Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)
1857-02-26 / 46. szám
46 Február 26.1857. Pest. Csütörtök. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Helyben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetemi utczában, 2 ik szám alatt, földszint. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 25. (Politikai szemle.) A neuehateli ügy a szó teljes értelmében hátra menni látszik, ahelyett hogy a megoldás felé haladna; az ingerültség mind a két részről igen nagy s ha a diplomatia nem sietteti a végképeni kiegyenlítést, nem sokára tán ismét ott leszünk, hol a schweizi szövetségi gyűlés jan. 16-ki határozata előtt voltunk. Schweiz a megszökött royalisták ellen bűnvádi keresetet indít s azon törvényeket akarja reájuk alkalmazni, mik az ujonczozás elöl megfutamodott schweiziakra vonatkoznak. Poroszország pedig természetesen azon elvet érvényesíti , melyet a royalista foglyokra nézve is előtérbe állított, hogy t. i. a neuchateliek nem schweizi, hanem porosz alattvalók s igy csak porosz hatóságok által és porosz törvények szerint ítélhetők el. Hanem mi történik ezalatt másrészről? A neuchateli royalisták Schweiz jan. 16. határozatában annak bevallását akarják látni, hogy a köztársaságnak a royalisták irányábani eljárása jogtalan volt ; ennek következtében most ők még kárpótlást is kívánnak a schweizi kormánytól, részint azért, hogy tűzhelyeiket oda kellett hagyniok, részint azon anyagi kárért, melyet a köztársasági csapatok a neuchateli kastély visszafoglalása alkalmával egyik vagy másik neuchateli polgár birtokán ejtettek. A szeretetreméltó neuchateliek naivitása annyira megy , hogy még azon nyomdász is , kinek műhelyéből a September 3-diki royalista proclamatiók kikerültek és a ki a fölkelésben tettleges részt vett, szintén kártalanításért folyamodott a schweizi kormányhoz. Ha a dolog oly mondhatlanul bárgyú nem lenn , mondhatlanul okosnak látszhatnék, mert a helyzetet jobban csakugyan nem lehetne kigúnyolni , mint ezen nyomdász kártalanítási folyamodványával tette. Ugyan hol is marad a franczia császár „hatékony közbenjárása?“ Ő felsége dr. Kernnek hallomás szerint azt mondta, miszerint Schweiznak, nehogy az ügynek ártson, nem szabad „türelmetlenkednie“, hanem szerény nézetünk szerint az Schweizra nézve már most is oly Előfizethetni helyben: n ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók, kedvezőtlenül áll, hogy annak egyltalában nem lehet még többet ártani. Hogy a Párisban tanácskozó porosz és schweizi meghatalmazottak eddig semmire sem mentek, s az ügyet „includo“ fogják a conferentiának átadni, már mondjuk vala hanem a conferentia egybegyülésének napja még most sincs kitűzve, s majdnem azon gyanúra kellene vetemedni, miszerint Poroszország lassanlassan háttérbe akarja szorítani az egész ügyet és igy hallgatólag ameddig csak lehet a statusquo-t fentartani; dr. Kernán még valamikor a fekete sas rendjét is fogja mellén hordani! Napóleon császár ő felségéről már most is azt beszélik, hogy egyik porosz ezred birtokosává fogna kineveztetni, hanem e hit valóságát jólértesült helyen kétségbe vonják, nem mintha a Berlin és Páris közti újdon új barátság léterében kétkednének, hanem mivel ily kitüntetésnek, az etiquette törvényei szerint, mindig viszonoztatnia kell, ami ezen esetben a forradalom óta Francziaországban fenálló szokással ellenkeznék, mely szerint az ezredek „odaajándékozása“ teljesen megszűnt. Egyébiránt meglehet, hogy a porosz udvar elég nagylelkű ez alkalommal viszonzást nem kívánni; a hit már magában véve is mindenesetre jellemző, főkép ha az olvasó a porosz lapok 1854 és 1855-ki nyilatkozataival állítja szembe , melyek oly nagy gondossággal intették Németországot, hogy a napóleoni unokaöcs által jégre ne vezettesse magát. Ebből újra látni, mily buzgón szokta az ember másoknak azt ajánlani, amit maga nem követ. Az angolpersa viszály azon kimenetel felé látszik közeledni, melyet már néhány nappal ezelőtt valószínűnek