Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)
1858-10-09 / 231. szám
Pest. Szombat TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napi szemle. — Az iskolai év kezdetén. I. — Az „Ö. C."a gyümölcstermesztésről. Levelezések: Bécs. (Az „Oest. Ztg „ A nemz. bank hypothekális osztálya .Építési törvény. Bécs , légszeszvilágítás.) Tata. (Építkezés, kertészet ) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Külföld: Francziaország. (Napoleon hg varsói fogadtatása. A Portugalliávali viszály.) Németország. (A régensségi kérdés. A király egésségi állapota. Holstein-lauenburgi ügy) Olaszország. (Vegyesek.) Törökország. (Várnai tűzvész.) Oroszország. (Az orosz czár elutazása Varsóból.) Ázsia. (Hongkongi tudósítások.) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Dunavizállás. Tárcza. (A „Novara“ cs. k. fregát világutja. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 13 ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy báró Mo y de Sons Ernő tanár az innsbrueki egyetemben a pápai Sz. Gergely rend kiskeresztjét elfogadhassa és viselhesse. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 20-ki legfelsőbb határozata által Knorr Benedek főpénzügyi tanácsost a morvaországi államkönyvlvűség nyugfőnökét, legalázatosabb kérelmére kormánytanácsos czime és rangjával díjelengedés mellett legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. October 0.1858. Kiadó hivatal van : Egyetem ateiában, 2*ilssán alatt, ZSIdaalni BUDIPESTI HIRLA fSIfífiz f * "• fJjfcJ*“** **8 ^nneP °*áni napokat kivéve, mindennap reggeL bbn M,l/~1: kékre: félávre: »« *» évnegyedre: * 7 Helyhm*)»« 1~5v*e8frt¡ ^vne8yfeére: 4 frt, — A hirdetések Stsztrabzott .órának egyszeri beiktatásáért « kr, többszöriért pedig 4 kr ami. mutatik. — Egyes szám *0 pkr. “«erkentai iroda: Egyetemiotera lap a 8-ik emeleten előfizethetni helyben: « lap kiadd hivatalában, Egyetem-utca» 1-dik szám, földszint, vidéken minden cs. bír. postahivatalnál. — előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhelye utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, october 8. (Politikai napi szemle.) Ma csak egyetlen újdonságunk van és — fájdalom — ez is, habár még nem mondható egyenes hazugságnak, de mindenesetre igen valószínűtlen és gyanús hitelű, — gyanús mind forrásánál mind tartalmánál fogva. A forrás — a franczia félhivatalos „Patrie“, tartalma pedig az, hogy a montenegróiak a vitás területet nevezetesen Grahovo vidékét újra megszállották s igy a köztük és a porta közt fenálló fegyverszünetet megszegvén, a stambuli bizottmány eldöntését mintegy anticipálták volna. Nem viseltetünk oly magas tisztelettel a montenegróiak erénye iránt, hogy ez eseményt magában véve lehetlennek tartanék, hanem valószínűtlennek mondjuk azért, mert a „Patrie“ e hírt bécsi tudósítások alapján akarja leírni, Bécsben pedig egyetlen lap sem tesz említést a cernagoraiak ezen legújabb razziájáról s a bécsi lapok köztudomás szerint nem oly meleg barátjai a montenegróiaknak, hogy csupa kiméletből elhallgatnák, ha ezek újra garázdálkodni kezdenek. Azonkívül Danilo herczeg tudja, miszerint Franczia és Oroszországnak a montenegrói ügy mellett tanúsított buzgalma kihülőben van, s így s föntebbi lépés ha valóban megtörténnék — csak akként lenne magyarázható, hogy Danilo e hatalmakat tettleges gyámolításra kényszeríteni akarja, mielőtt még a stambuli bizottmány határozata jogérvényességet