Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-09 / 234. szám
lódulása ellen tölgyfából készült jégtörök által védeni akarnák, a be- és kifolyásnál folytonos harczol kellene az elhomokosodással küzdeni, s annak teljes eliszapodását mégsem lehetne meggátolni. Az elzárás ezenfelül azon előnyt nyújtja, hogy később az eliszaposodás meggátlása végett csak a kifolyásnál kellend a medret tisztítani. A kikötő építésére szükséges pénzösszeg 493,604 ft 43 V*krra van számítva. Miután az egész pesti sziget a kikötő kiegészítő részéül bele van vonva, ennélfogva a szigetnek a nagy Duna felé néző oldala kőpart által védendő. Ezen rendes kövezetből készítendő partbiztosítás, belefoglalásával azon partbéléseknek, melyek a töltésoszlopok szilárdítására vannak tervezve, 3500 négyszögöl tértartalmat tesz. A kikötő-bejárat elkészítésére jelentékeny csölöpölések, kapocsművek, továbbá ezek közt parti kövezetek eszközlendők. Nem tekintve az erre szükséges rőzséket és elhelyezési munkálatokat, csupán ép czölöp- és kapocs-tölgyfában 6700 köb lábra van szükség. A munkálatokra 25,800 köbös földhordás szükségeltetik. Bárha a zártöltés befejezése után a kikötő azonnal használható, mégis tervbe hozatott, mikép annak a föntjelölt számú hajók számára elég nagggyá alakítása végett, a dunai ágból 53,000 köböl anyag medertisztító gépek által kihordessék s ezáltal a part hoszszában lerakóhelyekül nagyszerű egyenítések hajtassanak végre. Mi a cs. k. dunai flottilla hadihajóinak kikötőjét illeti, az, hogy a magánjárművektől lehetőleg elkülönítve legyen, a felső szigetcsúcshoz legközelebb tüstént a zárgát mögött fog építtetni, s a magánjárművek kikötőjétől gátnyelv vagy karózás által teljesen elkülöníttetni. Ezen hadikikötő azon kedvező helyzetben leend, hogy a sziget felső részének kivihető átmetszése által a nagy Dunával, a véd- és zárgát állal — mely járható gáttá alakítható át — a Duna balpartjával közlekedésben állandó A zár- és összekötő gátaknak, a partbéléseknek és másnemű munkálatoknak elkészítése 3 évre (1858) van kitűzve. (Érdekes lehet az olvasók elött, tudni, hogy egy mederlisztitó-gép naponként nem kevesebb mint 35 köböl murvát emel ki s a munkanapok száma évenként mintegy 140 re tétetik.) Végül nem lehet említetten hagyni, hogy az ekként épített téli kikötő a szükség szerint dockká is átalakíttathatók, mi mellett semmi új építésekre nem lesz szükség, mint a bejárati nyilas kivájása és a bejárati csatornának az alsó szigetcsúcs közelébeni helyreállítása harántosan magán a szigeten keresztül, zsilipkamrával és kettős árkapuval. Ekként tehát a pesti téli kikötőről adott rajznak végéhez értünk volna — oly műnek, mely a kereskedők és hajótulajdonosok régi és czélba vett óhajtását teljesedésre juttatja ; melynek Umviter -prf ' ' ,A 1 -b-H-MCAK Kilfodok MTtPn1 mely a dunai hajózás legszebb és legnagyobb tevékenysége és kifejtésének lámoszlopul szolgáland, mely Austriának folyvást növekedő kereskedelmére a Lévárdévá a Magyarország mindinkább kifejtő termő erejére nézve szükséges kellékké vált. A dunai hajózás csak ez által nyeri meg azon oltalmat, melyet ekkorig saját legnagyobb hátrányára nélkülöznie kellett. Bécs, oct. 3. Általános megnyugvást szül azon hír, hogy pénzügyminizterünk érvényre hozá azon elvet, miszerint több új vasutvállalat engedélyeztetni nem fog. Sokan vannak, kik azt hiszik, miszerint az edigiekis — több a jónál. Az utolsó pénzzivatar néely jelensége csakugyan megerősíti e nézetet, az m TÁRCZA. I nemzeti színház. — Heti szemla.