Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-22 / 741. szám
Eten lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 741. Januar 22. 1848. f B UDAPESTI HÍRADÓ Előfizethetni Pozsonyban, kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanvutczai Horváth-házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. ______________ __ TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatások. Országgyűlés, XXXVII1. Ker. ülés jan. 18 án. (Tárgy: a sz. kir. városok elrendezése). Középponti vasúti jelentés. Külföld. Hivatalos és magánhirdetések. 9IA€Í¥áttOR§JEÁG és ERDÉLY. A cs. ap. kir. felsége Miltenberger Miklós és Schneller Antal nemességre emelt tolnamegyei táblabiráknak vezetékneveket, és pedig az elsőnek Miltényire a másodiknak Serényire változtathatni legkegy. megengedni méltóztatott. Országgyűlés. XXXVIII. kerületi ülés jan. 18 án. (Elnökök: Schnée L. és Ambró A. Heves és Bars követei; jegyző: Szentkirályi M.; tárgy: a sz. kir. városok rendezése). Schnée L. elnök . Megnyitván az ülést, az adóválasztmányhoz választott városi követek neveit olvassa fel. Választottak pedig : König J. (Sz. Fejérvár), Szontagh P. (Libetbánya), Veszter P. (Kézsmárk), és Csausz J. (Nagybánya) városok követei. — Ezen választásra nézve Komlóssy L. Debreczen kör. mint a városi tanácskozmány elnöke kijelenti, hogy a városi követek ezúttal a hat tag választástól elállanak azon óvás mellett, hogy ebből semmi következtetés ne vonassék. Schné e L. elnök : A sz. k. városokról a törv.javaslat lévén napirenden, előbb Pest és Buda polgárainak petitióit a határozat szerint véli felolvastatni. (Helyeslés). — Ezen petitiók a határozat szerint a petitionalis választmány által ki nem nyomatván, Szemere B. felszólalására kinyomatni rendeltettek. A Pest városi polgárok petitiojának felolvasása után Koller F. Pest város köv.: A petitio benyújtása ellen kifogása nincs, ez bárkinek jogában áll, de a petitiónak azon kitétele ellenében, hogy a petitiót benyújtott polgárok Pestvárosa követeit általok utasított követeiknek el nem ismerik, — sajátos követtársa igazolásául kijelenti, hogy megválasztatásuk azon formák közt történt, mint az 1843iki követválasztás; egyébként, hogy a külpolgárság által utasitva nincsenek, ezt elismeri, de utasitva vannak a képviselők testülete által, melly az országgyűlési követeket eddig elé is utasította. Buda polgárainak petitiójára pedig Házmán F. Buda kör. következő nyilatkozatot és indítványt ten: A Pest városi petitio felolvastatván, joggal követelhetném, hogy a budai petitio is arra érdemesítessék, ettől azonban egyedül a kerületi jegyző kímélése végett ezúttal elállok, annyival inkább, mivel küldőim bizodalma kérvényét általam nyújtván be, tartalmát teljesen ismerem. Küldőim hálával áldoznak, hogy a városok szavazatjogának és községi rendezésnek tárgyalásába bocsátkoztak. A teendők rendére azonban nézeteik a k. választmány javaslatától eltérvén kötelességemnek ismerem felszólalni nemcsak azért, mert polgártársaim méltányos óhajtásait kifejezni mindenkor tartozom, hanem azért is, mert a petitio iránya lényegre nézve önmeggyőződésemmel is egyesül. Vessünk egy futó pillanatot a kérdés keletkezésére. A városok 1825. évben és azóta folytonosan szavazatuk érvényesítésében gátoltatván, panaszaikkal országgyűlésről országgyűlésre a tervhez, kérvényeikkel a törvény megtartásával megbízott kormányhoz járultanak. Azonban siker nélkül, mert itt a panasz kifakadásai elhangzottak, amott a kérelem kellő pártolásra nem vergődött; míg az alkotmányosság országszerte tisztelt egyik bajnoka az ügyet országgyűlési végjelentésében, másika a journalistika terjedelmesebb mezején a nemzet figyelmének ajánlotta. Így történt, hogy ezen sérelmes állapot orvoslása az 1842. országgyűlés megoldandó feladásai közé soroztatott. Az ügy ez első stádiumában arról, hogy a szavazat kérdése a község rendezésével összekapcsoltassék, még szó nem voló, nem lehetett, mert a nemzet egyedül a városok sérelmi állapotát és ennélfogva a tb tábla kiegészítését tartotta szeme előtt, és valamint egyfelől vitattatott, miképen a városi követ nem az, minek lennie kellene, az összes polgárság választottja, hanem egy szűkkeblű