Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-01 / 153. szám

Pest, Péntek, Megjelenik ,e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Blüflze.tésl' di] : Vidékre 1 félév­re : 10 frt., ívnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sítóival együtt : f é 1 é v r « 12 frt, é.v n e g y e d r e 6 fit 3Q kr. Helyben f é 1 é v r e : 8 irt., 6 v n e g y e d r e 4 frt. A „Napi Tudósitó ‘-val együtt» félévre 10 frt,; é v n e- gyedre. 5fit.j A hirdetések ötször hasábzott soré­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szá- mlttátlk. — Kgyes szám 20 pkr. 153. Julius 1-jén 1858. Blöflzethetnl - helyben «lapkiadó hivatalában. Lukács László könyvnyomdájában Országút Knne- walderházban, vagy a scerkesztösegnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. ktr. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelak a czim lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bér mentesítve egyenesen akiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. A „Budapesti Hírlap és melléklapja „Nap! Tudósító“ előfizetési föltételei: A.) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küklé sei) pfrt. kr. Félévre ..............................10 — Év negyedre . 5 — Vidékre (postán) Félévre.........................13 —1 Évnegyedre .... 0 30 B) A ,«Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) pfrt kr Félévre . . . 8 Évnegyedre ... 4 Vidékre (postán): Félévre . 10 Évnegyedre 5 30 C.) „Napi Tudósitó“ csak mag á r a és itt helyben Budapesten (házhoz küldéssel): Félévre, ..... 3 pfrt. (E melléklapra évnegye di előfizetés nem fogadtatik el.) HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége, sajátkezű - legaláirt oklevél által, Russegger József cs. k mínisteri tanácsost, bánya-erdő- és jószágigaz­gatót, mint a.cs. austriai Leopoldrend lovagját, e rend szabályainak értelmében , az austriai biro­dalmi lovagrendbe legkegyelmesebben fölemelni niéltóztátott. F. é. jun. 28 -án a bécsi cs. k. államnyomdá­ban a birodalmi törvénylap XXXVI. darabja kia­datott és szétküldetett. Ugyanaz tartalmazza: 110. sz. a. a pénzügyministerium 1853. febr. 8-kai kibocsátványát a szegényi jog kiterjedése fölött vitás esetekben, s azon készpénzbeli kiadá­sokról melyek a tóbolyodottak és kábák fölötti gondnokság, vagy nagykorúakká lett vagyontalan személyek fölötti gyámság elrendelésével ösz- szekötvék. 111. sz. a. a pénz és igazságügyi ministeriumok- nak 1853. jun. 12-kei rendeletét, mely által több kétségek a 86. sz, bírod, törvénylap 1852. apr. Szerkesztői iroda van; Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. 2-kai rendeletének alkalmazása fölött, a jegyző- ségi okmányokérti járulékokat illetőleg a lom- bardvelenczei királyságban, megoldatnak. 112. sz. a. a pénzügyministerium 1853. jun. 14- kei .kibocsátványát, az olajba rakott tinnhal vámkezelése iránt. 113. sz. a. a pénzügyministerium 1853. jun. 15- kei kibocsátványát, az alsó reál-iskolai vizs­gálati bizonyítványok dijmentességét illetőleg. 114. sz. a. az igazságügyi ministerium 1853. jun. 18-kai rendeletét, mely által kijelentetik, miszerint a cs. k. rendőrségi hatóságok által esz­közölt s ugyanazok által okmányozott kiegyen­lítésekre, mint birósági kiegyenlítésekre, a min­den koronaországban érvényes polgári perrend­tartás értelmében, a törvényes végrehajtás meg­adandó. 115. sz. a. A külügyministerium 1853. jun. (21-kei kibocsátványát a kölcsönös vagyonkivite- ileknéli szabadköltözködésnek Austria s Württem- |berg közt kötött kitérjesztése fölött, úgyszintén a vagyonkivitelt illetőleg Magyar- Horvátország, 'Slavonia, Erdély s a szerb Vajdaság és temesi Bánságból ki és be. 116. sz. a. a vallás s közoktatási ministerium |1853. jun. 21-kei kibocsátványát, mely által, e- gyetértésben a hadseregi főparancsnoksággal, a pyngelia megszüntetése közzé tétetik. 