Budapesti Hírlap, 1855. november (860-884. szám)
1855-11-08 / 865. szám
dig is kitüntette, könyező tisztikara búcsúját könyezve fogadá, kiemelvén, hogy hivatalnokainak nem csak főnöke, de barátja volt; estve pedig a nép által fényes fáklyás zenével és szónoklattal tiszteltetett meg, s a szigeti polgárság e következő bucsuverssel üdvözlé : Letzter Nachruf beim Scheiden unseres th euren Komitats-Vorstandes Dr. Wenzel Martina k. k. Hofrathes, Ritter des eisernen Kronund sächsisch Ernestinischen Ordens. Es naht der Trennung bittre Stunde, Die einen Vater uns entrückt, Der freudig aus des Herzens Grunde Sein Inn’res theilend, uns beglückt. Wenn uns in Feuerswüthen Grauen — Bei Wassersnoth der Muth entschwand, Wem konnte man als Ersten schauen Ermuthigend die schlaffe Hand; Wer linderte die Noth der Armen, Nachdem er spähend sie ersehen, Und wuszt’ das allerhöchst’ Erbarmen, Für diese Landschaft zu erflehn ; Wer baut der Strassen lange Zeile, Wer war in Noth und Elend da, Das Unglück wendend uns zum Heile ? Die Engelsseele Martina. 0 möchten für diesz treue Walten, Die schönsten Blumen Dir erblühn, Für Dich sich Gutes nur gestalten, Und Glück und Segen mit Dir ziehn. Szigeth, am 19-ten Oct. 1855. Die Bürgerschaft der Kronstadt Mármaros-Szigeth. Mint fennebb említém, oct. 20. tömérdek nép könyei közt indult Kassa felé. A borult ég és lanyha eső e bus jelenethez igen jól illett. Kovács József: Austriai birodalom. Bécs, nov. 7. Császárné Ő Felsége az alsóaustriai helytartónak 800 pftot méltóztatott kézbesíttetni azon meghagyással, hogy abból 400 ft. a Bécsben és környékén levő bölcsődék, a többi 400 ft. pedig az ugyanottani kisdedóvó-intézetek javára fordíttassék. A rendkívüli küldetéssel ide érkezett portugali k. rendk. követ és teljhatalmú minister a belga k. udvarnál, vicomtédé Seis al, f. hó 5-n szerencsés volt Öcs. k. Apostoli Felségének heiye V. Dom Pedro portugali király egy iratát, mely az uralkodásra lépésrőli értesítést tartalmazza, átnyújthatni. A ,,Wiener Z.“ hiv részében közli az új ,,cs. k. szabadalmas austriai kereskedelmi és ipari hitelbank“ alapszabályait közzétevő pénzügyminiszeri bocsátványt. Mindkettőt a hiteles magyarítás megérkezte után tüstént közlendjük. Azon austriai államjavak, melyek a nemzeti bank birtokába adatnak, a következők : 1) Csehországban: Zbirow és Hodkow (43,025 hold.) Pardubitz (30,074 h.) Brandeis és Boden (12,554 h ) Smirsitz és Herzenowes (9560 h.) Joachimsthal és Schlaggenwald (22,000 hold) összesen 119,212 h. — 2) Austriában : Waidhofen és és Oberstockstall (24,431 h.) Koberhausen és Weihardt-Forsten (46,165 h.) összesen 70,596 hold. — Karantén és Krajnában: St. Andrea (1824 h.) Strassfried és Baibl (1895 h.) Maria-Saal (228 h.) Sachsenburg (276 h.) Laak és Prosznitz (4280 h.) Adelsberg (7854 h.) öszszesen 22,357 hold. — 4) Magyarországban: Arad-Modena (176,924 h.) Diósgyőr és Tokaj (75,352 h.) Ó-Buda és Visegrád (34,801 h.) Nagyvárad (11,650 h.) összesen 289,927 hold. * 5) A Vojvodinában és Bánságban: bácsi jószágok (Apatin, Kula, Strassar, Baracska és Palánka összesen 207,010 hold). Bánáti jószágok (Rékas, Temesvár , András , Becskerek, Bontad, Szőregh, Dippa, Denta, Lugos, Facset) összesen 235,014 h., Pardany, 19,564 hold.