Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)
1857-10-09 / 230. szám
Pest Péntek, 230. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel, előfizetési díj : Vidékre : fél évre : 10 firt, évnegyedre:1 firt. Helyben : félévre 0 firt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért firt, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemateza 1-ső sz. n. 2-ik emeleten. sz. October 0.1857. Kiadó hivatal van : Egyetem-ateiaban, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizetési felhívás Előfizethetni helyben, a lap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. 2-dik szám, földszint; v.uu*vu ............ «JRH r-- - — - n Előfizetést tarts levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel egyiki bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással .. . . . ...... 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cultus és oktatásügyi minister tanítókká extra statum a bécsi academiai gymnasiumban Schmidt Károly pozsoni, Fleischmann Antal áldozár péseki , Grün Dienes lőcsei és Egger Alajos laibachi gymnasiumi tanitókat kinevezte. NTEMHIVATALOS RÉSZ. A diósdi fiók község Tétény mellett a maga iskoláját egy második tanszobával bővitette, a tanítói fizetést évenkénti 140 pfttal megjavította, s egy altanitói állást rendszerezett — mi ezennel köztudomásra hozatik. Pest, october 8. IPARÉRDEKEK. II. : Mielőtt megtennék részletes indítványunkat arra nézve, hogy mikép ébredhetne föl hazánkban egy áldásos associatio az értelem, munka és a becsületesség szövetségében, először is szabadjon körültekintenünk az iparérdekeket mozgató legfőbb tényezők közt. Mindazon iparágak ugyanis, melyek napjainkban legtöbb elmét és kezet foglalatoskodtatnak, s melyek a forgalomnak és kereskedésnek mintegy lelkét képezik, három nagy központ körül látszanak leginkább forogni, úgymint: a táplálkozás, a ruházkodás és a lakás körül. E három nagy életszükség nyomása kétségkívül érezhető volt a hajdankorban is, s az emberi munkásság volt akkor is mint most, azon hatalom, mely az ínséget elnémította, az éhezőnek kenyeret, a meztelennek ruhát s az embernek lakot adott. De ha az emberi önföntartásnak ezen eszköze most még nagyobb mérvben alkalmaztatik a társasági s emberi szükségek szolgálatára mint valaha : mikép történik az, hogy az egyszerű munka mindinkább veszti jelentőségét, az ipar pedig oly, csaknem minden társasági viszony fölött uralkodó hatalommá nőtt ? Feleljük : Csak azon különbség által, mely a hajdankori s a jelenkori munka lényegében s viszonyában fekszik. Különösen pedig az életmód, a ruházkodás s lakás magasabb s többfélébb igényeinél fogva. A szükségek azon csoportozata t. i. mely a mai időben a „táplálkozás“ számtalan eszközét igénybe veszi, már nem csupán testi, hanem szellemi tápanyagokból is áll. A kigyvnyomda tudniillik már ma szintoly nélkülöz betlen szükséglet, mint a kenyérsütő-kemencze hajdanában. Egykor darócz is elégséges volt egy buta napszámosnő ruházkodására; most ,iedig a finom perkál is kevés. Csak nézzük a debreczeni s kecskeméti menyecskéket! Most a gőzerő alkalmazása mesterségesen készült kemenczéink , s takarékkonyháinkhoz ép oly szükséges , mint hajdan egy halomrőzse, hogy fölmelegedhessünk. A világ, valóban egészen máskép él, máskép ruházkodik s máskép lakik most, mint mikor kaczagányos apáink leölték a párduczot s vállaikra vetvén annak nyers bőrét, ott szárítottak ki. Sőt sokkal elütöbben azon életmódtól is, mint midőn vetítéseink 1813-ban apró fürtü gubák a dús gyapzatu bundákban indultak a franczia hadak ellen. Az iparteremtmények eme három nagy csoportozata, mind készíttetésének lényegében, mind alkalmazásának tertelmére teljesen átalakult. S azt, amit a nádudvari parasztember azzal fejez ki, hogy „bundádat izzasztó nyári napon se hagyd el magadtól“, — most már épen úgy nem érti a világ , mint a régi kor nem ismerte azon munkát, mit az élelmes angol „for the million“-nak nevez. A jelenkori iparküzdelem immár, nem egyesek parányi munkája által megy véghez, s nem is egyesekért történik. Ez