Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-30 / 875. szám

Ecelt lépők hétfőt kiléte as- Pontot pontont jelennek meg. llölse- * emeli Mii ár félévre Poisonyiban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tentúnt kéteser küldve 8 ft 0 kr. hafiaer küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden eél­yeser hasábosak apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. BiTTT'i íi" •■sBiááfi 875. Junius 30. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok beszé­bébe! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! iMilis&iiil PsiseijfliD 8 kiadó-hivatalban, ventur­uUz«­i l­erer-házban 114. sír* alatt földszint, és Pesten hatvans­­atc­ai Horváth - házban 5836 szám alatt földazutt és egy­­den kir. postain­vaulnál. — A» ausztriai ’.»irodalomba és kül­földre menecdő példányok riik­a bécsi császári királyi ifi­­portahivatalnál rendeltethetnek meg. ■MHMifiMfiHMMja Előfizetési . E hónap végével lapunk visszaköltözik rendes szállására, Budapestre. Megjelenik ezután is a mostani formában, valamivel tán még sű­rűbb nyomás­al, vasárnapot és a főbb ünnepeket kivéve, mindennap. Ára olcsóbb lesz mint eddig, helyben a kiadóhivatalban, félévre 6 ft pp., házhoz hordva 6 ft 30 kr, postán borítékban hatszor küldve 8 ft, kevesebbszer 7 ft 12 kr pp. Az előfizetést, e hónapban itt Pozsonyban elfogadja a kiadóhivatal, ventur-ateza 114. sz. alatt. Testen ideiglenesen, Geibel Károly udvari könyvárus a Kristóf-téren, vidéken minden pos­tahivatal, az ausztriai birodalomban s külföldön lakók számára a bécsi cs. kir. főpostahivatal. TARTALOM Municipium. Centralisatio. — Az é. am. egy. stat. képvis. kam. tanácskozási szabályai. (Vége). — Erdélyi ország­gyűlés. — A zsidókról. (Vége). — Pozsony. — Nyitra. — Sáros (Vége). — Szepes. — Ung. — Hirfüzés. — Ausztria. — Németor­szág. — Francziaország. — Nyílt tér mindenkinek (Felvilágosítá­sul a szeredvidéki levelezőnek). — Hirdetések.­ ­Vftunicipiu­m. Ontralisatio. □ A szabad önkormányzásnak első feltétele, hogy a nép előítéletektől ment, tiszta értelemmel, ép és józan ítélő tehetséggel, s legalább az alkotmányosság alapele­meiről helyes fogalmakkal bírjon. Nálunk sokan — kikben pedig politikai képzettséget vélnénk feltalálni — a leglényegesebb kérdésekben sin­csenek magukkal tisztában, így p. o. a municipium s centralisatio iránti fogalmak nagyon zavarosak. Vannak, kik a centralisatiót olly széles értelemben kivánnák nálunk is behozatni, mint van például Franczia­­országban, mellyről bizvást elmondhatni: Paris Franczia­ország. Ellenben vannak mások, kik a kormányrendeleteket most is választmányokban kívánják tárgyaltatni, s azokat, mellyek nem tetszenek, a „via inertiae“ törvényénél fogva régi magyar szokás szerint a végrehajtásban paralysálni. Ki múltúnkat ismeri, illy ellenkező véleményeken nem csodálkozik. Hogy a magyar mint magyar és szabad­­ember annyi viszályok között fentarthatta magát, kétségkívül egyik­nek a megyei rendszernek köszönheti. Természetes tehát, hogy e palládiumára most is szent pietással függeszti szemeit. Más részről igaz az is, miszerint a megyei rendszer mellett, úgy mint eddig fenállott, soha valódilag szabad, nagy és hatalmas a magyar nem lehetendett. Ha elméletileg akarjuk meghatározni a státushatalom jogkörét, körülbelől úgy fejezhetnők ki: egyesek an­nyi s nem több jogot tartoznak kezökből­­k­ibocsátani, s az álladalomra átruházni, a mennyi elegendő, hogy őket mind bel­mind­­kli­­ megtámadások ellen megvédhesse. Ha erre elegendő erővel nincs felruházva az álladalom, úgy erőtelen, tehetetlen, bent az országban fejetlenség, fékte­lenség uralkodik, külső ellenség ellen hasonlóul nem ké­pes elegendő erőt kifejteni. Ha pedig annál nagyobb ha­talma van az álladalomnak, úgy egyesekre önsúlylyal nehezedhetik, mert minden hatalom természeténél fogva nagyon hajlandó azzal visszaélni. A státushatalom magában foglalja a tör­­törvényhozó, bírói, s végrehajtó hatalma­kat. Ezeknek kik által, s milly mértékben gyakorlása, a hatalmaknak helyes egyen­súlyozása feltételezi a szabadságot. A kormányforma, legyen az monarchiai, aristokratai vagy demokratái — magában véve nagyon keveset te­­szen arra: szabad-e s milly fokig szabad az egyes a stá­tushatalom irányában. Democratai kormányforma alatt épen úgy helyt találhat a zsarnokság, mint monarchiai igazgatásban. Ezúttal csak arról akarok szólani, milly befolyással van a hatalomnak egy pontba gyűjtése, vagy pedig mu­­nicipiumokkal megosztása a státus végczéljára, melly nem egyéb, mint a lehető legnagyobb szám jólléte. Parisból indult ki a mostani mozgalom, melly immár Európa nagy részét befutotta. Azért mi sem tanulságo­sabb, mint Francziaország helyzetéről helyes fogalommal birni. Megkisértem: Francziaországban, valamint más országokban is a lóik, 16ik, 17ik századokban hatalmas hűbérnököket lá­tunk, kik a királyt csak annyiban ismerték el maguk fe­lett, mennyiben — ha tetszett háborúiba követni — ve­zérükül tekinték, — egyébként birtokaikban majdnem korlátlan hatalommal éltének. Ezért a királyok törekvése vala hatalmukat s tekintélyöket minden áron nevelni. E politikájuk józan s helyes volt. Mert, hol a központi ha­talom minden lépten nyomon akadályra talál, hol rende­leteit csak az teljesiti, kinek tetszik — ott nem lelhet a gyenge, az elnyomott a királyi széknél támaszt­­ott a kül ellenséggeli szerencsés hadviselés sikere az alattva­lók jó vagy rész tetszéséről feltételeztetik, — tehát sze­mély-­s vagyonbátorság, sem kül sem bel megtámadás ellen nem létezhetik. A franczia királyoknak kezdetben helyes s az országra üdvös hatása eme hatalom terjesztése XIVik Lajos korá­ban már annyira elfajult, mi szerint ő a szó legszorosabb értelmében ázsiai sultán jön. A despotismus tetőpontját érte el. Minden hatalom a királyban öszpontosult. De épen e teljhatalom ásá meg sírját a királyságnak, s juttatá unokáját XVI. L .test­vérpadra. A köztársasági kormány a megbuktatott teljes ha­­talmú zsarnok uralkodást tovább fűzte. A centralisatiot mint találta, átvette. Napoleon még inkább kiterjesztette. Hasonlóul a restaurationak is a centralisatio volt hitága­zata, mint volt később Fülöp Lajosnak. A centralisatio a municipalis hatáskört olly szűk ha­tárok közé szorította, miszerint egy csekély hidat sem le­hetne a ministérium tudta s jóváhagyása nélkül csinál­tatni. Ez állapotnak természetes következménye jön, hogy a megyék semmi politikai jelentőséggel nem birtak, Paris pedig rendkívül megnépesedett. Ki erőt vagy becsvágyat érzett keblében — a közönségesnél feljebb emelkedni — Parisba