Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-23 / 727. szám

White halálát sajnálva említem. 1-re menő éj­jel a francziák megtámadtak egy ellen­őrállo­­mást, melyet az oroszok a középbástya homloká­nál építettek. A működés legtökéletesebb sikerű volt, az ellenség nagy veszteséggel elűzetett s 9 kis mozsarat hagyott hátra. Szövetségeseink, az erős tűz daczára, melynek ki voltak téve, a mű birtokában maradtak, s abban erős állást foglal­tak. Másnap meghiusíták az ellenség erőlködé­seit, őket onnét újra elűzni, egy hatalmas kiro­hanást visszavertek, s az ellenségnek nagy vsz­­teséget okoztak. A franczia csapatok fénysen viselték magukat. Fogadja stb. R­a g­­­a­n.“ A veszteség e jegyzék szerint ápr. 30-tól máj. 3-ig: elesett 3 tiszt, 1 altiszt, és 6 közember, megsebesült 5 altiszt és 32 közember. Kamicsi máj. 7-diki közlés szerint, a Keres felé kiküldött expeditio visszahivatott. A csapa­tok, melyek azt képezték, az említett napon száll­tak partra. Ez expeditio parancsnoka d’ A­u­te­rn­a­r r­e­tnok volt. Északi csatatér. Az „Indép, bergér­nek táviratilag jelentik Hamburgból, miszerint két hajón kívül az egész angol hajóhad elhagyta Faresundot, hogy a bothniai (?) tengeröbölbe előnyomuljon. Anglia, Lon­don, máj. 19. A felsőház tegnapi ülésében Grey lord jelente, mikép az alsóház­nak Milner Gibson indítványát hétfőn kelletvén tárgyalnia, ő saját indítványát jövő péntekre ha­­lasztandja.­­— Panmure lord a hadsereg igaz­­atásának kérdésére hiva fel a ház figyelmét e zen alkalmat arra használta fel, mikép emléke­zetbe hozza ama nagyszerű látványt, mit tegnap reggel az érdemjeleknek a királynő által azon katonák közti kiosztatása nyújtott, kik a koroná­­s hónukért onták vérüket. Szónok reméli, hogy a királynő részéről­ ezen megtisztelés felélesztendő a fiatal katonák bátorságát, s őket arra ösztön­­zendik, hogy elődeik példáját kövessék. Erre a nemes lord kifejté ama módosításokat, miket a kormány a sereg igazgatásába behozni szándé­kozik. Ezen módosításokat Palmerston lord már előbb előadó. E szerint a tüzérségi nagymester­ség s az egész tüzérségi tanács el fog töröltetni, melynek igazgatása a főparancsnokra fog átru­háztatok A mi a sereg polgári korm­ányszakát il­leti, ez egészen a hadügy­ministerre fog átruház­­­tatni, ki legfelsőbb s felelős hatalommal birand, s a kormányszak budgetét előterjesztendő. Lesz egy tüzérségi felügyelő, Sir J. Burgoyne, s egy tüzérségi s anyagszeri igazgató, Sir H. Ross. A Ellenborough s Grey lordok némely ész­revételeket tettek, a hadügyi titkár által tett in­tézkedések iránt, azonban részletekbe nem bo­csátkoztak , mivel egyedül az idő fogja bebizo­nyíthatni, ha vájjon ezen módosítások valóban javítások-e. Az alsóház tegnapi ülésében Peel a külföldi légió tárgyában interpelláltatván, kije­lenté, mikép 3—4000 ember soroztatott be, s mi­­kép az ujonczozás sikeréből remélhető, hogy a légió létszáma 10,000 főre fog fölmenni. Helgo­land­ és Sharncliffeben tartalékok alakíttattak ezen csapatok számára. — Er­c­h a lord kérdést tevén az iránt, hogy mikor szándékozik a kor­mány katonai érdemrendet állítni fel a csatatéren tett szolgálatokért, Palmerston lord azt vá­­laszolá, mikép ez tüstént meg fog történni, mi­helyt a kormány értesíttetni fogott arról, hogy minő arányban adatnak meg ezen rendek. — Ugyanő French kérdésére kijelenté, mikép még most nem adhat végleges választ Dundonald lord tervei tárgyában. — Fergus a ház figyel­mét ama vádakra hivá fel, miket Layard Christie kapitány, a balaklavai kikötő parancsnoka ellen hozott fel, ki aggkoránál fogva nem lett volna képes hivatalát betölteni. Kérdé, ha várjon Layard nem kapott-e leveleket a kapitány rokonaitól, s hogy mit válaszolt azokra.