Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)

1858-05-28 / 120. szám

Pest, Péntek 1£Ö Szerkesztői iroda : Egyetem utcza­l-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Megjelenik e lap, vasárnap as Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­­es*' ^^fre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször as­zott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mittatik. — Egyes szám 20 pkr. 13. §. A mennyiben a szabadalmazott austriai pénzbecs szerint 1% frtértékben a birodalom nemzeti banknak a conventiós (20 frtos) pénzláb szerinti ezüstpénzről szóló jegyei a fönnálló tör­vények szerint készpénz helyett elfogadandók, ezen bankjegyek mindaddig, mig be nem huzat­nak, azon összeg helyett, a­melyről szólanak, austriai pénzbecsben azon mérték szerint birand­nak érvénynyel, a melyhez képest 105 ft austriai pénzbecsben, 100 frtot tesz conventiós (20 frtos) pénzláb szerint. 14. §. Az 1857. September 19 . kelt nyilt pa­­rancsunk folytán vert egyleti pénzeknek (egy­leti egy és két talárosoknak) minden állami, községi, alapítványi s más közpénztáraknál, nemkülönben a magán forgalomban, jelesen vál­tófizetéseknél is, austriai pénzbecsben 1% fzot s illetőleg 3 fztot tevő teljes értékük szerinti elfo­gadását senkinek s még akkor sem szabad meg­tagadnia, ha a­ fizetés-kötelezettség meghatáro­zott austriai pénznemre szól. Egyleti pénzre szóló fizetési kötelezettségek egyleti pénzben teljesítendők. 15. §. Az 1857. jan. 24-én kelt pénzszerződ­­vényben részt vett vagy ahhoz csatlakozott álla­moknak ezen szerződvényhez képest vert egyleti egy­éb két tallérosai, a belföldön vert egyleti egy­es két tallérosokkal minden tekintetben egyenlőknek tekintetnek. 16. §. A német vámegyleti államok által az 1838. julius 30 n kelt pénzegyezvényhez képest egyleti pénzminőségben eddig elő­vert kéttallé­­rosok (a 24­/2 frtos pénzláb szerint gya­­rtosok) a belföldön vert egyleti kéttallérosokkal min­den tekintetben egyenlőknek tekintetnek. 17. §. Az 1857. január 24-kén kelt pénzszer­­ződvényben részt vett államoknak a tizennégy talléros pénzláb szerint vert tallérosai, austriai TARTALOM. Hivatalos rész. Nemhivatalos rész — Orvosi jelentés. — Politikai napiszemle. — A kir. kisebb ha­szonvételek. III­Levelezések. Béc­s (Pénzintézetek. Czu­­kor-gyártás.) Esztergom. (Megyei népösszeírás.) Gyula. (Birtokszabályo­zás. Időjárat. Vásár.) B­é­c­s. (Vegyes.) Napihirek és események. ■ K­ü­­­f­ö­l­d : Anglia. (Orleans ligne temetése. A „Times“ a Cardwell-indítvány eredmé­nyéről.): Francziaország. A mon­tenegrói viszály elintézése. Az értekezlet. Szárd jegyzék a nápolyi viszály ügyében.) Olaszország (Gr. Cavour beszéde.) Németország (A porosz közbenjárás­nak Nápoly általi elfogadtatása.) T­ö­­r­ö­k­o­r­s­z­z­á­g. (A montenegróiak kegyet­lensége. (Ázsia. (Indiai és chinai hírek) Távirati tudósítások —Színházi előadások. — Börze. — Mete­orológiai észleletek. — Du­­n­a­v­i,z­á­rl­á­s. T­á­r­c­z­a. (Ég és föld között. Elbeszélés. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. 