Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-09 / 230. szám

Pest Péntek, 230. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel, előfizetési díj : V­idékre : f­é­l é­v­r­e : 10 firt, évnegyedre:1 firt. Hely­ben : félévre 0 firt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért fi­rt, többszöriért pedig 4 kr. szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­ateza 1-ső sz. n. 2-ik emeleten. sz. October 0.1857. Kiadó hivatal van : Egyetem-ateiaban, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizetési felhívás Előfizethetni helyben, a lap kiadó hivatalában. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. 2-dik szám, földszint; v.uu*vu ............ «JRH r-- - — - n Előfizetést tarts levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel egyik­i bérmentesítve egyenesen a ki­adó hiva­­talhoz utasítandók. „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhor­­dással .. . . . ...... 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivata­­los lapokbani igtatványok külö­nös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasz­nosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri be­­igtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cultus és oktatásügyi minister tanítókká extra statum a bécsi academiai gymnasiumban Schmidt Károly pozsoni, Fleischmann Antal áldozár pé­­seki , Grün Dienes lőcsei és Egger Alajos lai­­bach­i gymnasiumi tanitókat kinevezte. NTEMHIVATALOS RÉSZ. A d­i­ó­s­d­i fiók község Tétény mellett a maga iskoláját egy második tanszobával bővitette, a tanítói fizetést évenkénti 140 pfttal megjavította, s egy altanitói állást rendszerezett — mi ezen­nel köztudomásra hozatik. Pest, october 8. IPARÉRDEKEK. II. : Mielőtt megtennék részletes indítványunkat arra nézve, hogy mikép ébredhetne föl hazánk­ban egy áldásos associatio az értelem, munka és a becsületesség szövetségében, először is szabad­jon körültekintenünk az iparérdekeket mozgató legfőbb tényezők közt. Mindazon iparágak ugyanis, melyek napjaink­ban legtöbb elmét és kezet foglalatoskodtatnak, s melyek a forgalomnak és kereskedésnek mint­egy lelkét képezik, három nagy központ körül látszanak leginkább forogni, úgymint: a táplál­kozás, a ruházkodás és a lakás körül. E három nagy életszükség nyomása kétségkívül érezhető volt a hajdankorban is, s az emberi munkásság volt akkor is mint most, azon hatalom, mely az ínséget elnémította, az éhezőnek kenyeret, a meztelennek ruhát s az embernek lakot adott. De ha az emberi önföntartásnak ezen eszköze most még nagyobb mérvben alkalmaztatik a tár­sasági s emberi szükségek szolgálatára mint va­laha : mikép történik az, hogy az egyszerű munka mindinkább veszti jelentőségét, az ipar pedig oly, csaknem minden társasági viszony fölött uralkodó hatalommá nőtt ? Feleljük : Csak azon különbség által, mely a hajdankori s a jelenkori munka lényegében s viszonyában fekszik. Különösen pedig az életmód, a ruház­kodás s lakás magasabb s többfélébb igé­nyeinél fogva. A szükségek azon csoportozata t. i. mely a mai időben a „táplálkozás“ számtalan eszközét igénybe veszi, már nem csu­pán testi, hanem szellemi tápanyagokból is áll. A kig­yvnyomda tudniillik már ma szintoly nél­­külöz­ betlen szükséglet, mint a kenyérsütő-ke­­mencze hajdanában. Egykor darócz is elégséges volt egy buta napszámosnő ruházkodására; most ,­iedig a finom perkál is kevés. Csak néz­zük a debreczeni s kecskeméti menyecskéket! Most a gőzerő alkalmazása mesterségesen ké­szült kemenczéink , s takarékkonyháinkhoz ép oly szükséges , mint hajdan egy halomrőzse, hogy fölmelegedhessünk. A világ, valóban egé­szen máskép él, máskép ruházkodik s máskép lakik most, mint mikor kaczagányos apáink le­ölték a párduczot s vállaikra vetvén annak nyers bőrét, ott szárítottak ki. Sőt sokkal elütöbben azon életmódtól is, mint midőn vetítéseink 1813-ban apró fürtü gubák­ a dús gyapzatu bundákban indultak a franczia hadak ellen. Az iparteremtmények eme három nagy csoportozata, mind készíttetésének lényegében, mind alkalmazásának tertelmére teljesen átala­kult. S azt, a­mit a nádudvari paraszt­ember az­zal fejez ki, hogy „bundádat izzasztó nyári na­pon se hagyd el magadtól“, — most már épen úgy nem érti a világ , mint a régi kor nem is­merte azon munkát, mit az élelmes angol „f­o­r the million“-nak nevez. A jelenkori iparküz­delem immár, nem egyesek parányi munkája ál­tal megy véghez, s nem is egyesekért történik. Ez a tömeg s a milliók érdekében, nem egy csa­lád vagy nemzet, hanem a világ minden népének hasznáért folytatja harczát. S e harcznak vezére: egy messzehatólag kifejlett s bölcsen gazdálkodó értelem; derékhadteste a munka; tartalékserege a becsületesség. Ám lássunk példákat, hogy a világhatalom ezen legfontosabb tényezőjének hadműködését, s folytonosan előrehaladó diadalainak titkait meg­érthessük. Francziaország évenkint tíz,­­ Angolorság pedig nyolczmillió vágó marhát hizlal a fogyasz­tásra b a kereskedésre. Francziaországban a te­heneket nem csupán tejezésre, hanem gazdasági munkára s mészárszékre is használják. Angliá­ban semmi másra, mint egyedül tejezésre. Ebből azt lehetne következtetni, hogy Francziaország­ban a hús olcsóbb, s a marhatenyésztés jövedel­mezőbb, mint Angliában. A gazdasági üzlet egy­két viszonyában elő­ is fordul ily eset, de egész­ben véve, nem. A szántásra, boronálásra s teher­hordásra alkalmazott szarvasmarha, sokat eszik; tehát sok költséggel is jár; erőssé válik, mivel a munkában csontszerkezete is teljes kiképző­­dést nyer ; azonban megbízni s sok húst adni, — nem képes. A renyhélkedő angol ökör nem erős, de meghizik s sok húst ad. Franczia­országban és Némethonban akkor vágják le a mar­hát, mikor munkaerejére nézve már egészen ki­merült, s mikor életidejére nézve még ki sem fejlett, így többnyire hazánkban is. Azon négy millió marha, mely Francziaországban évenkint vágóhídra kerül, általában mintegy száz kilog­ramm (egy kilogramm ezer nehezék) húst ad fo­gyasztásra. Angolországban ellenben azon két milliónyi szarvasmarha, mely levágatik,250 kilo­­­grammnál is többet ad. A Cornick-féle aratógép egy 2000 □ holdnyi térségen termett min­den gabnaneműt tizenöt percz alatt képes rendrevágni. A Humbert kapitány főkupak­­gyártó­ gépe egyetlenegy kézműves segedelmével több mint ötvenezer gyutacsot képes kiál­lítani. Duprat és társa Marseilleben naponként kétszáz­ezer, évenként pedig 180,000,000 pa­­lac­kdugót képes kiállítani Francziaország éven­kint 60,000,000-nyi kilogramm palaczkbort ké­pes évenkint termelni, a­mi a szokott bortöltelék értékén kívül, 10,000,000-nyi frankot jövedel­mez. Ez körülbelül tíz millió frtnyi jövedelem. Hát Magyarország — a borok e dúsgazdag ha­zájában? 