Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-13 / 11. szám

Pest. Vasárnap, II Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) A-ik­ein Kiadó­hivatal van : Egyetem­­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.EIőfizetési díj: Vidékre : f­é­l é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fé­l é­vr­e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. —­ A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kin postahivatalnál. _ Előfize­tést tartalmazd levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasitandók. A „Budapesti Hírlapa előfizetési ára : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre . . . 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni alul irt nyom­dájában. (Egyetemi utcza 2. sz. a takarék­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a ,,Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi ministernek 1855. december 15-n kelt rende­lete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerb-vajda­ság- s Temesi-bánságra, melylyel az uj t­e­l­e­k­j­e­g­y­z­ö­­könyvek közzététele s azoknak telek­­könyvek képent vezetését tárgyazó szabályok bocsáttatnak ki. (Folytatás.) 9­ §. A pesti telekkönyvigazgatóság tartozik to-­ vábbá a temesvári és zágrábi telekkönyvigazgatóság által közzétett hirdetvényeknek a bírósági hirdeté­sekre rendelt magyarországi hírlapokba beiktatását eszközölni. Hasonló módon tartozik a temesvári telekkönyv­igazgatóság is arról gondoskodni, hogy a Magyar-, Horvát- és Tótországban fölállított telekkönyvigazga­­tóságok által kibocsátott hirdetvények, a saját kerü­­letebeli bírósági hirdetésekre rendelt hírlapokba is beiktattassanak. Hasonló kötelezettsége van a zágrábi telekkönyv­­igazgatóságnak is a többi telekkönyvigazgatóságok által kibocsátott hirdetvények tekintetében. Ezen beiktatásnál azonban csak a hirdetvénynek a 2. §-ban említett pontjai nyomandók le, a hirdetvény­nek azon hírlapokbani kimerítő tartalmára utalva, me­lyekben az teljesen megjelenik. Ha a közzétett telek-jegyzőkönyvek oly községe­ket tárgyaznak, melyek valamely határszéli járásban feküsznek, az e részbeli hirdetvényt kibocsátó telek­könyvigazgatóság annak a mennyire lehet a szomszéd külföld hírlapjaiba való beiktatásáról is gondoskodjék. 10. §. A hirdetvények beiktatásának a hírlap nyel­vén s ezen fölülírással: „A telek-jelzőköny­­vek közzét­étele Magyarországban (vagy Horvátországban stb.)“ kell történnie. 11. §. Mindenik telekkönyvigazgatóság tartozik az általa kibocsátott hirdetvényt a kerületében létező va­lamennyi országfejedelmi bíróságokkal, nemkülönben az árvabizottmányokkal közölni. Ha azon községek között, melyeknek telek-jegyzőkönyvei közzététettek, olyanok is fordulnak elő, melyek az új bírósági fel­osztás szerint más közigazgatási területhez tartoznak, úgy a hirdetvény azon bíróságoknak is megküldendő, melyekhez azon községek jelenleg utasítvák. A bíróságok kötelesek a hirdetvényeket mindenki általi megtekinthetés végett az irodában föltárni, és azokról,­­ha megkerestetnek, szóbeli fölvilágosításokat adni, s mint gyámsági és gondnoksági hatóságok a fölött őrködni, hogy a kiskorú és gondviselés alatti személyek jogai a hirdetvény utasítása szerint érvé­nyesíttessenek. Azon kiskorú és gondviselés alatti személyekre nézve, kik valamely falusi községhez tartoznak, s kik­nek képviselőik az ügyletekben járatlanok, a gyámsági és gondnoksági hatóságoknak kötelességükben áll, azoknak jogait érvényesíteni, vagy ezen ügyletre ki­rendelt közös gondnok által érvényesíttetni (39. §.). A bíróságok továbbá kötelesek, azon hagyatékokat, melyek nekiek a helyszínelő bizottmányok által mint nem tárgyaltak följelentettek, lehető gyorsasággal tárgyalni. 