Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-13 / 9. szám

Pest, Red Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely­­ utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. 0 CB. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 25-ki legf. határozata által az alább nevezettek­nek legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nekik ajándékozott idegen rendjeleket elfogadhassák és viselhessék, és pedig:­­ 11 v­o­n Henrik korvettkapitány a pápai Szilveszterrend középjelét, és a nagy arany pápai érdemjelt; Barry Rikhárd korvettkapitány és T­e­g­e­rt­­hof Vilmos sorhajóhadnagy a negyedik osztályú ottomán Medzsidiérendet; és Pokorny Alajos sorhajóhadnagy a görög kir. Megváltórend tisztikeresztjét. öcs. k. Apostoli Felségem, é. decemb. 25-én kelt legfelsőbb határozata által, a lembergi 1. sz. székes­ káptalannál Jasinski Ádám lo­vagot, székesegyházi őrkanonokot és az érseki papnövelde igazgatóját székeskáptalani esperes­sé, és dr M o n a s t i n s k i Antal lovagot, székes­­egyházi kanonokot, városi esperest és székes­­egyházi lelkészt székesegyházi őrkanonokká leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. " A cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 5-n Vicenzában kelt legfelsőbb határozata által Ferré Pétert cremai székeskáptalani főpapot és jelenlegi főkáptalani helynököt cremai püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyministerium Schwach József I-fő osztályú számvevői tisztet az országos pénzü­gyigazga­­tóság nagyváradi osztályánál, a budai közigazgatási te­rületen megürült számvizsgálói állomásra kinevezte. Változások a cs. k. hadseregnél. Előléptetett:Waszhuber Károly százados­­hadbiró őrnagyhadbiróvá az általános katonai felebb­­viteli törvényszéknél. Felruháztatott: Pelikán Ferencz nyugalm. százados őrnagyi ranggal ad honores. N­yu­gdijaztattak: Caspary György száza­dos a 22 se. gr. Wimpfen gyalogezrednél őrnagyi rang­gal ad honores, és Dr. Holub Alajos helyőrségi törzsorvos. NEMHIVATALOS RÉSZ. kész kiegyenlítési ösz­­szegekben 22,606 ft 453/4 kr. Összesen 3,419,126 , 452/4 „ Egészben tehát 8,633,941 frt 203/4 kr. Pest, jan. 12. A velenczei helytartó ur ő excja a belügymi­­nister ur ő excjához Bécsbe következő távirati sürgönyt küldött: „Verona, jan. 10. A tegnap délelőtti időt a cs. k. Apostoli Felsége különféle katonai telepek megszemlélésének szentelte. 1 órakor a népnek roppant tódulata­i mellett megtartatott a sajátságos il Baccanale dei Gocchi népünnep. ” Felségeik a körjáratot először a Por­­taluppi palota erkélyéről, aztán a sz. Zeno tem­plom mellett állított külön, ünnepiesen díszített emelvényről méltóztattak szemlélni, hol a Fel­ség­e­­­k szívélyes fölkiáltásokkal üdvözöltettek. Azon kellemes helyzetben vagyunk, mikép a legbiztosb kútfőből azon tudósítást hozhatjuk, hogy József főherczeg ő császári fensége, ki Schaumburgban tüdőgyuladásban betegen fek­szik, már a teljes javulás utján van. A kassai cs. kir. földtehermentési bizottmány 1856. dec. végéig megszüntetett úrbéri járadé­kokért és pedig 3511 jogosult számára kárpótlási tőkében 13,393,859 ft 46»/4kr és kamathátralékban 5,047,114 „ 53‘/4 » egészben tehát 18,441,974 ft 412/4 „ számított ki. A kassai földtehermentesítési pénzalaphoz ki­fizetés végett következő adalékok utalványoz­tatak : 