zárt testület küldötte, úgy másfelől önkénytelenül is elismertetett, hogy csak a követválasztás meghatározása, szabályozása és törvényes biztosítása szükséges a városi követek önállósága ellen felhozott alapos ellenvetések megszüntetésére. Az 1843. évi országgyűlés azonban, hinni akarom, jó szándékból az országos képviselet kérdését a városok igazgatási rendezésével összekapcsolván, talán akarata nélkül is oka volt, hogy az országgyűlés kiegészítésére nézve az óhajtott törvény meg nem hozatott. Azt hivem, aki választmány tekintetbe vévén ama sikertelenség veszedelmes szirtjét, a kérdés tisztázására időközben is folytatott értekezések eredményeit és a többi alkotmányos nemzet ebeli példáját követve a két különböző kérdést különválasztván, javaslatát e szerint fogja bemutatni. Látom azonban, hogy e munka az országos képviseletre vonatkozó szabályokat ismét vegyítve tárgyalja azokkal, mellyek kirekesztőleg a község belügyeit és igazgatási viszonylatait illetik. Én ezen eljárást annak tulajdonítom, hogy e tárgy általánosan itt soha meg nem vitattatott, tulajdonítom azon tévesztő hasonlóságnak, melly az állodalom és a község szerkezetében típus gyanánt uralkodik; tulajdonítom végre annak, hogy ezen tábla mindig szem előtt tartva az alkudozások nehézségeit, minden lényeges kérdéssel számos más kérdéseket is hoz kapcsolatba, miszerint a mellékesek a figyelmet igéző főkérdés szárnyai alatt megoldathassanak. Egyedül innét magyarázhatom a kormány azon, a következetességgel meg nem férő eljárását is, minél fogva az 1842. k. előadásokban csak a városi szavazatok biztosítását, az 1847. k. előadásokban külön a városi szavazatok biztosítását, és külön a városok berendezését tűzvén ki, mindezek ellenére mégis a kapcsolatok elvét, a törvényhozási érdekeket a községekéivel összevegyítve tárgyalja. Engedjék meg a t. ki. é s rr., hogy ez iránt általános nézeteimet előadjam. Midőn én a törvényhozásban a nemzet józanul feltehető északaratának természetes létszerét szemlélem, a várost az állodalom csak olly tagjának tekintem, melly mint személyesített testület organikus élettel bírván, saját erejes magánvagyona eszközével önkörében az élet czéljainak összeillő kifejtésére és érvényesítésére törekszik. A törvényhozás tehát mind összeállítására, mind működésére és czéljaira nézve a községitől, mint egész, a résztől lényegesen különbözvén, szükséges, hogy alkotó elemeit és formáit másutt és máskép keresse fel, mint a mikint és ahol azokat felkeresni a község kénytelen. A község rendszerében három vezéreszme van csak, mellyre minden intézkedés alkalmazandó; bármellyiket tekintsem ezek közül, vagy a város belügyeinek kezelésére, vagy azon rendszerre vonatkozik, mellynek eszközével a város a törvényeket és a főhatalom törvényszeres intézkedéseit végrehajtani köteles. Mindegyik tekintetben azonban az igazgatás lévén a ez él, azon okokat feltalálni nem bírom, mellyek a két választmányt a követválasztás és berendezés szabályainak kapcsolására és vegyítésére vezethették. Azon hasonlóságok, mellyek a munka oeconómiája után ítélve, a választmány nézete szerint a kapcsolatot látszanak javasolni, engem épen ellenkező véleményre kényszerítenek. Hármat említek csak: a categóriákat, a választást és a felügyelést; mindháromra azonban a politikai és községi rendezésben külön elvek, külön módok követendők, miután a kerületi választmány a szavaztatást és így a bizalom kijelentését censushoz vagyis bizonyos értelmiséget és önállást biztosító küljavakhoz és helyzetekhez köti; kérdem: nem szükséges-e, hogy ezen önállás és értelmiség nagyobb mértékben biztosítassék a követnek választásában, ki országos érdekeket képvisel, kinek szavazata a szerint, valamint az egyik, vagy másik serpenyőbe veti, az ország javát előmozdíthatja, vagy veszélyezheti ? Ellenben nem elégetheti-e a községi képviselő és tisztviselő választására a kisebb censust is, nemcsak azért, mert ezeknek hatásköre szűkebb, szabályozottabb és önkénytelenebb, hanem azért is, mert a lehető tévedések és hibák a főhatalomnak őrködő kormány- és ítélőszékei által könnyen helyrehozhatók? Nyíltan megvallom, hogy én a census egyenlőségét az országos követre és a