12. §. Mindenik telekkönyvigazgatóság köteles to­vábbá intézkedni az iránt, hogy az általa kibocsátott hirdetvény azon községekben, melyeknek telek-jegy­zőkönyvei közzétételnek, a községelöljárókkal, hely­­ségjegyzőkkel és a netalán még létező árvák atyjai­­val közöltessék, s a törvény- és községházakon, nem­különben a czélnak megfelelő más középületeken ki­függesztés­sék, és a falusi községek lakosai előtt an­nak tartalma megmagyaráztassék. 13. §. Végre mindenik telekkönyvigazgatóság kö­teles, az általa kibocsátott hirdetvényt azon korona­­országoknak, melyekre nézve jelen rendelet kötelező erejű, valamennyi politikai és pénzügyi országos ha­tóságaihoz, nemkülönben az ott létező püspökökhöz, még pedig saját kerületében közvetlenül, más kerü­letekben pedig útján átküldeni. az ottani telekkönyvigazgatóságok II. A birtokváltozásoknak a helyszí­nelő bizottmányok általi kinyomozása. 14. §. A telekkönyvigazgatóságoknak kötelessé­gévé tétetik, miszerint kevéssel azon nap előtt, melyen a hirdetvények hatályossága kezdődik, azon, s különösen a telekkönyv-irodák székhelyétől távo­labb eső községekbe, melyekben a telekjegyzőköny­­vek hitelesítése óta a tapasztalás szerint gyakori bir­tokváltozások fordultak elő, különös helyszínelő bi­zottmányokat küldjenek ki, oly meghagyással, hogy ezen bizottmányok az azon nap előtt történt minden birtokváltozásokat a fönnálló utasítások szerint nyo­mozzák ki, s a telekjegyzőkönyvbe jegyezzék be, ezen bejegyzéseket hitelesíttessék s a községre nézve meghagyott munkálatokat is azok szerint igazít­sák meg. Azon birtokváltozásoknak, melyek csak ezen nap után keletkeznek, kinyomozásába vagy bejegy­zésébe nem szabad a helyszínelő bizottmányoknak bocsátkozniok; az uj birtokosok azonban oda utasí­­tandók, hogy tulajdonjogaik bejegyzését a telekkönyvi hatóságnál a jelen rendelet II. részében foglalt sza­bályok szerint eszközöljék. Ez alkalommal a 12. §-ban érintett megmagyará­zás is teljesítendő. A helyszínelő bizottmányok kötelesek a fennkijelölt ügyleteket a legmegfeszítettebb szorgalommal vé­gezni, s arról gondoskodni, hogy a helyszínelési munkálatok minden kitelhető gyorsasággal és pon­tossággal adassanak be a telekkönyvi irodákba. III. A birtokváltozásoknál és betáblá­­zásoknáli eddigi eljárás megszün­tetése. 15. §. Azon birtokátírási kérvények, melyek az eddig elé hivatozott módon, a birtokváltozá­soknak a bíróságoknál e czélból vezetett be­vallási , telek- vagy egyéb könyvekben , la­pokban vagy lajstromokban­ kimutatása végett ezen bíróságoknál tárgyalás alatt vannak, vagy még ezentúl netalán benyújtatnak, azon esetben , ha azok oly fekvőségekre vonatkoznak, melyek a köz­zétett telek-jegyzőkönyvekbe be vannak jegyezve, haladék nélkül azon végzéssel intézendők el, hogy a felek birtokjogaik érvényesítése tekintetében a hir­­detvényben foglalt határozatokhoz kötelesek magukat tartani, s erről a folyamodók az előterjesztett okira­tok visszacsatlása mellett tüstént értesítendők. A fennebb említett könyvek, lapok és lajstromok berekesztendők és használaton kívül teendők, s azokból birtoklevelek, kivonatok vagy másolatok többé nem adathatnak. A levéltárakban visszatartóz­­tatott birtoklási okiratok a feleknek, írás- vagy szóbeli kérelem folytán, vétbizonyítvány mellett ha­ladék nélkül kiszolgáltatandók. 