1858.'april 27-n kelt császári nyilt parancs, kiható a birodalom egész területére, melylyel a pénzforgalmi viszonyok s az új austriai pénz­becsnek a jogviszonyokra­ alkalmazása szabá­lyoztalak. (Vége.) 9. §. Oly fizetések, melyek meghatározott kül­földi ezüst pénznemben járnak, 1858 november 1-je után is ugyanazon külföldi ezüst pénznem­ben teljesítendők. Azon fizetések, melyek oly kölcsönökön ala­pulnak, a melyekre nézve a kamatolásnak s a visszafizetésnek az 1856. február 7-n kelt csá­szári rendelet (hírod. törv. lap 21. sz.) folytán valamely meghatározott belföldi ezüst pénznem­ben vagy általában pengőpénzben kell történ­nie, a kikötött pénznek a szerződéskötéskori törvényes értéke s az ezen nyilt parancs 5. §-ban megállapított mérték szerint, az uj austriai pénz­­becsben számítandók s 1858. november 1-től fogva vagy az uj austriai becs szerinti ezüstpénz­­ben, vagy pedig régibb verésü pénzben, ennek jelen nyilt parancsban megállapított értéke szerint teljesítendők. A lombard-velenczei királyságban, melyben az 1856. február 7 . kelt császári rendelet nem bir kötelező erővel, az 1858. nov. 1-től fogva telje­sítendő fizetések tekintetében hasonlókép ezen rendelkezések szerint kell eljárni. 10. §. Minden az úgynevezett bankbecsre szóló, valamint mindazon fizetések is, melyeknél az 1848. jan. 2-án kelt nyilt parancs s az 1856. feb­ruár 7 . kelt császári rendelet (hírod. törv. lap 21. sz.) folytán a szabadalmazott austriai nem­zeti bank­ jegyei a conventiós pénz teljes névsze­rinti értékében elfogadandók, további intézke­désig még ezentúl is ily módon teljesittethetnek. 11. §. Minden az 1857. September 19-kén kelt nyiltparancsban rendelttől különböző pénzláb szerint vert ezüstpénzek és váltópénzek, melyek jelenleg törvényes érvénynyel bírnak, mihelyest lehetségesnek és czélszerűnek látszik, pénzügyi miniszerünk különös rendeletei által behúzandók s forgalmon kívül teendők. A levantei tallérok törvényes értéke s a kül­földi ezüstpénzeknek eddig megengedett törvé­nyes forgalma 1858. novemb. 1 jétől fogva meg­szűnik. 12. §. 1858. november 1-jétől fogva az alább elősorolt pénznemek , azon időpontig, mig azok mindegyike a forgalomból ki nem vétetik, az austriai pénzbecs szerint következő törvényes értékkel birandnak, s ezen értékben mindenki által elfogadandók­ egész területében és oly korlátlan érvényesség­gel bírnak, mint az austriai országos pénzek. 18. §: Senki sem kötelez oly összeg fizetését, melynek értéke Vo­sztot vagy annál többet tesz, váltópénzben elfogadni. Ellenben nem szabad a váltópénz elfogadását megtagadni , ha a teljesítendő fizetés Ví­írtnál kevesebbet tesz, vagy ha Vi­írtnál csekélyebb összeg egyenlí­tendő ki. 19. §: Pénzügyi miniszerünk meg fogja hatá­rozni azon pénztárakat, a­melyeknél kívánat folytán az austriai váltópénzek országos pénzzel váltatnak föl, ha a kicserélendő összeg ezüst váltópénzben 40 írtnál, rézváltópénzben pedig 10 ftnál kevesebbet nem tesz. 20. §. Az 1857. január 24-n kelt pénzszerződ­­vényben részt vett vagy ahhoz csatlakozott álla­mok által ezen szerződvényhez képest vert ko­ronák és fél koronák a belföldön vert egyleti aranypénzekkel úgy az állampénztáraknál mint a közforgalomban is minden tekintetben egyen­lőknek tekintetnek, úgy hogy közöttük s a bel­földön vert egyleti aranypénzek között nem szabad különbséget tenni. 