Budapesti Hírlap, 1857. február (26-48. szám)

1857-02-26 / 46. szám

46 Február 26.1857. Pest. Csütörtök. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem­i­ utczában, 2 ik szám alatt, földszint.­­ NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, febr. 25. (Politikai szemle.) A neuehateli ügy a szó teljes értelmében hátra menni látszik, a­he­lyett hogy a megoldás felé haladna; az ingerült­ség mind a két részről igen nagy s ha a diplo­­matia nem sietteti a végképeni kiegyenlítést, nem sokára tán ismét ott leszünk, hol a schweizi szövetségi gyűlés jan. 16-ki határozata előtt voltunk. Schweiz a megszökött royalisták ellen bűnvádi keresetet indít s azon törvényeket akarja reájuk alkalmazni, mik az ujonczozás elöl meg­futamodott schweiziakra vonatkoznak. Poroszor­szág pedig természetesen azon elvet érvénye­síti , melyet a royalista foglyokra né­zve is előtérbe állított, hogy t. i. a neuchateliek nem schweizi, hanem porosz alattvalók s igy csak porosz hatóságok által és porosz törvények sze­rint ítélhetők el. Hanem mi történik ezalatt más­részről? A neuchateli royalisták Schweiz jan. 16. határozatában annak bevallását akarják lát­ni, hogy a köztársaságnak a royalisták irányá­­bani eljárása jogtalan volt ; ennek következ­tében most ők még kár­pótlást is kívánnak a schweizi kormánytól, részint azért, hogy tűzhe­lyeiket oda kellett hagyniok, részint azon anyagi kárért, melyet a köztársasági csapatok a neucha­­teli kastély visszafoglalása alkalmával egyik vagy másik neuchateli polgár birtokán ejtettek. A szeretetreméltó neuchateliek naivitása annyira megy , hogy még azon nyomdász is , kinek műhelyéből a September 3-diki royalista pro­­clamatiók kikerültek és a ki a fölkelésben tettleges részt vett, szintén kártalanítá­sért folyamodott a schweizi kormányhoz. Ha a dolog oly mondhatlanul bárgyú nem lenn , mond­­hatlanul okosnak látszhatnék, mert a helyzetet jobban csakugyan nem lehetne kigúnyolni , mint ezen nyomdász kártalanítási folyamodvá­nyával tette. Ugyan hol is marad a franczia csá­szár „hatékony közbenjárása?“ Ő felsége dr. Kernnek hallomás szerint azt mondta, miszerint Schweiznak, nehogy az ügynek ártson, nem sza­bad „türelmetlenkednie“, hanem szerény néze­tünk szerint az Schweizra nézve már most is oly Előfizethetni helyben: n ap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahi­vatal­nál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely­­ utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók, kedvezőtlenül áll, hogy annak egyltalában nem lehet még többet ártani. Hogy a Párisban ta­nácskozó porosz és schweizi meghatalmazottak eddig semmire sem mentek, s az ügyet „in­cludo“ fogják a conferentiának átadni, már mondjuk vala­ hanem a conferentia egybegyülésének napja még most sincs kitűzve, s majdnem azon gyanúra kellene vetemedni, miszerint Poroszország lassan­­lassan háttérbe akarja szorítani az egész ügyet és igy hallgatólag a­meddig csak lehet a sta­­tusquo-t fentartani; dr. Kern­­án még valami­kor a fekete sas rendjét is fogja mellén hordani! Napóleon császár ő felségéről már most is azt beszélik, hogy egyik porosz ezred birtokosává fogna kineveztetni, hanem e hit valóságát jólér­­tesült helyen kétségbe vonják, nem mintha