Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-02-26 / 771. szám

Gun lapok hétfőt kivéve na­­ponkint jelennek meg. Előfize­­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 771. BUDAPESTI Február 26. 1848.­­ HÍRADÓ ICIAfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventm­-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvani­­utczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül-­­ földre menendő példányok csak " a bécsi császári királyi fő­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Ellenzéki irányzatok I. Országgyűlés. LXII. és LXIIII. kerületi ülés február 24. és 25-én. (Tárgy. sz. kir. városok rendezése). Megyék: Közgyűlés Körösben. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Hivatalos és magánhirdetések. Gabonaár. Statuspapirok és rész­vények árkelete. HADITAROBSKÁCI én ERDÉLY. A POZSONY, febr. 19. 1848. Ellenzéki irány­zatok. I. Mi szerfelett boldog nemzet vagyunk. Midőn más népek idegen járom türhetlensége, közélet elfojtása, szabadságok elnyomása és közadók elviselhetlen terhe miatt panaszkodnak, demonstrálnak, zenebénáskodnak, sőt nyílt vérengező lázadásba is törnek ki, akkor mi, a­kik nem hogy a közadók alatt nyögnénk, hanem azok után epedünk; kiknek hazájában a szabadság összege csak eszesebb és méltányosabb megosztásra vár, de ollyan nagy, hogy immár a licentiába csapott át; kiknek közélete olly szabad, élénk és zajos, hogy már maga a társadalmi rend és béke kezdett alatta szenvedni; kik ugyan sok jármát tűrünk, de az mind honi, kik tehát mind ezen politikai fo roszokban nem, hanem inkább azoknak ellentétében, a jók visszaéléseiben sinylünk­, és igy,z épen mint gyönyörű fo­­lyóinknak , rendezésre, szabályozásra , egyengetésre és gátok közé szorításra van legsürgetőbb szükségünk,­­ akkor mi, mondom , a helyett, hogy ezen mérséklő hatást magunk initiálnók, vagy a kormányt reá felhínák, ’s ha már rajta van, eljárása iránt felvilágositást kívánnánk, ’s ha szándékát jónak, eszközeit czélszerűeknek találtuk, abban támogatnak,­­ feljajdulunk a szándékon, melly szabadosságainkat némileg korlátozni, rendetlenségeinket fékezni czélozza, szörnyekké festjük képzeletünkben a már rég megszokott, szabad intézeteinkkel összeférő, sőt azo­kat szükségkép kiegészítő tényeket, ’s mivel azok magok­ban semmi gyűlöletest nem foglalnak ’s legalább jelenleg semmi veszedelemnek kútfejéül nem szolgálnak, idegen, nem szabad országban, keresünk viszonyainkba csak car­­ricaturakép illő intézetet, hogy annak czimével a velejáró gyűlöletet is ráruházzuk a hazafiak előtt ’s a veszedelem­ben forgó alkotmány rémképeit idézzük fel a jövőből, mellynek fátyolét halandó még el nem lebbenthette . . . „Bécs és nem Buda felé vezetik sorsunkat“ kiáltjuk a ha­zafias áhitattal felénk forduló, egyetemes reformot szom­jazó és epedtében már-már elalélő nemzetnek ... ’s a nemzet megrettenve, mintha felelné vissza: „él magyar, áll Buda még! — ’s inkább vesszen minden reform, mint sem Bécs és ne Buda felé tartson“, — csak ugyan üldö­zőbe veszi az uj félelmetes rémeket, a még félelmetesebb ,kreishauptmannokat­ ’s mindent a mi velök valami rokon­ságban áll, és az állarmirozott megyék kitelhetőleg kor­bácsolják a haza sorsát is „Budafelé“, — adj Isten, hogy legyen köszönet benne! De, legyen szabad kérdenünk: meddig kell még a magyarnak nagyszavak bűbája alatt állani? meddig kell még magát politikai lidérczek által megszalasztatni hagy­ni ? és mikor jövend el reá nézve a politikai érettség kora? „Bécs és nem Buda felé irányló reformok!