Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-06-30 / 875. szám
harmadik felolvasás napját. — 68. Miután már bizottmányban is tárgyaltatott a bili, elfogadtatása előtt mindég visszaküldethetik újólag bizottmányhoz. — 69. 70. nem közérdekűek. Az átalános bizottságokról. 71. Midőn indítvány létetik, az egész egyesület állapotja megvizsgálására, a ház átalános bizottsággá alakul. E köz szabály. — 72. Hogy azzá alakuljon, az elnök elhagyja székét, s egy tagot nevez, ki elnököl a bizottságban. — 73. Midőn valamelly kik átalános bizottsághoz utasittatik , először egészen felolvastatik a titkár által, s azután czikkenként tárgyaltatik, az élőbeszéd legutójára. A bizottság ülése után, a titkár jelentést tesz a kamarának a tett módosítványokról. Ezen jelentés után, a biki még egyszer czikkenként felolvastatik és megvitattatik. — 74. Az indítványon az átalános bizottságban tett módosítványok hozzáadatnak az indítványhoz, és igy terjesztetnek a kamara elébe. — 75. Az átalános bizottsághoz küldött jelentésen történt módosítványok hasonlón följegyeztetnek a titkár által, s felolvastatnak a kamarában. — 76. A kamarában vagy a bizottmányban megvitatott különbféle kérdések szavazatra bocsátása iránt az elnök azon rendet követi, mellyben az indítványok tetettek. — 77. Semmi olly inditvány, mellynek czélja új adót vagy terhet róni a nemzetre, nem bocsáttathatik vitatkozás alá azon nap, mellyen tetetett, hanem először átalános bizottmányban kell megvitattatnia.—78. Azon adómennyiség, melly az egész kamara bizottmánya által megszavaztatott, nem szaporittathatik a kamarában, ha e szaporítás előlegesen meg nem vitattatik átalános bizottmányban. Ugyan ez áll tartása idejére nézve is. — 79. Minden pénzmennyiség megszavazását illető rendelkezései a kamarának, először átalános bizottmányban vitattatnak meg. — 80. Minden a kamara tanácskozásait illető szabályok a mennyiben alkalmazhatók, akkor is megtartandók, midőn mint bizottmány ül, kivévén azokat, melylyek azt határozzák meg, hányszor szólhat egy tag; de ugyanazon tárgyról egy tag sem beszélhet kétszer, mig mind azok, a kik szólni kivántak, nem beszéltek. — 81. Mindezen szabályok csak egy nappal előbb kijelentendő inditvány által változtathatnak meg. — 82. A besorozott indítványokról a bizottmány akármikor tehet jelentést. — Mindkét kamarával közszabályok: 1. Czikk. Valahányszor egyik kamarában a másikban keresztül mentbili módosítást szenved, ha egyik kamara tanácskozmányt kiván és e czélból biztosokat nevez ki, s a másik ugyanezt teszi, a két bizottmány összeül s tudatják egymással azon indokokat, mellyek a kamarákat módosítás tételére bízták, és szabadon tanácskoznak egymás közt. — 2. Midőn a senatus szenetet küld a követek kamarájához, a kiküldött szavait az elnökhöz intézi. — 3. Ugyanezen szertartás áll, midőn a kamara küld izenetet a senatushoz. — 4. A kamarák izeneteik átvitelére olly egyéneket biznak meg, kiket az illedelem érzete méltóknak ítél e megbizásra. — 5. Mig a billek tanácskozás alatt vannak, a két kamarában, csak írva s az illető titkárok aláírásával megerősítve vannak. — 6. Miután a bili mindkét kamarában átment, mielőtt az egyesült státusok elnökének aláírás végett átadatnék, pergamentre iratik. — 7., 8., 9., 10., 11. szabályok csak az egyesült státusokat érdeklők. Erdélyi országgyűlés. A jun. 10. orsz. ülésben megállapittatott még a VI. törvényczikkely. Az úrbéri viszonyok elenyésztetésének testületek irányábani következéséről, és a 4ik t. ez. rendelkelkezése alá foglalt dézmákon kívüli egyéb dézmákról. 1. §. Azon igényeknek, mellyek az urbériségeleddig feküdtek, és a 4ik t. ez. által testületek irány teljesleg megszüntetett úri szolgálat, dézma-fizetések, úgy a testületek birtokában akár idős, akár királyi adomány által jutott fiscusi dézmák fejébeni kárpótlék i fenforoghatnak, a legközelebbi ’ elintézése végett, a ministeria 180 t. ez. sik §ához képest sommal a szász nemzet tör* leend. 