Budapesti Hírlap, 1857. január (2-25. szám)

1857-01-29 / 23. szám

Pest Csütörtök, 23. Január 20.1853 Megjelenik e lep, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 fid., évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 fit. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­utcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Előfizethetni helyben: a­ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­­talhoz utasitandók. Kiadó hivatal van: Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. HIVATALOS RÉSZ:­ ­ cs. k. A­p­o­s­t­a­­­i F­e­l­s­é­g­e f. é. jan.­­ 8-án kelt legfelsőbb határozata által a pozsoni és nagyszombati társaskáptalanoknál megürült ka­­nonokságokra, és pedig az elsőnél Hajek Ádám czimzetes kanonokot az esztergomi székes­káptalannál és recsei lelkészt, és Urbanek Fe­­rencz majthényi lelkészt, a másodiknál a kano­­nokságra pedig H­o­m­o­k­y József spiritualist a nagyszombati seminarium és convictusnál legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. A belügyi­ministernek 1856. december 31-kén kelt rendelete, melylyel a magyarországi főkormány s helytartósági osztályok szer­kezetét s hivatalos hatályosságát tárgyazó határozatok tétetnek közhírré. B. A helytartósági osztályok hatásköre. (Vége.) Ügykezelés. 38. §. Az ügyek kezelése a helytartósági osz­tályoknál a tanácson kívülire s a tanácsban tör­ténőre oszlik. 39. §. A helytartósági osztályok hatásköréhez utasított minden fontosabb ügyek rendszerint ta­nácsülésben adandók elő, névszerint a) magánosok, testületek vagy községek kö­zötti oly perek, melyek politikai úton intézen­­dők el; b) szerződések kötése vagy felbontása, azok teljesülésének elismerése, vagy szerződésszerű avvagy a törvényben alapuló jogok érvényesíté­­séveli felhagyás; c) iparjogosítványok adományozása vagy azok elvétele; d) büntetéseknek szabása, más esetekben, mint azokban,melyekben a hivatalnokok vagy szolgák ellen a 15 és 16. §. alkalmazása forog fen; e) felek ügyében határozatok, az alsóbb ha­tóságok határozatai ellen történt felebbezések folytán; f) azon tárgyak, melyekben törvények magya­rázásáról , átalános közigazgatási elvek felállí­tásáról, törvények kibocsátásáról s közintézke­dések tételéről adandó vélemény forog kérdés­ben ; végre g) oly tárgyak, melyeknél tetemes költség­ről , vagy nem rendszeresített s a jóváhagyott előleges évi költségvetésben nem foglalt kiadá­sokról van szó , melyek az állam­kincstár vagy valamely közpénzalap által viselendők. 40. §. A tanácsban előadott tárgyakról a hatá­rozatok szótöbbséggel hozatnak, mindazáltal a helytartósági osztály főnöke jogosítva van : 1. Azon ügyekben, melyek az ő hozzá utasí­tott hivatalos hatályban foglalvák, melyek fö­lött azonban a helytartósági osztály tanácstesté­­vel vagy egyes tanácsosokkal tanácskozni jónak látta , azon vélemény szerint járni el, melyet ő helyesnek tart, s melyért a felelősséget elvállal­hatni véli, habár a szótöbbség mellettük nem nyilatkozott is. 2. Azon ügyekben pedig, melyek a helytartó­sági osztály ügyköréhez utasítvák,a határozatot, a mennyiben azt a törvényekkel vagy a legfel­sőbb szolgálat érdekével ellenkezőnek tartja, felfüggeszteni, s vagy a) az ügyet a főkormány útján azon központi hatóság elhatározása alá terjeszteni, melynek köréhez az ügy tartozik; vagy b) a­mennyiben a késedelem veszélylyel járna avvagy átalában a közérdek gyors elintézést szük­ségekre , a tanácsvégzés ellenében is a szüksé­gesnek látszó intézkedést saját belátása szerint megtenni, egyszersmind azonban a tett intézke­désről s a tartott tárgyalásróli jelentést a főkor­mány útján az illető ministérium vagy az illető központi hatóság elé terjeszteni. 