21. §. Az állam különös felügyelete alatt álló közintézeteknek, jelesen pénz- , hitelintézetek­nek és bankoknak nem szabad, valamely általuk teljesítendő fizetésre nézve, annak választását ezüstben vagy aranyban az ezüsthözi előre meg­határozandó értékarány szerint maguknak ki-­ kötni. Az arany és ezüst közötti választásnak ezen tilalom ellenére kikötött föntartása érvénytelen, s a fizetés a törvényes országos pénzbecsben tel­jesítendő. 22. §. Pénzügyi ministerünk fölhatalmaztatik, miszerint a kereskedelmi miniszerrel egyetér­tőig : 1. Határozza meg azon értéket, melyen túl a birodalmunkban folyamatban levő, külföldön vert arany- és ezüstpénzeket fizetésül sem adni, sem pedig elfogadni nem szabad. 2. Határozza meg az állam üzlete alatt létező azon forgalmi és iparintézeteket, melyeknél jövőre a fizetés bel- és külföldön vert aranypénzekben kivételesen megengedtetik, s azon értéket, mely­ben azok ezüstpénz helyett fizetésül elfogad­tatnak. 23. §. Jelen nyiltparancs végrehajtásával pénz- és igazságügyi miniszereink vannak megbizva. Kelt fő- és székvárosunkban Bécsben ezer nyolczszáz ötvennyolczadiki ápril 27-kén, ural­kodásunk tizedik évében. Ferencz József s. k. (P. H.) Gróf Baol-Schanestein s. k. Báró Bruck s. k. Gróf Nádasdy s. k. Legfelsőbb rendeletre B. Ransonnet s. k. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-uteza 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasitandók. Kiadó­ hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. 1. A 2 forintos vagy Scudo . 2 frt 10 századr. 2. az 1 „ » ti » • • ■ •11)5 W 3. a \h » „ újabb verésü huszas 9/(0 finomsága s a Lira Austriaca . .—1n 35 1) 4.n /s » „ régibb verésü huszas 9Y3 lat finomságún 34 1) 5. n /& ■­­» ■ „ 10 krajezáros s a V2 Lira . . .­­ —V 17 t( 6.n /i2 » „ 5 krajczároB s a % Lira— n 8.5n 7. » 72» » „ 3 krajezáros— n 5 n 8. a koronás tallér2 n 30 7) 9. » Vi » 1) 4 . ' • v • • •1n 12n 10. » /i 1)n • • * • • •. ' • • •— n 55w Ezüst váltópénz. 11. A 6 krajezáros 1848., 1849. évszámmal ....— n 10n Réz váltópénzek. 12.A 2 krajezáros­i —n 3 n 13. az 1 „ és az 5 centesimo . . .n 1.5 1) 14. a 3 centesimo (mp • • • • •— d 1 V) 15.a V2 krajezárosi az 1 centesimo . .. n 0.5. SZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „Wiener , Zig“ Karolina Augusta Császárné Ő Felsége egésségi helyzetéről következő máj. 26-ról kelt orvosi jelentést hoz: „Nyugott éj után ma „reggel Karolina A­u­­gusta Császárné Ő Felségének minden kóros jelenségei alábbszállottak.“ Pest, május 27. ” (Politikai po­l­ twemle.) A montenegrói ügy, mely szúnyogból elefánttá nőtte ki magát, annyiban békésebb alakot öltött, a mennyiben a porta késznek nyilatkozott a tervezett európai bizottmány eldöntésének elfogadására s most az európai hatalmasságokra bízza, e bizottmány mikor és hol egybelépte iránt egyezkedni. A porta engedékenységét, miként halljuk, részben Poroszország föllépésének is köszönhetni, mely nem csatlakozott ugyan Franczia- és Oroszország ,,brusquez lépéseihez, hanem mégis arra unszolta a porta miniszereit, hogy ildomos engedés által vegyék elejét azon mondhatlan zavarnak, mely abból keletkeznék, ha Austriának ily csekély­­szerű ügy miatt az európai nagyhatalmak több­ségével meg kellene