Budapesti Hírlap, 1854. november (560-584. szám)
1854-11-25 / 580. szám
megállapított módozatokkal, mint közös utasítás fogna a porosz és austriai képviselők számára Frankfurtban szolgálni, s a szövgyűlést a keleti kérdésben szavazásra képessé fogná tenni. A béke művét az alig fogná előmozdítni,de attól tarthatni , hogy az általa sz.pétervári kabinetnek, noha közvetett de igen lényeges segély adatnék, mert az ekkép hosszabb időre fel lenne azon szükségesség alól mentve, hogy haderői egy részét a messze terjedő austriai határoknál legyen kénytelen felállítva tartani. — Ő cs. k. Apostoli Felsége a minist. értekezleti iroda fogalmazóját Gáhy József minisz. titkárt, jelenlegi alkalmaztatásában meghagyva, cs. k. oszálytanácsosi rang és fizetésre legkegyeletesebben fölemelni méltóztatott. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről Délkeleti csatatér. Szebasztopolból a tudósítások ma oct. 14-ig terjednek; eddig semmi nevezetes nem történt. A Jasszyi tudósítások nov. it-ről megerősítik Omer pasa Pruth felé vonulását. A comet pasa főhadiszállása Privaniban volt a Szerethnél s hadtestének előőrsei a Pruth vonalnál állanak Renivel szemközt. Az orosz flottilla Izmodban van, a török flottilla Brailában vonatik össze, s valószínűleg támogatni fogja a Besszarábia elleni működést. Bukarestből a török csapatok a Pruth felé nov. 12.-kén kezdtek elindulni. Az orosz táborból érkező jelentések szerint nagyszerű készületek léteztek a Duna és Pruth védelmezésére. Más tudósítások ellenben azt erősítik, hogy szó sincs róla, mintha a Pruthnál nagy orosz erők volnának összevonva, a csapatmozgalmak csak ámítás végett történnek, s egész Besszarábiában korán sincs valami nagy orosz erő. A nov. 5-ki csatáról az egyesültek részéről még hivatalos részletes jelentés nem adatott ki. Ellenben a „Russ. Inval.‘r egy hivatalos közlést hoz Mencsikoff hgtől, mely így hangzik : „A nov.öki harcz óta gyűjtött pontos adatokból kitűnik, hogy a csapataink által e napon szenvedett veszteség nagyobb volt, mint eleinte hittük. Egyébiránt lehetetlen is, hogy egy 8 óráig szakadatlanul mindkét részről oly nagy elkeseredettség és makacssággal folyt harcz tetemes áldozatokba ne került legyen. Részünkről az összes veszteség halottakban 2969-re megy, ezek közt két fő és altiszt, a sebesültek száma 5791, ide foglalva 2 bnokot , 206 fő- és altisztet. Azonban a sebesültek közt nagyszámú könnyű sebesültek vannak, kik a szolgálatot már újra átvették. Az ellenség veszteségét pontosan nem tudjuk, de bizonyos, hogy az szintén sokat szenvedett, foglyok állítása szerint három tábornoka öletett meg. — E jelentés szerint az oroszok vesztesége halottak és sebesültekben 8760 embert tesz, mi a Canrobertinok Sürgönyében levő adattal ( 8—9000 ember) tökéletesen egybehangzik. Az almai veszteséget Mencsikoff hg 4482-re tette mindössze: e számokból látszik, mennyivel véresebb volt a nov. 5-ki ütközet az almainál. A foglyokat illetőleg az orosz jelentés hallgat. A f.hó 5 ki csata híre 10-kén jutott el Bukarestbe és „10 órakor az ott levő török csapatok tüzérsége győzelmi falvakkal hirdette a főváros lakosainak az egyesültek legnagyobb győzelmeinek egyikét, melyet Szebasztopol alatt nyertek,d d e szavak elbocsátásával közli a „Buk. d. Z.