Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-29 / 747. szám
Szombat 747. Januar 29.1848. f BUDAPESTI HÍRADÓ Elffftietfaetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani - utczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg. _____ Ezen lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előfizetési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 9 ft 24 kr, hatszor küldve 9 fi 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Pozsony VI. Országgyűlés. XXV. országos ülés a t. kir. és rrknél január 28 án. Megyei tudósítások Fejér és Szabolcsból. Budapesti hirharang. A magy. nemz. museum tárgyában. Adakozások a vakok intézetére. Vasúti személyjárás. Külföld. Hivatalos és magánhirdetések. IILAGIABORSZÁG és ERDÉLY. A POZSONY, jan. 12. „Quiconque veut de réformes doit, s’il est logicien , commencer par respecter, par all'ermir les pouvoirs. S'il commence par les affaiblir et par les guiner, ce n'est pas aux réformes qu’il aspire, c’est au désordre, c’ast á la mine, c ’ esta la servitude des peuples.ii U. M. VI. Az ellenzék, miután az absolutismus fenyegető rémképe ellen félreverte a harangot, a parlamentaris kormány bájhangu hivókirtjébe fújt bele. — Ámbár ezen eljárás logikája épen olly ábrándos, mint magok a dolgok, mellyre alkalmazva van, — mert ott a pessimismusnak karonfogva, sőt egy személybe egyesítve kell járni az optimismussal, hol absolutismusból egyenesen parlamentáris kormányba léphetni van elég jámbor jóhiszeműség,— mindazáltal épen nem volt roszul számítva, ha tekintetbe veszük a magyarnak átalában költői, exaltált jellemét, mellyet igen jól fejez igy ki a közmondás ,sírva vigad a magyar,* — miszerint ő rendszerint vagy kétségbeesésben, vagy örömmámorban fetreng,— halálból szeret, vagy halálból gyűlöl, — mindent követel, vagy semmit sem,— midenét odadja a közjóért, vagy semmit sem, — vagy tüzesen handabandáz, vagy érzéketlen álomban tesped, — egy szóval, egyik túlzásból a másikba dobálódik örökké; adjuk hozzá, hogy uralkodni szeret mindenek felett ’s valósággal azt hiszi, hogy nem is egyébnek, mint urnak született. ’S már most kérdjük: lehet-e képzelni megyei legislatorainkra nézve erősebb mágnest és édesebb hangú kolompot, mellyek inkább gyüjthessenek magok körül sokaságot, mint a parlamentáris kormány ígérete? — Milly kér! nemcsak a járást, nemcsak a megyét kormányozhatni kényünk, kedvünk és érdekeink sugallata szerint, hanem a négy folyó minden kerületeit, a kapcsolt részeket, az egész országot kiutasításaink tiszta szavai, vagy világos szelleme által; — sőt mi akadályozhatná, hogy épen magunk ne ragadjuk kezünkbe a gyeplőt, miután a megyegyűlésen egy menydörgős oratioban a kormányra olly átkot sújtottunk, mellyel róla semmi bulla le nem mos soha ’s ezáltal felvilágosodott, kristálytiszta és termékeny hazaszeretetünknek, az ifjú, de hatalmas közvélemény előtt kitörölhetlen jelét adtuk, a választó kortest pedig, készpénz helyett, úgy kielégítettük ,igérvényekkel amaz isten tudja hány száz millióra — mivel Ausztria tartozik a magyar nemességnek, már a párisi béke óta, ’s ami ennélfogva már most a kamattal és annak kamatjával együtt olly iszonyú summára növekedhetett, hogy csak ez egy adósság is képes lenne megbuktatni azt az elnyomorodott Ausztriát végképpn — hogy a szegény kortes alig várja, mikép beadván volumát az imádott nép emberére, éhen, ittan haza rohanhasson ’s a hálának mindent elnyomó érzelmétől ellágyultan, hitvese nyakába borulva, igy fohászkodhassék fel: „no feleség, már többé nem búsulok, hogy a jég elverte szőlőnket, mert három hét múlva gazdag emberek leszünk!