Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-11 / 206. szám
206 September 11.1857 Pest Péntek sz. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége következő legmagasb kéziratot méltóztatott kibocsátani : „ Kedves rokonom Albert föherczeg „ur ! Magyar királyságom legnagyobb „részén át legközelebb bevégzett kör„utam alkalmával, mindenütt és minden ott lakó néptörzsek részéről, ahi „ragaszkodás legélénkebb nyilatkozatait s a leyális hódolat és őszinte engedelmesség számtalan , gyakran fényes, de mindig a legjobb indulatból „eredt bizonyítványait vettem. „E mellett megelégedve tapasztaltam „azon jelentékeny haladást, melyet az „ország, öt év előtti körutam óta, minden tekintetben tett, s azon meggyőződésre jutottam, hogy azon intézmények, melyek ott, 1851. dec. 31-ki „szerves kibocsátványaim végrehajtása végett, és pedig a legérettebb „megfontolás után s az ország saját „ szerű viszonyainak teljes tekintetbe „vételével életbe léptettek, annak félre„ismeretlen emelkedését lényegesen „előmozdították. „Azon biztos várakozásban élek, „hogy ezen jótékony befolyás jövőben „a kereset és forgalom naponkint gyarapodó eszközei, s a birtokviszonyok „tökéletes rendezése végett végrehajtás alatt levő rendszabályok mellett, „valamint az életbe lépő szervezet elé„haladó kifejlésével és tökélyesbülésével magát mindig kiterjedtebb mértékben érvényesitendi. „El lévén határozva azon alapelveket, melyek Engem birodalmam kormányzásában ekkorig vezettek, szeg„hetlenül fönntartani, akarom, hogy ez „minden oldalról elismertessék s különösen kormányom összes közlegei „által szoros zsinórmértékül vétessék. „E mellett azonban szorgos gondom „mindenkor oda is lesz irányozva, „hogy a különböző néptörzsek nemzeti sajátságaikban folyvást fönntartassanak, s nyelvük ápolásánál illő tekintetben részesíttessenek. „Kedvességednek meleg köszönetet mondok azon föláldozásért és „körültekintésért, melylyel királyságom kormányzását vezeti. Meghagyom Önnek egyszersmind, hogy „ottani hatóságaimnak , melyek sok„féle nehézségek közt hivatásukat „buzgalommal és odaadással teljesítik, „különös megelégedésemet tudtul adja; „elvárom, mikép azok jövőben is mindent elkövetendnek , hogy jóakaratu szándékaimat az országnak és „lakosainak javára mindenkép és hatályosan foganatositandják. „Laxenburg, sept. 9. 1857. Ferencz József s. k.“ NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, September 10. (Politikai napi szemle.) A nagy Napóleonról azt beszélik, hogy Bécsben létekor ezredeit mindig a város egyik kapuján kiküldte, aztán alattomban megkerültette velük a várost, hogy más kapun ismét bejőjenek s a jó bécsiek Isten tudja minő roppant számúnak képzeljék a franczia hadat. Anglia most ugyanigy tesz, mindennap 40,000 ember indul India felé a hírlapokban, s ha a mai 40,000 a tegnapival azonos nem volna, régóta egyetlen seappy sem léteznék Britt-Indiában. Valósággal pedig, úgy látszik, igen lassan mennek a hadi készületek, nevezetesen a Beregszállítás, s az ember majdnem azt hinné, hogy Anglia némileg fél hajóhadának tetemes részét e czélra fordítani s európai partjai mellől elbocsátani. Tán a két császár találkozása őt is nyugtalanítja ? Vagy azt hiszi, hogy közelebb helyen is szüksége leend tengerhadára? Talán a francziáknak Tunisbani eljárása szúrja szemét? A tunisi követség után néhány nappal ugyanonnan Bécsbe érkezett austriai főconsul e tekintetben érdekes felvilágosításokat adott s nevezetesen az utolsó tunisi nyugtalanságokat a franczia lapok előadásától teljesen eltérő szinben állítja elő. E szerint az egész csak alkalmas ürügy lett volna egy külhatalmi protectorátus szükséges voltának bebizonyítására , s az angol sonsul egyszerűen lépre mert, midőn franczia collegájának ebbeli lépéseihez csatlakozott. Azonkívül Tunisban most feletlőleg sok muratista van együtt; mi czélra? tán hogy tüstént kéznél legyenek, ha Nápolyban rájuk „szükség'' leendő Ferdinánd király semmiesetre sem örülhet