“ a nov. 6-ki ismeretes távirati sürgönyöket. Newcastle hy hadügyminister oct. 10- kén az almai győzelemre vonatkozó sürgönyt bocsátott ki, mely Raglan lordhoz szól. Érdekeebb helyei a következők: „A királyné megparancsolta nekem, hogy Ön által köszönetét jelentessem ki Sir George Brown allnoknak , és a többi osztályunokoknak, főtisztektöknek, altiszteknek és közembereknek, kik ez alkalommal a faritt fegyverek régi dicsőségét föleleveníték, és Angolország katonai nevének új fényt kölcsönöztek. Ő felsége annyival örömestebb elismeri csapatai bátorságát, s részt vesz elhaladásukban, mivel megfontolja, mikép e bátorság tanúállása, e győzelem kivívása egy oly nemzet csapataival egyetértve történt, melynek vitézségét az angol hadsereg ellenséges összeütközésekben tanulta becsülni és bámulni, és amit most először tanult ismerni a bajtársiasság nemes vetélkedései között. Ő Felsége bizton reméli, hogy a két népnek Almánál özönnel ömlött vére , bármily fájdalmas az reájok és a népre nézve,egy oly szövetséget fog megpecsételni, mely jövendő nemzedékek javára tartani fog mindaddig, miglen e harozmezőnek emléke úgy a sikerérti hála mint a harozi-dicsőség által megleend dicsőítve. Magasságod tudósításában mindent felhozott, mi szükséges, hogy érthetővé tétessék a hadműködés terve, melyet On S. Arnaud tábornagygyal előrekészített, és a tisztek és katonák vitézsége és ügyessége által végre is hajtott. Csak egyről hallgat ön: saját jeles szolgálatairól. De erről szóltak mások, és ő fels. tökéletesen elismeri, hogy valamint a sereg megmutatta, mikép hajdani híréhez méltó, úgy ennek parancsnoka is megmutatta,, hogy e hirt fenn tudja tartani, és hogy teljesült a jövendölés, melyet 40 év előtt mondott az, ki alatt a hadimesterséget tanulta, és a kinek elvesztését ragg mindig gyászoljuk, „hogy ő még hazájának dísze le end.“ Két Révay. — Történeti beszély. — Irta Lisznyay Kálmán. VI. TALÁLKA. (Folytatás.) Az ághegy a kristályhabokig hajlik velük s a felrebbenő madár első szárny legyintéssel megcsapja a vizet. Itt, hol ember nem ura a természetnek, minden él.Egy lángész megfejté már a virágok szerelmét, s tudjuk, hogy miket az esti szellő oly édes illat képében orrunkba hajt, azok részletekben és parányokban a virágok titkos szerelmének csókjai , s ki tudja, nem nevet- e ki az utókor, hogy a követ, érezeket változás nélküli életműtelen terményeknek tartottuk? .... Midőn ásván legmélyebb aknáink fenekén, egy és ugyanazon érczeket mindenkor ugyanazon egy vegyületben találjuk, nem jut-e eszünkbe, hogy a rokonsági összeköttetés valami titkos vomeró lehet, mely talán nem csupán hozzá a tapadás működése? Mi, kik gyáván szakokra merjük osztani a nagy természet itteni műveit, hányszor állunk egy tárgy fölött, mely kisszerű, idétlen osztályozásunkkal össze nem fér , s képzeleti országainknak mindenikébe vagyis egyikébe sem sorozható? .... A korai, a tengerfenék állat-növénye, mely, ha növénynek hiszed, fojtó karjai, s ha állatnak tartod, változó színe és szemelőtti növekedése által győz ----- .Naimál halad, ki-kinyujtva kezét az útpartról ingerlően aláfüggő eperszemek után, melyeket aztán a gyümölcscsel egyszínű szájához emel. Még reggel van s a nap csak annyira emelkedve, mintha csupán e gyönyörű tájon gyönyörű ködni jött volna ki a borez tetejére. A szem világa elvész, ha az átellenünkben elvonuló