Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-19 / 272. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap , hétfőt , a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó-sító‘'-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször kisebzett sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. budapesti hírlap. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivataliban, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban , vagy a szerkesszőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. A „Budapesti Hírlap“ és „Alapi Tudósító“-ra nov. 1- étől decemb. végéig, két havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudóértő“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 prrt. 30 — Vidékre (postán) két hónapra 4 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pfrt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pfrt 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A sopronyi keresk. és iparkamra, annak önkényt lelépett elnöke Rupprecht János ur helyett, eddigi alelnökét Hofer Péter urat elnökévé megválasztotta, mely választás a cs. k. kereskedelmi ministerium által megerősittetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. • PEST, nov. 18. „U. C.“ IV. 2) A statistikai közlések közelebbről megjelenendő 3-dik füzetéből, mely a népiskolák állapotát Magyar-,Horvát-,Tótország, Szerb vajdaság és temesi bánságban tartalmazza, néhány korábbi számban összefoglalva közlöttük a legfontosb adatokat az iskolaképes gyermekek számáról, úgy az iskolák száma s terjedelméről, s azok vallás szerinti elosztásáról. Ezúttal kiemeljük még az e tekintetbeni legfontosb mozzanatokat, s megjegyezzük legelőbb is, az iskoláknak nemzetiség szerinti elosztására nézve, hogy a népiskolák száma az oktatási nyelv szerint teljességgel nem tehető hasonlatba a nemzetiség szerinti néplétszámmal, mivel a vegyes oktatási nyelvű iskolákat sem az egyik sem a másik nemzetiséghez számítani nem lehet. Általában mégis a felhozott adatokból kitűnik, hogy a magyarok a számos protestáns iskoláknál fogva, s utánuk a németek, mint néptörzs saját oktatási nyelvükön legtöbb elemi iskolával bírnak. Ez számszerint ekként tűnik ki. A kimutatott koronaországokban oktatási nyelvül használtatott: a német nyelv 984 népiskolában, a magyar 4061- ben, a szláv 2064-ben, román 261-ben, az olasz 3-ban; ehhez véve a vegyes nyelvű iskolákat 939-el, kijő az összes szám 8312. Mi az ezen intézetekben alkalmazott tanítói személyzet számát és jövedelmeit illeti, a személyzet száma a következő volt: katekheta 6003, tanító 8905, segédtanító 874, tanítónő 118. Hogy a katekheták száma kevesebb az iskolákénál, ez onnan van, mert egy katekheta két vagy több iskolában is oszt oktatást. A tanítók és segédei száma az iskolákéhoz kétségkívül kedvezőbb ugyan, de mégsem tökéletesen megfelelő, ha a I 4 osztályú iskolák száma tekintetbe vétetik minthogy a s°k esetekben ilyen iskolákban is egyetlen egy tanító működik. Az összes tanítók pénzben és természetiekben 980,700 ft évi jövedelme húznak, és mellékjövedelmül mint egyházfial 209,000 ftot, összesen tehát 1,189,700 ftot; teht egy egy tanítóra kerek számban mintegy 134 évi öszveg esik. A legfontosabb szempont a szóban levő kimutatásban kétségkívül az iskolalátogató gyermekek száma, mert az iskolaképesekével összehasonlítva, az arithmetikai eredmény jelentékes adatot szolgáltat az illető népek mivelődési fejlődéséhez. Egyébiránt már a korábbi czikkekben eléggé kimutattatott, mily nehézségekkel járt az ikolaképes gyermekek számának kitudása, s mi vigyázattal kell a nyert számokat használni. Ha e körülményt kellőleg tekintetbe vessze úgy föltehetni, hogy az iskolalátogatás Magyaországban 613, Horvátorszáoban 280, Tótországban 297, a vajdaságban 603 procentjét foglalja magában az iskolaképes ifjaknak. Mellőzve Horvát- és Tótországot, Magyarország északi kerületeiben, a pozsoni és kassaiban legcsekélyebb az iskolábajárók száma; ott a hegyek közt az is- skolák gyakran mfdnyi távolságra vannak