117. sz. a. a hadseregi főparancsnokság és a pénz- s belügyministeriumok 1853. jun. 25-kei rendeletét, a közvetlen adók behajtására alkal­mazott katonai végrehajtási legénység járandósá­gait illetőleg. Ezen darabbal egyuttal az 1853. birod. tör- igazitása is kiadatik és szétküldetik. ■ Csütörtökön f. é. jun. 30-kán a budai cs. í. egyetemi nyomdában a magyarorszagi orsz. tormánylap XXI. darabja német egyedüli, vala­mint összes kettős kiadásokban, és pedig magyar- izláy-román s ruthón-némef nyelveken kiadatott, is szétküldetett. Az első rész tartalmazza : 94. sz. a. az 1853-kimájus3-ánkelt császári oyiltparancsot, melylyel az összes bírói hatóságok belszerkezete és ügyrendtartása iránt egy uj tör­vény hirdettetik ki, s megállapittatik, hogy az Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerbvaj­daságban, a temesi Bánságban és Erdély nagy­fejedelemségben 1853-ki julius 1-jén, a többi ko­ronaországokban pedig az ott újraszervezendő já­rási hivatalok (praeturák) s a többi bíróságok ha­tályosságával egyidejűleg lépend alkalmazásba. A második rósz magában foglalja : 43. sz. a. a hirdetést Ő cs. k. Főherczegségé- től Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-ki junius 6-káról , az érvényes zsidóházas­ságok kötéséhezi kellékek iránt. i a í nemhivatalos rész. PEST, julius 1. A május 1-én életbe lépett austr polgári törvénykönyv. i n. 1. Azon rendkívüli fontosságú befolyás, melyet az uj austriai polgári codex behozatala Ma­gyarország polgárjogi viszonyainak kifejlődésére s megalapítására gyakorland, szükségessé teszi e tenyre újólag áttérésünket, mint a minek hord- ereje nemcsak jogi, hanem politikai tekintetek­ben is megmérhetlen. De midón e tényt, mint Magyarország újabb intézetei legüdvösebb s legfontosabbjainak egyi- ket úgy emeljük ki, nem akarjuk feledni a his­tória érdemeit sem, — nem azt, mivel a régi kornak tartozunk. Magyarországnak kétségtelenül voltak mind a nemzetközi viszonyokban, mind a bel állam - életben fénypontjai — ez tagadhatlan. És azok közé tartozik a törvényalkotás , sőt a törvény- könyv szerkesztés felé való törekvés is. Ennek jelenségeit és tényeit feltalálhatjuk már több századok előtti korban. S ha Magyarország tör­vényei az időtől elmaradtak, az nem a törvények, de a törvényhozók hibája volt — kik az idővel előmenni nem akarlak. Fennebbi állításunkról — a régi magyar törvényhozást illetőleg — elég tanúságot tehet az, mi eddig Magyarországban a törvények és törvénykezés fő — de korántsem egyedüli — forrásául szolgált, az u. n. Corpus Juris. Ennek tartalma szerint őseink már a XI. s XII. században terjedelmesen és rendszeresebben fog - lalkoztak a^törvényhozÁssaJ—^—fi--— más kül törvénykezésből merítették is szabályai­kat — mi azonban Európában általában gyako­roltatott. — A XIV. XV. s XVI. századokban még nagyobb tevékenységet' s termékenységet találunk hazai törvényhozásunkban. • E korból két müvet kell megemlítenünk, mert mindkettő a legrégibb codificationalis tö­rekvés gyümölcse. Mindkettő tanúság arra, mi­szerint Magyarország azon legrégibb államok közé tartozott, melyek a valódi törvény- könyv szerkesztésében is elsők voltak, mi ta- gadhatlanul, már nevezetes lépés a civilisatio felé. Egyik ezek közöl I. Mátyás 1486-ki törvé­nye, mely ,nagyobbnak1 is neveztetik. Eb­ben összefoglaltattak minden előbbi törvények ismételve, vagy igazítva és több újakkal is bő­vítve. Ezek mind egy egészet képező törvény- könyvvé állíttattak össze, mely mint valami codex egyedül szolgáljon a törvénykezés kimerítő for­rásául, és pedig nemcsak jelenében, hanem jövő­jében is — miért általa „perpetuum Regni decretum pro lege et jure scripto tenendum et duraturumlt nevezettel il- lettetett. Magyarország tehát már a XV. századból mutathat fel a.törvénykönyv-szerkesztésnek némi gepvi- melyek- a fegyver­peldányát. De ennél sokkal nagyobb a XVI. szá­zadbeli, melyet Verbőczy nyújt elénk „Hár­mas Törvénykönyvében“ mely magán mű ugyan, de a