havas tej tóvonalára esik pillanatunk. Hisz az egyszínű arany s hány ember szemvilágát veszi el, a viz, vagy hegyek legelrejtettebb gyomrából előkeresett gyémánt-kó hány szemet vakít, és itt minden hópehely egy ily korona-kó, egy-egy ragyogó gyémánt ezerféle szint adva, melynek átmeneteit földi szem fölfogni nem bírván, a hét faszinre osztályozza. E festőileg szép vidéken, az írt reggeli óra első perczeiben lovagcsapatot látunk közeledni. Elül, kékesfehér lovon gyászos amazon léptet; lova a szemcsalódás által, egy irányban az elvonuló havasokkal hóvá válik s a setét hölgy úgy tűnik fel, mintha gyász-köntösében a bérez havára dőlt volna. Az amazont, kit magas homloka, fekete szemei, bár gyöngéd fátyoléval a titkos bánatnak — első pillanatra Thurzónénak ismertetnek — egy termetes, középkorú lovag követi. Velős , komoly vonásai, nagy gesztenyeszín szakálla lefolyó bajuszával elárulják benne a híres Thurzó György rokonát. A két, mint látszik folytonosan társalgó alak kíséretében jókora távolban néhány fegyveres csatlós halad. — Ne is kelts bennem hiú reményeket Szaniszló — szólt az amazon szomorúan — én tudom, hogy siker nélkül lesz, s csak is lelkem megnyugtatására határoztam magam ez útra ..... s ha látmegtalálni őt, az egykori Üde, eleven szüzet, hervadt arozozal, beesett szemekkel, melyek anyjáét kerülik, inkább soha sem látni ! ... de még is egyszer, — aztán soha! . . — Nem, nem — szólt a nádor szokatlan vidám arozozal — én minden jót remélek, — te látni fogod leányodat tisztán, szeplőtlenül. Nem tudod-e, hogy némely arezra Isten van írva, melyet érinteni a legvadabb olasz bandita sem mer ? s hogy van a mezőnek olyan virágja, mely előtt a pajkos gyerkócz megáll s a helyett hogy leszakítaná, gyönyörű szirmait bámulja ?. .. — Mi menthette volna meg a szegény tapasztalatlan leányt? — kérdő mintegy magától Thurzóné — de te — folytató komolyan fordulva a nádor felé — Szaniszló te gyermeknek tartasz, s sértő tréfát űzesz velem ? . . E pillanatban a száraz, bár vízár nyomait viselő után jobbra kanyarodva, az általunk leírt kis hegy déli oldalához értek. A hegy sarkánál feltűntek az általa fedezve volt kanyarulatok is, s azok egyikén meredek, egyenes út lejtőjén, közelgő lovagokat vehetett ki a szem. Amint a két csapat egymást megpillantó, mindkettő szembe kezdett vágtatni. Különösen kivált az újonnan érkezett csapat első lovagja , egy habköntösű szűz, s karjait még távolról kitárva, lovát akaratára ereszté. Úgy létszik, megfeledkezett helyzetéről, mindenről. Lelke szemében volt, szíve tárt karjaiban; selyem haját szétbonta a légvonat, s az úgy röpült az angyalsarcz után, mint üstökös fénylő sörénye. A magáról megfeledkezett leányka után egy zöld vadászöltönyis lovag száguldott. _ _ — Istenért ! fogja meg lovát Katalin —- kiáltó --------- ---rí« Katalin semmit sem hallott, futtában anyja nyaka körül fonó, s mit se gondol vele, hogy lova kiröpült alóla, s hogy anyja nyakában függött mint gyümölcs árán. A két nő közül mindnyájan némán állottak; a nádor szó nélkül szoríta meg a zöld öltönyű lovag kezét. Az anya és leány pedig ott állottak egymás keblére hajolva. . . . egyetlen ige nem hangzott ajkaikról; mint halálra viendő testvérek düngtek egymáson,csak egymást látva s feledve mindent, az egész világot. Közüttük étlenné válhatott