Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-19 / 268. szám

Pest. Szerda, Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik sz. a­­l­ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában. 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : fé 1 é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é­l é­vr­e: 8 frt, évnegyed­re: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatok.— Egyes szám 20 pk*t. Távirati (magán)­sürgönyök. (Érkeztek a „Budapesti Ilirlap“ szerkesztőségé­hez tegnap kedden esti 7­1 órakor.) London, nov. 18. A „Times”” jelenti, mikép Buchanan 174 szóval az Egyesült­ államok elnö­kévé választatott. Fremont 114 szavazatot nyert Az angol lapo­kat ez eredmény kedvetlen han­gulatba ejtette. Bécs, nov. 18. A börze ma reggel igen fölélénkült. A hitel­intézeti részvények 326-an kel­tek. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatal­ában, Egyetem-utcza,2-dik szám , földszint,­ v 1 d 6 k e u minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a pzím. lakhely s Utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége és Császárné ÓFelséges. hó 17-én reggeli 7 órakor, Bécsből a lombard-velenczei királyságba teendő legmagasb utjokra elindultak. 1856. oct. 8-kán kelt császári nyilt parancs,­ kiható a birodalom egész területére, a­ melylyel a concordatum X. czikkének foganatosításául, a kato­likusok házassági ügyei iránt az austriai birodalom­ban, a mennyiben ezek a polgári törvényhozás körébe tartoznak, egy uj törvény bocsáttatik ki, s megálla­­píttatik, miszerint az 1857. január 1-jén egész tar­talmával hatályba lépend. Mi Első Keren­cz József, Isten kegyelméből austriai Császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. Oly czélból, hogy a polgári jognak a katoliku­sok házassága iránti szabályait a katholika egyház rendeleteivel öszhangzásba hozzuk , 1855. nov. 5-kén kelt nyilt parancsunk (bírod. törv. lap 195. sz.) folytán, s a szent székkel kötött egyezvényünk X. czikkének foganatosításául, ministereink s biro­dalmi tanácsunk meghallgatása után , katholikus alattvalóink házassági ügyei iránt , a mennyiben ezek a polgári törvényhozás körébe tartoznak, az alábbi törvénynek (I. függelék) birodalmunk egész területérel kibocsátását elhatároztuk, s álalános fi­­gyelembentartás végett a következőket rendeljük : I. czikk. 1857. jan. 1-jén, mint azon napon, melyen az egyházi házassági bíróságok ott, hol azok eddigelé nem léteztek, életbe fognak lépni, jelen törvény is egész tartalmával hatályba lépend. Az 1853. feb. 16-kán és jul. 3-kán kelt nyiltpa­­rancsaink által (bírod. törv. lap 30. és 129. sz.) birodalmunk nehány részeiben föntartott nem ka­tholikus egyházi házassági bíróságok azonban, to­vábbi határozatok kibocsátásáig, ezen törvény 56. és 57. §§. által nem gátoltatnak abban, miszerint a reájok nézve fönálló szabályok és jogszokások sze­rint járjanak el. II. czikk: A világi (polgári és katonai) bíró­ságok ezen törvény hatályba léptének napjától fogva, az ez által hozzájuk utasított tárgyalásoknál jelen törvény szabályait kötelesek zsinórmértékül venni. Ennél azonban a jelen nyilt parancsban a ka­tolikusoknak 1857. január 1-je előtt kötött házas­ságaira vonatkozólag foglalt közelebbi határozatok megtartandók. III. czikk. Azon büntetések és joghátrányok, melyekkel az ezen törvényben fölállított házassági tilalmak áthágása fenyíttetik, az 1857. január 1-je előtt kötött házasságokra nem alkalmazandók , ha­nem a házasság kötésénél netalán elkövetett tör­vényszegések