Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)

1856-01-22 / 18. szám

pest. Kedd, Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik ém­. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap, Vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre­­félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre: 8 irt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasibzott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában , Egyetem-utcza, 2-dik szám , földszint; vi­déken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím. lakhely a utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók.­ ­( A „Budapesti Hírlap előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni alulirt nyom­dájában. (Egyetemi utcza 2. sz. a takarék­pénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e 18 é­v­e f. é. január 14-n kelt legfelsőbb határozata által elrendelni méltózta-*­­tott, hogy az orsz. katonai hatóságok szervezetében 1856. évi február 1-jével következő változások lépő­jének életbe: a) Ezen hatóságok a taktikai seregfeloszlás , u. m. hadsereg- és hadtest-parancsnokságok czíme mel­lett, mint hatóság jövőre az illető koronaország „Országos főparancsnokságáénak neveztessenek és egy parancsnokló tábornok vezetése alatt a katonai országos hatóságot képezzék. b) Ezen országos hatóságoknál a parancsnok mellé egy tábornok rendelendő mint adlatus, kinek hivatása előforduló esetekben azt minden tekintetben képvi­selni ; ellenben az ily egyes katonai országos ha­tóságokra nézve tábornokoknak a III. osztály főnö­kei gyanánt eddig meghatározott kirendeltetése meg fog szűnni. c) A hadtestparancsnokságok katonai tekintetben mint eddig a hadsereg-parancsnokságoknak marad­nak alárendelve, ellenben közigazgatási tekintetben ezentúl a hadtest-parancsnokságok önálló és köz­­vetlen közlekedése (az országos főparancsnoksá­goknak) saját közigazgatásával fog maguk és a hadse­reg-főparancsnokság közt életbe lépni. d) A szolgálatkezelés és ügyfelosztás az országos főparancsnokságoknál külön szabályok által fog ren­­deztetni. Továbbá Öcs. k. Apostoli Felsége ugyan­azon legfelsőbb határozata által mind a hadsereg-fő­­parancsokság, mind a felnevezett országos katonai hatóságok katonai ügyfelosztásaibani szolgálatra , valamint általában a magasabb hadsegédi szolgálatra nézve egy saját hadsegédi kar felállítását megparan­csolni s ezen kar főnökévé saját első főhadisegédét egy ezredtulajdonost illető minden joggal legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. január 16-a kelt legfelsőbb határozata által Homers Manó Henriket, a budai cs. k. orsz. törvényszék elnökét a­­ pesti cs. k. orsz. törvényszék elnökévé, — és Ka­ra­b­e­t­z Jánost, a pesti cs. k. orsz. törvényszék al­­elnökét s egyszersmind az ottani cs. k. kereskedelmi törvényszék elnökét a budai cs. k. orsz. törvény­szék elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. A cs. k. Apostoli Felsége m. é. december 25-én kelt legfelsőbb határozata által dr. Pavlovszky Sándort a közigazgatási és pénzügytörvény­ isme he­lyettes tanárát a kassai cs. k. jogakadémiánál rendes tanárrá ugyanazon jogakadémiához legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. A pénzügyministerium R­u­z­i­c­k­a Fülöpöt, gali­­cziai vadovicei ideigl. kamarai kerületi főnököt ideig­lenesen pénzügytanácsosi állomásra a magyar orsz. pénzügyigazgatósági osztály kebelében Pozsonba ki­nevezte. Az Igazságügyi mintatérnek 1855. december 15-n kelt rende­lete, kihste Magyar-, Horvát- és Tótországra,a Szerb-vajda­­ság- a Temesi-bánságra, melylyel az uj telekjegyzö­­könyvek közzététele s azoknak tel­ek­­kön­yvek képeii vezetését tárgyaló szabályok­­ bocsáttatnak ki. (Folytatás.) X. Az előjegyzések igazolása. 1. Általános határozatok. 94. §. Minden előjegyzés csak azon feltétel alatt szolgál a dologbani jog szerzése, átváltoztatása vagy megszüntetése alapjául, hogy az igazoltassék, s csak azon terjedelemben, melyben az igazolás megtörtént (59. §.) Az igazolás visszahat az előjegyzési kérvény be­nyújtása időpontjára (61. §.). Ha az igazolás meg nem történik, az előjegyzés kitöröltetik. 