Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)
1856-11-21 / 270. szám
Pest. Péntek, 270. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik az alsó emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megjenik e lapt ▼asárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Befizetési díj: Vidékre : fél évre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben:é 1 évre: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott aurának egyszeri beiktatásáért 0 kr,többszöriért pedig 4kr számítatik — Egyes szám 20 pkr. A „Budapesti Ilirlap“ előfizetési ára: 1856-ik évi november — decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. Előfizethetni helybéli: a lap kiadó hivatalában , Egyetem-atoza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kír. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolflő posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által, fenséges testvére Ferdinánd Miksa főherczeg ö cs. fenségének a tudományok csász. akadémiája tiszteleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által báró Bach Sándor ministernek a tudományok csász. akadémiája tiszteleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által Aschbach József bécsi tanárt a tudományok csász.akadémiájának valóságos tagjává legkegyelmesebben kinevezni és Schleicher Ágoston prágai, Ludwig Károly bécsi és Neumann F E königsbergi tanároknak az akadémia által levelező tagokká történt megválasztását legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyi miniszerrel, Raab István és Naredi József szolgabiróhivatali segédeket, szolgabirókká a vegyes szolgabiróhivataloknál a turonyi közigazgatási területen kinevezte. A cultus- és oktatásügyi minister Mrázek Ferencz főiskolai tanítót Landskronban Csehországban, képezdei tanárrá a beszterczebányai tanítóképzőintézetnél kinevezte. A kassai országos pénzügyigazgatósági osztály Augustini Sámuel cs. k. szolgabiróhivatali írnokot és Voigt Vincze fővámhivatali segédet, 3-ad osztályú adóhivatali tisztekké, Husz Ferdinand adóhivatali napdijast 2-ad osztályú segéddé, Rikka János adóhivatali napdijast 3-ad oszt. adóhivatali segéddé végleges minőségben, — és nemessányi Réthy Jenő 1 oszt. segédet a megyei hatóságok adószámvivői szolgálatára ideiglenes minőségben kinevezte. I. Függelék az 1856.nov. 8.császári nyilt parancshoz. Törvény a katholikusok házasságai iránt az austriai birodalomban. (Folytatás.) 25. §. Ha ezen határidő siker nélkül telt el, a bíróság a hátrahagyott házastárs ismétt kérelme folytán, előleges tárgyalás után köteles elhatározni, váljon a kérelem teljesítendő-e vagy sem. A határozat a főtörvényszék elé terjesztendő, mely az irományokat azon egyházi megyének, melyben a kérelmező lakik, püspökével közlendi. Ha mind az első folyamodási bíróság, mind pedig a főtörvényszék határozatában a holtnak nyilvánítás ellen van, s a püspök a határozattal egy értelemben nyilatkozik, úgy a kérelem elutasítandó. Az ilyen határozat ellen további felebbezésnek nincs helye. 26. § Minden egyéb esetekben az első és másod folyamodási bíróság határozatai az irományokkal együtt a legfőbb törvényszék elé terjesztendők. 