ezen szomszédságnak s ily körülmények közt még kevésbbé hajlandó lehet Francziaországgal kibékülni. Midőn egy nápolyi diplomatának azt mondták, miszerint a küludvaroknál hitelesített franczia követek kijelentették, hogy a császári kormány az ismeretes muratista röpiratot nem helyesli, azon találó választ adá : „ezen jelentést annak idején a párisi sajtóhatósághoz kellett volna intézni." Hitelt érdemlő oldalról azon hírnek is ellene mondanak, mintha Austria a nyűgat és Nápoly közti viszályban a közbenjárást elvállalta volna, s így Olaszország déli részén alkalmasint még jósoltá minden úgy fog maradni, amint van, ellenben Piemont és a szószék között finomlátású politikusok közeledést akarnak észrevenni mi részünkről a piemonti lapokban ennek még nyomát sem láttuk; a készülő összeköttetés fonalai tehát mindenesetre igenigen finomak, oly finomak, hogy eddigelé mit sem láthatni belőlük. A nap legfontosabb tárgya még mindig a két császár találkozása, melyre nézve egy frankfurti lapban igen naiv és eredeti magyarázatra találhatni.Eszerint a czárrali találkozás csak mellékes dolog; III. Napóleon főczélja a német fejedelmek iránti udvariasságának nyilvánítása, amúgy mellesleg pedig Sándor császárral is össze fog jönni. Hiszi a frankfurti hírlap vagy tán még az sem! Az orosz császár igen előzékeny lehet Napóleon iránt, hanem hogy ezen előzékenysége annyira menne, miszerint ő felsége sokszáz mérföldet hátratesz egyedül azért, hogy a franczia uralkodót amúgy röptiben megpillantsa, midőn ez épen Reisz Greitz-Schleitzből Reisz Greitz Ebersdorf vagy Lohensteinba megy, ez mégis kissé erős fejű közönségre számított állítás! A moldvai választások napját még nem tudjuk, tán e hó közepe felé fognak azok történni. Párisban nem kevés elégtételt találnak Vogonidesz herczeg legújabb proclamatiójában, melyben mintegy maga kárhoztatja előbbi eljárását; ezt a franczia politika diadalának híresztelik. Bizony még az a „nagy" nemzet is néha néha igen gyermekes tud lenni b árvalányhajat tűzvén kalapjára, azt akarja elhitetni a világgal, hogy strucctollal ékesíti magát. Egyébiránt a „Pay8"szerint mély nyugalom uralkodik Morvaországban s a lakosság tántoríthatlan bizalommal viseltetik „a négy hatalom" irányában, minthogy ezek az igazságnak s a válaszás függetlenségének érvényt szereztek. — Hogy a porta csak akkor egyezett bele a választások megsemmisítésébe, midőn a négy hatalmon kívül még a kettő is sürgette e lépést, ezen csekélyszerű fény úgy látszik már eltűnt az inspirált franczia lap emlékezetéből. Ugyancsak franczia forrásból veszszük azon hírt is, miszerint Dánia a holstenn ügyben jegyzéket küldött, Bécsbe vagy Berlinbe ? — nem , Sz-Pétervárra, mely ott osztatlan tetszésre talált s mely után ítélve Dániától semmi további engedmény nem várható. Nem is Dániától kell azt várni, mert ha a herczegségek — miként a muzulmán ima közben kelet felé — évek óta Kopenhága felé fordultak kéréseikkel, Udvük ott van eltemetve az igaz, hanem a feltámadás aligha onnan fog kiindulni; a német nagyhatalmak egyetértése egyedül képes ezt létrehozni s ez egyetértés annál gyorsabban meglesz, minél jobban törekszik Dánia egyik másik külhatalmat ezen tisztán német ügyben birává tenni. Kiadó hivatal van: Egyetem-utcsában, 2-ik szóra alatt, földszint. Előfizethetni helyben: nap kiadó hivatalában. Egyetem-utcsa, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. A FÖLDBIRTOKI SZOLGALMAK HA ZÁNKBAN. I. • A szolgalmi viszonyok jogi rendszerei nem csak a magántulajdon, hanem általában a társasági érdekviszonosságok tekintetében is nagy fontossággal bírnak. Már a rómaiak jogrendszerében teljes formulázást nyertek ezen érdekek s Eversnek 1854-ben megjelent munkájában gyönyörű képrajzát találjuk azon szolgalmi jogviszonyoknak, melyek közt különösen a földbirtok, s ezen földbirtok használata iránt az áll, ki annak nem is tényleges tulajdonosa, de arra nézve joggal bír, hogy bizonyos tekintetben használhassa, így