Budapesti Hírlap, 1856. november (254-278. szám)

1856-11-21 / 270. szám

Pest. Péntek, 270. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik az­ a­­l­só emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem­­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Megj­enik e lapt ▼asárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Befizetési díj: Vidékre : fé­l é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben:­­­é 1 é­v­r­e: 8 frt, évne­gyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott aurának egyszeri be­iktatásáért 0 kr,többszöriért pedig 4kr számítatik — Egyes szám 20 pkr. A „Budapesti Ilirlap“ előfizetési ára: 1856-ik évi november — decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhiva­talában, egyetem-utcza 2-ik szám takarék­­pénztár-épület, földszint. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. Előfizethetni helybéli: a lap kiadó hivat­al­á­b­a­n , Egyetem-atoza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kír. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolflő posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bé mentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által, fenséges testvére Fer­­dinánd Miksa főherczeg ö cs. fenségének a tudományok csász. akadémiája tiszteleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által báró Bach Sándor mi­­nisternek a tudományok csász. akadémiája tisz­teleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei, é. nov. 12-ki legfelsőbb határozata által Aschbach József bécsi tanárt a tudományok csász.­akadémiájának valóságos tagjává legkegyelmesebben kinevezni és Schleicher Ágoston prágai, Ludwig Ká­roly bécsi és N­e­u­m­a­n­n F E königsbergi ta­nároknak az akadémia által levelező tagokká tör­tént megválasztását legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyi miniszerrel, R­a­a­b István és N­a­r­e­d­i József szolga­­biróhivatali segédeket, szolgabirókká a vegyes szol­­gabiróhivataloknál a t­uronyi közigazgatási területen kinevezte. A cultus- és oktatásügyi minister M­r­á­z­e­k Fe­­rencz főiskolai tanítót Landskronban Csehországban, képezdei tanárrá a beszterczebányai tanító­képzőin­­tézetnél kinevezte. A kassai országos pénzügyigazgatósági osztály A­u­g­u­s­t­i­n­i Sámuel cs. k. szolgabiróhivatali ír­nokot és Voigt Vincze fővámhivatali segédet, 3-ad osztályú adóhivatali tisztekké, Husz Ferdi­nand adóhivatali napdijast 2-ad osztályú segéddé, R­i­k­k­a János adóhivatali napdijast 3-ad oszt. adóhivatali segéddé végleges minőségben, — és ne­­messányi R­é­t­h­y Jenő 1 oszt. segédet a megyei hatóságok adószámvivői szolgálatára ideiglenes mi­nőségben kinevezte. I. Függelék az 1856.nov. 8.császári nyilt parancshoz. Törvény a katholikusok házasságai iránt az austriai biroda­lomban. (Folytatás.) 25. §. Ha ezen határidő siker nélkül telt el, a bí­róság a hátrahagyott házastárs ismétt kérelme foly­tán, előleges tárgyalás után köteles elhatározni, vál­jon a kérelem teljesítendő-e vagy sem. A határozat a főtörvényszék elé terjesztendő, mely az irományo­kat azon egyházi megyének, melyben a kérelmező lakik, püspökével közlendi. Ha mind az első folyamodási bíróság, mind pedig a főtörvényszék határozatában a holtnak nyilvánítás ellen van, s a püspök a határozattal egy értelemben nyilatkozik, úgy a kérelem elutasítandó. Az ilyen határozat ellen további felebbezésnek nincs helye. 26. § Minden egyéb esetekben az első és másod folyamodási bíróság határozatai az irományokkal együtt a legfőbb törvényszék elé terjesztendők. 