Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-11 / 206. szám

206 September 11.1857 Pest Péntek sz. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége követ­kező legmagasb kéziratot méltóztatott ki­bocsátani : „ Kedves rokonom Albert föherczeg „ur ! Magyar királyságom legnagyobb „részén át legközelebb bevégzett kör­­„utam alkalmával, mindenütt és min­­­den ott lakó néptörzsek részéről, ahi „ragaszkodás legélénkebb nyilatkoza­tait s a leyális hódolat és őszinte en­gedelmesség számtalan , gyakran fé­­­nyes, de mindig a legjobb indulatból „eredt bizonyítványait vettem. „E mellett megelégedve tapasztaltam „azon jelentékeny haladást, melyet az „ország, öt év előtti körutam óta, min­­­den tekintetben tett, s azon meggyő­ződésre jutottam, hogy azon intézmé­nyek, melyek ott, 1851. dec. 31-ki „szerves kibocsátványaim végrehaj­tása végett, és pedig a legérettebb „megfontolás után s az ország saját­­ „ szerű viszonyainak teljes tekintetbe „vételével életbe léptettek, annak félre­­„ismer­etlen emelkedését lényegesen „előmozdították. „Azon biztos várakozásban élek, „hogy ezen jótékony befolyás jövőben „a kereset és forgalom naponkint gya­rapodó eszközei, s a birtokviszonyok „tökéletes rendezése végett végrehaj­tás alatt levő rendszabályok mellett, „valamint az életbe lépő szervezet elé­­„haladó kifejlésével és tökélyesbülésé­­­vel magát mindig kiterjedtebb mér­tékben érvény­esitendi. „El lévén határozva azon alapelve­­­ket, melyek Engem birodalmam kor­mányzásában ekkorig vezettek, szeg­­„hetlenül fönntartani, akarom, hogy ez „minden oldalról elismertessék s külö­nösen kormányom összes közlegei „által szoros zsinórmértékül vétessék. „E mellett azonban szorgos gondom „mindenkor oda is lesz irányozva, „hogy a különböző néptörzsek nem­zeti sajátságaikban folyvást fönntartas­­­sanak, s nyelvük ápolásánál illő te­kintetben részesíttessenek. „Kedvességednek meleg köszöne­tet mondok azon föláldozásért és „körültekintésért, melylyel királysá­gom kormányzását vezeti. Megha­gyom Önnek egyszersmind, hogy „ottani hatóságaimnak , melyek sok­­„féle nehézségek közt hivatásukat „buzgalommal és odaadással teljesítik, „különös megelégedésemet tudtul adja; „elvárom, mikép azok jövőben is min­­­dent elkövetendnek , hogy jóaka­­­ratu szándékaimat az országnak és „lakosainak javára mindenkép és ha­tályosan foganatositandják. „Laxenburg, sept. 9. 1857. Ferencz József s. k.“ NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, September 10.­ ­ (Politikai napi szemle.) A nagy Napóle­onról azt beszélik, hogy Bécsben létekor ezre­deit mindig a város egyik kapuján kiküldte, az­tán alattomban megkerültette velük a várost, hogy más kapun ismét bejőjenek s a jó bécsiek Isten tudja minő roppant számúnak képzeljék a franczia hadat. Anglia most ugyanigy tesz, min­dennap 40,000 ember indul India felé­­ a hír­lapokban, s ha a mai 40,000 a tegnapival azonos nem volna, régóta egyetlen seappy sem léteznék Britt-Indiában. Valósággal pedig, úgy látszik, igen lassan mennek a hadi készületek, nevezete­sen a Beregszállítás, s az ember majdnem azt hin­né, hogy Anglia némileg fél hajóhadának tete­mes részét e czélra fordítani s európai partjai mellől elbocsátani. Tán a két