Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-01 / 223. szám

Pest Csütörtök, 223 sz, October 1.1851. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre:! frt. Hely­ben : félévre 0 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasábzott soránaz egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá* mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Bierkesstöi iroda : Egyetemutcia 2-ik sí. a. l-ső emeleten BUDIPESTI Előfizethetni helyben: a ap kiadó hivatalában, Egyetem-ntoza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs.kir. postahi vataln&l. — Előfizetést tarta n>-zó levelek a ezim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva* tálhoz utasítandók. Kiadó hivatal van : Egyetem-utóéban, 2-ik sióm alatt, ffildeiint Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ oetober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhor- dással . . ; . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a h i v a t a- loslapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastalak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokrai minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be- igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számittatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 2-1 legfesöbb kézirata által báró Walterskir­chen György Vilmos kamarás és udvaritaná­csost Pozsonban titkostanácsosi méltósággal dijelengedés mellett legkegyelmesebben fölru­házni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 4 ki legfelsőbb határozata által báró Baumgart­ner András cs. k. valóságos titkos tanácsosnak, a tudományok cs. akadémiája három évi műkö­dési tartamának lejárta alkalmából a csász. aka­démia elnökévé történt njra megválasztatását legkegyelmesebben megerősitni s az eddigi alel- nök K a r a j u n Tivadar Györgynek ugyanez al­kalomból történt isruétmegválasztását jóváhagyó­lag legmagasb tudomásul venni méltóztatott. Öcs k. ApostoliFelsége egyszersmind Boiler Antal és L u d w i g Károly bécsi ta­nárokat, továbbá Gottlieb János grátzi ta­nárt a tudományok cs. academiájának valóságos tagjaivá kinevezni, és Lange Lajos prágai ta­nár, Hornstein Károly a bécsi csillagda se­géde , továbbá Stein Frigyes prágai és L a n- g e r Károly bécsi tanároknak az academia által belföldi levelező tagokká történt megválasztatá­sát legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Az ügyvédség gyakorlására az eperjesi országos főtörvényszéki kerületben Rosnay János hivatal- helylyel Eperjesen és D emj ón Lajos hivatalhely- lyel Kászonyban, kineveztettek. A magyaroszági cs. k. fökormány Tauben Károly, szerdahelyi, és Szentiványi Mór érsek- újvári Q oszt. adószedőket I. osztályú adószedőkké a pozsoni közigazgatási területre kinevezte. A magyarországi es. k. főkormány a pozsoni es. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál megürült 2-od segédhivatalisegédiállomásra Weissmandl Tóbiás idsigleues adófelügyelőt kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Ő ca. kir. Apostoli Felsége sept. 28-ka éjjelén Laxenburgból Weimarba elutazott. A prágai cb. k. helytartósági elnökség a cs. k. belügyministerinmhoz következő távirati sürgöny érkezett: Prága, sept. 29. Ö cs. k. A p o s t o 1 i F e 1 s é g e d. e. 10 óra 10 perczkor ide érkezett s 10 percznyi itt tartózko­dás után ntját Drezdába folytatá. Herezeg Metternich Richard cs. k. követ a császári Ház és belügyek ministeriumához kö­vetkező távirati sürgönyt küldött: Drezda, sept. 29. Csiszár ö Felséged, n. 4 órakor leg­jobb egésségben ide érkezett s a pályaudvaron király ö fels. és a jelenlévő összes herczegek ál­tal legünnepélyesebben fogadtatott. Pest, September 30. # (Politikai napiszemle.) A weimari ta­lálkozás létrejöttét az első nagyobbszerü vere­ségnek tartjuk, mely az nj napóleoni politikát érte. Azt mondjuk annak tartj nk , mert nincs annyi bátorságunk, egyéni nézetünket objectiv ítélet gyanánt odaállítani, hanem azért mégis szabad lesz ama nézetünket némileg indokolni s azután az olvasóra bízni azt, vájjon elfogadha­tónak találja-e véleményünket vagy sem ? Az úgynevezett magas politikában nem egy­szer