“ De hát mikben bécsiek és mikben nem budaiak? — En quoi saint, en quoi romain ? — szeretnők, ha valaki e kér­désre világosan és nem megint figurákban felelne, hadd látnák, mi az a magyar reform, mi különben jó, csak hogy „Bécs felé“ vezet ,s másfelől az a másik, melly nemcsak jó, hanem még „Buda felé“ is vezet. Szeretnék tudni, mi által érdemlett olly nagy népszerűséget a legális nemzet­nél e kongó nagy szó, él annyira, hogy a leghiggadtabb megyékben is kiforgassa sarkaikból a pártokat; gyöke­restül megváltoztassa a jegyzőkönyvek és követi utasítá­sok tanúsága szerint legszilárdabb megyei meggyőződé­seket ; ellenséges táborként állítsa egymással szembe a különböző politikai véleményű hazafiakat, kik törekvésé­nek más főczélját becsületesen fel nem lehet tenni, mint a közös hon közjóllétét? Vájjon abban állana e nagy szó­nak egész szerencséje, hogy benne Buda ellentétbe van állítva Bécscsel, magyar a némettel? hogy keserű emlé­kek vannak általa fölébresztve, behegedt sebek felszag­gatva? hogy egy politikai és nemzeti contrastot, vagy ellenszenvet fejez ki, mellyet nem megszilárdítani, hanem, ha léteznék is, lehetőségig kiegyenlíteni kellene törekedni minden okos embernek, minden erővel? Ha így van, elég szomorú. — Szomorú, hogy e nemzetet idétlen, semmit jelentő nagy szavak olly izgásba képesek hozni, mintha ellenség fenyegetné a hazát, miszerint a közigazgatás aka­dozásba jó é s az igazságszolgáltatás pártdüh martalékává válik; szomorú, hogy midőn a fejdelem ezen izgalom le­­csilapítására atyai, bizodalmas szavát emeli, olly kívánsá­gokkal, vagy inkább feltételekkel állnak eb­be, miknek teljesítése, ha lehetséges volna, csak a közügy szenvedne alatta; hogy olly kivánatok, olly követelések merülnek fel ugyan­azon forrásból, ugyanazon oldalról, ugyanazon többségből, mellyeknek összeférni nem lehet. Mintha már állapotaink az egyszerűség és világosság azon fokára jutottak volna, hol nem kell egyéb, mint összeszámítani a votumokat, miszerint rendes folyamaban, akadálytalanul menjen a közügy; mintha már annyi er­kölcsi, értelmi, vagyoni, egyszóval : nemzeti erőre, ver­gődtünk volna, hogy azon sokféle bonyodalomhoz, mi állapotainknak mind természetében fekszik ,s épen azért semmi erőszakot nem tűr, még újakat és nehezebbeket adhatnánk és azoknak megoldásához most még önhittség­nél egyébbel járulhatnánk. A királyi souverainitáson kivül parlamenti souverai­­nitást és e mellett még megyei souverainitást is sürget­tek. Dolgozzatok hát, de emlékezzetek meg, hogy elő­deiteknek, Sysiphusnak és Tantalusnak baja a tiétekhez képest csak gyermekség volt. — Országgyűlés. LXII. ke­rü­le­ti ülés febr. 24-én. (Elnökök, jegyző és tárgy a tegnapiak.) A 72. § szerkezete ellen két indítvány történt. Először is B­ó­n­i­s L. (Szabolcs) kihagyatni kívánta azt, hogy az elnök azon napon, midőn a hallgatóság az ő felszólítására a termet elhagyni nem akarná, — az ülést eloszlottnak kijelenthesse, — kívánta pedig ezt a 61. § rendeleténél fogva, miszerint az elnök, míg valamelly tárgy felett a tanácskozás be nem fejez­tetett, csak a többség megegyezésével oszlathatja el a gyűlést; más meg az, hogy