császár találko­zása őt is nyugtalanítja ? Vagy azt hiszi, hogy közelebb helyen is szüksége leend tengerhadára? Talán a francziáknak Tunisbani eljárása szúrja szemét? A tunisi követség után néhány nappal ugyanonnan Bécsbe érkezett austriai főconsul e tekintetben érdekes felvilágosításokat adott s nevezetesen az utolsó tunisi nyugtalanságokat a franczia lapok előadásától teljesen eltérő szinben állítja elő. E szerint az egész csak alkalmas ürügy lett volna egy külhatalmi protectorátus szükséges voltának bebizonyí­tására , s az angol sonsul egyszerűen lépre mert, midőn franczia collegájának ebbeli lépé­seihez csatlakozott. Azonkívül Tunisban most fel­­etlőleg sok muratista van együtt; mi czélra? tán hogy tüstént kéznél legyenek, ha Nápolyban rájuk „szükség'' leendő Ferdinánd király semmi­esetre sem örülhet ezen szomszédságnak s ily kö­rülmények közt még kevésbbé hajlandó lehet Francziaországgal kibékülni. Midőn egy nápolyi diplomatának azt mondták, miszerint a külud­­varoknál hitelesített franczia követek kijelen­tették, hogy a császári kormány az ismeretes muratista röpiratot nem helyesli, azon találó választ adá : „ezen jelentést annak idején a pá­risi sajtóhatósághoz kellett volna intézni." Hi­telt érdemlő oldalról azon hírnek is ellene mondanak, mintha Austria a nyűgat és Nápoly közti viszályban a közbenjárást elvállalta volna, s így Olaszország déli részén alkalmasint még jósoltá minden úgy fog maradni, a­mint van,­­ ellenben Piemont és a szó­szék között finomlá­­tású politikusok közeledést akarnak észrevenni­ mi részünkről a piemonti lapokban ennek még nyomát sem láttuk; a készülő összeköttetés fona­lai tehát mindenesetre igenigen finomak, oly fi­nomak, hogy eddigelé mit sem láthatni belőlük. A nap legfontosabb tárgya még mindig a két császár találkozása, melyre nézve egy frankfurti lapban igen naiv és eredeti magyarázatra talál­­hatni.Eszerint a czárrali találkozás csak mellékes dolog; III. Napóleon főczélja a n­é­m­e­t fejedel­mek iránti udvariasságának nyilvánítása, amúgy mellesleg pedig Sándor császárral is össze fog jönni. Hiszi a frankfurti hírlap vagy tán még az sem! Az orosz császár igen előzékeny lehet Na­póleon iránt, hanem hogy ezen előzékenysége annyira menne, miszerint ő felsége sokszáz mér­földet hátratesz egyedül azért, hogy a franczia uralkodót amúgy röptiben megpillantsa, midőn ez épen Reisz Greitz-Schleitzből Reisz Greitz Ebersdorf vagy Lohensteinba megy, ez mégis kissé erős fejű közönségre számított állítás! A moldvai választások napját még nem tud­juk, tán e hó közepe felé fognak azok történni. Párisban nem kevés elégtételt találnak Vogoni­­desz herczeg legújabb proclamatiójában, mely­ben mintegy maga kárhoztatja előbbi eljárását; ezt a franczia politika diadalának híresztelik. Bizony még az a „nagy" nemzet is néha néha igen gyermekes tud lenni b árvalányhajat tűz­vén kalapjára, azt akarja elhitetni a világgal, hogy strucctollal ékesíti magát. Egyébiránt a „Pay8"szerint mély nyugalom uralkodik Morva­országban s a lakosság tántoríthatlan bizalom­mal viseltetik „a négy hatalom" irányában, minthogy ezek az igazságnak s a válaszás füg­getlenségének érvényt szereztek. — Hogy a porta csak akkor egyezett bele a