Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-22 / 741. szám

Eten lapok hétfőt kivéve na­­­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 741. Januar 22. 1848. f B UDAPESTI HÍRADÓ Előfizethetni Pozsonyban­­, kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanv­­utczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­­­­földre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. ______________ __ TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoz­tatások. Országgyűlés, XXXVII1. Ker. ülés jan. 18 án. (Tárgy: a sz. kir. városok elrendezése). Középponti vasúti jelentés. Kül­föld. Hivatalos és magánhirdetések. 9IA€Í¥áttOR§JEÁG és ERDÉLY. A cs. ap. kir. felsége Miltenberger Miklós és Schneller Antal nemességre emelt tolnamegyei táblabiráknak vezetékneveket, és pedig az elsőnek Miltényi­re a másodiknak Ser­ényi­re vál­toztathatni legkegy. megengedni méltóztatott. Országgyűlés. XXXVIII. kerületi ülés jan. 18 án. (Elnökök: Schnée L. és Ambró A. Heves és Bars követei; jegyző: Szentkirályi M.; tárgy: a sz. kir. városok rendezése). Schnée L. elnök . Megnyitván az ülést, az adóválaszt­mányhoz választott városi követek neveit olvassa fel. Válasz­tottak pedig : König J. (Sz. Fejérvár), Szontagh P. (Libet­­bánya), Veszter P. (Kézsmárk), és Csausz J. (Nagybánya) városok követei. — Ezen választásra nézve Komlóssy L. Debreczen kör. mint a városi tanács­­kozmány elnöke kijelenti, hogy a városi követek ezúttal a hat tag­ választástól elállanak azon óvás mellett, hogy ebből semmi következtetés ne vonassék. S­c­h­n­é e L. elnök : A sz. k. városokról a törv.javaslat lé­vén napi­renden, előbb Pest és Buda polgárainak petitióit a határozat szerint véli felolvastatni. (Helyeslés). — Ezen peti­­tiók a határozat szerint a petitionalis választmány által ki nem nyomatván, Szemere B. felszólalására kinyomatni rendel­tettek. A Pest városi polgárok petitiojának felolvasása után Koller F. Pest város köv.: A petitio benyújtása ellen kifogása nincs, ez bárkinek jogában áll, de a petitiónak azon kitétele ellenében, hogy a petitiót benyújtott polgárok Pest­városa követeit általok utasított követeiknek el nem ismerik, — saját­os követtársa igazolásául kijelenti, hogy megválaszta­tásuk azon formák közt történt, mint az 1843iki követválasz­tás; egyébként, hogy a külpolgárság által utasitva nincsenek, ezt elismeri, de utasitva vannak a képviselők testülete által, melly az országgyűlési követeket eddig elé is utasította. Buda polgárainak petitiójára pedig Házmán F. Buda kör. következő nyilatkozatot és indít­ványt ten: A Pest városi petitio felolvastatván, joggal köve­telhetném, hogy a budai petitio is arra érdemesítessék, ettől azonban egyedül a kerületi jegyző kímélése végett ezúttal el­állok, annyival inkább, mivel küldőim bizodalma kérvényét általam nyújtván be, tartalmát teljesen ismerem. Küldőim há­lával áldoznak, hogy a városok szavazat­jogának és községi rendezésnek tárgyalásába bocsátkoztak. A teendők rendére azonban nézeteik a k. választmány javaslatától eltérvén köte­lességemnek ismerem felszólalni nemcsak azért, mert polgár­társaim méltányos óhajtásait kifejezni mindenkor tartozom, hanem azért is, mert a petitio iránya lényegre nézve önmeg­­győződésemmel is egyesül. Vessünk egy futó pillanatot a kér­dés keletkezésére. A városok 1825. évben és azóta folytono­san szavazatuk érvényesítésében gátoltatván, panaszaikkal