16. §. Azon betáblázási kérvények, melyek a be­­táblázások teljesítésére eddig elő­hivatott bíróságok­nál, a közzétett telek-jegyzőkönyvekben bejegyzett fekvőségek tekintetében, a telek-jegyzőkönyvek köz­zétételekor még el nem intéztettek, vagy a hirdetvény hatályossága kezdetének napjáig még benyújtatnak, haladék nélkül, s legfölebb a hirdetvény hatálybalépte előtti utolsó napon, az eddigi módon elintézendők; ennélfogva a betáblázás megengedése esetében az előterjesztett adóslevelek a bíróság által még azon időszakban betáblázottaknak nyilvánítandók (1840-­­évi XXI. törvényczikk l­.§., s az 1849. decemb. 28-án kelt ideiglenes rendelet 36. és 37. §§.) Oly betáblázási kérvények, melyek a fönnebb emlí­tett fajú fekvőségek tekintetében az eddigi illető bíróságoknál csak a hirdetvény hatályossága kezde­tének napján vagy később nyujtatnak be, a jelen rendelet 6. §-rai hivatkozással visszautasítandók, 17. §. Az eddig még megengedett általános betáb­­lázások tekintetében következő határozatok érvé­nyesek : a) Ha a telekjegyzőkönyvek közzététele a betáb­­lázások teljesítésére eddig elő hivatott bíróság kerü­letében fekvő minden községekre nézve megtörtént; az ezen bíróságnál benyújtott általános betáblázási kérvények, a szerint, a­mint azok a hirdetvény hatá­lyosságának kezdete előtt vagy után nyújtattak be, a megelőző szakasz szabálya szerint kezelendők. b) Ha azonban a betáblázások teljesítésére eddig­elő hivatott biróság kerületében oly községek is fe­küsznek, melyekre nézve a helyszínelési munkálatok még meg nem történtek, melyek ennélfogva a telek­­jegyzőkönyveknek az ugyanazon kerületbeli többi községekre nézve történt közzétételéből jelenleg még kizárvák: azon bíróság által általános betáblázások ezentúl is az eddigi módon teljesíttethetnek,mivel meg­történhetik, hogy az adós a közzétételből kizárt közsé­gekben oly fekvőségeket bír, melyekre az ellene meg­engedett általános betáblázás elsőbbségi jogot adhat. De az ily általános betáblázások, melyek csak a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva történtek, azon fekvőségek tekintetében , melyek a hirdetvény által közzétett telek-jegyzőkönyvekbe be­­jegyezvék, jogi hatálylyal nem bírnak, nős betáblázások kérethetnek s teljesíttethetnek (6. §.), az ezen törvény II. részében foglalt szabá­lyok szerint. IV. Általános határozatok az ügyletek kezelése iránt. 18. §. Mindazon ügyletek, melyek a telek-jegy­zőkönyvek megigazítását s a régi betáblázott köve­teléseknek azokbai jelzálogi átkeblezését, nemkü­lönben a telek-jegyzőkönyveknek a telekkönyvek befejezéséig s az állandó telekkönyvi hatóságok ke­­zében átadásáig leendő folytatását tárgyazzák, a hir­­detvényekben kijelölt bíróságoknál a többi ügyle­tektől elkülönítve­­ kezelendők, ennélfogva az azon ügyletekben előforduló beadványokról külön iktató­könyv is vezetendő. A hirdetvényekben megnevezett bíróságok minde­gyike, a fennebb említett ügyletek gyors és biztos foganatosítása végett, a megkívántató munkaerőkkel fog elláttatni, s mindegyik számára egy saját telek­­könyv-iroda fog szerveztetni, melyben létezik a külön iktatókönyv is. Mindazon beadványok , melyek ezen ügyleteket tárgyazzák, az ugyanazon bíróság általános iktató­könyvébe rendelt ügydarabokkali összevegyítésük elkerülése végett, kívülről a felső szélen követ­kező megjegyzéssel látandók el: „A telekkönyv-iro­­dába átadandó.