látjuk azon hibát elkövettetni, hogy az ese­mények minden lehető szempontból tekintetnek, csak a psychologiaiból nem, hogy még a legtávo­labb fekvő körülmények is belévonatnak a szá­mításba, csak a legközelebb fekvők nem ; pedig a tapasztalás elégszer tanusítá, hogy még a leg- nagyobbszerü események is többnyire a legkö­zönségesebb személyes indokokra vezethe­tők vissza, s bogy a világ legbatalmasabbjainak szivében is ár és apály a psychologia törvényei szerint váltakozik. A psycbologiáról ugyanazt mondhatni, mit egy jeles franczia bölcsész a kri­tikáról mond : „eile ne connait pás le respect — — pour eile il n’y a ni prestige, ni mystére; eile rompt tous les cbarmes, eile dérange tons les voiles.“*) Ha pedig valakinél, akkor bizonyosan Napo­leon császárnál az emberi kedély hullámzásai fontos tényezőt képeznek a számításban ; ha az „Isten kegyelmébőli“ fejedelmek szive úgyszól­ván születésük óta környezet, nevelés, szokás által megtanulta, magát bizonyos határig a fesz­nek s politikai hagyományoknak alárendelni, ez „a nép akaratábóli“ franczia császárra nézve nem áll, ki soká szivta a ködtelen léget, kiben az ember az uralkodó előtt fejlődött b ki már nem egyszer dönté halomra az európai poli­tika régi hagyományát. A keleti háborúnak lehettek különféle indo­kai s ezéljai, de hogy azok közt a sértett önér­zet, a „mon írére“ czim megtagadása által ha­lálra sebzett büszkeség első helyet foglalt, az e perczben majdnem kétségtelenné vált, az első lendület személyes indoktól jött s miként a természet folyamai, úgy az utóbbi évek fontos eseményeinek széles folyama ily kisszerű forrás­ból vette eredetét. A stuttgarti találkozás indokairól s czéljairól is már annyi papír lön teleirva, hogy azzal a Pária és Stuttgart közti utat kényelmesen be le­hetne borítani; minden felbozatott, csak egy igen közel fekvő, bár magában kisszerű körül­mény nem. Olvasóink emlékeznek még , hogy mintegy harmadfél évvel ezelőtt a lapokban sűrűén vala szó arról, miszerint a franczia császár az austriai császárral találkozni óhajtana, hanem végre is semmi sem lett a dologból s a mi akkor e tekin­tetben a nyilvánosságba transpirált, azt sejteté, miszerint B é c s b e n könnyen gyanítható okok­ból nem tudták magnkat e lépésre elhatározni. Nincs kétség , hogy az e miatti elhangolt- ság mélyen fúrta be magát a franczia császár szivébe s ezen keserű érzelem a keleti háború elmúlta ntán újra fölemelte fejét. Austria csá­szárja nem akart Napóleonnal találkozni s ennek hasonrangnságát Európa színe előtt ünnepélye­sen elismerni; — jó, majd megteszi azt a hatal­mas Oroszország önnralkodója! Lebetlen ugyan tényleges bizonyságát nyúj­tani annak, miszerint ez érzelem a franczia csá­szár szivében valósággal létezett, hanem azon korai örömnjjcngatás, melylyel a franczia inspi­rált sajtó azt hirdeté, mis/.erint Franozia- és Oroszország egy, Austria pedig elszigetel­ten áll, fentebbi gyanitásunkat eléggé jogosult­nak tünteti elő. A terv sikerült; a stuttgarti találkozás hatá­rozott dologgá lön , de ezalatt az osztrák diplo­mata titkosan bár, de ügyesen és fürgén ásta el­lenaknáit, s midőn Napoleon császár a vasútra szállt, megtudta, hogy Stuttgartot Weimar köve- tendi, s hogy ugyanazon karok, melyek huszon­négy óra múlva az ö nyaka körül fognak fű­ződni, néhány nappal későbben Austria császár­ját fogják átölelni. Hiteles párisi tudósítások szerint ott az eluta­zás napján feltűnő elhangoltság és levertség uralkodott s a legmagasb körök ugyanazon buz­galommal, melylyel azelőtt a stuttgarti rendez­vous roppant borderejét hirdették, most annak politikai jelentősségét igen szerény mértékre tö­rekedtek leszállítani *) 6 nem ismeri a tiszteletteljes tartózkodást;: ö előtte nincs sebübáj, se titok; ö minden va­rázst megsemmisít, minden fátyolt szétszakít. És ezt nagyon is megfoghatónak tartjuk! Napoleon császár azt kürtölte ki, hogy Austria az európai concerten k i ▼ ü 1 áll, mert nem csak hogy az orosz dynaBtia tagjai másfél év óta szerteszét utazván Európában, mindig gondosan kerülték az anstriai birodalom érintését, hanem maga a czár is az Anstriával jelenleg nem igen jó lábon