­­ Layard igen he­vesen panaszt emelt az iránt, mikép egy ily cse­kély fontosságú kérdés hozatik fel ama fontosabb érdekek daczára, mik a ház perczeit igénybe ve­szik. Christie kapitányt illetőleg szónok azt ál­lító, mikép midőn azt Balaklavában látta, az szinte 70 évesnek látszott lenni, és az ő véle­ménye szerint nem volt alkalmas ama szolgálatra, melylyel megbizatott.Ő kapott egy levelet Christie kapitány testvérétől, melyben a kapitány életkorá­­ról a közlés helyreigazíttatott, de ezen levél nem igen illedelmes modorban lévén szerkesztve, ő arra nem válaszolt. Tagadó, mintha ő a kapitány ellen oly vádakat hozott volna fel,melyek Grahamet arra indíthatók, hogy alárendeltjét haditörvényszék elé állíttassa, s ennélfogva az érdemes baronetre hárító azon vádat, mikép a kapitány halálát elő­idézte. P­aki­n­g­to­n védelmezé Graham-et, és sajnálta, hogy Layard nagyon könnyelmű s heves volt vádolásaiban. Bright azt hive, hogy a ház­nak mindegyik tagja ugyanazt tette volna, mit Layard tett. Graham kijelente, mikép ő na­gyon fájlalja ezen ügyet, s fél tőle, hogy szerfö­lött engedett a közrajongás nyomásának, midőn vizsgálatot rendelt meg Christie kapitány maga­viselete iránt, Layard leleplezései után. Most azt hiszi, hogy ezen rendszabály, s a parl­amentben ezen vitéz tiszt irányában tett nyilatkozatok tör­ték meg ennek szívét, s okozták halálát. Reméli, hogy ezen tanulság nem fog elveszni, s hogy jö­vőben a panaszok nagyobb óvatossággal fognak előadatni. Roebuck azt állítá, mikép ha Christie kapitány burában halt meg, ez csupán a Graham által irányában tett intézkedések, nem pedig La­yard eljárása következtében történhetett. Ber­keley admirál azt állító, mikép az elhunyt min­den tekintetben derék­számító-kapitány volt,s nem 70, hanem inkább csak 45 évesnek néze­tt ki. Otway, miután Layard mellett némely észrevé­teleket tett, kérdé, hogy minő körülmények közt történt a Krimbe küldetett mintegy 300 lengyel felfegyvereztetése s felszereltetése. Palmers­ton lord szerint, a dolog így áll : Számos len­gyel s orosz hadifoglyok azon óhajtásukat fejez­ték ki, mikép egy Czartom­ski­ng alatt alakítandó lengyel légióba beléphessenek, mely Angolország költségén szereltetik föl s szállíttatik el, de török szolgálatba vétetik föl, s oly nevet visel, mely semmi határozott nemzetiséget sem jelöl ki. Zász­lóján a keresztet s félholdat hordja. Ama hadi­foglyokhoz számos lengyel emigránsok is csatla­koztak. Alkalmaztatásuk helye s módja kizárólag a portától függ. Az ülés többi részét a skót nép­­­nevelési bilm­ek hosszas tárgyalása tölte be.­­ Végre a bizottmányi tárgyalás elfogadtatott, azonban az idő későre haladván, csak pr­o fo­r­­­m­a eszközöktetett. A ,,Times“-nak Bécsből 19-ről távirják : „A dolgok megváltoztak. Újabb austriai javasla­tok küldettek hihetőleg tegnap London - Páriá­ba. Mint mondják, Austria tettleg támogatandja a nyugati hatalmasságokat, ha ezen javaslatok azok által elfogadtatnának, ellenben Oroszország által elvettetnének.“ Manchesterben a közigazgatási reform végetti ottani fiók­egylet bizottmánya körlevelet adott ki, s nagyszerű meetinget hirdetett. Az ,,Advertiser“ párisi levelezője szerint, több követek megbotránkoztak volna azon, hogy Napóleon császár a „Moniteur“ által közzétett lengyel feliratban „Europa legfőbb oltalmazójá­­­nak neveztetik. Erre a franczia kabinet meg­­jegyzi, mikép­p nem felelős azon czímekért, mi­ket a lengyelek lelkesülése ad a császárnak. Öt Spitheadban állomásozó 60 ágyús talp­hajó tegnapelőtt parancsot kapott, néhány nap alatt készen lenni a tengerre indulásra. Úgy látszik, e hajók arra vannak szánva, hogy Mar­­seilleből az új franczia erősbítési sereget Krimbe szállítni segítsék. A „Malacca“ s „Gor­don“ hajók, 6 ágyú­naszáddal s 200 tüzérrel tegnap Konstantinápolyba indultak. Szinte bizonyosnak lehet tartani, hogy L­a­­­yard az alsóházban indítványával meg fog buk­ni A conservativ tagok nagy többsége elhatározó, hogy ellene fog szavazni. A „Herald“ megerősíti ezen közlést, s ennek okául azt hozza fel, mikép Layard nem akarta barátjai tanácsát követni.