Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)

1857-09-16 / 210. szám

Pest Szerda, Szerkesztői iroda : Egyetemuteia 2-ik n. a. 1-ie emeleten BUDAPESTI Kiadó­hivatal van : Egyetem-utóiéban, 2-ik szóm alatt, fffldufnf. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:1 frt. Hely­ben : félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasálozott soránál egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Erdőtörvény. Második szak Az erdei termények hordásáról. (Folytatás. Lásd Budapesti Hirl. 205. sz.) 30. §. Az úsztatásra, vagy úsztatási építmé­­nyekrei engedelmek, ha azok a 27. § tartalma szerint megengedhetők, csak ott tagadandók meg, hol azok nagy veszélylyel látszanak egybekap­csolva lenni, hol azok köztekintetekből nagyobb vagy hasonló fontosságú, már létező, s más helyre át nem tehető építmények elhárítását szükséges­sé teszik, vagy hol azok előreláthatólag a vállal­kozók által meg nem téríthető károkat fognának okozni. Ha az usztatásért, vagy az úsztató építmény­nek hasonló, vagy csaknem hasonló helyen­ föl­állításáért többen folyamodnak, és ha az úszta­­tás vagy az úsztató építmények megengedhetők­­nek ismertetnek, a folyamodóknak barátságos megegyezése eszközlendő. Ha az egyesülés a politikai hatóságok által megállapítandó határidő alatt nem létesül, a határozat ezeket, vagy a körülményekhez képest (26. §.) a ministériumot illeti. Az usztatás fölállítására szükséges kisajátítá­sok tekintetében a fönálló törvények szolgálnak ism­er mértékül. 31. §. A megengedhetőnek nyilvánított uszta­tás, mely fölött több folyamodók barátságosan meg nem egyezhetnek, vagy akkér osztandó föl, hogy mindegyik folyamodónak külön usztatásidő engedtessék , vagy ha ez lehetlen volna, a szük­séges darabokra nézve annak engedtessék át,a­ki­nek a legnagyobb becsű úsztatni való famennyi­sége van. Egyenlő becsű famennyiségeknél az elsőbbség a már régebben úsztatót illeti, egészen új fölál­lításnál pedig azt, a­ki az usztatást hosszabb da­­rab­a akarja használni. Az usztatásra kizáró joggal bírók azonban kötelesek a többi folyamodók fáját, ezek kíván­ságára a helybeli áron átvenni, vagy a kellő kár­pótlásért a maguk fájával együtt úsztatni, a­men­nyiben az által saját fájuk leúsztatása nem aka­­dályoztatik. Ha e szerint minden folyamodók fát le nem úsztathatnának, azokat elsőbbség illeti, kik az usztatási vállalkozó fakészletéhez legköze­lebb vannak. 32. §: Az usztatási építmény fölállítását tárgya­zó engedelem, ha többek hasonló, vagy csaknem hasonló helyen akarnak építeni, s a barátságos megegyezés nem létesülhetett, közölök hasonló­kép csak annak adandó meg, a kinek legnagyobb becsű úsztatandó famennyisége van. Egyenlő be­­csü famennyiségeknél a régebben úsztatónak el­sőbbség adandó. Minden usztatási építmény fölállítása meg­engedéséhez azon föltétel kapcsoltatik, hogy a vállalkozó mindazoknak, kik usztatási enge­délyt nyernek, építményeiknek szükséges hasz­nálatát kellő kárpótlásért megengedni köteles. 33. §. Minden új usztatási építménynek úgy kell alkotva lennie, hogy általa a már engedé­lyezett usztatások hátramaradást ne szenvedje­nek, és a már létező ilyen építmények hatályos­sága ne háboríttassék. A már fölállított usztatási építmények az új usztatási vállalatoknak, ha kívánják, kellő hasz­nálat végett kárpótlás mellett átengedendők, de csak annyiban, a­mennyiben kizáró usztatási joggal bírók tulajdonát nem képezik, és a­mennyiben a tulajdonosok azoknak saját hasz­nálatában nem akadályoztatnak. Ha a tulajdonos azokat többé jó karban tar­tani nem akarja, úgy köteles azokat eladni, vagy haszonbérbe adni, és ha már épen nem használtatnának, teljesen elbontani. 