“ — ’s ekkér követnek küldetvén Pozsonyba , itt ugyanazon, csak hogy 52dik potentiájára emelt, hallgatóság előtt megint olly hatalmas beszédet tartsunk ’s úgy felderítsük a kormánynak belső, külső, sőt még operentiális politikáját is, hogy a bámuló, sőt inkább bámészkodó sokaság egyszerre a legelső státusférfiúi génjének és magyar Demosthenesnek kiáltván ki bennünket, a parlamentáris kormány magyar fogalma szerint, mint a majoritás feje, azonnal kezünkbe ragadjuk az ország kormányának gyeplőjét! Kételkedtek talán, mintha nem ilyen volna a megyei legislátorok eszejárása? Kérdjétek bár azokat a megyéket is, mellyek még az országos pénztárt is csak ,magános ajánlatokból akarnák megtölteni, szélüben utasítják követeiket a parlamentáris kormányt initiáló válaszfeliratra! No hiszen szépen ki is lennénk kormány dolgában ! Az ember ma lefekünnék A kormánynyal, holnap már Bvel kelne fel, és a holnaputániról még csak sejtelme sem volna. Olly gyors forgásba jőne a kormányi locomotiv, hogy tengelyes lábot vetnének és a porráégéstől csak valami mély árokba dőlés mentené meg. Ma Áporka, holnap Tyúkod, azután meg a ,szegény legények* küldenének egy pótló utasítást, vagy hínának vissza egy követet ’s mozdítanák ki sarkaiból a majoritást, következőleg a ministeriumot. Ki ne óhajtana ez aranyidőben kortes lenni! Legnagyobb uraság akkor a kortesség volna. Hiszen már nemcsak az alispánt, a követet, hanem közvetőleg a ministereket is ő választaná! Ekkor látnánk ám korteskedéseket nagyban, minőket csak régi királyválasztásaink formájára képzelhetünk magunknak. Minden nagyocska szájú táblabírónak nagy hihetőségű kilátása lenne ministerségre : mire nem lennének képesek a közel és távol rokonok, barátok, ismerősök és szerencsekeresők ? Lehet képzelni milly fokra hágna a pártoskodás, ha meggondoljuk , mire képesek már most is a pártok, csak egy alispán-választás miatt is. — És az alkotmányos institutiok ezen gyönyörű és meglepő játéka alatt, milly gyarapodásnak indulna a közjóllét, azt nem kell rajzolnunk. Sőt azt is könnyű előrelátni, milly hamar és milly tragikus vége lenne ennek az egész alkotmányos komédiának, népen mint amaz északi szomszédnál, ki hasonlókép parlamentáris kormánynyal birt és pedig olly tökéletessel, hogy a királyi hatalom csupán csak a pártoknak volt lealjasitott bábjátéka. Azért, tisztelt hazafiak az ellenzéki oldalon, ne ábrándozzatok ezen új Dulcineatokkal; elég valóságos reformokra van e hazának szüksége, mellyek úgy is képesek minden szerelmeteket és munkásságtokat betölteni. Hiszen gondoljátok meg, hogy feudális intézetek és parlamentáris kormány, kiváltságok és kiváltságos testületek és parlamentáris kormány, megyei mindenhatóságok és parlamentáris kormány ,stb. együtt, csupa képtelenségek. A parlamentáris kormánynak ezen kora, idétlen előrántása által, úgy jártok vele, mint más országboldogító jelszavaitokkal, miután eltöltöttétek vele a levegőt, anélkül, hogy sem egy villám ne csapjon, sem egy termékeny eső ne hulljon le belőle, f el fog kopni, el fogja veszteni rugósságát és communis locussá válni, mire többé senki sem tartandja méltónak figyelmezni. És ez nem mutat ildomosságra. Valamint az sem, hogy midőn a kormány nyílt kebellel és tárt karokkal jött az ország kívánságainak elibe, gyanúsításaitokkal és rémítéseitekkel visszariasztani akarjátok tőle az országot és ez által még nehezebbé tettétek a kormányzás munkáját. Nemcsak azért, mivel nem okos az a gyenge, ki az erősebbnek barátságra nyújtott kezét kevélyen visszalöki, sőt még egy fügét is vett utána a távolból, hanem mert „Aki reformokat akar és van logikája, azon kell kezdenie, hogy tisztelje és szilárdítsa a felsőbbségeket. Ha ezeket legelőbb is meggyengíti, aláássa, nem a reformok az ő vágyainak eredményei, hanem a rendetlenség, a romlás és a népek szolgasága.“ Országgyűlés. XXV. országos ülés egyedül a t. kir. és rrnél január 28 án. (Elnök : kir. személynök ő mlga; tárgy : ize, nete a kir. és rrnek a mélt. főrrdekhez a magy. honosításról, és a külföldiekről szóló t.javaslat folytatása). Kir. személynök:A honosításról szóló t.javaslat Tikvát tűzi ki tanácskozás alá. Rakovszky M. Liptó köv. : A honosítási dijt, mellyet küldői az országos pénztár tőkéjéül vesznek, az elengedhetlen feltételek közé soroztatni ’s ezért az 1723 . 