nyert. De ez mindenesetre kétségbeesett kísérlet lenne s igy még mindig szabad a kétkedés ! Csak az kellene még, hogy a máris a halottak közé vetett montenegrói ügy is uj nehézségeket szüljön és valamely „fait accompli“ által a diplomatia minden fáradozásai meghiúsíttassanak. A porta, mely úgy sem szokott rózsaágyon halni, ez által új zavarba döntetnék, pedig még a régiből sem tud kilábolni. A Dunafejedelemségek ügyében közte és Francziaország közt máris némi viszály támadt, mert a porta Mono nagylogothetát nem akarja a hoszpodárok megválasztatásáig kinevezendő kaimakamrába fölvenni, míg Párisban épen ezt az urat nagyon szeretnék legalább ideiglenes hatalomra juttatni. Azt mondják, hogy e tárgyban már néhány jegyzék is változott; mi sikerrel? ezt nem nehéz kitalálni, mert a siker soha sincs Törökország részén, bár jog szerint néha néha oda kellene ennie. Előre látni, hogy Redcliffe lord a mennyire lehet ellenállásra fordítandja ugyan a portát a franczia kivánatok ellenében, hanem hiszen ő tavaly is a porta részén állt, midőn a négy követ a diplomatiai összeköttetést fölfüggesztő s végre mi haszna volt az ő barátságának ? A porta mégis — és pedig még nagyobb cdat-val — engedni kénytelenüolt. .. Napról napra világosabbá válik előttünk, miszerint sejtelmünk csakugyan nem csalt, midőn az újonnan keletkező bonyodalmat ezen oldal felé kerestük. Végre még Szerbiával is meggyül baja a fényesnek czimezett, hanem mindig fénytelenebbé váló portának; ő az országgyűlést nem akarja megtartatni s ezt a Belgrádban székelő Ozmán pasa által a szerb államtanácscsal is tudatá. A senatus azonban azt kérdé : tanácsot ad-e a porta vagy parancsot? Parancsot! vala a válasz ! s igy az országgyűlés egybehivására tett készületek fölfüggesztettek ugyan , de egyszersmind tüzetes felvilágosítás küldetett Konstantinápolyba, mely a Szerbiában uralkodó hangulat hű képét nyújtja s azon hatást törekszik megismertetni, melyet a szkupzsma egybe nem lépése az országban tenne. Valóban kényes a porta helyzete; ha az országgyűlés egybelép, egy ellen százat lehetne fogadni, hogy igen viharos jelenetek fognak előfordulni; ha pedig megtiltják , akkor a nyugalom egy órára sincs biztosítva. Az orosz közlönyök kárörömmel kezüket dörzsölgetvén, nézik mindezt s valahányszor a beteg ember vagy ennek barátjai feljajdulnak, mindannyiszor amazok gúnyolódva kérdik. Nemde csupa örömhangok ezek ? Ugyebár, nem beteg az a bosphorusi ember ? Miklós császár hazudott midőn haldoklónak mondta ?!.... No, hogy Oroszország nem beteg, azt tudjuk és látjuk, sőt nagyon is egésséges, legegészségesebb pedig a gyomra, mert majdnem naponként Ázsiának valamely kivetíti MIOV)«. »«■ uunu!.». két csak az imént szerezte meg, most ismét egy „vitás“ területet fedezett fel a tomski gouvernement és Kiadta közt. Az orosz jogfogalmak szerint azonban a „vitás területinek igen eredeti értelme van. Vitás terület ott oly területet jelent, mely nem Oroszországé s melyre semmi igénye sincsen, melyet azonban mindazáltal, még pedig költség nélkül megszerezni óhajtana. Miután ily területi vitákat mindig csak gyengébb államokkal kezd, természetes, hogy a vitás föld in fine finaki mindig orosz földdé lesz. A fentebbi esetben is így fog ez történni annyival inkább, mivel az oroszoknak itt Chinával van dolguk, ennek kormánya pedig legújabban feltűnő módon kacérkodik a pétervári kabinettel... .csak nem hiszi a pekingi udvar, hogy Oroszország, mely nem régen a nyugattal China ellen fellépett, valamikor ezen utóbbit a nyugat, főleg Anglia ellen gyámolíthatná ?! Nagyon sajnálnók, ha már Chinában is ily csekély véleménynyel lennének az európai politika következetessége iránt ! Az iskolai év kezdetén. 