Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-26 / 46. szám

az eddig elő még nem dotáltatott trencséni gyógy­intézet számára indítványozott évi dotatio alkal­mából, a hathatós reform végetti kellő javasla­tok a magas ministérium elé terjesztettek, é­s majdan a Trencsén számára kiadandó utasítások a nagyszombati s nyitrai kórházra nézve is sza­bályzókul lesznek tekintendők. Ezen három megyei kórház statistikáját az 1855 évre a következőkben lehet összefoglalni : A gyógyított be- Megyei kórházak tegek vagy tébo­lyodottak száma A nagyszombatiban 80 ágygyal 447 A nyitraiban 80 „ r*'­­ . 523 A trencséniben 80 „ 594 Mivel az egész közigazgatási területben egyet­len tébolyda sincs, a tébolyodottak vagy a szom­széd tartományokbeli, névszerint a bécsi gyógy­intézetekbe vitetnek, vagy pedig a rendes kórházakban helyeztetnek el, noha ezek nin­csenek sajátlag e czélra fölszerelve, így p. o. a nagyszombati kórház 421 betege közt 26, — s Nyitrában 35 tébolyodott volt. Az előbbiek közöl 3-an meggyógyultak, — 3-an mint megjavultak s­­ mint gyógyithatlan, elbocsáttattak, s 12-en ápolás alatt maradtak ; — a nyitrai kórházban volt 35 tébolyodott közöl 14-en meggyógyultak, — 3-an mint megjavultak elbocsáttattak, 10-en meghaltak, — s 8-an további ápolás alatt ma­radtak. Az ezen területben levő 43 ásványos fü­rdök­­i gyógykutakra vonatkozólag is reform-hozónak lehet nevezni az 1856. évet ; — a magas minis­terium részéről, ez iránti javaslatok folytán, — azon elv felállítása mellett, mikép az egésségü­­­gyi s biztosság-rendőrségi tekintetben megkiván­­tató javításokat parancsoló uton lehet követelni az illető tulajdonostól, — mind ez iránt, mind név szerint a vegybontás megkezdésére vonatko­zólag a szükséges előintézkedések megtétettek, úgy, hogy alaposan remélhető, mikép ezen rend­szabályok alapján, ezen közigazgatási terület gyógyforrásai csakhamar oly hírnévre jutandnak el, minőre azokat vizeik kitűnő tulajdonai s jó­tékony hatása feljogosítják. A­mi a himlő­oltási ügyet illeti , a pozsoni közigazgatási területben az 1856. év alatt, összesen 41,055 beoltás eszközöltetett, a beoltási díj s az utazási kiadások összesen 6,991 ft 43% krra menvén föl, míg a költségtervben a beoltási ügy számára 11,000 ft van előreszá­mítva. Végre a népesség egésségi helyzetére vonatko­zólag is, az 1856. évet kedvezőnek lehet nevez­ni ; a mennyiben a nyár végén s őszszel, Árva, Turócz, Trencsén s Nógrád­ megyék több helysé­geiben előfordult vérhas-járványok, valamint a január 11-től ápril 18-ig Trencsén megyében ural­kodott hagymáz-járvány kivételével , — mely­ben 334-en betegedtek, s 65-en haltak meg, — végre a gyermekek közt martiusban, Hlacsiny­­ban kiütött skarlát kivételével, — melyben 35 megbetegült gyermek közöl 16-an haltak meg, — mindenütt a rendes egésségi helyzet állott fenn. Ez által bebizonyul a tapasztalás által min­denütt megerősített azon szabály, mikép a ragá­lyok évei után,­ a természet némileg felüdülni igyekszik a szenvedett sérvekből. A cholera­­pusztítások által jelölt 1855 év után a kiegyen­lítést eszközlő 1856 évnek kelle bekövetkeznie. Áldásteljes működése a jótékony gondviselésnek! meggyó­javultan meg- ápolás gyultakelbocsát­has­ alatt tattak : tak maradt A n.-szombatiban 293 23 65 66 A nyitraiban 332 35 99 57 A trencséniben 291— 212 91. TÁRCZA. A 61 AMD­­rYSffiÁMIJA. IX. Fejezet. (Folytatás.) „Ah Istenem/* mondék, „kérem bocsásson meg kisasszony, hogy e gyönyörű dalt félben szakasztom, — véletlenül jöttem be, s bocsásson meg, hogy hívatlan vendég létemre hallgatni mertem a dalt.