Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)
1853-07-15 / 165. szám
tatását gőzöseivel önkezelésre el nem vállalhatván, egy vontatógőzösét a községnek haszonbérbe adni késznek nyilatkozott oly föltétel alatt, hogy egy 160 lóerejü vontatóért 320 ft, egy 200 lóerejüért pedig 405 pft fizettessék naponkint — a kőszenet ide nem számitva. A kamra a cs. k. helytartósági osztály illető kibocsátványára ezen jelentés értelmében válaszolt. (Vége köv. Somogy, jul. elején. (Eszmék a népnevelésről.) Úgy hiszem, hogy midőn hazánk felvirágoztatására vonatkozólag azon véleményemet mondom ki , hogy népnevelés nélkül nemzetünk jólétét s virágzását eszközölni lehetetlen, akkor a nemzet értelmeséjeinek közvéleményét fejeztem ki. A világtörténetből, mint tükörből láthatjuk , hogy minden nemzetek emelkedésüket a nevelésnek, s morális életnek , meg sülyedésüket a tudatlanságnak s megromlott erkölcsöknek köszönhetik. Bátran kimondom hát, hogy nemzetünk is, valamit a népnevelésnek e jelen korállapota tart, emelkedését, virágzását nem remélheti. Vannak ugyan, nem tagadhatni, egyéb eszközök is, melyek nemzetünk virágoztatását elősegítik, mint például: a közlekedést előmozdító erőművek, gőzhajók, gőzkocsik, távírdák, mindemeltkül ugyan a nemzet, vagy helyesebben a nemzet egy része szellemi, főkép anyagi jólétének , igenis, csak egy része jólétének, mert a nép millióinak azokból aránylag nem sok haszna van. Thalia templomai, bármint vélekedjenek is róluk a falusi régi jó öreg urak, tagadhatlanul erkölcsnemesítő iskolák lehetnek, de valóban nem mindig azok, s a falusiak előtt úgy is nem ismert intézetek. A tudományos egyetemek nélkülözhetlenek, de ezek is jelen állapotukban sok javítást igényelnek, és a nagy tömegnek nem sok üdvöt adnak. Hogy a tudományos egyetemek egyfelől közvetlen a nemzet egy kis részének szép sikerrel , míg másfelől közvetve, a nép millióinak csak keveset használnak, mutatja eléggé a tapasztalás. Ugyanis a tudományos egyetemekbe néhány azért megyen, hogy magát minél tökéletesebb emberré képezze; anélkül,hogy tudományos műveltségével az emberiségnek használni akarna; mert nem szorult rá, hogy tudományával keresse kenyerét. Néhány azért megy, hogy múzeumában, könyvei közé bújva, lelki fösvénységben zsugorogjon, hogy véka alá rejtett gyertyaként égjen el. A nagyobb rész azért megy, hogy másoknak használva kenyerét keresse. — Úgyde használnak-e mint kellene ? Hogy tudná használni az orvos, ha a nép buta, neveletlen , nemde inkább folyamodik a boszorkányjavóshoz, vagy zajoskodva ezt mondja : ha lato,o orvos nélkül is meggyógyulok. Ellenben ha a nép okos, és nevelt volna, ritka helység lenne fogadott rendes orvos nélkül, s magától semmivé lenne a boszorkányokba vetett hit. — Hogy tudna használni a pap ? ha a gyermekek az iskolában kellőleg ki nem képeztetnek, vagy szüleik vétkes gondatlansága miatt az iskolába nem járhatnak, baromi libapásztorsággal töltik el gyermekéveiket, mely társas pásztorkodás ideje alatt, — mint a tapasztalás bizonyítja — a gyermekek erkölcsükben felette megromlanak. Már bután maradt, s mellette elromlott gyermekekből hogy képezhessen a pap jó keresztyént, s jó polgárt? Ellenben ha a gyermekek kellő kiképeztetésben részesültek volna az iskolában, ezen alapra könnyen építgethetné a lelkész a szellemi s anyagi jólét épületét. Honnét van, hogy a köznép nagy része a vármegye urait (igy nevezi a megyei tisztviselőket) a törvény kényurainak hiszi? — Azt hiszi, hogy ők teszik, azaz alkotják a törvényt, úgy