14 Előlegekben 2,503,463 frt 36‘/4 kr. 2) Részletfizetésekben 147 jogosult számára 452,825 „ 8­/4 „ 3) Tőkésített kamat­­hátralékokban 3189 jo­gosult számára a kapott előlegek levonása után kötelezvényekben 2,185,920 ft. kész kiegyenlítési ösz­szegekben 72,308 ft 50 V4 kr._________________ egészben 2,258,228 frt 50 &­kr. 4) Kárpótlási tőkék­ben megtörtént törvé­nyes odaítélés után 1057 jogosult számára köte­lezvényekben 3,396,820 ft. ( Tájékozás a porosz-schweizi viszály kö­rül.) A hajós örülni szokott, ha bizonyos veszé­lyes helyeken túl van, s ilyenkor utjának sze­rencsés folytatásában már nem kétkedik, mintha a legbiztosabbnak vélt ponton is nem érhetné utól a veszély, s mintha a szerencsétlenség min­denkor előre hirdetné bekövetkezését. Hason­­lag vagyunk most a neuchateli ügygyel; az ör­vényt megkerültük volna, a diplomatia oly ki­egyenlítési indítványt talált ki, mely mindkét részről elfogadásra számíthat, s inne­n mindenki a veszélyt már teljesen elhárítottnak hiszi s majdnem lehetetlennek véli, hogy e tárgy körül többé komoly nehézség támadhatna. Pedig a martiusi párisi békekötés némi óva­tosságra taníthatta volna a világot! Ha a Párisban kidolgozott terv mind Porosz­­ország, mind az e héten egy hegy­űlő Schweizi szövetség részéről elfogadtatok, annyit minden­esetre nyertünk volna, hogy a háború lehetősége tetemes távolba helyeztetett, vagy — hogy még többet mondjunk — teljesen elháríttatott. Hanem a neuchateli ügy azért még nincsen ren­dezve s noha a hadvezérek tevékenysége egyelőre fölöslegessé vált, a diplomatia kettős buzgalom­mal fogja ez ügyet felkarolni, hogy a mostanihoz hasonló bonyodalomnak legalább e téren min­denkorra elejét vegye. A diplomatia ezen jövő­beli működésének helyes megítélésére szüksé­gesnek tarjuk, az antenctákat rendbe szedni s az eddig tett lépésekre futólag visszapillantani. A neuenburgi ügy körül fejlődött vitában há­rom európai nagyhatalom vállalt főszerepet, Po­roszország mint közvetlenül érdekelt fél, Fran­­cziaország és Austria mint közbenjárók; a töb­biek ezeknek egyikéhez vagy másikához csatla­koztak. Mit követelt Poroszország ? mindenki tudja, kivonatának veleje az volt, hogy a septemberi fölkelésben részt vett royalisták ügye az általá­nos neuchateli ügytől különválasztandó, azaz hogy a royalisták ügyét nem lehet Neucha­­tel azon jogilagos helyzete szerint eldönteni, mely jövőre nézve tán határoztatni fog, hanem azon jogilagos helyzet szerint,melyet a fejedelem­ség a fölkelés idején elfoglalt; akkor pe­dig Neuchatel jogilag még a porosz királyé, s a neuenburgi lakosok a porosz királynak törvényes alattvalói lévén, a fölkelők e szerint csak tör­vényes uruk mellett fogtak fegyvert, a­miért vád alá nem helyezhetők. A foglyok tehát szabadon bocsátandók; ez az első kérdés egyedül lehet­séges megoldása. Ha ezen megoldás létrejött, akkor fog hatni a második kérdés tárgyalá­sához , mely Neuchatel jövőbeli helyzetét illeti. Poroszorszá­g tehát a jogilagos vagy e­l­­m­é­l­e­t­i szempontból tekinté a dolgot. Schweiz a gyakorlati szempotból indult ki, s a tettleges állapotot vette alapul. Neuenburgban septemberben a porosz főuraság tettleg nem létezett; ha Poroszország mindaddig semmit sem tett, hogy a jogilagos állapotot a tettlegessel öszhangzásba hozza , azaz vagy igényeit érvényesítse vagy