2. §. Minden déztr áltakot fog az Melly alka,Meire is tekintet joggal birt helyén átalán és minden ! 3. §. Az előbb megszüntettetit draticus, mell vényhatóság akárki is, mint tulajdon andósággal eddig tartozott, nélkül eltöröltetik,szabályából önként következően infirmationis taxa és census catherelkészek által, kik eddig a szász tördézmában részesültek, fizettetett, megszüntetted principis legatum név alatt ismeretes hagyomási kötelezettség, és megszüntettetik általán minden a teherviselés, melly akár testület, akár egyénéről a dézmaszedés fejében teljesítetett eddig. 4. i. szász törvényhatóságokbeli lelkészek, minthogy : alőfélbeni évre a census cathedraticust már nagyrészit megfizették, ez évi szolgálataiknak ellenben még eddi szinte semmi jutalmát nem vették, egy átalános rögtönös rendezés lehetetlenségét is tekintetbe véve, nem ugyan dézmajárandóság czime alatt (melly örökre el van törölve), hanem mint e folyó évre illő papikért venni fogják az idén saját vallásokbeli hallgatóiktól mindazt, a mit eddig elő csupán azoktól kaptak. 5. §. Az előbbi §. rendszabály a szász törvényhatóságokbeli némelly lelkészek jövedelmét aránytalanul megrövidítvén , hogy ezen szász lelkészek szintúgy, valamint a dézmák átalános eltörlése nyomán életmódjuk szükséges mennyiségétől elesett minden más egyházi személyek is illő képe nélkül ez évben se maradjanak, a felől a ministerium (addig is mig a közös törvényhozás a magyarországi folyó 1848ki 22ik t. ez. 3. §a nyomán intézkedhetnék) az illető hatóságok közvetítésével haladéktalanul rendelkezendik, valamint arról is, hogy a szebeni árva- és lelenczház növendékeinek mellőzhetlen szükségei, menynyiben azok más fenmaradó kútfőből ki nem telnének, az álladalom által pótoltassanak. 6. §. Mennyiben fiscusi dézma magán családok birtokába, akár örökös szerződés, akár királyi adomány által jutott, tulajdonos magán családoknak a közálladalom által leendő kármentesitése iránt biztositatván, ezen kármentesités ő felsége magyar ministeriuma által a legközelebbi országgyűlés elébe részletes törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Az 1. §ban Weisz (Besztercze köv.) világosan kifejeztetni kívánta, miszerint a szász nemzet „kárpótlást“ nyerene úrbéri javadalmaiért. De a rr. az országgy. hivatásán kivül esőnek tartván e tárgyban határozott elvet mondani ki, miután a különös „tekintet“ átalános kitétel a nélkül is minden igazságos kiegyenlítés eszméjét magában foglalja, az indítványt nem fogadák el. A szász köv. óvást jelentettek. — Az 5. §nál Keserű Mózses felhivta a rr. figyelmét a nevelő intézetekre, mellyek a dézsma eltörlése által jövedelmeikben csonkulást szenvedtek. Minden nevelő intézetekre vonatkozó indítványának azonban csak azon ága fogadtatott el, melly a szebeni árva-neveldérőli gondoskodást tárgyazza és az 5. §. ehez képest egészitteték ki. A 6. §ban azon változtatás történt, melly szerint világosan kimondatik, hogy a fiscusi dézsmákat tulajdonosi joggal biró városok és egyének követelhetnek kárpótlást. — A VII., VIII., IX. és X. t.javaslatok minden észrevétel nélkül elfogadtattak. — Rövid szóváltás után megállapittatok a XI. Törvényczikkely. Sóárról és sóskutakról. 1. §. A só ára, az unió következtében, feljebb nem emeltetik. 2. §. A sóskutak, a hazai törvények értelmében, szabadon lesznek használhatók. 3. §. Addig is, mig a só áráról országosan rendelkezni lehetne, az apró só vizbevetése betiltatik, s ezen sónak ára ideilenesen is szállittassék le a lehetőségig a ministérium által. Ülés végén Segesvár köv. a lotteria eltörlését, — Teleki László pedig a városok belszerkezetéről szóló pozsonyi XXIII. és XXIV. t.czikkeknek az országgyűlési képviselettel biró érd. városokra is kiterjesztését, indítványozták. Ez utóbbi indítvány — noha Szász Károly észrevétele szerint elfogadására nézve megkötvék a rr. kezei az unio-t.czikk 3. §. által — számos pártolóra talált, különösen Dobolyi Sándor (Marosvásárhely köv.) szorgalmazó a pozsonyi 23. és 