községi képviselőre sem helyesnek sem czélszerűnek nem látom. A kér. vál. azonban e kapcsolat eszméje által sodortatva, a követválasztási censusban a városok népessége szerint még fokozást is javasol, és ez természetes következmény, mert az országos képviseletet a község rendezésével az elemekre nézve azonosítván, a censust is azon egy méretéhez kellett szabnia. Én ezen fokozást a községi választásokra nézve helyeslem, mert a tisztek és képviselők jobbára csak a község ügyeit kezelik, és így a czél az lehet, hogy a községi ügyek, választás általi ellenőrködéséből az érdekeltek közöl minél kevesebben rekesztessenek ki. Azonban nem úgy van ez az országos követtel; ennek ereje és tehetsége nem városáé, hanem az országé, ő nem városának , hanem az országnak érdekeit képviseli; a szavazatával alkotott törvény nem városának, hanem a nemzetnek sorsáról rendelkezik ; önállása tehát nem városának, hanem az országos census biztosítéka alá veendő. Vagy azt hiszik a trik , hogy a 200 főős ruszti választó, ha Budára költözik, censusával értelmiségét és önállását is útban veszíti ? és viszont, ha az 1000 ftos budai választó a 200 ftos Rusztra költözik, értelmisége és függetlensége 800 ft ára öregbedik ? azt hiszik, hogy a tehetségek kifejlése, a nagy és kis városok lakosai tekintetében megfordított arányban eszközöltetik, és hogy az 1999 ftos nem-választónak kevesebb művelődési alkalma akad, mint a 200 ftos bélabányai választónak ? Én más véleménynyel vagyok, és véleményemnek valamennyi alkotmányos nemzet példája nyomatékot ad. Hiszem tehát, hogy a községi censusnak a követválasztásitól leendő elkülönítése nemcsak czél- szerű, hanem szükséges is. Hasonló az eset a választás minőségével. A kér. vál. egy illyen közvetlen választást javasol ugyan, de ismervén a trik alkudozási hajlamát, nem veendik rész néven, ha okoskodásomat feltételesen, és data non conce8SO, a tábla megállapodásának ingatagságára építem. A követválasztás közvetlenségét absolut feltételnek tekintem; tegyük fel azonban, hogy a főrendi tábla, a kormány , a tisztviselők választását conditio sine qua non, közvetett modorra akarná alapítani, én az eddigi tapasztalások szerint hinni merem , miképen a trik a községi rendezést illy áron megvásárolnák, mit annál inkább tehetnek, mivel a képviselők időről időre új választások által felfrissítetvén, a városi organikus élet hatásai és viszhatásainál fogva a választók kívonatait nemcsak kitudhatják, hanem teljesíthetik is. De mi leszen e változtatás következménye? lször az, hogy a választmányi javaslat kapcsolatának sarkköve, melly a választás egyenlő modora, kimozdittatik; 2) az, hogy a városi választó elegendő censussal és így biztosított értelmiséggel és függetlenséggel fog bírni egy országos követnek megválasztására, de ön ügyeit kezelő gazdáját vagy tanácsbeliét megválasztani sem elegendő értelmiséggel, sem elegendő függetlenséggel nem bizand. Illyen eredményekre vezet a kapcsolat eszméje. Addik mit említettem a felügyelés. Mellékesen mondom, nem kevéssé csodáltam, hogy ugyanazon perezben , mellyben e tábla, mint a harczias megyei hatóságok többségének kifolyása, az administrátorok ellen feljajdul, a kér, vál. a városok születendő vélemény-csecsemőjének bölcsőjéhez már administratort, vagyis k. főpolgármester nevezet alatt inspectort állított. Én ezt túlgondosságnak tekintem, és az okokat ezúttal nem vizsgálom. Tudom, hogy e tábla az administratio gyorsasága és pontossága tekintetéből meggyőződésem szerint nem alapos ugyan, de mégis plausibilis okokat fog az inspektorok mellett felhozhatni, azonban milly okokat legyen képes előadni arra , hogy a néppel közvetlen összeköttetésben nem lévő tisztviselő őrködjék a választási gyűlések felett, hogy az netalán az utasításokban is gyakorolhassa tiszti befolyását, és jelentse ki a birodalomban foglalt népakaratot, én részemről nem tudom, a törvényhozási hatalom országunkban a korona és nemzet között meg van osztva, valamint tehát a korona ebeli jogát szentnek és sérthetlennek ismerem el, úgyviszont kívánom, hogy a népből is azon ritka, de jelentékeny perczekben, mellyek bizalmának kijelentésére szükségesek, a függőség, a szolgaság, a