illyenkor a közvádlót közkereset indítására, minek a gyűlésben kell megtörténni, hogyan utasíthassa ? — Gábriel I. (Abaúj) az ellen tett kifogást, hogy a közkereset­­ indítására való utasítás egyedül az elnök önkényére bizatik. A többség mind a két indítvány igazságát átlátván, a­nnak ezen szavai helyébe : az elnök azon napon az ülést eloszlottnak kijelentvén a hallgatóság helyére nyíló ajtókat bezárja’s azok­nak neveit, kik engedelmeskedni nem akartak, felíratván, — , a közvádlót közkereset indítására utasítja. — Szemere B. (Borsod) indítványához képest ezen szavak tétettek . A hall­gatók eltávolítása a 73. §ban említett rendfentartó csendtisz­tek által eszközöltetik. A szavazásról szóló 74. § bővebb vitatkozásra nyújtott al­kalmat. Tartalma ez : „A szavazatok a szólók szerint vétetnek számba,, ha csak az elnök, vagy legalább 6 tag átalános sza­vazást nem kíván.“Kubicza P. (Trencsin) attól tart, hogy a­z szerint könnyű lesz a szavazást a tanácskozás elmellőzésével előidézni, mert lehetnek esetek, midőn a tanácskozás és szem­rehányások kikerülése a felelet terhe alá vonandónak érdeké­ben állván, a kérdést rögtön szavazással fogják eldőlhetni, ho­lott a vitatkozásban gyakran több erő rejlik, mint a szavazás­ban. Szentkirályi M. az előt­te szóló észrevételét helye­selvén, véleménye szerint kettőre kell figyelmezni­, hogy a ta­nácskozás mód nélkül hosszúra ne terjedjen, és hogy mód nél­kül meg ne rövidíttessék. Más mód nincs, mint ha a tanács­kozás berekesztése felett is szavazás történik. Szemere B. (Borsod) is van e­rra észrevétele és aggodalma. Trencsin kö­vetének véleményében nem osztozik, mert a­z azon rendeleté­ben, hogy a szavazatok a szólók szerint vétetnek számba, a tárgyhoz szólhatás fen van tartva. Aggodalma az, hogy a­ szava­­zás-kérhetési jog nemcsak a kisebbségnek , de­ az elnöknek is meg van adva. Midőn a szólók egyenetlen számmal vannak, az elnök kimondhatja a végzést, de ha egyenlő két részre oszolnak, a többség kitudhatása végett, átalános szavazást sürgethet, különben tartani lehet attól, hogy a főpolgármes­ter név szerint fogja felszólítani a tagokat, hogy a tárgyhoz szóljanak ,s így a gyávákat is saját részére fogja hódítani. Szükséges tehát, hogy a szavazást a kisebbség kívánhassa, de az elnök csak akkor, ha a többséget máskép ki nem tudhatja. Miután pedig a képviselők száma változik, legjobbnak vélné a szavazást kívánók számát valamelly törtszámmal meghatá­rozni Madarász L. (Somogy) az elnöknek több jogot nem adhat, mint­­­ha a szólókkal egyenlő categóriába esik a sza­vazatot , különben erre nézve Trencsin követével tart. A sza­vazás-kívánás legjobb módjának tartja a Bajorhonban is di­vatozó felállást, de a tárgy előbb meg legyen vitatva. Hogy a tanácskozás sokáig tartson, attól nem fél, kivált, ha elhatá­­roztatik, hányszor lehet egy tagnak ugyanazon tárgyhoz ér­demileg szólani. Ezenkívül még számtalan indítványok tör­téntek. Szentkirályi M. akkor látta helyét a szavazás­nak, ha azt a többség akarja. Ellenkezőleg Balogh K.