választások megsemmisítésébe, midőn a négy hatalmon kí­vül még a kettő is sürgette e lépést, ezen cse­­kélyszerű fény úgy látszik már eltűnt az inspi­rált franczia lap emlékezetéből. Ugyancsak franczia forrásból veszszük azon hírt is, miszerint Dánia a holstenn ügyben jegy­zéket küldött, Bécsbe vagy Berlinbe ? — nem , Sz-P­étervárra, mely ott osztatlan tetszésre talált s mely után ítélve Dániától semmi további engedmény nem várható. Nem is D­á­n­i­á­tó­l kell azt várni, mert ha a herczegségek — mi­ként a muzulmán ima közben kelet felé — évek óta Kopenhága felé fordultak kéréseikkel, U­d­­vük ott van eltemetve az igaz, hanem a fel­­támadás aligha onnan fog kiindulni; a német nagyhatalmak egyetértése egyedül képes ezt létrehozni s ez egyetértés annál gyorsabban meglesz, minél jobban törekszik Dánia egyik másik külhatalmat ezen tisztán német ügyben bi­­rává tenni. Kiadó hivatal van: Egyetem-utcsában, 2-ik szóra alatt, földszint. Előfizethetni helyben: n­ap kiadó hivatalában. Egyetem-utcsa, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. A FÖLDBIRTOKI SZOLGALMAK HA­­ ZÁNKBAN. I. •­ A szolgalmi viszonyok jogi rendszerei nem csak a magántulajdon, hanem általában a társa­sági érdekviszonosságok tekintetében is nagy fontossággal bírnak. Már a rómaiak jogrendsze­rében teljes formulázást nyertek ezen érdekek s Eversnek 1854-ben megjelent munkájában gyö­nyörű képrajzát találjuk azon szolgalmi jogvi­szonyoknak, melyek közt különösen a földbir­tok, s ezen földbirtok használata iránt az áll, ki annak nem is tényleges tulajdonosa, de arra nézve joggal bír, hogy bizonyos tekintetben használhassa, így szolgalmi viszonyok léteznek s szükség­­kép kell hogy legyenek minden rendezett or­szágban, sokféle alakban léteznek pedig oly or­szágban, hol, mint különösen Magyarországon, az allodial s úgynevezett hűbéri jogállapot a földbirtok tulajdonát s haszonélvezetét majd­nem közösen osztotta meg a valódi tulajdonos­sal s azzal a ki azt nem szerezte ugyan s igy sajátjának sem mondhatja, de föntartván azt s szolgálván a haszon élvezetéért, jogi tulajdont nyert a birtokban. Hazai törvényhozásunk soha sem formulázta ezen érdekeket, jóllehet aligha nyilatkoztak azok valahol annyi mindenféle alakban mint épen itt, hol a legelői jog, a rétek s erdők használata, a faizás, országo­s mellék­utak használata, az építkezés, vadászat stb. ha­bár hűbéri formában nagyobbára, de mégis a szolgalmi jogviszonyokon alapultak. A Corpus Jurisnak csupán bevezetésében (Prol. Tit.2. § 8.) találunk azokról említést, de itt is, legnagyobb zavarában a jogfogalmaknak , összetévesztve a nemzetjogi eszmékkel. Nagy köszönettel tar­tozunk ennélfogva a legújabb törvényhozásnak, hogy főleg most, miután a hűbéri viszonyok is megszűntek s igy a szolgalmi érdekek is más alakot nyertek, azoknak nem csak határozott fogalmát megállapította, hanem egyszersmind minden jogi árnyalatát is rendszerezte. Az általános polg. törvénykönyv VH-dik feje­zete Ugyanis azon határozott fogalmat nyújtja nekünk, miszerint a szolgalom joga által köte­­leztetik a tulajdonos másnak hasznára a maga dolga tekintetében valamit tűrni vagy elmulasz­tani (472. §.) Ezen kötelezettség kiterjed külö­nösen vagy magára a