Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-22 / 702. szám

hogy az oroszok Kamcsatka és Korniloff hold­­sánczaikból ismét új földtűztelepeket tolnak elő­re, és az egyesültek ostromvonalát fenyegetni fogják; másfelől, mint mondók, ez utóbbiak ter­ve , a város helyett a főtámadást Karabelnaja külváros ellen intézni. E főműködésnek 12 - 13- án kellett volna történni, de­­ elmaradt, hogy miért? azt nem tudjuk, minthogy még a 9 —10- ki bombázás közelebbi részleteit sem ismerjük. A balaklavai és kamiesi főállomások és a fennsík védelmére, melyek vasút és jó főút által helyen­­kint egymással összeköttetvék, még folyvást új váracsok építtetnek. De az oroszok sem alusznak, s Liprandi­­nok a felső Tsernajavölgyben úgy elsánczolta magát, hogy az egyesültek a Bel­­bek elleni támadóműködésre nem is gondolhat­nak, míg Kamara az oroszok kezében van. Azon­ban a naki harczokból úgy látszik , hogy az e­­gyesültek előbb Szebasztopol déli műveinek a­­karnak birtokába jutni, s azután az orosz tábor­sereg ellen támadólag indulni — szóval, a pon­tyéi hadvezérek végzetteljesen folyvást egy oly óriási tengeri várat ostromolnak, melyet még csak be sem keríthetnek! Odesszai tudósítás írja, miszerint a Malakoff-toronynak külművei, melyek a rohamnak kitétetvék, Tottleben alezredes vezetése alatt leaknáztatnak. E földalatti művek már annyira haladtak, mikép a második védelmi vonal leaknázását is elkezdték. Osten-Sacken b­ok e munkálatokat csaknem minden nap meg­nézi, s azokkal igen meg van elégedve. Az egész második hadtest útban van Krimié , a 6. hadosz­tály már Perekopba megérkezett, a 4-dik Nikola­­jenben áll, s az 5-dik nem messze van Kievtől. Mind a csapatok tökéletes öszpontosításának ha­táridejéül ápr. 27-re van kitűzve, a tüzérségi szállításokat a beállott esőzés rendkívül gátolja. Egy más krími tudósítás szerint az orosz se­besültek és betegek száma annyira növekedik, hogy azoknak kórházbani elhelyezése többé nem lehetséges, hanem ápolás végett a telepekbe a­­datnak ki. Minden teleplakó 2—3 beteget kap ápolásra. — Szebasztopol élelemmel ellátását a legnagyobb erélylyel eszközük. Nem kevesebb mint 10,000 szekér requiráltatott, hogy az azovi­­tenger mellett fekvő Tonki vagy Genizsi nevű város raktáraiból a várba gabnát szállítsanak. A „Presse“ egy levelezője Szebasztopol előtt april 9-a estve erős földrengést érzett. O­ Orsováról írják, miszerint a törökök april 10-n Kalafátban újra megjelentek, egyelőre csak egy zászlóaljjal,czélják azonban, mint mond­ják, csak az ottani erődítmények kijavítása. Az anatóliai harc­térről azon tudósítás érkezett, miszerint az ottani sereg újraszervezése legjobb folyamatban van, és a kurdok lázadása végkép elnyomatott. Smyrnából írják ápril elejéről,miszerint minden falukban, sőt a nyílt mezőn is sütőke­­menczéket állítanak, a krími sereg számára ke­nyérsütés végett. A föld népe idén is csak gabnát vetett. — Az angolok kórháza bővíttetik, s a közel falukban fiókkórházak állíttatnak. Az utak javítására az angolok sok gondot fordítanak. Északi csatatér. Rigából ápr. 13-ról írják: A hajózás megnyitása — a tengeren — még 10—14 napig elhalad, mert a rigai öböl még tele van jéggel. Ma egy 800 főnyi baskír ezred érkezett ide, s később, ha a folyamon át lehetene menni, tovább indul a partvédelem át­vételére a porosz határ felé; a törzs Libauban lesz. Ezen ezred Orenburgból jő, mintegy 400 né­met műdet utazott, s csaknem félévig volt után. E baskíroknak