Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-29 / 747. szám

Szombat 747. Januar 29.1848. f BUDAPESTI HÍRADÓ Elffftietfaetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani - utczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­­­­földre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. _____ Ezen lapok hétfőt kivéve na­­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 9 ft 24 kr, hatszor küldve 9 fi 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs s­o­ráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Pozsony VI. Országgyűlés. XXV. országos ülés a t. kir. és rrknél január 28 án. Megyei tudósítások Fejér és Szabolcsból. Budapesti hirh­a­­rang. A magy. nemz. museum tárgyában. Adakozások a vakok in­tézetére. Vasúti személyjárás. Külföld. Hivatalos és magánhir­detések. IILAGIABORSZÁG és ERDÉLY. A POZSONY, jan. 12.­­ „Quiconque veut de réformes doit, s’il est logicien , commencer par respecter, par all'ermir les pouvoirs. S'il commence par les affaiblir et par les guiner, ce n'est pas aux réformes qu’il aspire, c’e­s­t au désordre, c’ast á la mine, c ’ e­s­t­a la servitude des peuples.ii U. M. VI. Az ellenzék, miután az absolutismus fenyegető rémképe ellen félreverte a harangot, a parlamentaris kor­mány bájhangu hivóki­rtjébe fújt bele. — Ámbár ezen el­járás logikája épen olly ábrándos, mint magok a dolgok, mellyre alkalmazva van, — mert ott a pessimismusnak karonfogva, sőt egy személybe egyesítve kell járni az op­­timismussal, hol absolutismusból egyenesen parlamentá­ris kormányba léphetni van elég jámbor jóhiszeműség,— mindazáltal épen nem volt roszul számítva, ha tekintetbe veszük a magyarnak átalában költői, exaltált jellemét, mellyet igen jól fejez igy ki a közmondás­­ ,sírva vigad a magyar,* — miszerint ő rendszerint vagy kétségbeesés­ben, vagy örömmámorban fetreng,— halálból szeret, vagy halálból gyűlöl, — mindent követel, vagy semmit sem,— midenét odadja a közjóért, vagy semmit sem, — vagy tüzesen handabandáz, vagy érzéketlen álomban tesped, — egy szóval, egyik túlzásból a másikba dobálódik örökké; adjuk hozzá, hogy uralkodni szeret mindenek felett ’s valósággal azt hiszi, hogy nem is egyébnek, mint urnak született. ’S már most kérdjük: lehet-e képzelni megyei legisla­­torainkra nézve erősebb mágnest és édesebb hangú ko­­lompot, mellyek inkább gyüjthessenek magok körül so­kaságot, mint a parlamentáris kormány ígérete? — Milly kér! nemcsak a járást, nemcsak a megyét kormányozhatni kényünk, kedvünk és érdekeink sugallata szerint, hanem a négy folyó minden kerületeit, a kapcsolt részeket, az egész országot kiutasításaink tiszta szavai­, vagy világos szelleme által; — sőt mi akadályozhatná, hogy épen ma­gunk ne ragadjuk kezünkbe a gyeplőt, miután a megye­­gyűlésen egy menydörgős oratioban a kormányra olly át­kot sújtottunk, mellyel róla semmi bulla le nem mos soha ’s ezáltal felvilágosodott, kristálytiszta és termékeny ha­zaszeretetünknek, az ifjú, de hatalmas közvélemény előtt kitörölhetlen jelét adtuk, a választó kortest pedig, kész­pénz helyett, úgy kielégítettük ,i­gér­vényekkel amaz isten tudja hány száz millióra — mivel Ausztria tartozik a magyar nemességnek, már a párisi béke óta, ’s a­mi en­nélfogva már most a kamattal és annak kamatjával együtt olly iszonyú summára növekedhetett, hogy csak ez egy adósság is képes lenne megbuktatni azt az elnyomorodott Ausztriát végképpn — hogy a szegény kortes alig várja, mikép beadván volumát az imádott nép emberére, éhen, ittan haza rohanhasson ’s a hálának mindent elnyomó ér­zelmétől ellágyultan, hitvese nyakába borulva, igy fohász­­kodhassék fel: „no feleség, már többé nem búsulok, hogy a jég elverte szőlőnket, mert három hét múlva gazdag emberek leszünk!