27. §. Ha a püspök a holtnak nyilvánítás mellett nyilatkozott, úgy a legfőbb törvényszék köteles végérvényes határozatot hozni. Ha a püspök az alsóbb folyamodási bíróságok határozataival ellentétben a holtnak nyilvánítás ellen nyilatkozott, a legfőbb törvényszék , ha a püspök nyilatkozatához járul, a kérelem elutasítását köteles kimondani, ha pedig ezen törvényszék a püspökkel egy értelemben nem volna, a tárgyalást az érseki törvényszékkel köteles közölni. Ha ezen törvényszék a püspök véleményével egy értelemben van, úgy a holtnak nyilvánítási kérelem a legfőbb törvényszék által elutasítandó. Ellenkező esetben a tárgy az érseki törvényszék által a házassági ügyekbeni harmad folyamodási egyházi bíróság elé terjesztendő, melynek ítélete annakutána a legfőbb törvényszék határozatára nézve zsinórmértékül szolgáland. " 28. §: A házasság kötésének tartós bizonyságául kötelesek az egyházfőnökök azt a házassági könyvbe sajátkezűleg bejegyezni. A házastársak vezeték- és keresztneve, hitvallása, kora, lakása, nemkülönben azoknak állapota is azon megjegyzéssel , hogy házasok voltak-e már vagy sem; a szülők, a a tanuk vezeték- és keresztneve, hitvallása és polgári állása; továbbá azon nap, melyen a házasság köttetett; végre azon lelkésznek neve is, ki előtt a beleegyezés kijelentetett, világosan kiteendő. Egyszersmind azon okiratok is megemlítendők, melyeknél fogva az előfordult aggályok elháríttattak. Ha a beleegyezés kijelentése maga a püspök vagy valamely általa közvetlenül fölhatalmazott pap előtt történnék , erről a plébános értesíttetni fog oly czélból, hogy a házasság kötését a házassági könyvbe a kiszabott módon bejegyezhesse. 29. §. Ha a rendes lelkész valamely papot meghatalmaz az összeadásnak oly helyem teljesítésére, hol az eljegyzett személyek közöl egyik sincs egyházilag bekebelezve, köteles ezt egyháza házassági könyvébe haladék nélkül bejegyezni, s e mellett mind azon papot, kit helyetteséül rendelt, mind pedig azon helyet is, hol a házasság kötendő, megnevezni. 30. §. Azon hely lelkésze, hol a házasság köttetik, tartozik az összekötést egyháza házassági könyvébe beiktatni, annak megjegyzésével, hogy melyik plébános által adatott a fölhatalmazás , a köteles ezen plébánosnak a házasság kötését nyolc nap alatt bejelenteni. 31. §. A házasságból keletkező polgári joghatályok az átalános polgári törvénykönyv szerint ítélendők meg, amennyiben ez iránt jelen törvényben különös határozatok nem foglaltatnak. 32. § Ha valamely kiskorú házasságra lép, a nélkül, hogy az atyának vagy a bíróságnak megkívántató beleegyezését (5, 8 §§.) megnyerte volna, mind a két szülő föl van mentve abbeli kötelezettsége alól, hogy hozományt vagy kiházasítást adjon, s az atyának jogában áll az igen kiskorút az örökségből kitagadnia. A kitagadási jog, de csak a köteles rész feléig, az anyát s a nagyszülőket is illeti, kiknek gyámsága alatt volt a kiskor azon időben , midőn a bíróság jóváhagyása nélkül oly házasságra lépett, melyre ők beleegyezésüket nem adták. A későbbi beleegyezés mind a kitagadási jogot, mind pedig a már megtörtént kitagadást is megszünteti akkor, ha az írásban vagy a végrendelkezések érvényességére nézve kiszabott alak megtartásával nyilváníttatott (átalános polgári törvénykönyv 719 és 772 §§). A puszta kibékülés a házasság helybenhagyásának vagy a kitagadás visszahúzásának még nem tekinthető. 33. §. Oly serdületlen , ki házasságra lépett, a serdült kor eléréséig a másik féltől elkülönítendő. 