Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-27 / 227. szám

Pest, Kedd, 227 September 27-kén 1853. Előfizethetül — helyben alapkiadó hivataléban, Lukács László könyvnyomdéjéban Orezégni, Kurzvalderhizban, vagy a swerkesszeségnélugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmas ésvek a pzím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt a főbb ünnepek atíut napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt :félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 80 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ettrör halébzott sorénak egyare: 1 beiktatásáért fi kr. többéről lért pelig 4 kr ttimlítatik. — Egyae erét 20 pkr A „Budapesti Hírlap4 és melléklapja „Iapi Tudósitó44 előfizetési föltételei: A. ) A „Budapesti Hírlap44 és „Napi Tudósító 4 együtt: Nelyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 5 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 6 pfrt .(10 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap 44 csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 4 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 5 pfrt 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A magyar koronajelvények szerencsés megtalálása alkalmából „egy ausztriai állampolgár testről“ 12 pftot juttatott ide, valamely katonai czélra tetszés szerint leendő fordítás végett. Ennélfogva ezen összeg a kórház- parancsnokságnak adatott át, 30 kijávali elosztás végett 24 lázlábadozók közt, kiknek külső állomásokra kell menniük, útközben leendő jobb ellátásukra. Duda sept. 25. 1853. A cs. k. kat. és polg. kormány. A cs. kir. magyarországi pénzügy-igazgatóság a devecseri adóhivatali ellenőrt Kratzert Ferenczel, III. oszt. adószedővé ugyanott; napidijnok Orovan Konstantint, pécskai tisztartósági írnokká; Pantelieh Jakab, csakvai I. oszt. adóhivatali segédet, a csongrádi cs. k. adóhivatalhoz 11 oszt. ellenőrré, mindnyáját ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, sept. 26. Az „Oesterreichischer Soldatenfreund 76-ik számában sept. 21. közölvén a „Temesvarer Zeitungénak általunk is kiadott czikkét a magyar korona feltalálásáról (1. B. P. H. 220. számát) ahoz a következő megjegyzést teszi : „Mi magunk részéről nem nyomhatjuk el azon megjegyzést, mikép e czikk majdnem sorról sorra az érdem ritka önelismerését tünteti fel s minden elfogulatlanban az elbeszéltek történeti becse iránt kétségeket kell támasztania De egyszersmind jólélekkel az igazság érdekében állíthatjuk, mi kép a gyakran emlitett szerencsés feltaláló, a neki tulajdonitott rendithetlen biztosság-érzet és az isteni korona-sugallatok daczára, csak egy fensőbb vezetőkéznek eszköze volt s a korona jelvények sírjának az Allion hegy alatt megnyitására a kulcs neki Bécsből küldetett meg.“ E megjegyzés folytán a nevezett katonai hírlap következő u. m. 77-dik számában sept. 23. ezt írja : ,,Bécs. (A magyar korona feltalálásához) E tárgyról utolsó számunkban némely jegyzéseket tettünk, melyek a hozzánk érkezett tökéletesen biztos további közlésben megerősítést nyernek. A következőt írják nekünk : „A Temesvarer Zigrt. hó 14 -én egy czikket hozott a magyar koronajelvények feltalálásáról, mely a valódi tényállásra nézve helyreigazítást igényel. — Nem szándékunk egyesek érdemét kisebbíteni, de mivel itt az igazság áll kérdésben, ennélfogva kötelesség szót emelni. Habár azon szálak, melyek a több évi kutatások sikerülését lehetségessé tették, alig fognak nyilvánosságra hozatni, mert azok italában nem a nyilvánosság elé valók, mégis a discretie megsértése nélkül tárgyalható az, mi már a nyilvánosság elé hozatott. Már 1840. September havában kapott a magas kormány Widdinből tudósítást, hogy a koronajelvényeket Orsova tájékán a menekülő Szemere ásta el. Az e tudósítással együtt érkezett pontos részletek alapján a császári kormány a tényállás törvényes vizsgálatához fogott. Az akkori cs. kir. osztálytanácsnok, Clannern lovag .Orsován Karger kapitány haibíró elnöklete alatt egy vegyes bizottmány alakítását rendelé