telek birtokára, vagy a személyekre, é­s ismét vagy házi, vagy mezei szolgalmakra. Mi itt emez utóbbiakról kívánunk szólani, minthogy ép ezek azok, melyek hazánk­ban a hűbéri viszonyok átalakulásával egészen új phasisba mentek át, s melyek iránt nem csak a köznép, de maga a műveltebb közönség is nagy homályban látszik lenni. Értjük itt különösen a mezei­, legelői­ s rétjog gyakorlatát, a faizást s erdei haszonvételeket, a makkoltatást s vadá­szatot. Mielőtt mindezeket egyenkint s közelebb­ről megismertetnők, tájékozzuk magunkat né­mely ezekre vonatkozó jogi eszmék közül. A tulajdon szabadsága igényli, miszerint mind­az, a­ki valamely szolgalmi jogot gyakorolni akar, ezen jogát igazolni képes legyen. A római jogelvek szerint: szolgalmak megrendelése a tu­lajdon egy részének, de nem magának a szol­­galmas dolognak elidegenítését foglalja magá­ban. Azért a régibb jogban soha sem történik traditio által, hanem mindig csak in jure cessio, adjudicatio legatum vindicationis, s a mezei szol­galmaknál emancipatio által. Általános polgári törvénykönyvünk szerint a szolgalom dologbani joga ingatlan dolgokra, például házra, földre, szőlőre, legelőre, rétre, s általában minden oly tárgyra, melyek nyilván könyvekbe beiktatvák, csak az azokbai beiktatás által szereztethetik, de más dolgokra testi átadás, jelképes birtokba­­bocsátás s kijelentés általi átadás következté­ben is. Elv továbbá , hogy az uralgó jószág bir­tokosa jogát tetszése szerint gyakorolhatja ugyan, de a szolgalmakat kiterjeszteni, vagy azokat a dologtól önhatalmúlag elkülöníteni, avvagy más dologra és személyre átruházni, megosztani s el­darabolni nem szabad. S ezen elv áll a mezei szolgalmakra is. A törvény szolgalomnak tekinti a legeltetési jogot is, s ennek megszerzésére azt határozza, hogy ha a legeltetési jog szerzésénél a kijáró marhának neme és száma, továbbá a haszonvé­telnek ideje s mértéke meg nem határoztatott, a harmincz esztendős békés birtokot oltalmazni kell (498. §.). Lássuk ezen elvnek alkalmazását hazai viszo­nyaink közt. Hazánkban a legeltetési jog kétféle tekintet alá jó s az elvek, melyek szerint ezt gyakorolni lehet, nem találhatók föl mind, az ált. polg. tör­vénykönyvben. Az ált. polgári törvénykönyv ugyanis mind a kijáró marhák nemének s szá­mának meghatározásánál, mind a legeltetés ide­jére s a használat mértékének meghatározására nézve oly tiszta birtokviszonyt föltételez, mely nincs úrbéri viszonyokba bonyolítva; az oly bir­tokviszonyokon alapuló legelőjogról ellenben, mely nálunk a volt jobbágy és földesur avvagy jobbágy és jobbágy között létezik, teljesen hall­gat, miért is szükség, hogy az ily legelőjogra vonatkozó törvényes határozatokat más kútfők­ből állítsuk össze. Az ily legelőjognak ugyanis már szerzés módja is különbözik attól, melyről az ált. polg. tör­vénykönyv szól. Mert eme legelőjog, mely úr­béri viszonyokkal van kapcsolatban, eredetére nézve is egészen különböző. És itt ismét nagy különbség van a magán legelés és közlegelés, s a magán legelői és közlegelői tulajdon közt is. Mindezek, ha egyszer teljesen meg fognak oldatni az úrbéri viszonyok, a szolgalmak tekintetében az ált. polg. törvénykönyv szabványai alá fog­nak ugyan esni, de