** „Anyámat keresi ön ? szólt a kisasszony oly nyájasan, a­mennyire csak arra megengedte. ,Én Miss Brough vagyok, uram!* „Örömest halasztanám el fontos beszédemet, édes kisasszony, — ki még egyet akart hallani — kegyed dalát hallani valódi gyönyör.** „A kisasszony nem énekelt, hanem úgy lát­szott, jól esett neki a hízelgés s igy szólt: Nos uram, miben lehetünk szolgálatára ?** „Egy tisztes asszonysággal van dolgom, ki itt mulat a kegyed édesatyja házánál.** „,Oh! Hoggartyné asszonyt érti ön !* mond Miss Brough a csengetyű­höz rohanva és azt meg­­rángatva. ,John, monda, ,Hoggartyné asszony a kertben lesz ; egy úr szeretne vele beszélni.* ,„Én jobban ismerem Hoggartyné asszony külö­nösségeit, mint akárki, mondok­ ,s tudván azt, hogy nevelésénél fogva nem lehet otthon az önök társaságában, tudom azt is, hogy önök nem sze­retik ; megírta egy levélben a Sommerset me­­gyébe, hogy önök őt nem szívelhetik.* ,Micsoda, hát ő még rész hírt terjeszt felö­lünk , igy ?* kiálta Miss Brough (épen igy akar­tam). ,Ha nem szeret, miért marad továbbra is itt ?* ,„Bizony, kissé hosszúra is nyúlik már Hog­gartyné­ asszony látogatása* mondék, pedig unokaöcscse nejével együtt mennyire vágynának őt körükben látni! Kérem hát, kisasszony, le­gyen szíves segítni nekem, beszéljük rá őt, hogy térjen vissza unokaöcscséhez, — ez az, a­miért jöttem.*** „A miért oda mentem, édes Tithmarsh, az volt, hogy eldöntő nagy csatát idézzek elő az asszonyságok közt, melynek végeztével rábe­széltem Hoggartynét, hogy többé ott ne marad­jon, hol ily viszálkodásnak van kitéve. A nagy csata meg is lett; Miss Belinda tette az első ro­hamot, szemére vetvén ellenségének, hogy ba­rátai előtt rágalmazza azon házat, melynek ven­dége. De bárha ennek végeztével Belinda nagy dühvel szaladt ki az ajtón, s felfogadván, hogy Ő megy el a háztól, ha e­rosz asszony el nem hagyja őket, az ön kedves nagynénje igy felelt: „Ha, ha ! Ismerem én már a kis macska alávaló fortélyait; de hála Istennek, szivem tiszta, s val­lásosságomnál fogva meg tudok neki bocsátani. Dehogy, dehogy hagyom el a tiszteletre méltó papa házát — nem akarom megszomorítni elme­netelem által e derék, bámulatos jó embert.** „Ekkor a Hoggartyné asszony részvétét igye-­­ keztem fölkelteni. ,Titmarshné asszony, a ke­gyed rokona*, mondék,,közelebbről kissé roszul­­ érezte magát, — reggel bágyadt, kissé nervosus,­­ s általán rosz kedélyállapotban van, — minde­zek asszonyom, oly kórjelek, melyeket egy nem­rég férjhez ment asszonynál nem lehet félreérteni.* „Hoggartyné azt mondá, hogy van neki egy­­ igen jó szíverősitő gyógyszere, mely okvetlenül használni fog Titmarshnénak. „Nem volt mást mit tennem, mint legutolsó­­ tartalékomat is csatába vezetni, s miután, ked­ves barátom Samu, az egész dolog oly régen történt, úgy hiszem, bátran megmondhatom ne­ked, mit tevek ekkor. „Asszonyom, mondok, van egy dolog, mit úgy látom, el kell beszélnem, habár, megvallom, nem igen merem előhozni. Én a kegyed unokaöcscsénél ebédeltem tegnap, s velünk ebédelt egy fiatal ember is,­­ egy sze­retetlen fiatal ember, ki port hintett a mi Samunk szemébe, s félek, hogy a menyecske hajlandósá­gát is megnyerte. Neve Hoskins, s elég annyit mondanom, hogy az alatt, mig kegyed a házuk­ban volt, ez atz egyszer sem fordult meg ott, most tizenhatszor ebédelt náluk három hét alatt most már*képzelheti kegyed a dolgot, mit meg­vallom, magam is alig tudok képzelni.