— 6) Horvátországban: Miljano , N. Tábor, és Banskidwor (2687 h.) Verborce és Plakovce (14,086 h.) összesen 16,770 hold. — 7) Galicziában: Javorzno , Lipowice , Patrusk és Czernikow (17,823 h.) Niepolemice és Sandec (24,616 h.) Janow, Jaworow, Lemberg és Beküldött folyóiratok és könyvek. (Folytatás.) Az „Uj magyar Muzeum“ folyó évi VII. és VIII. azaz júliusi és augustusi füzeteinek tartalmát, mint rendesen, philosophiai, nyelvészeti és hazánk történetét illető közlemények képezik. E folyóirattal kapcsolatban van a magyar akadémiai Értesítő is, mely egyébiránt ehhez hasonló tartalmú szokott lenni, s ha a Múzeumot ismertetjük, az „Értesítő“nek is hű képét adandjuk. Első kérdésül természetesen senki sem tehet föl magának egyebet, mint azt: mi ezen irodalmi vállalat czélja ? Erre, anélkül hogy szükség volna a szerkesztője által többször hirdetett programmokra visszamennünk, több évi működéséből könnyű a felelet. Mi azon legbiztosabb, és egész jelenlegi civilisatiónk alapját képező gondolkozásmód emberei vagyunk, melyet inductionak neveznek, s melyet fájdalom s a magyar Muzeum több tudós embere szavakban megrótt, s eljárásaiban nem követett. Mi nem a szavak értelmezéséből, hanem a tényekből indulunk ki — s a puszta szónak határozott ellenségei vagyunk. A „Múzeum“ hát, mint több évi folyama mutatja, akadémiánk közlönye. Az akadémia emberei és annak iskolájához tartozó tudósok töltik meg lapjait. Innen van, hogy azok philosophia, nyelvészet és történeti böngészeteknél egyebet alig hoznak. Ha tehát a Múzeumot merjük bírálgatni, netaláni megrovásunk által nem egy két egyén, hanem egy testülettel állunk szemközt, mely, bárminőszély legyen is, ritkán elégszik meg az egyszerű méltósággal, hanem büszke lenézővé s önmagával megelégedetté szokott válni. Semmi sem mutatja azt, mintha a „Magyar Muzeum“ sajtó alá adásának czélja volna : a tudományt hazánkban terjeszteni, hol arra annyi szükség van. Ezt már volt alkalmunk egyszer tüzetesen fejtegetni. (Lásd „Budap. H.“ május 28-ai számát, 1854.) Ott elmondottuk, mikép az által, ha a tudománynak csupán eredményeit adjuk a közönségnek, legkevésbbé sem terjesztjük a tudomány iránti kedvet és részvétet, s nem habozunk jelenleg is nyilvánítni, mikép a „Muzeum“ az akadémiának oly gyára, mely a különböző tudományokból azon elemeket választja ki, melyek annak kiegészítő részei ugyan, de maguk és egész szárazságukban a közönség által élvezhetlenek. A történeti adatok összegyűjtésének fontosságát nemrégiben, midőn gr. Kemény József érdemeiről röviden szólottunk, elismertük és kiemeltük; de ha a „M. M.“ a kutatások eredményeiből egy két töredékecskét közöl, és pedig úgy, mikép szerkesztője még azon fáradságot sem veszi magának, hogy a latin közleményeket nyelvünkre áttétesse, az által se szaktudósainkat, kik teljesebb közléseket várnak, se a nem-sírt értő de műveltebb közönséget, mely nem képes ezen adatokat kellő történeti szempontból megbírálni és történetünk rendszerébe kiegészítésül besorozni, ki nem elégítette. Nem tagadjuk, sőt nagyon is elismerjük az oly adatok becsét, minő Szilágyi Istvántól közöltetik „Adalék Pázmány Péter római követségéhez“ czím alatt, minő „Báthori István erdélyi vajda s lengyel király mint a catholicismus pártolója“ s az „Erdélyi tudományos igyekezetek“ gr. Kemény Józseftől, melyekben több érdekes adat van fölhozva; de mindezen