egy- mástól, s az iskoláknak a lakhelytől távol esése, valamint a szülők szegénysége rendkívül nehezíti az iskolába járást. Ez okból legcsekélyebbnek találjuk az iskolalátogatók számát Mármarosban, ahol a népességhez aránylag legkevesebb népiskola létezik. Még a nagyváradi kerület is, a puszták nagy kiterjedése miatt, melyek lakosai gyer- mekeiket a távol fekvő helységekbe kénytelenittetnének iskolába küldeni, a magyarországi iskolalátogatás középszámán alul áll. E középszámon felülinek találjuk az iskolázást a pesti kerületben, s legmagasbra emelkedik az a soproniban. Általában tehát azon tény tűnik ki, hogy az iskolábajárók aránya az iskolaképesekéhez Magyarországban nyugatról kelet, és délről észak felé apad. A szerb vajdaság és temesi bánság egészben véve az iskolalátogatásnak csaknem a magyarországi középszámnak megfelelő arányát mutatják. Mindenütt tapasztalt jelenség, hogy sokkal több fiú, mint leány jár iskolába; Magyarországban is és a vajdaságban mutatkozik e tény. Legnagyobb részt vesznek az iskolalátogatásban a németek iskolázható gyermekei mind Magyarországban, mind a vajdaságban; ezek után jőnek mindjárt a magyarok. A németek iskolázható gyermekei közöl t. i. 83 1, a magyarokéi közöl 64 7, a szlávokéi közöl 46'5, a zaidákéi közöl 43’3, a románokéi közöl 35'4, a szerbekéi közel 33'8 pdt jár iskolába. Ezzel berekesztjük e kivonatokat, a füzet tanulságdlús tartalmára utasítván mindazokat, kiket a tárgy élénkebben érdekel. *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 267. sz. Levelezések. Bécs, nov. 17. Míg a török-orosz harcz a világ színpadának előterét elfoglalva tartja, s mintegy zenekarban az erélyesen döngetett nagy dob minden más hangot elnyom — addig félig észrevétlenül haladnak Schweicz belskülbonyodalmai viszszatarthatlanul azon fokig, melyen a kenyértörésnek meg kell történni. Nem szándékunk, nem is kérünk az ebbeli egyes mozzanatokat registrálni; naponkint hallunk valamit, mi eszünkbe juttatja, hogy : „es ist etwas faul im Staate Dänemark !“ A pártviszály mételye rágódik az államtesten s mindenik egyebütt keresi a bajt, mint magában; azonközben pedig a külviszonyok is mind fenyegetőbb színt öltenek, nevezetesen Austria részéről, melynek igényei kielégítése helyett naponként új okai keletkeznek neheztelésre. Legújabban p. o. jelen - tik schweiczi lapok (a demokrat színezetűek),hogy a mendrisioi főnök egy austriai spiont fogott el; hogy austriai, semmi kétség; vájjon spion-e? ! mit neveznek ott annak ?s mi bizonyítja? ez kérdés. A jámbor ember elveszté tárczáját, melyben " mindenféle jegyzetek voltak az ország mivolta, s a conservativ ellenzék vezetőiről sat. jegyzetek , —miket alkalmasint bármelyikünk, ki tud vagyagyal utazik külföldön, tárczájába gyűjt,ég aztán — ha lehet — könyvárusnak juttat birtokába. Az elfogatás mindenesetre újból keserítendi a reclamálandó austriai hatóságok maguk viseletét Schweicz irányában — Schweicz kárára. Hírek szűkében nem valánk utolsó időben, hanem valóban „fama malum quo non velocius allum“— mert amint jöttek, el is repültek. Ilyenek p. o. hogy a londoni, frankfurti, amsterdami izraelita tőkepénzesek az austriai papír árfolyama lenyomására coalitiót tőnek, mit egy itteni speculans hozott szóba, tudván azt, mennyi austriai papír van az érintett tőkepénzesek birtokában, ilye nemű coalitio nagy önmegtagadás lenne!— a kölni újság azt állítja, hogy a távirda a kormány fölügyelése alatt lévén, minden a világba küldött békehírekért övé a felelősség; ez állítás kétszeresen igaztalan, mert először is a magán távrati sürgönyök teljesen szabadok, másodszor ép azért nem következik, hogy a távirati sürgönyök hiteleseknek tekintendők. Az európai congressusról is találkozik s még mindig ábrándozó műkedvelő diplomata. A „Lloyd“ ismeretes oroszellenes czikke, mint az ily határozott szellemű, noha figyelemre nem méltó nyilatkozatok rendesen, megoldák aknak nyelvét, s sokan örültek egy sympaasiát megtagadhatni, a nélkül hogy conservativ elleniük csökkenni lássék, míg ellenben más contervativek följajdultak, és e följajdulásnak a „parxcellence“ conservativ jellemet igénylő „N.Preu. ctg.