mondunk ; az első feltételek egytől egyig el fognak ejtetni , csak azt az egyet kivéve , hogy az angolok Karrack szigetén kereskedelmi telepet alapíthatnak ; ez az angol politikának örökös refrainje! Miként a Nil folyam minden kiáradás után termékenyítő üledékét hagyja hátra, úgy az angol politika is, valahányszor a béke medréből kilépett, mindig majd itt majd ott termékenyítő „factoriáit“ rakta le, mik az angol külhatalomnak úgyszólván sarkköveit és alakulóban levő világuralmának alapjegéczeit képezik. Ha Persiától a fentemlitett engedményt csakugyan kicsikarhatta, akkor könnyen megfoghatónak tartjuk, hogy a háború folytatásától eláll; hanem várjon igaz-e hogy Persia ezen engedményt csak Francziaország közbenjárására tette, s hogy Anglia ezért a Dunafejedelemségek unióját pártolandja , azt nem merjük eldönteni; e hit mindenesetre sokkal „tendentiosus“abbnak látszik, mintsem feltétlen hitelt érdemelne. VISSZAPILLANTÁS AZ 1856-o. ÉVRE. VI. A pozsoni közigazgatási terület. Az egyéni oltalom biztosítására irányzott államrendszabályok s intézkedések szintoly érdekes szakaszt képeznek, mint azok, melyek az anyagi s szellemi műveltségi viszonyok előmozdítását czélozzák, ezért szemlénkben ezen intézményeket is tárgyalandjuk ; név szerint először az egésségügyet, ezután a fenyítőintézeteket, az iskolaügyet, az építési-, víz-, tűz- s cselédrendőrségi rendeleteket választjuk értekezésünk tárgyává. Valamely nép anyagi s szellemi műveltségi állapotával legszorosabb összeköttetésben áll, s némileg annak kifolyásául tekinthető az egésség- egy állása. Minél előhaladottabb valamely nemzet, minél magasabb fokán áll az értelmi műveltségnek, valamint az anyagi jóllétnek, annál jobb karban szokott lenni az egésségügy, úgy hogy az egésségügyi személyzet száma némileg a physical s szellemi jóllét értékmérőjéül szolgálhat. Már ha ezen mértéket a pozsoni közigazgatási terület valódi egésségügyi viszonyaira alkalmazzuk, az épen nem kedvező számadatoknak már magában véve is szükségkép constatírozniok kell a síkföldi lakosoknak, név szerint ezen terület északi megyéiben mind anyagi, mind szellemi tekintetben szembetűnő szegénységét. Ugyanis ezen területen összesen van : Állam által községek által magán, összesen fizetett, fizetett Orvos : 43 15 71 129 Sebész : 53 14 136 203 Bába : 58 31 168 257 Ehhez járul 85 gyógyszertár, úgy hogy egészben véve egyremásra 12,425 lélekre jut egy orvos, 7890-re egy sebész, 6236 lakosra egy bába, s 18,057-re egy gyógyszertár. Ezen tárgy sokkal érdekesebb, semhogy részletekbe ne kellene bocsátkoznunk. Ami az orvostudorok és sebészek számát illeti, úgy találjuk, hogy a népességhez képest legcsekélyebb számú orvosokat lehet találni a lakosainak anyagi s értelmi helyzetét illetőleg nem épen oly alacsony fokon álló Nógrád megyében, hol csak 42,477 lélekre jut egy orvos, ellenben egy sebész 9994 lélekre jut; legkedvezőbben áll a relatív arány Liptó megyében, hol 7174 főre esik egy orvos, ellenben a sebészek tekintetében ezen megye minden megyék közt legkedvezőtlenebb helyzetben van, csak 17,936 lakosra jutván egy sebész; általában erre vonatkozólag az egyes megyékben következő számarányokat találunk : Jut t. i. Megyében. Egy orvos Egy seb. Egy bába Egy gyógyszertár Pozson . . 22392. 5118. 4811.17914-re. Komárom 22891. 7043. 3662.18313. — Felső-Nyitra 14733. 6653. 5031.20627. — Alsó-Nyitra . 9090. 8363. 5973.26134. — Trencsin . . 21238.11178.13274.30340. — Árva-Turócz 19283.14462.14462.19283. — Liptó . . . 7174.17936.1157.17936. — Zólyom . . 9191. 9191. 8355.15318. — Bars . . . 11445.10404. 7153.16350.— Honth. . . 14851.10395. 7996.12991.— Nógrád . . 42477. 9994. 8090.24272. — Pozson város 1597. 1837. 1312. 5248.