a Berlin és Páris közti újdon új barátság léterében kétkednének, hanem mivel ily kitüntetésnek, az etiquette törvényei szerint, mindig viszonoz­ta­t­n­i­a kell, a­mi ezen esetben a forradalom óta Francziaországban fenálló szokással ellen­keznék, mely szerint az ezredek „odaajándéko­­zása“ teljesen megszűnt. Egyébiránt meglehet, hogy a porosz udvar elég nagylelkű ez alka­lommal viszonzást nem kívánni; a hit már ma­gában véve is mindenesetre jellemző, főkép ha az olvasó a porosz lapok 1854 és 1855-ki nyi­latkozataival állítja szembe , melyek oly nagy gondossággal intették Németországot, hogy a napóleoni unokaöcs által jégre ne vezettesse magát. Ebből újra látni, mily buzgón szokta az ember másoknak azt ajánlani, a­mit maga­­ nem követ. Az angolpersa viszály azon kimenetel felé látszik közeledni, melyet már néhány nappal ezelőtt valószínűnek mondunk ; az első felté­telek egytől egyig el fognak ejtetni , csak azt az egyet kivéve , hogy az angolok Karrack szigetén kereskedelmi telepet alapíthatnak ; ez az angol politikának örökös refrainje! Miként a Nil folyam minden kiáradás után termékenyítő üledékét hagyja hátra, úgy az angol politika is, valahányszor a béke medréből kilépett, min­dig majd itt majd ott termékenyítő „factoriáit“ rakta le, mik az angol kül­hatalomnak úgyszól­ván sarkköveit és alakulóban levő világuralmá­nak alapjegéczeit képezik. Ha Persiától a fent­­emlitett engedményt csakugyan kicsikarhatta, akkor könnyen megfoghatónak tartjuk, hogy a háború folytatásától eláll; hanem várjon igaz-e hogy Persia ezen engedményt csak Francziaor­­szág közbenjárására tette, s hogy Anglia ezért a Dunafejedelemségek unióját pártolandja , azt nem merjük eldönteni; e hit mindenesetre sok­kal „tendentiosus“­abbnak látszik, mintsem fel­tétlen hitelt érdemelne. VISSZAPILLANTÁS AZ 1856-o. ÉVRE. VI. A pozsoni közigazgatási terület. Az egyéni oltalom biztosítására irányzott ál­lamrendszabályok s intézkedések szintoly érde­kes szakaszt képeznek, mint azok, melyek az anyagi s szellemi műveltségi viszonyok előmoz­dítását czélozzák, ezért szemlénkben ezen intéz­ményeket is tárgyalandjuk ; név szerint először az egésségü­gyet, ezután a fenyítőintézeteket, az iskolaügyet, az építési-, víz-, tűz- s cselédrend­­őrségi rendeleteket választjuk értekezésünk tár­gyává. Valamely nép anyagi s szellemi műveltségi állapotával legszorosabb összeköttetésben áll, s némileg annak kifolyásául tekinthető az egésség- egy állása. Minél előhaladottabb valamely nem­zet, minél magasabb fokán áll az értelmi művelt­ségnek, valamint az anyagi jóllétnek, annál jobb karban szokott lenni az egésségü­gy, úgy hogy az egésségügyi személyzet száma némileg a physical s szellemi jóllét értékmérőjéül szolgálhat. Már ha ezen mértéket a pozsoni közigazgatási terület valódi egésségügyi viszonyaira alkalmaz­zuk, az épen nem kedvező számadatoknak már magában véve is szükségkép constatírozniok kell a síkföldi lakosoknak, név szerint ezen terület északi megyéiben mind anyagi, mind szellemi tekintetben szembetűnő szegénységét. Ugyanis ezen területen összesen van : Állam által községek által magán, összesen fizetett, fizetett Orvos : 43 15 71 129 Sebész : 53 14 136 203 Bába : 58 31 168 257 Ehhez járul 85 