igen apró lovaik vannak, fegyve­rük láncsa, puska, pisztoly és kard, vörös haj­­tókájú fehér egyenruhájuk van, s széles karamu bőrsüvegük vörös csúcscsal. — Közelebbről ide sok katonaság fog érkezni, s a város közelében 4 tábor lesz; de hogy Riga és Mitau közt elsán­­czolt tábor állíttatnék, alaptalan. — Hamburg­ból írják, miszerint Dünamünde véd- és erődít­­vényi művei múlt év óta tetemesen szaporodtak és erősíttettek; az öbölnek, melynek vég­­szélén Riga fekszik, egész kevülete spékelve van ágyukkal. A hely lövése végett közeledő ha­dihajók azon veszélynek vannak kitéve, hogy az iszapba feneklenek. Riga tehát csak száraz felől volna elfoglalható. De ez tetemes kiszállósereg nélkül nem történhetnek , az ellen az oroszok a legkiterjedtebb előintézkedéseket tévén. Kie­l­be, apr. 19-n délután az angol ha­jóhad megérkezett és ott horgonyt vetett. Áll az a következő gőzsorhajókból:­­„Nile,” (D­u­n­d­a­s admirál főparancsnok lobogójával.) „Royal George“, „Hogue“, „Caesar“, „Exmouth“ (Seymour admirál alparancsnok lobogójával) „James Watt“, „Bienheim“, „Cressy“, „Edin­burgh“, „Colossus“, „Majestic“ és „Ajax“; to­vábbá ,­, Vulture“, „Bulldog“ és „Firefly“ gőzfre­­gátokból. T­el Deborah: Történeti novella a XVII- dik századból. in. „A harmadik udvar“, melybe lépünk , nagy nehezítés ötszeg, két emeletre építve, s magas cse­­réphéjjal fedve. Homloka, mint mondom, a templomutczára néz, a földszint tizenkét áruraktára van, melyben kelet és nyugat fényűzési czikkei összehalmozvák , úgy, hogy az aranyművesek kirakásai is majdnem azon szemkápráztató hatást gyakorolják az idegen­re , mint Velenczében a Rialto-híd körüli ékszer­­boltok. Más fejdelem aligha bérbe adta volna a kal­mároknak palotája egy részét, de Rákóczy György szenvedélyes üzér és pénzszerző. Azonban észrevételek helyett haladjunk to­vább. Az utczósor első emeletében György és Zsig­­mond urfi lakik s fölöttük az országgyűlés és a ki­rályi tábla, termei vannak. A többi szárnyakon a főlovászmester, a n­e­­­mesi társulat kapitánya — vagy mint más országokban nevezik a palotaőr, — az apródok és a külső cselédség számos osztályai fészkelnek. Nekünk nincs szándékunk közölük valakivel most megismerkedni. A kaszárnya-alakú épület nehéz és ízléstelen zömével kedélyünket nyomja. A fegyverzaj , a mé­nek nyerítése, a járók-kelők zsivaja, a meghar­sanó trombita, s a katonai gyakorlatok, melyek a tág udvartér egyes pontjain folyamatban vannak, tán néhány perczig izgatnák figyelmünket, de za­vart és kirívó hatásaikkal utóbb eltompítanának. Csendesgebb, festvényiebb vagy legalább von­zóbb tekintetű helyre siessünk. Egy a fejdelem családczimerével ékített, 8 féle dombor oszlopokon nyugvó bejárat minket a ,,má­sodik udvarhoz“ vezet , mely a főépületen kívül több csinos, füjjdéli, szeszélyes alakú lakokból áll.­­ Ezek csak szép arányi összefüggésben vannak egy­mással, s mindenik külön igézetet gyakorol a szem­re, de azért az egésznek is kellemét és kifejezését emeli. " Mint szeretnék, ha májusi nap , ha virágnyi­­lás és mosolygó kék ég alatt jöttünk volna ide! Akkor megtelnék gyönyörrel lelkünk, és szánk magasztalással. Míg most, a hideg télen , képzelődésünk ele­ven színben tudja ugyan maga elé­­rajzolni a kést, melyet a fejdelmi palota ezen részében lakók a de­­rültebb évszakok alatt élvezhetnek, de lehetlen azt is észre nem vennünk, hogy az építőmesterek által, kiket Bethlen Gábor Olaszországból hozatott, több gond