csak két egyén maradt meg. A választók száma alig ment valamivel többre 2000nél, minthogy magukat igen sokan be nem íratták. — Nemzetőreink száma meghaladja a kétezeret. Csak az a kár, hogy a gyakorlatot — föl sem véve, a mindinkább tornyosuló s közelgő veszélyt — igen elhanyagoljuk, két hétben egyszer tartván ollyat. Vigyázzunk, nehogy — mitől Isten mentsen — e tekintetben is alkalmazható legyen a „már késő.“ — Önkénytesekül sokan készülnek. — A kikindai lázongok foghelyéül várunk szolgáland. — Radák kir szerint Karloviczon van s védőül 60. erősen fegyverzett szerb áll mindig mellette. **) — Vidékünkön teljes csend *) Szívesen elvárjuk. — S z e rk. **) Itt az a hir kering, hogy Pozsonyban volt s Prágába ment. — Szerk. *) Tudósításait szívesen vesszük és jövő féléven kezdve tisztelet példánynyal is kedveskedünk. — S z e rk. **) Ezek a pártnevek most elvesztették régi jelentésüket. Most csak valami formátlan radicalismus áll szemben az iszonyú nagy többséggel biró conservatismus ellenében. Mert conservativ most mindaz, aki az utolsó országgyűlés által kiszabott határok közt a társaságot megalakítani s a rendet megállandósítani nemcsak vágyik, hanem oda munkál is. Ennélfogva a kormány maga is conservativ és ő legelinkább, különben azon a helyen meg nem állhat. Ellenzék vagy radicálisok azok, kik szenvedélyeikre szabadon látva a mezőt, esztelen nagyravágyásuk vagy magán bosszúik sarkantyúja által hagyják magukat kergettetni. Ezeknek száma azonban nem lehet sok. És a jelen nehéz perczekben egészen le fog olvadni, — azt hiszszük. •— tíz e r k.