“ — ’s ekkér követnek küldetvén Po­zsonyba , itt ugyanazon, csak hogy 52dik potentiájára emelt, hallgatóság előtt megint olly hatalmas beszédet tartsunk ’s úgy felderítsük a kormánynak belső, külső, sőt még operentiális politikáját is, hogy a bámuló, sőt inkább bámészkodó sokaság egyszerre a legelső státusférfiúi gé­njének és magyar Demosthenesnek kiáltván ki bennün­ket, a parlamentáris kormány magyar fogalma szerint, mint a majoritás feje, azonnal kezünkbe ragadjuk az or­szág kormányának gyeplőjét! Kételkedtek talán, mintha nem i­lyen volna a megyei legislátorok eszejárása? Kérdjétek bár azokat a megyé­ket is, mellyek még az országos pénztárt is csak ,m­agá­­nos ajánlat­ok­ból akarnák megtölteni, szélü­ben uta­sítják követeiket a parlamentáris kormányt initiáló vá­laszfeliratra! No hiszen szépen ki is lennénk kormány dolgában ! Az ember ma lefekünnék A kormánynyal, hol­nap már Bvel kelne fel, és a holnaputániról még csak sej­telme sem volna. Olly gyors forgásba jőne a kormányi locom­otiv, hogy tengelyes lábot vetnének és a porráégés­­től csak valami mély árokba­ dőlés mentené meg. Ma Áporka, holnap Tyúkod, azután meg a ,szegény legé­nyek* küldenének egy pótló utasítást, vagy hínának vissza egy követet ’s mozdítanák ki sarkaiból a majoritást, következőleg a ministeriumot. Ki ne óhajtana ez arany­időben kortes lenni! Legnagyobb uraság akkor a kortesség volna. Hiszen már nemcsak az alispánt, a követet, hanem közvetőleg a ministereket is ő választaná! Ekkor látnánk ám korteskedéseket nagyban, minőket csak régi király­­választásaink formájára képzelhetünk magunknak. Min­den nagyocska szájú táblabírónak nagy hihetőségű kilá­tása lenne ministerségre : mire nem lennének képesek a közel és távol rokonok, barátok, ismerősök és szerencse­keresők ? Lehet képzelni milly fokra hágna a pártoskodás, ha meggondoljuk , mire képesek már most is a pártok, csak egy alispán-választás miatt is. — És az alkotmányos institutiok ezen gyönyörű és meglepő játéka alatt, milly gyarapodásnak indulna a közjóllét, azt nem kell rajzol­nunk. Sőt azt is könnyű előrelátni, milly hamar és milly tragikus vége lenne ennek az egész alkotmányos komédi­ának, n­épen mint amaz északi szomszédnál, ki hasonló­kép parlamentáris kormánynyal birt és pedig olly tökéle­tessel, hogy a királyi hatalom csupán csak a pártoknak volt lealjasitott bábjátéka. Azért, tisztelt hazafiak az ellenzéki oldalon, ne ábrán­dozzatok ezen új Dulcineatokkal; elég valóságos refor­mokra van e hazának szüksége, mellyek úgy is képesek minden szerelmeteket és munkásságtokat betölteni. Hi­szen gondoljátok meg, hogy feudális intézetek és parla­mentáris kormány, kiváltságok és kiváltságos testületek és parlamentáris kormány, megyei mindenhatóságok és parlamentáris kormány ,stb. együtt, csupa képtelen­ségek. A parlamentáris kormánynak ezen kora, idétlen elő­­rántása által, úgy jártok vele, mint más országboldogító jelszavaitokkal, miután eltöltöttétek vele a levegőt­, a­nél­kül, hogy sem egy villám ne csapjon, sem egy termékeny eső ne hulljon le belőle, f el fog kopni, el fogja veszteni rugósságát és communis locussá válni, mire többé senki sem tartandja méltónak figyelmezni. És ez nem mutat ildomosságra. Valamint az sem, hogy midőn a kormány nyílt kebellel és tárt karokkal jött az ország kívánságainak elibe, gyanúsításaitokkal és ré­­mítéseitekkel visszariasztani akarjátok tőle az országot és ez által még nehezebbé tettétek a kormányzás munkáját. Nemcsak azért, mivel nem okos az a gyenge, ki az erősebbnek barátságra nyújtott kezét kevé­­lyen visszalöki, sőt még egy fügét is vett utána a távolból, hanem mert „A­ki reformokat akar és van logikája, azon kell kez­denie, hogy tisztelje és szilárdítsa a felsőbbségeket. Ha ezeket legelőbb is meggyengíti, aláássa, nem a reformok az ő vágyainak eredményei, hanem a rendetlenség, a romlás és a népek szolgasága.