34. §. Ha valamely egybekelés, mely a 13 §-ban foglalt szabály megszegésével köttetett, az egyházi törvény szerint érvényes házasságnak lenne tekintendő, úgy a házasulási egyezmények érvénytelenek, s a házastársak az átalános polgári törvénykönyv 757— 759 §§-ban megállapított örökjogokat nem érvényesíthetik, a feleségnek s gyermekeknek a férj nemességéhez s polgári állásának egyéb jogaihoz semmi igényük sincs; az ilyen házasságban nemzet, vagy az által törvényesített gyermekek kizárvák azon vagyonbani örökösödésből , mely családi rendelkezéseknél fogva a törvényes házasságból származott utódok számára van különösen fentartva, s szüleik rokonainak vagyonában a végrendelet nélküli öröködéshez semmi joguk sincs, de viszont ezen rokonokat sem illeti törvényes öröködési jog az ilyen gyermekek vagyonában. 35. §. Az ezen törvényben fölállított házassági tilalmak áthágása miatt, a 11. §-ban említettet kivéve, melyre nézve az e tárgyban fönálló különös szabályok szerint kell eljárni , mind a főbűnösök, mind pedig mindazok, kik ahhoz bűnös módon közrehatottak , ugyanazon büntetésekkel fenyítendők, melyek a büntető törvényekben (az átalános büntető, törvénykönyv 507.$. s a katonai büntető törvénykönyv 780. és 781. §.) a törvényellenes házasság kötésére szabják , a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekvény nem követtetett el. Ha a kihágás külföldön követtetett el, az abban bűnös alattvalóra nézve , a kihágás s a büntetés elévülésére megkivántató idő, csak az austriai államokba visszatérése napjától kezd folyni. 36. §. Az egyházi törvény által megállapított házassági akadályoktól fölmentés az egyházi hatóságnál kérendő. Vájjon a házasság érvényesülése szükséges-e, az egyházi hatóságok ítélik meg. Az érvényesült házasság a polgári joghatályokra vonatkozólag úgy tekintendő, mintha eredetileg érvényesen köttetett volna. 37. §. A 4, 12 és 13. §$-ban foglalt tilalmak alóli fölmentés a fejedelemnek van föntartva. Egyszersmind oly házasságnak , mely a 13. §. áthágásával köttetett, a törvény által tőle megtagadott polgári joghatályok egészen vagy részleg csak a fejedelem kegyelme által utólagosan adathatnak meg. 38. §. Oly házasulandóknak, kik magokat az iránt igazolják , hogy az egyházi hatóság által a másodszori és harmadszori kihirdetés alól fölmentettek , a kerületi hatóság, s oly helyeken, hol kerületi hatóság nem létezik, a járási hatóság is elengedheti az ezen törvényben kiszabott másodszori és harmadszori kihirdetést. 39. §. A kihirdetés alól, amennyiben az a törvény által kívántatik, fölötte fontos okokból az országos kormányszék, különösen sürgős esetekben a kerületi hatóság, és ha valamely bebizonyított közeli halálveszély halasztást nem enged , a járási hivatal vagy az ennek helyét pótló községi hatóság is teljesen fölmenthet. A jegyesek azonban tartoznak a plébános előtt, s amennyiben lehetséges, egy politikai hivatalnok jelenlétében esküt tenni arra, hogy házasságukat ellenző akadály előttük tudva nincs. 40. §. Mind a három kihirdetés alóli fölmentés az említett eskütétel mellett akkor is megadandó, ha két oly személy kíván összeadatni, kikről átalánosan az vélelmeztetik, hogy ők már egymással házasságban élnek. 41. §. A házastársaknak a házassági összeköttetést még akkor sem szabad önhatalmúlag megszüntetniök, ha az iránt egyértelemben volnának is, akár a házasság érvénytelenségét állítsák, akár pedig csak asztaltól és ágytól akarjanak is elválni. . ■ifi. »• a Kamolikusok Házasságának érvényessége fölött azon egyházi bíróság határoz, mely a katholika egyház törvényei szerint illető. 43. §. Katholikus és nemkatholikus keresztények között kötött házasságok érvényessége fölött, mindaddig, míg egy házastárs a katholika egyházhoz tartozik , csak a katholikus házassági bíróság határozhat. (Folyt. köv.