­­ Ugyanis indítványát oda kellett volna módosítnia, mikép a főbaj az alkalmas egyének meg nem vá­lasztásában áll. E helyett azonban ő egy semmit sem jelentő demokratikus fecsegést csempészett be, mi azt bizonyítja, mikép­­pen nem az a czélja, hogy a kabinetet megbuktassa. Ha azon egypár száz conservatív szavazatokhoz, miket a „Herald“ szerint eljátszott, hozzá számítjuk a whigeket, kik őt a kormánynak feláldozandják, megvere­­tése bizonyossá lesz, úgy­ látszik, hogy­ Pélissier nem tudta, mikép nők s gyermekek is voltak a barlangban, s hogy (ak­kor ezredes volt) csupán ezen kegyetlen tett ál­tal mentheté meg ezredét. Általában Pélissier a seregnél elég népszerűséggel bir.“ Eszterházy László Bálint gróf franczia dandár-tábornok, a jelen sz.-pétervári austriai követ nagybátyja, keleten dandár-parancsnokká neveztetett ki. Németország* Berlin, május 19. Ma déli 12 órakor ment véghez a charlottenburgi kir. kastély kápolnájá­ban Lujza hgnőnek a porosz herczeg ő kir. fensége leányának ünnepélyes confirmatiója s igy az evangelica egyház tagjává felavatása. Az ün­nepi szertartáson király és királyné ő felségeik, a fenséges szülők, a kir. ház Berlinben lévő minden tagjai, valamint az egész udvar jelenvalának. A felavató pap volt fő udv. pap és consistorialis tanácsos Thielen. (Luiza hgnő mint írják , a nyár folytában a badeni régens herczeggel eljegyeztet­ni fog.) Francziaország. P­á­r­i­s, máj. 19. Ma a „Moniteur“ egy oly CB. rendeletet közöl, melynél fogva a művészeti nemzetközi esküdtszék tagjainak száma 42-ről 62-re emeltetik, az összes új tagokat a külföldi kormányok vagy bizottmányok nevezendik ki, a fölvétetett műkiállítók számához aránylag. Továbbá jelenti, mikép­es, rendeletnél fogva Le­fuel a császár építészévé neveztetett ki. Az „Indep beige“ levelezője szerint ma azt állíták, mikép Canrobert tábornok nem akarja elfogadni a hadügyminiszer által reá ruháztatott hadtest-parancsnokságot, a lemondott főparancs­nok határozottan azt akarja, hogy saját szerepe ezentúl egyszerű hadosztály-parancsnokságra szoríttassék. Azt is állítják, hogy Canrobert tá­bornok válasza a ministeri tanács elé terjesztetett. Azon személyek, kik Canrobert took lemondását annak tulajdonítják, mikép­p az általános had­működési rendszer iránt nem volt egy vélemény­­­ben a kormánynyal, hozzáteszik, mikép a császár s Vaillant tábornagy közt megállapíttatott új hadjárati terv Fané tüzér-kapitány s a csá­szár szolgálattevő tisztje által vitetett keletre, s mikép ezen tiszt s az ex-főparancsnok közt tör­téntek ama nyilatkozatok, mik ez utóbbinak le­mondását vonták maguk után. Egy franczia lap P­é­­­i­s­s­i­e­r tábornok­­ a krimi sereg új főparancsnokáról következő élet­rajzi adatokat közöl: ,,P­é­­­i­s­s­i­e­r, ki még csak 44 éves, számos évek előtt azért küldetett Afri­­­kába, mivel Párisban kicsapongó életet folytatott, és sok adósságot csinált. Afrikában egy zephyr­­zászlóalj parancsnokságával bizatott meg. Ezen zephyrek nagyrészint korhely nap­topokból álla­nak, s a többi csapatokbeli katonákat bünte­tésből szokták közéjök sorozni. Pélissier Afriká­ban nagy bátorság, sőt mondhatni nagy vakme­rőség által tünteté ki magát, s csakhamar el tudó feledtetni párisi életmódját. Itt csak egy példát hozunk fel vakmerő magaviseletére. Parancsot kapott egy az arabok által védett sánczot elfog­lalni. Az arabok jól védték magukat, s a megtá­madók közöl senkinek sem sikerült annak belse­jébe behatni. Mit tett Pélissier? Zephyrjes közel háromhoz így szólt: „Jetez moi á travers, m­es hommes me suivrent alors.