a tömeg s a milliók érdekében, nem egy család vagy nemzet, hanem a világ minden népének hasznáért folytatja harczát. S e harcznak vezére: egy messzehatólag kifejlett s bölcsen gazdálkodó értelem; derékhadteste a munka; tartalékserege a becsületesség. Ám lássunk példákat, hogy a világhatalom ezen legfontosabb tényezőjének hadműködését, s folytonosan előrehaladó diadalainak titkait megérthessük. Francziaország évenkint tíz, Angolorság pedig nyolczmillió vágó marhát hizlal a fogyasztásra b a kereskedésre. Francziaországban a teheneket nem csupán tejezésre, hanem gazdasági munkára s mészárszékre is használják. Angliában semmi másra, mint egyedül tejezésre. Ebből azt lehetne következtetni, hogy Francziaországban a hús olcsóbb, s a marhatenyésztés jövedelmezőbb, mint Angliában. A gazdasági üzlet egykét viszonyában elő is fordul ily eset, de egészben véve, nem. A szántásra, boronálásra s teherhordásra alkalmazott szarvasmarha, sokat eszik; tehát sok költséggel is jár; erőssé válik, mivel a munkában csontszerkezete is teljes kiképződést nyer ; azonban megbízni s sok húst adni, — nem képes. A renyhélkedő angol ökör nem erős, de meghizik s sok húst ad. Francziaországban és Némethonban akkor vágják le a marhát, mikor munkaerejére nézve már egészen kimerült, s mikor életidejére nézve még ki sem fejlett, így többnyire hazánkban is. Azon négy millió marha, mely Francziaországban évenkint vágóhídra kerül, általában mintegy száz kilogramm (egy kilogramm ezer nehezék) húst ad fogyasztásra. Angolországban ellenben azon két milliónyi szarvasmarha, mely levágatik,250 kilogrammnál is többet ad. A Cornick-féle aratógép egy 2000 □ holdnyi térségen termett minden gabnaneműt tizenöt percz alatt képes rendrevágni. A Humbert kapitány főkupakgyártó gépe egyetlenegy kézműves segedelmével több mint ötvenezer gyutacsot képes kiállítani. Duprat és társa Marseilleben naponként kétszázezer, évenként pedig 180,000,000 palackdugót képes kiállítani Francziaország évenkint 60,000,000-nyi kilogramm palaczkbort képes évenkint termelni, ami a szokott bortöltelék értékén kívül, 10,000,000-nyi frankot jövedelmez. Ez körülbelül tíz millió frtnyi jövedelem. Hát Magyarország — a borok e dúsgazdag hazájában? 1807-ben, midőn az első „Magyar éjszaki borkereskedő egyesület“ megalakult, egész 1807-ig, midőn e század folyamában valószínűleg legélénkebb borkereskedés űzetett. Oroszország részére mintegy három millió frtnyi, s a német államokba 37,000 tallérnyi bor adatott külföldi forgalomba. Mily irtóztató aránytalanság ! Ki nem látja itt az angol „the million“ szavak jelentőségét ? Az emberi tömeg és az állatok közt van némi hasonlatosság , de van nagy különbség is. Azon népek, melyek még a társadalmi közszükségek, mindennapi igényeihez sem képesek fölemelni szorgalmuk s munkásságuk eredményeit, sokban hasonlítnak az állatokhoz.Sőt sokban hátrább állnak mint az állatok. Az állatok készen hozzák magukkal életfentartásuk szerszámait a világra; az ember, nem. Az állatok életfejlődésében örök egyhangúság s egy bevégzett nyugállapot szemlélhető mindenütt; — az emberi s társadalmi élet mozgalmaibani örök haladás. Az emberi élet ezen perfectibilitásának vezére pedig az értelem, — igen az értelem ; az iparban, a tudományokban, a mesterségekben. Hol ez hiányzik , ott a pénz mindenkor erőszakoskodni fog; mert a pénz, erőt központosít, s az erőben létezik a korlátlan hatalom. De ahol ezen erő az értelem szárnyán vezeti a népeket, ott a pénz csak másodrendű tárgy , — csak eszköz, mely nem föltétele, hanem eredménye valamely nép culturális állapotának. A szappan — mond Liebig — kis dolog, de az értelmi hatalom, mely azt előteremti, világot fog kormányozni egykoron, s korunk zsarnokát a pénzt, saját zsámolyának lábaihoz lánczolni. íme, láthatjuk az értelem diadalát azon arányokban melyeket az iparmunkásság azon köre, mely csupán vagy a belszükségletek vagy egyedül a mindennapi igényekre, és a milliók szükségeire vonatkozik. Példáink a baromtenyésztésre, s az ipar oly nemeire hozzák föl, melyek leginkább