2. Az előjegyzés i­g­az­o­l­á­s­a a 87——91 §§. eseteiben. 95. §. A 87—91 §§. eseteiben kieszközlött elő­­jeg­yzés igazolása annak, ki ellen az előjegyzés ki­eszközöltetett, vagy jogutódjának a bekeblezésre al­kalmas nyilatkozata, vagy az ellene per útján hozott jogerejű határozat alapján történik. 96. §. Ha az igazolásnak per útján kell történnie, a kereset az illető bíróságnál nyújtandó be. Ha az előjegyzési kérvény benyújtása idejekor az előjegy­zett jog érvényesítése végetti kereset már folyamat­ban van, ezen körülmény kimutatása elegendő, a­nélkül, hogy külön kereset volna szükséges. 97. §. Az igazolási kereset azon naptól számított tizennégy nap alatt nyújtandó be, melyen a végzés, a­mely által az előjegyzés az első vagy felsőbb bíró­ság által megengedtetett, az előjegyzést kérőnek kézbesítve jön. 98. §. Az igazolási határidő szakadatlanul foly, s annál fontos okokból meghoszabbításnak van ugyan, de az előbbi állapotba a visszahelyzésnek nincs helye. A határidő meghoszabbításáért a kérvény a telek­könyvi hatóságnál nyújtandó be s a polgári perrend­tartás szabályai szerint tárgyalandó. Abban elő kell adva lennie azon napnak, a­melyig bezárólag a meg­hosszabbítás kéretik; ha ez meg nem történt volna, a végzésben azon nap, melyen a meghosszabbított határ­idő lejár, a naptár szerint határozottan kifejezendő. 99. §. Ha az előjegyzés kitörlése az igazolás el­mulasztása alapján az előjegyzést kérő beleegyezésé­nek kimutatása nélkül kéretik, úgy egy rövid határ­időre tárgyalás rendelendő, melynél az előjegyzést kérő köteles kimutatni, hogy az igazolási határidő fönntartatott,vagy hogy a kereset kellő időben nyújta­­tott be, ellenkező esetben az előjegyzés kitörlése minden további halasztás nélkül megengedendő. Az igazolási keresetnek a határidő eltelte utáni el­fogadására nézve a polgári perrendtartás 100. §-nak határozatai érvényesek. Ha a telekkönyvi hatóság előtt a hivatalos iromá­nyokból tudva van, hogy a kitörlési kérvény benyúj­tása napján az igazolási kereset benyújtatott, úgy kitörlési kérvény elutasítandó. 100. §. Az igazolási kereset fölötti jogerejű ha­tározat alapján, ha és a­mennyiben az előjegyzés az által igazoltnak nyilváníttatik, annak a mi előjegyez­tetett, bekeblezése; ha pedig az előjegyzés nem iga­zoltnak nyilváníttatik, az előjegyzés kitörlése tör­ténik. 3. Az előjegyzés igazolása a 92 §. ese­té­b­e­n. 101. §. A 92. §. esetében kieszközlött előjegyzés, vagy azon bírói határozat jogerőbe léptének kimuta­tásával, melynek alapján az előjegyzés történt, vagy a felsőbb bíróság jogerejű határozata által igazolta­­tik, ha és a­mennyiben az által azon elsőbb határozat helybenhagyatik. ~ ----- •»-----4. Az előjegyzés igazolása a 93. §. ese­tébe­n. 102. §. A kincstár, az árva, gondnokság alatti vagy más bírósági felügyelet alatt álló személyek kö­vetelésének a 93. §. esetében kieszközlött előjegy­zése azon hatóság jogerejű határozata által igazolta­­tik, mely a követelés fölötti ítélet hozatalára hi­vatva van. Ha azonban a 93. §. esetében kieszközlött elő­jegyzés oly minőségű, hogy az keresettel iga­zolandó, az ilyen előjegyzések tekintetében is a 95— 100. §§. határozatai szolgálnak zsinórmértékül. 5. Az előjegyzés ismétlése: 103. §. Ha valamely jog előjegyzése azon okból, mivel az igazolási kereset kellő időben be nem nyúj­­tatott, kitöröltetett, úgy újólagos előjegyzés köret­hetik; azonban a korábbi előjegyzés által szerzett nyilvánkönyvi jog, s az az által okozott költségek megtérítéséhezi igény elenyészik. Szabadságában áll azon jószág vagy nyilvánkönyvi jog birtokosának is, melyre az újólagos előjegyzés történt, annak további ismétlését, az előjegyzést ké­rőnek joga előadásával fölszólítása által megelőzni. IX. Telekkönyvi följegyzések. 1. Általános határozatok. 