41. §. A helytartósági osztályfőnöke jogosítva van , a tanácstestület tagjai között a szavazást azon sorrendben tartani, melyet ő jónak talál. 42. §. A helytartósági osztálynak a ministe­­riumokkal s a központi hatóságokkal, ügyfor­galma tekintetében a főkormány hatáskörének (A.) 32. §-ban foglalt szabály tartandó meg. 43. §. Ha valamely alosztály vezetése oly hi­vatalnokra bizatik, ki nem tanácsos, annak sza­vazata az általa előadott ügydaraboknál szintén számíttatik. 44. §. A helytartósági osztály főnöke felelős: a) a reá bízott helytartósági osztálynál s az alája rendelt hatóságok , hivatalok és közlö­nyöknél­ ügyvitel állapotáról; b) a reá bízott ügyvezetés czélszerű s erélyes viteléről s a reá bízott hivatalos hatalom buzgó és kellő gyakorlásáról; c) minden tőle eredt vagy általa kibocsátta­tott határozatok s intézkedésekről. Ezen felelősségben semmi változás sem törté­nik az által, hogy a tárgy fölött tanácskozás tartatott, vagy hogy a hozott határozat av­agy más intézkedés valamely tanácsvégzés eredmé­nye­ volt, s hogy ennélfogva azért a helytartósági osztály főnökén kívül az előadó s azon szava­zók is felelősek, kik mellette nyilatkoztak. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osz­tály a maga közigazgatási területén megürült két ide­iglenes III. osztályú irodasegédi állomásra Matnyon Tódor hivatalszolgát és Tischler Ignácz napoijno­­kot nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregnél. Kineveztetett: Konrád János alezredes az Ő cs. k. Apostoli Felsége legmagasb nevét vi­selő 1-ső ezredben, a Vilmos férg 6. sz. tábori tüzér­ezred parancsnokává. Felruháztatott: Friedl Ferdinand nyugdí­jazott lovasszázados őrnagyi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. A lombardiai helytartó ur ő excja a cs. k. bel­­ügyministeriumhoz Bécsbe következő távirati sür­gönyt küldött: Milano, jan. 26. F. hó 24-n , cs. k. Apostoli Felsége Faviába ment, megszemlélte az egyetemet s más nyilvános intézeteket s­estve ismét Milanóba visszatért. Császárné Ő Felsége az alatt Milanóban több zárdát és nőnevelő-intézetet láto­gatott meg. Tegnap Ő Felsége egy gr. Ra­­deczki frigy ő exojához intézett legmagasb kéz­irat által a lombard-velenczei királyságbeli ösz­­szes politikai elítélteknek általános kegyelmet adni és egyszersmind az illető vizsgálatok meg­szüntetését és a mantuai külön törvényszék fel­oszlatását elrendelni méltóztatott. A legmagasb kegyelmi ténynek még tegnap délutáni órákban történt kihirdetése a lakosság közt hangosan nyi­latkozó örömzajt idézett elő. A város kivilágitta­­tott s Ő Fetségeik a hasonlag kivilágított scala-szinházban ismételt örömteli éljenzésekkel fogadtattak, melyeket a várlakpiaczon s a főut­­czákon egybegyű­lt tömegek éjfélig hangoztatá­­nak. Ma Császár ő Felsége egy nagy nép­tömeg állandó élénk éljenkiáltásai közt a nagy közkórházat s egyéb nyilvános intézeteket láto­gatott meg. Estve a város újólag ki volt vilá­gítva. ______ sz. MARADÉK FÖLDEK. II. (Lásd „Budapesti H.