Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)

1854-02-14 / 344. szám

kötelék nélkül. Jelenleg az admiralitás folytonos érintkezésben van mindazokkal, kiket Angolor­­szágban a természet- s vegytan haladása érde­kel , s közlekedésben áll minden éretből dolgozó iparokkal.Ezek műveinek legfontosabb fogyasztója lévén, tényleg munkáik igazgatójává lett, s párt­fogásának helyes kiosztása által, azokat eszélye­­sen saját sorsához kapcsolá."E szerint az angol tengerészet szoros összeköttetésben van a nem­zeti tevékenységnek egy oly ágával, mely minden szétágazásai által legtöbb tőkét használ fel, s legtöbb kart foglalkoztat az országban. Nem ke­­vésbbé figyelmet érdemel még egy más iparág is, annál inkább, mivel háború esetére, ez szintén igen fontos segélyforrásokat képvisel,s mindemel­lett is valósággal szinte semmi áldozatba sem ke­rült; ama nagyszerű posta­szolgálatokat értjük, miket az angol tengerészet Angolország s a világ minden részei közt felállított. Az admiralitás a­helyett, hogy azokat saját birtokába keritné, azoknak a magán­ipar utjáni előállítását mozdítá elő, oly segélyzések által, melyek összege jelen­leg évenkint több mint 20 millióra megy föl. Ek­­kér igen nagy kincs­forrás állíttatott elő,­­ ama roppant előnyök, mikben I. - Brittannia iparát, ke­reskedését, s politikáját részesíti, magukban is bőven helyrepótolnák amaz áldozatot, mit a megajánlt segélyzések a közkincstárra szabni lát­szanak. De valósággal nincs itt semmi áldozat a kincstár részéről, hanem inkább hasznos tőke­be­fektetés ; s ezenfelül az admiralitás háború vagy szükség esetére fentarthatá magának azon jogát, mikép az ezen társulatok által készített hajóhad­dal rendelkezhessék, mely hajóhad a világon leg­gyorsabb s legjobb hajókból áll, mindig kész ak­­tiv szolgálatba lépni, a távirda első feladására, s mely most szinte 150,000 tonnányi terhet, s 50,000 lóerejü gőzt képvisel. Csatoljuk e hajóha­dat a tisztán katonai hajóhadhoz, s el kell is­mernünk, mikép soha ily erővel nem folytattak háborút, mivel az ilynemű eszközök a gyorsaság által kiszámíthatlan arányban szaporítják az ■ erők mozdulatait, így p. o.­­azon katonákat, kik most Portsmouth, London, sőt Edinbourghban vannak, az idő szempontjából alig választja el Konstantinápolytól egy harmadrésze ama távol­ságnak, mely Gorcsakoff tábornok előcsapat­­jait; s ezenkivül ha oda kellene őket átszállitni, jó egésség s teljes erőben érkeznének meg, mit bizonyosan nem lehetne elmondani egy oly se­regről, melynek előbb a Balkánon kellene ke­resztülmennie , ha szinte ott semmi ellenállásra sem találna is.“ Napi eseményét (Fővárosi és vidéki napló.) Febr. 14 . Azon körülménynél fogva, hogy az éjjeli nyugalom kicsapongó megháboritása az 1852. sept. 1-je óta érvényes büntetőtörvénykönyvben a fel­nyitendő tények közt nincs elősorolva, elhatározta­tott, miszerint e­gy ily kihágás megbüntetése a még teljes érvényben levő 1826. sept. 17-ki kormány­­rendelet szerint történjék. * Előfordult polgári jogeset következtében a legfelsőbb törvényszék elhatározta, miszerint egy társulat feloszlása által azon jogok és kötelességek, melyekkel egy harmadik személy irányában bírt, meg nem szűnnek, hanem azokra is átmennek, kik a tár­sulat helyébe léptek. * A dunagőzhajótársaság f. hó 11-kén nyitá meg áruszállítását Orsováig, miáltal a kereskedői czikkeknek Kis-Oláhországban uralkodó nagy hiá­nyán segítve lesz. Mily feltételek mellett fognak a járatok Orsován alul történhetni? még nincs elhatá­rozva. *] A budapesti kereskedé­s