gyógyszertár, úgy hogy egész­­ben véve egyremásra 12,425 lélekre jut egy orvos, 7890-re egy sebész, 6236 lakosra egy bába, s 18,057-re egy gyógyszertár. Ezen tárgy sokkal érdekesebb, semhogy rész­letekbe ne kellene bocsátkoznunk. A­mi az or­vostudorok és sebészek számát illeti, úgy talál­juk, hogy a népességhez képest legcsekélyebb számú orvosokat lehet találni a lakosainak anyagi s értelmi helyzetét illetőleg nem épen oly alacsony fokon álló Nógrád megyében, hol csak 42,477 lélekre jut egy orvos, ellenben egy sebész 9994 lélekre jut; legkedvezőbben áll a relatív arány Liptó megyében, hol 7174 főre esik egy orvos, ellenben a sebészek tekintetében ezen megye minden megyék közt legkedvezőtlenebb helyzetben van, csak 1­7,936 lakosra jutván egy sebész; általában erre vonatkozólag az egyes megyékben következő számarányokat találunk : Jut t. i. Megyében. Egy orvos Egy seb. Egy bába Egy gyógy­szertár Pozson . . 22392. 5118. 4811.17914-re. Komárom 22891. 7043. 3662.18313. — Felső-Nyitra 14733. 6653. 5031.20627. — Alsó-Nyitra . 9090. 8363. 5973.26134. — Trencsin . . 21238.11178.13274.30340. — Árva-Turócz 19283.14462.14462.19283. — Liptó . . . 7174.17936.11­­57.17936. — Zólyom . . 9191. 9191. 8355.15318. — Bars . . . 11445.10404. 7153.16350.— Honth. . . 14851.10395. 7996.12991.— Nógrád . . 42477. 9994. 8090.24272. — Pozson város 1597. 1837. 1312. 5248.— Mily nagy különbség van Pozson városa s a többi területrészek közt. Szükségkép feltűnő a csekély számú orvosi személyzet még Pozson s Komárom­ megyékben is, a­hol pedig a sebészek nagyobb száma ezen hézagot némileg betölti; de a három éjszaki megyében, Árva-Turócz, Liptó s Trencsin megyékben, nyilván a lakosok cse­kély műveltsége s köztudomású szegénysége fej­tik meg a kedvezőtlen szám­arányt, melynélfogva 30340 személynek egyetlen gyógyszertárral kell megelégednie; nyilván Zólyom megye még egyik azok közöl, melyek még legkedvezőbb helyzet­ben vannak, mind a három egésségügyi személy­zetet együtt tekintve. Az orvosi személyzet csekély száma azon óhaj­tást kelti fel, mikép bárcsak ezen területben is mielőbb életbe léptettetnének a községi orvo­sok, úgy a mint azok a soproniban már beho­zattak. Még feltűnőbb a kellőleg kiképzett bá­­bákbani hiány, kik az egész területben csak 257-en vannak, úgy hogy — mint a felebbi tábla­sorozat mutatja — gyakran csak 13—14,000 lélek mutathat fel egy bábát; lehet-e tehát rajta csodálkozni, ha oly sok idétlen szülés anyát s gyermeket veszélyeztet, ha a szülészetben járat­lan , csupán úgynevezett tapasztalt nők segélyé­hezi folyamodás nyomorék gyermekeket s egész holtukig betegeskedő anyákat állít elő! A­mi a pozsoni területen beteg­ápolás végett létező intézeteket illeti, ott összesen 18 kórház van, 793 beteg számára való helylyel, 166 sínlők háza­s ápol­va 634 ápoltak számára való helylyel. Bármily csekélyek már magukban tekintve is ezen absolut számok, annál sajnosabbá lesz az, ha egyrészről megjegyezzük, mikép egész me­gyék vannak, melyek se egyetlen kórházzal, se egyetlen sínlőkházával­­nem bírnak, mint p. o. Liptó-megye, — vagy legalább egyetlen kór­házat sem mutathatnak föl — mint Árva - Turócz, sőt maga Pozson megye i3. — s ha másrészről meggondoljuk, hogy a fenálló kórházak