— Vasárnap (szpt. 28.) Dalos Pista. Hétfőn Judith és Holofernes. Kedden : Nevelő kerestetik (vígjáték egy felvonásban) irta Szigligeti és Gizella (babért). Szerdán : Éjszak csillaga. Csütörtökön : Világ Ura (először). Pénteken Becsületszó és Egy nő kinek elvei vannak. Szombaton Troubadour. Öt drámai előadás közöl , melylyel e kivételes hét dicsekedhetik, háromnak szerzője Szigligeti volt. Egyik kis mértékben népszínmű, másik kis mértékben vígjáték , harmadik kis mértékben tragoedia s mindez kisebb nagyobb mértékben már ismeretes. „Dalos Pistában nem hibáztatjuk, mikép szerző nem a nép legalsó osztályából tette hozzá a tárgyat. Ezt a maga idejében, midőn e mű először került színre, megjegyeztük. De akkori ismertetésünkben nem maradt hely egy megjegyzésre, melyet itt utánpótolunk. A második felvonás végén Pila fogadott nővére (Munkácsi FI.) szívfájdalmas szavainál fölösleges a hegedűkiséret. Szigligeti Diocletian czímű drámájában sem helyeseltük a zenekíséretet , mely nem dalt, hanem szavalást kísér. A szavaló művészetnek nincs szüksége ily külső segédeszközre. A szavaló művészetnek a dalművészet felett az a nevezetes előnye van, miszerint közelebb áll a valóhoz, s közvetlenebbül fejezvén ki az érzelmeket, közvetlenebb, mélyebb, maradandóbb hatást gyakorol. A nyelv elég hajlékony arra, hogy a legmélyebb fájdalmat, ha kell , a leglyraibb hangon kifejezze. A költői eszméknek, az érzelmek szóbeli kifejezésének lehet bizonyos rhythmust adni s versekben fejezni ki azokat, ami emelkedettebb, s az élet prózájától távolabb eső hangot ad a jelenetnek, ámbár ez is, ha csak egy helyen, mintegy kivételesen fordul elő, megzavarja a benyomás egységét.Mi szükség a szavalatbeli hatás sok eszközein kívül más művészetet híri segédül ? Ez nemcsak hogy szükségtelen, hanem a hatás egységét még nagyobb mértékben rontja, mint prózai mű közepett a rögtönös lyrai emelkedésű szavalat. Dalos Pista Rózsija nem oly lyrai szellem , hogy érzelmeit csak zene által lehetne kifejezni. A legnagyobb drámaköltők rendkívül sok , s minden érzelmet ki bírtak fejezni a próza és vers által. Shakespeare Júliája bizonyosan mélyebben érez, magasztosabb, hőbb szerelmi, mint Rózsi , s Shakespeare-nek mégsem jutott eszébe még az erdélyi magán vagy párbeszédet is hegedű vagy fuvolaszóval kísértetni. Guthe használja ugyan a zenét „Egmontjában, de ott, hol nem lehetett helye a szavalásnak. Egmont álmát akarja festeni egy néma tüneménynyel, mely hogy többet mondjon, zene által kísértette. — A szavalást azonban nem szükség és nem jó zenével kísértetni — ez még operában sincs a maga helyén. Operákban, hol a hatás egészen a zenéés a dalé, nem a zenét roszaljuk az ily összekeverésnél, hanem a szavalást , melynek dallá kellene válnia; drámai műben pedig a zenét roszaljuk, mely nem hangzik össze az egész mű természetével. Egy „Dalos Pista“-féle műben azt várjuk, hogy minden, még az előforduló dalok is a tárgy természetéből folyjanak s némileg indokolva legyenek. De Rózsi fájdalmas búcsúszavainál legkevésbbé sincs indokolva a zenekar interventiója. Abból csak az tűnik ki, hogy a szerző nem tárgyát tartotta szem előtt, hanem a közönséget, melyre minden , jogosult vagy jogosulatlan eszközökkel pillanatilag hatni akar s épen ez által téveszti el a czélt, mert illusiónkat rontja meg. Bizonyos az, hogy a költői erővel nem biró szavalás részolt, hol annak költőinek kellene lennie; de annyira sohasem fogja megzavarni az illuziót, mintha a szerző a zene által nyíltan árulja el, mikép a hatás előidézésére mesterkélve törekszik. Hadd maradjon a zene a dal és ballet kísérője, melyek közöl az elsőnek támogatója az utóbbinak csaknem egyedüli tolmácsai— a szavalást, mely önmagában mindent ki bír fejezni,csak