Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)
1855-05-23 / 727. szám
JPest, Szerda. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI Szerkesztői iroda van : Országút, 6. sz. a. (Ernewalderház) 2 -ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Here János könyvnyomdájában (Országút, Krnevalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandó^ Előfizetési felhívás. Az előfizetés évnegyedre : Helyben : 4 pft. Vidékre :5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút Kunevalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 16- ki legf. határozata által gróf Bédi Györgyöt az erdélyi cs. k. orsz. pénzügyigazgatóság alelnökét e hatóság elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. F. hó 15-én 7784 sz. a. kelt igazságügyminiszeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni orsz. főtörvszéki kerületben Kuba János Szakolczán kineveztetett. A nagyváradi cs. kir országos pénzügyigazgatósági osztály Weszerle István cs. kir. pénzügyi fogalmazói gyakornokot végleges, továbbá Sember a Károly cs. kir. délkeleti vaspálya-igazgatósági fogalmazói segédet ideiglenes III osztályú pénzügyi fogalmazóvá kinevezte. A nagyváradi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály a nagyváradi cs. kir. kerületi pénztárnál ürességben levő tiszti állomásra Till Antal pénzügyőrségi felügyelőt kinevezte. A nagyváradi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály a makói cs. kir adóhivatalnáli II. oszt. ideiglenes ellenőrállomásra Bürgermeister Ferencz borosjenői adóhivatali tisztet kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, máj. 23. A keleti ügy és Austria. II. A két első biztosítéki pontra nézve, a bécsi értekezleten az egyetértés megtörtént, amit leginkább Austria következetes és legális magatartásának lehet köszönni. Ennek fontossága annál szembetűnőbb, ha meggondoljuk, hogy kivált az első ponttal az orosz császári udvarnak csaknem egy század óta a porta irányában követett, lehet mondani traditionális politikája szoros kapcsolatban állott, mi nem csak lényeges változást szenvedett, de minden az által kivívott előnyökről és nyereményekről is lemondani kellett, oly áldozat, melynek az orosz udvar által bizonyosan érzett becse és fontossága Austria érdemét tetemesen növeli. Mi a 3-ik pontot illeti, ismételjük : Austria e részben ragaszkodott a maga meggyőződése szerinti leghelyesebb, gyakorlati, tehát a végrehajtást megengedő s igy a közös czélra eljutást lehetségessé tevő nézethez, mi bár saját és a közbirodalom érdeke által igényelve s igy teljesen igazolva volt, de amiben egyszersmind az európai és német érdek egyesítését is szeme előtt tartá, s korántsem csak specificus austriai érdekből indult ki. Ez a harmadik főszempont, melyből ez ügy megítélendő. Austria korántsem mint közbenjáró a nyugatiak és az orosz udvar között járt el ez ügyben, de saját önálló nézetével lépett fel, mi iránt előbb szövetségeseivel akart egyetértésre jőni. Ha már a nyugatiak Austria felfogását magukévá tenni nem akarják,ha ebben netalán külön specificus franczia és angol érdekhajhászás által gátoltatnak, abban saját szabad határozatukat és tetszésüket követik, s mennek azon az útón, mit maguknak a czélhoz jutás végett kijelölni jónak látnak, de nem követelhetik, hogy Austria hordozza a súlyát azon háborúnak, mit ők kezdettek s roszul intéztek el, és amiben részvevést a december 2-ai szerződés értelmében, Austria magának fenntartotta. A dolognak ily fordulása s ebből származó helyzet által Austria állása a nyugati udvarok irányában nem változott, valamint a december 2-ki szerződésben elvállalt kötelezettsége is semmi csonkítást sem szenvedett.S ez a negyedik főszempont, melyből ez ügy tekintendő. A december 2-ai szerződés teljes erejében fennáll, azt teljesítni Austria legkevésbbé sem vonakodik, de épen abból kifolyólag magának kell megítélni a bekövetkezését azon esetnek, mely a háborúban tettleg részvevését föltételezi. Midőn Austria e tekintetben a 3-ik pont értelmezését