— Mily nagy különbség van Pozson városa s a többi területrészek közt. Szükségkép feltűnő a csekély számú orvosi személyzet még Pozson s Komárom megyékben is, ahol pedig a sebészek nagyobb száma ezen hézagot némileg betölti; de a három éjszaki megyében, Árva-Turócz, Liptó s Trencsin megyékben, nyilván a lakosok csekély műveltsége s köztudomású szegénysége fejtik meg a kedvezőtlen számarányt, melynélfogva 30340 személynek egyetlen gyógyszertárral kell megelégednie; nyilván Zólyom megye még egyik azok közöl, melyek még legkedvezőbb helyzetben vannak, mind a három egésségügyi személyzetet együtt tekintve. Az orvosi személyzet csekély száma azon óhajtást kelti fel, mikép bárcsak ezen területben is mielőbb életbe léptettetnének a községi orvosok, úgy a mint azok a soproniban már behozattak. Még feltűnőbb a kellőleg kiképzett bábákbani hiány, kik az egész területben csak 257-en vannak, úgy hogy — mint a felebbi táblasorozat mutatja — gyakran csak 13—14,000 lélek mutathat fel egy bábát; lehet-e tehát rajta csodálkozni, ha oly sok idétlen szülés anyát s gyermeket veszélyeztet, ha a szülészetben járatlan , csupán úgynevezett tapasztalt nők segélyéhezi folyamodás nyomorék gyermekeket s egész holtukig betegeskedő anyákat állít elő! Ami a pozsoni területen betegápolás végett létező intézeteket illeti, ott összesen 18 kórház van, 793 beteg számára való helylyel, 166 sínlők házas ápolva 634 ápoltak számára való helylyel. Bármily csekélyek már magukban tekintve is ezen absolut számok, annál sajnosabbá lesz az, ha egyrészről megjegyezzük, mikép egész megyék vannak, melyek se egyetlen kórházzal, se egyetlen sínlőkházávalnem bírnak, mint p. o. Liptó-megye, — vagy legalább egyetlen kórházat sem mutathatnak föl — mint Árva - Turócz, sőt maga Pozson megye i3. — s ha másrészről meggondoljuk, hogy a fenálló kórházak nagyrészint pusztán a helységbeli betegek fölvételére rendeltetett helyi intézetek; csak négyet lehet azok közöl átalános nyilvános intézetnek nevezni; — t. i.a pozsoni lazarethet,— továbbá a nagyszombati, nyitrai s trencséni megyei kórházakat. Igen nagy örömmel jelenthetjük, mikép a legújabb idő,név szerint pedig az 1856-k év, ezen tekintetben is jó gyümölcsöket termett. Az említett négy, hajdan szintén csupán helyi czélokra szánt betegintézet csak az újabb időben láttatott el átalános jellemmel s mindennemű betegek fölvételére rendeltetett, tekintet nélkül arra , hovávalók , vagy betegségük nemére. Az országos alaptőkébeli szabályszerű segélyzés , — kivált a múlt évben erre fordított magasabb öszvegek (az 1856-ki praeliminaré-ban betegek ápolására 30,000, s tébolyodottak számára 4000 ft van számítva) számos hiányok elhárítását tevék lehetővé. Az épületek alaposan kijavíttattak — a bútorneműek, házieszközök s ágyneműkben nagyon érezhető hiány egyrészben betöltetett, — ezenkívül a gyógyításmódba behozatott, s a therapeutikai czélokkal összeférő, több mint 40 % megtakarítások, a betegek ápolása s élelmezésének haszonbérbeadása, a faszükséglet meghatározása stb. által egynémely üdvös reform hozatott be. Sőt az év vége felé, HIVATALOS RÉSZ. Változások a cs. k. hadseregben. A hadseregi főparancsnokság legfelsőbb helyen megparancsolt új szervezetének keresztül vitele végett kineveztettek . Annak főnökévé : Vilmos főherczeg altábornagy ő és. fensége, az elnökségi iroda főnökévé : Sokcsevits József vezérőrnagy és a negyedik hadsereg főhadsegéde, altábornagggyá előléptetése mellett, az első főigazgatóságot annak betöltéséig, ideiglenesen Teuchert altábornagy vezeti; a második és harmadik az eddigi főigazgatók alatt marad; továbbá főigazgatóvá a negyedik főigazgatóság számára ideiglenesen báró Eynatten Auguszt altábornagy neveztetett ki. Osztályfőnökké : az I. osztály számára: Springensfeld Péter lovag, vezérőrnagy a hadsegédi testületben; a II. osztály számára : báró Nagy László vezérőrnagy a főszállásmesteri karban ; a III. osztály számára: báró Fitz Vincze vezérőrnagy; a IV. osztály számára : Pichler Alajos vezérőrnagy ; az V. osztály számára :Trattnern Károly altábornagy; a VI. osztály számára: báró Pöck altábornagy ; a VIII. osztály számára : báró Gorizutti Ferencz altábornagy; Alosztályi főnökökké : az 1 -ső