zavarja a hívatlan tolmács. Némethi az énekpróbában e darab minden előadásánál jobban túloz, s a legelső adatásnál játszott legjobban, mivel akkor legkevésbbé ment túlzásokra. „Judith és Holofernes“ nem tudjuk mi okból rövidítették meg olyformán, hogy egy igen lényeges helyet hagytak ki belőle a végén. Az eredeti műben Judithot azon érzete bünteti meg, mely szerint nem magasabb indokokból cselekedett a gyilkolás végrehajtásakor, hanem csupán személyes boszút állott, habár midőn e tettre először határozta el magát, hazafiság és vallásos buzgalomtól indít— talék. Amint e darab nálunk színre került, e lényeges önvádnak, e bünhödésnek alig maradt csak nyoma is. Vagy lényeges változások, helyesebben, rontások nélkül adassék e mű, vagy általában ne adassék. Én az utóbbira szavaznék — a közönségnek tán igen nagy részével, annyival is inkább, mivel egyik színészünk sem nyert abban valami bravour-szerepet. A másik, e héten adott tragpediáról a „Világ ura“ról csak közelebbről szóltunk. Azonban helyén lesz az előadásra nézve megjegyeznünk, miszerint e darab nem volt jól betanulva — szabad legyen magára Nagy Constantinra nézve is megjegyeznünk, mikép szerepét könyv nélkül nem tudta annyira, miről némely fenakadásai győztek meg. Különben játékában is több volt a hidegség, mint óhajtottuk volna. A császári öltözék darabjaiból a felső, bíborpalást nehéz bársonya igen pompás volt s Egressi első megjelenésekor a kevély parancsoló magatartás jól illett hozzá; de midőn azt levetvén, egy nagyon bő , selyem hálókabát maradt rajta , a nagy embert a szó teljes értelmében „en robe de chambre“ láttuk magunk előtt, mely nagy ellentétben állott a kevély magatartással. Újabb adat arra , mit rég tudunk, hogy Egressy az öltözékben is szereli a különcrködést. Hogy szeszély-e ez, vagy tévedés , nem tudjuk. A császárné szerepét Tóthné adta , kinek éneklő , az álpathos mellett is száraz szavalásához néhány hó óta akarunk szokni. Az igazgatóság e szerint tévedett e tag szerződletésé■ vel, —mert a közönség soha meg nem szokhatja a declamatio ezen hibás módját. Segédszereplőkre nagy szükség van színházunknál, — de ezek választásában kötelesség volna vidéki színészeink közöl a legjobbakat választani ki. Ha az eddigi eljárást követjük , nem sok kell hozzá , hogy a vidéki színitársaságok túltegyenek a pesti állandó színház drámai személyzetén. Színházunk ügyeinek kezelésében itt rejlik az egyik nagy hiba. Általános elvül azt kellene fölállítni, hogy a magyar színészet legjeleslejeit bírja szinintézetünk. Az elvet eddig elő nem követők — s megvannak rész következései, — főleg a segédszemélyzetet illetőleg. Ne kívánja senki, hogy részletekbe bocsátkozzam, személyeket nem akarok megnevezni, — de az elvet szükség kimondanunk. Vajmi nagy szükség volna ahhoz híven is járni el ! Mennyire esetlen színpadunkon, midőn valamelyik másodrangu szereplő oly rendkívül óvatlannak mutatja magát. — Midőn látjuk, mikép e szereplő művészetének még elemeit sem bírja s mégis egy nagyobb , komoly műben szerepet kapván, ügyetlensége által képes az elsőbb szereplők játékát és műélvünket megrontani! — A „Világ urá"hoz egy kikiáltóra volt szükség, ki egy írott rendeletet felszóval olvasson el. Volt is egy olyan színészünk , kinek e szerepre elég nagy hangja volt, csak a másik kellék hiányzott nála t. i. nem tudott becsületesen olvasni. — Az intézet méltalósága is, ha egyéb nem, megkívánná , hogy a másodrangú szerepek se „hagyjanak ily parasztot“ drámai előadásainkban ! Mind a „Világ ura“, mind a pénteken adott két pályázott vígjáték nagyszámú közönséget gyűjtött be, mely ez utóbbi estre