Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)
1854-01-22 / 326. szám
Thiersnek a fueiohozi állását. Hírszerint ő, a jelen perczben, nem idegenkedik Napóleon kormányáhozi közeledéstől, részint határozottan orosz-ellenes érzülete, részint a Guizot s Broglie herczeg politikája iránti régi ellenszenve miatt. Csupán egyetlen körülmény áll még útjában ama benső közeledésnek. Ugyanis Thiersnek épen nincs kedve másodrendű szerepet játszani, minőt Napóleon miniszereinek szokott kijelölni. Ezért egyelőre semleges állást foglal el, azonban nem mulasztaná el a kedvező alkalmat arra nézve, hogy ismét tevékeny részt vegyen a politikában.“ — A „Herald“ következő levelet közöl, mit Orleans herczegnő Nemours herczeghez intézett volna : „Eisenach, dec. 10, 1853. — Királyi s kedves sógorom ! — Vettem önnek legutóbbi sürgönyét, melyben engem újólag felszólít arra, hogyőszintén (franchement) csatlatkozzam amaz önnek frohsdorfi látogatása alkalmával köttetett fusiohoz. Ha ahoz csatlakoznám, ez bizonyosan „őszintén“ történnék; mivel már csak a béke végett is, mely a keresztény vallás alapját képezi, tüstént hozzájárulni akarnék ama javaslathoz, mit ön oly sürgetőleg köt szivemre; azonban ugyanazon indokok, melyek akkor, midőn ezen kérdés, kedves és felséges anyánk jelenlétében, Claremontban tárgyaltatott, megegyezésemet gátolok, még mindig arra köteleznek engem, hogy ragaszkodjam nézetemhez, s hogy saját vagy inkább fiaimnak ezen egyességbei belépését elhalaszszam, újólag s lehetőleg világosan akarok nyilatkozni. Jól tudom, kedves sógorom, hogy ön, valamint mások is, engem önfejűséggel fognak vádolni. Ha csupán magamról, s a családi békéről lenne szó, szívesen csatlakoznám; én nem idéztem elő a viszályt, s ezért nekem könnyebb lenne a békére közremunkálni. Azonban fiaim szent jogairól van szó; ők árvák, s kívülem nincs más támaszuk; s midőn jogaikat lehetőleg védem, bennük a választási királyság amaz elvét védem, mely az 1830 ki forradalomból eredt, mely szegény férjem Ferdinándnak, kinek emléke nekem örökké kedves leend, vezércsillaga volt, s melynek fenntartása végett, ő nyájasságával meg tudta nyerni a francziák nagy többségének véleményét. Ezen unióba, ,,ezen politikai kötésbe“ belépésem nem egyéb lenne, mint a legitimitásnak teljes újraelismerése, s bármennyire tiszteljem is személyesen s születésemnél fogva ezen elvet, mégis lehetetlen elfelednem ama körülményeket, melyeknek befolyása alatt ön atyja királylyá lett, s melyek közt én magam,nő létemre, egy pillanatnyi ingerültség minden veszélyeivel daczolva,a követkamrába merészeltem menni, hogy ott a koronát, melyről fiam részére álmodtam, de mit mondok, melyről még mindig álmodom, számára követeljem. Emberek s népek megváltozhatnak , de a kinyomozhatlan gondviselés, a próbaidő bevégződésével, saját akaratát, s örök igazságát napfényre hozza, miután azokat arany lapjain már előre följegyezte. Én hiszek a gondviselésben, mely azon jogtalanságot, mit én, mit mi hibátlanul szenvedünk, megtorolni tudandja.