országgyűlésről országgyűlésre a te­rvhez, kérvényeikkel a törvény megtartásával megbízott kormányhoz járultanak. Azonban siker nélkül, mert itt a panasz kifakadásai elhang­zottak, amott a kérelem kellő pártolásra nem vergődött; míg az alkotmányosság országszerte tisztelt egyik bajnoka az ügyet országgyűlési végjelentésében, másika a journalistika terjedelmesebb mezején a nemzet figyelmének ajánlotta. Így történt, hogy ezen sérelmes állapot orvoslása az 1842. or­szággyűlés megoldandó feladásai közé soroztatott. Az ügy ez első stádiumában arról, hogy a szavazat kérdése a köz­ség rendezésével összekapcsoltassék, még szó nem voló, nem lehetett, mert a nemzet egyedül a városok sérelmi álla­potát és ennélfogva a tb­ tábla kiegészítését tartotta szeme előtt, és valamint egyfelől vitattatott, miképen a városi követ nem az, minek lennie kellene, az összes polgárság választottja, hanem egy szűkkeblű zárt testület küldötte, úgy másfelől ön­­kénytelenül is elismertetett, hogy csak a követválasztás meg­határozása, szabályozása és törvényes biztosítása szükséges a városi követek önállósága ellen felhozott alapos ellenvetések megszüntetésére. Az 1843. évi országgyűlés azonban, hinni akarom, jó szándékból az országos képviselet kérdését a vá­rosok igazgatási rendezésével összekapcsolván, talán akarata nélkül is oka volt, hogy az országgyűlés kiegészítésére nézve az óhajtott törvény meg nem hozatott. Azt hivem, aki választ­mány tekintetbe vévén ama sikertelenség veszedelmes szirtjét, a kérdés tisztázására időközben is folytatott értekezések ered­ményeit és a többi alkotmányos nemzet ebeli példáját követve a két különböző kérdést különválasztván, javaslatát e szerint fogja bemutatni. Látom azonban, hogy e munka az országos kép­viseletre vonatkozó szabályokat ismét vegyítve tárgyalja azok­kal, mellyek kirekesztőleg a község belügyeit és igazgatási vi­szonylatait illetik. Én ezen eljárást annak tulajdonítom, hogy e tárgy általánosan itt soha meg nem vitattatott, tulajdonítom azon tévesztő hasonlóságnak, melly az állodalom és a község szerkezetében típus gyanánt uralkodik; tulajdonítom végre annak, hogy ezen tábla mindig szem előtt tartva az alkudozá­sok nehézségeit, minden lényeges kérdéssel számos más kér­déseket is hoz kapcsolatba, miszerint a mellékesek a figyelmet igéző főkérdés szárnyai alatt megoldathassanak. Egyedül in­nét magyarázhatom a kormány azon, a következetességgel meg nem férő eljárását is, minél fogva az 1842. k. előadások­ban csak a városi szavazatok biztosítását, az 1847. k. előadá­sokban külön a városi szavazatok biztosítását, és külön a városok be­rendezését tűzvén ki, mindezek ellenére mégis a kapcsolatok elvét, a törvényhozási érdekeket a közsé­gekéivel összevegyítve tárgyalja. Engedjék meg a t. ki. é s rr., hogy ez iránt általános nézeteimet előadjam. Midőn én a tör­vényhozásban a nemzet józanul feltehető északaratának ter­mészetes létszerét szemlélem, a várost az állodalom csak olly tagjának tekintem, melly mint személyesített testület organi­­kus élettel bírván, saját ereje­­­s magánvagyona eszközével önkörében az élet czéljainak összeillő kifejtésére és érvényesí­tésére törekszik. A törvényhozás tehát mind összeállítására, mind működésére és czéljaira nézve a községitől, mint egész, a résztől lényegesen különbözvén, szükséges, hogy alkotó ele­meit és formáit másutt és máskép keresse fel, mint a mikint és ahol