részletek egy nagyobb történelmi gyűjteményben vagy levéltárban méltóbban foglalhatnának helyet, mint így kiszakítva. Minden történetírásnak alapját a jól kivizsgált adatok teszik, de az adatok kutatása, azok bírálata csupán egy részét képezik a történelemnek Hogy egy történelmi czikket a közönség érdekkel olvasson, annak magában kell foglalnia mindazon táprészeket, melyekkel a történetírás bír. Az alaposságon kívül, mely az értelmet nyugtatja meg, a múlt idők szokásai a kor kinézésének a képzelethez, az egyének és nemzetek viszontagságai a szívhez szólanak, s végre a természetes összefüggés, az alakítás, műérzékünket hajolja el; ha mindezen kellékek,melyek kisebb czikkekben is egyesíthetők, nincsenek meg egy történeti közleményben, a közönségnél nem fognak részvétre találni. Maga azon folyóirat szerkesztője ez évrei előfizetési felszólításában ejtett egy olyforma szót, mokép ő nem barátja az úgynevezett „népszerűsítés“nek, miből úgy látszik, hogy a tiszt, tudós és a tudományok szélesebb körben terjesztésének barátjai közt némi félreértés van. Mi annyit értünk a tudomány népszerűsítése alatt, mint tudományterjesztés, tudománykedveltetés a nem szorosan szakértők körében is. Előbbi czikkünkben kimondottuk azon meggyőződésünket, miszerint az ismereteket nem csak a szoros értelemben vett tudósok, hanem minden ember szereti; de csak akkor, ha azok minden szépet, fenségest és lélekemelőt, mi a tudomány lelkét képezi, magukban foglalnak. A tudományt nem az által teszszük népszerűvé, ha azt alapossága és komolyságából kivetkőztetjük, de az által, ha benne mindent öszpontosítunk, mi az emberi lelket képes érdekelni, így előadásunk is önkénytelenül elevenné válik, és ha mindez meg- 2858 Zolkiew (35,941 h.) összesen 78,380 h. — 8) Erdélyben: Dées, Déva és Bracco (19,405 h.) KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A nyugati levelezők legújabb tudósításaiból kitűnik, miszerint az egyesültek legvégső jobb szárnya, 6000 ember, a sámlii hegylánczon fog telelni. E lánczból emelkedik nyugatra a Tsernaja- vagy Tserkojaszihegy, s a piemontiak által megszállt alacsonyabb halmokban Kamarán át Balaklaváig, s aztán ismét a Jailáig húzódik. A Jaila-fennsík háromszorosát az egyesültek megerősítették. E pillanatban tehát a tsernajai sereg tökéletes védelmi állásban van. Pélissieragy a török csapatrészeknek Szukhumkaléba áttétele és tetemes haderőknek a kinburni expeditiora s az eupatoriai hadtesthez küldése által működő sergét elaprózta, s ily körülmények közt le kelle mondania a támadásról, sőt a nyugati seregben az oroszok általi támadást várnak, mint az angol hadijelentésekből kitűnik. Felhozzák, hogy a belbeki orosz sereg erősebb az egyesültekénél. Az erőviszonyok mindenesetre olykér ingadoznak, hogy a hadsergek mindenike mindig számolhat egy időpontra, melyben 20—30 napra az ellenség fölötti számbeli tulnyomósággal bizand. S ha mindjárt ez eset az orosz hadseregnél e pillanatban bekövetkezett is, az még korántsem elegendő oka az egyesültek tisztán védelmi magatartásának a Tsernajánál és Eupatoriából. Sőt inkább az tűnik ki, hogy PR- 1 is ser haditerve, az oroszokat eredménytelen diversiók által Krim elhagyására bírni, egészen elhibázott volt. Az egyesült sereg elforgácsoltatott, a drága idő elveszett, az orosz hadsereg megerősödött, és