“ Hogy miként jutott a „Herald“ ezen levélhez, nem lehet tudni, kivüle egyetlen más angol lap sem közli még ma e levelet. Ez alkalommal meg kell jegyeznünk, mikép a „Times“ ma egy második heves czikket közöl, a fusio részesei ellen; ezeket avval vádolván, mikép a két tengeri hatalmasság szövetségét szétbontani, s Francziaországot a keleti kérdésben tétlenségre kárhoztatni igyekeznek. Francziaország, Páris, jan. 16. Ma a „Constitutionnel“ lapjának élén, következő jegyzéket közöl : „Némely lapok azon hirt terjesztek el, mikép a négy hatalmasság közti egyetértés, a keleti ügy tárgyában, komolyan veszélyeztetve van, Franczia-s Angolország legutóbbi határozatai következtében. Nem csak hogy e hir alaptalan, hanem inkább a Németországból érkezett tudósítások szerint, a bécsi értekezlet, egy f. hó 13-án aláírt újabb jegyzőkönyvben, egyhangúlag constatirozó, mikép a fényes portának a négy hatalmasság konstantinápolyi követeinek közlésére adatott válasza tökéletesen kielégítő volt, s azon reményét fejezé ki, mikép a sz.pétervári kabinet részéről csatlakozni fog azon alapokhoz, melyeken Törökország kész alkudozni a béke helyreállítása iránt.“ — A „Patrie“ egy Odesszából dec 25-től kelt magánlevél után írja: „Három nap óta számos finnlandi matróz csapatok mentek a városon keresztül Szebasztopolba. E matrózok ama négy új sorhajó legénységét egészítendik ki, melyek a kormány parancsára fel fognak szereltetni. A fekete-tengeri orosz hajóhad, mely eddig csak 14 fölszerelt sorhajóból állott, ezentúl 18-ból álland. Ez utóbbi szám képezi a rendelkezhető hajók maximumát. A névszerinti szám ugyan 24-re megy föl, azonban e hajók közöl hat nem képes tengerre indulni. Ugyane levélben foglalt adatok szerint, helytelenül fogtak fel egy oly intézkedést, mit legújabban az orosz hajóhad parancsnoka tett, mely intézkedés hasonló viszonyok közt mindenkor szokásban volt. Ugyanis az orosz hajóhad parancsnoka, mihelyt megtudta a Konstantinápolyban hozatott legutóbbi határozatokat, saját jószántából, s a részbeli balesetek kikerülése végett, tüstént megparancsolá a fekete-tengeren levő minden orosz hadihajóknak, hogy a szebasztopoli kikötőben gyűljenek össze. Egyszersmind a tengeri helyek kikötő-parancsnokainak meghagyá, hogy további rendedeletig az orosz kereskedőhajóknak tiltsák meg a tengerre menetelt. Ezen tisztán katonai intézkedések nem Sz. Pétervárról kapott utasítások következtében létettek, mint hibásan állíták. E szerint ezekből nem lehet következtetést vonni, Oroszországnak újabb politikai terveire.“ — A „Pays“ egy hosszas czikket közöl azon haderőről, melylyel Francziaország jelenleg rendelkezhetik. E szerint a franczia gyalogság 100 ezredből, 3 zászlóaljával-, 20 gyalog-vadász zászlóalj-, három tuar-ezred-, két külföldi légioezred-, három belföldi csatár-zászlóalj-, három afrikai könnyű-gyalogsági zászlóalj-, s végre néhány veterán- s jegyszázadból áll. A háborúba indulásra készen levő franczia gyalogságot, az országban tartalék-törzseket hagyván,de lap szerint 240,000 főre lehet számítni. A lovasság áll 12 tartalék-, 20 sor-lovas-, 20 könnyű-lovasezredből, öt-öt századával, s még 8 más könnyű-lovas ezredből, mint afrikai vadászok, spahiks guide-ekből. A lovas katonaság 300 századból áll. A háborúra kész lovasság erejét 33.000 főre lehet számítni. A tüzérség áll 14 ezredből, 16 ütegével, továbbá egy hidász-ezredből 12 századdal, 13 század katonai munkásból, s öt század veterán tüzérből. Mindegyik tábori üteg hat 8 vagy 12 fontos ágyúból, köztük két vézágyúból áll, mindegyik ezred 10 üteget állíthat ki hadilábon. A tüstént mozgóvá tétethető tüzérség ereje, 28—30,000 emberből, s 360 ágyúból áll. — Ezenkívül a hadmérnöki testület három ezredet képez, két zászlóaljával, s 6,000 emberből áll. E szerint a háborúra kész seregnek összes aktiv ereje, szinte 300,000 ember, s 60,000 lóból állana. Törökország, Konstantinápoly, jan. 9. A „Tr. Ztg.“ írja: A múlt hét legfontosb eseménye a francziaangol hajóhadaknak fekete-tengerre menetele. A Bosporusban csak 1 sor- és 2 gőzhajó marad mindenikből; e tekintélyes tengeri erőt, mely mintegy 34 hajóból áll, öt török gőzös kíséri, melyek sereg- és lőkészlettel Trapezunt és Batumba mennek. A flotta egy része már 3-kán felszedte horgonyát, de csak 4-dikén reggel ment el a fekete-tengerre, minthogy előbbi napon a tenger oly izgatott és ködporított volt, hogy Dundas parancsnok inkább 24 órát várt. A kiindulás több okból haladt el: először, mert Austria és Poroszország képviselői, mint bszélik, felszólaltak a bemenetel ellen; továbbá mert a törökök küldeményeikkel nem voltak készen; s végre a jártas kalauzok hiánya miatt, mert egy görög sem akarta, még jó fizetésért sem, arra magát elhatározni, pedig ők ismerik legjobban a fekete-tengert. Franczia részről a hajóhadat Hamein aladmirál kíséri. Azon hírre vonatkozólag, mintha a két német nagyhatalom egy collectiv-nyilatkozatban London-, Páris- vagy Konstantinápolyban az angol-franczia hajóhadak fekete-tengerre menetele ellen tiltakozott volna, vagy mintha egy közös jegyzékben Austria s Poroszország felvilágosítást kívánt volna a tengeri hatalmak e legújabb lépéséről, a , Preusz. Corr.“ azt hiszi nem téved, ha e közléseket, amennyiben Poroszországra vonatkoznak, alaptalanoknak állítja. Amennyire tudva van, Wildenbruch Konstantinápolyban maga részéről egyszerűen constatirozta a tényt, miszerint az angol-franczia hajóhad mozgalma a Poroszországgali előleges értekezés nélkül történt, mely följegyzéshez később Austria nevében K. Bruck is csatlakozott volna. Jan. 5-kén több angol alattvalókhoz az angol követtől ezen értesítés intéztetett: ,,A 10 sorhajó, 1 fregat és 17 gőzösből álló, D u n d a s aladmirál parancsa alat levő angol hajóhad a hozzám érkezett utasítások következtében a fekete-ten erre ment, minthogy egy erős franczia hajóhad Hamelin aladmirál alatt ugyanoda elindult, mely a brittel egyetértőleg működik, ezért szükségesnek látom azon értesítést, hogy D u n d aladmirál feladata, midőn az eléje szabott kötelességet teljesíti, az lesz, hogy Törökország legitim érdekeit, amennyiben lehetséges, védelmezze, anélkül, hogy az ő felsége kormánya és az orosz kormány közt még fennálló békés viszonyokat felbontaná. Kelt stb. Redcliffe.“ Az „Oss. triest “ szerint az orosz hajóhadaknak adott utasítások abban állanak: a török szállítóhajókat védelmezni, e mellett tehetségig a török vizeken maradni, az oroszok minden kísérleteit, miket az európai vagy ázsiai partok ellen intéznének, meggátolni, leggondosabban kerülni minden összeütközést, és ha orosz hajóhaddal találkoznak, azt szokásos módon köszönteni. Jan. 5-kén a két hajóhad, az „Oss. triest.“ szerint Szinopéval szemben volt; az angol hajóhad balról, a franczia jobbról ment, közben öt török gőzös, és a 3 török szállítóhajó, melyek összesen 9200 embernyi csapatot és igen sok lőkészletet szállítanak. A Trapezuntból jan. 6-kán Triestbe érkezett austriai Lloyd gőzös a flottákat Inebollnál látta; hír szerint e hajó hozta azon hírt is, hogy 24 orosz hajó czirkál a batumi vizeken; míg ellenben egy szardiniai hajó, mely Triestbe érkezett, egy 14 vitorlából álló orosz hajócsapatot látott Szebasztopol felé menni. Az „Impartial“ 8-diki száma a fennebbi hírrel ellenkezőleg azt állítja, hogy az angol-franczia hajóhad azon hírt vette, mikép 14 orosz hajó Várnától 30 m-re czirkál, s azonnal azon táj felé indult. Ugyane lap jelenti, hogy 5-kén egy orosz goelette, mmelyet a rosz idő a csatornába hajtott és melyen 27 ember és lőkészlet volt, vitetett a konstantinápolyi arzenálba; e goelette az orosz hajóhadat kereste, melynek, a parancsnok véleménye szerint, a batumi partoknál kell lenni. Mindezekből az „Impart.1 azt következteti, hogy vagy az orosz hajóhad két osztályból áll, vagy a fennebbi adatok hamisak. A „Tries. Ztg.