saját szabad fölfogása szerint téve, s azt az oroszszal külön alkudozásba bocsátkozást tiltó decembe 2-ki szerződés folytán előbb a nyugatiak elé terjeszté, épen oly egyenes, mint leyális után járt, s maga jogával élt a szövetségesei irányában tartozó kötelezettségének megsértése nélkül. Világos ez előadásból, mikép egyedül csak a nyugatiaktól függ a bécsi udvarrali had közösség esetét előidézni, a december 2-ai szerződést megtámadó kötés érvényére emelni, s így Austriának a háborúban részvétét eszközölni. Az Austria feltételének általuk elfogadása következtében annak közösen az orosz udvar elé kellene terjesztetni, mi legott vagy a közös békét, vagy Austriának a csatatérre lépését eredményezné, mely ezen esetben nem késnék maga fegyverének bizonyosan döntő súlyát a nyugatiakkal közös érdek és kívánat elérésére a had mérlegébe vetni. Elvitázhatlan igazság azért, mikép Austria a magára vállalt kötelezettséget épen oly szorosan mint lelkiismeretesen megtartotta és a december 2-ai szerződés köréből ki nem lépett. Austriának e magaviselete a bécsi értekezleten teljes méltánylásra talált, az ott jelen volt európai főrangú diplomaták azt általánosan helyeselték, s a franczia külügyministernek kilépése, lord Russellnek a parliamentben folyvást és állhatatosan a béke helyreállítására törekvése fényes igazolásai az austriai politika őszinte lojalitásának. Nem Austria változott, a nyugati udvarok tértek azon útra, hol amaz őket követni magát nem kötelezte. Mi Poroszországot illeti, ennek állása a keleti ügyben úgy a nyugatiak és Austria, mint Oroszország irányában lényegesen különböző, mi ötödik főszempont, melyet e kérdésben magunk előtt kell tartani. A két német főudvar közötti sajnos különbségnek lehet egy részben tulajdonítni, hogy a német szövetségi udvarok Austria politikáját úgy, mint azt méltán igénybe venni lehetett volna, nem gyámolították. Poroszország ugyan a keleti kérdésben fennforgó s európai érvényre emelt elveket, mint szintén a négy biztosítéki pontot is általánosan elismerte, de a végrehajtásra nézve szilárd és határozott magatartása nem volt, s e részben semmi kötelezettséget magára nem vállalt, általában a neutralitás köréből kilépni nem akart, s így eltért Austriától, mely maga eljárásának biztos alapot és tisztán kijelölt kiindulási vonalat tűzött ki. Poroszország említett határozatlan politikája tagadhatlanul a keleti kérdésnek kivánt czélrajutását nem kis mértékben hátráltatta, mit annál inkább lehet sajnálni, midőn a bécsi csász udvar eljárása az európai mint szintén a német érdekek képviselésével és óvásával lényegesen öszszefüggött, és Poroszország kötelezettsége Austriának a nehéz munka előmozdítására segédkezet nyújtani, e kettős érdek tekintetéből foly és háramlik reá. De legyen szabad remélni, mikép nincs messze az időpont, hogy a két német főudvarnak a keleti ügyben elszigeteltsége nem sokáig tart, s valamint a berlini kabinet ugy a német szövetségnek is teljes egyetértése fogja Austria loyális és czélra vezető felfogását gyámolítai s az eltérő nézetekből, mint különvált érdekekből eredő particularismus helyébe az összes német hatalom döntő és keletnek mint nyugatnak egyaránt imponáló egységes közös akarata fog lépni. Austriának a béke helyreállítására törekvő politikájára semmi külső okok sem gyakoroltak befolyást, nem volt és nincs e csász udvarnak oka se a porosz semlegességtől se pedig a német szövetség segítségének netalán megtagadásától tartani , s maga cselekvésében e körülményből merített indokokra támaszkodni, s annak kitűzött legális czélja, s Európa mint Németország érdekétől feltételezett egész eljárásai mint eddig közhelyesléssel találkoztak , úgy a nagy munka végrehajtásában, a nehéz bonyolódás kiegyenlítésében kivánt siker nélkül bizonyosan nem maradandóak. Austriai birodalom, Bécs, máj. 22. Az „Oest. Corr.