* „A lövés épen oda talált, a­hová irányoztam. Az ön nagynénje egyszerre felugrott s tiz percz múlva kocsiban ült a Londonba vezető úton. Hát nem jeles hadi terv volt-e ez?“ „S mindezért a feleségem lakolt, Smithers ur !** mondék. „Lakolt ugyan, de végre is mindkettő javára­­ szolgált.** „Szerencse uram, hogy ön vén — felelém — s hogy a dolog ezelőtt tiz esztendővel történt, különben minden szentekre, Smithers úr, úgy el­csépelném önt, hogy olyat sohasem látott.“ Így történt hát, hogy Hoggartyné néni ismét visszakerült Rokonaihoz , s ez volt egyszersmind oka, miért fogadtuk fel azt a szállást a Bernárd­­utczában, hol a­mi történt, azonnal elbeszélem. (Folytattatik.) NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 26. * A cs. k. vallás- és közoktatási ministerium az úgy­nevezett szegénykönyvekre vonatkozó eljárást, melyek valóban szegény, de a mellett szorgalmas és jó erkölcsű­ tanuló leányok és fiuk közt osztatnak ki, újra szabá­lyozta, hogy e könyveket az oktatás előmozdítására hasznosbakká tegye. Az új népiskolai könyvek, néme­tek, magyarok, szlávok stb. mint tudva van, a cs. k. is­kolai könyvek bizományi árudásában jelennek meg, s e könyvekből évenkint 25 percent küldetik díjtalanul a helytartóságokhoz, az illető iskolákban a közigazgatási területen elkelt példányok arányábani kiosztás végett. E szerint minden negyedik iskolásgyermek részesülhetni fog efféle szegénykönyvekben, mi nálunk valóban igen nagy jótékonyságnak tekinthető, hol sok szülőnek min­denre inkább van pénze mint, iskolai könyvekre. Hogy új népiskolai könyveink kitűnők s a nevelés és oktatási ismeretek minden igényeinek megfelelnek, ez egyhangú vélemény. Mi az árt illeti, az ha az eladók és iskoláknak adott 50 percentet tekintetbe veszszü­k , példátlanul ol­csó. Egy vászonháztal kötött betükönyv 9 kr., melyből a cs. k. iskolai könyvárudának csak 4‘/1 kr. esik. E felette olcsó ár csak úgy volt eszközölhető, hogy egy ily iskolai könyv kiadása­­százezer példányra is megy. A dolog igy állván, a szülök nem mondhatják többé : „Én gyerekei­met nem küldhetem iskolába, mert nincs módomban szá­mukra a szükséges könyveket megszerezni.“ Vajha a napisajtó teljes erővel előmozdítaná azon nézet elterje­dését, hogy, mint Wessenberg mondja, egy nemzet hasztalan igényli magának a műveltség dicsőségét, mig a nemzet gyökerét és törzsét képző alsóbb néposztályok tudatlanságán és nyerseségén czélszerű tan- és nevelőin­tézetek által segítve nincs. * A budai cs. k. helytartósági osztály Pest szabad ki­rályi várostanácsát szervezvén, számos ideiglenes kine­vezések s illetőleg megerősítések történtek, ezek közt al­polgármesterré jelenlegi alpolgármester Ságod­i Sándor, vá­rosi tanácsnokokká jelenlegi tanácsnokok A­­­k­a­r Antal, Aigner Miklós, Feszi Ágoston, volt főjegyző és helyettes városi tanácsnok, Cziegler Ferdinand s Egry Ferencz titoknak neveztettek ki. * A szt. Kapisztrán Jánosról nevezett sz. ferencz-’ rendi tartomány, mely 1757-ben választaték el a boszniai tartománytól, a jelen évben fönállásának szá­zados évfordulati ünnepét ülend . A rend uj névkönyve szerint annak védnöke C­a g i­a­n­o de Azevedo Mária Antal bibornok, a rend generálisa Mon­tefranc­oi Bernardin, a tartományi főnök ft. N­a­g­y Pál atya, szék­helye Buda. Van e tartományban összesen 283 szerzetes­ház, ezekben 222 áldozó pap, 27 papnövendék, 60 szer­zetes atyafi, összesen 304 tag. A rend tagjai által kor­mányzott plébániákban 48,822 kath. lélek, iskoláikban 2993 tanuló. * Az irgalmas rend