tekintetében , az eddigi törvények szerint kell eljárni. Ez alól azonban kivételnek a 34. §. határozatai, melyek a polgári házassági jog uralma alatt kötött házasságokra nézve is érvé­nyesek. IV. czikk: A polgári házassági jog uralma alatt kötött, de már ezen törvény hatályossága előtt a halál által fölbontott házasságok érvényessége ezentúl is a világi bíróságok által s az eddigi tör­vények szerint döntendő el , s az ilyen ítéletek joghatálya ugyanazon törvények szerint határo­zandó meg. Azon házasságok tekintetében, melyek a világi bíróság által érvényteleneknek nyilváníttattak , az eddigi törvény szerint az ilyen ítéletből keletkező joghátrányok folyton tartanak ugyan, de ha azon akadály, melynek alapján az érvénytelenség kimon­datott, az egyházi törvény előtt idegen, úgy a má­sik fél halála előtt, a 35. §-ban kifejezett büntetés *) Bir. u­. 1856. oct. 17. XLVI. db. 185. sz. 268. alatt, katholikusnak teljességgel nem, s nem katho­likus kereszténynek csak nem katholikus személylyel szabad uj házasságra lépnie. VI. czikk. Oly házastársaknak, kiknek az egy­ház előtt érvényes házassága a világi bíróság által érvénytelennek nyilváníttatott, törvényszerű isméti egyesülésük végett, új házasság kötésére nincs szükségük. Az isméti egyesülés által a házasság polgári hatályai ismét előálltnak, a házasulási egyezmények azonban nem élednek újra föl. Hogy pedig az isméti egyesülés törvényszerűnek tekintessék, megkivántatik, a) hogy az egyházi bíróság a házasságot fön­­állónak nyilvánítsa; b) hogy mind a két házastárs isméti egyesülési szándékát a rendes bíró előtt jegyzőkönyvileg nyil­vánítsa ; c) hogy azon ok, mely miatt a polgári érvény­telenség itéletileg kimondatott, megszűnt legyen. Az irományok a legfőbb törvényszékhez hiva­talból fölterjesztendők, mely is, a­mennyiben aggály nem forog fönn, köteles az előbbi ítéletet meg­szüntetni. Csak ezen határozat által tekintetik az isméti egyesülés törvényszerűnek. Annak hatályai azon­ban az isméti egyesülési szándéknak a bíróság előtti nyilvánítása napjától kezdődnek. A házastársaknak netalán időközben történt halála a legfőbb törvény­szék határozatát s annak hatályait nem gátolja. VII. czikk. Azon egybekelésekre, melyek a birodalom némely részeiben az úgynevezett pol­gári házasság iránt ezelőtt fönnállott törvények szerint oly alakban történtek, mely az egyházi érvényesség feltételeinek meg nem felel, az alább következő törvény nem alkalmazandó. Ugyanaz áll azon házasságokra nézve is , melyek katholikus alattvalóink által ezen törvény hatályossága előtt külföldön, oly alakban köttettek, melyek azon or­szág törvényeivel, hol a házasság létre­jött, meg­egyezők ugyan, de az egyház szabályaival nem. Ezen házasságok továbbá is a polgári bíróságok törvényhatósága alatt maradnak. Az egyházi bíró­ság ítélete, mely által az ilyen házasságok érvény­teleneknek nyilváníttatnak, a polgári joghatályokra nem szolgál zsinórmértékül. VIII. c­z­i­k­k. Ha valamely, a felebbi módon (VII. czikk) házasságra lépett személy az egyházi házassági bíróságnál kieszközli azon nyilatkoza­tot, miszerint azon szövetség, melyben él, az egy­házi törvény szerint nem házasság, s ő maga ré­széről abban, hogy ezen szövetség megszentelése létre nem jó, nem hibás, ezen személy kérelmére a világi bíróság által a polgári házasság végelvá­lasztása mondandó ki. A vagyoni viszonyok ez esetben a­mennyiben egyesség nem jö létre, ezen törvény 48. §. szerint szabályozandók. IX. czikk. Ha valamely házasság, mely az egy­bekelés idejekor