azokat felkeresni a község kénytelen. A község rend­szerében három vezéreszme van csak, mellyre minden intéz­kedés alkalmazandó; bármellyiket tekintsem ezek közül, vagy a város belügyeinek kezelésére, vagy azon rendszerre vonat­kozik, mellynek eszközével a város a törvényeket és a főhata­lom törvényszeres intézkedéseit végrehajtani köteles. Mind­egyik tekintetben azonban az igazgatás lévén a ez él, azon okokat feltalálni nem bírom, mellyek a két­ választmányt a követválasztás és be­rendezés szabályainak kapcsolására és vegyítésére vezethették. Azon hasonlóságok, mellyek a munka oeconómiája után ítélve, a választmány nézete szerint a kap­csolatot látszanak javasolni, engem épen ellenkező véleményre kényszerítenek. Hármat említek csak: a categóriákat, a vá­lasztást és a felügyelést; mind­háromra azonban a politikai és községi rendezésben külön elvek, külön módok követendők, miután a kerületi választmány a szavaztatást és így a biza­lom kijelentését censushoz vagyis bizonyos értelmiséget és ön­állást biztosító küljavakhoz és helyzetekhez köti; kérdem: nem szükséges-e, hogy ezen önállás és értelmiség nagyobb mértékben biztosítassék a követnek választásában, ki országos érdekeket képvisel, kinek szavazata a szerint, valamint az egyik, vagy másik serpenyőbe veti, az ország javát előmozdít­hatja, vagy veszélyezheti ? Ellenben nem elégetheti-e a köz­ségi képviselő és tisztviselő választására a kisebb censust is, nemcsak azért, mert ezeknek hatásköre szűkebb, szabályozot­tabb és önkénytelenebb, hanem­ azért is, mert a lehető té­vedések és hibák a főhatalomnak őrködő kormány- és ítélőszékei által könnyen helyrehozhatók? Nyíltan meg­vallom, hogy én a census egyenlőségét az országos kö­vetre és a községi képviselőre sem helyesnek sem czélszerűnek nem látom. A kér. vál. azonban e kapcsolat eszméje által so­dortatva, a követválasztási censusban a városok népessége szerint még fokozást is javasol, és ez természetes következ­mény, mert az országos képviseletet a község rendezésével az elemekre nézve azonosítván, a censust is azon egy mér­­etéhez kellett szabnia. Én ezen fokozást a községi választá­sokra nézve helyeslem, mert a tisztek és képviselők jobbára csak a község ügyeit kezelik, és így a czél az lehet, hogy a községi ügyek, választás általi ellenőrködéséből az érdekeltek közöl minél kevesebben rekesztessenek ki. Azonban nem úgy van ez az országos követtel; ennek ereje és tehetsége nem városáé, hanem az országé, ő nem városának , hanem az or­szágnak érdekeit képviseli; a szavazatával alkotott törvény nem városának, hanem a nemzetnek sorsáról rendelkezik ; önállása tehát nem városának, hanem az országos census biz­tosítéka alá veendő. Vagy azt hiszik a t­­rik , hogy a 200 főős ruszti választó, ha Budára költözik, censusával értelmi­ségét és önállását is útban veszíti ? és viszont, ha az 1000 ftos budai választó a 200 ftos Rusztra költözik, értelmisége és függetlensége 800 ft ára öregbedik ? azt hiszik, hogy a te­hetségek kifejlése, a nagy és kis városok lakosai tekintetében megfordított arányban eszközöltetik, és hogy az 1999 ftos nem-választónak kevesebb művelődési alkalma akad, mint a 200 ftos bélabányai választónak ? Én más véleménynyel va­gyok, és véleményemnek valamennyi alkotmányos nemzet példája nyomatékot ad. Hiszem tehát, hogy a községi cen­­susnak a követválasztásitól leendő elkülönítése nemcsak czél- szerű, hanem