uj tartománya, az austriai­­tól tavaly elválasztott magyar tartomány ez idén ada ki első névkönyvét. A rend védnöke P­a­t­r­i­z­i Constantin­o eminentiája, a rend generálisa ft. D­e­­­d­d­a Péter Pál, a szeplőtelen szűzről nevezett magyar tartomány főnöke ft. B­u­r­s­á­k Borgias atya, lakik Budán. E tartomány 14 házzal bir : Pozson, Eger, Szepes-Váralja, Temes­vár, Pápa, Kis-Marton, Nagy-Várad, Vácz, Pécs, Sza­­kolcza, Pozson, Zágráb, Buda és Szathmár­on. E há­zakban összesen 141 szerzetes szolgál. Az austriai tar­tomány 15 szerzetesházban 272 szerzetessel bir. E két tartomány házaiban 1855 nov. elejétől 1856 oct. végéig ápolás alatt volt 23,633 beteg, ezek közt igen számosan nem csupán katholikusok ; meghalt 1867, meggyógyult 20,818; ápolás alatt maradt 948. * Hivatalos kimutatás szerint 1856-ban a forgalomban levő austriai állam-vaspályákon összesen 17 egyén jön pályaveszély következtébeni halál áldozatává s 24 egyén megsebesíttetett. A halált szenvedtek közt egy utazó sincs, mind a pályaüzlethez tartozó egyének, s a hivata­los személyzet áldozatainak száma is tengelytörési, ki­siklási stb forgalmi balesetek következtében 3 halále­setre és 10 sebesülésre szorítkozik. A többi szerencsét­lenség­ a pályaszemélyzetet saját vigyázatlansága miatt érte. A sebesülések közöl 5 esik utazókra, az utóbbiak közöl is 3 a balesetet maga idézte elő. * A „Tanodái, lapok“ által módszertani értekezésre hirdetett 8 darab aranyból álló pályajutalomra febr. 20-ig mint kitűzött határnapig 10 mű­ érkezett be ,­­ bí­­rálat végett a végeredmény kihirdetésekor megneve­zendő szakférfiaknak adatott ki. * A tanodalátogatási (szorgalmi) ivek mind a hétköz­napi mind a vasárnapi iskolák számára igen czélszerű kiállításban megjelentek. Ez iveket tanhatósági megha­gyásból P­o­z­e­­­r Lajos első magyar cs. k. szab. könyv­vonalazó készítette. Áruk igen jutányos; a hétköznapi tanodalátogatási jegyzőkönyvek egyegy éve 21/,kr. száza 4 ft 10 kr; a vasárnapi jóval nagyobb iv 31/, kr. száza 5 ft 50 kr. A Tanod­ai lapok szerkesztője szívesen ajánl­kozik megrendelések elfogadására. Ugyanazon gyár­ban kaphatók tékák, iróköny­vecskék stb. iskolák hasz­nálatára, egy egész kötés (rizma) egy vonalzata 2 ft 30 kr, kettős vonalzattal 3 ft 20 kr. * Egy lap értesítése szerint az idősb s ifjabb F­ü­r­­stenberg herczeg , C­h­o t­e­k gróf, Hu­ber Móricz s Lajos urak egyesülve a Ruszberg, Fer­dinandsberg , Kuczika, a bánsági határvidék s Erdély egyéb helyein levő vas , kőszén f ólom , és némely ezüstbányákat is felében olykér fogják átvenni a mos­tani birtokosoktól, hogy ezek a másik felerészre néz­ve megtartván a tulajdonosságot , velük üzleti társa­ságba állanak. Ezen összesen 4 millió pengő forintra becsült bányák a nevezett öt vállalkozó által befekte­tendő tetemes pénzerő segélyével nagyszerű mérvben fognak kizsákmányoltatok Ugyanők még az istvánszegi uradalmat is megvásárlották. A vállalat vezetésére Bécs­­ben egy üzleti főigazgatóság székelend és az idősb Fürstenberg herczegből s két igazgatóságból fog állani, melyek egyikét a vevők, a másikát az eladók válasz­­tandják. Azon körülmény , hogy a bécsi hitelintézet, mint a felemlített lap írja, ezen új társulatot 600.000 fttal gyámolítandja , két dologról tesz tanúságot, az egyik , hogy a hitelintézet a magyarországi iparválla­latokra is kiterjeszti figyelmét, és azoktól segedelmét nem vonja meg ; a másik pedig, hogy nagyobb mérvű vállalatoknál még ily vagyonos associatio mellett is igen jó szolgálatot