fordíttatok a szépségre , mint a czélirányos­­ságra. A lapos fedélzetet vastag hó borítja, s víz le­vezetésére szánt pléh csatornáik mellett sem birunk azon aggálytól megválni, hogy a beszivárgó nedv a termek gyönyörű falfestvényei­nek és drága szőnye­geinek előbbutóbb ártani fog. S a nagy függő vagy er­kélyes ablakok úgy vannak dél tájékairól zordabb­­égaljunk alá átvíve, hogy a szép palota-hölgyeket — mert „a második udvar“ leginkább ezeknek van szánva — a csípős északi szél hatásától a márvány-k­andallók festvényi lángjának és kedélyes melegének­ daczára is félte­nünk kell. Nem kárhoztathatjuk tehát­ Rákóczy György fejdelmet, hogy „a második ud­var“ hátterén két bástyaszárnyat az öszhangzás m­­egsértésével magas fedél alá vett. Bizonyosan óvak­­adásból téve, bizo­nyosan kényelmet akart azokna­k szerezni , kik ott laknak­, s kik, mindenjei szeri­nt, kiválóbb tiszte­hozzájok vezető be­­tagjaiból választott let és figyelem tárgyai; mert a járatokat a „nemesi társaság“ őrök védik. A bástyaszárnyak szeglet­eiből phantasticus a­­laku tornyok nőnek ki, légbel­i függő kioszkokat al­kotva, melyekbe hajdan a vi­rágvedrekkel és szél­­ló® tarka sátrakkal ékített la­pos fedélzetről volt a följárás ; de ezentúl már az ig­éző tájképet, mely e tündér­fészkek felé leirhatóan varázszsal mosolyg, se a meleg tavaszalkonyon a nap bibor fényénél, se a hűs nyáréjeken a teli hold ábrándos szelíd világításában, többé élvezni nem lehet, mert az uj cserépfedél óta a tornyok kicsiny raktárakká vál­toztak , s a repkény, mely a várfalak terraszáról rajok fölkúszik, most kirívó ellentétet képez, míg régen a költői hatást egészítette ki. A két bástyaszárnyat a várfalnak itt kertté a­­lakított terrásza köti egymással össze. E terrász a túlsó oldalon fokozatokban száll alá, s barac­kfákkal és szőlőtőkékkel van beültetve. A téren pedig , mely lenn meglehetős távolságra nyúlik el, a feje­delemasszony virágos kertje van. De ideje már a szabadból hajlékba vonulnunk, s minthogy a bástya kaszamátáiban kevés elbeszél­ni valót találnánk, menjünk a szőnyegzett lépcső­kön a felső emeletbe. Mindjárt az első ajtó azon kor legdúsabb és legizletesebben bútorzott terem­sorainak egyikébe vezet be. Mennyi pénzt nem áldozna a mostani nagyúr vagy delnő, hogy ily szobákban fogadhassa vendé­geit, s mennyit nem beszélne az elegáns világ ar­ról , a­mit az előcsarnoktól kezdve a boudok­ig ab­ban látott, élvezett és . . . irigyelt! Igaz, miként most e szóban r­o­k­o k­o fektii­­­ék a leirhatlan varázs, mely az érzékeket vágy­­gyal, a szemet káprázolattal tölti; mig 1638-ban , melynek végnapjain kerestük Gyula-Fehérvárt fel, a számunkra megnyilt bástyasor termei a legújabb divat ingere által hatnak a szerencsés halandókra, kik e tündérfény közt álmodják át, mint a sors ke­gyeltjei , életük napjait. Mert mi is volna itt szép álomnál egyéb az é­­let, mely a közönséges állapotú embereknek gond és munka, a szegényeknek pedig tűrés , szenvedés és megpróbáltatás ? Boldogok a gazdagok, kik­­a bőség kiapadhat­­lan szaruját a véletlentől ajándékban nyerték! És százszor boldogok főként a gazdag nők , kiknek élete, mint ősmondák szerint a Barem vize, tiszta hullámokkal és arany­fövény fölött csörg le ! ! De ne ítéljünk hamar. A külszín csalhat. S ho­vá is tévedő képzelődésünk ? Lépjünk a teremsor küszöbére vissza, s néz­zünk röpke tekintettel a bűbájos lakba. A szögletteremig — melynek szentélye el­zárva , s mysteriumai még lepel