“ következő czikket hoz: „A franczia császári külügyi és a britanniai királyi gyarmatügyi ministerek Bécsből elutazásakor azon reményünket fejezők ki, miszerint ezen államférfiak az értekezletekben előkészített békeművet magas kormányaiknál szóbeli jelentéseik által lényegesen előmozdítandják. Azóta azonban Drouy de Lhuys úr, —ki nem csak souverainjének különös bizalmát bírta, hanem az angol kabinet ez ügybeni szándékairól is pontos előértesülést nyert — magas állásáról lelépett, s egyrészt ezen közbejött eseménynek tulajdonítandó, hogy Austria javaslatai a 3-dik pont keresztülvitelét illetőleg eddig óhajtott elintéztetés alá nem jutottak. E czélt tovább követve a cs. k. kormány most közvetlenül mind abritanniai királyi, mind a franczia császári kormányhoz intézett iratokban előadó és kifejté az egyesült udvarok elé általa terjesztett javaslatok czélját, terjedelmét és hatását. Ezen, a december 2-diki szerződvény értelme és jelentésének, valamint az ugyanazon hó 28-kai aide-mémoire határozványainak tökéletesen megfelelő javaslat a török birodalomnak a tenger felől is, az orosz túlsúlynak a feketetengeren mellőzésével, biztosítását eszközölné. Mi azért szilárdan ragaszkodunk azon reményhez, mikép azt Franczia és Angolország kormányai, valamint azon józan és becsületes vélemény, mely mindkét országban a békének szilárd, a jövőt biztosító alapon megkötésére törekszik, elfogadhatónak találandják, s a fölött a közös alkudozások folytattathatnak. Miután a fegyverbecsületnek minden részről elég létetett , miután a tények eléggé constatírozták azon üdvös tanulságot, hogy a keleti viszonyok csak minden érdekelt hatalmaknak egymás közt és a fényes portávak egyetértése által rendeztethetnek, élénken át vagyunk hatva azon meggyőződéstől, hogy azon kormányok, melyek a czélokra nézve már megegyeztek, az eszközök választására nézve egymáshoz oly közel állanak, a barátságos javaslatokat nem fogják visszautasítani , hanem örömmel nyújtandják kezüket, hogy ismét közös erőlködés által e világrésznek egy tartós béke áldásai megszereztessenek, oly békééi, mely egy oly jelentékeny és fontos birodalmat, mint a török , az európai államtársaság minden előnyeinek részesévé tesz, s az által az ott netán jövőben bekövetkező politikai bonyodalmakat a békés , közös kiegyenlítés ösvényére utasítja. A futárok, kik a cs. k. kormány illető sürgönyeit London és Párisba viszik, tegnap indultak el.“ Főherczeg Albert ő cs. k. fensége, az aserni hős dicsőségteljes fia, ma Aspernbe elutazott, ogy jelen legyen az ama csatában elhulltak emlékünnepén.— Hadsereg-főparancsnok lovassági tábornok gr. Schik Lemberget ismét elhagyta, hogy további csapatszemléket tartson. — A porosz k. követ az itteni udvarnál gr. Arnim tegnap hosszabb tanácskozmányt tartott külügyminister gr. Bullal. — Gorcsakoff hgaz orosz követ egésségi állapota javuló félben van. — A cs. k. követ a toscanai udvarnál. Hügel tegnap Florenczből ide érkezett. A „Mittelch. Z.“ tudni akarja, hogy napokban egy új austriai jegyzék intéztetett a német államokhoz, melyben a nyugati hatalmakkal a szövetség fenntartatik, de egyszersmind kijelentetik, hogy a bécsi kabinet még nem mondott le a béke kieszközlésének reményéről. E mellett azonban állítólag a mozgósítási kérdés is újra megpendíttetnék. sereg egy része, mely Mazlaknál gyűl össze, hallomás szerint ez expeditióban részt fog venni. A legújabb távirati sürgönyök, melyek Sz. - Pétervárról és Párisból igen gyéren érkeznek, semmi említésre méltó tudósítást Krímből nem hoznak. Pélissiernok egyetértve lord Raglannal és Lamar moratnokkal egy működő hadsereget alakított, mely balaklavai sereg nevet viselene. Míg a Szebasztopol eddig ostromlott részének zárlatára 20,000 főnyi külön hadtestnek kellene a fennsíkon visszamaradni, Pélissier a Tsernajánál a hadjáratot Krim belsejébe megfogná kezdeni. Mivel a Liprandi-hadszakasz tulajdonképen csak repülő figyelőhadtest, az inkermani völgyben az egyesültek nagy nehézség nélkül előnyomulhatnának. Eldöntő csaták az Almánál és Szimferopolnál vivatnának. Hogy Omer pasa a tevékeny összeműködésben megakadályoztassék, Korif és Wrangéinokok lovassági hadszakasza tetemesen