tesznek a hitelintézetek, melyeknél a vállalatok megindítására a szükséges pénzerőt több biz­tossággal és könnyebben lehet­ előteremteni. * Miskolczról Írják: Egri főkáptalani kanonok ft. M­á­r­i­á­s­s­y Gábor úr egy Miskolczon építendő kálvá­ria számára 2500 parton egy gyönyörű fekvésű szőlőt vá­sárolt meg, hogy azt az Ur szőlőjévé alakítsa át. E szép áldozatot tetézi még, hogy az építési költségeket is, me­lyek a vételárt kétszeresen fölülmúlják, nemeskeblűleg megajánlani kegyes volt. * Szegedről közült, hogy ott egy közelebbi köz­ségtanácsi ülésben a város részéről a Tiszaparton, a pályaudvartól s az építendő hídtól nem meszsze ölét 8 pftjával 400 öl nagyságú telek engedteték át Teschen J. tőkepénzesnek, ki e helyen hét emeletes műmalmot fog építtetni, mely két év lefolyása alatt teljesen elké­­szülend, B. S­i­n­a pedig elhunyt testvérének Szeged városa irányában vállalt kötelezettségét teljesítendő, ottani nagytelkén, a viz felőli oldalon egy nagyszerű épületet és ettől nem távol kövezett partot fog közelebb építtetni. mmmammmmmmmm A franczia császári kormány s az uj ellenzék. Az idő szózata. (Folytatás.)­II. Nem lehetne állítni, hogy a franczia uj caesari kor s annak politikája ma mindenütt ál­­talános helyesléssel és részvéttel találkoznék — sőt inkább annak a Rajnán túl és innen számos ellenei nem hiányoznak — de azért másfelől nem szabad szemünket behunyni azon igazság előtt, hogy e napóleoni rendszernek több jó oldala is van, mindenekfölött két el nem vitázható, félre nem ismerhető érdemmel bír, hogy az a sok hánykodást és viszontagságot tapasztalt ország­ban a rendet megerősítette, midőn másfelől a külállamokkali viszonyokban mint béke poli­tikája magát úgy tüntette ki, már pedig rend és b­é­k­e két oly áldás, mik a társaság meg nem rendíthető alapját képezik, s a népek valódi jól­léte biztosításával annak a civilisatióban hala­dását lehetségessé teszik. S e részben nem mellőzhetünk hallgatással egy franczia szózatot az irodalom köréből. A nemrég megtért, vagy a kormányhoz áttért már fönnemlített „Revue contemporaine“ tavalyi utolsó füzetében Forcade la Roquette az új napóleoni nera egyik hű bajnoka ily czimű­s olvasást érdemlő czikkében: „Le gouvernement imperial et la nouvelle opposition“ (A császári kormány és az új ellenzék) különösebben To­c­­queville és Remusat fönnidézett munkáit ismertetvén és taglalván, a mostani rend apoló­giáját írja, s annak támogatására nyíltan és be­csülendő őszinteséggel lép fel. Nem lesz érdek­telen e félhivatalos igazolást legalább a főbb vonásokban ismerni. „A forradalmak után az azokból kiemelkedő új kormányoknak nagy missiója van, s néha sajnos kötelességeket kell teljesítniök: senki sem csa­latkozhatott azokra nézve, mik a körülmények folytán a császári kormányra háramlottak. Első volt e kötelességek közt, a szónoki szék izgatá­sai, valamint a terrorismus legroszabb napjaiban sem ismert esztelen tanok propagandája által mélyen megrázott társaságot támogatni és meg­­szilárdítni. Herczeg L­a­j­o­s-N­a p o­l­e­o n, kinek nem volt része azon hibák­ és szerencsétlensé­ Magyar Akadémia. (Nyelvtud. osztály ülése febr. 23-a. Vége.) Bugát Pál r. t. urnak tegnap kivonatilag de híven közlött előadásából látni való, hogy ő az egyszerű c-t azon hang kifejezésére, melyet ed­dig cz-vel írtunk, in thesi nem csak nem ellenzi, hanem ha összetett betűink általános egyszerű­sítését eszközölni akarnék, ő sem választana mást. B­u­g­á­t P. úr kifogása csak az, hogy nem a c egyszerűsítésével kellene kezdeni, hanem ha már részenkénti javítást teszünk, előbb az egy­szerű hangelemeket (sz és zs) kellene egysze­rűsíteni, s csak azután kellene rámenni a többi összetett hangunkra, a minő a c is.