a mint nekik tetszik, s azt a mint a perlekedő személyek rangja, állása, gazdagsága hozza magával, tetszésük szerint forgathatják. Innét erednek azon méltatlan rágalmak, melyekkel az ily tudatlan pórok a megyei tisztviselőket hátuk mögött elárasztják akkor, mikor nekik valami gazdag vagy tekintélyes emberrel lévén pörük, a törvény értelme szerint ők marasztaltatnak el. Ilyen esetben semmikép nem lehet őket meggyőzni arról, hogy abbó nem a tekintélyes állású gazdag egyént, hanem csupán a törvényes igazságot tarthatta és tartotta szemei előtt. Honnét van, hogy csaknem minden pár halálból gyűlöli a mérnököket? mert a magyar pórság lelkébe egy szokás sem rögzött úgy bele, mint a nomadicus élet megszokása, s mihelyt meglátja a mérnököt, összeszidva mindjárt az ötlik eszébe, hogy az ilyenek szabják kicsinyre a közös legelőt. A mérnököt szidja, átkozza, holott az nem oka semminek. Szokták mondani: az eb is a botot harapja. Ha a nép nevelt volna, fölérné észszel, hogy a jobbágyi viszonyok megszüntetésének a birtokelkülönzés természetes következése; s megszűnnék látni futni, hogy a tagosítást meggátolja; s átlátná, hogy a közös legelő nem ér annyit, mint a tagosítás. Honnét van, hogy a pórnép egy része az ügyvédeket általában részlelkűeknek tartja, mert azt hiszi, hogy nem a törvény van ő felettük, s nem az szabályozza őket, hanem megfordítva, ők vannak a törvény felett, s ők szabályozzák, alkalmazzák azt, amint nekik tetszik : eszerint, ha jól megfizettetnek, minden pert megnyernek, ha az a legigazságtalanabb is. Továbbá mi legnagyobb, a tudatlan és neveletlen pórnép ritkán látja be a jólétére munkálkodó felsőségi üdvös és hasznos rendeleteket : e szerint azok ellenében könnyen fellázasztható , míg a nevelt, és okos alattvalók sohasem lázadnak fel a törvények ellen. Az eddigiekből világosan látszik s önként következik , hogy sem a kereskedés s közlekedés hasznos emeltjűi, sem a színházak, tudományos egyetemek, főiskolák növendékei, mint a nép szellemi s anyagi jólétének előmozdítására működő hivatalnokok, mindaddig sikeresen nem munkálkodhatnak, valamig a népiskolai tanítás, s morális nevelés, — mint működésük egyedüli alapja — kellő lábra nem állittatik. (Vége következik.) Nagy Károly, július elején. Gróf Széchenyi István , a practicus statusgazda , a józan gondolkodású politikus, még 1846-ban tervezte, és lehetőleg sürgette honunkban, az annyi károkat okozott folyamok, s annyi hasznos tért elfoglaló lápok és mocsárak szabályozását. E megbecsülhetetlen terv és eszme, habár a Tiszamellékén legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott is, e megyében azonban viszhangra nem talált; — valamivel későbben beláttuk ez eszmék és tervek megbecsülhetetlenségét, akkor azonban, midőn már ember akadt volna a gátra, az időviszonyok, körülmények és nem várt események, emeltek áthágyatlan falakat a nagynehezen összegyűjtött jóakarat és jó szándék ellenébe. A legújabb években uralkodott esőzések, s ezen esőzések következtében származott kiáradások azonban újra előtérre hajták az egykoron oly meleg kebellel ajánlott és tervezett folyam- és lápszabályozásokat, s mit a józan ész hiába sürgetett, a szükség létesítette. Megalakult Szathmármegyében is az úgynevezett ecsedi lápszabályozási társulat, s első közgyűlését Ágos gr. Szapári, tiszaszabályozási központi bizottmányi elnök praesidiuma mellett 1852-iki jul. 20-án megtartotta. Ezen ülésben a társulat tagjai haladéktalanul intézkedni akartak, hogy a szabályozás folyamatba