álló franczia császárt részesíti a szemé­lyes találkozás szerencséjében, mig trónra lépte óta színről színre még egyszer sem látta Austria fejedelmét; a félhivatalos lapok pedig mindig csak négy nagyhatalomról szóltak, az ötödiknek léteiét teljesen ignorálván. S ime a czár ezen ötödik hatalomnak fényes elégtételt ád; Austria Stuttgartban nincs képvi­selve, az igaz, de arra nincs is szükség, mert an­nak legmagasabb képviselője személyesen talál­kozik a czárral s ha a stuttgarti találkozásban Austria elszigeteltségének jelét látták, a weimari találkozás annak ellenkezőjét tanúsítja. — Na­poleon császár visszatoTlási tervének leglénye- gesb része ekként megbinsnlt s most nem marad egyéb teendője, mint a helyzet rögtön beállt változását fait accompli gyanánt elfogadni s az Austria belevonatása által tágított körben szeré­nyebb bár, de még mindig elég tisztességes he­lyét elfoglalni. Napoleon császár némi joggal azt hihette, hogy a czárrali találkozásának természetes következménye az anstriai esászárrali talál­kozása leend és azt véljük, igy is lesz, csak azon kis különbséggel, hogy a kezdemény már ném Bécsből, — a mint Napoleon császár várta és kí­vánta volna — hanem Páriából fog kiindulni. *) Mindezt nem azért soroljuk elő, minba kár­örömet éreznénk a felett, hogy a dolog igy s nem másként történt, hanem hogy a változott helyzetet némileg felvilágosítsuk. A felséges urak jelen találkozásaitól nagy dolgokat vár a világ; ha e várakozás teljesül, egészen mindegy az, hogy kitől indult ki az első lépés; a netalán ittott megsértett hiúságért — siker esetében — bő kárpótlást nyiy- tand a népek hálája s azon öntudat, hogy Europa helyzete, az eddigi bizonytalanságból kibonta­kozván , legalább egy időre kedvezőbb fordu­latot veend. OLCSÓSÁG ÉS DRÁGASÁG. •f Egy áldásos év, mely oly gazdag volt feje­delmi kegytényekben s melyben az anyatermé­szet is oly vetekedő bőkezűséggel hozta meg az idei dús természetben becses adományait, ma­holnap lebanyatlik fölöttünk. Örvendenünk kel­lene, hogy miután a politikai viszonyok fejlő­dése annyi meleg szivet örömre gerjesztett, a természet anyagondja is messzeriasztá e honban a szükölködök aggodalmait, a drágaság rém- árnyait. Mert mint az országnak csaknem minden vi­dékéről nyert tudósítások s magánjelentétek is mutatják, a termés csaknem általában de külö­nösen a g a b n a-termés oly gazdagon ütött ki, hogy a lenyugvó esztendőre épen nem pa­naszkodhatunk. „Bő esztendő volt ez,“ —mondja a gazdák s földmivelök többsége, — „b ő - s csak az a baj , hogy olcsóságot idézett elő, s ál­dásaival meghozta az olcsóság bajait is. Tehát ép azért, mivelhogy olcsóságot idézett elő a bötermés, s még ezentúl még nagyobb ol­csóságot is várhatni, a gazdák , földmivelök, s mindazok, kiknek egyedüli pénzforrásuk a föld­termékekben áll, nem tudnak örvendeni, sőt ret­tegnek az olcsóság következményeitől. Gabuán- kat nem veszi senki, vagy ha igen: csak potom áron; marháinkat nem tudjuk eladni, — honnan teremtünk hát pénzt, miből űzetünk cselédeket, adót, kamatot stb ? Ezen aggodalmakat lebetlen nem méltá­nyolni. A magyarországi közbirtokosság és a magyar földnépnek nincs egyéb kutforrása a pénzteremtésre mint évi termesztménye. Ha azt el nem adhatja, nincs pénze s egyáltalában kép­telen magán segítni, mert a pénz nekünk is olyan, mint madárnak a levegői. Különös ellentét valóban, ha visszagondolunk a múlt évekre A múlt években ngyanis ellenke­zőleg a drágaság ölt bennünket. S akkor ép e miatt nem szűntünk meg panaszolkodni. Minket tehát egykép ostoroz az olcsóság mint a drága­*) A londoni „Press“ párisi levelezője már is azt je­lenti s a „Constitutionnsl“ ismétli, hogy —jó for­rásból eredő tudósítás szerint — a franczia csá­szár oetober folytában egy még meg nem nevezhető németországi városban az austriai császárral ta­lálkozni fog. Szerk. ság, s oly nép vagyunk, melyre nézve Isten csa­pása s isten áldása csak viszonlagos hatású. Mi okozhatja ezen sajátságos ellentétet? Vájjon a termésnek ezen bő vagy szűk volta mindenütt ugyanazon eredményeket idézi elő, — avvagy csak a mi sajátságos nemzetgazdászati viszo­nyainkban