azokról lemond­jon, ez az ő hibája, és a schweizi kormány nem tehet róla. Ha a porosz király e tárgyra nézve alkudozni és új jogilagos állapotot létesitni óhajt, Schweiz erre mindenkor kész, de a foglyok ügyét ez alkudozás nem érintheti s a­mit Schweiz ezek kedvéért teend, azt kegyelemből, nem kötelességből teendi. A franczia kormány — miként a legújabb ki­egyenlítési javaslat mutatja — a két ellenkező nézetet összeforrasztani törekedett. A porosz király egyelőre semmit sem ígérhetvén Neu­chatel jövőjére nézve , a franczia csá­szár tette ezen ígéretet, Schweiz pedig ezen ígéretet érvényesnek tartván s meg lé­vén győződve, miszerint teljesülése szintoly kétségtelen, mintha Fridrik Vilmos király maga adta volna szavát — a foglyokat szabadon bocsátandja. — így ér­telmezzük zon nyilatkozatot, hogy a foglyok szabadon bocsáttatása „a franczia császár iránti tekintetből“ fog történni, ámbár nem tagadhat­juk, hogy e kifejezés „a franczia császár befol­­­y­á­s­a iránti tekintetből“ jobban megfelelne a gondolatnak. Austriának állását a Morning Chronicle által közlött sürgöny a legvilágosabban tünteti elő . Bud­ gróf ő ese, a porosz kabinettel tudatja, mi­szerint Poroszország jogait teljesen elismeri, ha­nem ennek daczára is örül azon nyilatkozaton, miszerint a porosz király még mindig hajlandó mások közbenjárását elfogadni; e közbenjárást pedig az austriai kabinet leghathatósbnak vélte, ha az a londoni jegyzőkönyv aláíróitól indulna ki, s ha e szerint ezek újra összegyü­lekezné­­nek, Poroszország fentebb elemezett nézeteinél fogva, ( mik szerint a foglyok ügye a neuchateli ügytől különválasztandó), Austria amaz indít­ványa ellen tiltakozott, részint mivel a londoni jegyzőkönyv egyedül az átalános nevehateli ügyre vonatkozott s igy annak aláírói ezen ügygyel együttesen foglalkozhatnának ugyan (ha annak ideje megérkezendett), de a foglyok ügyében csak egyenként, mint európai nagyhatalmak ajánlhatnák fel jó szol­gálataikat,­­ részint pedig, mivel az idő sür­get s igy nem lehetne a londoni jegyzőkönyv aláíróinak egybegyüléséig és egyezkedéséig várni. Ez utóbbi argumentum ellenében Austriá­nak természetesen arra kellett törekednie, hogy a hadi működések megindulását, a meddig le­het, feltartóztassa. Innen van az, hogy Austria — időt akarván nyerni indítványának érvényesíthetésére — azt kívánta, hogy a po­rosz csapatok keresztülvonulására vonatkozó al­kudozások ne az egyes délnémetországi kormá­nyokkal, hanem a frankfurti gyűlés előtt foly­janak. Ez némi halogatást idézett volna elő, s ezalatt a londoni jegyzőkönyv aláírói közt a kívánt egyezkedés létrejöhetett. Austriának szándékait azonban nemcsak Po­roszország ellenezte, hanem — miként most ha­tározottan tudjuk — Oroszország is, mely külön jegyzéket menesztett Bécsbe, majdnem ugyanazt ismétlőt, mit Manteuffel báró dec. 28-ki második jegyzékében (az első átalános tartalmú vala, s a hírlapok által már régebben közzététetett) az austriai kabinettel tudatott. Bud­ gróf Gortsakoff herczeg érveit külön válaszjegyzékben megc­á­­folta ugyan, hanem Austria — a londoni jegy­zőkönyv egyik aláírójának ezen ellenkezésé­vel szemben, a maga indítványának sikeres valósithatásában némileg kétkedni kezdett s némileg semleges helyzetbe vonult vissza, mit annyival inkább tehetett, mivel Napoleon csá­szár kettőztetett