érvényes polgári törvény szabá­lyaival megegyezőleg köttetett, az egyházi tör­vénynek valamely meg nem szüntethető akadálya által elleneztetnék, s e miatt az egyházi bíróság által érvénytelennek nyilváníttatnék , ezen ítélet a pusztán polgári jogigényekre csak akkor bir ha­­tálylyal, ha annak végrehajtása a házastársak egyi­ke által az illető világi bíróságnál kéretik. Azt, hogy az illető házasság az átalános polgári tör­vénykönyv szabályaival megegyezőleg köttetett-e, a polgári bíróság dönti el. Ily esetben a házastár­saknak s netaláni gyermekeiknek polgári jogvi­szonyaik hasonlókép a 48. §. határozatai szerint rendezendők. X. czikk: Ha a házasság katholikus és nemka­­tholikus keresztények között a polgári házassági jog uralma alatt köttetett, a nemkatholikus házas­félnek szabadságában áll, a polgári törvénynek a katholika egyház által el nem ismert akadályai miatt, azon föltételek alatt, melyekhez ezen törvény a megtámadási jogot csatolta, a világi bíróságtól a házasság végelválasztását kívánnia. Ha a végelválasztás kimondatik , felperesnek szabadságában áll valamely nem katholikus személy­lyel házasságra lépnie, de katholikus személylyel mindaddig, míg a katholikus fél él, a 35 §-ban határozott büntetés alatt, nem szabad egybekelnie. A házasfelek közötti vagyonbeli kérdések azon elvek szerint szabályozandók, melyek az átalános polgári törvénykönyv 102 és 1265 §-ban az érvény­telennek nyilvánítás esetére fölállíttattak. A házasságban nemzett gyermekek azonban tör­vényes ágyból születteknek tekintendők. XI. czikk. A világi bíróságok azon napig, me­lyen ezen törvény hatályba lép, az előforduló tár­gyalásoknál 1855. november 5-kén kelt nyílt pa­rancsunk (hírod. törv. lap 195 sz.,) határozataihoz kötelesek magukat tartani. Mindazon tárgyalások pedig, melyek a házasság érvényességére vonat­koznak, melyek iránt 1857. január 1-jéig jogerejü ítélet nem hozatott, eldöntés végett az illető egy­házi bíróságnak adandók át. XII. c­z­i­k­k. Ha ez a nem katholikus házastárs által benyújtott semmiségi keresetet elutasítja a mi­att, mivel a fölhozott akadályt az egyházi törvényekéi nem ismerik, úgy a X. czikk szabálya alkalmazandó. Oly tárgyalások, melyeknél az asztaltól s ágy­­tóli elválás forog kérdésben, azon világi bíróságok által, melyeknél azok a kijelölt nap előtt r­egin­­díttattak, az eddigi törvények szerint intéztetnek el. XIII. czikk: Azon naptól fogva , mélyen ezen törvény hatályba lép, az átalános polgári törvény­könyvnek a katholikusok házasságaira vonatkozó rendeletei, s 1851. december 22 kén , 1852. nov. 30-kán, 1853. február 16-kán és 1853. julius 3-kán kelt törvényhatósági szabályainkkal, a világi bíró­ságoknak házassági ügyekbeni illetősége iránt ki­bocsátott határozatok, a mennyiben szűk jelen tör­vénynyel ellenmondásban vannak , hatályon kívül téteznek. XIV. czikk. Igazságügyi ministerünk megbi­­zatik, miszerint ezen határozatokat vallás- és okta­tásügyi miniszerünkkel s hadseregünk főparancs­nokságával egyetértőleg foganatosítsa. Kelt Ischlben , ezer nyolczszáz ötvenhatodiki October nyolczadik napján, uralkodásunk nyolcza­­dik évében. Ferencz József s. k. (P. H.) Gróf Budl-Schauenstein s. k. Báró Krausz s. k. Gróf Thun s. k. Báró Bamberg s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s. k. (Következnek a függelékek.) Ő cs. k. A p o s t o l­i F e l s é g e s. hó 16-ki leg­felsőbb kabineti irata által P­u­r­k­h­a­r­t Norbert cs. k. titkos és birodalmi tanácsost a cs. k. biro­dalmi tanács alelnökévé legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által dr. B­e­r­e­t­t­a Adalbert cs. k. valóságos titkos tanácsost s a milánói orsz. főtör­­vényszék elnökét, mint a Sz. István rend középke­resztesét, a rend szabályaihoz képest, az austriai birodalom bárói rangjára legkegyelmesebben föle­melni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s t­o­l­i Felsége f. é. nov. 14-ki legfelsőbb határozata által, leidenbroni dr. F­r­u­c­k Móricz, ministeri tanácsost s gratzi orsz- pénzügyi igazgatót, sokévi kitűnő szolgála­tának elismeréséül, a Lipót-rend kiskeresztjével díj elengedése mellett legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. nov. 14-ki legfelsőbb határozata által, b. Mednyánszky Géza helytartósági tanácsost és barsi megyei főnö­köt, udvari tanácsossá, a kassai helytartósági osz­tály melletti szolgálattevésre utalás mellett és er­dődi gróf Pál­­fy István helytartósági titkárt, hely­tartósági tanácsossá és barsi megyei főnökké, mind­kettőt a rendszeres járadékokkal, legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. A­p­o­s t­o­­­i Felsége f. é. oct. 31-ki legfelsőbb határozata által Mem­lauer Józsefet, a budai alapítványi­ fővámhivatal ellenőrét, sok évi és kitűnő szolgálatai legkegyelmesebb elis­meréséül, nyugalomba helyeztetése mellett, császári tanácsos czimével földíszítni méltóztatott. A cs. k. A­p o s t­o l i­­F e­l­s­é g e­f. évi nov. 10-i legfelsőbb határozata által a veszprémi egyházme­gyében iskolai főfelügyelővé Reperger Pál ottani székeskáptalani kanonokot legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. A cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. nov. 10-ki legfelsőbb határozata által F­i­l­p­e­r­g­e­r Rudolf kanonokot és esperest a sz. mártoni főapátság ré­szére iskolai főfelügyelővé legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály a budai kormányterületen hivatalban lévő II. osztályú ideiglenes hivataltisztet Tóth Gusztávot egy az ő kormányterületén üresedésbe jött hasonló szolgálati állomásra áttétel útján kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Kliepera Frigyes III. oszt. ideiglenes fogal­mazónak a kért áthelyeztetést megengedte, továbbá Hauer Armin és Gritscher Fülöp fogal­mazó gyakornokokat a zágrábi cs. k. orsz. pénz- Ügyigazgatóságnál, III. oszt. fogalmazókká ideiglene­sen kinevezte. November 19.1856. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szest, nov. 18. Telekkönyvi érdekeink. •­• Ama számos figyelmeztetés, mely a törvény­­hatóságok részéről az újabb s általánosabb telek­­könyvezés érdekében s illetőleg az ingatlan birto­kok bejegyeztetése végett már több hónap óta is­­mételtetik, méltán följogosít bennünket, hogy ezen ügynek valamint nemzeti jóllétünkre ható hordere­­jéről, úgy jelenlegi állásáról némely eszméket s tudnivalókat összeállítsunk. Régen elismert elv, hogy a birtokviszonyok meg­szilárdulásának, a tulajdon biztonságának, a hitel­nek és a közadózásbani arány igazságosságának, minden jól rendezett államban egyik fő feltétele a telekkönyvi intézmény. Ezért a műveltebb népeknél már a legrégibb időkben föltalálhatjuk ezen intéz­­ménynek bizonyos nemeit s a mi különösem az aus­triai örökös tartományokat illeti, azokban telekköny­vek már csaknem egy század óta léteznek. Csupán Magyarország, hol a földbirtok és jogi viszonyok egész az újabb időkig csaknem egy megoldhatatlan kuszáltságnak s zűrzavarnak örvényébe voltak sü­­lyedve, — nélkülözte ezen jótékony és szükséges intézményt. Hozzájárult amaz akadályokhoz még azon