lehetséges ily különös ellentét? Szabadjon egy kissé közelebbről vizsgálnunk. Ha a drágaság és olcsóság minden országban szükségkép s mintegy a viszonyok természeténél fogva szülne oly nagy különbséget a gabona vagy más termény árfolyamában, mint nálunk : ngy annak okait, miszerint bennünket a drága­ság és olcsóság egyenlő snlylyal nyom, csak a külföldi törvényhozás s a külföldi népek törek­véseiben kellene keresnünk. A külföld ugyanis, a gabonaár ingadozásának ellensúlyozására egy nj politikát talált föl, az úgynevezett „d r á- gaság politikáj á“t. S különösen Angol- és Francziaország, Belgium és Poroszbon fejtettek ki e részben virtuóz ügyességet. Azt látjuk, hogy 1817-től egész 1855-ig mindig tökélyesiték ezen politikai nj homoeopathiát, melyet Berlin­ben ugyancsak 1855-ben már rendszeresítettek s irtóztató protocollumok által örökítettek meg. Belgiumban az 1853 december 31-kén, Franczia- országban pedig az ugyanazon évi november h. 7-én kelt beviteli Támadók megszüntetése ma­tatja ezen politika további fejlődését. Ismeretes előttünk Peel dicső küzdelme s az angol gabona- törvény megszüntetésének története. De mi ta­nulságot vonhatunk mi mindezekből ? Ott a drá­gaság ellen küzdöttek a kormány, a törvényho­zás és a hazafiak; nekünk pedig az olcsóság el­len kell irtó hadat indítanunk, vagyis világo­sabban szólva, oly óvszerekről gondoskodnunk, melyek hazánkban a terményárak ingadozását megszüntessék s midőn a drágaság ellen megó- nak bennünket, azokat a rendes mértékre segí­tenünk- De ismét mikép tehetjük ezt ? . Ha valószínűnek látszanék is, miszerint né- mély belpolitikai. intézkedések, mint például a közlekedési s forgalmi eszközök minél nagyobb mérvű kiterjesztése vágy bizonyos vámszabályok életbeléptetése, némi határpontot eszközölhetne a drágaság 8 olcsóság hullámzásaira nézve, meg­szűnnék-e ez által mindazon baj, melynélfogva ma az olcsóság, holnap pedig a drágaság bövet- i kezményeitől rettegünk ? Bizony aligha. Nálunk nem a vámviszonyok, nem politikai, hanem cultnralis okok idézik elő ezen bajokat. Baj nálunk az olcsóság azért Jegfőkép , mert mezőgazdaságunkat leginkább Csak emberi erő­vel Űzzük; az emberi erő alkalmazása pedig vagyis a napszám szerfelett drága lévén, ezen drágaságot egy kedvezőbb árkelet csak ngy ren- tirozhatná, ha azt, mint például 1852— 1853-ban, némely történeti esélyek is támogatnák, — jól­lehet ez sem lenne természetes hatás arra nézve, hogy a befektetett termelési töke s a valódi jö­vedelem közt, helyes és biztos arány fejlődhes­sék ki. De baj nálnnk az olcsóság azért is, mivel a régebben megszokott fényüzési szükségeknél fogva háztartásunk még most is igen sok pénz­költséggel jár, a mit a puszta földmivelés ter­mészetesen sehol sem födöz teljesen. És végre : baj az olcsóság azért is, mivel régi terheink, ka­mattartozásaink stb. sokkal többet igényelnek, mint mennyit például a gábnatérmés jövedelme egymaga kifizethetne. Tehát hogy az olcsóság kárunkra ne váljék, de másrészt a drágaság csapásai ellen is óva le­hessünk : a mi fő feladatunk az, hogy mezőgaz­daságunkba drága bér és mnnkadij helyett gépe­ket s helyes arányokat ügyekezztink behozni; — hogy háztartásunkban ■ szigorú arithmetikával éljünk, s hogy mint Roscher mondja: a puszta gabnatermelés mellett a mezőgazdászat minden jövedelmező iparágát is űzzük s kapcsoljuk ösz- sze egyszersmind. Mert csak igy lehet ránk nézve jótékony az olcsóság; s nem veszedelmes adrágaság. Debreczen, sept. 27. Mintán a t. szerkesztőségnek a győri gőzma­lom iránt közlött levél alá jegyzése által mideb- reczeniek is felhiva érezhetjük magunkat, gőz­malmunk iránt tudósítást tenni, ezennel bátorsá­got veszek magamnak ebbenfismert kötelessége­met teljesíteni. Hogy már eddigelé is a t. szerkesztőség tudó­sítást nem kapott, annak egyik legfőbb oka, mert a társulat igen érdemes jegyzőjét Szilágyi Lajos ügyvéd urat a napokban temette el. A debreczeni „István“ gőzmalom társulat 1847/g-ban részvények utján állott össze. Jelen­leg a kibocsátva lévő részvények száma 1543. Ezek eredetileg ötven pengöforintosok voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents