Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)

1853-02-23 / 46. szám

Pest, Szerda. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken­­.félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 30 kr. Helyben, fél­évre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben, vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérment­e­­sitendők. *■ A BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. HIVATALOS RÉSZ. Orvosi jelentések Császár ŐFelsége hogylétéről. Bécs, febr. 20. d. u. 3 ór. Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­­li Felségesebe mérsékelt gyuladásban van, rendes lefolyást mutat és a sebláz ma elmaradt. Udv. tan. Seeburger, cs. k. háziorvos. Korm. tan. W­attmann lovag , cs. k. háziseborvos. Bécs, február 21. 1 óra reggel. A nap to­vábbi folyamában és az éj első felében a cs. kir. Ap­ostoli Felsége kedvező jólléte nem za­vartatott. Udv. tan. Seeburger, cs. k. háziorvos. Korm. tan. Wattmann lovag, cs. kir. háziseborvos. Bécs, febr. 21. regg. 7 ór. Ő cs. kir. A­­p­ostoli F­elsége múlt éjjel csak igen ritkán félbeszakított álmot élvezett és általában meg­könnyebbülve és láz nélkül érzi magát. Udv. tan. Seeburger, cs. kir. háziorvos. Korm. tan. Wattmann lovag, cs. kir. háziseborvos. Bécs, febr. 21. délután 4 óra Ő cs. kir. A­­p­ostoli Felségének ma reggel jelentett megnyugtató állapota folyvást tart. Udv. tan. Seeburger, cs. k. háziorvos. Korm. tan. W­attmann lovag , cs. k. háziseborvos. Hirdetmény Pest, Buda és Ó-Buda testvérvárosok cs. kir. rendőri igazgatóságától. Biztos jelek merülnek fel a testvérvárosok­ban az iránt, hogy egyes gonosztevők czélba vet­ték, az itteni békés lakosságot nyugtalanítani. Ezek közé tartoznak különösen forradalmi felira­tok és falragaszok. Bármennyire egyes külön tettekül fordulnak is ilyenek elő, mégis kötelessége a biztossági ha­tóságnak a jelentkező visszaélésnek azonnal kellő határt vetni. Minélfogva rendőrségi úton rendeltetik, mint következik: Minden háztulajdonos, vagy kire különben a ház felügyelete bízva, felelős azért, hogy házán, talán, palánkján vagy bárminemű kerítésén min­den politikai tartalmú feliratok vagy falragaszok a leggyorsabban eltávolíttassanak, még­pedig reg­geli 8 óráig. A feliratok letörlendők, falragaszok pedig leveendők és haladéktalanul a rendőrható­ságnak átadandók. Erre különösen a házmesterek köteleztetnek. E kötelesség elmulasztásáért a háztulajdono­sok 10-től 100 pftnyi pénzbírsággal, a házmes­terek pedig megfelelő fogság­büntetéssel bűn­tettetnek. Különben a lakosság eddig átalánosan ki­tüntetett jó szellemétől várható, mikép mindenki közreműködené, hogy a mutatkozó visszaélésnek gyorsan vége vettessék s ez által eszközlendi, hogy szigorúbb rendszabályok életbe léptetése szükségesnek ne látszassák. Pest, febr. 22. 1853. Cs. k. udvari tanácsos és rendőrségi igazgató Protmann. A főszámvevői igazgatóságnak 1852-diki nov. 17. kelt kibocsát­vány­a, kiható a birodalom egész terjedelmére, a lombard-velenczei királyságot s a katonai határőrvidéket kivéve , mely által az álladalmi számtanból vagy számadásisméből el­méleti vizsgálatok szerkezetét tárgyazó ideigle­nes szabály tétetik közhírré. (Vége.) 11. §. Az 5. §- ban említett vizsgálatra jelent­kezők s csupán ezek, nyolcz pengő forintnyi vizs­gálati dijt kötelesek lefizetni, mely a bizottmány tagjai között különös határozatok szerint osztatik föl. Ezen díj a megvizsgálandók által legalább is 24 órával a vizsgálat elkezdése előtt a bizottmány elöljárója által kijelölendő pénztárnál lefizetendő, és a vizsgálati díj lefizetése a nyugtatvány előmu­­tatása által igazolandó. 12. §. A vizsgálati napok kitűzésénél a bi­zottmány elöljárójának magát rendszerint azon rendhez kell tartania, melyben nála a jelöltek ma­gukat jelentették. 