volna a havas vidék, folyhatott volna a legvéresebb harcz, kezdődhetett volna az utolsó ítélet: ők mitsem láttak, mit sem hallottak! Az anya végig simító leánya bomlott fürtéit, a leány összecsókoló anyja homlokát, arczát, ajkait s nem akarva hinni a valót, mind szorosabban simultak egymás keblére — mintha egygyé akarták volna olvasztani szíveiket — míg lélekzetük akadozott. Ez ömlengés a legöregebb szolga szeméből is könyvt csalt, s midőn végre a szív dobogása csillapodni kezdett, Katalin, mintha légi alak lett volna, szökött a zöld öltönyü lovaghoz— ki már korábban leszállt lováról — * kezén lov* anyjához vezető. __lme itt hozom szabadítómat jó anyám — mondá, szelleműti tekintettel nézve a komoly lovagot. ’ . — Nekem jutott a szerencse asszonyom — kezdé a lovag — hogy leányodat bizonyos morvat rablók körmei közül kivehessen. Győződj meg, hogy jutalmamat anyai örömedben és leányod boldogságában már föltaláltam. (Folyt, röv.) __________ ___ — Anglia, London, nov. 18. A Krimből érkezett s 3-ig terjedő tudósításokból a következő érdekesebb helyeket emeljük ki: Oct. 28-kán Fellowes kapitány fegyverszüneti lobogóval az orosz táborba küldetett, hogy a 25-kén elesett s megsebesült egyének iránt bizonyos tudomást szerezzen. Két orosz tiszteléje lévén, őt s kíséretét várakozásra inté; még pedig az angoloknak saját táboruk felé fordított arczczal kellő államok, hogy igy nem láthassák azt, mi az orosz táborban történik. Ők valóban nem fedezhettek föl egyebet annál, hogy az oroszok sátrak nélkül szabad ég alatt táboroztak, s hogy itt-ott egy egy döglött ló lágyéka hiányzott, mi hihetőleg a kozákok főző üstjébe vándorolt. Néhány percz múlva egy idősnek látszó tábornok vágtatott oda táborkarával együtt (úgy hiszik, ez morcsak off herczeg volt), s nyers hangon így szólt: „Je suis le général en-def ici, qua voulez-vous de moi Messieurs?“ (Én vagyok itt a főparancsnok , mit akarnak önök velem, uraim ?) A kapitány előterjeszté kivonatát, s engedélyt kért arra, hogy az elesett angolokat eltemethessék. Erre a tábornok még nyersebben mondá : „Mi eltemettük a holtakat, mondja meg ön Raglan lordnak, hogy mi keresztények vagyunk, s a háborúban is teljesítünk minden keresztényi kötelességet. A holtak el vannak temetve, s a sebessültekről gondoskodva van.“ A fogoly tisztek számára hozatott leveleket átveve, megígérte, hogy a foglyok iránt holnap felvilágosítást adand, s búcsút vevén, kissé kevésbbé nyers kifejezéssel mondá : ,,Vous m’excuserez, si je vous dise, que votre attaque de 25 était une attaque béte,parlant selon la lui militaire.“ (Szabadjon önök engedelmével kimondanom, mikép önök 25-ki rohama esztelen roham volt, a katonai törvény szerint szólva). Körülbelül ezek voltak szavai. A kapitány tisztelgett, s ellovaglott. Másnap már nem engedték őt oly közel menni a táborhoz. Egy alsóbbrangú tiszt jelenté neki, hogy csak 2 angol tiszt fogatott el, mindkettő könnyű sebet kapván; ezeken kívül 58 altiszt s közember, kik közöl csak 15-en nem voltak megsebesülve, s egy mailandi családból származott szardiniai tiszt, ki a lovassági rohamhoz csatlakozott. (E szerint a 25-ki roham az angoloknak holtakban 11 tisztjökbe s 108 emberükbe került). — 28-ban a francziák s angolokhoz 1600 török rendeltetett a futó árkokbani dolgozás végett. Szegényeknek