“ (Vessetek át engem, ekkor embereim követni fognak.) Így történt. — Három ember átvete őt a kőfalon. Pélissier egy ideig egyedül maradt ott, s 3—4 sebet kapott; azonban elérte czélját, mivel katonái utána men­tek, s a sánczot elfoglalták. Pélissier volt ama franczia hadtest parancsnoka is, mely 1846-ban számos arabokat — köztük nőket s gyermekeket is — egy barlangban megfalni hagyott. Ezen esemény akkor nagy botrányt okozott, azonban Oroszország. (Gróf N­esselrode körsürgönyének vége.) A 3-dik czikk által a feketetengerparti két fiatal másság egymást kölcsönösen kötelezné, hogy e tengeren mindenikük csak négy sorhajót, négy fregátot s megfelelő számú könnyű járművet és fegyverzetlen szállítóhajót tartana. A 4. czikk megerősíti a tengerszorosok elzárásának régi rend­szabályát, az alábbi czikkekben kijelölt kivételek fenntartásával. — Az 5. czikk a szerződő hatalmak mindenikének, melyeknek telepeik a feketetenger­nél nincsenek, fenntartja azon jogot, bizonyos szá­mú, a két parthatalmasság mindenike által ott tar­tott tengeri haderő feleszámának megfelelő hajókat oda beküldhetni. A 6. sz. kiköti, hogy azon szer­ződő hatalmak sorhajóinak száma, melyeknek tele­peik a feketetengernél nincsenek, egyszerre négy­nél többre Konstantinápoly előtt a két tengerszoros közti uton, ne mehessen. A 7. czikk fenntartja a szultán számára azon jogot, az átmeneteit szövet­ségesei minden tengeri haderői előtt megnyithatni, azon esetben, ha megtámadástól fenyegettetnék. A 8. czikk által a két pártállam kötelezné magát a feketetengernél fekvő minden kikötőkben azon consulságokat megengedni, melyeknek alapítását a többi magas szerződő felek hasznosnak ítélnék. A 9. czikk az azon tartományok lakosainak adandó am­­neetiát illeti, melyek a háború színhelyei voltak. A 10. czikk által a viszonyok Oroszország és Szardinia közt ismét azon lábra állíttatnának, mint a háború­­üzenet előtt voltak. — E terv felolvasása után az orosz teljhatalmazottak fenntarták maguknak, a nélkül hogy a 3—10 czikkek vitatásába bocsátkoz­nának, a megoldás javaslott módja fölött a legkö­zelebbi értekezletben nyilatkozni. A Bécs és Sz. Pétervár közt létező távirdai közlekedés gyorsasága megengedte, hogy hayorcsak ott az ápr. 19-ei értekezletben szerkesztett javaslatokat tüstént a császári kabinet tudomására juttassa.­­ Azok első pillanatra lényegesen különböztek azon igen figye­lemreméltó meghatározástól, melyet lord John Russell mart. 26-án azon feladat megoldásának szabályául felállított, mely a jelen tanácskozás tár­gyát képezte. Közöltük itt a VI. jegyzőkönyv szö­vegében idézett szavait a nagybritanniai teljhatal­­mazotttnak : „Míg lord John Russell a tárgyalás elején hy Gorcsakoff által tett nyilatkozatra emlékeztetett, miszerint ő semmi, Oroszország be­csületével össze nem­ férő feltételbe nem egyezen­­dik, megállapító, hogy Anglia és szövetségesei sze­mében a legjobb és egyedül megengedhető felté­telek azok fognának lenni, melyek Oroszország be­csületének leginkább megfelelvén , egyszersmind elegendők lennének Európa biztonságára s oly bo­nyodalmak visszatérésének meggátlására, melyek bevégzéséről most van szó.