jelszava az egész télen át ez marad : „időnyerés.11 Odesszai oc. 28-ki levelek szerint a nikolajeffi csapatok száma 20,000, Ocsakovnál 15,000 főre megy, hasonló számú erő védi Kherzont az egyesültek netaláni támadásai ellen. A legújabb tudósításokból csak az az egy érdemel megemlítést, miszerint déli Szebasztopolból az északi erődök lődözése kettőzött erélylyel foly, odt. 30 óta Kamiesben a legnehezebb ágyukkal fegyverzett úszó tűztelepek készen állanak, Konstantin erőd lődözésében szintén részt veendők, s a Kinburnnál állott bomba- és nehézágyu-naszádok is Kamiesbe parancsoltattak. Nikolajeffből oct. 28-ról esti 93/4 óráról következő sürgöny érkezett. Tegnap éj beálltával az ellenség Kinburnnál tábori tüzérséget és lovakat szállított hajókra, melyek azonban még ma reggel az öbölben álltak. Több jelekből úgy látszik, hogy a tengerre szándékoznak. A 8 órakor támadt sűrű köd, mely alkonyatig tartott,a további szemmeltartást gátolta, de előbb már észre lehete venni, hogy mind a Bug torkolatában horgonyzó gőzösök, ágyunaszádok stb., mind a Kinburn földnyelvnél álló flotta hajóinak száma tetemesen megfogyott. Az elsőkből csak 5 gőzös és 4 ágyunaszád maradt, melyekkel együtt az egész ellenséges hajóhad most 64 vitorlából áll. Egy későbbi sürgöny szerint, mint tudva van, az egyesültek sorhajói nov. 1-n elhagyák Kinburnt, s a fekete-tengerre elmentek, s csak apróbb járművek maradtak régi horgonyhelyeiken. Továbbá a „Russ. Inv.11 következő sürgönyt közöl hgxorcsakofftól, oct. 28 esti 8 óráról : „Tegnap az ellenség ismét erős demonstratiot tett Eupatoriából. Mintegy 30 eskadron lovassága s 6 zászlóalj gyalogsága volt. Szakin keresztül a zsobotari földnyelv hosszában nyomult elő; de itt előőrseink feltartóztaták, melyekkel néhány ágyulövést váltott, aztán estve Szakiba visszatért, hol az élét törte. Ma reggel az ellenség megújító támadó mozdulatait, részint Tames-t be nyomulván előre; de mihelyt dzsidás hadosztályunk, egy dragonyos tartalék által támogatva, készületetlen balszárnyát fenyegetni, délben újra visszatért Szakiba.“ A „Moniteur“ november 5-ei száma közli Brunt admirálnak egy oct. 18-ról szóló sürgönyét, mely a Kinburn bevételéről már közlött tudósításokat kiegészíti. Az admirál a kedvező sikert főleg az úszó tűztelepek hatályos tüzének tulajdonítja, melynek kitűnő lövése elegendő a legerősebb kőfalakat megsemmisítni. E borzasztó hadigépektől, úgymond ő, még sokat várhatni. Kinburn átadásáról a „Times“ levelezője következő részleteket hoz : Oct. 18. Amint tegnap a fehér zászló a sánczokon mutatkozott, a követeken kívül Stewart admirális a partra evezett ,s ott találkozott a franczia unokkal, ki épen az erődbe ment, a kormányzóval alkudozni. Ez egyik kezében egy pisztolylyal, másikban egy kard és pisztolylyal jelent meg, a kardot földre dobta, s a pisztolok száját lefelé fordítá a megadás jeléül. Kényekig megindulva még többször visszafordult a vár felé, és szenvedélyes szavakat hallatott. A helyőrség legnagyobb része elvonuláskor gúlákba állítá puskáit, néhányan azonban dühösen veték a földre. A másodparancsnok sírt, midőn az átadást alá kelle írnia s eldoba a tollat magától. A helyőrségnek a capitulatiókor megengedtetett, hogy minden pogyászukat — a fegyvereken kivül — magukkal vihessék; a tisztek megtartották