iparkamra nem so­kára befejezi statistikai munkálatát a kerületebeli kereskedelem s ipar állásáról. Az egyiránt nehéz és nagyfontosságú munkálat, melynek előteremté­sével a kamra, már havok óta foglalkozik, ki fogja kerületünk kereskedelmi s iparos előnyei mellett egyúttal annak hiányait is mutatni, s minthogy számokkal szóland, úgy hiszszük, legmeggyő­zőbb argumentumul szolgáland a hiányok lehető pótlására, s az azokban szenvedő iparágak tényle­­­ges előmozdítására. Ez ösztönül szolgáljon a még hátralevő adatok mielőbbi beküldésére. * A földmivelésre nézve, Pesten egy igen nagy jelentőségű vállalat életbeléptetését hírlik. Ez egy csonttrágyagyár nagy mérvben. E trágyázás szélszerűségéről az angol, franczia és német ilyne­mű gyárak legszebb tanúságot tesznek. A vállalat alapítója az iparos körökben ismeretes Li­chtl Károly, ki a pesti vaspálya közelében fekvő 20 hold nagyságú telkét jelölte ki e vállalat telepjéül. A szükséges pénzalap 300 darab 200 frtos rész­vényből fog összeszereztetni,­ melyben Lichtl­er telke a rajta levő 10,000 mázsa csontliszt és 1000 mázsa csontzsírra felszerelt gyárral a részvénytő­ke felét képviselendő. Kiszhírodalmi napló.­ Bécs, február 11. Károly Ferdinánd főleg 6 cs. fens. Budáról Brünnnbe utazott, ott estei Erzsébet főhgné ő cs. fenségét meglátogatandó. —­ A „Brünn. Z.“ szerint az austriai iparmű­­kiállítás 1859-ben fogna megtartatni. — A „C. Z. C.“ szerint az összes orosz hadi­fogságba jutott török tisztek szabadon fognak bo­csáttatni. Ozmán pasha is, mihelyt felgyógyul, visszatérend hazájába.­­ Mint jólértesült körökben állítják, az új békealkudozásokra most azáltal nyujtatnék alkalom, miszerint a bécsi értekezlet Oroszországhoz azon kérdést intézte : micsoda feltételek alatt határozná el, magát a czár a fejedelemségekbőli kivonulásra? Általában remélik azt is, hogy az orosz császár csakugyan eláll a portávali közvetlen alkudozás kö­vetelésétől. A Bécsben levő, orosz fogságból elbo­csátott török tengerésztiszteket, az őket kísért két orosz tiszt ma az itteni török köveinek Arif effen­­dinek átadta, s ekkér teljes szabadságba helyezte. Azok néhány napig Bécsben mulatandnak , s aztán Triesten át hazájokba mennek.­­ Angol lapok szerint Arif effendi, török kö­et Bécsben, egy gr. Bud­-Schauenstehrl külü­gyminiszer­i excjával tartott értekezlet alkal­mával a török határon a csapatszaporítások iránt tett kérdésére azon megnyugtató biztosítást kapta,hogy Austria a portávali barátságos viszonyt fenn fogja tartani, s a jelen háborúban semleges maradand. A csapatszaporítások a harcz színhelyének szorosan az austriai határra húzódása folytán a saját határ biztosítására és semmi más szándékból nem tör­téntek. . «Külföldi napló.) London, febr. 8. Min­­­den lapok közölnek, s alaposnak tartanak egy oly hirt, miszerint a windsori kastélyban betörés kisértetett meg. Az Albert herczeg szolgálatá­ban levő Hood ezredes hétfőn éjfélkor az utolsó vonattal Windsorba érkezett, s egy magán­ösvé­­nyen, a kastély kertjén át a palota felé ment, min­­den 7—8 feketére mázolt arczú egyénnel találkoz­­zott össze, kik közeledésekor futásnak eredtek. Egy őr a „walesi herczeg tornyának“ erkélyén , rájdó tüzeléssel fenyegeté őket, mitől azonban ők nem ijedtek meg. Ellenben Hood ezredes rögtöni meg­­­jelenése azon gondolatot támasztó bennük , mikép egy őrcsapat van nyomukban, s ezért elszaladtak. Az említett torony alsóbb emeletében tartatnak a királyi arany asztali­­ eszközök, s kétségkívül ez csábitá oda a kincs­ásókat. Közőlük senki sem ke­rült kézre.