“ 24. sz.)­­ Sokan vannak azon hiedelemben, mintha maradék földeket a telki állományok aránya szerint — csak amúgy könnyedén — mintegy ■ Pest, jan. 23.­ ­—(Politikai szemle.) Újabban is értesü­lünk, mikép az oroszok minden erejöket megfe­szítik, hogy Napoleon császárt részükre hajtsák. Kisseleff gróf az orosz követ fölötte kedves dolgot hitt tenni azon nyilatkozata által,hogy est­­vélyeire csak oly személyeket hív meg, kik a császárnak bemutatva voltak. Nem lehetetlen, hogy az orosz követ e finom gyöngédsége nyájas mosolylyal s baráti kézszorítással jön megjutalmazva; de ekkorig az összes orosz tö­rekvéseknek csak is ilyféle eredménye mutatko­zik. Ugyanazon kéz, mely a kínálva kínált orosz barátságra bizalmas kézszoritással felel, F e r­u­k khannak a persa sah — az oroszok védencze követének fogadásakor Angliára mutat; ugyan­azon ajk, mely az orosz hízelgésre mosoly­­lyal válaszol , Angliát emeli ki mint „leg­bensőbb szövetségesét.“ Valóban nem igen biz­tató kilátás az orosz tervekre nézve ! III. Napóleon általában rejtélyes főnek tarta­­tik; nem csak kártyái közé nem szokott nézni engedni, sőt igen gyakran kártyáit sem láthatni; de kimondott szava — ezt az eddigi események eléggé bebizonyíták — őszinte és teljes akarat­ból származott, s igy midőn a persa viszályt min­denekelőtt mint benső szövetségese ügyét emeli ki, bátran következtethetni, mikép annak szövet­ségese javára leendő kiegyenlítésén fog őszintén és teljes erejéből törekedni. Azon hirt, mikép Persia Bushir elfoglaltatása után elfogadta Anglia föltételeit, annak daczára, hogy azt a„Globe“ isiapja élén közli,még mindig korainak tartják ugyan, de ha mindamellett való­sulna, megjegyzendőnek tartanók,mikép Persia ez engedékenysége nem csak Bushir elfoglaltatása, hanem egyszersmind a franczia követnek Tehe­ránba érkezte után következett be, s így nem látnék valószínűtlennek, mikép a francziák csá­szárjának jó tanácsai már is hatottak. Mindamellett e gyors eredmény nem csak e jó tanácsoknak,hanem egyszersmind az angol haderő erélyes működésének is köszönhető. Úgy érte­sülünk, mikép az angol csapatok Bashir városá­nak megszállása után,tüstént készületeket tettek az elvonult persa sereg után nyomulásra. Ily erélyes közreműködés bizonyosan nagy nyomatékot köl­csönzött ama baráti javaslatoknak. Míg azonban ama hír valósulását bevárnék, addig Ázsia ellenkező pontján egy nagy drámá­nak második fölvonása vette kezdetét. A chinai kormányzó , kinek angol fejekben, mint lát­szik, különös kedve telik, annyira vivé a dolgot, mikép most egy helyett három ellenre kell megküzdenie. Előbb az amerikaiakat s aztán mint látszik a francziákat is megsértette, s végre a raktárak fölgyujtása által a kiegyenlítést teljes lehetetlenné tette. Mig az angolok csupán az álla­mi vagyon ellen irányzák támadásaikat, ő lege­lőbb is magán­vagyont tett boszura tárgyává, s igy a viszályt, melyet eleinte oly könnyen elin­tézhetett volna , a lehető legmérgesebbé , s a visszatorlást szükségessé tévé , és egyszers­mind alkalmat nyújtott, hogy az eddig sok éven keresztül eltűrt apró sértésekért is elégté­tel keressék. Az angol lapok telvék a chinaiak faggatódzá­­sai és gyakran