külbefolyás minden jelei távolitassanak el, miszerint akarata tiszta maradjon. A k. főpolgármester elnöklése választási és utasítási üléseken tehát alkotmányos nézetekkel meg nem fér, és így a javaslatbeli átalános elnökség is nem hogy a kapcsolatot ajánlaná, sőt ellenben szinte a külön tárgyak külön választásának szükségét tünteti fel. Elismerem én , hogy a városok községi rendezése a személy és vagyonbátorságra, a tehetségek és erők fejlesztésére, a becsvágy és közszellem ébresztésére és szilárdítására üdvösen haland; de ennek eredménye nem a kapcsolatnak tulajdonítható , hanem a községi rendezés nagyobb vagy kisebb tökéletességének. A városok jelen állapota sérelmi, és ennek következtében ezen tábla is alkotmányellenes állapotban van, ezen sérelem kellő orvoslata nem a községi rendezésben keresendő, hanem a követ választás szabályozásában és biztosításában. Angolhonban az alsóház reformja a községi rendszer javítását megelőzte; Würtemberg, Baden és Belgiumban az alkotmányos élet működött előbb, és csak ennek következésében eszközöket tett a községek rendezése. Ellenben Poroszorország már régóta bír községi rendszerrel, de azért az alkotmány túkeresztő formái után még mindig foganat nélkül cseng. Miután tehát küldőim a kérdésben forgó külön két rendezés összekapcsolását úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetekből czélszerűnek nem tartják, sőt más alkotmányos nemzetek példáján indulni kívánnak, kérik a triket, miszerint a külön természetű kérdések közül mindenekelőtt a városok szavazatát és a választás módját megállapítani, és az országos határozatot szentesítés végett még jelen országgyűlés alatt ő felségének felterjeszteni méltóztatnának , hogy így a rüszint életbe léptetendő rendszer folytán megválasztott városi követek még ez országgyűlésen vehessenek részt a községi rendszer elhatározásában. Amennyiben azonban a kívánat teljesítésére hajlandó nem lenne, kérem a tervket, hogy az annyiszor említett két külön tárgyat a munka oeconómiája és az elválasztás logikája tekintetéből két külön törvényczikkbe foglalni méltóztassanak. Szőnyey K. Lőcse köv.: Ez ügy tárgyalása ’s elintézésébe a városi követeknek személyes befolyást igényel. Bujanovics Gy. Eperjes köv.: A kir. választmány javaslatán, melly szerint több sz. k. város az orsz.gyülési tényezők élő sorából minden históriai jog és alkotmányos igazság háttérbe szorításával kivezettetni szándékoltatik, tűnődését fejezvén ki, azzal vigasztalja magát, hogy a közös jogok foszlányaiból kedvezőbb állásra emelkedhető nagyobb testvérvárosok nem akarandják az illyetén ikervér árulásával megvásárolni jövendőbeli politikai jelentőségüket; vigasztalja azon remény, miszerint a kir. és rr. a megyei életre is kihatandó eme kísérlet veszélyes voltát átlátandják; de vigasztalja végre azon meggyőződés, miszerint a kormány a 30 kir. városra netalán kimondandó ezen politikai halálos ítéletet alá nem iondja. Az óvásos politikának nem lévén barátja, ezen kísérlet ellenében az 1514 : 3. és 1608 : 1. 1. világos rendeletében elég óvást lát, sőt a „semmit rólunk nélkülünk“ elv szerint a jelen törv.javaslat tárgyalásakor a városi voksokat számbavétetni kívánja. Végre a választmányi munkálattal együtt a kir. előadásokhoz csatolt törv.javaslatot is együtt tárgyaltatni kéri. Szumrák J. Beszterczebánya köv.: A városi követek már múlt országgyűlésen a politikai rendezés kérdését a berendezésitől elkülönözni szorgalmazták, az együtt-tárgyaltatástól sikert nem remélvén. Akkor a városi követek aggodalmai nem méltányoltattak ’s a két kérdés egybekapcsolva vétetett fel. ’S a mitől a városok féltek, megtörtént, a városi ügy megbukott. És a városi ügyben jelenleg működött két választmány ismét az előbbi ösvényen járván , a két kérdést összefűzte, és ez által a városi ügyet az előbbi örvény szélére állította. A két tárgy egybekapcsolásáról szóló semmi szerencsés eredményt nem remél, sőt inkább attól tart, hogy a városok és velők az egész haza a politikai és reforméletből négy öt évet ismét elveszít. A városok tettleges tervhozási befolyásból kirekesztetvén, országgyűlési szavazatuk visszahelyeztetését szüntelenül sürgették ; joggal követelhetik most