27. §. Ha a püspök a holtnak nyilvánítás mellett nyilatkozott, úgy a legfőbb törvényszék köteles vég­érvényes határozatot hozni. Ha a püspök az alsóbb folyamodási bíróságok határozataival ellentétben a holtnak nyilvánítás ellen nyilatkozott, a legfőbb törvényszék , ha a püspök nyilatkozatához járul, a kérelem elutasítását köteles kimondani, ha pedig ezen törvényszék a püspökkel egy értelemben nem volna, a tárgyalást az érseki törvényszékkel köteles közölni. Ha ezen törvényszék a püspök véleményével egy értelemben van, úgy a holtnak nyilvánítási kérelem a legfőbb törvényszék által elutasítandó. Ellenkező esetben a tárgy az érseki törvényszék által a házassági ügyekbeni harmad folyamodási egy­házi bíróság elé terjesztendő, melynek ítélete annaku­­tána a legfőbb törvényszék határozatára­ nézve zsi­nórmértékül szolgáland. " 28. §: A házasság kötésének tartós bizonyságául kötelesek az egyházfőnökök azt a házassági könyvbe sajátkezűleg bej­egyezni. A házastársak vezeték- és keresztneve, hitvallása, kora, lakása, nemkülönben azoknak állapota is azon megjegyzéssel , hogy há­zasok voltak-e már vagy sem; a szülők, a a tanuk vezeték- és keresztneve, hitvallása és polgári állása; továbbá azon nap, melyen a házasság köttetett; vég­re azon lelkésznek neve is, ki előtt a beleegyezés kijelentetett, világosan kiteendő. Egyszersmind azon okiratok is megemlítendők, melyeknél fogva az elő­fordult aggályok elháríttattak. Ha a beleegyezés kijelentése maga a püspök vagy valamely általa köz­vetlenül fölhatalmazott pap előtt történnék , erről a plébános értesíttetni fog oly czélból, hogy a házas­ság kötését a házassági könyvbe a kiszabott módon bejegyezhesse. 29. §. Ha a rendes lelkész valamely papot meghatal­maz az összeadásnak oly helyem­ teljesítésére, hol az eljegyzett személyek közöl egyik sincs egyházilag bekebelezve, köteles ezt egyháza házassági könyvé­be haladék nélkül bejegyezni, s e mellett mind azon papot, kit helyetteséül rendelt, mind pedig azon helyet is, hol a házasság kötendő, megnevezni. 30. §. Azon hely lelkésze, hol a házasság köttetik, tartozik az összekötést egyháza házassági könyvébe beiktatni, annak m­egjegyzésével, hogy melyik plé­bános által adatott a fölhatalmazás , a köteles ezen plébánosnak a házasság kötését nyolc­ nap alatt bejelenteni. 31. §. A házasságból keletkező polgári joghatá­lyok az átalános polgári törvénykönyv szerint ítélen­­dők meg, a­mennyiben ez iránt jelen törvényben kü­lönös határozatok nem foglaltatnak. 32. § Ha valamely kiskorú házasságra lép, a nélkül, hogy az atyának vagy a bíróságnak megkí­vántató beleegyezését (5, 8 §§.) megnyerte volna, mind a két szülő föl van mentve abbeli kötelezettsége alól, hogy hozományt vagy kiházasítást adjon, s az atyának jogában áll az igen kiskorút az örök­ségből kitagadnia. A kitagadási jog, de csak a köteles rész feléig, az anyát s a nagyszülőket is illeti, kiknek gyámsága alatt volt a kisko­r azon időben , midőn a bíróság jóváhagyása nélkül oly házasságra lépett, melyre ők beleegyezésüket nem adták. A későbbi beleegyezés mind a kitagadási jogot, mind pedig a már megtörtént kitagadást is megszün­teti akkor, ha az írásban vagy a végrendelkezések érvényességére nézve kiszabott alak megtartásával nyilváníttatott (átalános polgári törvénykönyv 719 és 772 §§). A puszta kibékülés a házasság helybenhagyásá­nak vagy a kitagadás visszahúzásának még nem te­kinthető. 33. §. Oly serdületlen , ki házasságra lépett, a serdült kor eléréséig a másik féltől elkülönítendő. 