aloszt. számára: báró Schmidburg Rudolf ezredes a hadsegédi testületben, a 2-ik alosztály számára: báró Saffran Manó alezredes a hadsegédi testületben, egyszersmind ezredessé előléptetése mellett a testületben ; a 3-ik osztály számára: bilgeni Haas Ferencz vezérőrnagy; a 4-ik osztály számára: Komers Károly lovag tábornokkari hadbíró; az 5-ik alosztály számára: Roszbacher Rudolf ezredes a főszállásmesteri karban; a 7-ik alosztály számára: Beranek József őrnagy a tüzéri törzskarban ; a 9-ik alosztály számára: Walter Ferencz őrnagy a tüzéri törzskarban; a 10-ik alosztály számára: Reder Ferencz alezredes a tüzéri törzskarban; a 11-ik alosztály számára: Lobinger Károly ezredes a mérnöki törzskarban ; a 13-ik alosztály számára: Merck Albert lovag, ezredes a mérnöki törzskarban; a 14-ik alosztály számára: Scheibenhof Ferencz lovag, ezredes a mérnöki törzskarban és a 22-ik alosztály számára. Scuder Antal ezredes a főszállásmesteri törzskarban. A hadi igazságügyi senatusban a hadseregi főparancsnokság főnöke nevében gróf Thurn- Valle- Sassina György táborszernagy elnököl, s ezen senatus alelnökévé báró Bamberg József vezérőrnagy, továbbá a hadi fellebbezési törvényszék elnökévé báró Dreihann Ignácz altábornagy neveztetett ki. A főpótlovazási felügyelőséget továbbra is Lobkowitz József altábornagy vezetendi, és főélelmezési felügyelővé, báró Reichlin- Medegg József vezérőrnagy, főruházati felügyelővé: Fejérváry József vezérőrnagy és főszekerészeti felügyelővé: Reschenbach Gottfried Lajos altábornagy neveztettek ki. A hadseregi fegyverek felügyelőségével báró Weinhardt István altábornagy marad megbízva. Továbbá kineveztettek: a VII osztály osztályfőnökévé Noé August lovag, tábornok-hadbiztos, továbbá (General-Kriegskomissär) alosztályi főnökökké: a 6-ik alosztály számára: Storch Ignácz tábornok hadbiztos, a 8-ik alosztály számára: Pichler József első osztályú főhadbiztos (Ober-Kriegskomissär, egyúttal tábornok-hadbiztossá előléptetése mellett ; a 21 -ik alosztály számára: Hoffmann György tábornok-hadbiztos; a 16-ik alosztály számára: Müller Antal első osztályú főhadibiztos; a 16-ik alosztály számára : Bayer János első oszt. főhadbiztos, a két utóbbi egyúttal tábornok-hadbiztosokká előléptetés mellett; a 18-ik alosztály számára : Dreyer Ritter tábornok-törzsorvos; a 19-ik alosztály számára : Rust Vincze tábornok-hadbiztos ; a 20-ik alosztály számára : Wipinger József első oszt. főhadbiztos, egyszersmind tábornok-hadbiztossá előléptetése mellett, és a 21-ik alosztály számára : Beck Károly lovag tábornok-hadbiztos; továbbá Wieser Lipót első osztályú főhadbiztos , tábornok-hadbiztossá, azt cs. k. Apostoli Felsége hadi központi irodájába osztatás mellett, kineveztettek. Áttétetett : báró Weigelsberg Frigyes ezredes a hadsegédi testületben, a hadi irodai szolgálatba. Nyugalmaztattak : bauernfeldi Hofbauer Vilmos vezérőrnagy s tüzérségi dandárnok; Walfner Ferencz lovag, tiszt, udvari tanácsos,és Lötsch Antal igazgatósági tanácsos, az utóbbi udvari tanácsos czime és rangjával. Ö cs. kir. Apostoli Felsége vásonkeöi gróf Zichy Lászlót cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Achatius Ferencz cs. k. századost a tüzéri törzskarban, mint az austriai cs. birodalom harmadik osztályú viskorona rendjének lovagját, e rend szabályai értelmében, az austriai birodalom lovagi rangjára legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. febr.6-ki legfelsőbb határozata által dr. Schroff Károly Dömény és dr. Schneller József tanárokat a bécsi egyetemnél , az általuk mint a belügyministériumnál alkalmazott állandó orvosi bizottmány tagjai által teljesített hasznos szolgálatok elismeréséül, az elsőt cs. kir. kormánytanácsos czíme és rangjával, az utóbbit cs. k. orvosi tanácsos czímével legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel Soltész Ferencz szolgabiróhivatali tollnokot, segéddé valamely vegyes szolgabiróhivatalnál a kassai közigazgatási területen kinevezte.