“ 19. §. A­hol ezen rendelet I. részében telekkönyvi hatóságról van szó, az alatt a hirdetvényekben a te­­lekkönyv-szerkesztés foganatosítására hivatott bíró­ságok értetnek, ellenben a II. részben az említett kifejezés alatt nem csak ezen, hanem azon bíróságok is foglaltatnak, melyekhez a 2. §. rendelete sze­rint a kész telekkönyvek folytatás végett fognak uta­­síttatni. 20. §. A telekkönyvi hatósághoz utasított ügyle­tek úgy ez által, mint fölebb hivatkozás útján a felsőbb bíróságok által is különös gyorsasággal keze­lendők. 21. §. A telekkönyvi hatóság nincs hivatva arra, hogy a helyszínelő bizottmányok által fölvett mun­­kálasokat hivatalból bírálja és igazítsa meg. Ha azon­ban erre valamely fél által, mely az ezen munkála­tokban előforduló bejegyezvények által magát jogai­ban sértve vagy veszélyezve érzi, a hirdetvényi föl­­szólításhoz képest hiratik, e részben a telekkönyvi hatóságra nézve is, a­mennyiben a fél igénye terjed, a helyszínelési ügyletre nézve kibocsátott utasítások elvei és határozatai szolgálnak zsinórmértékül. (Folyt.) NEMHIVATALOS RÉSZ. MAROSSZABÁLYOZÁS. Makóról közelebb a Maros szabá­lyozására vonatkozó érdekes adatok ér­keztek kezünkhöz. Midőn ez adatokat az olvasóközönséggel megismertetjük, nem használjuk föl az alkal­mat elméleti értekezések írására a vízszabá­lyozás hasznairól. Azt hiszszük, nincs egy ol­vasója is e lapoknak, kinek erre még szük­sége volna. Minden folyam, mely féktelen ál­­apotában a közlekedésre alkalmatlan, kiön­téseivel pedig a vidéknek átka volt, medrének szabályozása, árjainak védgátak közé­ szorí­tásával áldássá válik, és sok ezer lakos anyagi jobblétének becses forrásává. Ez igazságnak ha valahol, bizonyára a Tisza és Maros közt van legkevésb szüksége hirdetőkre, mert ha valahol, ott értette a nép a folyamok rokon­­czátlanságának átkát elég teljes mértékben, hogy a szabályozás haszna s szükségessége közmeggyőződéssé váljék. Elmélkedés helyett mi ezúttal az ered­ményekre akarunk egy rövid visszapillan­tást vetni, melyeket a közhatósági munkásság — egyesek és községek által is dicséretes buzgalommal támogatva— a múlt 1855. évről e téren is fölmutathat. Az előttünk fekvő hiteles adatok azon Maros-szabályozási munkálatokra vo­natkoznak, melyek a lefolyt 1855. évben a magyar közigazgatási terület munkaerőivel létesíttettek. A munkavonal a Marosnak Laj­­ténytól (Csanádban, Aradhoz 5 mfd) e folyam­nak Szegednél a Tiszába szakadásáig terjedő részét foglalja magában, a következő átmet­szésekkel : a) A 708 öl hosszú s­a­­­l­é­n­y­i; b) az 1030 ölnyi nagylaki; c) a 813 ölnyi Csanádi. Ezen fekvőségekre, azon naptól fogva csak külö­szecsei; f) a 656 ölnyi tárnoki; g) a 370 ölnyi fehérházai; h) a 866 ölnyi hutaljai vagy zogolyi átmetszések. Az e vonalakon­ munka részint a föld ki­ásása s elhordásában, részint egyes vízágak­nak vesszőfalakkal elzárásában, részint kiön­tések