erősbíttetett. Eupatoria tehát e pillanatban valószínűleg szigorúbban be van kerítve mint eddig. A Bakcsiszaratnáli hegyvidék minden igen megerősített pontjain az oroszok a legszigorúbb védelmi állásban maradnak. Egyik szárnyukkal a vitézül védett Szebasztopolra támaszkodnak, másikkal a hegyeknek a síkra kinyúló hátára Szimferopolnál, hol egy nagyszámú lovasság dereka áll, melynek az egyesültek csak csekély erőt állíthatnának ellenébe. Ez orosz állomás öszpontosított megtámadása mindenesetre nagy nehézségekkel járna. Még problematikusabb lenne, mi a fegyversikert illeti, a működés egyes tengeri tárgyak, mint Akjerman, Odessza, s a pontusnak más orosz partbirtoka i s pontjai ellen.Azonban valaminek történni kell, s várnai levelekből az sül ki, hogy a pontusi hadvezérek a már annyiszor jelentett s mindig elhalasztott támadóműködést a nyílt mezőn 14 nap alatt szándékoznak elkezdeni. Pélissier mok első jelentékeny fegyvertényéről a krimi harcrtéren máj. 5 oki levelek ezt írják : ez a balszárnyoni orosz leshelyek elvételében állt, mely alkalommal az oroszok nyolcz mozsarat vesztettek. Miután Canrobert és Pélissier a helyiséget megszemlélték, megparancsolták, hogy az ellenség műve elkészítésében ne gátoltassék, hanem azután vétessék az el tőle, ahelyett,hogy a munkában akadályoztatnék, mi több emberveszteségbe került volna. Máj. 1-ről 2-ra menő éjjel 11 órakor Pélissier trnek három hadoszlopot, de Salles, Bazaine és de la Motterouge tórnokok alatt egész csendben előreinditott, melyek az ellenséges állomásokhoz érkezve, oly hirtelenséggel rohantak azokra oldalról és éleiről, hogy azok védelmezői meg nem állhattak előttük, hanem állomásukról az ennek felfegyverzésére szánt 8 mozsarat hátrahagyva elvonultak. Most a legborzasztóbb tüzelésnek kitéve a mérnökség Guerin ezredes alatt tüstént birtokába vette az ellenséges műveket, s azokat a sánczkosaraknak a másik oldalra áttétele által a francziák számára védelmi állomássá téve, mely azoknak reggel felé tűrhető oltalmat nyújtott s a 3-dik táborlatvonallal összeköttetett. A francziáknak e csatában 300 sebesültjök s 15—20 halottjok volt, köztük Vennot idegen legiobeli ezredes. Az ellenség, vesztesége fontosságát elismervén, csakhamar készületet tett a hely visszafoglalására. Máj. 2. d.u. 46. egy erős önkénytesek és válogatott csapatokból álló hadoszlop kirohanást tett s a francziákat csaknem észrevétlenül meglepte volna, mivel már 25—30 legelszántabb orosz igen közel jutott a műhöz, midőn az őrök egyszerre fegyverre szólítottak. Erre csakhamar orosz részről dühös támadás történt, de hősileg visszavezetett. A cs. testőrségi 1. könnyűvadász ezred több százada szuronynyal üldözte az ellenséget, de a parancs ellenére annyira ragadtaták magukat előre, mikép saját tüzérségüket akadályozták , és némi veszteséget szenvedtek. Azóta az oroszok ez oldalon nyugton vannak. Lord Raglantól máj. 5-ről következő sürgöny érkezett : „F. hó 1 -jén kelt levelem óta semmi nevezetes nem történt, úgy látszik, mintha az ellenség a Csernaján túli fennsíkon Szebasztopolnál még folyvást csapatokat gyűjtene össze, s folytonos szállítmány-mozgalmakat látunk ezen irányban. A vár tüzelése futóárkaink ellen nem volt heves, mindemellett, mint az ide zárt jegyzék mutatja, részünkről szenvedett veszteségekről kell jelentést tennem, s három ifjú reményteljes tiszt Caster hadnagy, Cu rr is és 727. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcterekről. Délkeleti csatatér. Krimi tudósítások szerint az éjjeli kirohanások és harczok folyvást tartanak s mindkét részről sok áldozatba kerülnek. Az ostromlók e közben műveikkel mind közelebb jutnak a várhoz. Hadi- és szállítóhajók erősítésekkel folyvást érkeznek Balaklavába, s a piemonti segédhad Kamiesbe megérkezett. Omer pasa is további erősítéseket vár, mielőtt a szorosan bekerített Eupatoriából támadó működéseit megkezdhetné. Egybehangzó tudósítások szerint Várnánál egy hajóraj gyűl össze, mely Odessza ellen fogna működni. A franczia tartalék Május 23-a 1855.