a mindennapi életmód kívánalmait szolgálják. Szándékosan hoztunk föl ily példákat. Mezőgazdászati hivatással biró országoknak s főleg Magyarhonnak , ily példákat kell szem előtt tartani. S már Vidik Henrik franczia király első ministere (Sully), igen bölcsen jegyzé meg , hogy a földmivelés és baromtenyésztés legfőbb mozzanatok az iparvilágban ; ezek képezik az állam két hatalmas mellcsontját , s a népgazdászat és ipar emeltyűiül azokat emelni föl, korunk legáltalánosabb s legnépszerűbb törekvései közé tartozik. S ha ama hires franczia uralkodó helyesen olhajta, azt, miszerint alattvalóinak táljában minden vasárnap gőzölögjön egy főtt vagy sült tyuk, most még helyesebben óhajthatják az életrevaló népek, hogy egyenkint és összesen, ne csak vasárnapokon, hanem mindennap is elkölthessenek egy kappant. Mióta tudniillik annyira lábra kapott (s méltán) a szellemi érdekek adoratiója, azt gondolná az ember, hogy ama kis ponton kivül, mit agyvelőnek nevezünk, tán nem is fejlődött más az emberi organismusban; pedig ha fölvesszük, hogy alig volt időszak melyben a gyomor szükségeiről alig gondoskodtak a kormányok annyit, s alig írtak a világ bölcsei anynyit, mint most, — észre kellene vennünk , hogy az emberi agyvelő s a szellemi szükségek elevatiája mellett, a gyomor perfectibilitása is rendkívüli fokra emelkedett. Én nem számítottam ki, hanem, van egy jóindulatú német tudós, aki kikalkulálta, hogy az ő hazájában az összes népesség arányához képest, mintegy hetven századrész foglalkozik földműveléssel , s ezek átmérőleg minden másod vasárnap megesznek egy kappant. Francziaországban ellenben, hol az összes népességhez képest csak mintegy negyven századrész foglalkozik mezőgazdászattal, ebből egy egy emberre csak három hétre esik egy font pecsenye. Magyarországban Fényes Elek kiszámítása szerint van 617,521, nemes s birtokos ember; 619,527 jobbágytelket biró paraszt; 911,774 zsellér és lakó, kik mindannyian földmivelésből élnek; — összesen : 9,148,762 ember. Jut-e ezekre mindennap egy font pecsenye ?... MAROS SZABÁLYOZÁSA. Az „Oesterr. Correspondenz“ a Maros folyó szabályozási munkálatainak eredményét következő áttekintéssel közli: „A Maros, melynek szabályozása mindkét koronaországra, Magyar- úgy mint Erdélyországra nézve legfontosb következményű, 1849-ig a vízépítést illetőleg semmi különös gond tárgya sem volt. Azon időig csupán arra szorítkoztak, hogy a karókat s a hajózatnak egyéb akadályait a folyóból kitakarították s a természetes parti utakat fentartották. Minthogy annak nevezetesen ott, hol a síkságon húzódik el, teljesen rendetlen medre van, ennélfogva magas vízállásnál s jégjáráskor a határos telkek ki voltak az áradásnak téve. A kormány kezébe véve az ügyet s egyedül az érdekelt községek és földbirtokosok versenyjárulékai segélyével’/2 év lefolyta alatt itt is egy nagyszerű külön befejezve. Egy 1854-ben az építészeti községek által kidolgozott terv szerint 12 nagy átmetszés kivitele, egy ágnak elrekesztése Aradnál s a Tiszába szakadásnak szabályozása Szegednél volt szükséges. Az átmetszési munkálatok maguk 150,000 köbölnyi földmozgást képviseltek. A kiszakadás meghagyatik Szegednél, de egy átmetszés által szabályozva. A Maros ezen szabályozás által gőzösökkel is járhatóvá lett,s valóban nem szükség említeni azon előnyöket, melyeket ez által mindkét koronaország, különösen pedig a kiszakadás mellett fekvő Szeged városa nyers idővel még nagyobbszerű mérvben nyerend. Bécs, oct. 7. A Miután bizonyos, hogy a nemzeti bank készfizetése fölvételének előkészítése némi válságok kisértete nélkül le nem folyhat, nem szükséges ugyan, hogy a hirlapíó mint egy lázbeteg orvosa szüntelen oldalán álljon, s olvassa az üterét ! de épen mint az orvos megörül némely javulás jeleinek a kevésbe veszi a gyanúsabb kórjeleket, ha egyátalán javulást veszen észre: — úgy kell nekünk is tennünk pénzintézeteink feje, a nemzeti bank irányában. Például hogy a nemzeti bank részvényei keletára néhány hét alatt 1000 ftról 970-re esett le, nem egészség jele; és e betegség az