meg, melynek feladata volt, a Widdinből nyert adatokat használva, a helyet, hol a koronajelvények elásása történt, kipuhatolni. E bizottmány azonban missiójában oly nyíltan járt el, hogy nem sokára tetemes számú magánosok is lépéseket tettek, az elásott korona nyomára jönni, minek folytán a kormány jónak látta, e bizottmányt elnapolni. Clannern a tárgy tovább nyomozásával foglalkozott és kapitányhadbíró Karger hadtestéhez Triestben ismét belépett. Midőn ő cs. k. Apostoli Felsége, Kempen albnagy urra a jelen főfontosságu állást ruházá, ez ezen abba hagyott tárgyat oly jelentőségűnek tartá, hogy a folytatott kutatásokat legfőbb feladatává tette s azonnal uj bizottmányt léptetett életbe, mely ugyan észrevétlen, de annál nagyobb buzgalommal működött. Egy valóban szerencsés véletlen ő excra messzelátó számításainak kezére adá az eszközöket, hogy a kitartással űzött tárgyat szerencsés eredményhez vezethesse. Idei tavaszszal t. i. az Allion hegy környékét Orsová mellett mélyen elboritá a viz, mely körülmény az elhirült fölkelő főnöknek Londonban, kinek a koronajelvények rejtekhelyéről biztos tudomása volt, okul szolgált, eszközökről gondoskodni , melyekkel azokat kezébe kerítse, hogy azoknak rothadás általi elromlását meggátolja. E czélból egy Uj-Orsóvá szigeti (ada Kalessi) személylyel összeköttetésbe lépett. Hajlékony teremtményeket kellett bérelni, a kincset éjjel s köd fátolya alatt ki kelle rejtekéből venni, s a fölkelőfőnök kezébe játszani. Alig jön e gonosz czél Kempen abbnagy ur előtt ismeretes, midőn ő, ki ekkorig felülről ez irányban ernyedetlenül működött s minden gonosz tervet meghiúsítani tudott, mélyen megfontolt intézkedéseivel e tervet is megsemmisítette. Karger százados hadbíró, ki már egyszer e tárgygyal meg volt bizva,Triestből Bécsbe hivatott s itt újra utasításokat kapott, ez ügyben eljárni. A veszélyezett vidéken a rendszabályok minden zaj nélkül olykér történtek, hogy sem a korona utáni önkénytes ásások, sem szemtelen rablási kísérlet fölfedezetlen nem maradhatott. Csendőrök , a román bánsági határőrezred szerezsánjai, mely utóbbiak később tiszteletőrségül használtattak, éjjel nappal czirkálának a vidéken s valóban e rendszabály nem volt czéltalan, mert a hű öröknek sikerült egy egyént kézre keríteni — mellékesen megjegyezve 19 éves izraelitát — ki azon vidék nádas mocsaraiban elrejtve találtatott s hivatása volt, a gyáva izgató eszméjét valósítani s erre nézve közremunkálni. Ez utolsónak gyalázatos szándéka, mint könnyen gondolható, egyszer nyilvánságossá lévén, a menekültek előtt ép oly kevéssé mint másutt maradhatott ismeretlen. Midőn Sz. Parisban e szándékról értesült, nyilas kimondá : mikép az elásott kincset inkább a hazának, mint ama gyávának juttatja kezébe, ki a nemzetet az enyészet örvényébe taszította. Most főkép az volt a teendő, valamely módon e férfiúhoz közel jutni, ki akaratot mutatott hazájának ilykép szolgálni, s a koronajelvények elásatásának helyéről biztos felvilágosításokat adni. Mint sikerült ez Kempen altábornagy ur fel- Ischl 1853-ban. I. A Duna Bécstől Linzig. Nusdorf egy órányira fekszik Bécstől, értem omnibusan, mert két kis magyar ló félóra alatt is kiröpítene a földunai gőzhajózás ezen állomásához, amely mellékesen mondva elég kisszerűen néz ki. Felhőtlen tiszta reggel volt, s lennék novellairó, sokat mondhatnék a kétillatú jégről, mely a kedves Duna partjain álomtól övezett pilláinkat hüssté, de nincs ideje az utasnak ily szemlélődésekre, midőn gőzhajóra lép , — nagy nehezen kiküzdvén a hajójegyet, két kabátba burkoltan, bot, esernyő, két útitáska, egy shawl, az útlevél, a gőzhajós jegy kezében, ezeknek előmutatása, láttamozása, mindez annyira igénybe veszi s elosztja figyelmét, hogy a történetesen kezében levő pénztárczát akárki elvehetné tőle, anélkül hogy eszébe jőne, miszerint ez tán nem is tartozik a többi formasághoz De végre benn vagyunk, lerakodunk, s kezdjük vizsgálni 36 órai hazánkat. A legelső, ami föltűnt, hogy az alsó terem ajtaján állani szokott noli me