Budapesti Hírlap, 1855. október (833-859. szám)
1855-10-09 / 840. szám
Pest. Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kunewalderhaz) 2-ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút, Kunewaderház),vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —A előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók* Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben: Félévre 4 pft. Évnegyedre 4 pft. VidékreFélévre 10 pft. Évnegyedre 5 pit 20 kr Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunewaltierház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A kassai cs. k orsz. pénzügyigazgatósági osztály Freudhoffer István bocskai cs. k. postahivatali írnokot és Rumpler János thurdossini helyettes adóhivatali ellenőrt járulnokokká a mármarosi cs. kir. kincstári igazgatósághoz Szigetben, kinevezte A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Szojka Vincze Károly napdíjnokot a cs. kir. megyei hatóságnál Ujhelyben és Jerabek Tamás napdíjnokot a rumnburgi adóhivatalnál, továbbá Tahy Lajos napdíjnokot a szikszói adóhivatalnál, Strecker Lajos spenfeldi adófelügyelői gyakornokot, és Rowner Ferencz gyakornokot a blanskoi adóhivatalnál, egyenes adóztatásügyi számviteli segédekké 300 frt évi fizetéssel, ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS rész. PEST, oct. 8. A portugáliai trónváltozás I. — A Portugáliában közelebbről történt trónváltozás, V. Péter királynak mult sept. 16-a mint teljeskorusága napján, ősei székére lépése, több tekintetben nevezetes, s egy történeti visszatekintést megérdemlő esemény. V. Péter személyében egy új , a szászkoburgi család ült Portugália kir. székére, felváltván az 1640-ben egy szerencsés forradalom következtében arra emelt, és 213 évig uralkodott braganzai házat, melynek jogát az ifjú király édesanyja után öröklő. A braganzai ház uralkodása épen nem volt Portugália aranykora, sőt inkább azon egész idő alatt a nevezett ország, kormányának a bebomlást nagyrészint előmozdító visszás és kártékony rendszabályai folytán mindinkább alászállott, hanyatlásnak indult, s a rész tetézésére különösen a 18. század elejétől fogva, az 1703-ban kötött és az angol gyártmányok bevitelét megengedő híres Methuen szerződés által szorgalma tönkre tétetvén, teljesen elszegényedett, s mint semmi önállósággal nem bíró tartomány, szinte angol gyarmattá sülyedett le. S még természeti csapás is sajtolá a különben is elég szerencsétlen országot. Épen száz évvel ezelőtt — az 755-dik év novembere-n egy borzasztó földingás Lizbonát kevés perczek alatt halomra döntő, 30,000 embert temetett annak romjai alá, s a kir. várost nagy temetővé változtatta. Még oly erős, sőt vasakaratú, figyelmét az igazgatás minden ágaira kiterjesztő reformátor is, milyen romba volt, aki akadályt nem ismerve, az útjában álló nemességet és papságot letiporta, s a hatalmas jezsuita rendet száműzvén, annak bukását előrekészítő — az ország jólléte s virágzására irányzott javítási terveivel hajótörést szenvedett, s hazája felemelésére irányzott buzgó törekvése, lehet mondani, élte egész munkája sikerét annak estvéjén elenyészni látta. A franczia nagy forradalom nem maradhatott befolyás és kártékony visszahatás nélkül Portugáliára , csak ama szoros egybeköttetésnél fogva is , melylyel ez ország Angliához a kereskeelmi kapocs következtében állott. Az Anglia megtörésére intézett világháború tüze, s a hódító imperator haragja nem kerülhette ki azon országot, mely a halálos ellenség politikai befolyásának igen kedvező tért nyitott, s úgy szólva, annak egyik európai hídja volt. János, Portugália régense, ki 1792-től fogva e czime alatt megtébolyodott édesanyja I. Mária helyett és nevében igazgatott, az angolokat a szárazföldről kizáró, úgynevezett continentale systemát elfogadni nem akarván, a franczia megtámadó sereg elől 1807. végén Braziliába költözött át egész udvarával, s az uralkodás székét e