13. §: A vizsgálat tartására kiszabott órában a bizottmány az e végre kitűzött helyen összeül, és mindenek előtt a kirendelt jelöltekről készített, ezek bizonyítványait, tanulmányait és a díj lefize­tését — a­hol ennek helye van — előmutató jegy­zéket megtekinti, mire a bizottmány elöljárója ál­tal az azon napra kirendelt vizsgálati folyamodók rendszerint betűrendben a vizsgálat letétele végett előszólittatnak. 14. §. Ha az előszólított nincs jelen, és a vizsgálat befejezése előtt később sem jelenik meg, úgy azon jegyzetet kapja, miszerint ,,a vizsgálat­nál nem jelent meg“, és ha a bizottmány elöljáró­ja által a fölmentő akadály közvetlenül el nem ismertetik, vizsgálatra bocsáttatása végett újra kell folyamodnia. 15. §. A vizsgálatnál rendszerint egyszerre két, a vizsgálandók nagyobb száma melett pedig egyszerre három vizsgálati jelölt vizsgáltatik, s e­­gyesekkel a vizsgálat csak kivételképen tartatik. A vizsgálatnak az első esetben legalább is öt óra­negyedig, a második esetben legalább is másfél ó­ráig, és az utosó esetben legalább is három óra­­negyedig kell tartania. 16. §. A vizsgálat szóbeli; ennél a vizsgá­landó a két vizsgálati biztos által a tudomány öszves főrészeiből kikérdeztetik, s ily módon úgy az általa ezekben szerzett ismeretek terjedelme— minél egyébiránt a használt taneszközökre kellő tekintettel kell lenni — mint különösen a fölfo­gásban­ ügyesség s ítéletének élessége is megvizs­­gálandók. Az elnök által is a vizsgálandó elé a vizs­gálat végén egy vagy más kérdés teendő, külö­­sen a kor, ha ő a jelölt megelőző feleleteiből, a felöl, mily osztályba legyen az sorozandó, kellő­leg meg nem győződhetett. 17. §. Miután az egyidejűleg megvizsgált je­löltek eltávoztak, a bizottmányi tagok által a sza­vazás végett tanácskozmány tartatik. A szavazás legelőbb azon kérdés fölött történik: vájjon a je­lölt a letett vizsgálathoz képest a számvevő és pénztári szolgálatra magát „képesnek“ tanusítot­­ta-e, és­ ha igen , vájjon ez kitüntetéssel történt legyen-e? Ha a képesség fölötti kérdés tagadólag ütött ki, úgy továbbá elhatároztatik, mely — leg­alább is két hónap múlva — kitűzendő határidő után engedtessék meg az először nem sikerült vizsgálat ismétlése. A végzés mindkét irányban szavazattöbbség által hozatik. Ennél legelőbb a vizsgálati biztosok szavaznak, azon rendben, melyben vizsgáltak, s utoljára, az elnök szavaz. Kétszeri rászólás után a vizsgálat közvetlen ismétlése a vizsgálati bizottmány által meg nem engedhető, hanem úgy az öntanultak, mint azon jelöltek is, kik az álladalmi számtan vagy száma­­dásismébeli leczkéket látogatták, ha még egyszer vizsgálatot akarnak tenni, kötelesek a tanszaki leczkéket valamely nyilvános tanintézetben egy egész éven át hallgatni, minél az álladalmi szol­gálatban levő jelöltek tekintetében, elöljáró ható­ságuk határozatára bizatik, váljon nekik a leczkék isméti látogatása megengedtessék-e vagy sem. 18. 1. A vizsgálati leletről hozott végzés a vizsgálati biztosok egyike által a készített jegy­zékbe iktatandó, és abban minden bizottmányi tagok által saját nevük aláírásával elismerendő. 19. § Ha ily módon valamely meghatározott időszakra nézve a vizsgálatra bocsátott minden folyamodók vizsgálat alá vétettek, a bizottmány elnöke által az illető időszakra nézve a vizsgála­tok befejezése kimondandó. 20. §. Ezután a bizottmány elnöke a bizo­nyítványoknak a megvizsgált által benyújtandó bélyegíven­ kiadásáról intézkedik, minél ezen bi­zonyítványok minden bizottmányi tagok által a­­láiratnak, és a bizottmány elnökének hivatalos pecsétjével elláttatnak, és az illetőknek nyugtat­vány mellett kiszolgáltatnak. A rászóltaknak bi­zonyítványok nem adatnak. 