tangere, azaz „ 11 tilos a dohányzás“ nyelvünk iránti valami rejtélyes bókképen fölül magyarul, s alul németül volt olvasható. E szokatlan kitüntetés aligha onnan nem ered, mert mi magyarok legnehezebben áldozzuk föl a pipát az etiquettenek ? — Hét órakor pontosan megindult mozdonyunk, a bécsiek kedves kirándulási pontjai: a lipóthegy, az egyházakban s régiségekben dús, klastromával Pannonhalmára emlékeztető Klosterneuburg, s a regényes Greifensteini várromok mellett, melyek oly rendes gőzhajói kirándulások tárgyai, mint például a pestieknek Visegrád, sebesen elhaladtunk. A túlsó oldalon Raiczenstein terjedelmes romjai láthatók. Ezen túl a jobb part Buda-Vácz közti jellemet ölt, a balpart valóságos Tisza, a kövezett partokat leszámítva ! A vidék egyhangúsága gőzhajói beléletre fordítja az utas figyelmét, — kezdi vizsgálni az arczokat, a toilettet, mely egy időre elég mulatság anyagát nyújtja, mert a hajó nem vasút, vagy gyorskocsi, melynek zugába dugva az utas bármi pongyola útiöltözékben zavar nélkül ellehet, hanem egy nyilt terem, melyben mozogni, érintkezni, láttatni kell, innen a pipere, a selyemruhák a nőkön, vagy a gentleman-szerű úti öltözetrőli hamis fogalmak következtében — fekete frakk egyéb báli kellékek kíséretében a férfiakon. Kimerítvén e szemle rövid gyönyöreit, az Isten tudja miért, classicus hírű beefsteaksra kerül a sor, minek rendes következménye, hogy a testben lélekben megerősödöttek, miben egy pohár savanyu bornak is van érdeme, közlékenyebbek lesznek, s ismerkednek. A vidék egyhangúságát elfeledtető velünk egy kisebb körünkhöz tartozott ifjú úrhölgy, ki kedélyes vagy szellemdús eseménykék s adomákból kifogyhatlan volt. A többi közös történeti érdekénél fogva csak egyet: — A karácsonyi ajándékozás Bécsnek, s a magas udvarnak is kedélyes szokásaihoz tartozik; egy ily alkalommal a dicsőült Ferencz császár az akkoriban még gyermek Reichstadti herczegnek is egy s más csecsebecsét vásárolván, bávezetteték a fiú azon terembe, hol a többi ajándékok is összehalmozva voltak, s megkérdezék, hogy mit választ belőlük? — „Mindent“ válaszoit hevesen az ifjú. — ,,Sein leibhaftiger Vater!“ jegyzé meg erre jellemzőleg a csiszár maga környezetének. — így értük meg az ebéd idejét, melynek emészthetlensége ép oly ismeretes mint azon sajátsága, hogy sültei közt a borjú sokkal bővebben van képviselve egyébnél, ami különben természetes, a borjú is jóval nagyobb lévén például egy kacsánál. Azalatt utunk forduló pontjára, vagyis azon pontra értünk, honnan a Duna mente Linzig egyike Európa legfestőibb vidékeinek, ésannyira, hogy kik a Rajnát ismételve megjárták, nem kétkednek azt föléje helyezni természeti szépség szegényességre nézve, habár a Rajna nagyszerű érdeket s változatosságot nyer is a partjain pompázó ékes városok által. Ezen pont a történeti emlékű óváros Krems, melynek csúcsos,idomtalanul magas házai a folyamban visszatükrözve, festői képet alkotnak egyetemükben véve, s igen emlékeztetnek azon tó-tájképekre, miket később bőven is láttunk. Azellenében egy órányira a Dunától ragyog ki magas erdők fölött a híres Gröttweid apátság — roppant épülete. Krems-el csaknem összeépülve van Sein, s a kettőt egy nagy épület, jelenleg katonai laktanya , melynek neve Und, köti egybe; innen a bon mot: Stein Und Krems sind drei verschiedene Orte. Ezután jó Dürrenstein, mely nevére méltó, s mint tudjuk, oroszlánszívű Richard tömlöcze volt. Lelt-e vigaszt keserű magánya ellen az isteni természet szemléletében ? vagy a marezona hadfiak nem ismerék e szelíd érveket ? és a természet élvezete csak magasabb miveltség kísérője ? Míg ezen elmélkedem, Dürrenstein rég eltűnt. Új várromok , nagyobb részint rabló lovagok fészkei, merednek ki a hegyfokokon legkülönneműbb alakokban, mintha csak a „touristák“ kedvéért rögtönözték volna oda, oly vadregényesek , s oly változatosak; a városok magasan kiemelkedő egyszerű nemes -góth egyházakkal sűrűn váltják egymást , s végtelen kedélyessé varázsolják azon viruló völgyet, melynek keskeny