1807-ben, midőn az első „Magyar éj­­szaki borkereskedő egyesület“ megalakult, egész 1807-ig, midőn e század folyamában valószínű­leg legélénkebb borkereskedés űzetett. Oroszor­szág részére mintegy három millió frtnyi, s a német államokba 37,000 tallérnyi bor adatott külföldi forgalomba. Mily irtóztató arányta­lanság ! Ki nem látja itt az angol „the million“ szavak jelentőségét ? Az emberi tömeg és az állatok közt van némi hasonlatosság , de van nagy különbség is. Azon népek, melyek még a társadalmi közszükségek, mindennapi igényeihez sem képesek fölemelni szorgalmuk s munkásságuk eredményeit, sok­ban hasonlítnak az állatokhoz.Sőt sokban hátrább állnak mint az állatok. Az állatok készen hozzák magukkal életfentartásuk szerszámait a világra; az ember, nem. Az állatok életfejlődésében örök egyhangúság s egy bevégzett nyugállapot szemlélhető mindenütt; — az emberi s tár­sadalmi élet mozgalmaibani örök haladás. Az emberi élet ezen perfectibilitásának vezére pedig az értelem, — igen az értelem ; az ipar­ban, a tudományokban, a mesterségekben. Hol ez hiányzik , ott a pénz mindenkor erőszakos­kodni fog; mert a pénz, erőt központosít, s az erőben létezik a korlátlan hatalom. De a­hol ezen erő az értelem szárnyán vezeti a népeket, ott a pénz csak másodrendű tárgy , — csak eszköz, mely nem föltétele, hanem eredménye valamely nép culturális állapotának. A szappan — mond Liebig — kis dolog, de az értelmi hatalom, mely azt előteremti, világot fog kormányozni egyko­ron, s korunk zsarnokát a pénzt, saját zsámolyá­nak lábaihoz lánczolni. íme, láthatjuk az értelem diadalát azon arányok­ban melyeket az iparmunkásság azon köre, mely csupán vagy a belszü­kségletek vagy egyedül a mindennapi igényekre, é­s a milliók szüksé­geire vonatkozik. Példáink a baromtenyésztésre, s az ipar oly nemeire hozzák föl, melyek legin­kább a mindennapi életmód kívánalmait szol­gálják. Szándékosan hoztunk föl ily példákat. Mezőgazdászati hivatással biró országoknak s főleg Magyarhonnak , ily példákat kell szem előtt tartani. S már Vi­dik Henrik fran­czia király első ministere (Sully), igen bölcsen jegyzé meg , hogy a földmivelés és baromte­nyésztés legfőbb mozzanatok az iparvilágban ; ezek képezik az állam két hatalmas mellcsont­ját , s a népgazdászat és ipar emeltyűiül azokat emelni föl, korunk legáltalánosabb s legnépsze­rűbb törekvései közé tartozik. S ha ama hires franczia uralkodó helyesen olhajta, azt, misze­rint alattvalóinak táljában minden vasárnap gő­zölögjön egy főtt vagy sült tyuk, most még helye­sebben óhajthatják az életrevaló népek, hogy egyenkint és összesen, ne csak vasárnapokon, ha­nem mindennap is elkölthessenek egy kappant. Mióta tudniillik annyira lábra kapott (s méltán) a szellemi érdekek adoratiója, azt gondolná az ember, hogy ama kis ponton kivül, mit agyvelő­nek nevezünk, tán nem is fejlődött más az em­beri organismusban; pedig ha fölvesszük, hogy alig volt időszak melyben a gyomor szük­ségeiről alig gondoskodtak a kormányok annyit, s alig írtak a világ bölcsei anynyit, mint most, — észre kellene vennünk , hogy az emberi agyvelő s a szellemi szükségek eleva­­tiája mellett, a gyomor perfectibilitása is rend­kívüli fokra emelkedett. Én nem számítottam ki, hanem, van egy jóindulatú német tudós, a­ki ki­­kalkulálta, hogy az ő hazájában az összes né­pesség arányához képest, mintegy hetven szá­zadrész