Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-30 / 875. szám

harmadik felolvasás napját. — 68. Miután már bizott­­mányban is tárgyaltatott a bili, elfogadtatása előtt min­dég visszaküldethetik újólag bizottmányhoz. — 69. 70. nem közérdekűek. Az átalános bizottságokról. 71. Midőn indítvány létetik, az egész egyesület álla­­potja megvizsgálására, a ház átalános bizottsággá alakul. E köz szabály. — 72. Hogy azzá alakuljon, az elnök el­hagyja székét, s egy tagot nevez, ki elnököl a bizottság­ban. — 73. Midőn valamelly kik­ átalános bizottsághoz utasittatik , először egészen felolvastatik a titkár által, s azután czikkenként tárgyaltatik, az élőbeszéd legutójára. A bizottság ülése után, a titkár jelentést tesz a kamará­nak a tett módosítványokról. Ezen jelentés után, a biki még egyszer czikkenként felolvastatik és megvitattatik. — 74. Az indítványon az átalános bizottságban tett mó­­dosítványok hozzáadatnak az indítványhoz, és igy ter­jesztetnek a kamara elébe. — 75. Az átalános bizottság­hoz küldött jelentésen történt módosítványok hasonlón följegyeztetnek a titkár által, s felolvastatnak a kamará­ban. — 76. A kamarában vagy a bizottmányban megvi­tatott különbféle kérdések szavazatra bocsátása iránt az elnök azon rendet követi, mellyben az indítványok tetet­tek. — 77. Semmi olly inditvány, mellynek czélja új adót vagy terhet róni a nemzetre, nem bocsáttathatik vitatko­zás alá azon nap, mellyen tetetett, hanem először átalá­nos bizottmányban kell megvitattatnia.—78. Azon adó­mennyiség, melly az egész kamara bizottmánya által megszavaztatott, nem szaporittathatik a kamarában, ha e szaporítás előlegesen meg nem vitattatik átalános bizott­mány­ban. Ugyan ez áll tartása idejére nézve is. — 79. Minden pénzmennyiség megszavazását illető rendelkezé­sei a kamarának, először átalános bizottmányban vitattat­­nak meg. — 80. Minden a kamara tanácskozásait illető szabályok a mennyiben alkalmazhatók, akkor is megtar­­tandók, midőn mint bizottmány ül, kivévén azokat, mely­­lyek azt határozzák meg, hányszor szólhat egy tag; de ugyanazon tárgyról egy tag sem beszélhet kétszer, mig mind azok, a kik szólni kivántak, nem beszéltek. — 81. Mindezen szabályok csak egy nappal előbb kijelentendő inditvány által változtathatnak meg. — 82. A besorozott indítványokról a bizottmány akármikor tehet jelentést. — Mind­két kamarával közszabályok: 1. Czikk. Valahányszor egyik kamarában a másik­ban keresztül ment­bili módosítást szenved, ha egyik ka­mara tanácskozmányt kiván és e czélból biztosokat nevez ki, s a másik ugyanezt teszi, a két bizottmány összeül s tudatják egymással azon indokokat, mellyek a kamarákat módosítás tételére bízták, és szabadon tanácskoznak egy­más közt. — 2. Midőn a senatus szenetet küld a követek kamarájához, a kiküldött szavait az elnökhöz intézi. — 3. Ugyanezen szertartás áll, midőn a kamara küld izenetet a senatushoz. — 4. A kamarák izeneteik átvitelére olly egyéneket biznak meg, kiket az illedelem érzete méltók­nak ítél e megbizásra. — 5. Mig a billek tanácskozás alatt vannak, a két kamarában, csak írva s az illető titká­rok aláírásával megerősítve vannak. — 6. Miután a bili mind­két kamarában átment, mielőtt az egyesült státusok elnökének aláírás végett átadatnék, pergamentre iratik. — 7., 8., 9., 10., 11. szabályok csak az egyesült státusokat érdeklők. Erdélyi országgyűlés. A jun. 10. orsz. ülés­ben megállapittatott még a VI. törvényczikkely. Az úrbéri viszonyok elenyésztetésének testületek irányá­­bani következéséről, és a 4ik t. ez. rendelkelkezése alá foglalt dézmákon kívüli egyéb dézmákról. 