64. t. sz. megemlíteni kívánja. Ezen indítvány el nem fogadtatott ’s a szerkezet egy kis módosítással megmaradt. Kir. személy nek : Az 5. §. 3. pontjára, hol mondatik : „hogy az, ki a honban született ugyan , de külföldinek gyemeke, törvényeink szerint értendő teljeskorusága után egy év alatt kérje honosítását, előbb azonban beköltözködvén, ha netalán addig külföldön lakott volna“ — azon észrevétele van, hogy a beköltözés utáni idő nem lévén meghatározva, miután megtörténhetnek, hogy a beköltözés után két vagy három hónap múlva kérné magát honosíttatni, a 2. pontban meghatározott 5. évi határidő tűzessék ki. Elnök ő magának ezen észrevétele közmegegyezéssel fogadtatván Ghiczy K. nádori itélőmester ur a szerint tette fel a szerkezetet. Károlyi I. Pest v. köv. : Amikára nézve kívánja, hogy a magyar nyelv tudása azon külföldi hölgyre is, ki magyar honpolgárhoz megy nőül, elengedhetlen föltételként tekintessék. Két okot hoz fel; egyet azt, hogy az illy hölgynek is első kötelessége lévén gyermekei nevelése, a magyar nyelv tudása nélkül azokból magyarokat nevelni nem fog; mást azt, hogy magyarul már az özvegyi jogok kedvéért is megtanulhat. — Ezen indítvány viszhang nélkül elenyészett. Kir. személynök:A 9. §ban ama rendeletet, hogy a honosítottak földbirtokot a 25. §. engedelmén túl nem szerezhetnek , ’s igy a letelepedettekkel egy categoriába tétetnének — igen szigorúnak találja. Ez az iparos szakértők és capitalisták beköltözésére nem igen volna kecsegtető, miután ha egész eltöket e honban eltöltenék is, mégis még azon képességre sem vergődhetnének, miszerint maguknak ingatlan vagyont szerezzenek, holott a kk. és rt. javaslata szerint a külföldön levő birtokukat is eladni lennének kénytelenek , hogy Magyarországban a honosítást megnyerhessék. Más főtekintet az, hogy a magyar birtokosok egy nagy része eladósodott, és ezek magukon csak úgy segíthetnek, ha birtokuknak legalább egy részét eladják ; ha a vevők számát és a concurrentiát az által is megszorítjuk, hogy e honosítottakat a jószágvételtől elzárjuk, a nagyobb jószágokra majd minden concurrentia ki lesz zárva, és ez által csak néhány capitalistának teszünk hasznos szolgálatot, kik miután nagyobb részt nem is magyarok, még azt sem eszközöljük, hogy a birtok magyar kézbe kerüljön. És igy miután a legfőbb polgári jog, a törvényhozásbani részvétel megadatott, bármelly korlátok közt is, adassák meg legalább azon reménység, hogy maguknak földbirtokot szerezhessenek. Lónyay G. Zemplén köv. : Miután birtokviszonyainkat rendezni akarjuk, ehez nem nyúlhatunk addig, míg nemzetiségünk biztosítva nincs birtokunknak idegen kezek közé jutása ellen. Ez a jelen törvjavaslatnak feladata, miért a feltételeknek szigorúaknak kell lenni. De a jelenban kifejezett feltétel túl szigorú, amiért azt nem pártolja. Angliában 150 font sterling letétele mellett a parlament engedelméből a honosított vehet földbirtokot, de a törvényhozásban befolyásos a hivatalképesség nem engedtetik meg. A jelentő javaslat szerint megfordítva állana a dolog, melly szerint a honosítottnak politikai jogok igen , de polgáriak nem adatnának. Ezen eszme jövendőbeli kifejlődésünkre ’s a nemesi birtokra nézve igy meg nem állhat. A honosítási feltételek, miután a magyar nyelv tudása is közsdoktoroztatott, elég biztosítékot nyújtanak , miért szóló ezennak megváltoztatását kívánja. Bónis S. Szabolcs köv.: Nem kivánná, hogy hazánkat idegenek árasszák el, de miután a honpolgárság megnyerésére a magyar nyelv is feltételül létetett, jelennak azon rendelkezését, hogy a honosított külföldiek földbirtokot nem szerezhetnek, ő is túl szigorúnak és czéltalannak tartja , mellynek következése lenne, hogy külföldi szegény emberek jöhetnének honunkba meggazdagodni, de a gazdagok nem jönnének a hont gazdagítani , miért szinte a szerkezet módosítását kívánja. (Többen : elfogadjuk.) Tarnóczy K. Nyitra köv.: Elismeri, hogy a törvényhozásnak a jövendőről kell gondoskodni, de úgy, hogy az áldozat alatt a jelen nemzedék le ne roskadjon. Az ősiséget eltörölni kívánjuk, de alig van reménység, hogy ez a prout possideuis elv szerint megtörténhessék , és miután minden vagyonbeli viszonyok megszüntetésére bizonyos praeclusi terminus tétetnék, ezen korszakbának és gondnak lenne korszaka a jelen birtokosokra nézve, a kik noha maguk is pereket indítanának , de viszont 100 perrel is fognának terheltetni. Ez az első tekintet, mellynél a jelen nemzedék a jövőnek kedvéért terheltetnék. A reform másik kívonata az adó. Ha ez keresztül megy , unokáink nyereséget húznak , de akik csak egypár évig élnek , azok ennek csak súlyát érzendik. Tekintetbe veendő még az általános eladósodás. Ezen sem volna segítve, mert ha az idegenek a jószágszerzés minden reményétől megfosztatnak, a jószág becse nem igen fog nőni, miután a külföldiek a szerzéshez nem concurálhatnak. Illy terhek alatt a jelen nemzedék le fogna roskadni, miért Zemplén követének indítványát pártolja, a honosítási szigorú feltételekben nemzetiségünkre nézve elég biztosítékot találván. Osztroluczky G. Zólyom köv.: Nyitra követe által előadott okoknál fogva a kir. személynök módosítását pártolja , hogy kik a honosítási feltételeknek eleget tesznek, birtokképességgel ruháztassanak fel. Olgyay T. Pozsony köv.: Nehogy a közhelyeslésben megegyezni látszassék, ellenkező véleményét nyilvánítja Ha e törvény azon szempontból javasoltatnék , hogy az idegenek hazánkba bejöjenek, az indítványt pártolná, de miután a törv javaslat célja , hogy minél kevesebb külföldi jöjjön be, a legszigorúbb rendszabályoknak látja helyét, az előadott okokban elég erősséget nem találván. Badó L. (Trencsin) , Darvas P. (Gömör), Asztalos P. (Marmaros), Balogh K. (Győr), Somsich P. (Baranya), Szabó M. (Vas), Sebestyén G. (Veszprém) az indítványt pártolják. Kir. személynök: A többség kijelentése után végzésül kimondja, hogy a §. azon rendelete, miszerint a külföldiek földbirtokot nem szerezhetnek , ki marad. Szentkirályi M.: Alliket, mellyben kijelentetik, hogy rendőri és büntetti esetekben, ki a tisztesebb sorsunk osztályába esik, ugyszinte minden gyáros, kereskedő ,stb., a nemesekkel ’s illetőleg a polgárokkal egyenlő bánásmódban fog részesülni, — kihagyatni kívánja, most midőn a büntető törvénykönyv kidolgozásának küszöbén állunk, illy megkülönböztetéseket nem szeret, hogy mi egyre igazság, az másra igazság ne legyen. Bónis L. (Szabolcs), Simon J. (Soprony), Lónyay G. (Zemplén), Bohus J. (Arad), Lónyay M. (Bereg), Osztroluczky G. (Zólyom), Szentimrey Gy. (Abauj)’s felkiáltással még többen Pest követének észrevételét pártolván, a m. kihagyatott. Vagyon I. nyitrai kápt. köv.: Alikában foglalt magyar honpolgári esküt, miután benne Istenre hivatkozás nem történik, természetelleninek tartja, ’s módosittatni kivánja. Szerdahelyi F. Győr m. köv.: Az esküminta ki nem elégíti. A theologiát mellőzve Kövy- és Kallósra hivatkozik, kik az esküformában az Istenre hivatkozást nem mellőzik. Törvényes szempontból sem találja kielégítőnek a jelen esküformát, mert az Istenre való hivatkozás még a zsidók esküjében is benfoglaltatik. Törvényes gyakorlat szempontjából is ostrom alá veszi szóló a jelen eskümintát. Midőn nádor ő fensége az esküt letette, szinte Istenre, szűz Máriára ’stb. esküdött. Végre még nyelv tekintetéből is hiányosnak találja az ostromlott esküformát, abban több germanismust fedezvén fel. Somsich P. Baranya köv.: Az eskü tartalmára nincs észrevétele; óhajtja azonban, hogy azt mindenki saját vallása formái közt tegye le.