1. 0 Új iskolaév kezdetén állunk. Egy nemzedéket látunk pályáján előmenni, melytől közéletünk jövendőjét is előbb vitetni várjuk. Nagy remények csatlakoznak az ifjú nemzedékhez , de egyszersmind nagy kötelesség is vár arra, s ez a dolgok rendezésével foglalkozó átalakulási korunk működésének alapján nemzeti jobblétünk épületének teljes kiépítése. Elrendelt sorsa az az átalakulási kornak, hogy erejének egy nevezetes részét múlt idők építményeinek lerontásában kénytelen fölemészteni, s itt sokszor oly építmények lerontásával, melyeket a körülmények azon módon újra épílni parancsolnak , kétszeres erőveszteséget is szenved. Igen természetes, hogy e körülmény önsúlylyal nehezül az elöhaladáson, miért is az oly gyorsmenetű, mint a dolgok rendes folyamában nem lehet. De annál nagyobb munkásság a tiszte az átalakulást túlélt s az azt közvetlen követő ifjú nemzedéknek, hogy az átalakulási kor idővesztesége a nemzet, az egyetemes állam közéletében kipótolva legyen. Korunk jelleme a reális irány, iskoláink felfogták e jellemet s szintén túlnyomólag reális irányt vettek fel, hogy a fiatal nemzedéket főkép reális munkásságra képezzék. A reális munkásságban oly kincsforrás fekszik, melyet sokan az anyagi vagyonalapnál többre becsülnek, és igen helyesen, mert valóban az anyagi vagyon alapértékét is egyedül ez képes fokozni. Idő, munkásság s alapvagyon a tényezők, melyeken egyes- s a közjóllét nyugszik. Az alapvagyon a sors különös kedvezésétől függ; az időt a természet önként adja, csak szorgalmasan felhasználni kell; a munkásságot a szorgalom szerzi meg, a hozzá készült értelmesség pedig segélyelis fokozza eredményében , mely által végre a munkásság az idő szorgalmas felhasználása útján a különben csak a sors különös kedvezése következtében birtokolhatott anyagi vagyont is megszerezni s igy gazdagságra juttatni képes. Méltóbb tárgyat ennél a pályáján előretörő ifjú nemzedék figyelmébe az iskolaév kezdetén alig ajánlhatunk. Mind szülőket, mind az ifjú nemzedéket igen közelről érdeklőleg egy igen fontos kérdés adja azonban itt elő magát: az t. i. hogy midőn a szülő gyermekével tanulási pályát kezdet, vagy az ifj maga ily pályát kezd, szükséges e, iskoláink mostani rendezettségét tekintve, már előre elhatározni jövendő életpályáját ?yilvánítom, hogy itt már az elemi tanfolyam áthaladása utánról van szó. Ily meghatározással mindenesetre szükséges, hogy az iskolai pályán való előmenetel a növendék jövő életmódjára figyelemmel vezettessék. Ezt az idő czélszerű fölhasználása kívánja. Mint mondok az időt a termég önként adja... de épen ez az, melyet egyszer megnyerve, ha czélszerű fölhasználását elmulasztottuk, elvesztettünk örökre. Iskoláink mindinkább közelednek azon szervezethez, hogy növendékeiket minél rövidebb úton, annálfogva minél több időkimélettel vezessék egy meghatározott czélra. De egyszersmind minél közelebb jutnak az ily szervezet tökéletességéhez, az általuk kitűzött czélokon kívül másodhoz annál nagyobb kerülőt képeznek. “ jy ■ —»St---r—„ —------Oslói pályán előre kiválasztása annál fontosabbá válik. Régenten a tudományos nevelésnek egyszerű és egyetlen módja volt