eleinte nehezen esett a munka, de később derekasan segítettek. Fájdalom typhus uralkodik soraikban, s valóban megható látványt nyújt, miként ápolják betegeiket, s temetik el holtjaikat. A katonák őket még mindig ,,Bono Johnny“knek nevezik, ellenben a matrózok 25-ke óta csak „No Bono Johnny “-knak csúfolják őket. Most 600 ily török van Colin Campbell parancsnoksága alatt, azonban Raglan lordnak sok bajába került a vitéz skótot rávenni, hogy azokat elfogadja. Az elszélesztett orosz lovakkali kaland(27-én) már ki van magyarázva. E lovak fölnyergelve s kantározva állottak, midőn egy röppentyű esett közéjök. Ekkor elszéledtek, és sokan közölük egyenesen a Balaklava melletti György-zárda felé futottak, mivel hajdani szállásuk itt lehetett. A holtakat az oroszok mindig meztelenre kirabolták, s több szemtanuk állítása szerint a sebesülteket láncsaikkal szúrták keresztül. A kerektorony mögött az oroszok 9 tűztelepet állítottak fel, általában ők nem restek, s egész nap építnek s lődöznek. Az éjek igen hidegek voltak, s a legénységnél vérhast idéztek elő, úgy hogy naponkint 100 embert kelle kórházba vinni. A felgyógyulók nem eléggé számosak, hogy ezen hézagokat betölthessék. Az ostromlott városban többé semmi tűzvész sem látható. — 26-kan reggel Ménesikoff herczeg Te Demot tartatott; erre katonáit összegyüjté, s azt mondá nekik, mikép az angol lovasság meg van semmisítve, s a gyalogságon még csak halálcsapást kell tenni. Ekkor a lelkesült csapatok azt kérték, hogy szabadjon kirohanniok. 8000 ember vonult ki, tudva van, mikét űzettek vissza Lacy Evans osztálya által. Alig egy óra alatt több mint ezer embert vesztettek. — Nevezetes intéztettekben nincs hiány. — A legbámulatosabbat egy C o n o 11 y nevű hadnagyról beszélik, ki több oroszokat leszúrt, s midőn már tüdejében lövést kapott, azok ellen nehéz távcsövével vitézül megvédte magát. Úgy hiszik, hogy Osten-Sacreen Odesszából Szebasztopolba érkezett. Minden tudósítások öszhangzanak az iránt, mikép az oroszok tetemes erősbítéseket kapnak, s mikép a szövetségeseknek sürgetős szükségük van erősbitésekre. Azonban a táborban nyoma sincs a veszteségek s fáradalmak miatti elcsüggedésnek. — Nov. 20. A berlin-sz.-pétervári távírda szótlansága igen megnyugtató. Mivel 10-ig nem történt újabb csata, itt avval kecsegtetik magukat, mikép Mencsikoff herczeg 5-bén mindent megtett, amit csak tehetett. Ezen negatív kedvező tudósításon kívül erősbítések megérkezéséről is beszélnek. Némely hivatalos lapok nagy zajt ütnek abból, mikép a sereg (mintegy egy hétig) naponkint 1000 főnyi erősítést kapott. Csupán a „Times“ nem érzi ezáltal aggodalmait megszüntetve. Számítása szerint a szövetséges seregeknek hetenkint 5000 fővel kell leolvadniuk. Ha szinte hetenkint rendesen ugyanannyi erősbítés érkeznék is meg, a szövetséges haderő mégis gyönge maradna. Különösen kellemetlen azon „történetes körülmény“, mikép eddig elő a jelentéktelen erősbítés mindig a csata után érkezett meg. Ezért a „Times“ fáradatlanul felcsigázni igyekszik a hadügyministérium erélyét. Szerinte , Krímben nem kevesebb mint Angolország jövője forog kérdésben. Az utókor a mai Angolországot örök szégyennel bélyegzendi, ha az ezen kicsisben csak egyetlen perczig is tétlenül marad, s a jövőbeli történetírók N.