Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)
1857-01-13 / 9. szám
Pest, Red Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. 0 CB. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 25-ki legf. határozata által az alább nevezetteknek legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nekik ajándékozott idegen rendjeleket elfogadhassák és viselhessék, és pedig: 11 von Henrik korvettkapitány a pápai Szilveszterrend középjelét, és a nagy arany pápai érdemjelt; Barry Rikhárd korvettkapitány és Tegerthof Vilmos sorhajóhadnagy a negyedik osztályú ottomán Medzsidiérendet; és Pokorny Alajos sorhajóhadnagy a görög kir. Megváltórend tisztikeresztjét. öcs. k. Apostoli Felségem, é. decemb. 25-én kelt legfelsőbb határozata által, a lembergi 1. sz. székes káptalannál Jasinski Ádám lovagot, székesegyházi őrkanonokot és az érseki papnövelde igazgatóját székeskáptalani esperessé, és dr M o n a s t i n s k i Antal lovagot, székesegyházi kanonokot, városi esperest és székesegyházi lelkészt székesegyházi őrkanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. " A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 5-n Vicenzában kelt legfelsőbb határozata által Ferré Pétert cremai székeskáptalani főpapot és jelenlegi főkáptalani helynököt cremai püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyministerium Schwach József I-fő osztályú számvevői tisztet az országos pénzügyigazgatóság nagyváradi osztályánál, a budai közigazgatási területen megürült számvizsgálói állomásra kinevezte. Változások a cs. k. hadseregnél. Előléptetett:Waszhuber Károly századoshadbiró őrnagyhadbiróvá az általános katonai felebbviteli törvényszéknél. Felruháztatott: Pelikán Ferencz nyugalm. százados őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdijaztattak: Caspary György százados a 22 se. gr. Wimpfen gyalogezrednél őrnagyi ranggal ad honores, és Dr. Holub Alajos helyőrségi törzsorvos. NEMHIVATALOS RÉSZ. kész kiegyenlítési öszszegekben 22,606 ft 453/4 kr. Összesen 3,419,126 , 452/4 „ Egészben tehát 8,633,941 frt 203/4 kr. Pest, jan. 12. A velenczei helytartó ur ő excja a belügyminister ur ő excjához Bécsbe következő távirati sürgönyt küldött: „Verona, jan. 10. A tegnap délelőtti időt a cs. k. Apostoli Felsége különféle katonai telepek megszemlélésének szentelte. 1 órakor a népnek roppant tódulatai mellett megtartatott a sajátságos il Baccanale dei Gocchi népünnep. ” Felségeik a körjáratot először a Portaluppi palota erkélyéről, aztán a sz. Zeno templom mellett állított külön, ünnepiesen díszített emelvényről méltóztattak szemlélni, hol a Felségek szívélyes fölkiáltásokkal üdvözöltettek. Azon kellemes helyzetben vagyunk, mikép a legbiztosb kútfőből azon tudósítást hozhatjuk, hogy József főherczeg ő császári fensége, ki Schaumburgban tüdőgyuladásban betegen fekszik, már a teljes javulás utján van. A kassai cs. kir. földtehermentési bizottmány 1856. dec. végéig megszüntetett úrbéri járadékokért és pedig 3511 jogosult számára kárpótlási tőkében 13,393,859 ft 46»/4kr és kamathátralékban 5,047,114 „ 53‘/4 » egészben tehát 18,441,974 ft 412/4 „ számított ki. A kassai földtehermentesítési pénzalaphoz kifizetés végett következő adalékok utalványoztatak : 14 Előlegekben 2,503,463 frt 36‘/4 kr. 2) Részletfizetésekben 147 jogosult számára 452,825 „ 8/4 „ 3) Tőkésített kamathátralékokban 3189 jogosult számára a kapott előlegek levonása után kötelezvényekben 2,185,920 ft. kész kiegyenlítési öszszegekben 72,308 ft 50 V4 kr._________________ egészben 2,258,228 frt 50 &kr. 4) Kárpótlási tőkékben megtörtént törvényes odaítélés után 1057 jogosult számára kötelezvényekben 3,396,820 ft. ( Tájékozás a porosz-schweizi viszály körül.) A hajós örülni szokott, ha bizonyos veszélyes helyeken túl van, s ilyenkor utjának szerencsés folytatásában már nem kétkedik, mintha a legbiztosabbnak vélt ponton is nem érhetné utól a veszély, s mintha a szerencsétlenség mindenkor előre hirdetné bekövetkezését. Hasonlag vagyunk most a neuchateli ügygyel; az örvényt megkerültük volna, a diplomatia oly kiegyenlítési