34. §. Ha valamely egybekelés, mely a 13 §-ban foglalt szabály megszegésével köttetett, az egyházi törvény szerint érvényes házasságnak lenne tekin­tendő, úgy a házasulási egyezmények érvénytelenek, s a házastársak az átalános polgári törvénykönyv 757— 759 §§-ban megállapított örökjogokat nem érvényesíthetik, a feleségnek s gyermekeknek a férj nemességéhez s polgári állásának egyéb jogaihoz semmi igényük sincs; az ilyen házas­ságban nemzet, vagy az által törvényesített gyermekek kizárvák azon vagyonbani örökösödés­ből , mely családi rendelkezéseknél fogva a tör­vényes házasságból származott utódok számára van különösen fentartva, s szüleik rokonainak vagyoná­ban a végrendelet nélküli öröködéshez semmi joguk sincs, de viszont ezen rokonokat sem illeti törvényes öröködési jog az ilyen gyermekek vagyonában. 35. §. Az ezen törvényben fölállított házassági tilalmak áthágása miatt, a 11. §-ban említettet ki­véve, melyre nézve az e tárgyban fönálló különös szabályok szerint kell eljárni , mind a főbűnösök, mind pedig mindazok, kik ahhoz bűnös módon köz­rehatottak , ugyanazon büntetésekkel fenyítendők, melyek a büntető törvényekben (az átalános büntető, törvénykönyv 507.$. s a katonai büntető törvénykönyv 780. és 781. §.) a törvényellenes házasság köté­sére szabják , a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekvény nem követtetett el. Ha a kihágás külföldön követtetett el, az abban bűnös alattvalóra nézve , a kihágás s a büntetés el­évülésére megkivántató idő, csak az austriai álla­mokba visszatérése napjától kezd folyni. 36. §. Az egyházi törvény által megállapított há­zassági akadályoktól­ fölmentés az egyházi hatóság­nál kérendő. Vájjon a házasság érvényesülése szük­­séges-e, az egyházi hatóságok ítélik meg. Az érvé­nyesült házasság a polgári joghatályokra vonatko­zólag úgy tekintendő, mintha eredetileg érvényesen köttetett volna. 37. §. A 4, 12 és 13. §$-ban foglalt tilalmak alóli fölmentés a fejedelemnek van föntartva. Egyszersmind oly házasságnak , mely a 13. §. áthágásával kötte­tett, a törvény által tőle megtagadott polgári jogha­tályok egészen vagy részleg csak a fejedelem ke­gyelme által utólagosan adathatnak meg. 38. §. Oly házasulandóknak, kik magokat az iránt igazolják , hogy az egyházi hatóság által a másod­szori és harmadszori kihirdetés alól fölmentettek , a kerületi hatóság, s oly helyeken, hol kerületi ható­ság nem létezik, a járási hatóság is elengedheti az ezen törvényben kiszabott másodszori és harmad­szori kihirdetést. 39. §. A kihirdetés alól, a­mennyiben az a tör­vény által kívántatik, fölötte fontos okokból az or­szágos kormányszék, különösen sürgős esetekben a kerületi hatóság, és ha valamely bebizonyított közeli halálveszély halasztást nem enged , a járási hivatal vagy az ennek helyét pótló községi hatóság is telje­sen fölmenthet. A jegyesek azonban tartoznak a plé­bános előtt, s a­mennyiben lehetséges, egy politikai hivatalnok jelenlétében esküt tenni arra, hogy há­zasságukat ellenző akadály előttük tudva nincs. 40. §. Mind a három kihirdetés alóli fölmentés az említett eskütétel mellett akkor is megadandó, ha két oly személy kíván összeadatni, kikről átalánosan az vélelmeztetik, hogy ők már egymással házasságban élnek. 41. §. A házastársaknak a házassági összeköttetést még akkor sem szabad önhatalmúlag megszüntetniök, ha az iránt egyértelemben volnának is, akár a házasság érvénytelenségét állítsák, akár pedig csak asztaltól és ágytól akarjanak is elválni. . ■ifi. »• a Kamolikusok Házasságának érvényessége fölött azon egyházi bíróság határoz, mely a katho­­lika egyház törvényei szerint illető. 