nagy­­részint pusztán a helységbeli betegek fölvéte­lére rendeltetett helyi intézetek; csak négyet lehet azok közöl átalános nyilvános intézetnek nevezni; — t. i.a pozsoni lazarethet,­— továbbá a nagyszombati, nyitrai s trencséni megyei kórházakat. Igen nagy örömmel jelenthetjük, mikép a leg­újabb idő,név szerint pedig az 1856-k év, ezen te­kintetben is jó gyümölcsöket termett. Az emlí­tett négy, hajdan szintén csupán helyi czélokra szánt beteg­intézet csak az újabb időben láttatott el átalános jellemmel s mindennemű betegek fölvételére rendeltetett, tekintet nélkül arra , hovávalók , vagy betegségük nemére. Az or­szágos alaptőkébeli szabályszerű segélyzés , — kivált a múlt évben erre fordított maga­sabb öszvegek (az 1856-ki praeliminaré-ban be­tegek ápolására 30,000, s tébolyodottak számára 4000 ft van számítva) számos hiányok elhárítását tevék lehetővé. Az épületek alaposan kijavíttat­tak — a bútorneműek, házieszközök s ágyne­műkben nagyon érezhető hiány egyrészben be­töltetett, — ezenkívül a gyógyításmódba beho­zatott, s a therapeutikai czélokkal összeférő, több mint 40 % megtakarítások,­­ a betegek ápolása s élelmezésének haszonbérbeadása, a faszükséglet meghatározása stb. által egynémely üdvös reform hozatott be. Sőt az év vége felé, HIVATALOS RÉSZ. Változások a cs. k. hadseregben. A hadseregi­ főparancsnokság legfelsőbb he­lyen megparancsolt új szervezetének keresztül vitele végett kineveztettek . Annak főnökévé : Vilmos főherczeg altá­bornagy ő és. fensége, az elnökségi iroda főnökévé : Sokcsevits József vezérőrnagy és a negyedik hadsereg fő­­hadsegéde, altábornagggyá előléptetése mellett, az első főigazgatóságot annak betöltéséig, ideig­lenesen Teuchert altábornagy vezeti; a má­sodik és harmadik az eddigi főigazgatók alatt marad; továbbá főigazgatóvá a negyedik főigazgató­ság számára ideiglenesen báró Eynatten Auguszt altábornagy neveztetett ki. Osztályfőnökké : az I. osztály számára: Springensfeld Péter lovag, vezérőrnagy a hadsegédi testületben; a II. osztály számára : báró Nagy László vezérőrnagy a főszállásmesteri karban ; a III. osztály számára: báró Fitz Vincze vezérőrnagy; a IV. osztály számára : Pichler Alajos ve­zérőrnagy ; az V. osztály számára :Trattnern Károly altábornagy; a VI. osztály számára: báró P­ö­c­k altábor­nagy ; a VIII. osztály számára : báró Gorizutti Ferencz altábornagy; Alosztályi főnökökké : az 1 -ső aloszt. számára: báró Schmidburg Rudolf ezredes a hadse­gédi testületben,­ a 2-ik alosztály számára: báró Saffran Manó alezredes a hadsegédi testületben, egy­szersmind ezredessé előléptetése mellett a testü­letben ; a 3-ik osztály számára: bilgeni Haas Ferencz vezérőrnagy; a 4-ik osztály számára: K­o­m­e­r­s Károly lo­vag tábornokkari hadbíró; az 5-ik alosztály számára: Roszbacher Rudolf ezredes a főszállásmesteri karban; a 7-ik alosztály számára: Beranek József őrnagy a tüzéri törzskarban ; a 9-ik alosztály számára: Walter Ferencz őrnagy a tüzéri törzskarban; a 10-ik alosztály számára: R­e­d­e­r Ferencz alezredes a tüzéri törzskarban; a 11-ik alosztály számára: Lobinger Károly ezredes a mérnöki törzskarban ; a 13-ik alosztály számára: Merck­­ Albert lovag, ezredes a mérnöki törzskarban; a 14-ik alosztály számára: Scheibenhof