104. §. A telekkönyvi följegyzések tárgyát oly vi­szonyok és tények képezik, melyek a) a telekkönyvbeni följegyzés által csupán azon személyek érdekében tétetnek közzé, kik a fekvő­­ségek vagy jelzálogi követelésekről jogügyletet akarnak kötni, a­nélkül, hogy az előjegyzés elmu­lasztásával bárminemű jogi következmény lenne ösz­­szekapcsolva; vagy pedig melyek b) a polgári perrendtartás és jelen szabály határo­zatai szerint, egy bizonyos azzal egybekapcsolt jog­hatály végett jegyeztetnek föl. Az elsőbb neműekhez tartoznak a kiskorúság, annak a keresztelési vagy születési bizonyítvány vagy a nagykorúság alapjáni kitörlése; az atyai vagy gyám­sági hatalom meghosszabbítása; a gondnokság és csőd följegyzései. A második neműekhez számítandók a zárlat, a végrehajtási haszonbérbeadás, a végrehajtási árve­rezés, az egyetemleges zálogok, a rangsorozat és a per folyamatban létének följegyzései. 105. §. A telekkönyvi följegyzések a teherlapon jegyzendők be. Csak azon följegyzések, melyek a fekvőség tu­lajdonosának személyét tárgyazzák, vagy melyek a tulajdoni jog megtámadását tanúsítják, iktattatnak a tulajdoni lapra. 2. Különös határozatok az egyetem­eges zálogoknáli följegyzések tár­gyában. a) Az egyetemleges zálogok keletke­zése és elosztása. 106. §. Ha a zálogjog ugyanazon osztatlan köve­telés tekintetében több zálogtárgyakra, azaz két vagy több telekkönyvi jószágtestekre kebleztetik be vagy jegyeztetik elő, az által egyetemleges zálogok keletkeznek, melyek a hitelezőt arra jogosítják, hogy az egész követelésnek a több zálogtárgyak bár­melyikéből­ kifizetését saját tetszése szerint kí­vánhassa. 107. §. Ha valamely követelés több oly zálogtárgyak­ra biztosítandó, melyek különböző telekkönyvi beté­tekbe (vagy telek-jegyzőkönyvekbe) vannak beje­gyezve, az ezen telekkönyvi betétek mindegyikébe is bejegyzendő. Azonban a több zálogtárgyak közel egy f­e­­ j­e­l- zálognak, minden továbbiak pedig mellék­jelzálognak tekintendők, ennélfogva azon telek­könyvi betét is, melyben a fő-jelzálog van bejegyez­ve, f­ő-b­etét­nek s minden további telekkönyvi be­tét, melyben valamely mellék-jelzálog fordul elő, mellék-betétnek tekintendő. E végre következő eljárás tartandó szem előtt : a) Ha a követelés bejegyzése ugyanazon telek­könyvi hatóságnál vezetett több telekkönyvi beté­tekbe történik, az a főbetétben ugyanazon alak­ban s oly teljesen eszközlendő, mint általában vala­mely követelés bekeblezésének vagy előjegyzésének történnie kell; ellenben a követelés minden mel­lékbetétbe tehető rövidséggel s csak azon ok­irat kijelölésével, melynek folytán a bekeblezés vagy előjegyzés megengedtetett, és az öszveg előadásával jegyzendő be. b) Ha pedig a követelés valamely más telekkönyvi hatóság könyveibe is bejegyzendő, mint a melynél a föbetét vezettetik, ezen bejegyzésnek az első mel­lék-betétben ugyanoly teljességgel kell tör­ténnie, mint a föbetét­ben, mi­által azonban ezen első betét mellék-betéti minőségét nem veszti el. Minden további mellék-betétre nézve, melybe a követelés ugyanazon telekkönyvi hatóságnál be­jegyzendő, az a) pont végtételében előadott szabály érvényes. c) Továbbá a követelésnek a főbetétbeni be­­jegyezvénye mellé fő­ jel­zálog megjelölés íran­dó, s annál mindenik mellék-betét, melybe ugyanazon követelés bejegyeztetett, feljegyzendő; ellenben a követelésnek mindenik mellék­­betétbeni bejegyezvénye alatt csak a febetét jegyzendő föl. (Folytattatik.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, január 21. ÚRBÉRI TÖRVÉNYSZÉKEK. I. A teljesen szervezett úrbéri törvényszé­kek néhány nap múlva az egész országban meg fogják kezdeni működésüket; azon tör- ' vényszékek, melyeknek feladatához hazánk­nak legfontosb érdekei vannak kapcsolva. A legfontosb érdekek. Mert azon kifejlő­dés, melyet a nemzet­gazdászatnak földmi­­velési ágában kell tennünk, legfontosb érde­keink közé tartozik. Kétségtelen, mikép Magyarországnak leg­főbb kincsei a földmivelésben s annak külön­böző ágaiban rejlenek. Ez képezi az egye­düli alapot, melyre a nemzeti vagyonosodás épülete biztosan emelhető, tehát azon alapot, mely hazánkban jóllétet teremthet. Mert míg a lefolyt századok eseményei kétségbevonhatlan