indítványt talált ki, mely mindkét részről elfogadásra számíthat, s innen mindenki a veszélyt már teljesen elhárítottnak hiszi s majdnem lehetetlennek véli, hogy e tárgy körül többé komoly nehézség támadhatna. Pedig a martiusi párisi békekötés némi óvatosságra taníthatta volna a világot! Ha a Párisban kidolgozott terv mind Poroszország, mind az e héten egy hegyűlő Schweizi szövetség részéről elfogadtatok, annyit mindenesetre nyertünk volna, hogy a háború lehetősége tetemes távolba helyeztetett, vagy — hogy még többet mondjunk — teljesen elháríttatott. Hanem a neuchateli ügy azért még nincsen rendezve s noha a hadvezérek tevékenysége egyelőre fölöslegessé vált, a diplomatia kettős buzgalommal fogja ez ügyet felkarolni, hogy a mostanihoz hasonló bonyodalomnak legalább e téren mindenkorra elejét vegye. A diplomatia ezen jövőbeli működésének helyes megítélésére szükségesnek tarjuk, az antenctákat rendbe szedni s az eddig tett lépésekre futólag visszapillantani. A neuenburgi ügy körül fejlődött vitában három európai nagyhatalom vállalt főszerepet, Poroszország mint közvetlenül érdekelt fél, Francziaország és Austria mint közbenjárók; a többiek ezeknek egyikéhez vagy másikához csatlakoztak. Mit követelt Poroszország ? mindenki tudja, kivonatának veleje az volt, hogy a septemberi fölkelésben részt vett royalisták ügye az általános neuchateli ügytől különválasztandó, azaz hogy a royalisták ügyét nem lehet Neuchatel azon jogilagos helyzete szerint eldönteni, mely jövőre nézve tán határoztatni fog, hanem azon jogilagos helyzet szerint,melyet a fejedelemség a fölkelés idején elfoglalt; akkor pedig Neuchatel jogilag még a porosz királyé, s a neuenburgi lakosok a porosz királynak törvényes alattvalói lévén, a fölkelők e szerint csak törvényes uruk mellett fogtak fegyvert, amiért vád alá nem helyezhetők. A foglyok tehát szabadon bocsátandók; ez az első kérdés egyedül lehetséges megoldása. Ha ezen megoldás létrejött, akkor fog hatni a második kérdés tárgyalásához , mely Neuchatel jövőbeli helyzetét illeti. Poroszország tehát a jogilagos vagy elméleti szempontból tekinté a dolgot. Schweiz a gyakorlati szempotból indult ki, s a tettleges állapotot vette alapul. Neuenburgban septemberben a porosz főuraság tettleg nem létezett; ha Poroszország mindaddig semmit sem tett, hogy a jogilagos állapotot a tettlegessel öszhangzásba hozza , azaz vagy igényeit érvényesítse vagy azokról lemondjon, ez az ő hibája, és a schweizi kormány nem tehet róla. Ha a porosz király e tárgyra nézve alkudozni és új jogilagos állapotot létesitni óhajt, Schweiz erre mindenkor kész, de a foglyok ügyét ez alkudozás nem érintheti s amit Schweiz ezek kedvéért teend, azt kegyelemből, nem kötelességből teendi. A franczia kormány — miként a legújabb kiegyenlítési javaslat mutatja — a két ellenkező nézetet összeforrasztani törekedett. A porosz király egyelőre semmit sem ígérhetvén Neuchatel jövőjére nézve , a franczia császár tette ezen ígéretet, Schweiz pedig ezen ígéretet érvényesnek tartván s meg lévén győződve, miszerint teljesülése szintoly kétségtelen, mintha Fridrik Vilmos király maga adta volna szavát — a foglyokat szabadon bocsátandja. — így értelmezzük zon nyilatkozatot, hogy a foglyok szabadon bocsáttatása „a franczia császár iránti tekintetből“ fog történni, ámbár nem tagadhatjuk, hogy e kifejezés „a franczia császár befolyása iránti tekintetből“ jobban megfelelne a gondolatnak. Austriának állását a Morning Chronicle által közlött sürgöny a legvilágosabban tünteti elő . Bud gróf ő ese, a porosz kabinettel tudatja, miszerint Poroszország jogait teljesen elismeri, hanem ennek daczára is örül azon nyilatkozaton, miszerint a porosz király még mindig hajlandó mások közbenjárását elfogadni; e közbenjárást pedig az austriai kabinet leghathatósbnak vélte, ha az a londoni jegyzőkönyv aláíróitól indulna ki, s ha e szerint ezek újra összegyülekeznének, Poroszország fentebb elemezett nézeteinél fogva, ( mik szerint a foglyok ügye a neuchateli ügytől különválasztandó), Austria amaz indítványa ellen tiltakozott, részint mivel