kegyetlen bárdolatlanságainak leírásával s mindazok ugyanakkor követtetének el, midőn az oroszok a pekingi udvar részéről többféle kedvezményekben részesítettek, mint ezt a „Monit, de la Flotte“ által megerősített hír is mutatja, mikép az oroszoknak sikerült lobo­­gósok számára öt chinai kikötőnek megnyittatá­­sát kinyerni. E körülmény természetesen csak még valószí­nűbbé teszi ott egy nagy harcznak kitöré­sét , sőt mint angol lapok is tartják, fölötte valószínű , hogy e perezben Kanton már az egyesült hajóhadi erők áldozata lett. S ekként az orosz kormány, daczára minden ellentörek­véseinek, itt is egyesítve találja az angol-franczia eljárást az ő tervei ellenében. Míg azonban ily messze távolságban harczot vívnak látott és nem látott ellenségek ellen, ad­dig a Szajna partján még folyvást egyengetnek, s egyengetnek egy már úgy is teljesen kiegyen­getett ügyön, s ez Neuchatel államviszonyainak rendezése. Kern tanácsos, utána indított 2 neu­­chateli tanácsos kíséretében értekezik a teljes el­intézés pontjai fölött, s mint hiszik ez érteke­zés eredménye fog aztán az európai értekez­let elé terjesztetni, mely azt elfogadván, be lesz fejezve e nagy ügy, melyben oly kevés nagyság tűnt ki. A schweiziak ezen vitályból azon előnyt is­me­­ritek, mikép hadügyük hiányosságát fölismerték s a szövetségtanácsban indítvány létetett,hogy a ki­állított csapatok általános vizsgának vettessenek alá. Schweiz ez által képesittetni fog — igy véle­kednek,hogy minden időben jól fegyverzett hade­rőt­ állíthasson síkra ; e czélból a kantoni hon­védség újjá szerveztetnék s az egész schweizi hadsereg vont csövű fegyverekkel láttatnék el. „Európa helyzete — úgymond a „Bund“ — se­hogy sem ígér örök békét, s mi Schweizot min­den válságban erőssé teszi, ez az általános egyet­értésen kívül a folytonos hadkészültség.“ Ámde Párisban gondolkodnak, hogy e hadké­szültség használatára a végkiegyenlítés alatt lévő ügy semmi alkalmat ne szolgáltasson , s ott az bizonyosan kevesebb gondot okoz, mint a július hónapra kijelölt választások, melyek az ellenzéki körökben is nagy sür­gés tárgyaivá lettek, s különösen az szúrt szemet, mikép a republikánusok, főnökeik­nél tartott tanácskozlataikban elhatározák a szavazásban résztvenni, s szavazataikat minden ellenzéki jelöltre, akár republikánus, akár or­­leanista vagy legitimista, adni. Spanyolországban is a választások ügye nyomult előtérbe. A madridi kormány a leg­nagyobb lejalitással szándékozik azoknál el­járni. Madridban magában a választási gyüle­kezetek már kezdetüket is vették. Általában a spanyol ügyek legújabb tudósítás szerint ked­vezőbb fordulatot kezdenek venni, a barcel­­lonai lázongásnak eleje vézetett, s mint a mad­ridi hivatalos hírlap mondja, a kormány keblé­ben sincsenek semmi de semmi versengések, külön lehetne összevetni, s a kihasítást és meg­váltást ekkér sokkal könnyebben eszközölni. Ily nézetet hallunk legközelebb a „Pesti Napló“ ez idei 15-ik számában is nyilváníttatni. Meg­váltjuk azonban, hogy a tagosítás concret viszo­nyaiban, hol a mérnöki munkálatok csak másod­rendű szerepet játszanak,— a jogi mozzanat képezvén a főalapot — mi az ily eljárást nem találjuk oly könnyű dolognak, mint talán azok, kik a tagosításban csupán földmérői műtétet szemlélnek.