medrében a kék Duna hömpölyög. — Még egyszer szélesül a láthatár , ott hol a királyi lakszerv M 61 k. benedekrendi apátság, 189 lábnyi gránit sziklán, melyen valaha a Babenbergek fészke állt, emelkedik, tekintélyes homlokzatával messze kisérve az utast. De csakhamar ismét völgybe szorul az „országos Duna,“ s be is esteledik a faluban; a reális irányú utazók egy része levonul a terembe, hogy elsőfoglalói joggal egy karszéket biztosítson éji birtokának, — mi, kik az ifjúság szent lángjait s a nemes bohóságok iránti fogékonyságát féltékenyen őrizzük, hogy a közelgő élettelet, e kikerülhetlen fátumot legalább néhány pillanattal kijátszhassuk, kik hátrahagyott gonddal egyedül az Örömek szolgálatába szegődtünk — az álmot mint szükséges roszat, s önmagunkon elkövetett rablást lehető minimumra szabni elvül tűzvén ki, a fedezeten maradtunk s a mi a kebel tüzéből hibázott, párolgó bheával pótolgatva az elenyészett virágkor emlékeiben, s felváltva a reánk váró szép ut gyönyörei előérzetében ringatók képzeletünket, koronkint kérdőleg fordulva a kormányoshoz : közelg- e már a híres Strudel, az örvény ? Grein alatt t. i. a Duna tömör gránit hegyeken törve át, a legfestőibb sziklavölgyben kanyarodik ugyan, de medre is roppant sziklákból alakult, s különösen a Wert sziget által két ágra oszolva, hajózható ága vagy 500 láb hoszszant 30—40 lábnyi sziklától övedzett szorost képez, mely még a múlt században, míg lőpor segítségével a sziklák ki nem röpittettek, évenkint számos hajós ember vesztébe került, d e vonal a Strudel végén a viztosulás által előidézett örvény, melynek feneketlen voltát egy ismeretes rege tanúsítja, oly tartalmú, hogy itt a Duna egy része eltűnik a föld alá s ismét Magyarországban jó napvilágra, a mint is egy itt elmerült kádár sulyokja a Fertő tavában került volna elő? a viztolulás ma már a sziklarepesztések által erejéből vesztvén ez örvény egyedül sebes vízroham által nyilvánul. Őszintén szólván a veszély gőzhajós utasra nem oly nagy, mintha még egyszer oly nagy volna, de a veszély érzetének kéje , az ember rejtélyes oldalainak egyike, hamar ura lesz a képzeletnek, különösen a gyengeség s félénkségében még szebb szép nemnél, s minden statistiko-historikus adatok daczára sem bírtuk némely égszemek fölötti fedőtlen homlok aggodalmait teljesen elűzni. Egyébiránt a látmány környezete alkalmas volt a lelket önmagából kiemelni. A sötét éj még sötétebb volt e mély helyszorulatban, az alaktalan hegyek egy sötét körfüt képeznek, elő, hát, nyílás nélkül; fejünk fölött egy szűk vonal mutatható a csillagos eget, de a kémény sűrűn tolongó füstje mint egy óriás szörnyeteg kiterjesztett fekete szárnyaival lebegett a hajó s az ég között, mintegy beboltozva az egész völgyet, hogy még csillagot se lássunk; a hajó őrült tánczatjára, keresve útját a kanyargó sziklaormok között, az ezeken tombolva rohanó habok a hajó kerekei által mintegy teljes dühre ingerelve minden hangot elnémító zúdulással csapkodtak a partokra, s ismét a hajóra — — „mindjárt túl leszünk a strudelen“ mond az izzadó két kormányos egyike; e perczben egyet fordulván a hajó, mint egy varázsintésre teljes pompájában föltűnt a hold; a csodálat és gyönyör „ah“ja suhogott végig a hajón, „ha megrendeltük volna, sem lehetett volna különb“ mond egy élez és szép nő — „oly apropos jelent meg!“ És valójában a meglepetés persze leirhatlan volt: a fényárban úszó folyam egy tónak látszék, övezve dús lombozatu hegyekkel egyfelől, hatalmas, a folyamban fürdő kopár szikláktól másfelől, éjszak felé a Werfensteini várromok, őrtorony, s a sziget legmagasb csúcsán egy roppant kereszt, — balról a Strudeni rablóvár dőledő falai, — közel hozzá egy kedélyes falu pislogó világai, mindezek a hold tündéri félhomályában! — Egyetlen ilyés elég egy életnek, aki ilyet nem látott,a természet bűvölő hatalmáról csak álmodhatik, de nem ismeri. Ezen túl a hajó nyugodtan folytató útját érdektelen vidéken, mig a linzi hegyek és tornyok föl nem tűntek, — 3-kor reggel Linzben voltunk. — (Folyt. köv.)