foglalkozik földműveléssel , s ezek átmérőleg minden másod vasárnap megesz­nek egy kappant. Francziaországban ellenben, hol az összes népességhez képest csak mintegy negyven századrész foglalkozik mezőgazdászat­­­tal, ebből egy egy emberre csak három hétre esik egy font pecsenye. Magyarországban Fényes Elek kiszámítása szerint van 617,521, nemes s birtokos ember; 619,527 jobbágytelket biró pa­raszt; 911,774 zsellér és lakó, kik mindannyian földmivelésből élnek; — összesen : 9,148,762 ember. Jut-e ezekre mindennap egy font pecsenye ?... MAROS SZABÁLYOZÁSA. Az „Oesterr. Correspondenz“ a Maros folyó szabályozási munkálatainak eredményét követ­kező áttekintéssel közli: „A M­a­r­o­s, melynek szabályozása mindkét koronaországra, Magyar- úgy mint Erdélyor­­szágra nézve legfontosb következményű, 1849-ig a vízépítést illetőleg semmi különös gond tár­gya sem volt. Azon időig csupán arra szorít­koztak, hogy a karókat s a hajózatnak egyéb akadályait a folyóból kitakarították s a ter­mészetes parti utakat fentartották. Minthogy an­nak nevezetesen ott, hol a síkságon húzódik el, teljesen rendetlen medre van, ennélfogva magas vízállásnál s jégjáráskor a határos telkek ki voltak az áradásnak téve. A kormány kezébe véve az ügyet s egyedül az érde­kelt községek és földbirtokosok versenyjáru­lékai segélyével­­’/2 év lefolyta alatt itt is egy nagyszerű kü­lön befejezve. Egy 1854-ben az építészeti községek által kidolgozott terv sze­rint 12 nagy átmetszés kivitele, egy ágnak elrekesztése Aradnál s a Tiszába szakadás­nak szabályozása Szegednél volt szükséges. Az átmetszési munkálatok maguk 150,000 köb­ölnyi földmozgást képviseltek. A kiszakadás meghagyatik Szegednél, de egy átmetszés által szabályozva.­­ A Maros ezen szabályozás ál­tal gőzösökkel is járhatóvá lett,s valóban nem szükség említeni azon előnyöket, melyeket ez által mindkét koronaország, különösen pedig a kiszakadás mellett fekvő Szeged városa nyer­s idővel még nagyobbszerű mérvben nyerend. Bécs, oct. 7. A Miután bizonyos, hogy a nemzeti bank készfizetése fölvételének előkészítése némi vál­ságok kisértete nélkül le nem folyhat, nem szükséges ugyan, hogy a hirlapí­ó mint egy láz­beteg orvosa szüntelen oldalán álljon, s olvassa az üterét ! de épen mint az orvos megörül né­mely javulás jeleinek a kevésbe veszi a gyanú­­sabb kórjeleket, ha egyátalán javulást veszen észre: — úgy kell nekünk is tennünk pénzinté­zeteink feje, a nemzeti bank irányában. Például hogy a nemzeti bank részvényei keletára né­hány hét alatt 1000 ftról 970-re esett le, nem egészség jele; és e betegség az atyafiak s roko­nokra nézve, értjük a részvényeseket, aggasztó s kellemetlen lehet; de annak tudata, hogy a közjó t. i. a készfizetés fölvétele kivánja ez „ál­dozatot“, miután nyolcz év óta bányásztatok ki az agro közvalamítása a bankrészvényesek 30— 40% osztalékos örömére , ennek tudata elzárja szívünket az elérzékenyedés elől. Természetes, hogy mitől a mostani részvényesek félnek, a bankjegyek megszorítása, a világszerű pénz­­szükség a bukások közepett az előlegezés a es­­compte korlátolása következtében a nemzeti bank osztaléka egy pár évig csökkenni fog, s az előrelátók ezen előrelátást „escomptirozni“ sze­retnék , vagy­is most eladják részvényeiket, hogy ismét visszavásárolják, ha lehető legki­sebb keretükre lesülyedve lesznek, tehát a la baisse ügyködnek.