­­ Ismételjük, hogy a tagosítás, a maga minden árnyalatában egy jogi momen­tumokkal teljes agrár-ügy. S így különösen a maradék földekre nézve is. A maradék földek ugyanis az első úrbérrendezési eljárás hiányá­ból származtak egyrészt az által, hogy a telki állományok nem mérettek föl pontosan,­­ származtak másrészt onnét, mivel még 1770-dik körül a volt földesurak nem sokat törődtek az­zal, hogy egy, vagy több jobbágy teljesítette-e a brit telekészlettel a kellő szolgálmányokat. Még azon időkben tudniillik a munkás kezek szapo­rítása nem volt oly égető kérdés, mint a legkö­zelebbi korszakban. Az azonban, hogy később az illetékes mennyiségű telek is megcsonkult s itt foglalások, amott osztályok, adásvevések stb ál­tal kereskedett, ismét más okból származott. Annyi bizonyos, hogy azon hiány, mit törvé­nyes értelemben a telekilletőség hiányának mondunk, nem az elszántásokban alapszik. Mert a telekmenynyiség hiányára nézve maguk a ré­gibb törvények sem föltételeztek más esetet, mint az egykoron nagyon is divatozó majorsá­­gosításokat s foglalásokat. Ha tehát keressük, hogy miért kell a telkek illetékes mennyiségét kiegészíteni, csak azon körülményt lehet tekin­tetbe venni, hogy foglalások miatt (azaz bizonyos telekrésznek megmajorságosítása által) keves­­bült-e meg valamely telkiállomány mennyisége? Már­pedig ha ezen szempontot veszszük szabályul, erre nézve ott van az 1853 márt. 2-diki nyiltpa­­rancs 7-dik §-sa, melyben a jog és igazság szel­lemében rendeltetik, miszerint az úrbéri állomá­nyoknak csak oly hiánya vagy kevesbülése jö­het kérdésbe, mely 1820. éven túl nem terjed. Természetes,hogy itt csak volt földesur és jobbágy közötti viszonyról van szó, de az is természetes, hogy egyik jobbágynak a másik ellen elkö­vetett foglalásáról s elszántásairól külön törvény által rendelkezni szükségtelen volt, mivel itt a jobbágyok mint polgárok állnak szemközt egy­mással, s ily magánjogi esetekről a polgári tör­vény már amúgy is rendelkezett. Az 1853. márt. 2-diki nyiltparancs 7-dik §-sa tehát igy intéz­kedvén a maradék földek — vagyis a telki állományok kiegészítésére nézve a dolog­nak azon másik oldaláról kellene tehát föl­tennünk a kérdést, hogy váljon lehetne-e az ily hiányokat a volt jobbágyoknak talán el­szántás vagy egyéb jogtalan után nagyobbitott telkeikből kiegészíteni. Ezen kérdésre mi elől©­­gesen is nemmel felelünk,­­ mert törvényes szempontból lehetetlennek tartjuk. Csak az ideigl. polg. perrendtartás 28-dik fejezetére, s az ált. bírod, polg.’ törvénykönyv 1467 . s követ­kező §-saira kell hivatkoznunk, melyek valamint a jogorvoslat, úgy az elbirtoklás határidejét szo­rosan kiszabják. A maradék földek iránti rendel­kezésben íme tehát a két határpont, a régibb hiá­­nyok kiegészítésére nézve az idézette­k­, az újabb időbeli kiegészítések vagyis visszahelyezésekre nézve: most említett törvények. Tovább men­nünk valóban nem lehet, s a­ki e tárgyban — bár magunk sem akarjuk ignorálni az előforduló nehézségeket — újabb intézkedéseket javasol, az nem kevesebbet kíván, mint minden ide vo­natkozó régibb s jelenlegi törvények módosí­tását. Az előadottaknál fogva azt mondjuk tehát, miként szintén tévedés azt is hinni, hogy az által, ha t. i. a telki állományok arányában a maradék földek megváltása az úrbéri telkek

Next