a grammaticalis és gymnasialis osztályok után a bölcsészeim végig vezetni a növendéket, hogy belőle iskolát végzett miveit ember képeztessék. Itt következett az academiai szakosztály, melybe egyes élettudományok, mint különösen a vallásra, jogra, orvoslatra stb. tartozó szaktudományok soroltattak, melyek közöl a már éretté fejlett növendék többnyire a szülők segítségével maga választott, néha szerencsésen, máskor talán így is szerencsétlenül. Hogy e pályafolyam t. i. a bölcsészeti folyam végéig igen idővesztegető volt, önként következik onnan, mert különböző képességet igénylő életpályákat egyetlen egy rendszerben foglalt össze. Most a félelemi osztálynál már elkezdődik a széljelválás, real és gymnasiális tanfolyamra oszolván, mindenik különböző életmódra képezi a tökéletesebb és rövidebb utat, melyek közül egyikről a másikra történhetik ugyan átlépés, de mindig csak időveszteséggel. Épen ez adott okot arra, hogy az elemi osztályból további pályára lépett növendék jövendő életsorát már előre elhatározandónak állítsam. Ezt tanácsolja az időveszteség elhárításán kívül a tetemes költség is, melyet a szükségtelenül megfutott pálya fölemészt, holott kivált szegény szülőnek a taníttatása nélkül is igen terhes. Hogy e pályaválasztás most sokkal fontosabb , több figyelmet érdemlő szülői kötelesség, mint volt régi rendszerünk mellett, önként következik onnan, mert a gyengébb korú gyermek hajlama kevésbbé lévén még kifejtve, nem vezetheti a határozást tökéletes nyomatékkal, az elhatározásban az önakarat is kevésbbé képes magát tényezővé emelni, s ekkér a jövendő iránti felelősség legnagyobb mértékben a szülei vállakon fekszik. Igen érdekes lesz tehát a növendéki különböző hajlamok , választható életpályák lényegét vizsgálnánk. Az „Osterr. Corr.“ következő czikket hoz : „A gyümölcs-termesztés oly ága az őstermelésnek, mely nálunk még sokkal nagyobb ápolásra képes, mint melyben az eddigelő részesült, még pedig e tekintetben, mind a minőségre, mind a mennyiségre nézve, még igen sok kívánandó van hátra. Noha egy kitűnő gyümölcs-termesztésnek, minőre p. o. a Rajna mellett találunk, minden természetes föltétele létezik monarchiánk számos vidékein, noha itt ott a gyümölcs gyakran magától is kitűnő jelesség fokát éri el, mégis kétségtelen, hogy a jelen termelést könnyen megkettőztetni s tetemesen finomítni lehetne. A gyümölcsnek, mint elsőrendű életszükségnek fontossága el van ismerve, ahol az bőséggel létezik, az összes fogyasztásnak igen jelentékeny percentjét képviseli. Ezért a hatóságok s a falusi papságnak az iránti fáradozásai, hogy a nép mindenütt gyümölcsfák ültetésére ösztönöztessék, s név szerint a fiatalságban az iránti érdekeltség gerjesztessék, legnagyobb elismerést érdemelnek, annál inkább, mivel azokat nagyrészint szép siker kíséri.Fris gyümölcsből, s elkészített, többnyire szárított gyümölcsből, a folyó év első felében több mint 68,000 vám-mázsa hozatott be, nagyrészint a vám-egyletből ; a kivitel pedig több mint 80,000 mázsát tett; e szerint ezen czikk aktív, azonban mennyivel többet lehetne még tenni ezen tárgyban. Ha most a bevitel gyümölcsszegény, s általában kevésbbé termékeny határvidékekre terjed ki, mint ez a gabnánál is történik , méltán remélhető, hogy a monarchia legkülönbözőbb végpontjáig legközelebb kiterjedendő vasútvonalak segélyével a jelenügyállásnak előnyös módosulása álland be, s az ország ezen primitív czikkel