34. §. Minden usztatási vállalkozó köteles, azon partokat, épületeket és vízműveket, me­lyek az usztatás által veszélyezve vannak, a­mennyiben a politikai hatóság azt szükségesnek véli, védépítményekkel biztosítani. Azon véd­­építmények költségeihez azonban, melyek nem csupán az usztatás miatt, hanem átalában az ár­­vizektőli károsodás ellen emelendők, az úszta­­tási vállalat aránylag köteles járulni. Oly kár, mely bebizonyíthatólag az usztatás által okozta­­tik, még pedig azt is ideértve, mely a védépítmé­­nyek daczára történik, az usztatási vállalkozók által megtérítendő. Ellenben oly rongálások, melyek nem csupán az usztatás által okoztattak, az usztatási vállalkozók és a károsodottak által aránylag, s ha az arány ki nem tudathatik, egyenlő részben viselendők. Végre oly rongálá­sokért, melyek az usztatás nélkül is bekövetkez­tek volna, az usztatási vállalkozók kárpótlást nem kötelesek adni. 35. §. Ha az usztatás behozatala, vagy az usz­tatási építmények fölállítása, a vízművekre használt vizek tekintetében bizonyos rendelke­zéseket kíván, ezek az illető különös törvények figyelemben tartásával teendők. Az úsztatandó fák lerakása iránt szükség esetében a politikai hatóság határoz. 36. §. A felebbi szakaszokban foglalt határo­zatokhoz képest és a még különben figyelmet érdemlő körülmények tekintetbe vételével az usztatási engedelem vagy megadandó, vagy megtagadandó, 30 évnél hosszabb időre uszta­tási engedelem nem adathatik. Annak időtar­tama ezen legszélsőbb határon belül az illető építkezési költségek szerint szabandó ki. 37. §. Az usztatás megengedéséhez, vagy az usztatási építmény szerkezetéhez kötött feltéte­lek megtartásaérti biztosítékul, különösen a kár­pótlások tekintetében, a vállalkozóktól biztosít­­vány követeltethetik, mely az illető politikai hatóság által az érdeklettek és a meghívott do­logérték meghallgatása után (42. §.) szaban­dó ki. 38. §. Az úsztatott fák, a tűzi hasáb- és galyfák kivételével, a politikai hatóság által ki­szabandó és általa közhírré teendő jegygyel megjelölendők. A tűzi hasáb- és galyfáknál kü­lönös hosszúságuk a jegy helyét pótolja. 39. §. Az usztatók munkásainak nem tiltatha­­tik meg, hogy ők az usztatás végett az úsztató víz hosszában más földjén ne járjanak. A földtu­lajdonosoknak azonban az ez által okozott kár megtérítendő. 40. §. Minden egyes usztatás befejezése után a vállalkozó erről a politikai hatóságnak azonnal jelentést tenni köteles. Ez azonnal fölszólít min­den érdekelteket, hogy netalánt kártérítési igé­nyeiket tizennégy nap alatt jelentsék be, ha ezt már előbb nem tették volna. Az ezen határidő után bejelentett kártérítési igényekért az uszta­­tási vállalkozó a felelősség alól fölmentetik. (Folytattatik.) legtökéletesebb zavar uralkodik s még az unio­­nista párt közlönyei is nyílt ellenmondásban vannak egymással. Míg például a „Pays" azt jelenti, hogy a választások sept 10. kezdődtek, hogy a választók „nagy buzgalmat“ tanúsítottak s mindazok, kik magukat beíratták, a választási vedernél meg is jelentek, végre hogy nevezetesen a papság a „legkielégitőbben“ (kire nézve kie­légítőn ?) viselte magát, a­mig, továbbá az unionisták fő közlönye a brusseli „Étoile du Da­nube“ panaszkodva említi, hogy Vogoridesz her­czeg, a nélkül, hogy a portától bővebb felvilá­gosításokat s utasításokat várna, a választáso­kat visszavonhatlanul sept. 10-kére tűzte ki s a választók jegyzékét elhamarkodva három nap alatt készíttette , addig az Univers azt jelenti, miszerint Yogorides ötvennapi határidőt kívánt, de csak 35 napot nyerhetett, úgy hogy a két ad hoc díván mintegy november elején fog egybe léphetni. Sajnáljuk, hogy nem szolgáltathatjuk az olvasó kezébe azon Ariadne fonalat , a­mely őt a hírek e tömkelegéből kivezet­hetné s a­mit hitelesen mondhatunk, az csak annyiban áll, hogy néhány nap óta a távíró Bu­karest és Bécs közt szakadatlanul működik, a­mi igen valószínű­vé teszi, hogy a választási műtét már teljes folyamatban van, minő eredmény­nyel, ezt csak a következő napok fogják kiderí­teni. Addig nem irigyeljük a „Pays“ megelégedé­sét, de nem is osztozunk benne. Ázsiában is egyre bonyolódik a helyzet; a­mi­től sokáig tartottak, az fájdalom nagyon is gyor­san valósulni látszik. A persák a békeszerződés alapján Heratot odahagyták, de elvonulásuk után a forradalom tüstént újra fölemelte fejét; a né­pesség nevezetesen a síita felekezethez tartozó mohamedánoknak rohant, kik Heratban ki­sebbségben vannak ugyan, de a Bah különös uralma alatt