törekedett, hol előtte határtalan tér nyílt meg a küzdelemre. Ki finom érvek után kovárgott — Parisba sietett, ott mindent feltalált, mit tudomány, művészet, mesterség nyújthat. Ámde a fénynek természetes kísérője az árnyék. Hol legnagyobb a fényűzés, ott éri el tetőpontját a nyomor, az inség. A társas élet számtalan ferdeségei megtermet­ték átkos gyümölcsüket. Meghiúsult, megcsalt remények, fényűzés, feslettség, kártyajáték ördöge—szövetségben a nyomorral — könnyelmű, elvakult áldozataikat a bűnök feneketlen posványába tasziták. Az ekét megmételyezett Paris hasonlított egy vulkánhoz, mellynek belsejében örök tűz ég, egymással birkózó elemek küzdelme forr, a nyugodt külszin is csak a közel kitörés aggasztó jele. Illyenné tévé Parist a túlságos centralisatio. S mivel pontosuk­ rajongók, össze minden élet, minden hatalom eg' 'ha össze, csuda-e, ha a becsvágyók,­­ a szabadság ál, s valódi imádói össze minden erejüket a hatalom megb­án, hogy ki Pak­snak ura, ura ura . I­hatnák talán, miszerint Fülöp I kiebb terjesztésével megkérlelheti, hét, kis időre elhalasztotta volna a­z ideig nem. Február 22. óta hány kist. buktatni az önalkotta kormányt? nem .A respublikái kormányforma is megtámadtatva midőn e sorok kinyomatnak, mi történt már Mind e bajnak alapja a mértéken tuli centralisatio van. Ebben rejlik a torlaszok philosophiája. Illy centralisatiotól Isten óvja hazánkat! De mi ettől annyira távol vagyunk, hogy nálunk most még központosításra van szükség. Miképen oldja meg a küszöbbön levő nemzet­gyűlés e kérdést, attól feltételez­­tetik jövőnk. Valljuk meg, miszerint a horvátoknak aggodalmát sem tarthatni egészen alap nélkülinek, midőn a magyar felelős ministerium s túlnyomó országgyűlés mellett mu­nicipális jogaikat s nemzetiségüket féltik, hiszen mártius hónapban Pest város formája alatt egy töredék által köve­telt hatalom a magyar megyéket s az összes országgyűlést is megdöbbentette. A magyarhoni törvényhozási hatalom öszpontosítvs­a van az országgyűlésben. Erre a manicipiumok utasítással többé be nem folynak. S ez így jól van. De kell, hogy a vélemények szabad nyilatkozásai irányul s támaszul szol­gáljanak az országgyűlésnek, mi jelen viszonyok között alig történhetik másként, mint clubbok és sajtó utján. Ha a végrehajtó hatalomtól tevékenységet segélyt kö­vetelünk, s kormányzása eredményeit felelősökké teszszük, szükségképen szabad tért kell neki engednünk. Tehát a megyei s városi, ezentúl tisztán csak igazgatásra szorí­tandó tisztviselők feltétlen engedelmességgel tartoznak a kormánynak. Nem tagadhatni, miszerint az igazgatás biztosabb s gyorsabb lenne, ha az igazgató s végrehajtó tisztviselők felülről neveztetnének. De ez két okból nem tanácsos. Elő­ször ez által a municipumok megsemmisülnének, s a kor­mány könnyen olly túlságos hatalomra vergődhetnék, mi­­­szerint csak torlaszokkal lehetne helyéről lemozdítani. Ismerjük, milly mételye a magyarnak a hivatalvágy. Ebben a ministerium csalhatlan eszközzel bírna, többséget csinálni a követi házban, kivált ha — mint most — a mi­nisterium apróstul cseprőstül követté választathatnék. Azután másodszor a mi viszonyunk között még nem tanácsos minden kincsünket egy kártyára tenni fel, ne­hogy netalán megbukván a magyar kormány, vele min­denünk elveszszen. Inkább