a londoni jegyzőkönyv egyedül az átalános nevehateli ügyre vonatkozott s igy annak aláírói ezen ügygyel együttesen foglalkozhatnának ugyan (ha annak ideje megérkezendett), de a foglyok ügyében csak egyenként, mint európai nagyhatalmak ajánlhatnák fel jó szolgálataikat, részint pedig, mivel az idő sürget s igy nem lehetne a londoni jegyzőkönyv aláíróinak egybegyüléséig és egyezkedéséig várni. Ez utóbbi argumentum ellenében Austriának természetesen arra kellett törekednie, hogy a hadi működések megindulását, a meddig lehet, feltartóztassa. Innen van az, hogy Austria — időt akarván nyerni indítványának érvényesíthetésére — azt kívánta, hogy a porosz csapatok keresztülvonulására vonatkozó alkudozások ne az egyes délnémetországi kormányokkal, hanem a frankfurti gyűlés előtt folyjanak. Ez némi halogatást idézett volna elő, s ezalatt a londoni jegyzőkönyv aláírói közt a kívánt egyezkedés létrejöhetett. Austriának szándékait azonban nemcsak Poroszország ellenezte, hanem — miként most határozottan tudjuk — Oroszország is, mely külön jegyzéket menesztett Bécsbe, majdnem ugyanazt ismétlőt, mit Manteuffel báró dec. 28-ki második jegyzékében (az első átalános tartalmú vala, s a hírlapok által már régebben közzététetett) az austriai kabinettel tudatott. Bud gróf Gortsakoff herczeg érveit külön válaszjegyzékben megcáfolta ugyan, hanem Austria — a londoni jegyzőkönyv egyik aláírójának ezen ellenkezésével szemben, a maga indítványának sikeres valósithatásában némileg kétkedni kezdett s némileg semleges helyzetbe vonult vissza, mit annyival inkább tehetett, mivel Napoleon császár kettőztetett buzgalommal folytatta a közbenjárói munkát. Manteuffel ezredes küldetésének kimenete most már teljesen közönyös, minthogy az egyedül a netaláni hadműködésekre vonatkozott, ezek pedig e percben alkalmasint már határozottan adacta tétettek. E futólagos körvonalak, úgy hiszszük, elég világosan tüntetik elő a hatalmaknak eddigi magatartását ; ha a legújabb kiegyenlítési terv elfogadtatik, a franczia császáron leend Fridrik Vilmos királyt arra bírni, hogy Neuchatelról feltétlenül lemondjon, mert hogy ő felsége a végeldöntést új követelések által növelni, vagy a franczia császár szavát meghazudtolni akarná, azt ismeretes ildomossága s a tuilleriákkali legújabb viszonya után ítélve, nem várhatjuk. Hogy a neuchateli ügy a két németországi nagyhatalom kölcsönös barátságát nem növelte , az tény , de ennek oka egyedül azon bizalmatlanságban keresendő, mely a Spree partjain oly mélyen fészkelte be magát , és a mely soha sem akarja megfogni, hogy Austria először európai nagyhatalom, és másodszor a német szövetség tagja s hogy e szerint sem állásával, sem méltóságává meg nem fér, a szövetség érdekei miatt nagyhatalmi rangjáról akár csak perezre is megfeledkezni s mint egyszerű tagja a német szövetségnek — bárkinek is uszályát hordani! sz. FÖLDBIRTOK KÖZTI JOGI KÜLÖNSÉGEK HAZÁNKBAN. Sokan azt vélnék, hogy miután a hűbéri viszonyok hazánkban megszűntek s a törvények előtti egyenlőség kora mindnyájunkra földerült, mintha jogi különbség sem lenne immár a nemesi, polgári, s úgynevezett parasztbirtok között. Az ily bal hiedelem nyilatkozatait nemcsak a magánélet körében s az egyeseknél, hanem nagyobb politikai hírlapokban is észrevettük. Ez mindenesetre tévedésre, vagy legalább is fölületes ismeretére mutat a közbirodalmi jogviszonyoknak , s mi már ez okból is időszerűnek tartjuk a földbirtok közti különbséget szorosabb constatkrozás alá venni. Szükségessé teszi pedig ezt főleg két oly mozzanat, mely mindennap előfordul, nevezetesen a birtokszerzésben s az örökösödés eseteiben. Január 13.1853. Igaz ugyan, hogy az úrbéri viszonyok megszüntével, a birtoktulajdon — vagy is arra nézve, hogy földbirtokot bárki minden megszorítás nélkül bírhasson s azzal saját vagyona gyanánt korlátlanul rendelkezhessék, — a volt földesúri és paraszt földbirtok közt minden különbség megszűnt,—igaz, hogy újabb polgári jogintézményeinknél fogva, a földbirtok, azon tekintetben, hogy általában akár nemesi, akár volt úrbéri földbirtokot