szolgalmi viszonyok léteznek s szükségkép kell hogy legyenek minden rendezett országban, sokféle alakban léteznek pedig oly országban, hol, mint különösen Magyarországon, az allodial s úgynevezett hűbéri jogállapot a földbirtok tulajdonát s haszonélvezetét majdnem közösen osztotta meg a valódi tulajdonossal s azzal a ki azt nem szerezte ugyan s igy sajátjának sem mondhatja, de föntartván azt s szolgálván a haszon élvezetéért, jogi tulajdont nyert a birtokban. Hazai törvényhozásunk soha sem formulázta ezen érdekeket, jóllehet aligha nyilatkoztak azok valahol annyi mindenféle alakban mint épen itt, hol a legelői jog, a rétek s erdők használata, a faizás, országos mellékutak használata, az építkezés, vadászat stb. habár hűbéri formában nagyobbára, de mégis a szolgalmi jogviszonyokon alapultak. A Corpus Jurisnak csupán bevezetésében (Prol. Tit.2. § 8.) találunk azokról említést, de itt is, legnagyobb zavarában a jogfogalmaknak , összetévesztve a nemzetjogi eszmékkel. Nagy köszönettel tartozunk ennélfogva a legújabb törvényhozásnak, hogy főleg most, miután a hűbéri viszonyok is megszűntek s igy a szolgalmi érdekek is más alakot nyertek, azoknak nem csak határozott fogalmát megállapította, hanem egyszersmind minden jogi árnyalatát is rendszerezte. Az általános polg. törvénykönyv VH-dik fejezete Ugyanis azon határozott fogalmat nyújtja nekünk, miszerint a szolgalom joga által köteleztetik a tulajdonos másnak hasznára a maga dolga tekintetében valamit tűrni vagy elmulasztani (472. §.) Ezen kötelezettség kiterjed különösen vagy magára a telek birtokára, vagy a személyekre, és ismét vagy házi, vagy mezei szolgalmakra. Mi itt emez utóbbiakról kívánunk szólani, minthogy ép ezek azok, melyek hazánkban a hűbéri viszonyok átalakulásával egészen új phasisba mentek át, s melyek iránt nem csak a köznép, de maga a műveltebb közönség is nagy homályban látszik lenni. Értjük itt különösen a mezei, legelői s rétjog gyakorlatát, a faizást s erdei haszonvételeket, a makkoltatást s vadászatot. Mielőtt mindezeket egyenkint s közelebbről megismertetnők, tájékozzuk magunkat némely ezekre vonatkozó jogi eszmék közül. A tulajdon szabadsága igényli, miszerint mindaz, aki valamely szolgalmi jogot gyakorolni akar, ezen jogát igazolni képes legyen. A római jogelvek szerint: szolgalmak megrendelése a tulajdon egy részének, de nem magának a szolgalmas dolognak elidegenítését foglalja magában. Azért a régibb jogban soha sem történik traditio által, hanem mindig csak in jure cessio, adjudicatio legatum vindicationis, s a mezei szolgalmaknál emancipatio által. Általános polgári törvénykönyvünk szerint a szolgalom dologbani joga ingatlan dolgokra, például házra, földre, szőlőre, legelőre, rétre, s általában minden oly tárgyra, melyek nyilván könyvekbe beiktatvák, csak az azokbai beiktatás által szereztethetik, de más dolgokra testi átadás, jelképes birtokbabocsátás s kijelentés általi átadás következtében is. Elv továbbá , hogy az uralgó jószág birtokosa jogát tetszése szerint gyakorolhatja ugyan, de a szolgalmakat kiterjeszteni, vagy azokat a dologtól önhatalmúlag elkülöníteni, avvagy más dologra és személyre átruházni, megosztani s eldarabolni nem szabad. S ezen elv áll a mezei szolgalmakra is. A törvény szolgalomnak tekinti a legeltetési jogot is, s ennek megszerzésére azt határozza, hogy ha a legeltetési jog szerzésénél a kijáró marhának neme és száma, továbbá a haszonvételnek ideje s mértéke meg nem határoztatott, a harmincz esztendős békés birtokot oltalmazni kell (498. §.). Lássuk ezen elvnek alkalmazását hazai viszonyaink közt. Hazánkban a legeltetési jog kétféle tekintet alá jó s az elvek, melyek szerint ezt gyakorolni lehet, nem találhatók föl mind, az ált. polg. törvénykönyvben. Az ált. polgári törvénykönyv ugyanis mind a kijáró marhák nemének s számának meghatározásánál, mind a legeltetés idejére s a használat mértékének meghatározására nézve oly tiszta birtokviszonyt föltételez, mely nincs