1. §. Azon igényeknek, mellyek az urbériségeled­dig feküdtek, és a 4ik t. ez. által testületek irány­ teljesleg megszüntetett úri szolgálat, dézma­­-­­fizetések, úgy a testületek birtokában akár i­dős, akár királyi adomány által jutott fiscusi dézmák fejébeni kárpótlék i fenforoghatnak, a legközelebbi ’ elintézése végett, a ministeria 180 t. ez. sik §ához képest sommal a szász nemzet tör* leend. 2. §. Minden déztr áltak­­­ot fog az Melly alka­­,Meire is tekintet joggal birt helyén átalán és minden ! 3. §. Az előbb megszüntettetit draticus, mell vényhatóság akárki is, mint tulajdon andósággal eddig tartozott, nélkül eltöröltetik,­­szabályából önként következően infirmationis taxa és census cathe­­relkészek által, kik eddig a szász tör­­dézmában részesültek, fizettetett, meg­szüntetted principis legatum név alatt ismeretes hagyomá­si kötelezettség, és megszüntettetik általán minden a teherviselés, melly akár testület, akár egyén­é­ről a dézmaszedés fejében teljesítetett eddig. 4. i. szász törvényhatóságokbeli lelkészek, mint­hogy : alőfélbeni évre a census cathedraticust már nagy­­részit megfizették, ez évi szolgálataiknak ellenben még eddi szinte semmi jutalmát nem vették, egy átalános rögtönös rendezés lehetetlenségét is tekintetbe véve, nem ugyan dézmajárandóság czime alatt (melly örökre el van törölve), hanem mint e folyó évre illő papikért venni fog­ják az idén saját vallásokbeli hallgatóiktól mindazt, a mit eddig elő csupán azoktól kaptak. 5. §. Az előbbi §. rendszabály a szász törvényhatósá­gokbeli némelly lelkészek jövedelmét aránytalanul meg­rövidítvén , hogy ezen szász lelkészek szintúgy, valamint a dézmák átalános eltörlése nyomán életmódjuk szükséges mennyiségétől elesett minden más egyházi személyek is illő képe nélkül ez évben se maradjanak, a felől a minis­­terium (addig is mig a közös törvényhozás a magyaror­szági folyó 1848ki 22ik t. ez. 3. §a nyomán intézkedhet­nék) az illető hatóságok közvetítésével haladéktalanul rendelkezendik, valamint arról is, hogy a szebeni árva- és lelenczház növendékeinek mellőzhetlen szükségei, meny­nyiben azok más fenmaradó kútfőből ki nem telnének, az álladalom által pótoltassanak. 6. §. Mennyiben fiscusi dézma magán családok birto­kába, akár örökös szerződés, akár királyi adomány által jutott, tulajdonos magán családoknak a közálladalom által leendő kármentesitése iránt biztositatván, ezen kármente­­sités ő felsége magyar ministeriuma által a legközelebbi országgyűlés elébe részletes törvényjavaslatot fog előter­jeszteni. Az 1. §ban Weisz (Besztercze köv.) világosan kife­jeztetni kívánta, miszerint a szász nemzet „kárpótlást“ nyerene úrbéri javadalmaiért. De a rr. az országgy. hiva­tásán kivül esőnek tartván e tárgyban határozott elvet mondani ki, miután a különös „tekintet“ átalános kitétel a nélkül is minden igazságos kiegyenlítés eszméjét magá­ban foglalja, az indítványt nem fogadák el. A szász köv. óvást jelentettek. — Az 5. §nál Keserű Mózses felhivta a rr. figyelmét a nevelő intézetekre, mellyek a dézsma el­törlése által jövedelmeikben csonkulást szenvedtek. Min­den nevelő intézetekre vonatkozó indítványának azonban csak azon ága fogadtatott el, melly a szebeni árva-nevel­­dérőli gondoskodást tárgyazza és az 5. §. ehez képest egészitteték ki.