hűbéri körülmény is, hogy a szorosan vett nép, illetőleg a jobbágyságnak — hazánkban, saját földbirtoka a régibb időkben nem is volt. A­mint azonban 1849-diki dec. 28-a az országié legfőbb hatalom által kimondatott az elv, hogy a fölszaba­dult jobbágyság az általa művelt telkeknek jogszerű tulajdonosa, a telek-és betáblázási könyvek behoza­tala nálunk is elrendeltetett. Ezen intézkedés azon­ban csak átmeneti időszakot képezett meg ak­kor,­­ mert bár a városi földbirtokra már korábbi idők óta behozott telek-­s betáblázási rendszer szé­lesebb kört nyert is e legmagasb rendelet alkal­mazása által, az ősi és zálogos jogviszonyok rende­zetlen volta miatt a nemesi birtokokra ki nem ter­jesztethetett, s igy általános hatályúvá nem tétet­hetett. Az összes magyar földbirtokot és hitelt véghet­­lenűl terhelő ősiségi és zálogos viszonyok azonban az 1852. nov. 29-ki cs. k. nyiltparancs által részint megszűntetvén részint rendeztetvén, miután egy­szersmind az austriai általános polg. törvénykönyv 1853 május 1-től kezdve Magyaroszágra nézve is teljes joghatálylyal kiterjesztelek, elkerülhetlenül szükséggé vált az, hogy a telek­jegyzőkönyvek a nemesi földbirtokra nézve is behozassanak Magyar­­országba. Hogy ezen telekjegyzőkönyvek mielőbb végleges szervezést nyerjenek s azok az ált. polg. törvénykönyv 321-ik §-ának mindenben megfelel­hessenek, a törvényszékek s telekkönyvi igazgató­ságok már i. é. május 1-jén megkezdték hivatalos működéseiket. Ezen hivatalos működések eddigi eredményét tekintve, következő biztos értesítést nyújthatunk az olvasó­közönségnek. Előlegesen is mondhatjuk, hogy az e részben tett munkálatok gyorsasága minden várakozást túlhala­dott. E czélra ugyanis Mosony, Győr, Sáros, Békés és Csanád vármegyékben a telekjegyzőkönyvek ál­talános helyszinezése már 1855-diki dec. havában tökéletesen befejeztetett. Hasonló történt Nyitra megyének nagy részében, Pozson megyének egész területén, az ott létező szab. kir. városok, Jóka, Nagy-Abonys Kinti községek kivételével,­ vala­mint a törvényesen egyesült Pest-Pilis-­s Solt me­gyében, Pest szab. kir. városán Nagy-Körösön és Kecskeméten kívül. Mindezen vidékeken az egy­idejűleg közzétett telekkönyvek, a polgári törvény­­könyvek 321 m i­k §-sa értelmében f. évi febr. 1 - től mint törvényes s­alakszerű telekkönyvek- s a do­­logbani jog egyedüli biztosítékainak fognak tekin­tetni. Ehhez képest a most említett naptól fogva, az azokba bejegyzett fekvőségekre új tulajdon jelzálog vagy más dologbani jogok, csak az azokba a törvény­szerű bejegyzések által, s csak az ezen fekvősé­gekre nézve korábban létezett és a hirdet­vény­i ha­táridő alatt bejelentett és igazolt igények nélkül szereztethetnek , ruházathatnak át más szemé­lyekre, vagy szüntethetnek meg. Ezen már elkészült telekkönyvi jegyzőkönyvek, melyekről szólunk, f. évi jan. első napjától kezdve, hiteleseknek fognak tekintetni, minthogy a szükséges kiigazításokra re­­clamatiókat addig az érdeklett felek már különben is megteendették. Győr és Komárom vármegyékre nézve ezen telekjegyzőkönyvek teljes hitellel s jogérvénynyel jövő évi julius első napjától fog­nak bírni , — Arad vármegyére nézve különö­sen az elsőbbségi jogok bekeblezését ille­tőleg 1857-dik év april hó első napjától,­­ Sáros vármegyére nézve pedig minden, a telekkönyvi kiigazításokban előfordulható igényeket, már folyó év augustus végéig be kellett mondani. Bizonyos, hogy a jövő év folyamában ezen munkálatok a többi megyékben s községekben is végre fognak haj­­tatni.

Next