hasonlania, a­mi természe­tesen Poroszországot is igen közelről érdeklő fordulat lenne. A porta tehát, a­mint mondják, nincs ugyan elragadtatva az indítványozott kie­gyenlítési eszközök által, de nem is teend többé kifogást ellene, ámbár egyáltalában nem tit­kolja, hogy a helyzet a határszabályzás után is egy hajszálnyival sem leend jobb a mostani­nál „Baro peccatur ex defectu theoreti­­c­a e cognitionis“ mondja a latin s a monte­­negróiak nem azért lépnek át a maguk határán, mert nem tudják, hogy hol van, hanem mert részint az éhség, részint a prédálási vágy készüt ezen portyázásokra, e kettő ellen pedig ötpecsé­tes „európai“ szerződés nem fog gátat emelni. Montenegrónak csak úgy lehet tiszteletben tar­tott határt szabni, ha a határkövek helyét kato­nák, szuronyok s ágyak képviselik, a Cernagora hősei csak ott és addig erényesek, a­hol és a­meddig félnek; az etnikai érzület náluk e remegéssel azonos és valóban csodálatos, hogy oly finom műveltségű nemzet, mint a franczia, ily emberek iránt rokonszenvvel lehet, azaz föltéve, hogy e rokonszenv csakugyan a nemzet és nem csak néhány kizárólagos körnek kebelében található. A­mi Angliát illeti, megfoghatónak tartják, hogy a Derby kabinet örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy Francziaország iránti szívességé­nek valamely tettleges tanúságát is adja, ha­nem, miként tudjuk, Belgrád és a Dunafeje­­delemségek dolgában Anglia szintén eleinte s a­mi a dolog általános oldalát illette, Francziaor­­szág részére, az eldöntő perekben pedig mégis Austriához csatlakozott; tán most is így lesz, sőt már jelenleg sem mondhatni, hogy a Francziaor­­szággali együttjárás többre terjedne, mint azon kívánatra, miszerint a montenegrói ügy eldöntése európai bizottmányra ruháztassék. A mi példa­a két franczia hajó kiküldését illeti, biztosan tudják, mi­szerint e haszontalan provocatiót Londonban igen nagyon roszalták és Csak azért nem küldtek utánuk angol hajókat, mivel azt várják (a­mit a legújabb tudósítások megtörténendőnek is mon­danak) hogy a franczia hajók a porta engedése után okvetlenül vissza fognak hivatni. Lof­­tus lord a bécsi angol követ Humboldt kö­vetségi titkárt már mintegy 10 nap előtt Gra­­hovóba küldte, hogy ott a hely­színen gyűjtse a szükséges felvilágosításokat, s az ezen oldalról Bécsbe érkezett tudósítások ismételve tudatják, miszerint e megtámadás Montenegro részéről árulás volt s hogy a győzelmet leirhatlan ke­gyetlenkedések fertőztették meg. Ily hírek nem fogják Anglia hangulatát kedvezőbbre fordítani! Cavoni megtette nekünk azt a szívességet, hogy minapi állításunkat lehető legfényeseb­ben igazolta három óráig tartó beszédében, melyben az uj kölcsönre vonatkozó indít­ványt védelmezte. Hanem végén csattan az ostor s Cavoni gróf beszédének is vége a leg­nevezetesebb ; egyebek közt azt mondja a gróf, hogy Szardiniának mostani politikája már azért is kétségtelenül jó, mert „Bécsben és Veronában“ boszúságot gerjeszt s hogy azok, kik netalán a ministérium ellen készülnek szavazni, kétszer meg fogják gondolni a dolgot, mielőtt olyasmit tennének, a­mi „az idegeneknek“ örömet okol­na. Nem hittük volna, hogy ily jeles szónok, mint Cavour gróf , ki három óráig beszélhet a