“ egyik levelezője szintén jelenti, hogy egy igen jeles tengerészekkel fölszerelt orosz hajóhad két — mindenik 25 hajóból álló — osztályban czirkál a fekete-tengeren. — Ugyane levelezések szerint orosz hadigőzösök Batumot csakugyan kémlet alá vették, anélkül, hogy az ottani ágyutelepek háborgatták volna. A trapezunti kormányzó sürgető kérelmére, az ott úton állított partütegek felszerelésére 26 ágyú küldetik oda, külön gőzösön. E d h em pasha még nem indult el belgrádi utjára. — A tavaszszal folytatandó erélyes háborúhoz folyvást készülnek. — Konstantinápoly csendes, a szófiák nyugodtak ; a flották elmenetelét a béke barátjai nem helyeslik. — A volt nagyadmirál perbe fogatott fővád ellene, hogy a kormányt a szinopei hajók helyzetéről nem értesítette, noha arról már tudomása volt, hogy egész nagyadmi válsága alatt egyetlen egy évet töltött a hajóhad fedezetén, a lakoma alkalmával. A kormány 15000 piaszter havidíjt rendelt számára. Az ázsiai megveretésekről vett híreket a kormány még folyvást titkolja, de az ottani sergek reorganisatiójával komolyan foglalkodik. — Magnan ezredest Párisból visszavárják. — Az erősítések, mik Batumba, az ázsiai hadsereg számára küldetnek, 15000 török katona, 150 tábori ágyú, és Fővárosi társaséleti szemle. Pest, jan. 20. Bál előtt és bál után. — Kothe Hermann. — A jó emlékezet fontossága. — A feledés jótevősége. — Az idei Dunajég memoirjaiból. — Egy hű eb. — Művészi félemberek. — Cottrelly jégtánczosok. — Az „Ost- Deutsche-Post“ pesti levelezője. — Witte egy új terve. — Petitio Lesniewskához. — A drámai játékrend. — Komáromy vendégszínész. A farsang még folyvást álló — vagy inkább tánczoló themája lehetne szemlénknek , de azon megnyugvással, hogy még mintegy 5 hétig elég alkalmunk lesz róla szólani, hagyjuk pihenni, habár e pajzán gyermek, akár foglalkozunk vele, akár nem, elég álmatlan éjszakákat szerez. . .Épen aludni készülünk, kocsik robognak el ablakunk alatt, az üvegtáblákat rezegtetve, a lámpavilág besüt hozzánk, a félálmos képzelem, mely igen fogékony szokott lenni, azonnal szikrát fog. . . Ki ülhet e vagy ama hintóban ? Egy bájos hölgy ! . . Mint doboghat keble a báli örömek elé! . . Talán ez az első tánczvigalom, melyben szépségét sugároztatja . . Ah, azon boldog karok, melyek átölelendik karcsú derekát, a legszebb idomokat leplező ruhafodrokkal érintkezhetnek, áthevült keblét közel magukhoz vonhatják! . . S száz ily csábitó gondolatok! Csoda-e, ha ezek a félálmos ember vérét is pezsgésbe hozzák , ha csak egy csepp híja, hogy a párnák helyett, frakkjába nem búvik s utána nem rohan az elrobogó tündérnek, mint hajdan Jupiter apánk . . . ki aztán csak felhőt ölelt. De akár rohanunk, akár maradunk, éjjelünk meg van háborítva. A legszebb álom sem ad valót, s a valóság ? . . Ki tudja nem úgy járnánk-e mint Pygmalion Venusával : az ábrándkép megelevenült, és első életmozzanata csalódást hozott. Végre elszunnyadunk, hevült fejünkre a szürkület hűsege enyhülést hoz, és íme a hazatérő kocsik újra fölvernek. Az előbbi gyanitások és képzelmek újra megrohannak. Oh mily érdekes lehet az örömtől kimerült arcz! A pihegő galambszárnyakként emelkedő kebel! melyben a zene s az éj emlékei viszhangoznak . . . a szerelemnek fakadó bimbóját, vagy letarolt virágát viszi-e haza? . . A bálifüzér egy pár hiányzó szála képes lenne