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Laibachból, nov. 19-től az ottani helytartó úr ő excja a belügyminister ur ő excjához következő távirati sürgönyt küldött: „Ő cs. k. Felségeiknek tegnapelőtt történt megérkezte után tüstént az összes polg. és kat. tekintélyek, valamint a főpapság, a nemesség, a városi tiszti hatóság, a kereskedelmi kamra stb. bemutatása menvén végbe, tegnap délelőtt a cs. k. Apostoli Felsége az itteni polg. és kat. hivatali helyiségeket, valamint több törvényhatóságokat megálogatni, Császárné Ő Felsége pedig az Orsolyaszüzek zárdáját és a kisdedovódát megszemlélni méltóztattak. Délután 5 órakor ő Felségénél udvari ebéd volt. Esti 7 órakor Ő Felségeik a színházi díszelőadást látogatásukkal szerencséltetni s aztán a városban hölutal tévén, az ünnepélyes kivilágítást megszemlélni méltóztattak. „A lakosság örömriadása, melylyel " Felségeiket úgy a színházban mint a koraiban a megszámlálhatlan, távolról úgy mint közelről egybesereglett néptömeggel teli tereken és utczákon fogadák, leirhatlan volt." Pest, nov. 20. I. (Politikai szemle.) Az amerikai elnökválasztás fölött már kezdenek egyes lapok nyilatkozatai megérkezni. Azon választás eredményét már közlök. A három pályázó közöl Buchanan 174, Fremont 114 és F I I mo re 8 szavazatot nyert. Ez eredmény, noha már előrelátható volt, mégis kellemetlenül lepte meg Angliát; a „Tímea" egy különben mérsékelt formájú czürkben mély sajnálatát fejezi ki Buchanan győzedelme fölött. Emlékezetbe hozza, mikép ő is ott volt az ostendei híres értekezleten,hol a Montpertan egész erejében elfogadtatott; vádolja továbbá az utánválasztott elnököt, hogy ő volt, londoni követ korában, ki paralizálta Clarendon lord törekvéseit, az Anglia s az amerikai nagy köztársaság közt támadt sajnos viszály kiegyezés általi bevégzésében. Az „Indépendance beige" a választásban azt sajnálja, hogy a déli államok győzedelmeskedtek az északiakon, minek következése a rabszolgaság szentesítése lesz, noha maga Buchanan nem volt ez utálatos institutio képviselője, melynek legmakacsabb párthívei Fillmorera Havaztak, de oly pártnak jelöltje volt, mely az unió felbomlásának veszélyétől félvén, a déli államoknak minden követelményeihez hozzájárult. E követelések pedig nem csak arra terjednek ki, hogy a rabszolgaság ott fenntartassék, hol eddig fennállott, hanem arra is, hogy az új területekre, péld. Kansasba bevitessék , hol a missouriiak és abolitionisták közti vérengző harcz már oly régóta tart. Egyébiránt mellőzve a választás e sajnos jelentősségét, az uj praesidens nem tartatik oly egyéniségnek, ki a reá váró működés fontosságának magas tehetségei s tulajdonai által kitűnöleg megfelelhessen. Említik, hogy Anglia a franczia kabinetet a persa követek elutasítására s tisztjeinek Persiából visszahívására szeretné bírni, e tárgyban a londoni lapok, név szerint a „Post" hoztak erélyes czikkeket. Ma a „Const.