gyarmat fővárosába Rio-Janeiroba tette át. I. Napóleon megbukása és az átalános béke helyreállása után is azonban a királyi család az anyaországba vissza nem tért, sőt I Mária királynénak mártius 20-a 1816-ban történt halálával, midőn a régens mint VI. János a királyi czímet felvette, e részben semmi változás sem történt. Az udvarnak Lizbonából távolléte alatt az ország helyzete, mint könnyen lehet képzelni, súlyosabb lett, annak jólléte még inkább csökkent, az angol befolyás növekedése mind több panasz és sérelemre adott alkalmat, s különösen egy angol főhaditisztnek lord Beresfordnak, mint a portugáliai hadsereg parancsnokának nyomó állása közbékételenséget idézett elő, így nem lehet csodálkozni, hogy midőn az 1821 dik évben déli Európában, jelesen Spanyol és Olaszországban a forradalom kitört , a javítást és alkotmányt sürgetés Portugáliában is viszhangra talált, s a jó boráról mint zendüléseiről híressé lett Oporto a mondott év augustusa 24-n fellázadt, mely példát csakhamar Lizbona is utánzó, s így a dolgok régi rendét felforgató és az 1812-ki spanyol alkotmányt kikiáltó mozgalom az egész országra kiterjedett. Az angol proconsul lord Beresford ugyan , a bekövetkező nagy változást mintegy sejtve, még tavaszszal elment Rio-Janeiroba, hogy a királytól a szükséges intézkedésekre kivántató teljhatalmat megnyerje, s azzal felruházva, mint kir. helytartó October elején vissza is érkezett, de már akkor a régi kormány helyét a nép hatalma váltván fel, a lizbonai kikötőbe kiszállása meg nem engedtetett, s kénytelen volt czimével együtt Angliába menni. A portugáliai forradalom sikere az 1821-dik év februárjában Rio Janeirot is utánzásra ragadta, s a király kénytelen volt a népnek engedményeket adni, s e fordulat következtében az udvar szükségesnek látta az anyaországba visszatérni, miután a király maga idősebb fiát Péter koronaherczeget, mint helytartóját Braziliában hagyta. A kir. udvar csaknem tizenhárom évi távolléte után jul. 4-n 1821 ben érkezett Lizbonába vissza, hol a cortes-gyűlés már az új alkotmány felett tanácskozott. A győzedelmes és csaknem egy évig az uralkodást biró és gyakorló forradalmi párt a király hatalmát a lehető legkeskenyebb határok közé szorítá, s így VI. János kénytelen volt az 1822-ki és legszélesebb demokratiai alapokra fektetett alkotmányt aláírásával megerősítni. A dolgoknak ily erőltetett, a királynak, mint szintén a hozzá legközelebb állóknak érzelmeivel ellenkező rendje azonban sokáig nem tarthatott. Az 1823 ikév májusa végén, miután egy franczia sereg a veronai congressus határozata nyomán a spanyol lázadás elnyomására oda már benyomult, a király kisebbik fia Dom Migueltől vezetett ellenforradalom Lizbonában kitörvén, a megnyert katonaság segítségével győztes lett, az új alkotmány felforgattatott, s a korlátlan királyi hatalom, s igy a régi rend visszaállíttatott. De ezzel az ország belbékéje, csendessége helyre nem állott , annak jólléte nem biztosíttatott, sőt inkább újabb zavarok és háborúságok nézőhelye lett, ínsége sulyosodott, szóval oly állapot következett be, milyen természetesen fejlődik ki azon visonyokból, ha egy ország sorsa és belélete javítását forradalmi úton és zendüléshez folyamodással akarja vagy kénytelen eszközölni. Brazília, a hajdani gazdag gyarmat, a király eltávozása után nem sokára bevégzi az elkezdett munkát, s teljesen elszakadva az anyaországtól, maga függetlenségét kikiáltotta, és a régensig oct. 12-n 1822-ben mint I. Péter a császári czimet felvette. VI. János, a jó s nemes indulatu fejedelem, a korlátlan kir. hatalom birtokában is a jog és mérséklettség köréből nem akart kilépni, s épen azért az absolutisták szélsőségre hajló követeléseivel volt kénytelen küzdeni — sőt azon keserűséget is megérte, hogy az 184-dik év tavaszán saját személye ellen a mondott túlzó párt fellázadt, mely istentelen, de csakhamar elnyomott reactionális mozgalom élén a király fia Dom Miguel herczeg állott, ki azért az országból kénytelen volt eltávozni s London és Párison keresztül Bécsbe ment. Nem sokáig élt e különböző viharok után VI. János király, s miután Anglia közbenjárása folytán Rio Janeiroban 1825-dik augustus 29-dikén Brazíliával kötött szerződésben annak függetlenségét megismerte , maga holta napjáig a császári czímet felvévén , — mártius 10 . 