“ Ezen a mart. 26-ki értekezletben formaszerint kimondott nyilatkozat után lord John Russell nem csodálkozhatik, ha az ápr. 19-én tett javaslatokat a császári kabinet a legjobbak és egyedül megengedhe­tő­k­n­e­k — hogy az angol teljhatalmazott kifeje­zésével éljünk — nem tekintette. Valóban, a hajók számának a feketetengeren meghatározása , míg a tengeri haderők a középtengeren korlátozás és ellen­őrség nélkül maradnak; Franczia-­s Angolország előtt a Dardanellák és Bosporus tengerszorosainak meg­nyitása, míg azok az orosz lobogó elől elzárva ma­radnának ; végre idegen consulok kinevezésének kikötőinkbe kikötése, a nélkül hogy a császári kor­mánynak szabadságában állana azoktól az exequa­­turt megtagadni, azon joghoz hasonlag, melylyel Franczia- s Angolország a hatalmuk alatti terüle­teken bírnak, — ezek valóban nem oly feltételek voltak, melyek Európának egy szilárd és tartós béke jótéteményét biztosítják. Mert a szerződvény­­nek kölcsönösen becsületesnek kell lenni, hogy az államok közt tartós lehessen. Különben nem béke köttetik, hanem csak fegyvernyugvás aláírása tör­ténik. Ezen teljes valódiságuk szerint méltányolt megfontolások teljes bizonyságul szolgálandnak ar­ra nézve, miszerint az Angol-­s Francziaország teljhatalmazottjai’által őszintén előterjesztett com­­binatiók [Európa békéjére nézve kevésbbé biz­tos kezességet) nyújtanának, mint azon terv , melynek alapját az Istenben boldogult császár meg­­­állapította. Az a feketetengert szabadon minden nemzetek lobogóinak megnyitotta. Ez által a török birodalom elzártságának véget vetett és elmellőzte azon aggodalmat, mit a feketetengeri két partállam tengeri haderőinek egyenlőtlensége a külföldben gerjesztett. -- A feketetenger megszűnvén zárt tenger lenni, az által­a felügyelet és szemmeltar­tásnak minden nemzetek számára megnyitott terü­letévé lett. Azzal pedig eltűnt azon vélt veszélyteli félelem, melynek a török birodalom fővárosa ten­geri telepeink szomszédsága következtében ki len­­­ne téve. Szóval ezen, egyszersmind a jövőbe tekin­­­tő és önhaszonnélküli politika által készített terv egyfelől Európának állandó biztonsági garanciát nyújtott, másfelől Oroszország méltóságát legke­­vésbbé sem sértette volna. Oroszország maga részé­ről egyenlő joggal nyerte volna meg a maga lobo­gója számára a Bosporus és Dardanellák megnyitá­sát. E terv elfogadásával mindkét részről azon tö­­­kéletes kölcsönösség érdeme éretett volna el, mely a nemzetközi viszonyok alapját képezi, az igazsá­gosság változhatlan elve , melyet minden országok becsületérzete tisztel és jóváhagy. E meggyőződés­től áthatva felséges urunk képviselőinek azon pa­­­rancsot ismétlé , hogy e terv létesítéséhez tartsák magukat, a mint az az Istenben boldogult császár kormánya alatt annak utasításai által kijelöltetett. A távirdai közlekedés e parancs közlésének hihetlen gyorsaságot adott. Ekkér a Bécsben ápril 19-én e­­­lőterjesztett, és Sz. Pétervártt ápr. 20-án megvizs­gált javaslatot Oroszország teljhatalmazottjai a 21- diki értekezletben elutasították. Miután e köteles­ségüket , udvaruk meghagyásához képest, teljesí­tették, ugyanazon ülésben egy, utasításaikhoz ké­pest a tengerszorulatok megnyitásának és a fekete­­tengeri szabad hajózásnak elvére alapított tervet terjesztettek elő. E terv támogatására felolvastak : 1) egy emlékiratot, melyet azon czélból szerkesz­tettek , hogy a császári kabinet által az európai súlyegyen fenntartásának általános érdekében ja­­v­aslott combinatio előnyeit kifejtsék ; 2) egy elő­­terjesztvényt, mely azon czikkek sorát tartalmazó, melyek e tervnek szerződési alakba átváltoztatásá­ra voltak szánva. Oroszország teljhatalmazottjainak kivonatára e két okmány a XII-dik jegyzőkönyv­höz mellékeltetett. Mivel azok minden barátságos hatalmak szemében azon fáradozások őszinteségét és kitartását bizonyítják, melyeket a császári kabinet a békemír Oroszország méltóságával megférő min­den eszközökkeli létesítésének szentelni meg nem szűnt, azért szükségesnek tartottuk