oldalfegyvereiket. Ez volt Kinburn elfoglalása; a birtokbavételnek el kelle halasztatnia, mert az orosz parancsnok maga is tartott tőle, hogy a lángok a lőportoronyba kaphatnak. Ez azonban nem történt. A foglyok még ma Konstantinápolyba küldetnek. Hajóraülésük előtt vagyonkájok egy részét, lovaikat, kocsijaikat, fölösleges ruháikat stb. elárverelték. Az úszó tűztelepek rendszere a bombázásnál tökéletesen jónak bizonyult be, az angolok olyakat nem hoztak magukkal, ellenben a francziák 800 yardnyira állottak az ellenséges erődtől, de annak golyói lepattogtak a vaslemezekről s nem hagytak azokon erősb nyomot, mint egy pisztolygolyó egy vas lőtáblán. Anglia, London, nov. 3. Egy a „London Gazette“ban közzétett rendelet értelmében egy „Szebasztopol“ felirattal ellátott érdemjel fog kiosztatni azon egész sereg közt, mely az ostromban részt vett. A southwarki választás tárgyában, úgy látszik, igen is heves küzdelem leend. Sir Ch. Napier s Scovall minden este szónokolnak a választók előtt, s mindketten számos jelöire találnak párthíveik lelkesülésének. Napier kijelente, miképp megválasztatása végett semmi költséget sem teend, s azok födözése végett aláírás nyittatott meg. Marlborough herczeg 10 ft sz.-et irt alá azon írásbeli megjegyzéssel, miképp a vitéz aumirált különösen Aberdeen lord politikája elleni föllépéséért becsüli nagyra. Az „Advertiser“ ezen hazafias liget minden peer elé mintául tűzi ki. A „Times“ szerint szó van róla, hogy Stanley lord, Derby gróf fia, legközelebb be fog lépni a ministériumba. Ha ez valóban megtörténnék, a kormány minden esetre egy jeles taggal lenne gazdagabbá. Stanley lord, Lynn- Regis parliamenti képviselője, ki 1826-ban született, inkább alapos, mint fényes tulajdonokkal biró ifjú. Kitartó szorgalma, józan, hideg értelmessége, s ama buzgalom, melylyel már azon korban a politika tanulmányozására szentelé magát, midőn különben az előkelő családok sarjadékai a gyönyöröket szokták keresni, sajátszerű ellentétet képeznek atyjának hevével, ki csak akkor lépett a politika terére, midőn már megunta a lóversenyeket. Derby lord beszéde zajló hadifolyamhoz hasonlít, ellenben az ifjír Stanley szavai lassan , zajtalanul folynak le. Mélység tekintetében kétségkívül a fiú beszédeinek kell elsőséget adni. Mintegy öt év előtt ez utóbbinak némely kor szolytársai akkér nyilatkoztak, hogy ő puszta hiúságból alapos. Becsvágy nagy mértékben van Stanley lordban. A „Daily News“ azt mondja róla, mikép ő, szintúgy mint az ifjabb P 11, azon emberekhez tartozik, kik sohasem voltak natalok. Egyébiránt általánosan el van ismerve, hogy Stanley lord a fiatalabb parliamenti tagok közt a legjelesebbekhez tartozik. Pártszínezetét illetőleg őt a conservativekhez számítják. Azonban mégis pártolja a zsidóknak a parliamentbe fölvételét, a meynoothi papnövelde részére megajánlott segélypénznek folyvásti fizetését, s a dissentereknek az egyházi adóktóli fölmentetését. Régeb Francziaország, Páris , nov. 4. A „Moniteur“ ma jelenti, hogy Canrobertnek nov. 1-jén Lübeckből Stockholmba indult. Németországon keresztül utaztában a nép, különösen Hanau-, Hamburg- és Lübeckben őt valódi ovatióban részesítő. Tegnap ugyane lap jelenté, mikép a császár Bosquet tábornok irányábani egész nagyrabecsülését tanusítni akarván, ama dicső szerepért, mit az a