43. §. Katholikus és nemkatholikus keresztények között kötött házasságok érvényessége fölött, mind­addig, míg egy házastárs a katholika egyházhoz tar­tozik , csak a katholikus házassági bíróság hatá­rozhat. (Folyt. köv.) NEMHIVATALOS RÉSZ. Laibachból, nov. 19-től az ottani helytartó úr ő excja a belügyminister ur ő excjához követke­ző távirati sürgönyt küldött: „Ő cs. k. Felségeiknek tegnapelőtt történt megérkezte után tüstént az összes polg. és kat. te­kintélyek, valamint a főpapság, a nemesség, a vá­rosi tiszti hatóság, a kereskede­lmi kamra stb. be­mutatása menvén végbe, tegnap délelőtt a cs. k. Apostoli Felsége az itteni polg. és kat. hi­vatali helyiségeket, valamint több törvényhatóságo­kat megálogatni, Császárné Ő Felsége pe­dig az Orsolyaszüzek zárdáját és a kisdedovódát megszemlélni méltóztattak. Délután 5 órakor ő Felségénél udvari ebé­d volt. Esti 7 órakor Ő Felségeik a színházi díszelőadást látogatásuk­kal szerencséltetni s aztán a városban hölutal té­vén, az ünnepélyes kivilágítást megszemlélni mél­­tóztattak. „A lakosság örömriadása, melylyel " Felsé­geiket úgy a színházban mint a koraiban a megszámlálhatlan, távolról úgy mint közelről egy­­besereglett n­éptömeggel teli tereken és utczákon fogadák, leirhatlan volt." Pest, nov. 20. I. (Politikai szemle.) Az amerikai elnök­­választás fölött már kezdenek egyes lapok nyilat­kozatai megérkezni. Azon választás eredményét már közlök. A három pályázó közöl Buchanan 174, Fr­em­o­n­t 114 és F­­ I I m­o r­e 8 szava­zatot nyert. Ez eredmény, noha már előrelát­ható volt, mégis kellemetlenül lepte meg Ang­liát; a „Tímea" egy különben mérsékelt for­májú czürkben mély sajnálatát fejezi ki Buchanan győzedelme fölött. Emlékezetbe hozza, mikép ő is ott volt az ostendei híres értekezleten,hol a Mon­­tpertan egész erejében elfogadtatott; vádolja to­vábbá az utánválasztott elnököt, hogy ő volt, lon­doni követ korában, ki paralizálta Clarendon lord törekvéseit, az Anglia s az amerikai nagy köz­társaság közt támadt sajnos viszály kiegyezés általi bevégzésében. Az „Indépendance beige" a vá­lasztásban azt sajnálja, hogy a déli államok győ­zedelmeskedtek az északiakon, minek következése a rabszolgaság szentesítése lesz, noha maga Bucha­nan nem volt ez utálatos institutio képviselője, mely­nek legmakacsabb párthívei Fillmorera Havaztak, de oly pártnak jelöltje volt, mely az unió felbomlá­sának veszélyétől félvén, a déli államoknak minden követelményeihez hozzájárult. E követelések pedig nem csak arra terjednek ki, hogy a rabszolga­ság ott fenntartassék, hol eddig fennállott, hanem arra is, hogy az új területekre, péld. Kansasba be­vitessék , hol a missouriiak és abolitionisták közti vérengző harcz már oly régóta tart. Egyébiránt mellőzve a választás e sajnos jelentősségét, az uj praesidens nem tartatik oly egyéniségnek, ki a reá váró működés fontosságának magas tehetségei s tulajdonai által kitűnöleg megfelelhessen. Említik, hogy Anglia a franczia kabinetet a persa követek elutasítására s tisztjeinek Persiából visszahívására szeretné bírni, e tárgyban a londoni lapok, név szerint a „Post" hoztak erélyes czikkeket. Ma a „Const.