­­ Különben „nem részvé­nyes“ szempontból a nemzeti bank September havi kimutatása helyreüté némileg az augustu­sinak lehangoló benyomását. Az escompte te­temesen megszoríttatott, az ezüstkészlet 14 mil­lióval emelkedett, úgy , hogy jelenleg az ércz­­készlet aránya a forgalomban levő papírhoz 1: 4, — míg tavaly ilyenkor mint 1: 12,/1-hez ál­lott. Igen nagy benyomást ten a carpentier-láz ter­jedésének egy föltűnő esete: t. i. a hitelintézet egyik igazgatótanácstagja rögtön eltűnt, tete­mes öszveg adósság emlékét hagyva a búcsút­­lan elhagyott kedves tőzsdének, a reá nézve is veszedelmessé vált syrénnek, és tetemes öszve­­gekkel bele­rántva a hínárba néhány barátját s túlbizalmas hivatalbeli kartársait, kik hol 10 hol 20 ezer ftot előlegeztek neki egyszerű bo­nokra. Összes szenvedőleges állása hír szerint 300,000 ft, némelyek szerint 900,000 ftot vesz­tett a tűzadón. A hitelintézetet nem érte veszte­ség ez eset által. Egyébiránt a tettes már a ha­tóság kezében van. Szolgáljon ő is „rettentő pél­dául“ mindazoknak, kik a börzejátékot oly kön­nyű mesterségnek tartják, holott ezen úri ember, ki állásánál fogva a hitelintézet ügyeiben á­jom­ volt, összeköttetéseinél fogva minden vállalat állása felöl tudomással bírt — mégis ferdén számított s belebukott. Nagyvárad, cs. k. levél.­­ cs. k. Apostoli Felsége legmagasb névünnepe alkalmából tegnap reggeli 9 órakor Szaniszló Ferencz róm. kath. püspök ő exja a székesegyházban ünnepélyes isteni tiszteletet tartott, melyen az összes katonai és polgári te­kintélyek, valamint számos ájtatos lakosság volt jelen. 2 órakor ebéd volt ő exjánál, ki szivemelő ál­domás poharat emelt . Felsége jólléte s hosszú boldog uralkodásáért, mire az igen nagy­számú gyülekezet zajos „Élje­n“-nel felelt. Görög kath. püspök Erdélyi Vazul­­ exoja is nagymisét celebrált a maga székesegyházában Öcs. k. Apostoli Felsége legmagasb név­ünnepére , melyen számos ájtatos nép volt jelen. A soproni ágost. ev. felgymnasium 3-dik százados ünnepe. Sopron, oct. 4. II. Mi a háromszázados ünnepélyt illeti, előre bocsátjuk, hogy arra a dunántúli ágost. kitr. evangelicusok egyházkerületének jelenlegi feje, superintendensi helytartó és rohonczi pap, fő­tisztelendő Wohlmuth Lipót ur meghivatott, föpásztori jelenlétével az emlékezetes ritka nap­nak hiszt kölcsönözni. Sopronba érkeztekor itt találta azon érdemjelt, a F­e­ren­cz József rend kiskeresztjét, melylyel a hü és loyális szolgála­tot méltányló és jutalmazó igazságos Fejedelem­től, Császár Ő Felségétől a magyaror­szági utózó kitüntetések alkalmával e derék férfi is megjutalmaztatott, melyet jelenleg helytartó­sági ideiglenes elnök és. k. udv. tanácsos lovag Schwabenan Antal uz ő maga kezeiből átvett, s más­nap azzal feldíszítve jelent meg a sz. egy­házi ünnepélyre. Az ünnepély ugyanis két részre oszlott, mert az részint a templomban, részint a fötanodai nagy teremben tartatott. Az egyházi mint vi­lági rendből, vidékiek mint városiak az ünne­pély napja, csütörtök, oct. 1-je reggeli 9 óra előtt a főtanoda hivatali szobájába összegyűl­tek , s az egyes osztálytanárok vezetése alatt ünnepi rendben a templomba indult iskolai ifjúságot oda elkísérték. Az isteni tisztelet meg­kezdődött egy h­orállal, melyet a helybeli gyü­lekezet énekkara Altdörfer Keresztély kar­igazgató vezetése mellett énekelt, mit magyar

Next