keleti háború nagy eseményeiben játszott, — Morand kapitányt, egyik szolgálattevő tisztjét, küldé eléje Marseillebe, hogy a katonai érdemjelt vigye meg neki. Tegnap Jeromos herczeg elfogadá XIV. Vilain grófot, a belga külügyministert. Mint mondják, Beust, szász minister, ma hagyandja el Párist. — Von der Pfordten a hét folytában fog eltávozni. Bosquet tábornok Montpeliier-en keresztül utazott Pau-ba, s ott a nép által lelkesüléssel fogadtatott. Bourjolly tábornok, a hadosztály parancsnoka, az összes tisztek kíséretében látogatást tett nála. — A sept. 8-ki roham alkalmával szintén megsebesült Tro ohu tábornok Lyonba érkezett, hol családja keblében várandja be felgyógyulását. A földközi-tengeri hajóraj, — melynek parancsnokává legközelebb Tréhouart al-admirál neveztetett ki, — a keleti hajóhad visszatérendő sorhajóiból, s némely más, a déli kikötőkből veendő hajókból fog állani. Csak a kisebb hajók, s néhány, a sereg biztonságára szükséges nagy hajók fognak keleten maradni. Brunt admirál visszatér Francziaországba. Canrobert tábornok, mielőtt Stockholmba indult volna, több izben értekezletet tartott Waewski gróffal. Ezen tény is arra mutat, mikép az érdemes bnok utazása nagy fontossággal bír. Az Athénében történt a „Moniteur“ által említett esemény, úgy látszik, sokkal komolyabb volt, mint a hivatalos lap előadja A királyi párnak a görög templombani jelenléte egy perczig az egész városban oly exahatiót idézett elő, mely ezen kiáltásokban : „Halál a francziáknak! halál az angoloknak!“ s az árulók elleni szitkokban nyilvánult, kik közé Kaerg istnok neve is vegyíttetett. Hozzáteszik, mikép a kormány mindent elkövetett ezen forrongás lecsilapítása végett, melynek oka, — noha kétségkívül akaratlanul—ő maga volt, azonban ez csak nagy bajjal sikerült neki. Csak azt nehéz felfogni, hogy miként idézheti elő ezen eseményt egy oly medeum, mit az orosz fegyvereknek semmi sikere sem indokolhatott. Ma a „Constitutionnel“ s a „Pays“ hosszas czikkeket közölnek annak bebizonyítása végett, mikép a kisebb német államok Európa valódi érdekei iránt jobban felvilágosodván, a nyugati hatalmasságok politikájához szándékoznak csatlakozni. Az „Ind. beige“ egyik levelezője azt állítja, mikép mindebből egy szó sem igaz, ellenkezőleg a kisebb német államok s Poroszország sohasem voltak inkább eltökélve, mint jelenleg, visszatartózkodási politikájukhoz ragaszkodni. Ezért, szerinte, és én a czikkének semmi hivatalos jellemet sem lehet tulajdonítni. Cambacéres hg főudvarmester parancsot kapott az iránt, hogy hagyja el a Palais- Royal-ban levő termeit. Nem tudhatni, ha várjon valamely más cs. épületben fog-e lakni, vagy saját hotelébe térend vissza. Mint mondják, ezen intézkedés azért létetett, hogy a herczeg termei Napóleon hűnek adassanak. Folyvást békéről beszélnek. Azt állítják, mikop a császár a brabanti herczegtőli elbúcsúzása alkalmával ez utóbbit arra kérte, mondaná meg a belgák királyának, hogy Francziaország kész a legméltányosabb békekötésre, s Ken különös figyelmet fordított a gyarmatügyekre, s két iratban jegyzé föl egy Nyugatindiába tett utazás eredményeit. Később Keletindiát s Izlandot téve különös politikai tanulmányok tárgyává. 1852-ben Stanley lord külügyi államtitkár volt. Hogy most minő állomás van számára szánva, a „Times“ nem mondja meg.