állanak. Leginkább az ő érdekük­ben történt az utolsó persa megszállás is, s a­mint a dolgok most állanak, a persa had, mely az egyik kapun kivonult, a másikon talán ismét szépen benyomuland. Átalában nagy izgatott­ság nyilvánul az afghán törzsökök közt s nagy kérdés, mi kellemesebb vagy inkább kellemetlenebb Angliára nézve, az ottani fejet­lenség tovaharapódzása-e, mely az idegen befo­lyásnak oly tág tért nyit vagy pedig a persa beavatkozás , mely a sahnak Oroszországhoz! viszonyainál fogva szintén nem igen kívánatos lehet a londoni kabinetre nézve. Majd meglát­juk, váljon azon „Universa’cur“ melyet a stutt­garti találkozástól várnak,ki fog-e ezen ázsiai za­varokra is terjedni, melyek a szó teljes értelmé­ben gyökeres orvoslást igényelnek. Egyébiránt ama találkozásra nézve ma semmi új­­ találmányt nem registrálhatunk s egyedül a két császár közti viszony jellemzésére említ­jük, hogy a Moniteur szokatlan emphasissal említi azon tényt, miszerint Napóleon császár az orosz c­ár tiszteletére e hó 11-n Párisban tartott isteni tiszteleten Rolin tábornok által képvisel­tette magát. Ekként minden nap új jelét hozza annak, hogy a franczia császár mindenképen tö­rekszik azon entente cordialet csillogtatni, mely egyrészről közte­s Oroszország, más részről pe­dig közte s Anglia közt fenáll. Ez utóbbira nézve az angol lapok igen mulattató zavarban vannak, miután ők a cs.testőrséget dicsérettel elhalmoz­ták, minthogy ez az indiai károsultaknak szánt császári ajándékot 400 ft sterlinggel megtol­dotta , utólag pedig kisült, hogy az illető sür­gönyben hiba volt és a császári testőrség helyett azt kellett volna olvasni a császári család. Hanem annál jobb! Most uj panegyrikont irhat a Times a császári családra ! Az ember so­hasem szerezhet magának nagyon is sok jó ba­rátot ! Végre pedig — s ezt tán mindjárt elején kel­lett volna érintenünk, ha a hít hitelességéről fel­tétlenül kezeskedhetnénk — Austria és Porosz­­ország közt a hosteini ügyre nézve az egyetértés oly benső,hogy e két hatalomtól már közel­jövő­ben erre vonatkozó lépéseket várhatni a­­ frankfurti diétánál! Kiváncsiak vagyunk, várjon a Pays e hírt is „megelégedéssel“ fogja-e közölni olvasóival ?! • • SÓTERMELÉS S ANNAK ALAPJAI AZ AUSTRIAI BIRODALOMBAN. A cs. k. kamarai igazgatóságnak a legköze­lebbi bécsi statisticai congressusra beadott ki­mutatásai szerint az austriai birodalom terme­lési alapját, s a legközelebb lefolyt 1856-ik évi sótermelést következő kivonatokban közlöm. Az austriai birodalomban a só kősóbányák­ból, természetes sóskutakból, mesterséges sóak­nákból és a tenger vizéből termeltetik. Legnagyobb gazdagsága van a birodalomnak kősóban, melybeli gazdagsága 68,343,200 má­zsára becsültetik; a mesterséges sóaknák ter­melési képessége 775,016,896, a természetes sós­­kutaké 139,507,900 mázsára rúg , misze­rint a birodalom összes sótermelési képessége 69,258,467,996 mázsát tesz a tengeri són kívül, melynek mennyiségét meghatározni nem lehet, s mely alap úgy­szólván kimeríthetetlen. A ma nevezett három alapból a különböző bi­rodalmi tartományok gazdagsága következő­leg áll : Erdélyország termő­képessége 66,948,475,200 mázsa, s így leggazdagabb minden tartományok közt, annyira, hogy a többi tartományok sótermő képességét összevéve harminczszorosan haladja, és pedig ez általában kősó. Magyarország 1,198,820,000 m. termelési ké­pességgel, melyből 1,148,950,000 mázsa kősó, 49,870,000 m. természetes sóskútból főzhető só. A két mennyiséget összevéve Erdélyen kívül felér a birodalom egyéb összes sótermelési ké­pességével. Felső-Austria átalában mesterséges sóaknák­­beli sótermő képessége 431,986,151 m. Galicziának összes termő képes, 325,961,300 mázsára van becsülve ; ebből 236,544,000 mázsa a krakkói kerületben kősó; 89,417,300 m. a lembergi kerületben nagyobb részben természe­tes sóskutakból kisebb részben mesterségesek­ből is főzhető só. Salzburg szinte általában mesterséges kutak­ból főzhető 199,768,400,Stájerország 108,742,545, Tirol 34,519,800 mázsányi termő képesség­gel bir. Végre Bukovinának átalában kősó termőké­pessége 