őrültté tenni az embert , pedig meglehet, a teremseprő reggel minden mentális reservata nélkül adja át az enyészetnek. Ilyen és hasonló phan- i tasmagoriák lengetik még a bálba nem menőnek ágya kárpitját is; hát még a ki mulat, hát még a ki élvez ? . . Hanem induljunk más tárgyak után. Kothe Hermannak, az emlékezettanárnak, nagy mnemotechnikai tehetségét múltkor csak futólag említettük. Előadásai a redout-épület termeiben roppant részvéttel találkoznak. Hanem azért a champagnei kelendősége sem csökkent, úgy látszik, az ember felejteni is óhajt s a jó emlékezetet is szereti. Vajha sokan megszereznék maguknak ez utóbbi tehetséget! A jó emlékező tehetség nem csak a tudásra nézve fontos, s mint egy régi deákmondás tartja : „tantum scimus, quantum mente tenemus“, hanem az ember érzelmi életére is, hogy a nemzet letűnt jeleseit becsülje, hogy jótevőinket ne feledjük, hogy háladatosak legyünk, ehhez mind jó emlékezet is kell. Kothe úr tudománya tehát fontosabb mint egyelőre hinnék, s ha sikerül azt sokakkal megosztania, mindenesetre hasznos dolgot mivel. Kivált farsang után tapasztalandjuk ennek hatását, midőn majd senki sem fogja elfelejteni árjegyzékeinek kifizetését, adott szavának beváltását, farsangon tett szerelmi esküinek megtartását. Ez igen practicus eredménye lenne Kothe ur tanának. De hát ki, s mit mivel Mnemosynek küldötte ? kérdi a kiváncsi olvasó. Kothe hannoverai fi, a göttingai iskolában tanult, később író lett, s e pályán Lipcsében némi hírt is szerzett; hogy azonban egyebet is szerezhessen, az későbbi pályájának jön fenntartva. Kothe az emlékezés tanának rendszerét újabb elvekre alapítva dolgozta ki, s ezek szerint húsz harmincz sor feladott nagy számot egymásután, visszafelé vagy összevissza is képes elmondani; előadásán, melyen jelen valünk, ezt a legmeglepőbben tanúsította; továbbá mintegy 60 különféle értelmű és nyelvű szót és mondást is feladtunk neki, s ő a hallottakat a leghívebben elmondta egymásután ; ezenkívül Nagy Sándor és Napóleon példájára tíz hallgatójának egyszerre tíz különbféle alkalmú és tartalmú levelet mondott tollába. Mindezt a legnagyobb biztossággal, s végre mint csodás emlékező tehetsége non plus ultráját, az egész előadása alatt hallott és feladott dolgokat, számokat és leveleket mind egyszerre végig sorolta. Hanem úgy hiszszük, másnapra szintúgy el is felejtette, mert különben e művésznek, még más társainál is szerencsétlenebbnek kellene lennie, ha ő mind azt a badarságot és szemetet, mit az élet szele eléje hord,kénytelen lenne is megtartani. Az erős emlékezet kétségkívül becses adomány, ámde elég oly pillanatot nyújt az élet, melyben a feledés még sokkal jótevőbb! — Jegünk szintén elúszott már a feledés fekete tengerébe. Az utolsó napokban egy sajátszerű szomorú eseménynek emlékét hagyta hátra. Egy egyént halála napján a sors a jégre vitt. Halála napján mondjuk, mert egy gyönge jégtábla e séta alkalmával csakugyan sírját tárta fel. Kutyája is vele volt. A hű eb, amint urát a hullámok közt eltűnni látta, meg nem mozdult többé helyéről. Sem az emberek, sem a zajló jég el nem űzhette onnan. Vonított és sirt. Később, midőn már pár napig ott volt, a partról köveket hajigáltak rá, s igy próbálták őt őrhelyéről elűzni és az éhségtől megmenteni, — mind hasztalan. Az eb tűrte a bántalmat, vonított és sirt. Végre a jéglapok megmozdultak vele, és ő, mintha urának koporsóját vitték volna, híven kisérte azt; alább a jég recsegve zsúfolódott össze, szálfákat morzsolt szét, — az eb ura sírját soha sem hagyta