“ Országgyűlés. XXV. országos ülés egyedül a t. kir. és rrnél ja­nuár 28 án. (Elnök : kir. személy­nök ő mlga; tárgy : ize­, nete a kir. és rrnek a mélt. főrrdekhez a magy. honosításról, és a külföldiekről szóló t.javaslat folytatása). Kir. személynök:A honosításról szóló t.javaslat Tik­vát tűzi ki tanácskozás alá. Rakovszky M. Liptó köv. : A honosítási dijt, mellyet küldői az országos pénztár tőkéjéül vesznek, az elengedhetlen feltételek közé soroztatni ’s ezért az 1723 . 64. t. sz. megem­líteni kívánja. Ezen indítvány el nem fogadtatott ’s a szerkezet egy kis módosítással megmaradt. Kir. személy nek : Az 5. §. 3. pontjára, hol monda­tik : „hogy az, ki a honban született ugyan , de külföldinek gyemeke, törvényeink szerint értendő teljeskorusága után egy év alatt kérje honosítását, előbb azonban beköltözködvén, ha netalán addig külföldön lakott volna“ — azon észrevétele van, hogy a beköltözés utáni idő nem lévén meghatározva, miután megtörténhetnek, hogy a beköltözés után két vagy három hónap múlva kérné magát honosíttatni, a 2. pontban meghatározott 5. évi határidő tűzessék ki. Elnök ő magának ezen észrevétele közmegegyezéssel fogad­tatván G­h­i­c­z­y K. nádori itélőmester ur a szerint tette fel a szerkezetet. Károlyi I. Pest v. köv. : A­mik­ára nézve kívánja, hogy a magyar nyelv tudása azon külföldi hölgyre is, ki magyar honpolgárhoz megy nőül, elengedhetlen föltételként tekintessék. Két okot hoz fel; egyet azt, hogy az illy hölgynek is első kötelessége lévén gyermekei nevelése, a magyar nyelv tudása nélkül azokból magyarokat nevelni nem fog; mást azt, hogy magyarul már az özvegyi jogok kedvéért is megtanulhat. — Ezen indítvány viszhang nélkül elenyészett. Kir. személynök:A 9. §ban ama rendeletet, hogy a honosítottak földbirtokot a 25. §. engedelmén túl nem szerez­hetnek , ’s igy a letelepedettekkel egy categoriába tétetnének — igen szigorúnak találja. Ez az iparos szakértők és capita­­listák beköltözésére nem igen volna kecsegtető, miután ha egész eltöket e honban eltöltenék is, mégis még azon képes­ségre sem vergődhetnének, miszerint maguknak ingatlan va­gyont szerezzenek, holott a kk. és rt. javaslata szerint a kül­földön levő birtokukat is eladni lennének kénytelenek , hogy Magyarországban a honosítást megnyerhessék. Más főtekin­tet az, hogy a magyar birtokosok egy nagy része eladósodott, és ezek magukon csak úgy segíthetnek, ha birtokuknak leg­alább egy részét eladják ; ha a vevők számát és a concurren­­tiát az által is megszorítjuk, hogy e honosítottakat a jószág­­vételtől elzárjuk, a nagyobb jószágokra majd minden con­­currentia ki lesz zárva, és ez által csak néhány capitalistának teszünk hasznos szolgálatot, kik miután nagyobb részt nem is magyarok, még azt sem eszközöljük, hogy a birtok magyar kézbe kerüljön. És igy miután a legfőbb polgári jog, a tör­­vényhozásbani részvétel megadatott, bármelly korlátok közt is, adassák meg legalább azon reménység, hogy maguknak földbirtokot szerezhessenek. Lónyay G. Zemplén köv. : Miután birtokviszonyain­kat rendezni akarjuk, ehez nem nyúlhatunk addig, míg nem­zetiségünk biztosítva nincs birtokunknak idegen kezek közé jutása ellen. Ez a jelen törv­javaslatnak feladata, miért a feltételeknek szigorúaknak kell lenni. De a jelen­­ban kifeje­zett feltétel túl szigorú, a­miért azt nem pártolja. Angliában 150 font sterling letétele mellett a parlament engedelméből a honosított vehet földbirtokot, de a törvényhozásban befolyás­os a hivatalképesség nem engedtetik meg. A jelen­tő javaslat szerint megfordítva állana a dolog, melly szerint a honosítottnak po­litikai jogok igen , de polgáriak nem adatnának. Ezen eszme jövendőbeli kifejlődésünkre ’s a nemesi birtokra nézve igy meg nem állhat. A honosítási feltételek, miután a magyar nyelv tudása is közsdok­toroztatott, elég biztosítékot nyújta­nak , miért szóló ezen­­nak megváltoztatását kívánja. Bónis S. Szabolcs köv.: Nem kivánná, hogy hazánkat idegenek árasszák el, de miután a honpolgárság megnyerésére a magyar nyelv is feltételül létetett, jelen­­nak azon rendelkezését, hogy a honosított külföldiek földbirtokot nem szerezhetnek, ő is túl szigorúnak és czéltalannak