21. §. Egyébiránt magában értetik, miszerint sem az álladalmi pénztáraknál, számvevőségeknél s számadási hivataloknáli alkalmazásra megkíván­­tató kellékek iránti eddigi törvényes határozatok, sem pedig az ezen szolgálati ágakra nézve beho­zott különös vizsgálatok, a jelen szabály által semmi változást sem szenvednek. W i­­­c­z­e­k: Az országos cs. kir. magyar pénzügyigazga­­tóság által a csépi adószedő hivatalhoz , melynek hivatalos széke Kisbér, 3. osztályú cs. kir. besze­dőül kaposvári cs. kir. adószedői ellenőr Suppan Manó, 3. osztályú ellenőrré a nyugdijas főhadnagy Zahradnitzky Ferencz és első osztályú se­géddé, cs. kir. posta-levélhordó Stróbl Ágoston mindnyájan ideiglenesen neveztettek ki. F. é. febr. 24-én az országos kormány­lap III. díja német-egyes, és magyar-német ket­tős kiadásban megjelent. A tót- ruthen- és román­­német kettős kiadás febr. 28-án fog megjelenni. E darab első része tartalmazza: 20. szám . Az austriai távirdavonalaknak a schweiczi távirdavonalakkali összekapcsolása iránt 1852- ki april 26-dikán kelt szerződvény. (Meg­köttetett Lindauban 1852-ki april 26-kán, és a jóváhagyásokban kicseréltetett Bécsben ugyana­zon évi november 25-kén­. 21. szám. A­­földmivelési és bányaügyi mi­­nisteriumnak 1853-ki január 3-kán kelt kibocsát­­ványa, mely által a bányaadományozási kérvé­nyek föltételes elfogadása tiltatik. 22. szám. Az igazságügyi ministeriumnak 1853- ki január 12-kén kelt kibocsátványa, a bu­kási vizsgálatok eseteibeni bírói illetőség tár­gyában. 23. szám. Az igazságügyi ministeriumnak 1853-ki január 12-kén kelt rendelete, mely által, a bel- és pénzügyi ministeriumokkal egyetértő­­leg, kijelentetik, hogy az 1851-ki ápril 11-kén kelt nyilt parancscsal (hírod. törv. lap 84. sz.) a földtehermentesités következtében megszüntetett vagy megváltandó járandóságokérti tőkekárpótlás utalványozása iránt kiszabott eljárás, a hübérek­­re is mennyiben alkalmazandó. 24. szám. A bel-, igazság- és pénzügyi ni­­nistereknek 1853-ki január 19-ki rendelete, melylyel a magyarországi helytartóság, megyei hatóságok és szolgabirói hivatalok szerkezetét és hivatalos hatályát, továbbá a bírói hatóságok szerkezetét és a rendszeresitett fizetések és nap­­dijak vázlatát, nemkülönben ezen szervezet léte­sítését tárgyazó legfelsőbb határozványok tétet­nek közhírré. 25­ szám. A bel-, igazság- és pénzügyi mi­nistereknek 1853-ki január 19-kén kelt rendele­te, melylyel Felső- és Alsó-Austria , Csehország, Morvaország, Slézia, Galiczia, Lodomeria és Krakó Bukovina, Salzburg, Tirol és Vorarlberg, Stájer­­ország, Karantán, Krajna, Görz , Gradiska, Isztria és Trieszt, Dalmátország, Horvát- és Tótország, Erdély, a Szerb vajdaság és temesi bánság koro­naországokra nézve a járási hivatalok, kerületi hatóságok és helytartóságok szerkezetét és hatás­körét, a bíróságok szerkezetét, és a rendszeresi­tett fizetések és napdíjosztályok vázlatát, valamint a szervezés foganatosítását tárgyazó legfelsőbb határozványok tétetnek közhírré. Második rész. 12. szám. Hirdetés a cs. kir. Főherczegségek­től, Magyarország hadi és polgári kormányzójától, 1853-ki január 24-ről, némely szabadalom-ado­mányozások, hoszabbitások, átruházások és ele­­nyészések iránt. K­ICM. Töredék egy carlista életéből. (Eredeti novella.) Irta Majer Károly. (Folytatás. *) -- Mindjárt megtudja ön. Még a carlista há­ború nem tört ki egész dühvel, csak Catalonia hegyes vidékein történtek apróbb csatározások. Én ekkor Madridban laktam. Előkelő családból származván , könnyebben jutthattam Don Diego senator termeibe, kinek Mária leánya a város legszebb hölgyei közé tar­tozott. Első látogatásom óta rövid idő múlt csak, s én a hölgygyel benső viszonyban valók. Szülei nem látszottak barátságunkat ellenzeni. El valék határozva, Máriát nőül venni. De a szerencsétlenség máskép akará. Egyszer Diego házánál fényes estély tarta­tott. Férfi vendégei mind a királynő párthívei va­­lának. Történetesen szóba jöttek a carlista moz­galmak. A háziúr nem késett a carlisták igényeit a legélesebben megtámadni. Én a carlistákhoz szilván, igyekvém az ellenkezőt megmutatni, a­­zonban a legkíméletesebb modorban. Mily tapintatlanul cselekvém, megmutatta a következés. Az agg Diego tűzbe jött, s megfeled­kezvén mindenről, rémitő hangon kiáltá : *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 43-ik számát. — Ki a carlistákat pártolja, az