­­ Tegnap az angol bankban a létező legna­gyobb gyémántok egyike tétetett le. E gyémánt egy londoni ház sajátja, 254 karatot nyom,s 280,000 ft sz. - re becsültetik. Egy néger rabszolga találta e gyémántot, kit ezért ura­m szabadsággal ajándé­kozott meg. Pár is, febr. 8. A D e r e s c 1 u s e-féle ü£y f. hó 21-én fog a Szajna-megyei jegyrendőri tör­vényszék előtt tárgyaltatni. Mint mondják , 40-en lesznek a vádlottak, kik titkos­ társulatbani részvé­tellel vádoltatnak. — Még eddig a­­„Moniteur“ nem erősíti meg az angol lapok azon közlését, mikép Új-Caledó­­nia Francziaország nevében elfoglaltatott volna. E szerint e közlés nem igen valószínűnek látszik. — Az „Ind. belge“, s a „Journal des Débats“ alaptalannak nyilvánítják azon hírt, mintha a bel­gák királya a keleti ügyben választott bírói szere­pet akarna játszani. — Thiers sokat foglalkozik a keleti kér­déssel, s nyiltan helyesli a franczia kormány ■ el járását. B o r o s z l ó , febr. 7. A „Br. Ztg.“ írja : Táv­irati után már tegnap érkezett ide azon jelentés, hogy az angol consul Varsóból elutazandik, és a mai nap folytában ide érkezik. Jöttét estvére várják. Sz. Pétervár, febr. 3. A híres historicus Schlosser oly kitüntetésben részesült, minőre nem igen számolt. Az udvr. hírlap t. i. a „18. és 19-ik század történelme“ czimű munkájából az an­golok Kopenhága elleni 1807 -diki expeditiójáról szóló szakaszt részletesen közli olvasóival. E közlés czélját nem nehéz belátni. Konstantinápoly. A „7. des­­eb.“ sze­rint bizonyos, hogy a „Retribution“ gőzös tisztjei­nek sikerült Szebasztopol tervét lerajzolni. Abból egy vázlat Konstantinápolyban kinyomtatva közzé­­tétetett. A keleti ügy felvilágosítására, IV. Seymourian. 12. délben ment gr. Nesselrode­­hoz, ki igen gyengélkedő állapotban volt s mozog­ni sem tudott. Az angol követ sajnálkozását fejez­vén ki a teendő kedvetlen közlésért, szóval előadta azt, mire a külügyministertől neki utasítása volt; kiereszkedett „a szinopei borzasztó eseményekre“ — sur les horreurs de Sinope — valamint szólott ■„az angol közérzületre“ az által tett hatásról, mi a királynő kormányát meggyőzte a felől, „hogy eré­lyesebb rendszabályokra lenne szükség“, egyszer­smind előadta, hogy az egyesült flották a fekete­­tengeren előtalált s visszatérésre felszólított orosz hajók ellen, nem­ engedelmeskedés esetében, kény­szerítéshez fognak nyúlni, nem mellőzvén el meg­­említni azt is, mikép az angol és franczia flották­nak adott rendeletekben, mint szintén az ezeket sugalló czélzások­ban „tökéletes, egyformaság“ conformité entiére — van , más részről, pedig mi­vel az angol kormány nem kevésbbé kész most is mint azelőtt a viszály békés kiegyenlítését eszkö­zölni, intézkedés fog tétetni a török hajóknak az orosz partokra kiszállását megakadályoztatni. Gr. Nesselrodenak hozzá intézett azon kérdésére, mi­szerint bizonyos-e abban, hogy utasításában kife­jezve van kormányának előadott czélzása?-a követ nem csak e tökéletes meggyőződését ismétlé, de mivel az igazságot szereti, bizonyságául annak, mikép megbízásának semmi részét el nem titkolja, sem más szint annak adni nem akar, világosan meg­mondotta, hogy „utasításai sokkal inkább vonatkoznak azon kényszerítő rend­szabályokra, melyek az orosz, mintsem melyek a török hajók ellen lesznek al­kalmazandók,“ — que mes instructions se rap­­portent bien plus aux mesures coercitives qui seront employées contre les navires russes, qu’ à celles qui seront employées contre les navires turcs shogy az angol kormány