törvényhozás által is átvizsgál­tatott, a megyéknek meg is küldetett, és azután a köz s általános használás által országos szokás és törvény erejére emeltetett. Az Opus Tripar- t i t u m kétségtelenül az európai codificatio leg­régibb gyümölcsei s első kísérletei közé tar­tozik. A magyar törvényhozásnak tehát, midőn Ver- boczyt s az egész Corpus Jurist mutathatja fel, tagadhatlan érdemei vannak. . jegyezzük meg jól: ez érdemek pusztán históriai érdemek. Ezen műveknek, melyek a legutóbbi időkig törvény es igazság forrásául szolgáltak — volt érdemük a Corvinok és Zápolyák háborgós szá­zadaiban — de nem többé a XIX-dikben. A Verbőczy és az egész Corpus Juris azon törvényekkel, melyeket őseink már Sz. István a- latt elkezdtek alkotni, hasznosak, jók lehettek a középkorban, mely a könyvnyomtatást és gépvi - lagot nem ismerte — azon századokban, ben őseink kizárólagos foglalkozását forgatás tévé. ­_ e nniyek^ nem felelhetének meg töbl}é napjaink szükségeinek, melyeket a nemzetgazdá- szati kifejlődés, kereskedelmi forgalom és szelle­mi emelkedes teremtettek. Ezek ezy oly uj éle­tet szültek, mire még a XVII. és XVIII. század­beliek sem hozhattak törvényeket. ■ Magyarorszag törvényhozása, melyet Ver- bócz!, és a Corpus Juris képviselt^a^közgg^gr nek üldözésé, vallási türelmetlenség, és mi annak fő jellemvonását tétté — a kirekesztő aristokra- tiai irány,—ezek voltak azon szellem kifolyá­sai, mik a mi Corpus Jurisunk törvényeiben is visszatükrödzenek. E szellemmel összeférhetlen századunk szel - lerne, és azon általános civilisatio, mely korunkat oly magasra emeli a lefolyt kor fölé. Azon nemzet, mely századunkban a közép­kor bilincseit lerázni nem akarja, mely, ugyszólva ma is a középkorban akarna élni, — az előha­ladt európai államok közt nem foglalhat helyet. Es Magyarországban mind a mellett hogy a haladás sokat volt pengetve, a Corpus juristól feltételezett,abból folyó bilincsek a legújabb idők­ig őrizve s ápolva voltak. Az ezekből kibontako - zás egy uj és nemesebb jogi élet megalapítása a z uj austriai codex behozatalára, s igy ural­kodó fels. Császárunk és Urunk számos népeit boldogító s dicső korára vala fentartva. A régi magyar törvényhozásnak kora és ér- I demei tehát csak históriaiak, melyek napjainkra ki nem áradhatnak. Annak legfőbb jelleme a j o g - egyenlőség mellőzése és a jogbíztosság hiánya volt, mi korunk és haladásunk állásával össze nem fér. Ezekről jövő alkalommal. A „G y ö n g y v i r á g“ >) vaov ieíenetek és vázlatok a vándor ősök utódainak J életéből. Beecher Stowe H. asszony, a „Tamás bátya kunyhója“ szerzője után angol eredetiből S ólom. Vándor ősök— hová levétek? A hullám, a mély áthozott, Még reng keblén a partöbölnek, És megtörik szétzúzva ott, Még reng'mint akkor, hogy vizének Habján Gyöngyvirág 2) hányatott. Midőn medrén hordva sötét vihart, Hétól fehérlett messzire a part. v I. Tim bátya. Ki hallotta hírét Newbury falunak, Uj An­gliában ? 3) — Fogadni mernék : egyitek sem; mert ez azon félre eső helyek egyike volt, melye­í) Kedves szolgálatot véltünk tenni a t. ez. ol­vasó közönségnek, midón az ünnepelt írónő e jeles művét, mely egy igen órdekesbeszély-ko- szorut tartalmaz, tárczánk számára megszerez­tük. ítészek véleménye szerint e füzet a gyön­géd és lelkes Írónőt még több oldalulag mu­tatja be, mint európai hirü „Tamás bátya“ czi- mű müve, melynek kitűzött politikai iránya és éles hatása sokkal több keserűséggel és elcsüg­gesztő fájdalommal nehezkedett a mélyérzésu irónó kedélyére, semhogy e tárgynál a műve­ket csak az látogat meg, kinek épen dolga van benne: egy zöld gödröcske, madárlészekként öt—hat magas halom közé szorítva, melyek fel- tartóztaták a szeleket s utasokat, minélfogva a kis helység oly „sui generis“, miként párja aligha volt a föld kerekén. A lakosok azon régi jóféle fajtabéliek valának, kik fő eletelvül tartják sze­szét vigasztaló égi mosolyával