nélkül hogy öt percznél többet pihenne s a ki ezen három órán át hallgatótt feszült, majd­nem lázas hangulatban bírja tartani — hogy ily szónok oly gyönge érvekre alapíthatja okoskodá­sát. Ha szomszédommal ellenséges lábon állok, őt boszanthatom ugyan, ha szobámban tűzi­játékot rendezek, mert hiszen könnyen meglehet, hogy egyik másik szikra a szomszéd szállására is át­repül s ezt lángra lobbantja, hanem ez mégis rosz igazolása lenne az ilyen mulatságnak, mert a mi szomszédomat boszantja, az reám nézve is közvetlen veszély, pedig önmagát veszélybe dön­teni egyedül másnak boszantására, inkább gyer­mekes, mintsem hősies cselekvésnek látszik 1 Május 24. 1858. A királyi kisebb haszonvételek (regálék). III. Mint mondók, a királyi kisebb haszonvéte­lek közt egyik nevezetes, kirekesztő földesúri jog a vadászat joga. Igaz ugyan, hogy ezen jog a hűbériség megszűntével szintén nyert új korlá­tokat ; igaz, hogy az új erdőtörvény, a legelői s­ugározási jog szabályozása kell hogy ezen jog­nak élvezetét is mielőbb fölemelje az újabb ala­pokat nyert tulajdonjogi viszonyok színvonalára; mindazonáltal, minthogy a vadászati jog a maga régi hűbéries alakjában még mai napig fönnáll, addig is, míg e részben szintén lényeges válto­zás történnék: egyképen szükséges és hasznos dolog, hogy tudjuk és ismerjük annak lényegét , hogy megérthessük, mennyiben élvezhető s al­kalmazható még azon jog a jelen körülmények között. Három nagy országra terjed ki a vadászat tár­gya s igy annak jogköre is, úgymint: a földre, a vízre, s a levegőre; miért is megjegyzendő, hogy bárha e három nagy ország társaságtalan s az emberi kényelemre alkotott lakói a termé­szet anyai gondosságának közös törvényei alatt állnak: tenyésztésük, szaporításuk s használatuk nagyon is különböző, s igy ép ezen különbféle­ségnél fogva valamint maga a vadászat, úgy az azzal járó jog is igen különféle s számos egyéb tekinteteknek, főleg pedig népgazdászati érde­keknek aláeső. Tapasztalás igazolta, hogy a szárazföldi , erdei vadak tenyésztésére s szapo­rítására messze terjedő lakatlan földterület s ren­geteg erdőségek kivántatnak, vagy oly kertek s puszták, melyek az országgazdászat saját törvé­nyei szerint alkalmaztatnak a vadak tenyészté­sére. Annál nagyobb figyelmet érdemel pedig e nemzetgazdászati tekintet, minél népesebb vala­mely ország, vagy minél rendezettebbek vala­mely országban a birtokállapotok. Az is meg­jegyzendő továbbá, hogy miután a vadászat igen kifejti a testi erőt, egy részről egyedüli életmód gyanánt szolgál, más részről pedig végtelenül kedves szórakozást okoz a léleknek, az embere­ket általában zordon, érdes jelleművé, a nyu­godt s rendes házi munkára alkalmatlanná teszi ugyan, de annál élénkebb s zajgóbb szenvedélyt kelt föl az oly­an pék vérében, melyek különben is kedvelik a kalandos s küzdelemteljes életet. Az ily népeknél a vadászat természetesen nem annyira a jog, mint a szabadság tárgya s eredményekép tűnik föl, s ha épen jogi szabvá­nyok szerint akarják jellemezni , a nemzetjogi szerzésmódok egyikének mondhatjuk, így pél­dául a római jog szerint a foglalási jogok s a foglalt tulajdon cselekvénye az, minthogy ezen cselekvény által oly dolgok szereztetnek rend-

Next