jogtörténeti viszonylatai­kat még oda is átviendik magukkal , s ezért nem csekély gondosságot vesz igénybe arra nézve, hogy a szolgalmi vonatkozásokban egy részről a jogtörténeti, más részről az ált. polg. törvénykönyvben kitűzött elvek követelményei­hez képest egyik polgár a másiknak érdekét tiszteletben tarthassa. A jogtörténeti kifejlődésnél fogva ugyanis, így áll előttünk a dolog . A magán legelő nálunk azon rét, kaszáló, ugar, szőlőalj vagy földdarab, mely marha táplálásra alkalmaztatik valamely birtokos ál­tal. Ilyenkor a szolgalom, legyen az házi vagy mezei, a magán tulajdon természetével bir, s teljesen tetszés szerinti rendelkezése alatt áll a tulajdonosnak vagy jogosítottnak. Nem igy a közlegelőknél. A közlegelő azon kisebb nagyobb gyepes tér, melyre a volt jobbá­gyok saját használatukra s az uri szolgála­tokra szükséges marhái a földesuréival ve­gyesen hajtattak ki, s legeltek, ha találtak legelni valót. Ezen szorosan vett, s a körülmé­nyekhez képest kisebb nagyobb közlegelőn kí­vül csaknem országszerte szintén közös legelő volt szokásban, mind a földesúri, mind a jobbá­gyi ugaron. A közlegelő tulajdona a földesúré volt, de annak használata a jobbágyokkal közös, miből őket kizárni nem lehetett. S ezen haszná­lat a volt jobbágyokat egy sajátszerü szolgalmi joggal ruházta föl, a mi nálunk úrbéri illető­­ségnek neveztetett s az 1838 VI-dik törvény­­czikk által szorosan körüliratott. Az 1853 márcz. 2-diki nyiltparancs következtében megszűnvén az úrbéri viszonyok s megtörténvén a földesúri s jobbágyi birtokok elkü­lönzése, ama legelő jog mind a közösre, mind a magán legelőtulajdonra nézve más alakot öltött magára s ezen alaknál fogva az azokat terhelő szolgalmi jogok is más jogviszonyok közé jutottak, melyekkel szükség közelebbről megismerkednünk. Gyöngyös, sept. 8. Nem tudom melyik lap, mert nem káptalan a fejem, elég az hozzá, hogy a múlt hetekben pa­naszkodott valamelyik, hogy Somogy vár­megyében annyira kiapadtak a patakok, misze­rint a patak­malmok kerekei elállván, őrleni nem lehet, a vidéken levő két kisebszerű gőz­malom pedig nem képes kielégíteni a liszt-szük­séget s ugyanazért daczára a gabona olcsóságá­nak felment a liszt ára. Ugyanez iránt kellene nekünk is panaszkodni, ha szerencsénkre helyben szép forgalmú gőz­malmunk nem volna , mert a vidékünkön levő egy pár vízi malom víz hiányában csak kínnal dolgozik ; a paraszt­embernek pedig most egé­szen más a dolga, semhogy járó jószágát a szá­razmalomban kínoztassa. És az ilyen időben ér­zik meg különösen, hogy mily áldás az, ha va­lamely helynek s vidéknek gőzmalma van ; mert nemcsak hogy jobb lisztet élvez, mint a kisszerű legjobb malmok is készítni képesek , hanem a liszt-szükséggel sem kénytelen küz­deni semmi időben. A gyöngyösi gőzmalom 1853/4-ben keletkezett egy részvénytársulat útján, mely legfelsőbb helyről 100 darab 1000 pftos részvény közrebo­csátására nyert szabadalmat, így 100.000 pft leendett alaptőkéje. Azonban csupán 50 rész­vény találván kelendőséget, mely 21 részvényes kezében van, a nagyra számított tőke csak 50.000 pftra tellett, minek következtében, hogy a megkezdett építést bevégezhesse mintegy 40.000 pftnyi adósságba volt kénytelen a társa.-

Next