a török kormánynak ,,segítséget és gyámolitást“ — assistance et soutien, — ígért, s azt hiven megtartandja. Gr. Nesselrode azon továb­bi kérdésére, hogy­­ fennforgó tárgyat illetőleg írásbeli közlést tenni van-e rendelete a kö­vetnek? ez tagadólag felelt. Miután gr. Nesselrode a követ előtt b. Brünnownak egy lord Clarendonnal az admirálokhoz intézett utasítás felől tartott érte­kezéséről küldött sürgönyét felolvasta, az orosz cancellár megjegyezte: mikép felette lehet sajnálni, hogy az angol kormány szükségesnek látta ily ha­tározott rendszabályokhoz nyúlni , épen azon perezbe.­, midőn Bécsben erélyes próbák létet­nek egy békés kiegyenlítésre eljutni. Erre Sey­mour ismételte, hogy a szinopei megtámadás és azt­­követő borzasztó események nélkül „semmi ilyes nem történt volna“ — rien de la sorte ne serait arrivée —s az orosz cancellártól bú­csút vett, ki azt mond­­ neki, mikép egyebet vála­szul nem adhat,mint hogy kötelessége azt,mit a kö­vet mondott, mielőbb a császár tudomására juttatni, s ennek azt illető parancsolatját kikérni. 1910 KÜLFÖLD, Anglia, London, febr. 7. A felsőház tegnapi ülésében, Clarii­arde marquis igy nyilatko­­zott : „Úgy látszik, az oroszor­szággali alkudozá­sok még nincsenek bevégezve. Ezért még ma este nem akarom — mint előbb szándékoztam — megkezdeni a béké­s háború kérdésének tárgyalását, nehogy ez­által az alkudozások megakasztassanak. Azonban a helyzet oly vál­ságossá lett, mikép a parlamentnek néhány nap alatt pontos értesítéseket kell kapnia. Most csu­pán két kérdést kívánok a külügyi titkárhoz in­tézni : az első kérdés arra vonatkozik, hogy vaj­­­jon megérkezett-e már a czár válasza a bécsi értekezlet legújabb javaslataira; a második pe­­dig arra, hogy vájjon minő helyzetben vannak, a sz.­pétervári udvarrali diplomatiai viszonyaink?“ Erre Clarendon lord igy válaszolt : „Köszö­­­nöm a nemes marquis-nak ama kíméletét, mit egy oly vitának elhalasztása által tanúsított, mely kárára lehetne ama csekély kilátásnak, (slight chance), mely az Oroszország s a porta közti viszály kiegyenlítése iránt még léte­zik. Noha a kormánynak okai voltak hinni, mikép Oroszország tagadó választ adand a bécsi javas­latokra, csak múlt pénteken kaptak erről tényle­ges tudósítást. Ma délután hivatalos jelentést vettünk a Bécsben létező helyzetről. Az értekez­let csak febr. 2-kán hivatott újra össze. Még ed­dig nem volt időm, e sürgönyt tiszttársaimmal közölni. Azt csupán a kormány élén levő nemes lordnak mutatom meg, s következőleg nem vér­lem czélszerűnek, arról még most bővebb részle­teket közölni. Azonban mégis kötelességemnek tartom, a házat arról értesítni, mikép az orosz javaslatot nem lehet elfogadni, s Konstantiná­poly­ba küldeni. A másik kérdést illetőleg, B­r­un­­now báró meglátogatott engem a foreign - office-ban, s egy oly jegyzéket adott át nekem, melyben kijelenté, mikép az angol kormány vá­lasza nem oly természetű, mely megengedné neki, hogy ezen országgal­ diplomatiai viszonyait foly­tathassa, s mikép az Angol é­s Oroszország közti diplomatiai viszonyokat fel kell függesztenie.Ezen­­kivül B r­u­n n o w báró arról is értesített engem, mikép Londont ma korán reggel elhagyni szán­dékozik. — Még a jelen hét folytában a ház elé akarom terjeszteni Brunnow báró jegyzékét, Nesselrode gróf sürgönyét, s ezen sürgönyre adott válaszomat.