“ felel az említett angol lapnak, s ezúttal, korábbi óvaintő példák daczára, az „Ind. beige“ hajlandó hinni, hogy a franczia félhivatalos lap mégis megfelel czimének s czikke felsőbb kor­mányközi sugallat eredménye. E czikk megerősíti a mit már tegnap említettünk, mikép Napoleon csá­szár e kérdésben szövetségestársának engedni nem fog, s nem csak nem gátolandja Ferukh khánt mis­siója teljesítésében, sőt számára kitűnő elfogadtatás vár a tuilleriákban. Egyébiránt ma már a fennebbin kívül más jelen­ségek is újra kétes színben kezdik feltüntetni a csak imént szilárdnál szilárdabbnak hirdetett an­­gol-franczia egyetértést. Anglia semmit sem akar hallani Congressusról, írja egy rajnai lap párisi leve­­lezője,valameddig Oroszország a békekötvényben el­vállalt kötelezettségeit utolsó pontig nem teljesí­tette. Az „Indep­­beige“ párisi levelezője pedig azt közli, noha csak mint hírt, hogy Anglia nem fogná hajóhadait a Bosporusból visszahíni, ha mindjárt Oroszország Belgrád és a kigyószigetek kérdésében egészen engedne s visszahúzódnék is. Azonban ez filiArofilivótus ni«-« -J» \—* * ’----1(r . ‘ . bóli alább olvasható távirati sürgöny laperottinek nevezi azon hírt, mintha Oroszország Belgrádról lemondani kész volna. Már tegnap mondok, hogy a dunai fejedelemségek egyesítésének kérdésében Anglia nehezen fogja Austriával közös eddigi nézetét megmásítani. Ha mindezt összeállítjuk , egyszerre csak az veszszük észre, hogy a nyugati benső szö­vetség ügye egy lépéssel sincs tovább, mint a nagy zajt ütött „Moniteur“-czikk előtt volt. A „N. Pr. Z.“ is azt állítja mikép Oroszország a kigyószigetről ugyan lemondana, de Belgrád­­ra nézve engedni nem fog. E magában je­lentéktelen hely Oroszországra nézve nagy fontos­ságú , mint a bulgáriai gyarmatok középpontja, ezt a párisi congressus is elismerte s azért hatá­rozta, hogy a határvonal Belgrádztól délre vonas­sák s e város Oroszországé maradjon. Ha ezt utó­lagosan aggasztónak találják, úgymond az idézett lap, csak a hatalmak dönthetik el, miként rendeztessék ez ügy. Ez elrendezésre nézve e lap sem tud semmi bizonyost, azonban szerinte alkalmasint abban történt megálapodás, hogy az ügyek lényegileg diplomatái után rendeztessenek, s csak végm­ege­­rősítés végett kerüljenek congressus elé. Hogy e diplomatiai megegyezés előtt mennyi akadály van ? a fennebbiekből kitűnik. A poro­sz-schweizi kérdésben egy tudó­sítás teljesen mesének nyilvánítja azon közlést, mintha Poroszország hadjárati terveket készítene Schweiz ellen a békés megegyezés meghiúsulta­­ esetére. Az „Indep­ beige“ levelezője ellenben azt állítja, hogy a kényszerítő rendszabályok esz­méje korántsem légből kapott, a berlini kabinetben létezhetnek ily gondolatok, de egy oly expeditio még mint igen messze távolban mutatkozó esetleg tekintendő, s ha annak létesítéséről fogna szó lenni, az nem fogna oly általános helyesléssel és segélyi­­géréssel találkozni, mint a puszta jogcsimelisme­­rés, és a neuchateli foglyok szabadonbocsátása. Ez iránt a berlini diplomatiai körök semm élnek csa­lódásban­ A hols­teini ügyet illetőleg a berlini „Corr. Bureau“ „biztos kutforrásból“ azt írja mikép az Austria és Poroszország által Ko­­penhágába küldött utolsó jegyzékben decem­ber 10-e mint vég­határidő jön kilátásba helyezve, a­meddig a két német nagyhatalom a holstein-lauenburgi ügy­­beni további lépésekkel várakozni hajlandó. Azt várják, hogy a dán kabinet még e hó le­folyta előtt nyilatkozni fog arra nézve, váljon hajlandó-e a dán alkotmányt a holsteini tartományi rendek elé terjeszteni. Ha addig a várakozás elle­nére kielégítő válasz nem érkeznék, a nagyhatal­mak a német szövetséget Holsteinbani beavatko­zásra szólítandják fel. A dán kormány ezek foly­tán, mint a „Hann. Zig" berlini levelezője helyesen megjegyzi, csak ezen alternativa közt választhat : vagy maga lép föl kezdeményzőleg a herczegsé­­gek alkotmányos jogainak helyreállításában, vagy ezt a német szövetségnek engedi át. Mindkét eset- November 21.1856.

Next