igen jól elmulatott rajtuk. Úgy látszik elkezdődött a színház téli saisonja. A színház mindig jobban-jobban telik meg drámai előadásokra is. Ezért most kellene mindent elkövetni arra, hogy a drámai előadásokon az erők teljes megfeszítésével mindent, a mi szép és jó csak hatalmunkban van, előmutassunk, 8 F. új vasútrészvények sülyedése, sőt tökéletes elejtése a piaczon,melyen alpari is alig akadt némelyikükre vevő, úgy hogy tőzsdeáruk csak névszerinti volt, kiállón int, miszerint a vállalatok tömegének tetőpontját elértük, és hiányzik máris az azoknak megfelelő tőke Austriában, s nem jöhet segélyünkre a hasonló ponton sínylődő külföld is, melynek tökepénzei legújabban a távol Oroszország megmérhetlen vasútvállalataiban is keresnek elhelyezkedést. Mindinkább terjed az aggodalom, hogyha a már engedélyezett, s részben munkálatban levő vasutakra egymásután ki fognak íratni a részvénybefizetések, a pénzhiány mind a részvények értékén, mind az összes forgalmon meg fogja éreztetni magát; ily esetben az iparpapírok sülyedése nem is maradhatna izolálva, s minden egyéb papírokra ki fogna terjeszkedni; mert relativ becsük meglévén, nem fognak a vasutrészvények a tout prix eldobatni, hanem a kisebb capitalisták tömege , kiket a befizetés zavarba hozand, egyéb állampapírjai egy részén is inkább túl fog adni, s azoknak ketelárát lenyomni, semhogy kivált magasabb agio mellett vásárolt s mindenesetre szép jövővel biztató vasutrészvényein túladjon. Az igy előállt általános depreciatio az iparczikkeket sem fogja megkímélni, míg más oldalról az ipar nem fog találni tőkékre, melyek a pillanatnyi forgalomhiányból kigázolni segítsenek. Aki azt vélné, hogy a felebbiek tülsölésen színezvék, azt utaljuk ismét és ismét a tőzsde-árjegyzékre, hasonlítsa össze akár a mait, (miután már nyolcz napi javulás állt be !) s a három hét előttit. Csak egy hathatós eszköz létezik e körülmények szerencsés lefolyásának előmozdítására, s ez a credit mobilier czélszerű fölhasználása. Az képes egyedül, s az van hivatva az ily válságot enyhíteni, természetesen ha nem önszántából , az állam befolyása alatt Hogy azonban erre képes legyen , hogy különösen a vasútrészvények befizetését közbenjárása által könnyítse, saját tőkeerejét kell előbb emelnie; e szerint a hitelintézet részvényeire kiíratott részbefizetés teljesen igazolva volna; ez a befizetések közt első rendű, azoknak alphája; a hitelintézet a befizetett milliókat ismét vasútrészvények befizetésére fordítván, úgyszólva ez egyetlen befizetéssel valamennyi fedezve leend; a kezdetet már régóta megtevé az igazgatóság azon határozatával, miszerint a nyugati vasutrészvényekre 40 frt előlegezést ad; egy 30 °/po n)i befizetés esetében tehát a részvényes csak 10 %-ot fizet be, húsz %-ot befizet helyette a hitelintézet. Mily terjedelmet veend e jótékony működése: a rendelkezésére álló hitel és tőkéktől, s azonfelül a főhatalom nyomatékos befolyásától fog függni. Pécs, September végén. 2. Ha nagy feneket kerítek levelezésem bevezetésének, és inkább általánosságban maradok , mint hogy ezúttal részletekbe bocsátkoznám, ne gonez valami vezetési nénin , u multimsem, hanem mert idejét látom kimondani egyszer nézetemet és véleményemet a vidéki levelezők, azok teendője, befolyása, szóval jelentőssége felől. Rég levelezünk mi már ex partibus, és amint a lapokból látom, a levelezők száma elég nagy, de kétlem, hogy a sok közöl a nagyobb rész komolyan vizsgálódott volna a szerep körül, melyet vagy önként vállalt, vagy egyik s másik lapvezető a kezébe adott, pedig a szerep — higgadt megfontolás után — nem statista kezébe való. *) A „Budapesti