befolyása következtében nem voltak megszerezhetők s előállíthatók azon kellékek s elemek, melyektől függ a nemzetgazdászat egyéb ágaiban létesíthető haladás s kifejlődés, addig a természet föld­területünket megáldotta mindazon feltéte­lekkel, melyek dús s virágzó földmivelést állíthatnak elő. Csak ez után lehető a nemzeti munkásság többi részeinek is kifejlődésbe hozatala. Ne­vezetesen a má­­s gyáriparé, melyet a föld­­mivelésnek s birtokosoknak a kifejlődés foly­tán emelkedett szükségeik okvetlen előidéz­nek, s melyre a virágzó földmivelés elegen­dő anyagot nyújthat; továbbá a kereskedésé, mely a sokszorozott termesztés által nyújtott nyers anyagoknak forgásba hozatala s kiszál­lítása folytán nevezetes élénkséget s terjedel­met nyer; valamint a szellemi munkásságé is, mely szoros függésben van az anyagi eszközöktől és szükségektől. Meg kelle a földm­ivelésnek e fontosságát érinteni, mert abban rejlik az úrbéri törvény­székeknek is roppant fontosságuk s egész je­lentőségük. A földbirtok érdekében s ezen érdek foly­tán a mezei gazdaság virágzóvá tételére tör­téntek már számos igen nagy fontosságú in­tézkedések, melyek nélkül az anyagi kifejlő­dés, a vagyonosodás s szellemi haladás nem lett volna eszközölhető. Ilyen nevezetesen az úrbéri viszony megszüntetése, a föld­i mun­kának szabaddá tétele, az ősiség eltörlése , a közterhek közös viselése s már az előbbi időkben a birtokképesség. Ezek azonban még nem meríték ki mindazt, mi a földmivelés érde­keinek biztosítására, a mezei gazdászat virág­­zóvá tételére elkerülhetlenül megkívántab­b. Ezeken kívül maradt még sok tenni való a birtok s földmivelés érdekében. A földbirtokra még mindig a hűbériségnek különféle maradványai nehezednek. A mun­kában s terménybeni magán­adózások, a volt urbériséghez hasonló terhek még mindig feltalálhatók különböző vidékeken. Az úrbéri birtok még mind nincsen szabályozva. A volt jobbágyokat illető földeknek egy része még mindig a földesurak kezén van. A föld­birtoknak számos darabokra való szaggatása, szétszórtsága még mindig divatozik. A legelő közös használata még folyvást uralkodik majd mindenütt. A tulajdonjog a földes­urak irá­nyában még mindig nincsen a volt jobbágyok­nak minden részleteiben biztosítva stb. db. És ezek mind oly viszonyok s körülmé­nyek, melyek a mezei gazdászatra, a földmi­velés állapotára lényeges befolyással van­nak. Míg ezek léteznek, nem lehet a földmi­­velésnek teljes mértékbeni emelkedésére számolni. Nem hasonlók ugyan egészen az úrbéri eltörlött terhekhez, de még­is oly bé­­kék, melyek leszorítva tartják a mezei ipar és szorgalom teljes kifejlődését. És ezen földmivelési békék lerázására, azon hűbéri maradványok végmegszüntetésére van­nak hivatva az úrbéri törvényszékek. E szorosan véve nemzetgazdászati érdeken kívül azonban van e bíróságoknak még más különös fontosságuk is. És ez a jogi vagyon­­biztosság eszközlése s teljes megszilárdítása. Ez már önmagában is külön igen nagyfontos­­ságú érdek, mert alapja a rendes jogállapot­nak, s egyedüli forrása a nagyobb tevékeny­ség és szorgalomnak; mi viszont visszahat a mezei gazdaság emelkedésére s igy a földmi­­velésnek érdekeire is. Valamint viszont az úrbéri bíróságok által képviselt nemzetgazdászati érdekekben is nem csupán a mezei gazdaság érdekei rejlenek, hanem más nemzetgazdászati érdekek is, a. m. a má­­s gyáriparnak, kereskedelmi forgalom­nak érdekei, melyeknek emelkedésére az érintett hűbéri maradványok megszűnte, és a birtokviszonyoknak okszerű rendezése szintén nagy befolyással leend. Oly viszonyokban nem tenyészhet se a mezei, se a műipar. Csak rendezett jogi birtokállapotban­­szá­míthatunk az iparszabadság hasznain azon iparszabadságéra, mely az elavult czéh egyedárusság középkori intézetét nem sokár felváltandja. Mert hűbéri terhek s hűbériség­hez közelítő birtokviszonyok mellett a gyár­ipar még sehol sem fejlődhetett ki. És csak igy számíthatank hazánk azon jó­téteményekre is, melyek a keleti kérdő végmegoldásából fognak keletkezni. Mert Január 22.1856.

Next