“ Ellenborough gróf azon nézetét fejezé ki, mikép az alkudozásoknak a há­borúnál egyéb eredményük nem leend, s azért a kormányt arra inté, hogy a legújabb körülmé­nyek által ne hagyja magát a szükséges hadiké­születek megszüntetésére indíttatni . Clarii­carde marquis jelenté, mikép a vitát jövő hét­főn indítványozandja. Ugyanő tökéletesen oszto­zott az Ellenbourgh gróf által kifejezett nézet­ben. Szerinte a kiütendő háború, ha nem épen Angolországra — de az emberiségre nézve igen vészteljes lehetne. — Végre Clarendon gróf még kijelenté, mikép az angol s franczia kormá­nyok Sz. Pétervárott levő követeikhez oly utasítá­sokat küldöttek, melyek megfelelnek azoknak, mi­ket Brunnow báró kapott, az Angolországgali diplomatiai viszonyai tárgyában.­­ Az alsóház tegnapi ülésében, Jocelyn lord jelente, mikép jövő pénteken Russell lordhoz kérdést intézend az iránt, hogy váljon a külvi­­szonyok daczára, 13-kán előterjeszteni szándéko­zik-e a parl­amenti reformabilit. Russell lord erre nyilvánítá, mikép jövő hétfőn válaszoland ezen kérdésre. (Nevetés.) Willoughby jelenté, mikép csütörtökön a nemes lordhoz kérdést inté­zend az iránt, hogy vájjon kész-e előterjeszteni a kam­ar­dzs­a­ i, drinápolyi, s a Török-s Oroszország közti viszonyokat szabályozó többi szerződések másolatait. Jocelyn lord tudni kí­vánta, ha vájjon a kormány szándékozik - e rend­szabályt terjeszteni elő, a skótországi néphad be­­sorozása iránt, mire Palmerston lord igen­­lőleg válaszolt, s Dunne ezredes kérdésére vá­laszolva kijelenté, mikép e rendszabály mind a há­­­rom királyságra egyenlően vonatkozand. Joce­lyn lord az orosz követ elutazása iránt tevén kerdést, Russell lord azt válaszolá, mikép Brunnow báró kijelente, hogy a st. james-i ud­varral minden diplomátiai viszonyt felfüggeszteni szándékozik, s ma reggel kelle Londont elhagy­­­nia. Eric Russell lord indítványára a ház bi­­zottmánynyá alakulva tárgyalá a parliamenti es­tük kérdését.­­ A „Times“ megjegyzi, mikép a felsőház tegnapi ülésében folyt beszélgetés nagy világot vetett Angolországnak Oroszország irányában­­ állására. Szerinte, Clarendon lord nyilatko­zataiból kitűnik, mikép a britt kormány az alku­dozásokat bevégzetteknek tekinti. Ennélfogva szinte fölösleges megjegyezni, mikép a kormány a háborút közel lenni hiszi. Egy másik czikkében a „Times“ azt állítja, mikép Oroszország néhány hét múlva, szinte az egész polgárisült­­világgal szemben fog állani.­­Szerinte, mihelyt a keleti­tenger a jégtől ment leend, Napier Károly egy hatalmas keleti-tengeri hajóhad parancsnokává fog kineveztetni. Alatta szolgáland­ó jeles Chads. Talán még ma egy oly proclamatio fog kiadatni, mely az ellenség számára a fegyverek, hadiszerek s hadihajók szolgáltatását megtiltandja. — A Szinopénál szétrombolt„Howard“ angol hajó tárgyában, mint ez a külügyi hivatal­nak egy a manchesteri börzén tegnap kira­­gasztott jelentéséből kitűnik, a kormány még ed­dig semmi határozatot sem hozott, mivel még eddig nincsenek birtokában minden, a tárgyalásra vonatkozó körülmények. Azonban megígéri, hogy mindent — mit lehet — megteend, a fekete ten­geren levő angol hajók oltalmazása végett. — Febr. 8. A „Herald“ mint bizonyos tényt jelenti, mikép a kormány több magán-postagő­­zösöket szolgálatába vett, angol hadcsapatoknak Konstantinápolyba szállítása végett. Az első szál­lítmány 10,000 emberből, s azok közt a testőrség egyik dandárából állana. A 46-ik ezred, mely Austráliába rendeltetett, ■ ellenparancsot kapott. A „Herald“ 22 ezredet számlál elő, melyek már­cius folytában Ko­nstantinápolyba fognak küldet­ni; csupán 10 ez­­ül, s a lövész-dandár marad­nának N. Brittan' s Izlandban. A 79 éves Dundonald ada­­ír tegnap audientián volt az admiralitásnál. Hír.