“ adott nyilvánulást; kár azonban a kérdést így kiölteni eredeti alakjából, mert csak pártnétetrel teszi magát gyanússá, ki a conservativ jelemet egyedül a török-orosz ügy iránti nézettől föltételezi. Ez ellen kézzel fogható tények szólanak innen is túl is. Talán helyesebb azt mondani, miszerint legkevésbé conservativ azon vakbuzga- l om, mely e kérdés miatt kész szakadást idézni elő a conservativ táborban ! ] Páris, nov. 14. 1 —S.— A mi félhivatalos lapjaink ma Nessel- t rode köriratával foglalkoznak. A dolog természe- tében fekszik, mikép nem értenek egyet az orosz minister nyilatkozataival, de sokkal mérsékeltebb hangon beszélnek, mint azt utolsó időben tenni szokták, s mi főleg attól különbözik, melyen az orosz manifestumhoz írtak commentárt. Két doligot különösnek találnak a manifestumban: azon állítást, hogy „a porta hivta ki Oroszországot,“ s azon másikat, „mikép csupán a többi hatalmaktól függend, hogy a háború határai külebb ne terjedjenek. 1 ‘Az elsőre az válaszolják, mikép Oroszország hívta ki Törökországot. Már ha két ember egymással viszálkodik, mindegyik azt állítja,hogy neki van igaza s mindketten siket füleknek beszélnek. Mi gr. Nesselrode másik állítását illeti, a „Journal de l’Empire“ hangjából azt következtethetni, mikép a franczia kormány elég értelmes, abban fenyegetést nem látni. S valóban nem is az, Nesselrode csak azon tényt constatkrozza, hogy a háború mindaddig Orosz- és Törökország közti harczra szorítkozandik, míg a nyugati hatalmak minden Oroszország elleni tettleges ellenségeskedésektől tartózkodni fognak. Ámde szintoly természetes, hogy ez csupán a nyugati hatalmaktól függ,valamint az, hogy tettleges ellenségeskedésre Oroszország hadüzenettel fog felelni. Kisseleff különben már régen nyilatkozott a külügyminiszer előtt. De legyen bárhogy, a „Journal de l’Empire“ következő észrevétellel kiséri Nesselrode e szavait: „A szerződések tiszteletben tartatása Oroszország által, vagy azok végleges megsértése, lesz egyedül az európai beavatkozás határa. Törökország szövetségesei folyvást oltalmazandják azt minden igazságtalan megtámadás ellen, valamint kétség kívül gyakorolnák irányábani jogos befolyásukat, ha az valaha vonakodik a becsületes kibéküléstől. Ha a diplomatia buzgalmának, mely jelenleg az események végzetszerűsége által tétlenségre van kárhoztatva, sikerülne, oly formulát találni fel, mely kétségbevonhatlan jogok tisztelése mellett még a legtúlzottabb önszeretetet is kielégitné, a nyugati hatalmasságok e kibékülést sohasem teendik lehetetlenné!“Ugyanezen értelemben szól a „Constitutionnel.“ Tegnapelőtt este azon hír terjedt el, mikép az orosz követ a „Monteur“-ben megjelent czikk miatt útleveleit kikérte volna. Közte és a külügyminiszer közt csakugyan folytak ez iránt értekezletek, de útlevelekről nem volt szó. Ezért az egész világ feszülten várja, várjon Kisseleff elmenend-e a meghívásra Fontainebleauba.Általában a helyzetet következőleg állíthatni össze: A diplomatia csendben egy békeszerződésen dolgozik, mely készen tartatik azon pillanatra, midőn a törökök a Dunán át vissza lesznek verve (sem a diplomatia, sem a franczia kormány nem élnek a török hadsereg végsorsa iránt a fejedelemségekben csalódásban, készen tartatik. Ha az orosz sereg aztán mozdulatokat tesz, a megvert törököket a Dunán át követni, akkor Austria fegyvernyugvást fogna indítványozni. Vájjon az események nem fogják-e ismét a diplomatia számításait meghiúsítani, ki merné-e ezt egész határozottsággal tagadni ? Minket csak az érdekel, mint állnak a dolgok ma. — Mi III. Napóleont személyesen illeti, nekem egy hozzá közel álló férfiú ezeket mondá: A császár igen fel van indulva Oroszország ellen, de a háborút mégis nem szeretné; a nagy épületek s a vaspálya-hálózat bevégzése nagyon szívén fekszik, s a drágaság, meg az anarchisták áskálódásai aggodalmakat okoznak neki. Ehez járul, hogy az angol kormányban nem bízik teljesen. Más részről azonban épen e bizalmatlanság tovább ösztönözhetendi őt, mint eleinte menni akart. Meg van róla győződve, hogy az angol-franczia szövetség csak addig fog tartani, mint a keleti kérdés , és hogy Francziaomag annak megoldatása után elszigeteltebben fog állani, mint valaha állt. Bármi okozza is azt, hogy Angliának nincs kedve Oroszországgal háborút folytatni, mégis többé vissza nem léphet. A harezpárt ennélfogva mindig azt terjeszteti eléje, hogy az Oroszországgal háború az egyedüli mód, az angol-franczia szövetséget tartóssá tenni.