“ felel az említett angol lapnak, s ezúttal, korábbi óvaintő példák daczára, az „Ind. beige“ hajlandó hinni, hogy a franczia félhivatalos lap mégis megfelel czimének s czikke felsőbb kormányközi sugallat eredménye. E czikk megerősíti a mit már tegnap említettünk, mikép Napoleon császár e kérdésben szövetségestársának engedni nem fog, s nem csak nem gátolandja Ferukh khánt missiója teljesítésében, sőt számára kitűnő elfogadtatás vár a tuilleriákban. Egyébiránt ma már a fennebbin kívül más jelenségek is újra kétes színben kezdik feltüntetni a csak imént szilárdnál szilárdabbnak hirdetett angol-franczia egyetértést. Anglia semmit sem akar hallani Congressusról, írja egy rajnai lap párisi levelezője,valameddig Oroszország a békekötvényben elvállalt kötelezettségeit utolsó pontig nem teljesítette. Az „Indepbeige“ párisi levelezője pedig azt közli, noha csak mint hírt, hogy Anglia nem fogná hajóhadait a Bosporusból visszahíni, ha mindjárt Oroszország Belgrád és a kigyószigetek kérdésében egészen engedne s visszahúzódnék is. Azonban ez filiArofilivótus ni«-« -J» \—* * ’----1(r . ‘ . bóli alább olvasható távirati sürgöny laperottinek nevezi azon hírt, mintha Oroszország Belgrádról lemondani kész volna. Már tegnap mondok, hogy a dunai fejedelemségek egyesítésének kérdésében Anglia nehezen fogja Austriával közös eddigi nézetét megmásítani. Ha mindezt összeállítjuk , egyszerre csak az veszszük észre, hogy a nyugati benső szövetség ügye egy lépéssel sincs tovább, mint a nagy zajt ütött „Moniteur“-czikk előtt volt. A „N. Pr. Z.“ is azt állítja mikép Oroszország a kigyószigetről ugyan lemondana, de Belgrádra nézve engedni nem fog. E magában jelentéktelen hely Oroszországra nézve nagy fontosságú , mint a bulgáriai gyarmatok középpontja, ezt a párisi congressus is elismerte s azért határozta, hogy a határvonal Belgrádztól délre vonassák s e város Oroszországé maradjon. Ha ezt utólagosan aggasztónak találják, úgymond az idézett lap, csak a hatalmak dönthetik el, miként rendeztessék ez ügy. Ez elrendezésre nézve e lap sem tud semmi bizonyost, azonban szerinte alkalmasint abban történt megálapodás, hogy az ügyek lényegileg diplomatái után rendeztessenek, s csak végmegerősítés végett kerüljenek congressus elé. Hogy e diplomatiai megegyezés előtt mennyi akadály van ? a fennebbiekből kitűnik. A porosz-schweizi kérdésben egy tudósítás teljesen mesének nyilvánítja azon közlést, mintha Poroszország hadjárati terveket készítene Schweiz ellen a békés megegyezés meghiúsulta esetére. Az „Indep beige“ levelezője ellenben azt állítja, hogy a kényszerítő rendszabályok eszméje korántsem légből kapott, a berlini kabinetben létezhetnek ily gondolatok, de egy oly expeditio még mint igen messze távolban mutatkozó esetleg tekintendő, s ha annak létesítéséről fogna szó lenni, az nem fogna oly általános helyesléssel és segélyigéréssel találkozni, mint a puszta jogcsimelismerés, és a neuchateli foglyok szabadonbocsátása. Ez iránt a berlini diplomatiai körök semm élnek csalódásban A holsteini ügyet illetőleg a berlini „Corr. Bureau“ „biztos kutforrásból“ azt írja mikép az Austria és Poroszország által Kopenhágába küldött utolsó jegyzékben december 10-e mint véghatáridő jön kilátásba helyezve, ameddig a két német nagyhatalom a holstein-lauenburgi ügybeni további lépésekkel várakozni hajlandó. Azt várják, hogy a dán kabinet még e hó lefolyta előtt nyilatkozni fog arra nézve, váljon hajlandó-e a dán alkotmányt a holsteini tartományi rendek elé terjeszteni. Ha addig a várakozás ellenére kielégítő válasz nem érkeznék, a nagyhatalmak a német szövetséget Holsteinbani beavatkozásra szólítandják fel. A dán kormány ezek folytán, mint a „Hann. Zig" berlini levelezője helyesen megjegyzi, csak ezen alternativa közt választhat : vagy maga lép föl kezdeményzőleg a herczegségek alkotmányos jogainak helyreállításában, vagy ezt a német szövetségnek engedi át. Mindkét eset- November 21.1856.