­z­­rint ő, valamint a 67 éves Napier Károly is, par­ancsnokságot óhajtanak nyerni a keleti-tengeren.­­ Ez utóbbi szintoly harc­­szomjas és fiatalabb lévén, azt hiszik, hogy ő nyerendi meg a kívánt állomást. Chads és C­o­r­ry ellen­ admirálok, kik az „E­d­i­n­b­o­u­r­gh“ s a „P­r­i­n­c­e­­Royal“ hajókra tűzték, föl lobo­­góikat , mint Portsmouthból írják, Napier alatt fognak szolgálni a keleti-tengeren. Azon önkénytesek közt, kik naponkint csapatostul tó­dulnak Portsmouthba, legnagyobb lelkese­dés uralkodik. A „Times“ szerint, mely lap „He­­rald“-dal szinte öszhangzólag közli az elszállí­tandó ezredeket, a jövő hónapban C h o b h a nn­nél egy 30,000 főnyi tábor fog felállíttatni.­­ A „Chronicle“ berlini levelezője azt ál­lítja, mikép Sz. Pétervárról kelt levelek szerint Oroszország hangulata kevésbbé harcziasnak lát­szik, mint előbb; a czár egy sajátkezű levelet szándékoznék az angol királynőhöz intézni, mely­ben ennek eléje terjesztené, mikép­p a megtáma­dott, ellenben a szultán a megtámadó fél. Evvel öszhangzó tudósítást közöl a „Times“ is, egy Sz. Pétervárról jan. 24-től kelt távirati sürgöny alak­jában. — A „Times“ párisi levelezője tele van har­­czias tudósításokkal. Szerinte, a két nyugati kor­mány abban egyezett meg egymással, mikép 70— 80.000 embert küldene Törökországba. Ebből Francziaország 50—60.000, s Angolország 15— 20.000 embert állitna ki. Ezen hadtest C­i­v­i­t­a- Vecchiába­ szállíttatnék, s onnan szárazon Anconába vonulna. Azon angol-franczia had­csapatok valamely délre eső török kikötőben szál­lanának ki, s onnan nyomulnának a harcz szín­helyére. Még eddig ez lenne a hadműködési terv alakja, noha nem lehet kezeskedni az iránt, hogy ez betű szerint ekkér fog végrehajtatni. Hirszerint Napóleon herczeg a Dunánál veendne át egy parancsnokságot (?). Ezen herczegnek brüsseli küldetéséről e levelező nyitólag hiteles kútfőből akarja tudni, mikép Napóleon császár azt kérdez­­teté meg a belgák királyától, hogy váljon Belgium szükség esetében kész lenne-e 100,000 főnyi se­regének felét a porosz határon állítni fel, s a fran­czia határon a belga erősségeket egy részben le­­szállítni. Ezen kérdésekre Leopold király této­vázás nélkül, igenlőleg válaszolt volna. Erre a herczeg megjegyezvén, mikép Belgiumban mint alkotmányos államban, semmi ilynemű egyesség sem érvényes a külügy­minister szentesítése nél­kül, ez utóbbi megkérdeztetett, s teljes beleegye­zését adá. FranciiaorTMág. P­á­r­i­s, febr.. 7. A „Moniteur“ ma lakonikus modorban jelenti: „Az orosz követ ur tegnap el­­hagja Párist“. Ugyane lap ma megkezdi a keleti ügyekre vonatkozó franczia diplomatiai okiratok k közlését. — Az „Assemblée nationale“ ma igy nyilat­kozik: . jj „Egyrészről a londoni s párisi s másrészről a sz.­pétervári udvarok közti diplomatiai viszo­nyok félbenszakadása jelenleg bevégzett tény, azonban ezen köztudomású tény nem csak nem csökkenté a közbizalmat, hanem sajátszerű módon a s párisi s londoni árfolyamok tetemes fölebbszö­­késével esik össze. Valóban úgy hiszszük, a köz­véleménynek alapos oka van arra, hogy ne rémül­jön meg szerfölött. A politikai körökben azt lát­szanak hinni, mikép a nagyhatalmasságok jelen egyetértése, s különösen az austriai s porosz kor­mányok békés törekvései következtében Miklós császár kész leen, az alkudozásoknak újólag sza­bad tért engedni. Igaz ugyan, hogy az ilynemű remények már oly sokszor meghiúsultak, mikép a jelenleg mutatkozókat nem merjük igen nagy készséggel s bizalommal fogadni. Azonban mégis

Next