úrbéri viszonyokba bonyolítva; az oly birtokviszonyokon alapuló legelőjogról ellenben, mely nálunk a volt jobbágy és földesur avvagy jobbágy és jobbágy között létezik, teljesen hallgat, miért is szükség, hogy az ily legelőjogra vonatkozó törvényes határozatokat más kútfőkből állítsuk össze. Az ily legelőjognak ugyanis már szerzés módja is különbözik attól, melyről az ált. polg. törvénykönyv szól. Mert eme legelőjog, mely úrbéri viszonyokkal van kapcsolatban, eredetére nézve is egészen különböző. És itt ismét nagy különbség van a magán legelés és közlegelés, s a magán legelői és közlegelői tulajdon közt is. Mindezek, ha egyszer teljesen meg fognak oldatni az úrbéri viszonyok, a szolgalmak tekintetében az ált. polg. törvénykönyv szabványai alá fognak ugyan esni, de jogtörténeti viszonylataikat még oda is átviendik magukkal , s ezért nem csekély gondosságot vesz igénybe arra nézve, hogy a szolgalmi vonatkozásokban egy részről a jogtörténeti, más részről az ált. polg. törvénykönyvben kitűzött elvek követelményeihez képest egyik polgár a másiknak érdekét tiszteletben tarthassa. A jogtörténeti kifejlődésnél fogva ugyanis, így áll előttünk a dolog . A magán legelő nálunk azon rét, kaszáló, ugar, szőlőalj vagy földdarab, mely marha táplálásra alkalmaztatik valamely birtokos által. Ilyenkor a szolgalom, legyen az házi vagy mezei, a magán tulajdon természetével bir, s teljesen tetszés szerinti rendelkezése alatt áll a tulajdonosnak vagy jogosítottnak. Nem igy a közlegelőknél. A közlegelő azon kisebb nagyobb gyepes tér, melyre a volt jobbágyok saját használatukra s az uri szolgálatokra szükséges marhái a földesuréival vegyesen hajtattak ki, s legeltek, ha találtak legelni valót. Ezen szorosan vett, s a körülményekhez képest kisebb nagyobb közlegelőn kívül csaknem országszerte szintén közös legelő volt szokásban, mind a földesúri, mind a jobbágyi ugaron. A közlegelő tulajdona a földesúré volt, de annak használata a jobbágyokkal közös, miből őket kizárni nem lehetett. S ezen használat a volt jobbágyokat egy sajátszerü szolgalmi joggal ruházta föl, a mi nálunk úrbéri illetőségnek neveztetett s az 1838 VI-dik törvényczikk által szorosan körüliratott. Az 1853 márcz. 2-diki nyiltparancs következtében megszűnvén az úrbéri viszonyok s megtörténvén a földesúri s jobbágyi birtokok elkülönzése, ama legelő jog mind a közösre, mind a magán legelőtulajdonra nézve más alakot öltött magára s ezen alaknál fogva az azokat terhelő szolgalmi jogok is más jogviszonyok közé jutottak, melyekkel szükség közelebbről megismerkednünk. Gyöngyös, sept. 8. Nem tudom melyik lap, mert nem káptalan a fejem, elég az hozzá, hogy a múlt hetekben panaszkodott valamelyik, hogy Somogy vármegyében annyira kiapadtak a patakok, miszerint a patakmalmok kerekei elállván, őrleni nem lehet, a vidéken levő két kisebszerű gőzmalom pedig nem képes kielégíteni a liszt-szükséget s ugyanazért daczára a gabona olcsóságának felment a liszt ára. Ugyanez iránt kellene nekünk is panaszkodni, ha szerencsénkre helyben szép forgalmú gőzmalmunk nem volna , mert a vidékünkön levő egy pár vízi malom víz hiányában csak kínnal dolgozik ; a parasztembernek pedig most egészen más a dolga, semhogy járó jószágát a szárazmalomban kínoztassa. És az ilyen időben érzik meg különösen, hogy mily áldás az, ha valamely helynek s vidéknek gőzmalma van ; mert nemcsak hogy jobb lisztet élvez, mint a kisszerű legjobb malmok is készítni képesek , hanem a liszt-szükséggel sem kénytelen küzdeni semmi időben. A gyöngyösi gőzmalom 1853/4-ben keletkezett egy részvénytársulat útján, mely legfelsőbb helyről 100 darab 1000 pftos részvény közrebocsátására nyert szabadalmat, így 100.000 pft leendett alaptőkéje. Azonban csupán 50 részvény találván kelendőséget, mely 21 részvényes kezében van, a nagyra számított tőke csak 50.000 pftra tellett, minek következtében, hogy a megkezdett építést bevégezhesse mintegy 40.000 pftnyi adósságba volt kénytelen a társa.-