el!.. — Elmondhatjuk, hogy a hűség a földről a jégre költözött! — De ha vannak ily emberérzelmü kutyák, viszont vannak aztán kutyaérzelmü emberek is elegen. Különben úgy hiszem, ezekből a példák nem kellemesek s azért ez erkölcsi félemberek helyett, érdekesebb lesz, azon művészi félemberekről szólanunk , kik jelenleg a német színpadon mulattatják, az előadások alkalmával csaknem mindig tele házakat. Ezek a belga üdv.művész Motty és az öt Cottrely testvér. Azért mondjuk őket félembereknek, mert valóságos tollatlan sasok, eleven lapták, repülő emberek! A légben otthono abbak mint a földön. Az ,,Ost-Deutsche P.“ ügyes pesti levelezője, ki nem szeret X-et írni helyett, midőn a német színpadnak fővárosunkban politikai missiót tulajdonit, mindenesetre kevés gyönyört találhat e művészek föllépésében, mert a német színművészet múzsája általuk legfölebb anyagikig gyarapszik. Egyébiránt mi átlátjuk ugyan, hogy valamint a természetben nem létezik fa, mely gyökerével állna fölfelé, úgy a művészetben sem egészen illetékesek a fejenjáró emberek, hanem azért az ilyen rendkívüli mutatványokat nem csak nem akarjuk száműzni, de bámuljuk épen rendkívüliségük miatt. Mi láttuk ugyan a genre-ben az amerikai Rasimit, de a Cottrely-ek még ennél is tökéletesebbek. Azon roppant biztosság, ruganyosság, ügyesség és vakmerőség , mit ez utóbbiak tanúsítanak, kétségkívül a gymnastika netovábbja. Művészetük egyébiránt a testi erőn és tagjaik hajlékonyságán kívül leginkább az emberi test súlypontjának meglepőleg pontos tudásában áll, s ennek oly magas fokát érték el, hogy veszélyes játékaikat a legkisebb tévesztés nélkül hajtják végre. Az idősb Cottrely, játszva ragadja fel a póznát, melyen egyik testvére, lábait a pózna bőrkapcsaiba akasztva, függőlegesen áll; ezután terhével együtt, fogain balandrozza a rudat, melynek tetején a fennlevő a legmerészebb testgyakorlatokat hajtja végre ; s ez, valamint a többi leirhatlan mutatványok, oly biztossággal történnek, hogy veszélyességük daczára sem jut eszébe a nézőnek remegni. Valóban ha egyéb tanulsága nincs is e mutatványoknak, az kétségkívül megvan, hogy megtanuljuk, miszerint az emberi testet sok apró bajok alól emancipálni lehetne, ha oly érezszilárddá nevelnék azt, mint a Cottrelyek, s átalában hogy a következetes fejlesztés sehol sem hagyja szégyenben az embert.Witte úr,s aki a vezetése alá adott színház javára oly sokat tett, s azt kivált a czélszerű változékonysággal felléptetett vendégek által folyvást előmozdítni tudja , amint értesülünk , ha a jégtánczosok ugrásaikat bevégezték, egy új ugrással készül színpadának még nagyobb lendületet adni: játékrendébe egypár eredeti dalművünket is fel akarja venni. Már akkor, hogy buzgalmával versenyezhessen, a nemzszínpadnak is föl kell kérni páratlan énekesnőjét, az elragadó Lesniewskát, hogy dalszerepei, mennyire csak lehetséges, ne szolgáltassanak okot Vörösmarty e soraira : És ez a kis gyenge száj, Oly híjába volna szép, És híjába oly pirosló, Hogy határin semmikép Nem terem meg a magyar szó. Drámai játékrendünkben igen kevés a rend ; az új darabok elmaradoznak ; a többieket csak úgy napi szükségre rángatják elő; úgy látszik, sok dollog csak „ad libitum“ megy, mintha a dráma figyelmet sem érdemelne. Nagy Fridrik azt mondá, ki csatavesztés után lankad, kétszer veszt csatát. Egyedüli jelenség e téren Komáromy vidéki színész föllépte. Mi sok tehetséget látunk ez ifjú színészben; csak eltanult mintáit alapos tanulmánynyal siessen gyarapítani. Ifjú erőkre nagy , igen nagy szükség van. B. Gyula, 1814