24. t.czikkek alkalmazását. De a rr. abban állapodtak meg, hogy mindkét indítványt előlegesen fogják tárgyalni. A jun. 19. orsz. ülésben megjelenvén az Innsbruckból visszatért orsz. küldöttek, Veér Farkas kiküldetésük eredményét előadá eszavakban,őfelsége Erdélynek Magyarországgali egyesüléséről szóló 1.czikket megerősité. Mire ártalan örömzaj tört ki, kardcsörgetéssel fövegek k lobogtatásával. Előadó ezután az akadályével küzdeniök kellett. Pálfi Ján. pedig észről az uniót akadályozni törekvés emlité másrészről a kanczellárik az eredményben közremuntáik bizalmát és Batthyány Lajosedményt, kinek egyhangúlag köszörvaztatott; a küldöttek eljárásávali**g jegyzőkönyvbe igtattatok. — A kir. _ a terembe lépvén felolvastattak a már köz.6t. leiratok az unió megerősitéséről és István nácinknak a választási törvények szentesitésérel meghatalmazásáról. fels. és a nádor neveinek olvasásakor ismételve harsány éljenzés tört ki. A d.u. 5 ór. tartott orsz. ülésből a szokott bevezetési szerkezet megállapitása után az unio-1.czikk felküldetett ő felségéhez szentesités végett. (K. H.) A zsidók hadi szolgálata, és a napirenden levő zsidó-üldözések ügyében. (Vége.) Ugyanis a zsidók az igaz hogy félénkek, könnyen megijednek, s ha szoros a kapera megfutamodnak; s ilylyenkor ha nincs ki védje őket, prédájává esnek az ellenségnek ; ezt az Isten reájuk mérvén, mi meg nem változtathatjuk, hagyjuk tehát a mint van. De meg van bennök nagy mértékben az önérzet, a hírnév és dicsvágy, ezt éleszszük bennök. Ők ha náluknál félénkebbre akadnak, ki előlük elfut, vagy védtelen és már legyőzetett, akkor kimondhatatlan nagy hősök is szoktak lenni. Példa erre a vilnai zsidók, kik 1812 ben a Berezynánál oroszok által megvert, s városukon keresztül futó francziákat nagy számmal agyonverték. Használjuk tehát illy vitézségüket a hon védelmére; rendszeresítsünk kisebb 20, 30—50 főre menő lándzsás kozák forma lovas, és melléjük volt igenféle ugronéz gyalog csapatokat belőlük, kik béke idején jól betanittatván a száguldozásra, kémkedésre, czirkálásra, portyázásra, vizsgálódásra, az elszórt rendbeni csetepatázásra, csatártüzelésre , mint elősereg az ellenséget kifürkészvén, megtámadván, s ha nem birnak vele, vagy talán tettetett hátrálásuk épen jó cselnek mutatkoznék, jobbra balra visszavonulván, annak megverettetését a nyomban utánok előnyomuló magyar vitézekre bízzák, de ekkor csakhamar előkerülvén, segítsék a megfutamlott ellenség hátát kopogtatni; majd meglátjuk, mit képes a zsidó vidézség és eszélyesség illy esetekben véghez vinniük elválasztják szorosan magukat nemcsak a vallás és isteni tisztelet dolgában, de szokásaikban , ruházataikban , sőt még ételben s italban is tőlünk ; ezt mi ki nem verhetjük fejükből, hagyjuk tehát ezt is nekik. Hadd főzzenek tehát a zsidó csapatok maguknak külön kóser ételt, igyanak külön italt; tartsák meg ők külön szombatjaikat, böjtüket, mosásaikat, legyen külön tábori papjuk s egyenruhájuk is; mind ezzel a haza nem veszt semmit. Őket az Isten ugyan minden nemzetek között elszórta; ők kénytelenek mindnyájuk törvényeit elfogadni, nyelveit megtanulni, hogy köztük megélhessenek; külön telepeket, törvényhatóságokat pedig nem képezhetnek , hiszen ezt is elégszer próbálták már, de hogy valahol sikerült volna nekik, nem látjuk. Hagyjuk tehát ezt is amint van. De más részről ők minden elszórtságuk mellett igen összetartanak, és nagy rokonszenvvel viseltetnek egymáshoz; éspedig nemcsak azon egy városban, tartományban, országban, de az egész világon és úgyszólván mindenben, úgy, hogy élet- keresetmódjuk, jellemük , irányzatuk majdnem mindenütt egyforma. Innét jön, hogy ők egyik a másikat mindenről, akármi történik valahol, hirtelen tudósítják, s hol az árveréseknél, bérbe adásnál valami haszon kikukucsál, ők mindenkor titkon egyetértve, s többszöri közös költséggel a dolgot hasznukra előre kicsinálják. Innét jön, hogy ők majdnem mindnyájan a kereskedéssel és nyereményes üzletekkel