alatt vannak — legfelebb nyolcz szoba lehet, több aligha. A falakon ne keressünk bőr - vagy papírkár­­pitozást, mint most divatozik. Mindenik faloldal a­­rany vagy dúsan aranyzott szegély közé foglalt kép, m­egy egy nagy tableau történeti, alle­góriás vagy hitregei alakokkal. Hires olasz festette a velenczei vagy florenczi iskolából, kinek fresco- i képei oly magasztalásban részesültek rala, hogy a­­ közdicséret a művészetet pártoló, de a polgáriso­­­­dás határszélén lakó Bethlen Gáborig is elhatott. A terméket az akkori építészet modora szerint a mély bolthajtás övezi, rendkívül mély ablak­falak­kal, melyeknek köze, ha a nehéz selyemfüggöny le­­eresztetnék, csinos divánaival együtt egy külön díszszobácskát formálhatna, hol a delnők könnyű­­ csevegéseik számára egészen elválaszthatnák ma­­­­gukat a jelenlevő többi világtól. Óriás velenczei csilárok, vastag és sok szög­letre metszett kristály-rajzokkal függnek mindenik terem boltkúpjáról, körültánczolva a könnyű lábú H­o­r­á­k, vagy a hegy istennők karvezetése alatt a költészet kilencz tündérlánya által. Mennyi fény á­­radhat e ragyogó csilárokból a fenn lebegő bűbájos alakokra, és az alatt járókra, kik nem a művész áb­rándjainak, de az életnek köszönik szépségüket, mely amazokéval versenyez! S hogyne ? Hisz az akkori Erdély delnői, és a mostaniak is, az igézet, a hódítás minden fegyvereit mosolyaikon, szemeik­ben és sugár termetükön hordják. Vitéz amazonai a szépség hadviseletének. De megint félrecsapongás! Maradjunk a padlózatnál, melyre az ajtóból léptünk, hogy tekintetünket a díszítményeken le­geltessük. E padlózat nem négyszögben rakott, viaszos és tükörsima cser- vagy jávorfa táblákból áll, a szá­zadunkban uralkodó divat szerint. Anglia, London, ápr. 19. Az alsóház tegnap­előtti ülésében Sir G. Grey, Pakington kérdésére válaszolva kijelenté, mikép azt hiszi, hogy Russell lord még e hét folytában elutazan­­dik Bécsből s f. hó 27 vagy 28-kán érkezendik meg Angolországba. T- Bold erő ezredes kü­­lönbizottmány kineveztetését indítványozó, a se­reg- s hajóhadnál levő orvosi hivatalnokok irá­nyában eszközlendő vizsgálat végett.­­ Peel Frigyes a javaslott vizsgálatot nem tartó helyén­­levé- s kívánatosnak. Szerinte, miután a Roe­­buck-féle bizottmány az orvosi rendszer hiányait is tárgyalja, e mellett egy ugyanazon tárgyra vo­natkozó második vizsgálat anomália lenne. Ezen­­kívül ő állíthatja, mikép a kormány valóban szor­galmasan foglalkodik a szükséges újraszervezési rendszabályokkal. A ház várja be az eredményt; ha ez nem lenne kielégítő, a kormány semmi el­lenvetést sem teend teljes vizsgálat ellen. S­i­r G. Grey védelmezé a kormányt azon vád ellen, mintha félne a vizsgálattól, azonban szerinte egyszerre két vizsgálat nagyon is sok lenne a jó­ból. Szavazásra kerülvén a dolog, az indítvány 73 szavazattal 69 ellen elvettetett. Erre egy Grosvenor lord által előterjesztett bill a va­sárnapnak a fővárosban szoros megtartására vo­natkozó törvény szigorúbbá tétele iránt első ízben, a szardiniai szerződés iránti bill pedig harmadszor felolvastatott. Az a­l­s­ó­h­á­z tegnapi ülésében semmi na­gyobb érdekű tárgy sem fordult elő. Azon bili, mely a végrendelet nélkül öröklést tárgyazó skót törvénynek az angol törvénynyelv hasonlósítására vonatkozik, másodszor felolvastatott. Stafford indítványára a ház elhatározá, hogy ma szünetet tartana , mivel a tagok nagyrészint a franczia csa­párnak a Guildhallbai diadalmenetét akarják nézni. A császári vendégek a tegnapelőtti nap legnagyobb részét a wind­sori kastély belsejében s a magánparkban töltötték. Délelőtti 11 órára a nagy parkban tartandó vadászat volt hirdetve , azonban ebben csak néhány cs. s kir. udvari tisztek vettek részt. Ekközben a császár s császárné, a királynő­, eAlbert s Cambridge herczegekkel a kastély magán­parkjában sétáltak. 