­­ A 6. §ban azon változtatás történt, melly szerint világosan kimondatik, hogy a fiscusi dézs­­mákat tulajdonosi joggal biró városok és egyének köve­telhetnek kárpótlást. — A VII., VIII., IX. és X. t.javas­­latok minden észrevétel nélkül elfogadtattak. — Rövid szóváltás után megállapittatok a XI. Törvényczikkely. Sóárról és sóskutakról. 1. §. A só ára, az unió következtében, feljebb nem emeltetik. 2. §. A sóskutak, a hazai törvények értelmében, sza­badon lesznek használhatók. 3. §. Addig is, mig a só áráról országosan rendelkez­ni lehetne, az apró só vizbevetése betiltatik, s ezen sónak ára ideilenesen is szállittassék le a lehetőségig a ministé­rium által. Ülés végén Segesvár köv. a lotteria eltörlését, — Te­leki László pedig a városok belszerkezetéről szóló po­zsonyi XXIII. és XXIV. t.czikkeknek az országgyűlési képviselettel biró érd. városokra is kiterjesztését, indít­­ványozták. Ez utóbbi indítvány — noha Szász Károly észrevétele szerint elfogadására nézve megkötvék a rr. kezei az unio-t.czikk 3. §. által — számos pártolóra talált, különösen Dobolyi Sándor (Marosvásárhely köv.) szor­galmazó a pozsonyi 23. és 24. t.czikkek alkalmazását. De a rr. abban állapodtak meg, hogy mindkét indítványt elő­­legesen fogják tárgyalni. A jun. 19. orsz. ülésben megjelenvén az Inns­bruckból visszatért orsz. küldöttek, V­eér Farkas kikül­detésük eredményét előadá eszavakban,őfelsége Erdély­nek Magyarországgali egyesüléséről szóló 1.czikket meg­­erősité. Mire ártalan örömzaj tört ki, kardcsörgetés­­sel fövegek­­ k lobogtatásával. Előadó ezután az akadályév­el küzdeniök kellett. Pál­fi Ján. pedig észről az uniót akadályozni tö­rekv­és emlité másrészről a kanczel­lár­ik az eredményben közremun­t­áik bizalmát és Batthyány Lajos­edményt, kinek egyhangúlag köszö­­r­vaztatott; a küldöttek eljárásávali­­**g jegyzőkönyvbe igtattatok. — A kir. _ a terembe lépvén felolvastattak a már köz­­.6t. leiratok az unió megerősitéséről és István ná­cinknak a választási törvények szentesitésérel megha­talmazásáról. fels. és a nádor neveinek olvasásakor is­mételve harsány éljenzés tört ki. A d.u. 5 ór. tartott orsz. ülésből a szokott beve­zetési szerkezet megállapitása után az unio-1.czikk fel­küldetett ő felségéhez szentesités végett. (K. H.) A zsidók hadi szolgálata, és a napi­renden levő zsidó-üldözések ügyében. (Vége.) Ugyanis a zsidók az igaz hogy félénkek, könnyen megijednek, s ha szoros a kapera megfutamodnak; s ily­­lyenkor ha nincs ki védje őket, prédájává esnek az ellen­ségnek ; ezt az Isten reájuk mérvén, mi meg nem vál­toztathatjuk, hagyjuk tehát a mint van. De meg van ben­­nök nagy mértékben az önérzet, a hírnév és dicsvágy, ezt éleszszük bennök. Ők ha náluknál félénkebbre akad­nak, ki előlük elfut, vagy védtelen és már