1826 ban bevégzé sok viszontagságot tapasztalt éltet. Kevéssel halála előtt leányát Izabellát régens-herczegnének nevezé egy oldala mellé rendelt tanácscsal. E trónváltozás nem maradt Portugália sorsára nagy és fontos következések nélkül, és a szerencsétlen országot újabb viharok és háborúságok, sőt egy borzasztó testvérháború nézőhelyévé is tette. Szilágyi Ferencz: A Pénzügyi műtétesek I. Legyőzhetlen akadályok elhanyagoltaták velünk levelezői tisztünket, de most kétszeresen iparkodunk helyrehozni a mulasztottat, nehogy e levelezőre nézve jó aratás ideje használatlanul enyészszék el. Mert valójában az utolsó két hét nevezetes ténynyé vált, vagy kezdeményezett események által tűnt ki, miknek megirásában elkésni egy oldalról sajnálatosnak látszik ugyan, de rais oldalról azon előnynyel bír, hogy biztosabban foghatjuk föl bennük a valót, s a hirtöredékekből fönnmaradt egészet, s olvasóinkat egyszerre irányozni képesek leendünk. — Mindenek fölött és előtt állampénzügyünk rendezése körül uralkodott rendkívüli tevékenység, melynek némely külsymptomai az államorvostanárok s tanulók egész seregét a rejtélyes indok fölötti legkülönbözőbb combinatiókra bízta. E symptomák közt legnagyobb zajt okozott a két nagybankár, Perelte a párisi, és Rothschild a világbankár ide jötte, ittléte, elmenete, visszajötte; s miután, ha az embernek, mint az említett uraknak, már van mit a levesbe aprítania, nem szokott nagy ok nélkül oly kényelmetlenséget csinálni magának, mint ezen ide oda utazással jár: természetes, hogy minden ember kiváncsi volt indokára. Nem sokára kitűnt, hogy itt egy nagy háború van folyamatban , melyről ugyan kétséges, várjon megleli-e valaha Sallustiusát, de mely mindenesetre nagy makacssággal vitetett mindkét részről. Köztudomású dolog immár, hogy a fényes sikerű párisihoz hasonló credit mobilier fölállítása van szándékban; a vállalat sok pénzt kíván, többet mint ami nálunk nagy tőkékben nélkülözhető s belefektethető lenne, s minden esetben nyereség fog lenni, ha külföldi vállalkozók behozzák tőkéiket, s így kormányunk kész külföldi pénzfejedelmeknek adni reá engedélyt — az államra , a közgazdászaira lehető legkedvezőbb feltételek alatt. Ily feltételek ajánlásában igyekeznek tehát Pererre és Rothschild urak egymáson túltenni, s pénzügyministerünk azon kellemes helyzetben van, melyben egy szép hajadon két kérő irányában lehet. A nagy közönséget ugyan egyedül a dolog veleje, egy nagyszerű hitelintézet jótékonysága érdekli, nevezzék a vállalkozót X-nek bár vagy Y-nak, azonban pénzügyi s iparos köreinket, de legkivált a börzét nagy mozgásban tartották a lapok naponkint egymást fölváltó ujdonságai: „Pereire ur megérkezett — Rothschild ur elutazott — b. Pereire elutazott, — b. Rothschild megérkezett.‘‘ — Figaro qui, Figaro qua! Elég hozzá, a dolgokellenállsa az, hogy Pereire ur az érintett hitelintézet fölállítása iránt kormányi megbízottainkkal már megköti a szerződést, de oly módon, hogy egy megszabott határidőig pénzügyministériumunknak joga van visszalépni, nem neki. Ha tehát a pénzügyministérium a még csakugyan folyamatban levő alkudozások útján kedvezőbb feltételeket nyer Rothschild vagy bárki mástól, akkor Pereire úr elveszté a csatát. Miként függ e hitelintézet fölállítása az oly sokat emlegetett s áhítattal várt pénzügyrendezési műtéttel egybe, s mint képezi annak lényeges kiegészítő részét s mik lesznek amannak főpontjai — holnap meg handjuk. Paris, oct. 5. —S— Murat herczeg köriratát most már szabad a franczia lapoknak is közleniök. A „Presse“ és „Siécle“ tegnap adták azt, a nélkül hogy valami észrevételt tettek volna rá. — Egy röpirat, mely már több hónapok előtt megjelent, de azóta minden figyelem nélkül maradt, néhány nap előtt a diplomatiai testület számos tagjainak a házhoz küldetett. A czimből el lehet találni annak tartalmát is. Czime : „Nyugati Európa fölébredését vagy Oroszország visszanyomását csak a nemzetiségek által lehet eszközölni.