foglalkoznak, felette ügyes spekulánsok, éleseszű számítók, pénz, mérték, portéka, érték és becsismerők, derék művészek, tapasztalt gyárosok, iparűzők, mesteremberek ; és nem mindig csalás az, mi nyereségüket biztosítja , s annyit a keresztény is becsülettel nyerhetne rajta, ha úgy értene hozzá, mint ők. — Innét van, hogy örömeikben közösen osztoznak, bajaikat közösen viselik, szegényeiket testvérileg ápolják; innét van , hogy a zsidók a legjobb kémek, legjobb alkatok; és ki valami titkon történt dolgot megtudni, valami lopott jószágot kipuhatolni , valamelly ellenséges tábor erejéről mozdulatairól bizonyos tudomást szerezni kíván, az okosabbat nem tehet, mintha bizalommal illy zsidó faktorhoz fordul, amint ez kivált Lengyelországban köztudomású dolog, és magam is tapasztaltam, midőn 1812ben julius havában mint hadnagy János főherczeg dragonyos ezredében az orosz határszélekre Jezerniába őrállásra kiküldetvén , illy faktor által, mialatt dragonyosaim s a helyben levő határvonali őrök semmiről sem tudtak tudósítani, nemcsak mindent, mi az általellenben álló kozákoknál történt, mind márt megtudtam; de mindenről, mit Podoliában, Volhiniában, Kaminiec podolski, Luck, Constantines Kiev körül az oroszok tettek, mint szinte mi a közelebb eső ausztriai, Schwarzenberg és Szász, Regnier alatt álló hadtesteknél történt, gyors tudósítást Lembergbe küldeni képes voltam, amiért mégis dicsértettem. E mellett pedig épen nem mondhatni, hogy szülőföldüket nem szeretnék, hogy azon városok, faluk iránt hol több ideig laknak; annak lakosai iránt, kikkel felneveltettek , gyengéd előszeretettel ; a király és előjárók iránt teljes hűséggel, tisztelettel és engedelmességgel ne viseltetnének; hogy adott szavukat és esküjüket meg nem tartanák és készek ne volnának mindenben, mi vallásukkal nem ellenkezik, vállat vetni, résztvenni, a haza oltárára áldozatot hozni, mint ezt számtalan jeles hazafiui tettek is tanúsítja. Használjuk tehát e felebaráti és hazaszeretetüket, e szolgálatrai készségüket, minden ebbeli ügyességüket; eszélyességüket, hajlamukat, ezen hirnév és dicsvágyásukat ; ezen összetartásukat a hon javára és védelmére, hadd mutassák ők meg, mit tudnak, mit tehetnek a közös hazáért; és ha kitüntetik magukat, hadd legyen az egész dicsőség osztatlan az övéké; hadd tartsanak ők össze egymás közt, hadd szolgáljanak ők együtt külön csapatokban s önön tisztjeik alatt; ezt Isten nem átkozza, sem nem tiltja; de mellettük készen legyen mindenütt, hol bátorságuk csüggedni kezdene, a magyar segítség, s ennek parancsnokától ők is függjenek. Béke idején is az illy jól rendezett zsidó csapatok nagyon jó szolgálatot tehetnének a megyékben , és városokban, ha mi őket a mezőőrségnél a rendőrségnél, az idegen kémek, csavargók, bujtogatók, a tolvajok, rablók, naplopók kinyomozására, és befogatására alkalmaznék ; mi által vajmi sok lopott jószág, és titkos cselszövény jöhetne napfényre; és a keresztények igy, gyűlölet helyett, még lekötelezve éreznék magukat irántuk. Lehetne ollyanokat, kik portéka-e ismerők,valami mesterséget értenek, a ruházati biztosságoknál (Monturs Comissionen) mint tiszteket, mestereket (Militzer) napszámosokat (Handlanger) alkalmaztatni, sőt talán az egész ruházati biztosságot is tisztestől, számvevői irodástól együtt kizárólag reájuk bízni, miáltal nekik szép alkalom adatnék a haza iránti kötelességüket leróni, ügyességüket, s becsületérzetüket fényesen bebizonyítani. Lehetne őket az ország határain több állomáson, mint határvonali őröket a csempészet meggátlásra, az idegen seregek szemmel tartására használni, amint szinte nem ártana minden külföldön levő diplomatiához is egy egy arra való zsidót mint írnokot vagy titkárt küldeni. Ez volna tehát igénytelen nézetem , és azon vezérfonál, melly erre nézve teendőinket irányozhatná; — a részletes kidolgozás fenmaradván akkorra, ha e rendszer előbb elvben elfogadtatnék , mit aztán az arra alkalmas egyének majd könnyen kicsinálnak.