-Britannia hanyatlását 1854-től fogják számítni. Az erősbitéseket illetőleg a „Royal Albert“ készületeket tesz oly czélból, hogy 800 főnyi legénységen kívül még 2000 főnyi gyalogságot szállítson Krímbe. — A „Peek “ csavargőzös élelem- s hadiszereket vesz föl. — A „Dauntless“ csavar-fregat tegnapelőtt parancsot kapott indulásra készen tartani magát. A „Curlew" csavarnaszád tegnapelőtt Portsmouthból Krímbe indult. A „Royal George“ a keleti-tengertől egyenesen Cherbourgba megy, hogy franczia csapatokat vegyen föl. A „Snake“ csavargőzös legközelebb Plymouthból egyenesen Balaklavába induland.Ezen különböző hajókon egyebek közt 4 millió kemény töltés van elpakolva minié-puskák számára. A seregek fényes haditetteiről minden tudósítás az egész országban több ezer ujonczokat szerez. Különösen Skótországban a régi harczias szellem újra feléledt. — Az elhunyt Cathcart helyébe hihetőleg Wetherall tábornok nyerendi el a főhadsegédi állomást. — Brown, kinek karját le kellett vágatnia, hihetőleg visszatér Angolországba; levágatott karjáért 300 ft et.-nyi évi nyugdíjt igényelhet; ugyanis Hardinges Raglan lordok ennyit húznak elvesztett karjaikért. — Strangways ezredesben az angol sereg legjelesebb tüzértisztjét veszte el. Ő már a lipcsei csatában orosz érdemjelt érdemlett ki. — A tábornoksághoz tudósítás érkezett Lacy Evans tábornok haláláról, azonban e tudósításnak még megerősítésre van szüksége. Már egyszer Brown-t is hamisan holtnak hirdették. — A „Times“ szerint jelenleg az angol seregnek nem kevesebb mint 5 osztálya van megúsztatva tábornokától. A megürült parancsnokságok egyikét bizonyosan Colin Campbell dandártábornok nyerendi el, s Raglan lord kétségkívül a többi állomásokat is azon dandártábornokoknak adandja, kikben leginkább bízik. Lacy Evans betegsége alatt Pennefather tábornok leendő 2-dik osztály parancsnoka. 3254 Francziaország, Páris, nov. 20. Az „Indép beige“ levelezője szerint folyvást roppant mennyiségű élelem -s hadiszerek szállíttatnak a déli kikötőkbe. A déli táborbeli csapatok mozgalmai 15-ke óta szakadatlanul tartanak, Duac tábornok táborkarával együtt Marseillebe érkezett. Az ezen város helyőrségéhez tartozó csapatok naponként gyakorolják magukat a táborozási manoeuvreekben; a touloni helyőrségből két ezred szintén indulási parancsot kapott. Szóval,minden intézkedés megtétetik arra nézve, hogy a Dulac-osztály december kezdetén keletre érkezhessék, s a Paté-osztály azt csak néhány napi távolban követendi. Midőn a szemlén Dulac tábornok a csapatokkal közlé az indulási parancsot, az egész tábor üdvkiáltásokra fakadt. A legmérséklettebb számítások szerint Franczia-s Angolország ezúttal nem kevesebb mint 40,000 főnyi erősbítést küldenek. Bizonyos, mikép Krim megszállása, s következőleg szükség esetében a téli hadjárat is el van határozva. — Folyvást sokat beszélnek Palmerston lordnak Páriában létéről, s a közte s a császár közt tartott értekezleteknek különböző indokokat tulajdonítnak; ezen utazás czélja valószínűleg többféle, s mindazon nagy érdekekkel összeköttetésben áll, miket a két kabinet közt jövőre nézve szabályozni kell. Holnap az angol követnél nagy lakoma leend a nemes lord tiszteletére; az ezen lakomára meghivatott személyek neveit még nem lehet tudni. A Soulé-ügy ugyan már egészen el van intézve, azonban másrészről némely nehézségek még nin