vétessék s mielőbb létesíttessék. Herrich Károly tiszaszabályozási cs. kir. középponti főmérnök úr azonban okokkal támogatva előterjesztette, miszerint az ilyen nagyszerű munkálatokhoz idő kell, s hogy ne higye a tisztelt társulat, miszerint azt, minden előleget vizsgálódások , megfontolások nélkül hirtelen létesíteni lehessen; felszólította a társulatot, akarnak-e szabályozást; ha igen , akkor mindeneklőtt alakuljanak a műtani előmunkálatok foganatosítására; mindezen elkerülhetlen kezdemények pedig anyagi és szellemi terhek elvállalása és elfogadása által biztosíttassanak. Miután a főmérnök e munkálatok kiszámíthatlan hasznosságát, a magas kormány e tekintetbeni üdvös nézeteit, s ez alapon keletkezhető engedményeit legapróbb részleteiben bemutatta, az előmunkálatok költségeinek fedezésére az ártérbe eső minden holdtól 3 pengő kijávali befizetés elfogadtatott , s lekötelezettséggel biztosíttatott. — Ugyanezen ülésbe.**. lu»«« «Waitui cusedi lap* szabályozó választmányi elnöknek Domahidán lakó Domahidy Pál megválasztatott. Az ártér előleges számítás szerint mintegy 150,000 holdat tesz. A választmány alakulván, legelső teendői közé sorolta ő magát Szapáry grófot, mint a tiszaszabályozási középponti bizottmány elnökét a végre kérni fel, kegyeskednék, az előmunkálatok foganatositása tekintetéből e vidékre egy szakértő mérnököt kiküldeni. Boros Frigyes középponti II. mérnök ur küldetett le, ki 1852-iki dec. első napjaiban szerencsésen meg i3 érkezett. A közörömmel fogadott mérnök szerencsés eérkeztekor, többféle, a szabályozást érdeklő óhajtásokkal, tervekkel s combinatiókkal találkozott. A két nevezetesebbet és jelentősebbet elősorolni kötelességünknek ismerjük. A közönség óhajtása volt a Krasznát az Érmentén, hol állítólag hajdanában folydogált volna — vezettetni le. Boros Frigyes mérnök úr, már legális szempontoknál fogva is mindenekelőtt a közönséget kívánta megnyugtatni, amiért az Érmelléket, az azzal összevágó vonalakat műtanilag megvizsgálván, vizsgálatainak eredményét az 1853. január 20-kán tartott választmányi ülésben mutatta be. E vizsgálódásból kisült, hogy a közönség óhajtása nem csak impracticus, hanem gazdasági, műtani s jogi szempontokból is káros, a miért attól haladéktalanul el is állottak. Előállott tehát a kérdés, a kitűzött üdvös czél mi módon eszközöltethetnék a legsikeresebben ? 1847-ben az akkori tiszaszabályozási főmérnök Keczk és Károly véleménye szerint a Kraszna Kis-Majthénynál ágyából kiemelve, Angyalosnál volt volna a Szamosba vezetendő, melynek elvitázhatlan czélszerűségét a középponti bizottmány is belátván, erélyes eljárása nyomán kieszközlötte, hogy az ezzel összekötött Szamos mint legelsőbben szabályozandó recipiens folyam szabályozására, még az 1853-iki közerőből 24,000 napszám e munkálatra engedményeztetnék. Boros hozzá fogván a munkálatokhoz, belátta, hogy az engedményezett 24,000 napszámmal vajmi kevésre mehet; kimerítő, sokadatolt felterjesztést tett a középponti bizottmányhoz e tárgyban, mely felterjesztéséből a bizottmány ugyanazon meggyőződést tévén sajátjává, a magas kormányhoz folyamodott, ahonnan nem csak kecsegtető, hanem biztosan szép reményekkel vigasztaltatott meg. A már foganatosított engedményezés , és szép remények nyomán említett mérnök haladéktalanul hozzáfogott a munkálatokhoz, s azt annyi kitartással s egélylyel vezette, miszerint a Szamos szabályozási kimerítő tervét, a központi bizottmány útján ápril első napjaiban a magas ministériumhoz felterjeszthető. Folyó