(Győr) a kisebbségnek ezen jogát sem kívánta elzárni, a többségen állván elhatározni, mikor van a tárgy kellőleg megvitatva. Se­bestyén G. (Veszprém) a vitatkozást akkor látja befejezet­nek, ha már a tárgyhoz senki szólani nem kíván. Gr. A­n­d­­rássy Gy. (Zemplén) inkább a hosszú tanácskozást állja ki, semhogy a tárgy vitatás nélkül rögtön szavazás utján eldön­tessék, miért a szavazásnak csak a tanácskozás bevégezte után látja helyét. Tarnóczy K. (Nyitra), hogy a tárgy kellőleg kimerítve legyen, ezt nem tartja olly szabatos kifejezésnek, mellyel jobbra balra magyarázni ne lehessen. Ezt az elnök meg nem magyarázhatja, kit főkép itt korlátozni szükség. De az sem elég, hogy a többség határozzon, ez petitio principii volna, midőn a többség akarja kitudni a többséget. Legjobb­nak véli mit Veszprém ajánlott, hogy, mig valaki szólani akar, addig a szavazásnak helye nincs. Ken­de Zs. (Szatmár). Ha Görögországnak olly nevezetes oratorai nem lettek volna, máig is fenállana! A história tanúsítja, hogy e sophisták gyak­ran ollyanra vitték a népet, mit ma hinni, vagy követni kép­telenség volna. Vegyék a t. rr. a városok helyheztetését fon­tolóra, szükséges-e ezeket az ékesenszólás Csákjainak kitenni, holott, ha saját érzelmeikre lennének bizva, sokkal jobban ta­lálnák ki az igazságot. (Nevetés). Fontolják meg a t. rv. a népszónoklatok eredményét a megyei életben! Részéről a szólás­szabadságot és a kölcsönös felvilágosítást gátolni nem akarja, megnyugszik abban, hogy kinek tetszik a világon, szóljon a tárgyhoz ’s addig szavazatot sürgetni nem lehet. Bónis S. (Szabolcs) megengedjen Szatmár követe, de a dis­­cussiók nem olly károsak, azokból tűnik ki a tárgy igaz­sága ’s árnyoldalai. ’S a tapasztalás mutatja, hogy Szatmár követe a vitatkozástól épen nem idegen. Gyakran a szívhez akar szólni, magasztalja a vallást, a vallás szolgáinak védel­­mezésében edzi erejét. Benthamre, psilosopusokra hivatkozik, azon nyomon jár, szereti a discussiót (zajos nevetés). Külön­ben a veszprémi javaslatot elfogadja, ha a­bból az elnök szó kimarad. S­z­e­n­t­király­i M. (jegyző) szerkezetbe akarja fog­lalni a véleményeket, de némellyek az elnöknek akkor sem kí­vánják megadatni a szavazás-sürgetési jogot, midőn a vitatás teljesen be van végezve. G. Andrássy Gy. (Zemplén) nem olly nagy tisztelője az elnöknek, de ha a tanácskozás folya­mának irányt sem adhat, ha még ebből is ki akarják zárni a tekintetes rendek, akkor legjobb lesz elhatározni, hogy mihelyest felszólalja csendbiztos dobja ki. (Zaj.) Vi­­doss J. (Vas) az elnöktőli idegenkedés okát abban látja, mert az nem fog választatni. Külföldön engedékenyebbek le­hetnek az elnökök iránt, mert ezek más uton jutnak a szék­hez, ’s ott sajtószabadság is van , nálunk azonban senki ne vegye rész néven, ha az elnök jogai mindenkép összeszorittat­­nak ’s a baj épen ott van, hogy az elnökök irányt adni akar­nak. Ettől a városokat meg kell éni. Szentkirályi M. nem azon szempontból , hogy az elnök irányt ne adjon, de azért kívánja, hogy a szavazást az elnök is kérhesse , mert sok ollyan egyén van, ki a többség háta mögé szeret báni, és ha az elnök szavazást nem sürget, szívesen megnyugszik a határozatban, holott a választóknak gyakran érdekében áll tudni, hogy ki miként nyilatkozott és szavazott.­­S hogy az elnök akkor se kívánhasson szavazást, mikor már senki nem akar szólani , okát át nem látja, mert hisz az elnöknek épen kötelessége a többséget megtudni, már pedig , ha 3 egyén­nél több nyilatkozni nem akar , és ezek nyilatkozatai is szét­ágaztak, hogyan mondhassa ki a többséget, ha csak szavazást nem sürget? Babarczy A. (Csongrád) úgy vélekedik, hogy inkább elüttessék valaki a szótól, semhogy a kisebbség a vitatkozásoknak kihúzása által a többségen zsarnokoskodjék. De ha a t.