nekem ven­dégem nem lehet, mivel ellenségem. E nyilatkozatot, mely lesújtott és megszé­gyenített egyszerre, a kiűzetéssel egynek vettem, s azonnal és rendkívül felindulva elhagyom a tár­saságot. Máriát aléltan vivék a mellék­terembe. Szomorúbb és talán egy emberre sem bo­rulhat, min­t én ez esemény után töltök. Átgon­­dolom egész helyzetemet. Máriát szerettem, s a kedves gyermek élénken viszonzó érzelmeimet. Kényezni volt kedvem, midőn azon bájos per­­ezekre gondolok, melyeket oldalánál átéltem. S mindennek vége jön. A történtek után re­ményem sem vala, hogy Don Diego leánya valaha enyém lehessen. Azonban nem hittem önmagam­­nak. Másnap levelet írtam Don Diegohoz, mely­ben értelmezni igyekvém tegnapi nyilatkozato­­mat, s kértem őt, hogy leánya kedvéért feledje a történteket. Végül megfogadtam , hogy a politi­káról többé szót sem szólok. S mi volt a válasz ez esdeklő levélre ? Don Diego, szolgálja által azt üzené, hogy ha huszonnégy óra alatt a várost el nem hagyom, könnyen elveszíthetem személyes szabadságomat. Rémülve hallom ez üzenetet, s ég és föld el­len dühöngve, néhány óra múlva elhagyom Ma­­dridot. A csapás oly nagy volt, hogy néhány napig alig bírtam magamhoz lőni. Mihelyt egésségem kissé javulni kezdett, a­­zonnal a carlisták táborához csatlakoztam, mely naponként növekedett. A borzasztó és elkesere­dett csatáknak, melyekben részt vettem, leírását elhagyom. Ön előtt ismeretesek a csaták bor­zalmai. Mivel elszánt, mivel kétségbeesett valók, ke­restem a halált, s több hős tettet vittem véghez, minélfogva tiszti rangra emeltettem. Egyéb kö­rülmények közt mily édes lett volna a dicsőség, melyet arattam; most azonban mindez nem bol­dogított, így van az ember teremtve. Ritkán boldogít a váratlan hit és dicsőség. Igazán boldogok csak akkor vagyunk, midőn vágyaink teljesülnek. Az én vágyaim csupán Mária leírásában öszpontosul­­tak, s a vágy teljesülése előttem lehetetlennek látszott; minélfogva minden dicsőség és kitünte­­tetés mellett nyomorult életet éltem. Azonban egy rögeszmém vala, mely soha sem hagyott el, s mely lelkemben mindig előtérben állott. Látni akartam Máriát, és látni minden áron. Ez eszme annál inkább erőt von rajtam, men­nél több akadály állott ez óhajtásom útjában. Ha valamely jellemben a büszkeségnek csak egy csep vegyüléke van , az akadályok növelik a tetterőt. Részemről, hogy Madridban megjelenhessek, éltemet kelle koczkára tennem. A táborban véletlenül valamely madridi hír­lap jutott kezembe. Abban nagyszerű bika­viadal hirdettetek, melynek néhány nap múlva a madri­di színkörben megtartatnia kelle, s melyen a ki­rálynő is jelen leendett. Hirtelen egy gondolat ötlött fejembe,­­ kész valék határozatommal. Igen valószínűnek tartom, hogy a híres elő­adásnál Mária is jelen leend atyjával. Tehát azt gondolom, hogy álruhában Madridba megyek, s álarc­osan részt veendek a bikaviadalban. Úgyis kerestem a halált, következőleg a küzdelmeknek barátja valék. Ez alkalommal küzdelmemnek két eredménye lehetett: meghalni, vagy látni Máriát. Minden úgy történt, mint előre feltevém. A viadal napján ismeretlenül megjelentem Madridban. Egyike valék azoknak, kik a küzde­lemre ajánlkoztak, de azon feltét alatt, ha álarc­­­czal fedezhetem magamat. Mivel e feltétel nem szokatlan, az illetők előtt semmi ellenvetésre nem talált. A színkör zsúfolva volt nézőkkel, s zajos ki­áltások üdvözlik a királynőt, ki az előadásra szin­tén megjelent. Az adott jelre a borzasztó látvány megkez­­deték. A vörösbe öltözött piccadoresek kibocsá­tók reteszéből az iszonyú kinézésű vad bikát, mely legyőzhetlennek tartatott. Mint a vadállat a vasrácsokkal köritett tágas szintéren megjelent, végig jártatá villámló tekin­tetét, s ijesztő bőgőssel, s szarvával a homokot túrva az egyik piccadornak futott, kinek alig maradt ideje, egy oldalajtón távozni. A közönség látván e pompás vad­állatot, zörgéssel tudata tetszését. (Vége következik.) 46 Február 23-án 1853

Next