buzgalommal folytatta a köz­benjárói munkát. Manteuffel ezredes küldetésé­nek kimenete most már teljesen közönyös, minthogy az egyedül a netaláni hadműködésekre vonatkozott, ezek pedig e perc­ben alkalmasint már határozottan adacta tétettek. E futólagos körvonalak, úgy hiszszük, elég vi­lágosan tüntetik elő a hatalmaknak eddigi ma­gatartását ; ha a legújabb kiegyenlítési terv el­fogadtatik, a franczia császáron leend Fridrik Vilmos királyt arra bírni, hogy Neuchatelról feltétlenül lemondjon, mert hogy ő felsége a végeldöntést új követelések által nö­velni, vagy a franczia császár szavát megha­zudtolni akarná, azt ismeretes ildomossága s a tuilleriákkali legújabb viszonya után ítélve, nem várhatjuk. Hogy a neuchateli ügy a két németor­szági nagyhatalom kölcsönös barátságát nem növelte , az tény , de ennek oka egyedül azon bizalmatlanságban keresendő, mely a Spree partjain oly mélyen fészkelte be ma­gát , és a mely soha sem akarja megfog­ni, hogy Austria először európai nagyhata­lom, és másodszor a német szövetség tagja s hogy e szerint sem állásával, sem méltóságává meg nem fér, a szövetség érdekei miatt nagyha­talmi rangjáról akár csak perezre is megfeled­kezni s mint egyszerű tagja a német szövetség­nek — bárkinek is uszályát hordani! sz. FÖLDBIRTOK KÖZTI JOGI KÜLÖNSÉGEK HAZÁNKBAN.­ ­ Sokan azt vélnék, hogy miután a hűbéri viszonyok hazánkban megszűntek s a törvények előtti egyenlőség kora mindnyájunkra földerült,­­ mintha jogi különbség sem lenne immár a nemesi, polgári, s úgynevezett paraszt­birtok között. Az ily bal hiedelem nyilatkozatait nem­csak a magánélet körében s az egyeseknél, ha­nem nagyobb politikai hírlapokban is észrevet­tük. Ez mindenesetre tévedésre, vagy legalább is fölületes ismeretére mutat a közbirodalmi jog­viszonyoknak , s mi már ez okból is idősze­rűnek tartjuk a földbirtok közti különbséget szo­rosabb constatkrozás alá venni. Szükségessé te­szi pedig ezt főleg két oly mozzanat, mely min­dennap előfordul, nevezetesen a birtokszerzésben s az örökösödés eseteiben. Január 13.1853. Igaz ugyan, hogy az úrbéri viszonyok­ meg­­szüntével, a birtoktulajdon — vagy is arra néz­ve, hogy földbirtokot bárki minden megszorítás nélkül bírhasson s azzal saját vagyona gyanánt korlátlanul rendelkezhessék, — a volt földesúri és paraszt földbirtok közt minden különbség megszűnt,—igaz, hogy újabb polgári jogin­tézményeinknél fogva, a földbirtok, azon tekin­tetben, hogy általában akár nemesi, akár volt úr­béri földbirtokot szerezhessen, bérlelhessen, zá­logba vehessen s elidegeníthessen, az egyéni jog megszorítása által nem nehezittetik • — ám­de megjegyzendő, hogy a földbirtok közti kü­lönbség jogi tekintetből nem is abban áll — mintha a volt jobbágynak s polgárnak ép úgy ne lehetne bármily fekvőséget bizlalni mint akár­­mely nemesnek , — hanem áll leginkább a földbirtok természetében, a szerint, a mint az nemesi vagy úrbéri természetű, s áll ama régibb s újabb törvényekben, melyek a földbirtok épsé­géről s az örökösödési esetekben máskép rendel­keznek a nemesi­, és máskép a volt úrbéri föld­birtokokról. E tekintet pedig, mint mondok, an­nál figyelemre méltóbb, minthogy az adásvevés­­nél s az örökösödésnél egyedüli jogrendszabályul szolgál. Első különbség nevezetesen a nemesi és volt úrbéri földbirtok közt az, hogy amaz