“ Ez az én emberem maga is csalódásban lehet, de engem nem akart megcsalni. Én pedig közlöm egyszerűen azt, mit hallottam. Az udvar két nap óta Fontainebleauban van, hol nagyszámú fényes ünnepélyek fognak tartatni, melyek csak előjátékát képezendnék azok,nak, melyeket Párisban a téli időszakra előkészítenek. Lesznek báljaink a tuilleriákban, a senatusban, a törvényhozó gyűlésben, s minden ministernél. Drouin de Lhuys a maga hotelét oly ünnepéllyel fogja felavatni, melynek fénye minden eddig látottat felülmuland. A senatus nem fog ez évben egybehivattatni, ezt állítják minden oldalról. Ha ez igaz, úgy föl lehet tenni, hogy a császár az ez évbeni koronáztatásról is lemond. Beszélnek egy szabadkereskedelmi lap megjelenéséről Wolowsky lovag, a szabad kereskedelem apostola szerkesztése alatt. U. i. És most hallom, hogy Brunow és Kisseleff urak illető kormányaiknak kijelentették, mikép útleveleiket kikérendik, ha hogy egy franczia vagy angol hajóhad mutatkozná magát a fekete tengeren. Minél inkább tüzelgetnek az unalmas téli napok és hosszú esték, annál inkább érezzük casinóink és olvasó társulataink hiányát, melyek felállíthatása körül kifejtett minden eddigi iparkodásaink eredménytelenül maradtak. Kinek fogalma van a kisvárosi téli saison unalmairól, az könnyen átláthatja, mily nagy okunk van nekünk csengve óhajtozni az ily mulatság és önmivelésre szolgáló egyesülhetés után. A provinciális élet télen nagyon hasonlít a medvééhez , ha nem nyaljuk is talpainkat nádfedeles barlangjainkban, de bizony alig szellemibb ezen foglalkozásnál, hogy boglyakemeneteink mellett pipázva — a kandallókat a fa szűke már kiszorította a divatból — várjuk be geniális ásitozás közt a munkára szólító tavaszt. A parasztember? Neki most derülnek vidám napjai. Beszűrte káposztalé-izű kerti borát, (ha szabad igy nevezni), behordta sütő szalmáját, s reá most következnek a disznótorok , keresztelők és lakadalmak czimbalmos estéi, miken egy leizzadott év fáradalmait hosszú kortyokban önti le és bokázza agyon. Tartja magát a bibliához, nem gondolkozik a holnapi napról, hiszen, ki a mezők liliomit ruházza, és az ég madarait táplálja, neki is megadja élelmét és öltözetét a jövő évben is ! Beata simplicitas. November elsején hidainkat a magas kincstár átvette. Felülmulhatlan roszaságu urainknak példabeszéddé vált barátságos saját, enyészet fenyegeti! Felsőbb helyről indult kezdeményezés, s megyekormányzónk ismert erélyességébe vetett erős bizodalmunk folytán, reménységünk van hozzá, hogy megyénket, a II.-Váradig gőzerőre építendő vasúttal, lóvaspályák kötendik össze. Az első lépések ez érdemben már megtétettek, s ha ezek nyomán biztosabb kilátásunk nyílik reményeink teljesüléséhez,nem mulasztandjuk el a világot értesíteni. Vaspálya, rendezett folyók, — ásott csatornák, akkor ne emeljen aztán valaki kalapot a békésmegyei ember előtt! A pálinkának gabonából főzése vidékünkön is eltiltatott. Azért nem iszunk kevesebb pálinkát mint másszor, hanem drágábban veszszük a szilvát és törkölyt stb. mint különben. A magyar ember torka nincs rászedve, legfölebb is az se be. Békésmegyéböl, nov. 12. 272 November 19-én 1583. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Nov. 19. * Azon régebbről kibocsátott s oly játékbélyegek és érmek készítését, melyek valamely álladalom pénzéhez hasonlítanak s uralkodó fók arczképével vannak ellátva, tiltó rendelet, csalódások és csalások meggátlása tekintetéből újra kihirdettetett.