legyőzetett, akkor kimondhatatlan nagy hősök is szoktak lenni. Példa erre a vilnai zsidók, kik 1812 ben a Berezynánál oroszok által megvert, s városukon keresztül futó francziákat nagy számmal agyonverték. Használjuk tehát illy vitéz­ségüket a hon védelmére; rendszeresítsünk kisebb 20, 30—50 főre menő lándzsás kozák forma lovas, és mellé­jük volt igen­féle ugronéz gyalog csapatokat belőlük, kik béke idején jól betanittatván a száguldozásra, kémke­désre, czirkálásra, portyázásra, vizsgálódásra, az elszórt rendbeni csetepatázásra, csatártüzelésre , mint elősereg az ellenséget kifürkészvén, megtámadván, s ha nem bir­­nak vele, vagy talán tettetett hátrálásuk épen jó cselnek mutatkoznék, jobbra balra visszavonulván, annak megve­­rettetését a nyomban utánok előnyomuló magyar vitézek­re bízzák, de ekkor csakhamar előkerülvén, segítsék a megfutamlott ellenség hátát kopogtatni; majd meglát­juk, mit képes a zsidó vidézség és eszélyesség illy esetek­ben véghez vinni­­ük elválasztják szorosan magukat nemcsak a vallás és isteni tisztelet dolgában, de szoká­saikban , ruházataikban , sőt még ételben s italban is tő­lünk ; ezt mi ki nem verhetjük fejükből, hagyjuk tehát ezt is nekik. Hadd főzzenek tehát a zsidó csapatok ma­guknak külön kóser ételt, igyanak külön italt; tartsák meg ők külön szombatjaikat, böjtüket, mosásaikat, le­gyen külön tábori papjuk s egyenruhájuk is; mind ezzel a haza nem veszt semmit. Őket az Isten ugyan minden nemzetek között elszór­ta; ők kénytelenek mindnyájuk törvényeit elfogadni, nyelveit megtanulni, hogy köztük megélhessenek; kü­lön telepeket, törvényhatóságokat pedig nem képezhet­nek , hiszen ezt is elégszer próbálták már, de hogy va­lahol sikerült volna nekik, nem látjuk. Hagyjuk tehát ezt is amint van. De más részről ők minden elszórtságuk mellett igen összetartanak, és nagy rokonszenvvel visel­tetnek egymáshoz; és­pedig nemcsak azon egy városban, tartományban, országban, de az egész világon és úgy­szólván mindenben, úgy, hogy élet- keresetmódjuk, jel­lemük ,­­ irányzatuk majdnem mindenütt egyforma. In­nét jön, hogy ők egyik a másikat mindenről, akármi tör­ténik v­alahol, hirtelen tudósítják, s hol az árveréseknél, bérbe adásnál valami haszon kikukucsál, ők mindenkor titkon egyetértve, s többszöri közös költséggel a dolgot hasznukra előre kicsinálják. Innét jön, hogy ők majd­nem mindnyájan a kereskedéssel és nyereményes üzle­tekkel foglalkoznak, felette ügyes spekulánsok, éleseszű számítók, pénz, mérték, portéka, érték és becs­ismerők, derék művészek, tapasztalt gyárosok, iparűzők, mester­emberek ; és nem mindig csalás az, mi nyereségüket biz­tosítja , s annyit a keresztény is becsülettel nyerhetne rajta, ha úgy értene hozzá, mint ők. — Innét van, hogy örömeikben közösen osztoznak, bajaikat közösen viselik, szegényeiket testvérileg ápolják; innét van , hogy a zsi­dók a legjobb kémek, legjobb alkatok; és ki valami tit­kon történt dolgot megtudni, valami lopott jószágot ki­puhatolni , valamelly ellenséges tábor erejéről mozdula­tairól bizonyos tudomást szerezni kíván, az okosabbat nem tehet, mintha bizalommal illy zsidó faktorhoz for­dul, a­mint ez kivált Lengyelországban köztudomású dolog, és magam is tapasztaltam, midőn 