saját készleteiből látandja el magát. Még maga Bécs székvárosának gyümölcscsel ellátása is hiányos. Párisba Francziaországnak minden vidékéről tódul, özönlik, a gyümölcs e tárgyban még Algír is versenyezni kezd. Ellenben Bécs többnyire saját közelebbi környékének terményeire marad szorítva; holott pedig p. o. déli Stájerországban a legnemesebb gyümölcsfajok nagy bőségben teremnek, melyeknek ott oly olcsó áruk van, hogy azokat a vasút által okozott szállítási költségek daczára, itt még előnynyel lehetne eladni. Csupán a Dunán szerveződött már régi idők óta tetemes gyümölcs-szállítás, mely mindenesetre nagy hasznára van a székvárosi lakosságnak. Ellenben a vasutak nem használtatnak fel eléggé ezen czélra. Ezen alkalommal köztudónemrégitett öbvényzést. Már előbb is mnává vált, hogy vasgalicz-olvadékok előmozdítják a falevelek növését, ha ezek azzal megnedvesittetnek. Az ekkép elkészített levél a gyökértől elvonja a nedvet a legjobban fejlődik. Legújabban megkisérték ezen egyszerű eljárást gyümölcsökre is kiterjeszteni, melyek feloldott vas-gabiczczal három ízben impraegnáltatnak , még pedig körülbelöl oly arányban, hogy 1 lát essék 1 pint vizre , első ízben akkor , midőn szokott kifejtésüknek egy negyedét, később midőn annak felét, s végre midőn háromnegyedét érték el. A műtétet nem kell napfénynél eszközölni. Az kitűnő nagyságú s igen jóizű gyümölcsöket szolgáltat, mindenesetre némi fáradsággal jár, mely azonban jobbfajta gyümölcsöknél gazdagon kifizeti magát, s egészben véve igen kevés költségbe kerül. Ott a gyümölcsök a levelek rovására gyarapodnak , miknek növése kissé csorbát szenved.“ Bécs, oct. 7. „ Egy gonosz nyelvű barátunk azon észrevételt téve, hogy az orosz gőzhajózás rémséges hívei leginkább a triesti Lloyd hírei s bérenczei által terjesztetnek, hogy az államsegély kért fölemelésére mint hatályos érvek szellemi nyomást gyakoroljanak. A triesti Lloydnak mindenesetre az orosz gőzhajó társulatnál is mérgesebb ellenségei vannak; egyikük azon hírt csempészte a hírlapokba, hogy a Lloyd igazgatósága 60 gőzöst kínált az orosz társulatnak megvétel végett ; a meghazudtolásokkal soha sem késlekedő „Oestr. Ztg“ az „absurd“ hírt absurdnak bélyegező. Különben ezen pénz, kereskedelmi, s tőzsde ügyekben rendesen félhivatalos arcczal szerepelő, és meghazudtolásai s útbaigazításairól híres lap az olvasó világ nagy mulatságára a napokban kijelenté, hogy se egész, se félhivatalos, hanem adatai hitelességét többnyire „szerencsés véletlennek“ köszöni, mi azonban nem akadályozó ugyan e számában néhány apodieticai állítás és tagadás nyilvánításában. Ezek közt legkitűnőbb az, hogy a keringő, s alaptalanoknak bélyegzett hírekkel ellentétben „a nemzeti bank az escompte fölemeléséről nem is álmodik, és a bankhitel megszorításról még csak szó se lehet.“ Találólag jegyzi meg erre egy lap, hogy egy készfizető bank—pedig a nemzeti bank is lassan bár, de kényszerűn azzá kezd és akar lenni—soha se mondhatja előre, hogy a hitelt nem fogja megszorítani, mert ez a pénzpiaci viszonyaitól függ. Egyébiránt az „Oest. Ztg“ maga nyilatkozatai szerint nem lévén hivatalos lap, állításai ép oly hitelesek mint máséi. Mindenesetre különös , ha egy lap hivatalos minőségnek, s független helyzetnek is szeretné kibányászni előnyeit , s olvasóinak egy napról a másikra azt mondja: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes ! — Különben kellemes hírekkel is di-