szükséges is. Hasonló az eset a választás mi­nőségével. A kér. vál. egy illyen közvetlen választást javasol ugyan, de ismervén a t­­rik alkudozási hajlamát, nem veen­­dik rész néven, ha okoskodásomat feltételesen, és data non conce8SO, a tábla megállapodásának ingatagságára építem. A követválasztás közvetlenségét absolut feltételnek tekintem; te­gyük fel azonban, hogy a főrendi tábla, a kormány , a tiszt­viselők választását conditio sine qua non, közvetett modorra akarná alapítani, én az eddigi tapasztalások szerint hinni merem , miképen a t­­rik a községi rendezést illy áron meg­vásárolnák, mit annál inkább tehetnek, mivel a képviselők időről időre új választások által felfrissítetvén, a városi orga­­nikus élet hatásai és viszhatásainál fogva a választók kívona­­tait nemcsak kitudhatják, hanem teljesíthetik is. De mi le­szen e változtatás következménye? lször az, hogy a választ­mányi javaslat kapcsolatának sarkköve, melly a választás egyenlő modora, kimozdittatik; 2) az, hogy a városi választó elegendő censussal és így biztosított értelmiséggel és függet­lenséggel fog bírni egy országos követnek megválasztására, de ön­ ügyeit kezelő gazdáját vagy tanácsbeliét megválasztani sem elegendő értelmiséggel, sem elegendő függetlenséggel nem bizand. Illyen eredményekre vezet a kapcsolat eszméje. A­ddik mit említettem a felü­gyelés. Mellékesen mondom, nem kevéssé csodáltam, hogy ugyanazon perezben , mellyben e tábla, mint a harczias megyei hatóságok többségének kifolyá­sa, az administrátorok ellen feljajdul, a kér, vál. a városok születendő vélemény-csecsemőjének bölcsőjéhez már administra­­tort, vagyis k. főpolgármester nevezet alatt inspectort állított. Én ezt túlgondosságnak tekintem, és az okokat ez­úttal nem vizsgálom. Tudom, hogy e tábla az administratio gyorsasága és pontossága tekintetéből meggyőződésem szerint nem alapos ugyan, de mégis plausibilis okokat fog az inspe­­ktorok mellett felhozhatni, azonban milly okokat legyen képes előadni arra , hogy a néppel közvetlen összeköttetésben nem lévő tisztviselő őrködjék a választási gyűlések felett, hogy az netalán az utasításokban is gyakorolhassa tiszti befolyását, és jelentse ki a birodalomban foglalt népakaratot, én részem­ről nem tudom, a törvényhozási hatalom országunkban a ko­rona és nemzet között meg van osztva, valamint tehát a ko­rona ebeli jogát szentnek és sérthetlennek ismerem el, úgy­­viszont kívánom, hogy a népből is azon ritka, de jelentékeny perczekben, mellyek bizalmának kijelentésére szükségesek, a függőség, a szolgaság, a külbefolyás minden jelei távolitas­­sanak el, miszerint akarata tiszta maradjon. A k. főpolgármes­ter elnöklése választási és utasítási üléseken tehát alkotmá­nyos nézetekkel meg nem fér, és így a javaslatbeli átalános elnökség is nem hogy a kapcsolatot ajánlaná, sőt ellenben szinte a külön tárgyak külön választásának szükségét tünteti fel. Elismerem én , hogy a városok községi rendezése a sze­mély és vagyonbátorságra, a tehetségek és erők fejlesztésére, a becsvágy és közszellem ébresztésére és szilárdítására üdvö­sen haland; de ennek eredménye nem a kapcsolatnak tulaj­donítható , hanem a községi rendezés nagyobb vagy kisebb tökéletességének. A városok jelen állapota sérelmi, és ennek következtében ezen tábla is alkotmányellenes állapotban van, ezen sérelem kellő orvoslata nem a községi rendezésben kere­sendő, hanem a követ választás