“ — A kormány tudósítást kapott az iránt, hogy a szardiniai király javulófélben van s reméli, miszerint nem sokára útnak indulhat. — Joinville herczeg, mint Londonból értesülünk, közvetlenül azon hirre, hogy a brabanti herczeg (nővérének fia) látogatást teend a Tuileriákban, elhagyta a belga királynak claremonti kastélyát , magánszállást vett föl magának, mivel többé már nem tartotta illőnek, hogy sógorának vendége legyen. E pillanatban Párisban minden ezredből 300 ember szedetik, részint hogy általuk a testőrségben támadt hézagok kipótoltassanak, részint hogy azok keletre küldessenek. Az idén Krimben 561 franczia gyalogezred van, melyeknek azonban összes számuk csak 64,000 embert tesz. Mint hallatszik, a Rothschildház felajánlotta magát 60 millió ft. értékig terjedő gabonának Amerikából leendő hozatására. Mások megint azt teszik hozzá, hogy a hadsereg számára megkívántató lisztmennyiség szállítását vállalta fel. A hadsereg mindazáltal Algírból is sok gabonát kap. Közölhetőnek véljük, hogy a porosz kormány megpróbálandja a szultánt békekísérletekre, vagyis jobban mondva, békeóhajok nyilvánítására bírni, s hogy a Konstantinápolyban levő franczia követ már utasítást kapott volna Poroszország ebbeli lépései ellen erélyesen küzdeni. Az iparműtárlat november 15-n be fog záratni, és pedig nagy ünnepélyességgel. Azonban Napóleon hg azt kívánja, miszerint „a közönséges szükségleti tárgyak“ kiállítása fenntartassék. De e kívánság nehezen fog teljesülni, mert a kiskereskedők már is panaszkodnak a verseny ellen, melylyel e részben küzdeniük kell. Levelezések. Bécs, oct. 7 840. October 9-n. 1855. Erdélyi Hegyalja, sept. 25. (Folytatás.) Azt mondhatnák tán némelyek, tisztelt szerkesztő úr! hogy az erdélyi egyházi főtanács állásának ismertetése a fennforgó tárgygyal nem függ szorosan össze, — de az érdemes olvasó átlátandja, mikép ez előadás históriai érdekén kivül épen nem szükségfeletti ismerni azon testület viszonyait, mely a nagyenyedi tanintézet pénzei és alapítványai felől a fennirt módon rendelkezett, valamint hogy ez előadás a szőnyegen levő kérdésre nem kicsi világosságot derítene. Az erdélyi helvét hitvallásunk egyházi főtanácsa, vagy régibb és ismertebb nevével, fő consistoriuma a 8-9. század elején, csak hamar azután, hogy Erdély megmenekedvén a török igától a felső austriai ház boldogító uralkodása alá jutott, az 1769-ik évben Nagy-Szebnben, mint a mely akkor épen mint most, az ország fővárosa vala, az ország rendeinek ott egybegyülésük alkalmával alapíttatott, majd 1713 ban egy Nagy-Enyeden tartott közzsinat kivonata folytán, ugyancsak Nagy-Szebenben országgyűlés alatt jobban elrendeztetett. Mint általában a protestáns, úgy az erdélyi helvét hitvallásuak egyházi igazgatása is a világi és egyházi osztály képviseletén s kölcsönös befolyásán alapul, mint ez erdélyi hajdani törv. könyvben az Approbatában, jelesen annak I. R. I. Tit. 3 dik hires czikkében világosan ki is fejeztetik. A Nagy-Szebenben felállított főconsistorium is ily szerkezetű vela, egyébiránt az akkori politikai államintézményekkel szoros és lényeges kapcsolatban volt, jelesen az 1692-ben felállított kir. kormányszék vagy guberniumhoz tartoznak tekintethetett. E kir. guberniumnál lévő fő vagy sarkalatos államhivatalnokok, tanácsosok, rendesen négyen vagy öten az egyház és iskolák generalis, vagy főcuratoraivá neveztettek, kik mint a főconsistorium elnökei annak ügyeit vezessék. E főcuratorok közé soroztatott a papság