9,963,000 mázsára rúg, de vannak fel nem becsült sóskutai is. *) E leirt sógazdagság kizsákmányolására van a birodalomban is kősó-bánya (ebből 5 Erdélyor­­szágban, Torda, Deézsakna, Marosujvár, Víz­akna, Parajd, 3 Magyarországban: Rónaszék, Szlatina, Sugatag; 2 Galicziában: Wieliczkán és Bochnián; 1 Bukovinában Kaczikán), 9 mester­séges sóakna s ebből 3 Felső Austriában : Hall­­stadtban, Iseidben, s Ebenseeben, hasonlag 3 Galicziában : Kaluzs, Laczkó s Stebnik helysé­gekben; 1 Stájerországban Aussseeben, szintén 1 Salzburgban Halleinban, s végre 1 Tirolország­­ban Hallban) , 8 természetes sóskútból főzőinté­zet (6 Galicziában a lembergi kerületben Bole­­chow, Dolina, Drohobycz, Kossow, Lanczyn, Uto­­rop községekben, Bukovinában Kaczykán s egy Magyarországon Lóováron), egy tengeri sót főzö­­intézet Stagnt a Dalmatiában. összes efféle sóin­tézetek száma tehát 29, lefolyt 1856-ik évben következő volt: 1. Kősóbányák : Galicziában a krak­kói kerületben 1,486,104 mázsa Bukovinában 23,876 „ Magyarországon 939,048 „ Erdélyországban 1,243,734 „ kősó összesen : 3,692,762 mázsa. Tengeri só : Dalmátiában össz. 32,844 m. 3. természeti sóskutak termelése Gallicziában 330,670 m. Magyarországban 135,692 Bukovinában 10,138, összesen 476,500 m. 4. mesterséges sóaknák termelése. Felső austriában 1,008,020 m. Stájerországban 266,775 Salzburgban 256,736 Tirolban 251,169 Galicziában 182,574 ,, összesen 1,965,274 m. Egész birodalmi évi összes termelés tehát 6,167,380 mázsa.*) Átalában legtöbb sót termel Galiczia, aztán Erdély s úgy Magyarország. Sótermelési képes­ s­ségéhez aránylag pedig legnagyobb mértékben van kizsákmányolva Tirol, Bukovina és Gali­czia * legmegkiméltebb Erdély s utána Magyar­­ország. *) A természes sóskutakban természetes forrása van a sósviznek, a mesterséges aknákban a különféle mellékes anyagokkal vegyített sóskő­s föld úgy ágatik, olvasztatik fel, s főzetik ki. Az ásás köz­ben néha tiszta kősó is fordul elő. Értek. *)Megjegyzem, hogy a hivatalos kimutatás össze­­tésénél Bukovina sóskúti termelése kimaradt, a ezért különbözik számításom attól. Értek, Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában, Egyetem-uteza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs.kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Ap­ost­oli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Colloredo Péternek grófi rangja megerősítését legkegyelmesebben megadni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége báró L­a fi­lért Antalt cs. k. kamarási méltósággal legke­gyelmesebben fölruházni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 2-ki legfelsőbb határozata által Dolánszky An­talt a budai pénzalapi­ főfizetőhivatal pénztári s hivataltisztjét, arany érdemkereszttel legke­gyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Az igazságü­gyminister K­r­a­­­i­t­z Kálmán ideigle­nes tanácstitkárt és államü­gyészi helyettest a szegedi megyetörvényszéknél, végleges tanácstitkárrá szol­gálati helyén meghagyatás mellett, és V­aj­k­a­y Ká­roly főhadnagy és ezredi segédet a­­Württemberg­ ki­rály huszárezrednél, ideiglenes tanácstitkárrá a pesti országos törvényszéknél kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály M­irjak Rudolf és Sztruhár János adóhi­vatali gyakornokokat 111. osztályú adóhivatali segé­dekké kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Földismittettek : gróf Lamberg Rudolf őrnagy és szárnysegéd, rangjából kilép­és alkalmával, alezredesi ranggal ad honores, és Backer Lipót nyug. első oszt. százados, őrnagyi ranggal ad ho­­nores. Előléptettek : Schäffer Pál első osztályú százados a 44. sz. Albert főherczeg gyalogezredben, őrnagygyá a 20. sz. Vilmos porosz herczeg gyalog­ezredben. Nyugalmaztattak: Pfuhler Ferencz első osztályú százados a 3. sz. vadászzászlóaljnál, mint őrnagy; és szigethi H­a­­­p­e­r Imre törzshadbiró a 2. sz. ottocáni határőrezredben. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, September 15. (Politikai napi szemle.) Az uj moldvaor­­szági választások napjára nézve a lapokban a 87. September 16.1857

Next