Hírlap“ már jó régen kötelességének tartá több pontok alá foglalva közleni tisztelt levelezőivel mindazt, mit a vidéki levelezésekre nézve mintegy programosul tekintetni óhajtott. Szerk. Hogy egyes vidék nem elkülönzött sziget a nagy tengeren, hanem kiegészítője azon lánczolatnak, mely a birodalmat alkotja, ez természetes. Érdekel tehát bennünket, ha nem is közvetlenül, minden , mi a közállomány fejlődésére befolyással van, s valamint minket érdekel például a Tisza vidékének előmenetele, úgy hiszem e lapok más vidéki olvasói is szívesen veendik a környékünkrőli hű tudósításokat, ha nem is épen azért, hogy közvetlen hasznukra volnának, hanem legalább kíváncsiságból s azon mindenkivel született vágyból: tudni azt mi történik máshol, mint vélekednek bizonyos dolgokról mások, kiket azok szintúgy érdekelnek, s mily szempontokból fogjuk fel azokat mi, kik azon egy családnak szintén tagjai vagyunk; ezáltal az eszmék tisztába hozatala, bizonyos intézkedések czélszerű vagy czélszerűtlensége annál inkább kiderül, s ha látjuk, miszerint az, mi nekünk például ínyünkre nincs, másutt tetszik, sőt határozottan hasznos, elvesztjük ama viszketeget, gáncsolni mindent, mi történik, és örökké csak azt akarni kitálalni, mit saját tűzhelyünkön főztünk. Hogy az eszmék ilyszerű rectificatiojára legjobb mód a sajtó, ez kétségtelen, főleg ha tudósítói lelkismeretesen járnak el tisztükben, s nem tudósítnak oly hangulatról, minőt egyéni képzeletük teremt, hanem híven adják vissza, mit találnak, szóval a valót festik, és nem hajhásznak légvárak után. Ezért tartom én a hírlaptudósítói szerepet igen fontosnak és lelkismeretben járónak. Mert ha talán vannak, kik egy egy kis felületes tudományosságot összeszedegettek, ennél fogva azon hiszemben, hogy már képesek is minden tárgyról competens ítéletet mondani, feltolják magukat tudósítókul, úgy állítják elő a viszonyokat mint értik, ítéletet is mondanak fölöttük — de perse, hogy minőt! — ugyan használnak-e ezek a nézetek tisztába hozatalának?! Épen nem használnak, sőt ártanak. Mert a nagy tömeg vele született kényelmességénél fogva inkább szeret taníttatni mint gondolkozni, megvesztegettetik ily czikkek olvasása által és tévutakra vezettetik, vagy — mi még roszabb — azt hiszi, hogy bizonyos czikornyás czikk csak azért van írva, hogy annak sorai közt olvasson, s akkor ahány olvasó, annyiféle értelmet magyaráz ki belőle, innen van aztán a sok eszmezavar, a sok félreértés, a sok ráfogás, a sok elégületlenség! Tovább megyek, valamint a felszínes tudósító nagyobbrészt árt, úgy ellenben a lelkiismeretes positív hasznára is lehet vidékének. Mert vannak dolgok, melyek a kormány orgánumainak figyelmét kikerülik, vagy nem méltatnak oly mértékben, mint megérdemelnék, itt a tudósítónak tér nyílik ezek fölemlegetésére, és ha kivívta magának már előre a hitelességet, az őszinte szándék feltételét, lehetlen, hogy hatással ne legyen ott, honnan a kérdéses ügyek eldöntése várható. De vannak általánosan óhajtott teendők, melyek a körön kívül, hol éreztetnek, alig tudják, hivatalalosan azok elintézése nem kéretik. Már pedig az■cm« anyja sem érti »sarát, és hiába zúgolódunk, hogy ezt vagy amazt miért nem intézi el p. o. a magas kormány, ha mi ez elintézendőket vele nem tudatjuk. Kopogtassatok és felnyittatik nektek, azt mondja az írás, s ily kopogtató szerep ismét a laplevelezőnek jutott, mert a hírlapirodalom feladata figyelmeztetni mindenfelé , és ha a figyelmeztetésből a jó akarat a tiszta szándék kiviláglik, lehetetlen hogy ismét jó akarattal ne találkozzék. De lehet még ily figyelmeztetésnek más eredménye is. Történhetnek