3 órakor a császár több küldöttségeket fogadott el, egyet a londoni községtanácstól, melynek a mai napjai meghívását saját és neje nevében ba­rátságosan elfogadta; továbbá egy üdvözlő-fel­iratot a Citybeli kereskedő­ kartól, s egy má­sikat a windsori városi hatóságoktól. E két utóbbi feliratban semmi említés nem létetett az Oroszország elleni háborúról, ellenben a City fel­iratában a következő hely fordult elő: „Ő felsége meggyőződhetik arról, m­ikép egy ily szent s jo­gos ügy létesítése az angol nép öszhangu támo­gatására találand; mikép ez semmi erőfeszítést sem kimélend s minden áldozatot örömmel ho­­zand meg, mig csak ezen háború Isten segé­lyével s vitéz szövetségesünk közreműködésével, dicsően véget érni, s tartós és becsületes békére vezetni nem fogott.“ A császár, ki ezen küldött­ségek elfogadásakor egész kísérete­i által volt környeztetve, franczia tábornoki formaruhát vi­selt, mellén a becsület-legio nagykeresztjével. Mindegyik feliratra angol nyelven néhány ba­rátságos szóval válaszolt. 4 órakor az udvar rop­pant fényes kísérettel elhagyá a kastélyt, hogy a parkban a katonai diszelgést megszemlélje. A császár Albert s Cambridge herczegekkel előre lovagoltak, a császárné a királynővel, a gyerme­kek s az udvarhölgyek négyfogatu nyilt kocsiban követték őket. A kis manoeuvre magában véve jelentéktelen volt,s mint a legtöbb diszmanoeuvre­­ek minden hiba nélkül ment végbe, Cardi­gan gróf parancsnoksága alatt; azonban a zöld élénk park látványa rendkivül nagyszerű volt. Este a kastélyban nagy lakoma volt, melyre mindkét udvar közvetlen környezetén kívül még számos főnemesek voltak meghíva, köztük C­a­r­­digan, Palmerston, Clarendon, Pan­­mu­re lordok, Hardinge algróf, Sir J. Bur­­g­o­y­n­e, W­alewski gróf nejeikkel stb. Teg­nap ment végbe a császárnak a térdszalag-rend­jelével­ feldiszíttetése. Hírszerint a császár át-, hozta magával a XVIII. Lajos s X. Károly által viselt rendjeleket.­­ A franczia kisérő­hajókról most már tudjuk, hogy semmi baleset sem történt rajtuk, azok egy része visszatért Francziaország­­ba; az „Austerlitz“ a keleti-tengerre indult, 3 más gőzös D­over­ben állomásoz további pa­rancsokat várva. Az angol üdvözlő­ hajóraj szin­tén visszatért Portsmouthba. A Guild­hall falain a következő szavakat tartalmazó nagy falragaszok voltak olvashatók : „Angolok­ szívélyes fogadásban részesítsétek királynőtök szövetségesét!“ A liverpooli, manches­teri s edinburghi község­ tanácsok szintén üdvözlő­ felratokat szavaztak meg a cs.­pár szá­mára. A franczia császári pár tegnap nem hagyta el a windsori termeket, a­­császár ál­lam­ügyekkel volt elhalmozva, a császárné egés­­ségét pedig a tengeri utazás nagyon megrongál­ta. 3 óra után a cs. vendég ünnepélyesen fel-i­ diszíttetett a térdszalag-rendjeleivel. A rendnek jelen volt lovagjai a rend öltözetében az elfoga­dási terembe mentek, míg a királynő s a herczeg az állam főméltóságai által kísértettek a trónte­rembe. Őket közvetlenül Cambridge her­czeg követé. Erre a rendnek fő fegyver-hírnöke, a szabályok értelmében felolvasta a lovagok