keresztülde- renghetne. Nem úgy van ez e beszélyfüzérnél, melyet ragyogó talentumának legelső s legfri- seb virágaiból font; itt az élet árnyoldalai az élet jóltevő napsugaraival vegyítve, nyommasztó hatás, helyett emelik a lelket, megvigasztalják az elkeseredő szivet, szóval benne a m ű v ó-s szét. balzsam; a mindenütt ott van, a hol a való rideg keze § e b e k e t vág! Valamint. az eredetiben, úgy. az áttételben is első helyen közöljük a „Tim bátya“ czimübeszélyt, ezt, ha olvasóink tetszését megnyerendi, időszakonkint. a többi beszély is követni fogja. A fordításra nézve gondoskodtunk s gondoskodni fogunk,, hogy a „Gyöngyvirág“ nyelvünkön ne legyeni exoticus növény. _ Szetk, ■2) Azon hajó neve, mely Észak-Amerikába a leg­első telepítőket szállitá a 17-ik század első-fe­lében. ,3) U j - A n g 1 i a (Neu-England) neve alatt Mas­sachusetts, Connecticut-, Ne w- Hampsliire, és Rhodeísland tartomá­nyokat értik. Az elsőhöz tartozott hajdan | Maine tartomány is. műk előtt: ugyanazon helyen születni, nevel­kedni, házasodni, kimúlni és temetkezni minden hozzátartozókkal együtt. Nem vala több ember, mint ház, s nem több ház, mint ember; nem le- hete beteget, nem lehete halottat látni — leg­alább mig én ott mulattam. A benszülöttek ad­dig vénültek, mig már tovább vénülni lehetlen, s akkor megálltak a vénülésben s ivadékról iva­dékra ezen állapotban maradtak. Newbury kül­sőségein is a változhatlanság vala feltűnő. Itt egy vörös ház, amott egy barnult ház, az úttal szem­ben egy sárga ház, s köztük emitt egy megritki - tott rács vagy gazkerités álla. A tiszteletes emitt lakott, és Mózes gazda amott lakott, Hart dékán pedig a domb alatt lakott, és Abihu Peter meg Nadab urak a kereszt-útnál laktak; az öreg Smith háza a templom mellett állt, továbbá Kamp Ebe- •nezer suszternek boltja egyik oldalon, ezzel át- ellenben a másik oldalon Mozely Patientia divat - árukereskedése állt; az öreg Scran Comfort is itt lakott, kihez az egész helység vásárolni járt, és árult vala fejszéket, réz tŐszüket, édes gyökeret, •tarka-barka kendőket s mindent a mit csak ki­gondolni lehet. Itt vala még a főpostahivatal is, hol csodásnál csodásabban egybehajtott, hajszra fölfelé irányzott iratu s tőszüvel lepecsételt leve­leket lehetett látni, melyek a fenirt vagy fen nem irt család nevű Dolli-, Polli-, Péter- vagy Móze­seknek szólották. A mi már a szokásokat, erkölcsöket, tudo­mányt és művészeteket illeti: Newbury népe mindig délután háromkor indult ki s még alkony előtt tért haza a látogatásokból; mindig azon perezben hagyá el munkáját, melyben szomba­ton délután a nap lement; minden vasárnap el­ment templomba; volt egy iskolaháza, kiállítva minden rendszerinti hiányokkal; egymás közt szomszédi barátságban élt; szorgalmasan olvasá a maga Bibliáját, félte a maga Istenét, s beelége­dett azzal, mié volt — mi elvégre is legjobb phi- losophia. Ez, és ilyen vala a helység, melybe Benton Jakab urnák berontása történt ezernyolezszáz — akár hányadik évben. E Jakab lesz a mi hősünk, ki nem osekély izgalmat idéze elő, — miről min­denki meggyőződhetett, ha az ö megérkezte utáni héten Newburyban vala. Jakab ur egy volt a- zon erőteljes és tevékeny yankéek*) közöl, kika világban oly természetesen kerekednek fölül, mint dugacs a vizben. Nagy osztályrész juta neki azon nemzeties tulajdonból, mit oly helyesen ne­veznek ,,furfangosság“-nak, mely, mint minden­ki tudja, abban áll, hogy az ember mindent bír­jon tenni gyakorlás, mindent tudni tanulás nél­kül, s nagyobb hasznot huzni mások tudatlansá­gából, mint más húz tudományából. Jakabnak e- zen tulajdonaihoz eleven testi mozgékonyság, s szikrázó lelki vidorság vegyült, melyek, habár az egyesült államokban oly gyakran föltalálha­tok, mint bármely más nemzetnél: — közönsége­sen nem számíttatnak népünk kiváló jellemvoná­sai közé. *) Yankee az amerikaiak átalánosan bevett neve.

Next

/
Thumbnails
Contents