szabályozásában és biztosítá­sában. Angolhonban az alsóház reformja a községi rendszer javítását megelőzte; Würtemberg, Baden és Belgiumban az alkotmányos élet működött előbb, és csak ennek következé­sében eszközök­et tett a községek rendezése. Ellenben Poroszor­ország már régóta bír községi rendszerrel, de azért az alkot­mány túkeresztő formái után még mindig foganat nélkül cseng. Miután tehát küldőim a kérdésben forgó külön két rendezés összekapcsolását úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetekből czélszerűnek nem tartják, sőt más alkotmányos nemzetek pél­dáján indulni kívánnak, kérik a t­­riket, miszerint a külön természetű kérdések közül mindenekelőtt a városok sza­vaz­a­tát és a választás módját megállapítani, és az országos határozatot szentesítés végett még jelen országgyű­lés alatt ő felségének felterjeszteni méltóztatnának , hogy így a rüszint életbe léptetendő rendszer folytán megválasztott vá­rosi követek még ez országgyűlésen vehessenek részt a köz­ségi rendszer elhatározásában. A­mennyiben azonban a kívá­nat teljesítésére hajlandó nem lenne, kérem a te­rvket, hogy az annyiszor említett két külön tárgyat a munka oeconómiája és az elválasztás logikája tekintetéből két külön törvény­­czikkbe foglalni méltóztassanak. S­z­ő­n­y­e­y K. Lőcse köv.: Ez ügy tárgyalása ’s elintézé­sébe a városi követeknek személyes befolyást igényel. Bujanovics Gy. Eperjes köv.: A kir. választmány javaslatán, melly szerint több sz. k. város az orsz.gyülési té­nyezők élő sorából minden históriai jog és alkotmányos igaz­ság háttérbe szorításával kivezettetni szándékoltatik, tűnő­dését fejezvén ki, azzal vigasztalja magát, hogy a közös jogok foszlányaiból kedvezőbb állásra emelkedhető nagyobb testvér­városok nem akarandják az illyetén ikervér árulásával meg­vásárolni jövendőbeli politikai jelentőségüket; vigasztalja azon remény, miszerint a kir. és rr. a megyei életre is kihatandó eme kísérlet veszélyes voltát átlátandják; de vigasztalja végre azon meggyőződés, miszerint a kormány a 30 kir. városra ne­talán kimondandó ezen politikai halálos ítéletet alá nem i­ond­­ja. Az óvásos politikának nem lévén barátja, ezen kísérlet ellenében az 1514 : 3. és 1608 : 1. 1. világos rendeletében elég óvást lát, sőt a „semmit rólunk nélkülünk“ elv szerint a jelen törv.javaslat tárgyalásakor a városi voksokat számba­­vétetni kívánja. Végre a választmányi munkálattal együtt a kir. előadásokhoz csatolt törv.javaslatot is együtt tárgyaltatni kéri. Szumrák J. Beszterczebánya köv.: A városi követek már múlt országgyűlésen a politikai rendezés kérdését a be­­­rendezésitől elkülönözni szorgalmazták, az együtt-tárgyalta­­tástól sikert nem remélvén. Akkor a városi követek aggodal­mai nem méltányoltattak ’s a két kérdés egybekapcsolva vé­tetett fel. ’S a mitől a városok féltek, megtörtént, a városi ügy megbukott. És a városi ügyben jelenleg működött két­ választmány ismét az előbbi ösvényen járván , a két kérdést összefűzte, és ez által a városi ügyet az előbbi örvény szélére állította. A két tárgy egybekapcsolásáról szóló semmi sze­rencsés eredményt nem remél, sőt inkább attól tart, hogy a városok és velők az egész haza a politikai és reforméletből négy öt évet ismét elveszít. A városok tettleges terv­hozási befolyásból kirekesztetvén, országgyűlési szavazatuk vissza­­helyeztetését szüntelenül sürgették ; joggal követelhetik most

Next