1812ben julius havában mint hadnagy János főherczeg dragonyos ezre­dében az orosz határszélekre Jezerniába őrállásra kikül­detvén , illy faktor által, mialatt dragonyosaim s a hely­ben levő határvonali őrök semmiről sem tudtak tudósíta­ni, nemcsak mindent, mi az általellenben álló kozákok­nál történt, mind márt megtudtam; de mindenről, mit Podoliában, Volhiniában, Kaminiec podolski, Luck, Con­stantine­s Kiev körül az oroszok tettek, mint szinte mi a közelebb eső ausztriai, Schwarzenberg és Szász, Regnier alatt álló hadtesteknél történt, gyors tudósítást Lem­­bergbe küldeni képes voltam, a­miért mégis dicsértettem. E mellett pedig épen nem mondhatni, hogy szülő­földüket nem szeretnék, hogy azon városok, faluk iránt hol több ideig laknak; annak lakosai iránt, kikkel felne­veltettek , gyengéd előszeretettel ; a király és előjárók iránt teljes hűséggel, tisztelettel és engedelmességgel ne viseltetnének; hogy adott szavukat és esküjüket meg nem tartanák és készek ne volnának mindenben, mi vallá­sukkal nem ellenkezik, vállat vetni, résztvenni, a haza ol­tárára áldozatot hozni, mint ezt számtalan jeles hazafiui tettek is tanúsítja. Használjuk tehát e felebaráti és hazaszeretetüket, e szolgálatrai készségüket, minden ebbeli ügyességüket; eszélyességüket, hajlamukat, ezen hirnév és dicsvágyá­sukat ; ezen összetartásukat a hon javára és védelmére, hadd mutassák ők meg, mit tudnak, mit tehetnek a kö­zös hazáért; és ha kitüntetik magukat, hadd legyen az egész dicsőség osztatlan az övéké; hadd tartsanak ők össze egymás közt, hadd szolgáljanak ők együtt külön csapatokban s önön tisztjeik alatt; ezt Isten nem átkoz­za, sem nem tiltja; de mellettük készen legyen mindenütt, hol bátorságuk csüggedni kezdene, a magyar segítség, s ennek parancsnokától ők is függjenek. Béke idején is az illy jól rendezett zsidó csapa­tok nagyon jó szolgálatot tehetnének a megyékben , és városokban, ha mi őket a mező­­őrségnél a rendőrségnél, az idegen kémek, csavargók, bujtogatók, a tolvajok, rab­lók, naplopók kinyomozására, és befogatására alkalmaz­nék ; mi által vajmi sok lopott jószág, és titkos cselszö­­vény jöhetne napfényre; és a keresztények igy, gyűlölet helyett, még lekötelezve éreznék magukat irántuk. Lehetne ollyanokat, kik portéka-e ismerők,valami mes­terséget értenek, a ruházati biztosságoknál (Monturs Co­­missionen) mint tiszteket, mestereket (Militzer) nap­számosokat (Handlanger) alkalmaztatni, sőt talán az egész ruházati biztosságot is tisztestől, számvevői irodástól együtt kizárólag reájuk bízni, mi­által nekik szép alkalom adat­nék a haza iránti kötelességüket leróni, ügyességüket, s becsületérzetüket fényesen bebizonyítani. Lehetne őket az ország határain több állomáson, mint határvonali őröket a csempészet meggátlásra, az idegen seregek szemmel tartására használni, a­mint szinte nem ártana minden külföldön levő diplomatiához is egy egy arra való zsidót mint írnokot vagy titkárt küldeni. Ez volna tehát igénytelen nézetem , és azon vezér­fonál, melly erre nézve teendőinket irányozhatná; — a részletes kidolgozás fenmaradván akkorra, ha e rendszer előbb elvben elfogadtatnék , mit aztán az arra alkalmas egyének majd könnyen kicsinálnak.

Next