atyafiak s rokonokra nézve, értjük a részvényeseket, aggasztó s kellemetlen lehet; de annak tudata, hogy a közjó t. i. a készfizetés fölvétele kivánja ez „áldozatot“, miután nyolcz év óta bányásztatok ki az agro közvalamítása a bankrészvényesek 30— 40% osztalékos örömére , ennek tudata elzárja szívünket az elérzékenyedés elől. Természetes, hogy mitől a mostani részvényesek félnek, a bankjegyek megszorítása, a világszerű pénzszükség a bukások közepett az előlegezés a escompte korlátolása következtében a nemzeti bank osztaléka egy pár évig csökkenni fog, s az előrelátók ezen előrelátást „escomptirozni“ szeretnék , vagyis most eladják részvényeiket, hogy ismét visszavásárolják, ha lehető legkisebb keretükre lesülyedve lesznek, tehát a la baisse ügyködnek. Különben „nem részvényes“ szempontból a nemzeti bank September havi kimutatása helyreüté némileg az augustusinak lehangoló benyomását. Az escompte tetemesen megszoríttatott, az ezüstkészlet 14 millióval emelkedett, úgy , hogy jelenleg az érczkészlet aránya a forgalomban levő papírhoz 1: 4, — míg tavaly ilyenkor mint 1: 12,/1-hez állott. Igen nagy benyomást ten a carpentier-láz terjedésének egy föltűnő esete: t. i. a hitelintézet egyik igazgatótanácstagja rögtön eltűnt, tetemes öszveg adósság emlékét hagyva a búcsútlan elhagyott kedves tőzsdének, a reá nézve is veszedelmessé vált syrénnek, és tetemes öszvegekkel belerántva a hínárba néhány barátját s túlbizalmas hivatalbeli kartársait, kik hol 10 hol 20 ezer ftot előlegeztek neki egyszerű bonokra. Összes szenvedőleges állása hír szerint 300,000 ft, némelyek szerint 900,000 ftot vesztett a tűzadón. A hitelintézetet nem érte veszteség ez eset által. Egyébiránt a tettes már a hatóság kezében van. Szolgáljon ő is „rettentő például“ mindazoknak, kik a börzejátékot oly könnyű mesterségnek tartják, holott ezen úri ember, ki állásánál fogva a hitelintézet ügyeiben ájom volt, összeköttetéseinél fogva minden vállalat állása felöl tudomással bírt — mégis ferdén számított s belebukott. Nagyvárad, cs. k. levél. cs. k. Apostoli Felsége legmagasb névünnepe alkalmából tegnap reggeli 9 órakor Szaniszló Ferencz róm. kath. püspök ő exja a székesegyházban ünnepélyes isteni tiszteletet tartott, melyen az összes katonai és polgári tekintélyek, valamint számos ájtatos lakosság volt jelen. 2 órakor ebéd volt ő exjánál, ki szivemelő áldomás poharat emelt . Felsége jólléte s hosszú boldog uralkodásáért, mire az igen nagyszámú gyülekezet zajos „Éljen“-nel felelt. Görög kath. püspök Erdélyi Vazul exoja is nagymisét celebrált a maga székesegyházában Öcs. k. Apostoli Felsége legmagasb névünnepére , melyen számos ájtatos nép volt jelen. A soproni ágost. ev. felgymnasium 3-dik százados ünnepe. Sopron, oct. 4. II. Mi a háromszázados ünnepélyt illeti, előre bocsátjuk, hogy arra a dunántúli ágost. kitr. evangelicusok egyházkerületének jelenlegi feje, superintendensi helytartó és rohonczi pap, főtisztelendő Wohlmuth Lipót ur meghivatott, föpásztori jelenlétével az emlékezetes ritka napnak hiszt kölcsönözni. Sopronba érkeztekor itt találta azon érdemjelt, a Ferencz József rend kiskeresztjét, melylyel a hü és loyális szolgálatot méltányló és jutalmazó igazságos Fejedelemtől, Császár Ő Felségétől a magyarországi utózó kitüntetések alkalmával e derék férfi is megjutalmaztatott, melyet jelenleg helytartósági ideiglenes elnök és. k. udv. tanácsos lovag Schwabenan Antal uz ő maga kezeiből átvett, s másnap azzal feldíszítve jelent meg a sz. egyházi ünnepélyre. Az ünnepély ugyanis két részre oszlott, mert az részint a templomban, részint a fötanodai nagy teremben tartatott. Az egyházi mint világi rendből, vidékiek mint városiak az ünnepély napja, csütörtök, oct. 1-je reggeli 9 óra előtt a főtanoda hivatali szobájába összegyűltek , s az egyes osztálytanárok vezetése alatt ünnepi rendben a templomba indult iskolai ifjúságot oda elkísérték. Az isteni tisztelet megkezdődött egy horállal, melyet a helybeli gyülekezet énekkara Altdörfer Keresztély karigazgató vezetése mellett énekelt, mit magyar