hó 20-kán ismét választmányi gyűlés tartatott Nagy Károlyban, a középponti mérnöki hivatal ügyszobájában, Domahidy Pál úr elnöklete alatt. A választmányi tagok teljes számmal jelen voltak. Ez ülésben Boros Frigyes leküldött mérnök úr az egybegyűlt választmány rendkívüli örömére biztosan tudatta, miszerint ha a Kraszna a fenntebbi vonalban a Szamosba vezettetik, a folyamok szabályozása, és a láp lecsapolása sikeresíthető. Bemutatta ez ülésben saját tervét is, mely szerint a Kraszna Kis-Majthénytól Sájinál volna a Szamosba vezetendő. E terv annyival czélszerűbb és jobb a régebben bemutatott tervnél, hogy a folyamnak nagyobb esést eszközöl, valamint hogy a két oldalt összesen 27,000 töltés 4 lábbal alacsonyabban, mintsem az előbbi tervnél igényeltetnék, lenne építendő. E terv örömmel fogadtatott. Előadta a munkálkodó mérnök továbbá azt is, miszerint pár hét múlva az előmunkálatokat befejezendi, s a belső munkálatok foganatosítása végett Pestre menend. Keserű érzéssel bár, de kényteleníttetett kijelenteni, miszerint a belső munkálatok foganatosíthatására elkerülhetlenül szükségelt felmenetelt úgy és akkor eszközölheti, ha a káros fizetésekre lekötelezett egyes birtokosok részéről kevesebb részvétlenséget, több pártfogolást, nagyobb ügyszeretetet s lelkesedést tapasztaland. Az egybegyűlt tagok inkább oda magyarázták az eddigi hátrányokat, mintha a közönség nem volt volna kellőleg felvilágosítva e munkálatok hasznosságáról és czélszerűségéről, s állításuknak erkölcsi súlyt adandók, elvállalták, miként kerületeikben nemcsak a lekötelezett összegeket behajtandják, hanem a kerületeikből szükségelt térképeket is átszolgáltatandják az annyi kitartással, ügyességgel és szorgalommal munkálkodó mérnök uraknak. Technikai szempontból megvan tehát a lehetőség, financziális szempontból a garantia kielégítő. — Semmi sem kell egyéb, mint a tervekre nézve atyáskodó kormányunk magas helybenhagyása; mit annyival biztosabban várhatunk, miután tapasztalásból győződhetünk meg, hogy magas kormányunk legújabb institutiói egyenként . Összesen édes hazánk felvirágozását, az állampolgároknak jóllétét s boldogulhatását czélozzák. Reményünk valósulására mutatnak már az antecedentiák is, mert még a tervek felküldése előtt 24.000 közmunkanapszámot nyertünk, melyeket elvesztenénk, ha a legszebb sikerrel biztató munkálatokat még ez idén megkezdeni meg nem engedtetnék. Ezen emancipált 150,000 hold kanaánja lesz ezen vidéknek, s nemcsak egyesek jóllétét segítendi elő, hanem az egész megye felvirágozását is, és romlott légkörünk javíthatását előmozdítandja, sőt az adó szaporultával a magas is tetemes hasznokat fog hajtani. Az egész országra nézve is megtermtini gyümölcseit, mert ő sikerült, e czélhoz vezetett, ez üdvös munkálkodás utánzókat fog teremteni, s oly eszméket is felkölthet, melyek nyomán meggyőződhetik a magyar, miszerint országot boldoggá csak a polgárisodás, kitűnő erkölcsök s munka tehetnek. Lauka Gusztáv: Szathmármegye nyugati oldal, jun. 26. A világot a keleti kérdés, minket a szünteleni esőzápor tart ostromállapotban, de valamint ott az orosz császár lojalitásában, az európai kabinetek bölcseségében rendületlenül vetett hit és bizalom szerint az átalános béke felől senki egész Európában nem kételkedik, ugy tán vidékileg is a fenyegető felhők nem szülnek oly valami kedvetlen következményű esztendőt, mely meghiúsítván magas reményeinket az idei dúsreményű termés felett, szem helyett szalmával, széna helyett iszapos gazzal, vagy sással fizetne ki bennünket. A jóslat teljes év, mely az épen 400 esztendős ozmán uralmat fenyegeti villám terhes felhőivel, nem hoz tán 1000 éves hazánkra is szünteleni záporozásaival meddő és sovány aratást, silány s vizszü szüretet. — Betelik most pontosan, hogy az idő a gazda, mert a zsiros földek terményei földön feküsznek, a restebb gazdák sovány földükkel s termékükkel ég felé tartják fejöket. — Ilyen a világ folyása is : nincs semmi oly rész, miben valami jó nem volna, s megfordítva. Az életár mindezen rendkívüli időjárás daczára is a piaczokon nem emelkedik — mit nagy részben a szüntelen zárva álló sáros utak következményeinek is tulajdoníthatni. Megírták már többen, de jól esik ismételni, hogy szeretve tisztelt főkormányzó urunk Főherczeg Albert ő cs. Fenségét Szathmármegye összes lakosai mily rendkívüli örömmel, s buzgó ragaszkodással fogadták; csak a fájt különösen a vidékieknek, kik Nagykárolyba mindenfelől azon reménynyel sereglettek, hogy egy egész nap folyta alatt ott mulatván, a magas vendégnek hosszasb idő alatt lehetnek szerencsések hódolatukat nyilvánítani, reményükben annyiban megcsalatkoztak, hogy ő cs. Fensége egy pár órai mulatás után Szathmár felé elutazott, miért többen a magas szerencsében nem részesülhettek ő császári Fenségének közelében lehetni — de e hiányt kipótolták erélyes és buzgó hivatalnokaink, kik buzgó leyális igyekezettel és tevékenységgel mindent elkövettek ő császári Fenségének magas tetszését megnyerni, minek jövendőben is üdvös hatásai bizonyosan elmaradni nem fognak. Örvendetes tudomásul írhatom azt is , hogy környékünkben a tolvajlások s más apróbb sajátságos pajkosságok nagyon megszűntek. — A büntető törvénykönyv részrehajlatlanságának ebben nagy érdeme van. Nem igen lehet hallani most a volt kiváltságolt hegykeséget. „Főbe ütlek s kiheverem féloldalamon is a büntetést“. — Öröm látni, hogy sokan, kik eddig a dolog könnyebb végét keresve, lesikkasztásokkal keresték kenyerüket, visszatértek a békés és mégis jutalmazó kapanyélhez és próbálgatják, nem lehetne-e munka után becsülettel élni? Sokat tett erre azon üdvös rendőri szabály is, miszerint helységenkint a gyanús egyének rendőri felügyelet alá helyeztettek, s az éjjeli kóborlásokat s tilalomrontásokat korlátlan szabadsággal nem űzhetik. Az is örvendetes jele az újabb események fordulatának, hogy a mezőgazdasági ipar, kivált a rendezett helységekben szemlátomást gyarapodik, s az édes enyémet mindenki, úgy látszik, melegebb részvéttel ápolja, mint ott, hol még bizonytalan jövendő fenyegeti a birtokosokat és birtokokat. Épen azért semmi sem óhajthatóbb, mint a birtokrendezések, elkülönítések mielőbbi életbe léptetése — midőn a nélkül igazi földkönyvet készíteni szerfelett bajos. Épen azért minden igaz honpolgárnak érdekében fekszik, óhajtani az általános béke fennmaradását, biztosan meg lévén minden okosabb számító arról győződve, hogy egy új zavar a birtokviszonyokat még jobban bebonyolítaná. Ha áll, mivel áll is az, hogy egy uj háború csak egy uj forradalom, ahol bizony egy okos és józan embernek sem lehet kedve, legfelebb csak annak, ki egész vagyonát a hátán hordozza. Napfény mellett kezdem levelemet, s mire végzem, már esik — derűre ború! adja Isten megfordítva, hogy az európai borúra derű forduljon ! — S igy a „Budapesti Hírlap“ sokszor kifejtett békenézetei valósuljanak! 1. 1. Ráczkeve, jun. 27. A költő szavai szerint megnehezült az idők viharos járása fölöttünk. A Duna ugyanis ez évben már harmadszor öntvén ki most, midőn évi fáradozásaink jutalmául már a legszebb remények valósulásának küszöbén állánk, egyszerre minden réteinket s vetéseinket viztengerré változtatta, s hol kaszásokat, szénagyűjtőket, vagy kapásokat óhajtanánk látni, ott most halak úszkálnak, s hosszú nyelű vas szigonyával egy egy halász leselkedik utánuk. A kár temérdek. Tegnap a helybeli rom. kath. anyaszentegyháznak templomszentelési évünnepnapja volt. Ősi keresztény vallásos szokás szerint óhajtva várt nap, annyival inkább, mivel e napon székesfehérvári megyés püspök uz ő méltósága is a bérmálási szentség feladása végett magas jelenlétével szándékozott kis városunkat szerencséltetni. Azonban, fájdalom, közbejött gyöngélkedő egésségi állapot e méltóságát az ide jöveteltől viszszatartóztatta, s igy a kitűzött szent szertartás ez alkalomról bizonytalan időre elhalasztatott. Uarvanez nap főtiszt. Szigly Károly városi plébános o«. -\--r---------- i _.:_x r---vendégre volt asztal terítve,sebéd alatt ő Felségé nek legkegyelmesebb Császárunknak hosszas, boldog uralkodásáért, úgyszintén az egész felséges cs. k. uralkodóház minden főherczegeinek és főherczegasszonyainak is mint ezen városi szentegyház patronusainak hosszas és boldog életükért szívből viszhangoztatott éljenkiáltások közt poharak emeltettek. A nép is egész vallásos buzgalommal ünnepelte meg a nevezett napot. A múlt napokban a következő kebellázitó eset történt e környéken : Egy Karácsonyi László nevű pusztai lakos Kis Kun-Laczháza város határában két czinkos társával Laczháza város hadnagyát, a becsületes Galambos Ignáczot, a mint ez lóháton egy levéllel Laczházáról Bugyiba ment, megtámadván, több a fejre intézett ütésekkel és késszurásokkal kegyetlenül meggyilkolta, s azután a véres holttestet a közel levő szunyoghi puszta mély vizmocsaraiba eltemette. E borzasztó bűntény elkövetése után a nevezett gyilkos rész lelkiismeretének mardosása miatt honn nem maradhatván, előbb a bálványosi pusztára, azután Ráczkeve városába bujdosott. Minthogy azonban Laczháza város elöljáróinak gondos fürkészése nyomán az elkövetett bűn a maga egész borzasztóságában világosságra jött, s a gyilkosnak tartózkodási helye is felfedeztetett, Ráczkeve város birájának s a csendőrségnek erélyes közremunkálása által a felnevezett gyilkos folyó hó 23-án itt helyben elfogatott. A következő nap az áporkai és ráczkevei csendőrök által a bugyi szőlőkben befogatott szerencsésen a második czinkostárs is. Mindkét elfogott gonosztevő Pestre kisértetvén hadi törvényszék elé állíttatott. A harmadik czinkostárs kézrekerítése iránt szintén meg vannak téve az intézkedések. 880 PEST, julius 14. (Hírlapi szemle.) A „Journal de Francfort“ julius 6 -i száma egy czikket hoz, mely nevezetesen a franczia lapokban most különös figyelmet gerjesztett, s melyben az oroszoknak a Pruthon átkelését illetőleg állítja, mikép felesleges lenne az idézett szerződéseket vizsgálni, melyek Oroszország igényeit s a Pruthoni átkelést igazolják; a főkérdésre nézve csak a politikai helyzetet s a körülmények hatalmát kell tekintetbe venni. De a szerződések már hajlékonyságuknál s azon önkényes magyarázatoknál fogva, melyeket tartalmukkal összeköthetni ,mindig sulylyal birándnak. Nehéz lenne a fenálló szerződésekből egyenes úton megállapítani az Oroszország által követelt jogot, de értelmük mindenesetre oda megy ki, hogy a görög egyháznak mindazon előnyök biztosítva legyenek, melyek más egyházaknak nyujtatnak, hogy ez egyház az izlám kicsapongásai ellen utalmazva legyen. ”