Ferencz lovag, ezredes a mérnöki törzskarban és a 22-ik alosztály számára. S­c­u­d­­­e­r Antal ezredes a főszállásmesteri törzskarban. A hadi igazságügyi senatusban a hadseregi fő­parancsnokság főnöke nevében gróf Thurn- Valle- Sassina György táborszernagy elnö­köl, s ezen senatus alelnökévé báró Bamberg József vezérőrnagy, továbbá a hadi fellebbezési törvényszék elnökévé báró Dreihann Ignácz altábornagy neveztetett ki. A fő­pótlovazási felügyelőséget továbbra is Lobkowitz József altábornagy vezetendi, és főélelmezési felügyelővé, báró Reichlin- M­e­­­d­e­g­g József vezérőrnagy, fő­ruházati felügyelővé: Fejérváry József vezérőrnagy és fő­szekerészeti felügyelővé: Reschenbach Gottfried Lajos altábornagy neveztettek ki. A hadseregi fegyverek felügyelőségével báró Weinhardt István altábornagy marad meg­bízva. Továbbá kineveztettek: a VII osztály osz­tályfőnökévé Noé August lovag, tábornok-had­biztos, továbbá (General-Kriegskomissär) alosztályi főnökökké: a 6-ik alosztály számára: Storch Ignácz tábornok hadbiztos, a 8-ik alosztály számára: Pichler József első osztályú főhadbiztos (Ober-Kriegskomissär, egyúttal tábornok-hadbiztossá előléptetése mel­lett ; a 21 -ik alosztály számára: Hoff­mann György tábornok-hadbiztos; a 16-ik alosztály számára: Müller Antal első osztályú f­őhadibiztos; a 16-ik alosztály számára : Bayer János első oszt. főhadbiztos, a két utóbbi egyúttal tá­bornok-hadbiztosokká előléptetés mellett; a 18-ik alosztály számára : Dreyer Ritter tábornok-törzsorvos; a 19-ik alosztály számára : R­u­s­t Vincze tá­bornok-hadbiztos ; a 20-ik alosztály számára : W­i­p­­­i­n­g­e­r Jó­zsef első oszt. főhadbiztos, egyszersmind tábor­nok-hadbiztossá előléptetése mellett, és a 21-ik alosztály számára : Beck Károly lo­vag tábornok-hadbiztos; továbbá W­i­e­s­e­r Lipót első osztályú főhad­biztos , tábornok-hadbiztossá, az­t cs. k. Apos­toli Felsége hadi központi irodájába osztatás mellett, kineveztettek. Áttétetett : báró Weigelsberg Fri­gyes ezredes a hadsegédi testületben, a hadi irodai szolgálatba. Nyugalmaztattak : bauernfeldi Hof­­bauer Vilmos vezérőrnagy s tüzérségi dan­­dárnok; W­a­lf­n­e­r Ferencz lovag, tiszt, udvari tanácsos,és L­ö­t­s­c­h Antal igazgatósági tanácsos, az utóbbi udvari tanácsos czime és rangjával. Ö cs. kir. Apostoli Felsége vásonkeöi gróf Zichy Lászlót cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Achatius Ferencz cs. k. századost a tüzéri törzskarban, mint az austriai cs. birodalom harmadik osztályú viskorona rendjének lovagját, e rend szabályai értelmé­ben, az austriai birodalom lovagi rangjára leg­kegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. febr.6-ki legfelsőbb határozata által dr. Schroff Károly Dömény és dr. Schneller József tanárokat a bécsi egyetemnél , az általuk mint a belügymi­­nistériumnál alkalmazott állandó orvosi bizott­mány tagjai által teljesített hasznos szolgálatok elismeréséül, az elsőt cs. kir. kormánytanácsos czíme és rangjával, az utóbbit cs. k. orvosi taná­csos czímével legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságü­gymi­­niszerrel Soltész Ferencz szolgabiróhivatali tollno­­kot, segéddé valamely vegyes szolgabiróhivatalnál a kassai közigazgatási területen kinevezte.

Next