kevesebb ereje legyen a kor­mánynak, csak hogy bukása ne rántson mindent ma­gával. Véleményem szerint tehát a megyerendszer képvise­leti alapra fektetve, az igazgatásnak a birói eljárástól szoros elkülönözése mellett megmaradna. A közigazgatási tisztviselők, kik egy személyben birák semmi esetre nem lehetnének , választása továbbra is a képviseleti alapra fektetett municipiumoknál lenne hagyandó. Törvényszékeket, mellyek egyedül polgári ügyekben ítéljenek, városokban s nagyobb községekben helyben, a falukra nézve kerületenkint kívánnék állitatni. Tagjait a municipium által képeseknek kijelölt egyénekből a kerü­letben lakó választók választanák. Ezek hivatalaikat — ha csak kihágást nem követnek el, melly esetben törvé­nyesen mozdittatnának el — élethosszig tartanák meg. A bírónak pártok felett kell állani, mi a gyakori tisztújítás mellett lehetetlen. A nyilvánoság s felelőség elegendő kezességet nyújtanak az iránt, hogy hivatalukkal büntet­lenül vissza nem élnek. Azután a községi rendszert kell kifejteni, s minden olly tárgyat, melly nem országos, hanem helyi érdekű, a t­özségekre bízni. Itt legnagyobb figyelmet érdemel a jegyző. Ezt szin­tén a municipium által képeseknek találandó egyének közöl a község által óhajtanám választatni. De több törvényes eljárás nélkül hivatalából el ne mozdít­hatnék. Sajtóvétségekben s mindennemű büntető perek esküttszék fogván ítélni, egyik nevezetes biztosítéka lenn a szabadságnak. Ezek s végre a társulati szabadság, illő korlátok kö­zött gyakorolva, nem megvetendő ellenszerei lehetnének a centralisationak. Miket itt mondok, bővebben azért nem okadatoltam, mert czélja nem több, mint eszmecserét költeni. Erre a­övid megpendítés is elég. éjszakam­erikai egyesült státusok fele kamarájának tanácskozási szabályai. (Vége). törvényjavaslatokról. t­­ényjavaslat (bili) vagy úgy tetethe­ti.. 1 V.Íme kéretik annak előadására, tett határozata következté­seiben bizottság neveztetik 'ezü esetekben egy nappal anyt, s ezen indítvány­­ 65. Minden bilinek ’ végkép eldöntetnék, vagy ben a ka, részletet fog.­, előbb be kell je»^ maga bizottsághoz u. háromszor kell felolvasta Minden billek, benyújtásuk gyalás alá, ha a kamara más., mi esetben, egy bili ugyanaz na^ tik fel, ha csak a kamara különös 66. Az első felolvasás csupán közlés­t valaki ellenzi, az elnök e kérdést boci „Visszavettetik a bili?“ Ha semmi ellen, vagy a visszavetési kérdés tagadtóag dönt félretétetik a második felolvasásra. A 67. szem­ felolvastatása után, az elnök hírül adja­nak, hogy a bili bizottmányhoz utasittathatik , csáttathatik harmadik felolvasásra. Ha bizottmány, fittatik , meghatározza a kamara, hogy az különös agy állandó, vagy az egész kamarából álló bizottmány ’); az utósó esetben a kamara napot tűz ki. Ha a kamara úgy akarja, hogy nagy betűkkel leirassék * 2) meghatározza a vit, vetetnek tár­­tározza; de seln­em olvastatba­­n akarja. —­ténik, s ha­­azat alá, mi talál, a bili násod­­, aará­­v ítbo­­uta­') Ez abban különbözik magától a kamarától, hogy benne annyiszor szólhat mindenki, a mennyiszer tetszik, s elnöke sem a rendes. — Szerk. 2) A bilieket második felolvasás után nagy betűkkel leirat­­ja az elnök, s ezen hiteles szöveg fog szolgálni a módositványok beszúrásokra sat. — Szerk.

Next