ez okmányokat e sürgönyhöz mellékelni, hogy igy a tényeknek , melyekről az számot ad , közlése tökéletes legyen. Sajnálattal teszszük hozzá , mikép a teljhatalma­­zottaink által arra fordított fáradozásoknak, e terv­nek , melynek előterjesztésével megbízattak, elfo­gadását kieszközölni, nem sikerült legyőzni azon akadályokat, melyekbe e terv kivitele ütközött. Az, első ellenvetést a török teljhatalmazott emelte. Ez kijelenté , mikép neki utasításai meghagyják a ten­­­gerszorosok elzárása elvének fenntartását; hogy a fényes porta ez elvet minden időben függetlensége biztosítékának tekintette, s hogy annak tisztelet­­­ben tartásához ragaszkodik, fenntartva némely ki­köthető kivételeket. Franczia é­s Angolország telj­­­hatalmazottjai az orosz ellenterv vitatását megta­gadták, mivel az az ő utasításaikkal egészen ellen­kező alapon nyugszik. Ennek következtében kije­lentették, mikép nincsenek fölhatalmazva e terv részleteinek tárgyalásába bocsátkozásra. Végül nyil­vánítók , hogy utasításaikat ki­mentetteknek tekin­tik. Austriai külügyminiszer úr erősítvén , mikép udvarának mi sem fekszik inkább szívén, mint a bé­ke helyreállításához járulni, sajnálatát fejezi ki, hogy Oroszország által a feketeteger megnyitásá­nak elvét látja javasoltatni, holott a többi hatal­masságok egyetértőleg az ellenkező elvet tartják Európa nyugalmára nézve szükségesnek. Ő azonban a megoldás különböző módozatait nem tartja kime­­rítetteknek, s különösen Austria feladatának tekin­ti a közeledés módjainak keresésével foglalkozni. Azért reméli , hogy az értekezlet újra összeülend , mihelyt a tagok valamelyike új javaslatokat kívánna előterjeszteni. A mart. 21-diki ülés utáni napon lord John Russell elhagyta Bécset, Londonba vissza­térendő. Elutazása az értekezleti munkálatoknak vé­gét nem szakította. Oroszország teljhatalmazottjainak kivonatára az tanácskozásait ápr. 26-n újra folytató Azok utasításai, felhatalmazván őket a császári ka­binet egyezését adni a tengerszorosok megnyitásá­hoz, mint az általános pacificatiora jutás módjához azon eszméből indultak ki, miszerint egy ily szel­lemben tervezett combinatióhoz , hogy végrehajtó erejű legyen, a portának, mint a tengerszorosokat érintő területek souverainjének előleges beleegye­­zése szükséges. A török telj­hatalmazott által a 21- diki ülésben adott nyilatkozat ez esetlegnek véget vetett. Ezentúl az orosz teljhatalmazottaknak csak az maradt hátra, teljhatalmaik kiterjesztését hasz­nálni, hogy Oroszország egyenes érdekeivel ösz­­hangzó új megoldásra lehessen eljutni. A császári kabinet, mint már mondok, eleitől fogva kész lett volna, a­nélkül, hogy az 1841-diki szerződés revisióját előidézné, annak kötvényeit megújítani. Csak hogy a rendelkezésére álló alku­dozási eszközöket kimerítse, kivánt a londoni és párisi kabinetek szándékainak megfelelni, javasol­ván azoknak a feketengeri hajózásnak minden nem­zetek lobogói számára megnyitását. Vonakodásuk a kibékülés ez ösvényére lépni, a császári kabinetet egészen fölmenté az ahhoz ragaszkodástól. — Tá­vol attól, a mi nézetünk szerint több mint egy ind­ok egyesült a tengerszorosok elzárásának elve mel­lett, melyről lemondásba mi beleegyeztünk, nem a 4012 Spanyolország, Madrid. Máj. 18-tól kelt távirdai sürgöny szerint, a cortes-gyűlés 17 -kén megszavazó a 7-dik alkotmány­alapot, melynél fogva a kor­mány felhatalmaztatik arra, hogy kivételes kö­rülmények közt az egész országban, vagy annak csupán egy részében ideiglenesen felfüggeszt­hesse a 4-dik alkotmány­alap által kiköttetett biztosítékokat, mint a lakás sérthetlenségét, az egyéni szabadságot stb. Az angol kormány helybenhagyd H o­w­d­e­n­fordnak a sevillai ügybeni magaviseletét.

Next