­rv. a tanácskozást addig befejezettnek nem tekintik, míg a tárgyhoz valaki szólani akar , tegyenek legalább gátat annak , hogy a kisebbség a tanácskozás eredményét ne gátol­hassa , minek legjobb óvószere az , mit Somogy követe is megpendített, hogy a szólhatás száma meghatároztassék. — Részéről különben az elnökségnek szükségét és hasznát nem­csak elismeri, hanem annak törvényes hatást is tulajdonit , mert hogy pictus masculus legyen, inkább ne legyen. Kívánja ennélfogva, hogy az elnök a­bban benmaradjon. Jagasics L. (Esztergom) : Ha arról volna a kérdés, hogy az elnök a szavazást ellenezhesse, elismerné az aggodalmat, de midőn csak azon jog forog fen, hogy az elnök a többséget kitudhassa, aggodalomnak okát nem látja. Tomcsányi J. (Békés) az illy apróságokba ereszkedést czélravezetőnek nem találja, és legjobbnak véli, ha a @. olly általánosan szerkezteik, mi­szerint általános szavazásnak akkor lesz helye , ha a tárgy meg lesz vitatva (több helyről helyeslés.) Pázmándy D. (Komárom) abban látja a hibát , hogy az elnök a testülettől megkülönböztetik. Az elnök a testülettel egybeforrt hatalom , mellynek csak annyi hatalma van, hogy a többséget kimond­hassa. Az elnöknek semminek másnak nem szabad lenni, mint pictus masculusnak. Az elnök senkit nem akadályoztathat a szólásban, de a többségnek ki lehet azt mondani, hogy mi­kor van a tárgy megvitatva, a­mint azt az élet maga fejti ki. Részéről az elnöki jogokról minél kevesebbet akarván szó­lani, e­zt kihagyandónak véli. Szintay J. (Bereg) abban tapasztalta az elnök visszaélését, mikor a szavazást nem en­gedte meg , hogy szavazást kérhessen , ebben semmi veszélyt nem lát, mert a szavazás csak a többség kitudásának módja. Egyébként ha a­z. úgy szerkeztetik, mint Békés követe kí­vánja, beleegyezik. Bónis S. (Szabolcs) nem akarja, hogy az elnök csak pictus masculus legyen, de azt sem , hogy i­lly király legyen , mint Aesop meséjében a gólya; nem akarja , hogy a városi elnök több joggal bírjon mint a megyei , ’s midőn a városok rendeztetnek, mindig arra ügyel, hogy e szerint fognak majd a megyék is coordináltatni. Zemplén kö­vetének hasonlatossága messze ment. Gyakorlatilag véve fel a kérdést, különbséget lát abban , ha a testület akar szavaz­tatni, vagy a sok hatalommal bíró elnök. Sokan vannak, kik hallgatnának, és a többségben csendesen megnyugodnának , de ha az administrátor , kinek kezében van a kandidálási jog, szavazásra híja fel, kötelesek nyilatkozni és pedig úgy , mint az administrator akarja, így fogna ez lenni a városokban is. Gróf Andrássy Gy. (Zemplén) megjegyezvén, hogy jól rendezett tanácskozási körben az elnököt ő is csak pictus mu­sculusnak akarja, ki irányt — a­mit jól megjegyeztetni kér — csak a formákra gyakoroljon , nem a tanácskozás lé­nyegére. A­mi pedig az elnöki jogok körülírását illeti, ebben Komárom követének véleményétől eltér, mert az új rendszer­nek is abban látja eredetét, hogy a főispáni hatáskör tisztán körül­írva nem volt, és az administrationis curam habeant-ból azt magyarázták ki, hogy az administrátorokat 6000 forint­tal kell fizetni, a főispánokat elmozdítani , a sedriákon el­­nökösködni ,stb. a­miért rész tactikának tartja , ha az elnök

Next