bizonyos dolgok, melyekről mi magyarok azt szoktuk mondani, hogy nincsenek rendiben; anélkül azonban hogy a hatóság beléelegyednék annak mindjárt elején a jó kerékvágásba leendő visszavitelére, főleg akkor ha a dolog természeténél fogva tovább is kellene mennie, mi részvért szülhetne, ily esetben nem árt figyelmeztetni az illetőket, hogy inkább nyessék meg a fát,semmint az gyökeréből kivágassék, főleg akkor midőn azon meggyőződést fejezhetjük ki, miszerint a magas kormány nem valami nagy örömet lel benne, hogy mindent mi életrevaló elnyomjon, hanem ellenkezőleg annak, ha a kellő határok közt mozog,virágzását elősegíti. Gyakran egy jól értesült külföldi levelezőre igen sokat adnak; nem csak a szerkesztők és az olvasó közönség várják mohón tudósításait, de befolyásos egyénere is építenek reá; márpedig ezek minket csak arról tudósítanak, mi respective a szomszédságban történik, míg a hasonhitelű belföldi levelező saját családi életünk viszonyairól, előnyei vagy fogyatkozásairól szól; már pedig ezek tagadhatlanul csak leginkább érdekelnek, csakhogy ne egyedül tánczvigalmak, mulatságok s több effélék töltsék a hasábokat, hanem valóban közérdekű tárgyak, melyek a feljegyzést és olvasást egyaránt megérdemlik, s melyek mind fel- mind lefelé egyaránt figyelmet gerjeszthessenek. Ha a t. szerkesztőség e szempontokból írott tudósításokat szívesen veend, gyakrabban találkozunk. * _ ..._______ Napihirek és események. Budapest, October 8. * Bécsi lapok közelebbi számaikban a következő igen érdekes eseményt beszélik : Felsége jelenlétéről a Bécs melletti táborban. Midőn September 30-kán a Hohenlohe herczeg s István főherczeg ezredekből álló Greschke-dandár, mely a bécsi helyőrségből a bisambergi táborba indult, d. u. 4 órakor a Sievring melletti gyepre megérkezett. Császárö Felsége szárnysegéde gr. Königsegg kíséretében már ott várta e csapatokat, ő Felsége körül mindkét ezred azonnal kört képezett, s a zenekarok játszása közben az ekkér örömteljesen meglepett csapatok ezerszeres üdvkiáltásokkal éltették a szeretett Uralkodót. Ó Felsége erre a zenekarokkal tánczzenét játszatott s olaszok s lengyelek csakhamar élénk polkát jártak Ő Felsége körül. A hirtelen zuhogva omló zápor daczára Ő Felsége a helyszínen maradt, s derült kedvvel nézte a katonák mulatságát. Midőn a csapatok végre ismét visszaindultak, Ő Felsége egészen váratlanul élükre állt, s velük együtt gyalog tévé meg a fárasztó s több óráig tartó nehéz utat a hegyen keresztül Klosterneuburgig. Fél hét órakor, már estalkonynyal érkezett meg Ő Felsége a csapatok élén Klosterneuburgba s onnan még azon estve visszakocsizott Bécsbe. * Föherczeg Fökormányzó uri csász. Fensége legmagasb rendeletére Felsö-Nyitra megyében a gyújtogatok elleni rögtönitélő bíróság felfüggesztetett. * F. Kó 3kán halálozott meg Bécsben galanthai gr. Eszterházy, Károly Tolna megye egykori főispánja s a szt. István rend vitéze. Az elsőszülöttségi birtokok, Pápa,Ugod, Devecser,melyeknek az elhunyt egy ideig ura volt, gz Eszterházy Pál kezébe mennek át. — A helvét hitvallásuak pesti theologiai tanintézete, — melyben most a második évi cursus kezdődik — tegnap oct. 7-én dunamelléki egyházkerület érdemteljes superintendensi helytartója fötisztelendő Báthori Gábor úr jelenlétében az intézetet jelenleg igazgató tisztelendő Török Pál esperes és pesti pap által egy buzgó imádsággal ünnepélyesen megnyittatott. A nevezett intézet mint látszik, igen szép vi*) Örömmel mondunk igent a tisztelt czikkirónak, kit lapunk rendes levelezői sorába örömmel igtatunk s Ígért becses közleményeit szives köszönettel veendjük és elvárjuk. Szerk.