elleni védgátak építésében, részint végre a hajózás akadályaiul szolgáló tőkéknek a fo­lyam medréből eltávolításában állott. Mindjárt a legelső átmetszés, Sajténynál, mely a lefolyt évben hozatott létre, valód nagyszerű munkának mondható azon roppant nehézségek miatt, miket az ásásban a fagyö­kerekkel minden irányban behálózott, ke­resztül szőtt font föld okozott; ezenkívül nem kevesebb mint 1488 darab tökét kellett a me­derből kiásni és eltávolítani. Minde munki csak 8200 kézi napszámmal végeztetett, noha a 708 öl hosszú és 4 öl széles átmetszésbe 5300 köb­öl föld ásatott ki s szállíttatott e 15—20 ölnyi távolságra. És itt dicséretre kell kiemelnünk Sajtény községet, mely sajá érdekét nem csak felfogván, hanem azt a köz­érdekkel egyesítni is tudván, munkaáldozatra sem vonakodott s 1540 köb­ölet a fönnebb földmennyiségből ingyen, saját erejével ásat ki, úgy hogy közmunkaerő csak 3760 köb­­ számára kivántatott. A többi fönn elősorolt átmetszések egész­ben vagy részben még 1855 előtt készültek ugyan, de részint tökéletlenül végeztetvén kt részint s épen azért az 1855-diki tavasz rop­pant vízáradásai által megrongáltatván, tete­mes utánmunkát igényeltek. Igy a nagy láb átmetszést a tavaszi vizár annyira beiszapolt, mikép 5080 köb­ölet újra kelle ásatni; s­­ apátfalvi átmetszés is , melyet 1854-be nagyrészt a csanádi uradalom ásatott, a vízi eliszapolván, uj ásást kívánt, nem keveseb mint 4520 gyalog napszám közmunkaerőre Ezenkívül a nagylaki átmetszésnél szükséges­nek talált védgátból 640 ölnyi (bánsági mán­kaerővel) teljesen be van végezve s a­­több rész is erélyes munkába vétetett. A cs­a­n­á­d­átmetszésnél ellenben, valamint a s­z­e­c­s­ő­nél is csekélyebb utánpótló munka kivántato­s főleg az utóbbinál egy vesszőgát építésébe amannál pedig a 82 köb­öl tömegű, s a tavas vizár által szintén megrongált vesszőgát kel magasságra emelésében állt. A t­a­r­n­o­k­i­­ metszés 1854-­ 18112 ft. költséggel egész elkészült s már teljes folyamágygyá képz­dött; idén csak 26 db. régi czölöp távolit­­tott el medréből, a hajózás biztosítása vége továbbá a víznek a szomszéd fehérházi áttm­ezélbe szabad átfolyását gátló zátonytér elhordatott. Ez utóbbi átmetszést Makó közsé saját erejével ingyen létesítés ez évben ann ki- és betorkollása mélyíttetett s az ár ál belésodrott 130 tőkétől tisztíttatott meg. Egyike a legszebb szabályzási művek, a makói réven aluli 40 öl széles nagy Marc ág elzárása, mi 10—12 lábnyi vízmélés mellett a legjobb s legmeglepőbb sikertel­­ telíttetett; a víz az elzárás után lefolyást­­ találván, egész erejével az akkor még és félig kiképződött makói átmetszésbe rohan­ azt szemlátomást szélesítő és mélyítő. Az­­­zárásnak meglepőleg kedvező eredmét már a nyár végéni közép vízáradatnál mat­kozott. A gázmű, noha még egészen be s volt végezve, a víz nyomásának tökéletes ellenállt s a mondott ág úgy beiszapolódi hogy hol máskor 2 öl mély víz folyt, no száraz lábbal járnak át. A gátmü ügyes sz­kezete következtében ezen régi ág egész­­ töltése rövid időn megtörténendik. Az itt halmazott vesszőgázmüvek 334 köb­elet te­nek, s ki kell emelnünk, mikép az azok kivontató anyagszereket Makó községe­gyen szolgáltató. A kutalvai vagy zogi d) a 460 ölnyi apátfalvai; e) a 632 ölnyi­­átmetszésben, azt a tavaszi vízár beiszap Január 13.1856

Next