tartja , mellynek következése lenne, hogy külföldi szegény emberek jöhetnének honunkba meggazdagodni, de a gazdagok nem jönnének a hont gazda­gítani , miért szinte a szerkezet módosítását kívánja. (Töb­ben : elfogadjuk.) Tarnóczy K. Nyitra köv.: Elismeri, hogy a törvény­­hozásnak a jövendőről kell gondoskodni, de úgy, hogy az áldozat alatt a jelen nemzedék le ne roskadjon. Az ősiséget eltörölni kívánjuk, de alig van reménység, hogy ez a prout possideuis elv szerint megtörténhessék , és miután minden vagyonbeli viszonyok megszüntetésére bizonyos praeclusi ter­minus tétetnék, ezen korszak­bának és gondnak lenne kor­szaka a jelen birtokosokra nézve, a kik noha maguk is pere­ket indítanának , de viszont 100 perrel is fognának terhel­­tetni. Ez az első tekintet, mellynél a jelen nemzedék a jövőnek kedvéért terheltetnék. A reform másik kívonata az adó. Ha ez keresztül megy , unokáink nyereséget húznak , de a­kik csak egypár évig élnek , azok ennek csak súlyát érzendik. Tekintetbe veendő még az általános eladósodás. Ezen sem volna segítve, mert ha az idegenek a jószágszerzés minden reményétől megfosztatnak, a jószág becse nem igen fog nőni, miután a külföldiek a szerzéshez nem concurálhatnak. Illy terhek alatt a jelen nemzedék le fogna roskadni, miért Zem­plén követének indítványát pártolja, a honosítási szigorú fel­tételekben nemzetiségünkre nézve elég biztosítékot találván. Osztroluczky G. Zólyom köv.: Nyitra követe által előadott okoknál fogva a kir. személynök módosítását pártol­ja , hogy kik a honosítási feltételeknek eleget tesznek, birtok­képességgel ruháztassanak fel. Olgyay T. Pozsony köv.: Nehogy a közhelyeslésben megegyezni látszassék, ellenkező véleményét nyilvánítja Ha e törvény azon szempontból javasoltatnék , hogy az ide­genek hazánkba bejöjenek, az indítványt pártolná, de mi­után a törv­ javaslat c­élja , hogy minél kevesebb külföldi jöj­jön be, a legszigorúbb rendszabályoknak látja helyét, az elő­adott okokban elég erősséget nem találván. Bad­ó L. (Trencsin) , Darvas P. (Gömör), Asz­talos P. (Marmaros), B­a­l­o­g­h K. (Győr), S­o­m­s­i­c­h P. (Baranya), Szabó M. (Vas), Sebestyén G. (Vesz­prém) az indítványt pártolják. Kir. személynök: A többség kijelentése után vég­zésül kimondja, hogy a §. azon rendelete, miszerint a kül­földiek földbirtokot nem szerezhetnek , ki marad. Szentkirályi M.: Alliket, melly­ben kijelentetik, hogy rendőri és büntetti esetekben, ki a tisztesebb sorsunk osztályába esik, ugyszinte minden gyáros, kereskedő ,stb., a nemesekkel ’s illetőleg a polgárokkal egyenlő bánásmódban fog részesülni, — kihagyatni kívánja, most midőn a büntető törvénykönyv kidolgozásának küszöbén állunk, illy megkülön­böztetéseket nem szeret, hogy mi egyre igazság, az másra igazság ne legyen. Bónis L. (Szabolcs), Simon J. (Soprony), Lónyay G. (Zemplén), Bohus J. (Arad), Lónyay M. (Bereg), Osz­troluczky G. (Zólyom), Szentimrey Gy. (Abauj)’s fel­kiáltással még többen Pest követének észrevételét pártolván, a m. kihagyatott. Vagyon I. nyitrai kápt. köv.: A­­­lik­ában foglalt ma­gyar honpolgári esküt, miután benne Istenre hivatkozás nem történik, természetelleninek tartja, ’s módosittatni kivánja. Szerdahelyi F. Győr m. köv.: Az esküminta ki nem elégíti. A theologiát mellőzve Kövy- és Kallósra hivatkozik, kik az esküformában az Istenre hivatkozást nem mellőzik. Törvényes szempontból sem találja kielégítőnek a jelen eskü­­formát, mert az Istenre való hivatkozás még a zsidók esküjé­ben is benfoglaltatik. Törvényes gyakorlat szempontjából is ostrom alá veszi szóló a jelen eskümintát. Midőn nádor ő fensége az esküt letette, szinte Istenre, szűz Máriára ’stb. es­küdött. Végre még nyelv tekintetéből is hiányosnak találja az ostromlott esküformát, abban több germanismust fedez­vén fel. Somsich P. Baranya köv.: Az eskü tartalmára nincs észrevétele; óhajtja azonban, hogy azt mindenki saját vallása formái közt tegye le.

Next