elsőnemű földbirtokot szétdarabolni lehet a végtelenségig, míg emezt nem, hogy továbbá a nemesi földbir­tokban az örökösödés sincs korlátozva, emitt pedig, bizonyos arányon alul a birtokállapot szétoszthatatlansága fölött valamint a régibb, úgy az újabb törvények szigorúan őrködnek, az örökösödésben pedig külön rendszabályok szol­gálnak zsinórmértékül. Csak az 1836. IV. t. ez. 10-dik, s az ugyanazon évi V. t. czikk 4-dik §-sára kell visszaemlékeznünk, hogy e különb­ségeket észrevegyük. Az ált. polg. törvénykönyv 761-dik §-sa teljes öszhangzásban áll ezen tör­­vényczikkekkel. Megoldásra méltó kérdés gyanánt merülne itt föl az, hogy miután az ált. polgári törvénykönyv­ben különösen az úgynevezett polgári, vagyis városi földbirtokok jogi minőségéről külön rend­szabályokat nem találunk — van-e ezek, és a volt úrbéri­, meg a nemesi földbirtokok közt va­lami tárgyilagos jogkülönbség ? Mert régibb időkben a városi földbirtokok hazánkban szin­tén külön immunitásokkal bírtak, sőt az austriai császári birodalom egyéb koronatartományaiban, mint nevezetesen Csehországban, egy 1805. év máj. 4. s 1806 nov. 6-káról kelt udvari rendel­vény által — a városi s jobbágyi földbirtokok közt szoros különbség létetett, és a városközségi törzslakosoknak e részben kitűnő előnyök nyuj­­tattak. Az adott törvények szellemében vizsgálva az e különnemű földbirtokok közti különbséget, mi úgy találjuk, hogy az 1848 óta életbelépett jogintézmények alapján, a városi földbirtok az adásvevés s öröködés viszonyaiban, annyi­ban hasonló szabvány alá esik a nemesi föld­birtokkal, a­mennyiben valamint e mondott vi­szonyokban, úgy a szétdarabolás eseteiben sincs korlátozva; végrehajtási, vagyis a bírói illetőség tekintetében azonban, e városi földbirtokok már nem birnak ama kiváltsággal, mint az 1848-ig külön jogozatú törvényhatósággal járt nemesi javak, mivel ezeknek dologi bíróságáról az 1853. febr. 16-kán kelt cs. k. nyiltparancs egészen sa­­játszerüleg rendelkezik. S minthogy ezen kü­lönbség szintén nem a bizlaló vagy tulajdonos egyéni jogképességén, hanem a földbirtok termé­szetén alapszik, nagyon természetes, hogy a bir­tokszerzés eseteiben hiba volna bárkinek is ma­gát a törvény előtti egyenlőség elvont gondolata által vezettetni. De van különbség a földbirtokszerzés és a földbirtok természetére nézve az egyéni jogké­pességben is. Értjük itt különösen hazánk izrae­lita lakosait, kik a tulajdon- és földbirtokszerzés jogában némileg korlátozvák. Az izraeliták bir­tokképességét az újabb időkben s az újabb viszo­nyok természete szerint korlátozva találjuk az austriai csász. birodalomban először egy 1848-ik év sept. havában kelt, másodszor az 1849. márt.4-n hatályba lépett birodalmi törvény által. Miután ezen törvény megszűnt, újabb cs. kir. nyiltparan­­csok intézkedtek csakhamar az izraeliták egyéni birtokképességéről, biztosíttatván természetesen azon fekvőségek birtokában, melyeket az újab­ban megjelent tilalmazó rendeletekig szereztek. Következik tehát, hogy valamint a földbirtokok, úgy a birtokképesség azon absolut egyenlőségé­ről, mit közös törvényeink pajzsa alatt némelyek gondolnak — még ez időkben nem lehet szó. Az államhatalom, midőn azt fölszabadítá a hűbéri­ség és ősiség lánczai alól, csak azon közjogi egyenlőségben részesíté azt, hogy a kiváltságok

Next