ne­veit, kor­ rangjuk szerint. Ezek a trónteremben a nagy asztalnál foglaltak helyett, melynek élén a királynő egy állam-széken ült, jobbján egy má­sik állam-szék volt a császár számára. Mindkét oldalon a rend főpapjai állottak, a rend hírnöke s a palczárok az asztal alsó végén maradtak áll­va. Miután a kanczellár a külföldi fejedelmek beigtatásakor szokásos kivételes szabályt felol­vasta, a királynő parancsára a császár­­Albert­s Cambridge herczegek, a hírnök s pálezárok által, termeiből a rendterembe vezettetett. Minden je­len voltak, a királynőt sem véve ki, őt állva fo­gadták, ő a királynő jobbjáni trónszéken foglalt helyet. Erre a királynő cs. vendégének jelenté, hogy a rend őt lovag s társ gyanánt fölvevé, a térdelő fegyverhirnök kezeiből átvevé,a rend je­lét, s férjének segélyével azokat a császárra tévé, mig a kanczellár a kiszabatott intő-formulát fel­­olvasá. — Erre az uj lovag elfogadá a jelenvolt rendtagok üdvözleteit. A fegyver-hírnök még egyszer­­ felolvasta az összes lovagok neveit, s a királynő a császárt termeibe kisére, honnan saját termeibe vonult vissza. Estve nagy állam-lakoma volt, melyen minden meghívottak díszöltözetb­en, s a térdszalag-rend lovagjai rendi öltözetükben jelentek meg. A lakoma után, melynek végén a főkamarás Spencer lord, a franczia csa­pár egésségéért emelt poharat, nagy estély volt a királynő salonjaiban. Ma az ünnepélyek Wind­­sorból Londonba helyeztettek át. 12 órakor a császár nejével együtt, roppant néptömeg össze­­tódulása közt a Buckingham-palotába jött. 2 órakor a londoni City-n át a Guildhallba ment, a tömérdek nép által mindenütt legélénkebb lelkesüléssel fogadtatott. A Guildhall­ban a csá­szár hosszú s fontos beszédet tartott, a Franczia­­- Angolország közti szövetség mellett. 4 órakor a Hyde-parkon át a franczia követ palotá­jába ment, hogy ezt látogatással tisztelje meg, onnan a Buckingham-palotába, hol a királynő nagy lakomát adott. Erre a felségeik az Opera­­színházba mentek, hol az udvar megjelenésekor a zenekar előbb a „Partant pour la Syrie“-t, s erre az angol néphymnust játszá. Ezen alkalomra egy saját stropba igtattatott be az angol nép­­hymnusba. A kincstár kanczellárja a hírlapi bélyegre vonatkozó biliben bizottmányilag egy oly záradékot szándékozik indítványozni, mely minden belajstromozott hírlap számára 24 órai oltalmat biztosít eredeti czikkeinek utánnyoma­­tása ellen. A „Times“ Bécsből 19-ről kelt következő távirdai sürgönyt közöl: „Hír szerint Russell lord elutazását elhalasztá, míg választ nem kap azon sürgönyökre, miket tegnap Londonba kül­dött. Méltán félni lehet attól, mikép a nyugati hatalmasságok engedményekre hajlandók, hogy igy, ha csak lehet, Austria közreműködését maguk számára biztosítsák.“. Francziaország, Pár­is, april 19. A „Moniteur“ tegnap egy oly cs. rendeletet közlött, melynél fogva a fran­czia cs. institutum 5 osztályának közös évi közülése aug. 15-kén Sz. Napóleon napján leend; az 5 akadémia külön közüléseinek időpontja s rendje, a közoktatásügyi miniszer külön határo­zatánál fogva fognak szabályoztatni; az 5 aka­démia közös közülésében, minden 3-dik évben egy 100,000 franc­nyi évi értékű pályadíj fog a császár nevében odaitéltetni azon munka vagy fölfedezés számára, mit az 5 osztály az országra nézve legdicsőségesebb­­ vagy leg­­hasznosabbnak vélend; ezen pályadíj először 1856. aug. 15-én fog odaitéltetni, a legutóbbi 5 évben megjelent munkák összes szerzői közt; az

Next