szerezhessen, bérlelhessen, zálogba vehessen s elidegeníthessen, az egyéni jog megszorítása által nem nehezittetik • — ámde megjegyzendő, hogy a földbirtok közti különbség jogi tekintetből nem is abban áll — mintha a volt jobbágynak s polgárnak ép úgy ne lehetne bármily fekvőséget bizlalni mint akármely nemesnek , — hanem áll leginkább a földbirtok természetében, a szerint, a mint az nemesi vagy úrbéri természetű, s áll ama régibb s újabb törvényekben, melyek a földbirtok épségéről s az örökösödési esetekben máskép rendelkeznek a nemesi, és máskép a volt úrbéri földbirtokokról. E tekintet pedig, mint mondok, annál figyelemre méltóbb, minthogy az adásvevésnél s az örökösödésnél egyedüli jogrendszabályul szolgál. Első különbség nevezetesen a nemesi és volt úrbéri földbirtok közt az, hogy amaz elsőnemű földbirtokot szétdarabolni lehet a végtelenségig, míg emezt nem, hogy továbbá a nemesi földbirtokban az örökösödés sincs korlátozva, emitt pedig, bizonyos arányon alul a birtokállapot szétoszthatatlansága fölött valamint a régibb, úgy az újabb törvények szigorúan őrködnek, az örökösödésben pedig külön rendszabályok szolgálnak zsinórmértékül. Csak az 1836. IV. t. ez. 10-dik, s az ugyanazon évi V. t. czikk 4-dik §-sára kell visszaemlékeznünk, hogy e különbségeket észrevegyük. Az ált. polg. törvénykönyv 761-dik §-sa teljes öszhangzásban áll ezen törvényczikkekkel. Megoldásra méltó kérdés gyanánt merülne itt föl az, hogy miután az ált. polgári törvénykönyvben különösen az úgynevezett polgári, vagyis városi földbirtokok jogi minőségéről külön rendszabályokat nem találunk — van-e ezek, és a volt úrbéri, meg a nemesi földbirtokok közt valami tárgyilagos jogkülönbség ? Mert régibb időkben a városi földbirtokok hazánkban szintén külön immunitásokkal bírtak, sőt az austriai császári birodalom egyéb koronatartományaiban, mint nevezetesen Csehországban, egy 1805. év máj. 4. s 1806 nov. 6-káról kelt udvari rendelvény által — a városi s jobbágyi földbirtokok közt szoros különbség létetett, és a városközségi törzslakosoknak e részben kitűnő előnyök nyujtattak. Az adott törvények szellemében vizsgálva az e különnemű földbirtokok közti különbséget, mi úgy találjuk, hogy az 1848 óta életbelépett jogintézmények alapján, a városi földbirtok az adásvevés s öröködés viszonyaiban, annyiban hasonló szabvány alá esik a nemesi földbirtokkal, amennyiben valamint e mondott viszonyokban, úgy a szétdarabolás eseteiben sincs korlátozva; végrehajtási, vagyis a bírói illetőség tekintetében azonban, e városi földbirtokok már nem birnak ama kiváltsággal, mint az 1848-ig külön jogozatú törvényhatósággal járt nemesi javak, mivel ezeknek dologi bíróságáról az 1853. febr. 16-kán kelt cs. k. nyiltparancs egészen sajátszerüleg rendelkezik. S minthogy ezen különbség szintén nem a bizlaló vagy tulajdonos egyéni jogképességén, hanem a földbirtok természetén alapszik, nagyon természetes, hogy a birtokszerzés eseteiben hiba volna bárkinek is magát a törvény előtti egyenlőség elvont gondolata által vezettetni. De van különbség a földbirtokszerzés és a földbirtok természetére nézve az egyéni jogképességben is. Értjük itt különösen hazánk izraelita lakosait, kik a tulajdon- és földbirtokszerzés jogában némileg korlátozvák. Az izraeliták birtokképességét az újabb időkben s az újabb viszonyok természete szerint korlátozva találjuk az austriai csász. birodalomban először egy 1848-ik év sept. havában kelt, másodszor az 1849. márt.4-n hatályba lépett birodalmi törvény által. Miután ezen törvény megszűnt, újabb cs. kir. nyiltparancsok intézkedtek csakhamar az izraeliták egyéni birtokképességéről, biztosíttatván természetesen azon fekvőségek birtokában, melyeket az újabban megjelent tilalmazó rendeletekig szereztek. Következik tehát, hogy valamint a földbirtokok, úgy a birtokképesség azon absolut egyenlőségéről, mit közös törvényeink pajzsa alatt némelyek gondolnak — még ez időkben nem lehet szó. Az államhatalom, midőn azt fölszabadítá a hűbériség és ősiség lánczai alól, csak azon közjogi egyenlőségben részesíté azt, hogy a kiváltságok