­­— De más­felől jelenlegi körülményeinket ő sem tartja al­kalmasaknak ily általános újítások megtételére, e szerint most csak előkészíteni kellene a kö­zönséget majdan teendő gyökeres reformokra. De már most azt kérdjük, mikép történjék ezen előkészítés ? ha előleges megvitatás által, akkor ez a cz-re nézve annyira megtörtént már, hogy nemcsak meg vannak általánosan győződve an­nak egyszerűsítése czélszerűségéről, hanem azt tettleg is már jóformán bevették. S valóban mi is lehet egyszerűbb dolog annak az egyszerű c be­hozatalánál ? A latin abc nem lévén elégséges minden magyar hangok kifejezésére, mind elejé­től fogva megkülönböztető pontok és összetétel által törekedtek segíteni a hiányokon. Magától értetik tehát, hogy a­mire a latinban egyszerű betű van, azt összetétellel kifejezni valóságos oktalanság (a szó eredet szerinti értelmében). Mert hogy a latinban a c-t k-nak is ejtik, az nem lehet az egyszerű c használata ellen kifogás, miután akkor hasonló joggal az s-et sem kellene a-képen, hanem mint a latinban sz hang kifeje­zésére használni. Hogy pedig a c-t mint nem egyszerű hangot az egyszerű jegy meg nem illeti; erre nézve hivatkozhatni a világ legeredetibb nyelveire, mint a Sanscrit, a héber, az arab és a perzsa, a­hol a c hang egyszerű betűképek­­kel jelöltetik. És igen helyesen, mert a c hang eredhet ugyan r és sz találkozásából, de van egyszerű c hang is. Bugát Pál r. t. felolvasása élénk vitát idé­zett elő, és emeltettek szózatok az egyszerű c ellen és mellett. Az osztály tagjai természetesen most is az egyszerű c mellett nyilatkoztak, de a többi osztálybeliek közöl többen még annál ha­tározottabban nyilvánították ellenszenvüket az ártatlan magánzó ellen. Minthogy azonban — a­mint az osztály egyik tagja megjegyzé — az egyszerű­­ ellen semmi olyat nem hozatott fel, mi az osztályt határozata visszahúzására oksze­­rű­leg indíthatta volna, a dolgot pedig erősza­kolni s az academia többi osztályainak elle­nére a múlt évben hozott határozatot az egész académiának nyakába róni senki nem akarta, jónak látszott az ügy végleges eldöntését a jövő hétfőn tartandó összes ülésre halasztani.­­ Reméljük, hogy akkor a cz-isták nem fogják be­érni a puszta ellenszenvre való hivatkozással, hanem föllépnek majd alapos, meggyőző okok­kal, vagy ha azt tenni nem bírják, tudományos emberekhez illőleg engedni fognak az egyszerű e mellett szóló okoknak. Végezetül titoknok úr arra hívta fel az osztály figyelmét, hogy az éledező hazai ipar terén egy megállapított magyar műnyelv szükségessége napról napra érezhetőbbé lesz, minélfogva hatá­roztatok, hogy e fontos ügy egy kinevezendő nyelvtudományi bizottmánynak adassék át, oly czélból, hogy az az académia elé javaslatot terjeszszen az iránt, hogy mikép lehessen e hiá­nyon legczélszerű­bben segíteni. *) a+a. *) Ezen, mint tisztelt tudósítónk fentebbi jelentéséből kitűnik, némi " hévvel folyó vitát a c betű fölött mi megvalljuk, elkésettnek, indokolatlannak és ennélfogva fölöslegesnek találjuk. Egyszerű c-vel ez helyett már ez­előtt 10 évvel írtak ,több év óta az akadémiaközlöny c-t használ,szintén több év óta egy napilap jelenik meg ő vel, és még sehonnan sem hallottunk panaszt, mely a miatt az olvasók részéről emeltetett volna; arról sem értesültünk , hogy a

Next